Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-01 / 152. szám (153. szám)

i • PETŐFI NÉPE • 1918. július 1. AZ ÚJSZÜLÖTT NEVE: SUGOVICA Hajó-névadó a Dunánál A kisfiú tágra nyitott szemekkel figyel. — Száz évvel ezelőtt, meg még annál régebbe is építettek már Baján hajókat — meséli neki a nagyapja. —■ Sok halász és kereskedő lakott a vá­rosban. Hajóácsokkal csináltatták maguknak a kl- sebb-nagyobb vízijárműveket, persze akkor még fából, nem vasból... A szöszt legényke és hajlott hátú nagypapája el­indulnak, kéz a kézben, a legújabb bajai hajó mel­lett, amelyet itt, a Nagy pandúr-szigeten építettek ' Folyamszabályozó és Kavlcskotró Vállalat (izemé­nek dolgozói. Még a parton van, de már .nem so­káig. Most lesz az ünnepélyes névadója, s nyom­ban utána a vízre eresztik. Ebbűi az alkalomból gyűltek Össze a Sugovlca és a Ferenc-csatorna ta­lálkozásánál elhelyezkedő üzemben a FOKA dol­gozói, az Országos Vízügyi Hivatal és más országos szervek képviselői. Természetesen kijöttek a Duná­hoz a párt és tanács helyi vezetői közül Is néhá- nyan. Jókedv és a várakozás izgalma veszi körül a fris­sen festett hajót. '■ • A Sugovlca — még kinn a sólyatéren. A hajótesten két és fél évig dolgoztak a hajó­kovácsok, lemezlakatosok, géplakatosok, csőszerelők és más szakemberek. • Az új hajét hátára fogadja a Dana. (Márkái bírta felvételei) Csak a vízpart! nyárfaóriások csevegnek, az ünneplők elcsön- desedtek. Kezdődik a hajó-név­adó. A vendégsereg a nyitott ol­dalú közösségi épület hűvösében foglalt helyet. Kovács József, a Folyamszabályozó és Kavlcskotró Vállalat párttitkára kezdi meg a „ceremóniát", köszönti a hajót megtervező vállalati műszaki fej­lesztési osztály dolgozóit, s velük együtt az elképzeléseket megva­lósító bajai üzem közösségét (Az újszülött hajó fedélzetén kötélre fűzve harminc tarka zász­lócskát lebegtet a dunai szél. Együtt a nemzetközi hajózási ábécét alkotják. Ilyen zászlókkal adnak egymásnak Jelzéseket a vizeken járó emberek.) Honfi László, a FOKA igazga­tója azt méltatja nagy elismerés­sel, hogy a vízreeresztésre váró úszó munkagép nem az első olyan alkotása az üzemnek, amellyel a vállalat technikai fej­lődését előmozdította. Az elmúlt években építettek már az Itteni szakemberek egyebek közt ka- vlcsklrakó elevátort Is. A bajai hajóépítők hozzájárultak, hogy a vállalat évről évre több millió köbméter építőanyagot termelt kl a népgazdaságnak. Az új úszó munkagép, a zagy­elevátor kísérleti jellegű hajó, amelyet a jövőben még tovább akarnak fejleszteni. Rendeltetése az lesz, hogy a folyók, tavak, mellékfolyók medréből a kotró­hajók által összegyűjtött és uszá­lyokra rakott Iszapot — és egyéb vízzel elegyített anyagot — a partra szállítsa. Az azonos fel­adatú, jelenleg a vizeken járó úszó munkagépek forgórészekkel megalkotott berendezésekkel szívják kl az uszályokból a vi­zet szennyező Iszapot, s ezeknek a szivattyúknak rövid az élet­tartamuk. Az új típusú zagyele- vátomak speciális, tartós és nagy teljesítményű szívófeje lesz. Az Iszapot vízzel felhígított állapot­ban, zagykén szippantja kl az uszályokból és szállítja ki a