Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1978-07-06 / 156. szám
1078. július 6. • PETŐFI NÉPE • 5 JÓ MŰVÉSZETI CSOPORTOK, SZAKKOLLÉGIUM, A SIKERES KÖZMŰVELŐDÉS PILLÉREI A GAMF-ON Népművelést is tanítanak a műszaki főiskolán! Céltudatosság, igényesség jellemzi évek óta ia Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola közművelődési bizottságának a tevékenységét. Érdekes emberek meghívásával keltették föl kezdetben az érdeklődést. Házhoz ment Mensáros László és Balczó András, Ferjáncz Attila és Pálfy József, felléptek a Ludas Matyi humoristái, a legismertebb magyar beat-egyűttesek, A zsúfolt széksorok gyorsan megcáfoltál; azt a hiedelmet, hogy a műszakiak fütyülnek a humán kultúrára. Telt ház fogadta Keres Emilt, mintegy négyszázan váltanak bérletet a kecskeméti színház előadásaira, noha valóban nagyon elfoglallak. Hazánkban általánossá vált a 144 órás munkahét, ők 48 órásban is kiegyeznének. A sok gyakorlat, a rajzteészítés, tanulás parányira zsugorítja a szabad időt. Mondjam, sport is van a világon, meg mozi, meg Hullám-tanszék, (aki nem tudná: a Vendéglátóipari Vállalat gondozásában), meg szerelem. Jól tették hát, hogy ilyen erős vonzásokkal mozdították ki az ilyen-olyan okból közömbösöket, bírták rá az elfoglaltakat, hogy elsősorban vagy erre is fordítsák idejüket. Az 1977/78-as tanévben a kialakított figyelemre alapozva bátrabban tervezhettek. A Bács-Kiskun megyében élő, alkotó művészek jóval nagyobb lehetőségeket kaptak a korábbiaknál. Most már nagy „nevek” nélkül Is megtelt a nagyterem, látogatták a kiállításokat. A megye népi Iparművészét felvonultató sorozat bármely nagy művelődési intézmény díszére vált volna. Az élménydús rendezvények természetesen nem helyettesítik a művelődést közösségeket, az amatőr csoportokat. Minden műélvezet megkívánja a hallgató, a néző tevőleges együttműködését, a vers, a dal, a kép, a színmű, a film bizonyos mértékű újjánlkotását. Ezért tartom botorságnak a közművelődés különböző formálnak aktív és passzív csoportosítását. A készségek fejlesztésére, a tehetségek kibontakoztatására azonban «csak a személyes részvétel ad módot. A GAMF kulturális életének szervezői, Irányitól sem most fedezték föl Kolumbus tojását, korábban Is próbálkoztak az öntevékeny mozgalom serkentésével. Hallhattunk énnekkarukról, tudunk évek óta működő kamarazenekarukról. Talán sohasem szerepeltek Ilyen eredményesen főiskolai, egyetemi fesztiválokon, mint az idén, soha nem Igazolták hivatottak elismerései, hogy jó úton haladnak! A Lakó Sándor zeneiskolai Igazgatóhelyettes irányításával, Kalmár Sándor tanszékvezető matematikatanár koncertmesteri közreműködésével muzsikáló együttes igencsak kitett magáért a Nyíregyházán rendezett találkozón. A „kölcsönhangokkal” megerősített kórus fejlődését az erős mezőnyben kiérdemelt ezüstminősítés tanúsítja. (Karnagy: Jávor Zoltán.) A legnagyobb meglepetést a színjátszók remeklése keltette. A legtapasztaltabb zsűritagok is csodálkoztak, hogy Vándort! László rendező, milyen pompás csoportot hozott össze. Teljesítményüket — a Budapesti Műszaki Egyetem színjátszóival megosztott — első hellyel díjazták. A most záruló tanév legfontosabb közművelődési