Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-08 / 158. szám

1978. július 8. • PETŐFI NÉPE • 3

Véget ért az országgyűlés nyári ülésszaka

(Folytatás az 1. oldalról.)

az utazás feltételeinek kulturáltabbá tételében, ha közreműködik az üzemek és községek közötti szorosabb kapcsolat kialakításában. Elmondható, hogy mi ilyen tekintetben Dunaújváros üzemeivel, vezetőivel jó kapcsolatokat építettünk ki.

Ezután Boza József gazdaságpolitikai kérdésekről, a szabályozó rendszerről, az értékviszonyokról beszélt, majd konkrét példákat is említett a külkereskedelem néhány problémájával kapcsolatban.

— Zavaró, hogy a külkereskedelmi árakat a „pexek” meg a trösztök is úgy kezelik, hogy az egyáltalán nem segíti elő a vállalati tisztánlátást. Így van ez a mi területünk legnagyobb volumenű export termékénél, a paprikánál is. Pedig állítom, hogy a vállalati tisztánlátás sok tartalékot rejt magában.

— Megkérdeztem például a minap a Kecskeméti Baromfiipari Vállalat igazgatóját, hogy mondjon nekem valamit a külkereskedelemről. A válasz az általánosságokon túl az volt, hogy ezt a tröszt, meg a külkereskedelmi vállalat intézi. Nem hiszem, hogy ez helyes magatartás, amihez rögtön hozzáteszem, hogy nem az igazgató tehet róla. Elgondolkodtató viszont, hogy miként érvényesülnek a trösztök esetében a vállalati törvényben foglaltak.

— Sok észrevétel hangzik el a trösztök munkájával kapcsolatban. A vállalati törvény tárgyalásánál ebben a teremben is sok szó esett erről. Munkakörömnél fogva elég széles körben mozgok, de sok dicséretet még egyik trösztről sem hallottam. A vál-A Minisztertanács beszámolója alapján a képviselő elv társak részletesen megismerték és megvitatták az elmúlt két és fél év társadalmi-gazdasági fejlődését, népgazdaságunk állapotát, életkörülményei nk alakulását, mindezekkel kapcsolatos eredményeinket és gondjainkat. A benyújtott törvényjavaslat is erről ad számot, szőkébb keretben: az államháztartás 1977-es esztendejéről szólva.

Bevételek, kiadások

A népgazdaságban keletkezett összes pénz jövedelem 1977-ben, a ■termelés és a forgalom felgyorsult növekedésével összhangban, több mint 9 százalékkal nőtt, bár a világpiaci árváltozások számunkra kedvezőtlenek voltak. Ezzel lényegében azonos arányban emelkedett a lakosság — nagyrészt munkából származó de jelentős mértékben társadalmi juttatásokkal kiegészülő — nominal jövedelme.

A vállalatok és az állam eltérő mértékben részesedtek a létrehozott jövedelemből. A költségvetés ugyan a tervezettnél nagyobb belalati törvény értelmében a trösztök működésének, vagy megszüntetésének engedélyezése a kormány hatáskörébe tartozik. Minden bizonnyal a kormány ezen a területen is megfelelő, elemző munkát végez. Osztom azoknak a véleményét, akik azt mondják, hogy ezen a területen mindenfajta kapkodás nagy bajok forrása lehet és a vállalatok tröszti szervezetben való működése indokolt.

— Mégis azt mondom, hogy véleményem szerint van Magyarországon egy irányítási, szervezeti rendszer, amely a központi akarat közvetítését nagyszerűen meg tudja oldani úgy, hogy közben a teljes önállósággal járó helyi alkotó, kezdeményező munkának is zöld utat ad. Ez a szervezet pedig az állami gazdaságok központja. Munkájuk talán ilyen szempontból is több figyelmet érdemel — mondta befejezésül Boza József.

Boza József felszólalása után még három képviselő — Tóth Géza Szabolcs megyei, Marjanek József Fejér megyei és Orlovácz György Tolna megyei képviselő kapott szót a miniszterelnöki beszámoló vitájában. Ezután Lázár György, a Minisztertanács elnöke válaszolt a felszólalások során elhangzottakra. A miniszterelnöknek a kormány munkájáról adott beszámolóját, az abban ismertetett további feladatokat, valamint a felszólalásokra adott válaszát az országgyűlés ‘ jóváhagyólag tudomásul vette.