partra. A szívócsőben másod­percenként 8S méteres sebesség­gel áramlik majd a zagy. A spe­ciális szlvófejet a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetemen kí­sérletezték ki. Sokat várnak tő­le a szakemberek. — A zagyelevátor teljes építé­si költsége körülbelül harminc­millió forint lesz — közvetíti a hangszóró Honfi László szavait. A FOKA igazgatója azért beszél jövőidőben, mert a vízrebocsátás után még az év végéig eltart a gépek és egyéb berendezések be­szerelése. Az üzempróbákat 1979. április 4-re fejezik be. Az NDK- ban gyártott Diesel-motorokat, generátorokat, hollandiai és a Ganz-MAVAG által készített t Stenger László „Építő” szocialista brigádja elégedetten nézegeti a vízre bocsátott Sugovlcát. A vízmerülése a tervnek megfelelő. szivattyúkat, s más tartozékokat Nem engedi az OVH, hogy — tesznek majd még a helyükre mint korábban egy kitűnő n>a­a hajótestben. (A féloldalasán álló hajó tat­járól kötél nyúlik le egy pirosra dekorált emelvényre, a földre. A végére már odakötötték a név­adáshoz elengedhetetlen pezsgős­üveget.) — A bajai hajóépítő üzem ez­zel a munkájával országos fel­adatok megoldásához is hozzájá­rult — ezt már Gerda Sándor, az Országos ...Vízügyi Hivatali p árttltkára mondja, akit név­adóul kértek jföl. — Ha (Uftróbftn helyezik a Duna—Majna—Rajna- csatornát, nagymértékben meg­növekszik a legnagyobb hazai fo- lyónk hajóforgalma. A vízlutat karban kell majd tartani. Ennek a munkának egyik alapgépe lesz ez az új típusú zagyelevátor. Az OVH párttltkára üdvözli a’ FOKA technikai kezdeményezé­sét, amivel elősegítik a vízügyi ágazat ipari hátterének erősíté­sét. Nagyra értékeli az új típu­sú munkagép létrehozását, mert ehhez a KGST-n belül Is csak kevés tapasztalat gyűlt még ösz- sze. Az OVH támogatja a hazai próbálkozást, a Gerda Sándor ígéretet tesz rá, hogy pártfogol­ják ezt az új zagyelevátort, amely magas teljesítményre lesz képes. magyar kotróhajó-típussal meg­történt — .helyette import hajó­kat vásároljanak. '• * A névadás ünnepélyes pillana­tai következnek a nagypandúr- szigeti üzemben, amelyet a jö­vőben erőteljesen fejlesztenek. Az OVH párttitkára föllép a hajó tatjánál álló emelvényre. Az ün­neplők, a tervezők és az építők -Sí-^Öfyatér. . szélére''tódulnak. A hajó vas testéről lehulLa lepel, „ősbiláilibatúiia may betűkkel rá- plngált neve: SUGOVICA. Ger­da Sándor egy mozdulattal a hajóhoz lendíti a pezsgőspalac­kot, s az viharos taps közepette durranva széttörik. Pár perc kell hozzá, míg a negyven méter hosszú, hét méter széles, százöt centi vlzmerülésű hajótestet — az alótámasztó fa­hasábmáglyák kiszedése után — emelőkkel teljesen ráengedik a szánkóra. A szán vályú formájú faalkotmány, amely az erős só­lyafákra Illeszkedik. Mindkettőt vastagon bekenték gépzsírral. Halkan, szinte hangtalanul siklik a szánkó, rajta a SUGO­VICA, melyet engedelmesen fo­gad hátára a Duna. A, Tóth Sándor A tervezéstől a számadásig Beszélgetés egy közgazdasági csoport munkájáról A fejlődés egyik legalapvetőbb követelménye az élet minden terü­letén a mind nagyobb szakmai felkészültség. Kiváltképpen érvényes ez az Irányítás