sikerének mégis a népművelési szakkollégium létrehozását tartom. Akárhogyan is van, a hangversenylátogató, a színházbarát, a műkedvelő közvetlenül kap valamit: élményt, tapsot. A közművelődést tanulók elsősorban adni szeretnének. Felismerték, hogy csak akkor válhatnak majd igazán jó vezetőkké, ha példájukkal segítik az életformaváltást, ha hozzáértően gyorsíthatják, a műveltség terjesztését. Az 1976. januárjában kiadott rendelet adta lehetőségeket hasznosítva ez év februárban kezdték meg itt a közművelődési Ismeretek oktatását, Arra gondoltak, hogy ahol ennyire hatékony, rend• Jókedv, vidámság: jelenet ' a színjátszók műsorából szeres kulturális tevékenység alakult ki, a speciálkollégium is megél. Nem csalódtak! A kísérleti jellegű félév eredményesen zárult, mint erről dr. Tapasztóné Perlaki Magdolna, a tárgy előadója, a foglalkozások vezetője is beszámolt. — Az volt a célunk, hogy így is segítséget adjunk az értelmi- ' ségi hivatásra való felkészüléshez. Általánosítható tapasztalatok, következtetések levonására kevés a mögöttünk álló Idő. Biztató, hogy megmaradt a beiratkozottak kezdeti lelkesedése. A főiskola vezetői, ha lehet még nagyobb figyelemmel kísérik munkánkat, mint az első hetekben. A következő tanévtől kezdve kétszer két féléves oktatási formában szervezzük meg a szakkollégiumot. Két félévben foglalkozunk majd művelődéseiméletl kérésekkel. A „haladók" a művelődésügyi intézmények szervezetével, módszertannal, tudományos Ismeretterjesztéssel, művelődés-szociológiával bővítik tudásukat. Természetesen a gyakorlatban Is kipróbálják a közművelődést, ellátogatunk művelődési házakba, üzemi klubokba, tárlatokra, szakkörökbe. Hisszük, hogy akik részt vesznek a foglalkozásokon, hatékonyabban segíthetik munkahelyükön a munkásművelődést, így jobb vezetőkké válnak. Maguk Is gyarapodnak közben: az új Ismeretek egy részét majd napi munkájuk során is hasznosíthatják, arról nem is szólván, hogy a műszaki főiskolán tovább bővül az Intézeti .közművelődési bizottság segítőinek a hálózata. Heltal Nándor Cimképünkön: tanár, diák a kamarazenekárban. U~ j cikksorozat közlését kezdjük meg. Napjaink egyik legizgalmasabb tudományos, egyszersmind egyre inkább gyakorlati problémájává vált az űrkutatás. CIOLKOVSZKIJ orosz tudósnak a századelőn írt sorai jövendölésnek bizonyultak: „Az emberelhagyja majd a légkör határát, aztán meghódítja a világmindenséget a Nap körül..." Ma az emberek százmillióit foglalkoztatja ez a kérdés. 1 9 5 7: az első szputnyik felbocsátása,. 19 6 1: GAGARIN, az első ember, aki az űrbe hatol, 19 6 3: VALENTYINA TYERESKOVA — mindeddig az egyetlen női űrhajós vilángszenzációt kiváltó teljesítménye, 19 6 9: az APOLLO utasai ieszállnak a HOLDRA, 19 7 5: a szovjetamerikai közös űrrepülés, 1 9 7 7— 7 8 : nemzetközi együttműködés tartósan az űrben keringő űrállomáson, egyre újabb és újabb égitestek célbavétele és napjainkban az ember által lakott, tartós űrállomások előkészítése: ezek a mérföldkövei napjaink Kozmoszba vezető útjának. Űj tudományág születésének vágyónk tanúi: az űrkutatásénak, amely a technika különös ötvözetével a csillagászatot, a matematikát, a fizikát és ki tudná felsorolni, még