Az országgyűlés ezután áttért a Magyar Népiköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalására. A törvényjavaslatot Faluvégi Lajos pénzügyminiszter terjesztette elő.

vételhez jutott, de annaik nagy részét vissza kellett adnia exportadó-visszatérítésként, illetőleg az importárak növekedésének, elsősorban a kávé, a fehérjetakarmány és más termékek áremelkedésének ellensúlyozására. Végeredményben a költségvetésben központosított tiszta jövedelem aránya csökkent, ellenben nőtt a vállalatok és szövetkezetek részesedése az összes jövedelemből.

A bevételek 41 milliárddal haladják meg az előző évit. Kiadásunk összesen 364,8 milliárd forint. A hiány a múlt évinél és a tervezettnél is nagyobb. Mindebben megmutatkozik gazdaságunk dinamikus fejlődése, erőfeszítéseink hatása a nemzetközi inflációval szembeni küzdelemben; de gazdaságpolitikánk fő gondja is, mármint az, hogy nem valósult meg a költségvetés egyensúlyának javítására irányuló elhatározásunk.

Gazdaságunk úgy fejlődött, lakosságunk életszínvonala úgy javult, nemzeti jövedelmünk mérlege az elmúlt évben is csak úgy kerülhetett . egyensúlyba, hogy külső erőforrásokat vontunk be. Hiteleket vettünk fel, ami megfelel V. ötéves tervünknek, hiszen korántsem az a szándék fogalmazódott meg, hogy az egyensúlyi folyamatok kibontakozását importkorlátozások révén keressük. A hangsúlyt az exportképesség növelésére helyeztük, mert úgy véltük — s ma is így gondoljuk —, hogy az exportképes kapacitások bővítése részben a külföldi hitelfelvételekre alapozható.

Azok a tapasztalatok, amelyeket ezen a téren eddig szereztünk, kedvezőek. Az ilyen célra befektetett hitelek révén új, korszerű technikához jutunk, ami meghozza a várt eredményt, ha segítségével jól eladható, gazdaságosan értékesíthető termékeket állítunk elő. Ezt a célt azonban még nem mindig sikerült maradéktalanul elérnünk.

Az elmúlt esztendő tapasztalatai az eddigieknél is kézzelfoghatóbban bizonyították, hogy népgazdasági gondjainkban a külső tényezők mellett munkánk gyengeségeinek — a tervezés, a szabályozás, a gazdálkodás hiányosságainak is — jelentős szerepük van. A következmények nemcsak a társadalmi jövedelem aránytalan megosztásában és a költségvetés egyensúlyának hiányában, hanem a vállalatokra gyakorolt nem eléggé feszítő hatásban is megmutatkoznak.

A vállalatok pénzügyi helyzete

A vállalatok és szövetkezetek pénzügyi helyzetét 1977-ben az jellemezte, hogy erőteljesein bővültek a vállalati alapok és pénzbetétek. Csökkent a veszteséges vállalatok száma és nőtt azoké, amelyek forgóeszköz-hitelek nélkül is tudnak gazdálkodni.

A vállalatok és szövetkezetek — ideértve a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket is — nyereségük 49 százalékát fizették be a költségvetésbe. Ezen kívül kereken 9 és fél milliárd forintot a személyi jövedelem növelésre szolgáló alapokba, 51 milliárdöt a fejlesztési, 12 milliárdöt á tartalékalapokba helyeztek. Így részesedési alapjuk 9 százalékkal, fejlesztési alapjuk a nyereségből 21 százalékkal volt magasabb, mint az előző évben.

A vállalatok pénzügyi helyzetét tehát általában nem zavarták

meg a népgazdasági egyensúlyhiányból fakadó gondok. Ezt, a vállalatok számára kedvező helyzetet különösen két tényező idézte elő: a jelentős pénzügyi támogatás és a nem elég szigorú követelményeket támasztó szabályozás.

A támogatások aránya tovább emelkedett. A vállalatoknak nyújtott költségvetési támogatás 1977- ben már meghaladta a kimutatott pénzügyi eredményük 60 százalékát. Amikor azt, mint általános irányzatot elmarasztaljuk, ugyanakkor el kell ismerni, hogy vállalataink egy része nehéz körülmények között dolgozott, kedvezőtlen konjunkturális hatásokkal küszködött.