olyan „műhelyeire”, mint például a megyei tanács ap­parátusa. Hiszen a szakmai tudás erőteljesen befolyásolja a megye általános fejlődését. A megyei tanács legutóbbi ülése — nem utolsósorban a tanácsok múlt évi gazdálkodása zárszámadását taglaló előterjesztést elismerés­sel méltató vélekedések — ébresztett bennem Ilyen gondolatokat. A napokban pedig megtudtam: a megyei tanács apparátusának dolgozói között egy híján száznegyven á felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember. Az utóbbi években például nem egy közgazdásszal gyara­podott a szakgárda. Egyikük Szakolczai Pál terv- osztályvezető-helyettes. Két, ugyancsak flataP közgazdász tár­sával és középfokú végzettségű kolléganőjével együtt, ők alkot­ják a tervosztály közgazdasági csoportját. S untat hírlik, nagy buzgalommal, ügyszeretettel lát­ják el munkájukat, — Mi is a csoport feladata? — tettem fel a kérdést Szakolczai Pálnak, aki válaszra készen so­rolta : — A területi tervek kidolgozá­sa, azaz: elemezni a tanácsi gaz­daságot, így mindenekelőtt a la­kosságét ellátó ágazatokat. Ezen túlmenően, természetesen a gaz­da szemével kejl nénznük az Ipart, a mezőgazdaságot Is. Csak­is Ilyen átfogó vizsgálódás nyo­mán alakulhat kl és jelenthet komplex dokumentumot a közép­távú fejlesztési terv. Egyébként e terv aktív szerepét szeretnénk fo­kozni, ami azt jelenti, hogy mun­kájuk során fokozottan figyelem­be veszik a megyében működő gazdasági szervek a középtávú tervet. Sok szakasza van a tervezés­nek, aiz alapja azonban a szükség­let szembeállítása a lehetőséggel. Ez szakadatlan folyamat. A ma­ga szintjén a megye valamennyi tanácsa évente elvégzi, s ezt tesz- szük ml is. Jelenleg, lévén, hogy a félidő küszöbénél tartunk, tá­jékoztatni kell a választott testü­leteket az elvégzett munkáról. Emellett a VI, ötéves terv elő­készítése a dolgunk. — Milyen főbb tapasztalatokat kínál a tervidőszak feléig elvég­zett munka? — A tervezettnél, s az országos átlagnál is valamivel jobb ten­denciák érvényesültek, A legál­talánosabb mutatója ennek, hogy az ipari termelés növekedési in­dexe évről évre valamivel gyor­sabb, mint az országos átlag. Ami a megyei ‘tanács szempontjából a legfontosabb: megállapíthat, hogy a tervezett lakásépítés fele tel­jesült. Az előirányzottnál Is ked­vezőbb az óvodaépítés, tehát több risJtely létrehozásával számolhatunk, ' s nekünk ezt már jeleznünk kell. Viszont: negatív előjelű, fontos tapasztalat, hogy az úgynevezett kapcsolódó létesítményeket lehe­tett. volna tervszerűbben is... A félidős elemzéskor már na­gyon Izgalmas az 1980-on túlra mutató tendenciák vizsgálata. Ve­gyük a legfontosabbat, a lakás­ellátottságot, amely valamivel rosszabb, mint az országos átlag. Az elemző munka során rájöt­tünk, hogy nem elég csak a szá­mokat vizsgálni. Nézni káli a minőségi mutatókat is. A statisz­tika Mmutatja, hogy a megyében a száz lakásra jutó népessigszám 266. Ez elég alacsony, Csakhogy valójában 'lényegesen kevesebb lakásban laknak, mint a nyilván­tartott lakásszám, Ezt a helyi ta­nácsoktól tudtuk meg, Pontosan jelezték: a valóság ellene szól a statisztikának. — Nemrégiben