hány tudományágat fog össze a nagy cél, az ember űrrepülése érdekében. Tévedés volna azonban azt hinnünk, hogy az űrkutatás '— ma már tudjuk, hogy egyetlen eszköze — a rakéta, teljesen új találmány. Története messzi évezredekre nyúlik vissza: az emberiség legjobb, de javarészt ma már Ismeretlen elméi foglalkoztak vele. Lapunk következő számaiban a rakéta fejlődésének meglepő fordulatokban gazdak történetét ismertetjük képekkel illusztrált cikksorozatban a fenti cím alatt. „DALOLVA KÖNNYEBB AZ ÉLET... Húszéves a kiskunfélegyházi ének-zenei általános iskola „Az évfordulók, ünnepek jelentősek életünkben, mert jó alkalmak arra, hogy egy pillanatra megálljunk, visszatekintsünk a megtett útra és erőt gyújtsunk a jövőhöz.” Ezt olvashatjuk abban a szerény terjedelmű, ám jó ízléssel szerkesztett évkönyvben, amely tudatja: húsz évvel ezelőtt Indult meg az ének-zenei oktatás Kiskunfélegyházán. A jubileumi kiadványban tanárok és egykori diákok, a zenekultúra ügyét magukénak érző tanácsi és pártblzottságl tisztségviselők írásaival találkozik az olvasó. Az emlékek mozaiklapocskáiból összeáll a Batthyány Lajos Általános Iskola énektagozatának küzdelmekkel teli, de eredményekben gazdag pályaképe. Az első — Szemlér Sándor igazgató és Komlós Lászlóné tanár által szervezett — ének-zenei osztály harminchat tanulóval indult, akiket több mint hatvan jelentkező közül válogattak ki annak idején. A tagozat iránt évről évre növekedett az érdeklődé.; különösen azt követően, hogy a kórus hire a város határain is túl jutott. A hatvanas években több nagyvárosban — például Székesfehérváron és Szegeden — szerepeltek, s mindenütt nagy elismeréssel szóltak róluk. Később Budapesten Is felléptek, ezt követően pedig a televízió teremtett számukra országos nyilvánosságot Amikor 1970-ben a Magyar Rádió felújította az „Éneklő Ifjúság" mozgalmat, az elsők között nevezett be a kiskunfélegyházi iskola kórusa is. Magas színvonalú teljesítményükért 1973-ban megkapták „Az Éneklő Ifjúság Mozgalom Nagydíját". Az elismerések sorát még hosszan lehetne sorolni, van tehát bőven sikerélmény, ami további munkára, erőfeszítésre ösztönözheti a tagozat tanulóit és tanárait, akik egyként vallják: „Dalolva könnyebb az élet..." K. J. KERESZTÜL-KASUL ÖT FÖLDRÉSZEN Magyar utazók regényes leírásai „A magyar néprajz klasszikusai" elnevezésű sorozat szerkesztője egészen haláláig Ortutay Qyula volt. Jórészt a Bács-KJskunhoz Is szoros szálakkal kötődő nemzetközi rangú tudósra Is emlékezünk, amikor azt a kétkötetes, tartalmilag súlyos művet olvassuk a Gondolat Kiadó jóvoltából, mely tizenhatezer példányban látott napvilágot és a „Meszeli népek magyar kutatói" címet viseli. Ebben a túlzás nélkül lebilincselő, maradandó olvasmányélményt nyújtó gyűjteményben huszonkilenc régebbi és újabbkor! magyar utazó (főként néprajzi jellegű) írása található. A legkorábbi a tizenhatodik századból való, és Kakas István a szerzője Időrendben a legkésőbbi cikk Diószegi Vilmosé, aki korán bekövetkezett haláláig többek között a Kalocsa környéki Bátya község rác lakossága, az ott folyó néprajzi gyűjtések iránt is nagy érdeklődést mutatott. A kétkötetes kiadvány szerkesztője a néprajztudomány