De nem ez az igazi közgazdasági kérdés, hanem az, hogy a problémák egyedi megoldása helyett hogyan tudjuk a vállalatokat szélesebb körben, jobban mozgósítani a hatékonyabb tevékenységre, a piaci követelményekhez való alkalmazkodásra.

Bérszabályozási rendszerünk sem állította nehéz feladat elé a gazdálkodókat, aikik átlagosan 9 százalékos béremelést tudtak megvalósítani.

Ma még sok vállalat megelégszik a munkaerő megszerzésével és megtartásával, anélkül, hogy elég figyelmet szentelne az ösztönző, teljesítmények szerinti bérezésnek. Holott a teljesítmények tartós és rendszeres fokozását, az élőmunka termelékenységének gyors növekedését nagy befektetésekkel segítjük. Ezt mutatja a technikai felszereltség bővülése. Tavaly az előző évinél 10 százalékkal több gép és berendezés állt a vállalatok és szövetkezetek rendelkezésére, a termelés, vagy a termelékenység növekedése mégis érezhetően elmaradt ettől.

Hitelek, beruházások

Ismét arról számolhatunk be, hogy beruházásokra a tervezettnél és lehetőségeinknél is többet költünk. Már az V. ötéves tervidőszak kezdetén, megismerve a vállalatok fejlesztési elképzeléseit, felfigyeltünk arra, hogy általában több beruházást terveznek, mint amennyi a népgazdaság lehetőségeiből kiindulva indokolt lenne.

Az 1976-ban bevezetett szabályozó-módosítások mérsékelték ugyan a vállalati saját fejlesztési források növekedési ütemét, de az előirányzottnál csak kisebb mértékben, viszonylag szigorú feltételek mellett, 135 iparvállalat, 50 ipari szövetkezet és több száz mezőgazdasági termelőszövetkezet pályázott exportkapacitásainak bővítésére. Az erre a célra létrehozott hitelalap felét gépipari és élelmiszeripari vállalatok, szövetkezetek vették igénybe. Ezek közül sok vállalat már jobban szervezi beruházási tevékenységét, és teljesíti a vállalt exportkötelezettséget.

A vállalatok nagyobb része — ha lehetne — még többet is szívesen elkeltene beruházásokra. S amikor ez pénzügyi akadályokba ütközik, akkor minden beruházási elgondolásuk szükségességét és fontosságát egyenként igazolják. Megkeresik — és sajnos meg is találják — azt a társadalmi vagy gazdasági irányító szervezetet, amelyik hajlandó képviselni ága- . zati vagy helyi érdékeket, alacsony hatásfok, bizonytalan népgazdasági előnyök esetén is. Mindez szerepet játszik abban, hogy a legjobb szándékaink ellenére sem tudtuk a beruházási vásárlóerő kiáramlását a népgazdasági érdekeknek megfelelő szinten tartani.

A pénzügyi szabályozók fejlesztése

Ismeretes, hogy a Minisztertanács az 1978. évi tervvel egyidőben több intézkedést hozott a vállalati fejlesztési források pontosabb szabályozására. Ezzel elsősorban az új beruházások megkezdését kívánta korlátozni és a folyamatban levők befejezését zavartalanná tenni. Az elmúlt hó-1 napban a kormány megvizsgáltá ezeknek az intézkedéseknek a várható hatását és további kiegészítésükre hozott döntést. A kiegészítő intézkedések egy részét már év közben, másik részét pedig 1979-ben vezetjük be.

A csütörtöki vitában is komoly figyelmeztetés hangzott el arról, hogy kevéssé keressük a beruházás nélküli utakat gazdálkodásunk javítására. Ez abból ered, hogy még mindig nagyobb lehetőséget adunk a mennyiségi fejlődésnek, és nem fordítunk elég gondot a minőségi változásokra.

Arra törekszünk, hogy a vállalatokat ebben érdekeltebbe tegyük. Ezért az ár- és pénzügyi szabályozók továbbfejlesztését tervezzük, a VI. ötéves tervvel összhangban. Égy elhatározott szándékunk, hogy a jobb, a növekvő jövedelmezőségű vállalatoknak gyorsabb fejlődési és személyi jövedelem-emelési lehetőséget biztosítunk, ellenben a gazdaságtalan vállalatok, illetve tevékenységek továbbfejlődését, sőt a fennmaradásukat sem fogjuk központi eszközökkel segíteni.