Petőfiszálláson fá ra megtudtam, hogy a község külterületén mintegy hatvan la­katlan vagy romos tanya találha­tó. Elképzelhető, hogy ezek is terhelik a statisztikát? — Hogyne. Ugyanúgy, mint a más célra, például csak dolog­időben használt tanyák, vagy az, eredetileg lakásnak épült, de rak­tárnak, Irodának, különböző célú bérleménynek használt lakások. SÖ't, a nyaralókat is a lakáska­taszter tartja nyilván, holott... Az építésről pontosak az ada­taink, de a megszűnésről, ha nem dokumentálható hatóságilag, nem tudunk. Épp ezért településenként folyamatban van a felmérés. Mivel említettem, hogy meg­kezdtük a kitekintést 1980-öTl túl­ra, meg kell jegyeznem: minden tervezésnek alappillére a népes­ség alakulása, összefügg a szo­ciális, egészségügyi, kulturális el­látással, a bölcsőde, szociális ott­hon, iskola stb. szükséglettel. Azért állítom ezt a lakásellátás mellé, mert a népesség növek­szik, s fokozódik a városokba áramlás. Míg 1975 végén 40 szá­zalékos volt a városlakók aránya, vizsgálódásaink szerint 1980-lg el­érheti, vagy meg Is haladhatja a 43 százalékét. A népességmozgás figyelmes vizsgálata a munkaerő vetülné­nek megítélése miatt is igen lé­nyeges. Már a mostani elemzés­nél kitűnt, hogy 1990-ban csök­ken a munkaerőként figyelembe vehetők száma, s ez a tendencia feltehetően nem áll meg 1965- ben... • — Gondolom, hogy éppen a munkaerővel összefüggésben van, vagy lenne nagy jelentősége a középtávú terv korábban említett aktív szerepének,,, — Valóban. Ha a vállalatok ko­molyan vennék, megértenék a megyének, mint munkaerő-kí­nálónak a valós helyezetét, úgy feltárva á belső tartalékaikat, ta­karékosabban bánnának a mun­kaerővel. Az eddig elmondottakon túl, sok minden történik még a csopor­tunkban, Illetve az osztályon. Például együttműködünk kutató- intézettel, ez a munkánk elméleti. Tervezünk, vagy éppen beszámo­lunk mindarról, ami történt; je­lezzük, hogy az jó-e, vagy sem. Együttműködünk minden szak­osztállyal, támpontokkal szolgá­lunk a hosszú távú koncepciók kidolgozásához. Szép feladat, A megye megítéléséhez hozzátenni — öröm. A ml esetünkben még- inkább az, &mlt csinálunk, élve­zettel tesszük, mert az érdeklő­désünkkel találkozik, Ferny Irén TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (40.) A kötök meg milyen, kiabál az életéért. Nem tudja, hogy meg­ölte az anyját Hát annak, ahogy a világba kilép, követelése van. Ad­jatok enni! De abban a tetű tá­jékban Okkor egy kisgyerekes anya nem akadt. Nagy bajomban odaállít egyik kancacalkós 'barátom, hogy mai kis csikós kancája van, nem hagyta szopni még a kicsit, ő idevezeti a kancát Hát vehesd, persze, hogy vezesd. A csikó majd osztozik egy másik lánnyá tején, aztán meglesznek baj nélkül, ménesben úgyis megesik az, hogy elszom- azédolnak a falánkabb kicsik a másik anyához. Jön aztán a segítség egy szelíd, előírási kanca képében, nekimos­datjuk a tőgyét, ahogy emberhez Illik, aztán oda a tejért, életért vlsítozó gyerekét. Nézi a lóanya, nagy gyűrűs szemel jóságosán ta­pintják, ml Is történik vele. Mi­lyen okos ló. Csikót, a sajátját talpon állva szoptatja mindig. Ha­nem