tekintélyes művelője, Bodrogi Tibor. Ugyancsak ő írta a könyv bevezetőjét is. A '•Válogatásban;' az étetrajzok írásában és a jegyzetek elkészítésében rajta kívül Boglár Lajos, Ecsedy Csaba, Hegyi Imre, Sándor István, és Sárkány Mihály működött közre. Nevük felemlítése nem pusztán formaság, mivel a vállalkozás eddig egyedülálló, és igazán nagyszabású. Különösen, mert a cikkgyűjtemény lapjain több olyannal is találkozunk, mely eddig még nem jelent meg magyarul. Hogy ez most megtörténjen. abba egy kecskeméti kutatónak Is szerepe van; Bognár András, a megyei könyvtár tudományos főmunkatársa fordította le A MAGYAR NÉPRAJZ KLASSZIKUSAI MESSZI NÉPEK MAGYAR KUTATÓI GONDOLAT latinból a kötet több tanulmányát. A huszonkilenc utazó közt van Hausegger József, az első magyar tudós, aki Indiában megfordult, Éder Xavér Ferenc, a perui indiánok kutatója, a legendás Benyovszky Móric, a bácskai származású Haraszthy Ágoston, valamint az a Bíró Lajos, aki egy ideig Kecskeméten tanított. Eljutottak ezek a kutatók — botanikusok, zoológusok, néprajzosok, földrajztudósok stb. — az öt világrész sok-sok országába. Megfordultak Perzsiában és a Kaukázusban, Kamcsatka szigetén és Űj-Gulneában, Argentínában, és a Mtsslsippl mentén, Szibériában és az afrikai Szaharában stb. Felkerestek szinte minden távoli és érdekes helyet, ahonnét tudományos értékű és egyben regényesen megfogalmazott híradásokat küldtek; illetve hoztak magukkal. Ezek most egybeszerkesztve Igazi élményt adnalk a világ különböző tájain élő emberek sorsa iránt érdeklődő olvasónak, Anélkül, hogy akárcsak a legváltozatosabban Is megkísérelnénk teljes képet adni a kötet tartalmáról, íme néhány jelzésszerű példa arra, hogy ml-mlndent tudhatunk meg belőle: azt például, hogyan öltözködnek a pogány Indiánok, milyen Szimfe,ropol piaca, egy kirgiz vagy tatár lakodalom, milyenek a mongol étkezési szokások, a német mesterlegények, Dobrudzsa madárvilága, a csúcsé nevű kínai gyümölcskülönlegesség stb. Betekintést nyerhetünk az afrikai királyi udvarokba, az egyes népek népművészetébe, megismerhetjük a vogul halászati szokásokat, az ültetvények rabszolgáinak az életét, a szibériai sámánok világát, a tatárok ló- és juhtenyésztését stb. Valóságos és izgalmas regény mindaz, amit megtudunk a kamcsatkai itelmekről, a tibetiekről, a fellahokról, az afrikai négerekről és sok más népről, törzsről. Nem egy esetben találkozunk az európai ember számára érthetetlen és különös dologgal. Például amikor az egyik kevésbé ismert afrikai törzs férfivá avatását, szertartásai szokásait írják le. Mindent egybevetve, ez a néprajzi, földrajzi, nyelvészeti és történeti érdekességekkel, tanulságokkal szolgáló kötet nagy nyeresége könyvkiadásunknak, s ezen keresztül általában művelődési életünknek. A tizenhatezres példány&zám Is jó lehetőség arra, hogy a távoli világok régebbi és újabb tényei eljussanak hozzánk. Varga Mihály Nemrég fejezte be Ingrid Bergman őszi szonáta című filmjét. Ez önmagában még Igazán nem lenne esemény, hiszen a színésznő negyvenéves karrierje során jónéhány produkcióban szerepelt, Am az őszi szonáta mégis rendkívüli dolog, hiszen Ingrid Bergman ezúttal honfitársa és névrokona, Ingmar