Régebben, ha a gazdasági fejlődésben nehézségek léptek fel, azt mondották, rossz a terv. Ma, ha valahol akadozik a beruházás, az export, a személyi jövedelem növekedése, azonnal kész a vélemény: „rosszak a szabályozók”, és ennek nyomán máris tömegesen érkeznek az igények a támogatásokra, mentességekre, kedvezményekre. Kétségkívül csiszolni kell a szabályozást, elsősorban az árak javításával biztosítani kell, hogy az eredmények valóban tükrözzék a hatékonysági különbségeket. De hiába van akármilyen — úgymond — „tökéletes szabályozás”, ha nem vagyunk elég következetesek abban, hogy a gazdálkodó szervezetekre gyakorolt hatást valóban érvényesülni engedjük, és ha közvéleményünk kevéssé fogadja el a különbségtételt.

És ez a változtatások másik fő követelménye! Szemléletbeli, változás is szükséges ahhoz, hogy a

jól dolgozó vállalatok — és csak azok — jussanak a szelektív fejlesztési politika által megkívánt több eszközhöz. Az a vállalat érdemel nagyobb támogatást és kaphat elismerést, amelyik nem a szabályozókat szeretné rendszeresen feltételeihez „lazítani”, hanem saját munkáját igyekszik folyamatosan hozzáigazítani a megújuló, egyre nagyobb követelményekhez !

Társadalmi közkiadások

A lakosság életkörülményeit egyre inkább befolyásoló társadalmi közkiadásokra 138 milliárd forintot költöttünk 1977-ben. A tanácsok 90 milliárddal, az előző évit 11 milliárd forinttal meghaladó összeggel gazdálkodtak. Ebből az intézmények fenntartására 48, fejlesztési célokra pedig 42 milliárd forintot adtak ki.

Közvetlenül a lakosságnak 50 milliárdöt — az előző évinél 5 milliárddal többet — fizettünk ki nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási segély, táppénz és egyéb pénzbeli juttatás formájában. Mintegy 40 milliárd forintot — 4 milliárddal többet, mint az előző évben — természetbeni juttatásként fordítottunk egészségügyi, szociális, oktatási, közművelődési, sport és kommunális szolgáltatásokra.

A nehézségek ellenére — amelyek között dolgozunk és dolgozni fogunk — mégis arra számítunk, hogy ésszerű és takarékos gazdálkodással a társadalmi ellátás minden fontos területén megvalósulnak az V. ötéves tervben elhatározott célok. Ezt a bizakodásunkat az eddigi szép eredményeken kívül az a szándékunk is erősíti, hogy az átmeneti pénzügyi gondokkal küzdő tanácsok, költségvetésük teljesítéséhez, méltányos biztosítékot és támogatást kapnak, úgy, ahogy ezt a központi költségvetésből 1977-ben is megadtuk.

Az 1977. évi állami költségvetésről szóló jelentést, pénzügypolitikánk vezérelveit ebben a szellemben értékeljék, mert azok a kormány programjának végrehajtását szolgálták és szolgálják a jövőben is. Kérem, hogy a törvényjavaslatot fogadják el.

A pénzügyminiszter előterjesztéséhez d r. Pethő Ferenc a törvényjavaslat bizottsági előadója fűzött kiegészítőt.

További hozzászólásra nem jelentkezett képviselő, _ így határozathozatal következett: az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a benyújtott eredeti szöveg szerint egyhangúlag elfogadta.

Az országgyűlésen a továbbiakban három képviselő terjesztett elő interpellációt: Födi Lászlóné (Csöngrád megye), Karkus Sándor (Komárom megye) és Gulyás Emilné (Szabolcs megye).

Ezzel az országgyűlés ülésszaka — amelynek pénteki ülésén az elnöki tisztet felváltva töltötte be Apró Antal, Raffai Sarolta és Péter János — befejezte munkáját. (MTI)

Faluvégi Lajos beszéde

Bienvenidos a Cuba!