a sárga most lefeküdt, még a lábát la fölemelte, hogy Job­ban' odaférjen a kölök, Ó, áldott lóanya, búzavirágból való koszo­rút fonok a nyakadra, ha ez a kölök megmaradt 57. ESZES BÉLA, APAM Ötvenéves vagyok, amikor írom. Azon kívül, hogy ilyen bánatot és gyászt szakajtottam szegény apámra, velem elődeimhez ké­pest iáiig történt valami. Hogy megmaradtam, lóanya tején ne­ve led ve egyéves koromig, hát íme, ez a firka a bizonyság, meg hat szép gyermekem. Húsz évvel Idősebb lánytestvé­rem fogott a hónai alá, s mint árva, késel gyereket engem olyan kényeztetés alá fogtak, hogy uno­katestvéreim négyen se kanalaz­tak össze saját szülői házuknál annyi szere te tét, mint én. Kis­ír uszár lettem, Apám kemény sza­vakkal hagyatta meg. Magam csak halványan emlékszem lété­re, alakjára, mivoltára. Négyéves koromban ő is pusztát váltott. Tizenkét éves koromban az ál­latni ménesgazdaság klshuszár laktanyájában húztam föl a piros nadrágot. Keményebb élet az, mint a börtön. De talán, hogy Is­merték sorsomat a nagyon Is go­nosz és goromba káplán hadak, ismerték apámat, lovait emberi mivoltát, hát bántak velem olyan tapintattal, akár egy jövendőbeli hálasiónak valóval. Ok nélkül nem láncolták, nem ütöttek, nem büntettek. A sarzsiságot nem kí­vántaim se kicsi, se öreg katona koromban, mert tartottam tőle, hogy olyan vicsorító vaddisznóvá leszek, mint ezek a betűvetést útáló lószarmotylk, Istállócsászá­rok, ganéjíelelősök és kapcabetyá- i'ok. Mint sima öreg huszárt, mivel nékem szent volt a ló, az akkor nagyon elterjedt községi kihelye­zett méntelepre küldöztek, hogy begyakoroljuk az ottani lóházassá­gok és frigyek csínját-bfnját a kezdő fedeztetőmesterekkel. Há­rom megyét járhattam össze po­kolszőrű lovammal, a Szárcsával, s hónapok elteltek csak képpel sem fordultam a börtönnek is el­ülő Mezőhegyes felé. Postán jöt­tek a rendelkezések, mikor hová tegyem át a fejem alját, mennyi Ideig legyek ott. Rosszat nem fogtak meg rólam soha, bár járták a tiszthelyettes ellenőrök a lábam nyomát. Nem volt hét, hogy valami oldalról ne küldtek volna vizltátort. De hoz­ták azok a híreket Is, Most a ki­rály vadászott | csenderesek göt­hös fácánjaira. Most József fő­herceg durrogtatott a műrétek és erdők mű őzfalkál között, Gőz­ekék hősi gépészeiről, bivalyos tragédiákról, a cselédség kom- menctójánafk a felére való leszál­lításáról, olyan aprólékos részle­tezéssel kaptam a tudnivalókat, mint a szolgálati rendelvényeken kitűzött feladataimról. Semmi olyant nem tudtam meg soha, hogy a szívem a szülőföldem után megsajdulit volna. A 19-es parcella, azaz a teme­tő hamarább megtelik gyereksí­rokkal, mint az Istállók és rétek eleven lovakkal. Anyám helyett anyámul nevelő Julis nénémre szívesen gondoltam, de minden s/eretete nem tudta vélem elfe­ledtetni, hogy a világon magam­ban gyüszmókelő árva gyerek va­gyok. Ez élt bennem akkor is, mikor jó csikózások után az ál­lattartó gazdák valóságos kisebb lakodalmaikat csaptak örömükben, Abból én mint huszár nem hiá­nyozhattam. Mulattunk. Teli va­gyunk szomorúsággal, mint kóbor kutya bolhával. 