Bergman Irányításával állt a kamerák elé. És az Is a véletlen furcsa játéka, hogy Ingrid Bergman, aki pályája elején, első szerepében mint zongorista szerepelt az Intermezzo című filmben, most Ismét zongoristát játszik. „Ügy tekintek erre a találkozásra, mint pályám befejezésére. Miután tíz évet töltöttem az Egyesült Államokban, vagy nyolcat Olaszországban és húszat Franciaországban, hazatértem, és ismét svédül beszélek. Nagyszerű pont egy karrier végére. Bár megtörténhet, hogy mégse ez lesz a' vége. De nem nagyon bízom benne." Hogyan is került össze tulajdonképpen Bergmannal, arról a színésznő így nyilatkozott: „Ma is őrzöm azt a levelet, amelyet Ingmar írt nekem és megkért, hogy dolgozzak vele együtt. Amikor a Cannes-i fesztivál zsűrijének elnöke voltam, átadtam neki a válaszom, de a lelkére kötöttem, csak ákkor olvassa el, ha már hazautazott. Aztán vártam két évet és megkaptam a forgatókönyvet. A film egy asszonyról szólt, a közte és a lánya között felmerült problémákról. Az anya látogatóba érkezik gyermekéhez, és olyanok a körülményei;, hogy nyíltan színt kell vallania. Mindketten egymást vádolják azér.t, ami velük történt. Az anya mint zongorista a hosszú turnék miatt elhanyagolta családját." „Mielőtt filmezni kezdtünk volna — meséli a színésznő —, két hétig próbáltunk egyfolytában Stockholmban, egészen addig, amíg eljutottunk odáig, hogy Bergman és az én elképzelésem találkozott. Ezután Norvégiába utaztunk és hat hét alatt leforgattuk a filmet. Minden nagyszerűen ment, mint még sohasem az életemben. Mivel úgy próbáltuk a forgatókönyvet, mint egy színdarabot, a legkisebb részlettel is tisztában voltam. Bergman rendkívül pontos, nála kilenc órakor kezdődnek a felvételek, nem korábban és nem későbben. Legfeljebb tizenöten tartózkodhatnak a felvételeknél. Amerikában ötvenen vagy százan. Azt hiszem, Ingmar Bergman sohasem tudna dolgozni Hollywoodban. Amikor megérkezik, automatikusan csendet kér és egy pisszenés sem hallatszik. Ügy bánik a stábbal, ahogy akar, munkatársainak többsége lány, asszony, Ami a színész-rendező kapcsolatot illeti, jobb volt, mint gondoltam. Eleinte azt mondták róla, hogy valóságos zsarnok, kibírhatatlan. A valóságban azonban egészen más. A legmegértöbb, legkedvesebb rendező, akivel valaha is találkozhattam. Nagyon érdekli, hogyan dolgozik a színész és ez a kíváncsisága Rossellinire emlékeztet. Mégis azt hiszem, az a legnagyobb erénye, hogy elhiteti veled: terád van a világon legnagyobb szüksége. Ami Ingmar Bergman és Ingrid Bergman volt férjének, a nemrég elhunyt híres neorealista rendezőnek, Roberto Rosselllninek összehasonlítását illeti, a színésznő kifejtette, egyetlen közös vonás sincs bennük. „Ez a film, amit most fejeztünk be, különleges helyet foglal el az életemben. Különleges már a meséje is. Két ember váll-váll mellett törekszik valamire. El se tudom képzelni, mi lett volna belőle, ha esetleg más nyúl a témához. Amikor Bergman dolgozik, nem foglalkozik mellékes dolgokkal, nem engedi, hogy zavarják. Amikor dolgozik, dolgozik. Bármikor szívesen forgatnék újra vele.” N. Gy. • Kicsit többen I* lehetnének, de így Is szépen szól a GAMF kórusa. (Kutktcs András felvételei.)