9. Az öreg hölgy látogatása Trinidadban

Az 1510-ben alapított Trinidad, egyike a legrégibb kubai városoknak. Abban is különbözik a többiektől, hogy mind közül talán ez a legspanyolabb. A földig érő keskeny ablalknyílásokhoz kosárszerűen kiugró rács tartozik. A mögötte élők, mintegy ketreoből kísérhetik figyelemmel az

utcán zajló eseményeket. Valaha, állítólag a kalózoktól védekeztek ezzel a szokatlan, de célravezető megoldással. A város, azonban gazdagságát is a kalózoknak köszönhette. Kikötőjükben cserélt gazdát a másutt összerabolt portéka. Virágzott a kereskedelem, dőlt a pénz Trinidadba és sorra

9 Készül a kirojtozott szélű, pálmalevélből font. sombrero. A trinl dadl asszonyok kezéből kerülnek ki a legszebbek.

épültek a faragással elborított, kovácsoltvas erkélyekkel kicsipkézett, spanyol-barokk stílusú

épületek.

Később itt kezdtek először dohányt és cukrot termeszteni és a gazdasági fellendülés a haladó

gondolkodás élvonalába állította

az életrevalóén eleven várost.

Trinidad lakói ma is leleményesek. A főváros kivételével, kevés vidéki település dicsekedhet mú• Jenny néni sírt is, meg nevetett is a találkozás örömében.

9 Trinidad, a legspanyolabb kubai város.

zeummal, az övékét érdemes megnézni. A volt gyarmati kormányzó házát és berendezését azért is élmény szemügyre venni, mert teljes korhűséggel tárja fel egy letűnt világ kultúráját, ízlését, életmódját.

Zsal ugá terekkel besötétített szobák, súlyos, faragott bútorok, kristálycsillárok, festett porcelánok, csecsebecsékkel zsúfolt vitrinek. Az erkélyről kitekintve, a kormányzó maga alatt láthatta az egész várost, a hőségtől olvadozó utcákat, a bódító illatot lehelő kerteket, a kikötőben duzzadó vitorlákat. A látogatók figyelmét külön felhívják egy remekmívű, miniatűr festményekkel díszített ébenfa íróasztalra.

— A készítője magyar volt — közli a múzeum gondnoknője, és zavarba jön, amikor a mester nevét is tudakoljuk. — Elnézést kérek, nem tudom kimondani. Egyszerűen megtanulhatatlan...

Így csak azt állapíthatjuk meg, hogy honfitársunk névtelenül Is szép munkát végzett, a messzi Kubában. Kifelé jövet összetalálkozunk, a befelé igyekvő amerikai csoporttal. Csupa éltes matróna, csitrinek festve, öltözve, smokkokkal, kubai szalmakalapokkal kibolonditva. Valaki rámutat á legöregebbre.

— Nézzétek, ezt még átengedték a vámon?

A hófehér hajú öreg hölgy, tenyerével tölcsért fonnál a füle köré és megszólal:

— Jól hallok? Magyarul beszélnek?

Döbbenten bámuljuk. Aztán egyszerre robban ki belőlünk a nevetés. Kicsi a világ és az élet néha a legjobb vígjáték-rendező.

Jenny Hirschfeld, 83 éve született Eperjesen, és 1920-ban vándorolt ki Amerikába. Kubába kellett jönnie, hogy ennyi idő után, „odaátról jött” magyarokkal találkozzék.

— Hogyan lehet az, hogy nem tetszett elfelejteni magyarul?

Szigorúan végignéz rajtam.

: — Az anyanyelvét soha sem felejtheti el az ember. Különben is magyarszakos tanárnő voltam. Los Angelesben is sok magyar él és tartjuk a kapcsolatot.

— Nem fárasztó ebben a korban az utazás?

— Az sohasem fárasztó. Amíg az ember utazhat, láthat, nem öregszik meg a szíve és az értelme. Nekem elhiheti. A családomból már senki sem él. Az utazgatás tartja bennem a lelket. Innen .még átmegyünk Mexikóba. Minden nagyon kellemes lenne, ha ez a sok öregasszony nem csipogna, nyafogna annyit.

Ezzel Jenny néni szívélyesen elköszönt, megindult kifelé és beleolvadt a forró trinádadi délután káprázatába.

(Folyt, köv.)

Vadas Zsuzsa