'Egy kis jó dalili- kázással összegabalyított éjszaká­zás egészen kisöpörte fejemből a bekeritettség bánatát. Első tartó- sabb állomáshelyem Szegeden volt, a Hóhérdombon épült ál­lami lókaszárnyában Velem ér­keztek az első Igazán tiszta gid- rúnok, amibe hamar beleszerettek a lótartó gazdák. Könnyű léptű, homokra való, kedves lovak ezek, Az apaállatok mesterei a dol­guknak építették a csikókat rend­ié. A lótartónak akkora öröm a klscsikó, mint más bermatlan embernek a saját gyereke. De mi­vel a csődönt nem lehetett meg­ünnepelni, hát ünnepelték, örö- niöltették a csődöröst, Szatymaz nem rittyentett olyan lakodalmat, Igazit, hogy abból a méntelepi huszár hiányozzon, Kl huszáros gúnyában kívánta I jelenlétün­kéi, kl csak almán, lovatl&nufl. Gyanítottam, hogy valami ba- bunaság, a termékenység, az utód biztosítása okából kenhettünk ml oda. Éjfélben, menyasszonykontyo- láskor szerették, ha öregen rozs­dásodó szolgálati mordályalnkkal meglövöldözzük a csillagos eget. 58. Számítottak ránk szomorúbb események soraiban is. Teszem azt szerelmi bánatában elölte magát egy'aranyosan szép szűz leányka. Fólsőtanya gyászba borult No, tizenkét fehér ló húzza a gyász- kocsit t Hát tizenkét fehér ló Sze­ged teljes környékén nem akadt, Csak tizenegy. Ml, lóismerő hu­szárok szereztük meg a tizenket­tediket, Vásárhelyről. De még a halotti tor Is lako­dalmivá senderedett. Hajnal tá­ján már danodfuk: A szögedl híd alatt, Lányok sütik a halat, Fehér tányérba teszik, A legénynek úgy adik. A szögedl híd alatt, Söprik a gyaloffutat, De énnéköm nem söprik, Mert nem szeretők senkit/ A szögedi hid alatt, Vásár esött az alatt, Árulom a lovamat, Lovam mellett magamat. Mert hogy.;f, A szögedi réztoronyba Kilencet Ütött az óra, Nem ütött az néköm jóra, Mert áll a babám lakodalma. Éppen Batitanyán szolgáltam, mikor kitört az első háború. Szo­rult a kapcám, hogy vége sza­kad szép, szabad legényéletem­nek, De hát jobban kellett a há­borúnak az én lócsináló Ismere­tem, mint agy szál magányos puskám valamelyik hideg raj* vonalban, Faluról falura vezényelve, mé- neslstállókban szolgáltam végig a háborút. A parasztnak szer­kesztettük a lovat, az nevelte, s mikor kész volt, a hadikincstár tette rá a kezét A háború, ahogy annyian elmondták, egy nagy malom. Megőrli az embert a pénzt, a lovat. 1922-ben Dombiratosra kerül­tem. Takony kóros,' slmtérnek való lovakat találtam. A földek • pá­ré jl termettek, nem volt ló, hogy fölszántsák a földeket. Mezőhegyes három - apaállattal szolgált ide. A Ráthl uradalomnak marad­tak eldugdosott kancái. Az Inté­ző, bizonyos Albel Gyula neveze­tű, alacsony ember, neki való há­romnegyedes lovon járt, hogy a földről Is a kángyeibe tudjon lépni. Beküldi így márciusi lólako­dalmak Idején a lovát. Katinak hívták, hogy a Násfával eresszük össze. Ez a Násfa meg. egy na­gyon szép kánya szőrű, magatudó hatéves nóniusz csődör, nézi nagy fennyen az előtte álló Katit. Nás­fa legyeződött nagy lombú farká­val, rá se bojszlntott a menyecs­kére, Ember nem tud olyan szo­morúan nézni, ahogy Ilyenkor pislog a dologra fogott ló. (Vége következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom