Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1978-07-01 / 152. szám
i • PETŐFI NÉPE • 1918. július 1. AZ ÚJSZÜLÖTT NEVE: SUGOVICA Hajó-névadó a Dunánál A kisfiú tágra nyitott szemekkel figyel. — Száz évvel ezelőtt, meg még annál régebbe is építettek már Baján hajókat — meséli neki a nagyapja. —■ Sok halász és kereskedő lakott a városban. Hajóácsokkal csináltatták maguknak a klsebb-nagyobb vízijárműveket, persze akkor még fából, nem vasból... A szöszt legényke és hajlott hátú nagypapája elindulnak, kéz a kézben, a legújabb bajai hajó mellett, amelyet itt, a Nagy pandúr-szigeten építettek ' Folyamszabályozó és Kavlcskotró Vállalat (izemének dolgozói. Még a parton van, de már .nem sokáig. Most lesz az ünnepélyes névadója, s nyomban utána a vízre eresztik. Ebbűi az alkalomból gyűltek Össze a Sugovlca és a Ferenc-csatorna találkozásánál elhelyezkedő üzemben a FOKA dolgozói, az Országos Vízügyi Hivatal és más országos szervek képviselői. Természetesen kijöttek a Dunához a párt és tanács helyi vezetői közül Is néhányan. Jókedv és a várakozás izgalma veszi körül a frissen festett hajót. '■ • A Sugovlca — még kinn a sólyatéren. A hajótesten két és fél évig dolgoztak a hajókovácsok, lemezlakatosok, géplakatosok, csőszerelők és más szakemberek. • Az új hajét hátára fogadja a Dana. (Márkái bírta felvételei) Csak a vízpart! nyárfaóriások csevegnek, az ünneplők elcsöndesedtek. Kezdődik a hajó-névadó. A vendégsereg a nyitott oldalú közösségi épület hűvösében foglalt helyet. Kovács József, a Folyamszabályozó és Kavlcskotró Vállalat párttitkára kezdi meg a „ceremóniát", köszönti a hajót megtervező vállalati műszaki fejlesztési osztály dolgozóit, s velük együtt az elképzeléseket megvalósító bajai üzem közösségét (Az újszülött hajó fedélzetén kötélre fűzve harminc tarka zászlócskát lebegtet a dunai szél. Együtt a nemzetközi hajózási ábécét alkotják. Ilyen zászlókkal adnak egymásnak Jelzéseket a vizeken járó emberek.) Honfi László, a FOKA igazgatója azt méltatja nagy elismeréssel, hogy a vízreeresztésre váró úszó munkagép nem az első olyan alkotása az üzemnek, amellyel a vállalat technikai fejlődését előmozdította. Az elmúlt években építettek már az Itteni szakemberek egyebek közt kavlcsklrakó elevátort Is. A bajai hajóépítők hozzájárultak, hogy a vállalat évről évre több millió köbméter építőanyagot termelt kl a népgazdaságnak. Az új úszó munkagép, a zagyelevátor kísérleti jellegű hajó, amelyet a jövőben még tovább akarnak fejleszteni. Rendeltetése az lesz, hogy a folyók, tavak, mellékfolyók medréből a kotróhajók által összegyűjtött és uszályokra rakott Iszapot — és egyéb vízzel elegyített anyagot — a partra szállítsa. Az azonos feladatú, jelenleg a vizeken járó úszó munkagépek forgórészekkel megalkotott berendezésekkel szívják kl az uszályokból a vizet szennyező Iszapot, s ezeknek a szivattyúknak rövid az élettartamuk. Az új típusú zagyelevátomak speciális, tartós és nagy teljesítményű szívófeje lesz. Az Iszapot vízzel felhígított állapotban, zagykén szippantja kl az uszályokból és szállítja ki a partra. A szívócsőben másodpercenként 8S méteres sebességgel áramlik majd a zagy. A speciális szlvófejet a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen kísérletezték ki. Sokat várnak tőle a szakemberek. — A zagyelevátor teljes építési költsége körülbelül harmincmillió forint lesz — közvetíti a hangszóró Honfi László szavait. A FOKA igazgatója azért beszél jövőidőben, mert a vízrebocsátás után még az év végéig eltart a gépek és egyéb berendezések beszerelése. Az üzempróbákat 1979. április 4-re fejezik be. Az NDK- ban gyártott Diesel-motorokat, generátorokat, hollandiai és a Ganz-MAVAG által készített t Stenger László „Építő” szocialista brigádja elégedetten nézegeti a vízre bocsátott Sugovlcát. A vízmerülése a tervnek megfelelő. szivattyúkat, s más tartozékokat Nem engedi az OVH, hogy — tesznek majd még a helyükre mint korábban egy kitűnő n>aa hajótestben. (A féloldalasán álló hajó tatjáról kötél nyúlik le egy pirosra dekorált emelvényre, a földre. A végére már odakötötték a névadáshoz elengedhetetlen pezsgősüveget.) — A bajai hajóépítő üzem ezzel a munkájával országos feladatok megoldásához is hozzájárult — ezt már Gerda Sándor, az Országos...Vízügyi Hivatali párttltkára mondja, akit névadóul kértek jföl. — Ha (Uftróbftn helyezik a Duna—Majna—Rajnacsatornát, nagymértékben megnövekszik a legnagyobb hazai folyónk hajóforgalma. A vízlutat karban kell majd tartani. Ennek a munkának egyik alapgépe lesz ez az új típusú zagyelevátor. Az OVH párttltkára üdvözli a’ FOKA technikai kezdeményezését, amivel elősegítik a vízügyi ágazat ipari hátterének erősítését. Nagyra értékeli az új típusú munkagép létrehozását, mert ehhez a KGST-n belül Is csak kevés tapasztalat gyűlt még öszsze. Az OVH támogatja a hazai próbálkozást, a Gerda Sándor ígéretet tesz rá, hogy pártfogolják ezt az új zagyelevátort, amely magas teljesítményre lesz képes. magyar kotróhajó-típussal megtörtént — .helyette import hajókat vásároljanak. '• * A névadás ünnepélyes pillanatai következnek a nagypandúrszigeti üzemben, amelyet a jövőben erőteljesen fejlesztenek. Az OVH párttitkára föllép a hajó tatjánál álló emelvényre. Az ünneplők, a tervezők és az építők -Sí-^Öfyatér. . szélére''tódulnak. A hajó vas testéről lehulLa lepel, „ősbiláilibatúiia may betűkkel ráplngált neve: SUGOVICA. Gerda Sándor egy mozdulattal a hajóhoz lendíti a pezsgőspalackot, s az viharos taps közepette durranva széttörik. Pár perc kell hozzá, míg a negyven méter hosszú, hét méter széles, százöt centi vlzmerülésű hajótestet — az alótámasztó fahasábmáglyák kiszedése után — emelőkkel teljesen ráengedik a szánkóra. A szán vályú formájú faalkotmány, amely az erős sólyafákra Illeszkedik. Mindkettőt vastagon bekenték gépzsírral. Halkan, szinte hangtalanul siklik a szánkó, rajta a SUGOVICA, melyet engedelmesen fogad hátára a Duna. A, Tóth Sándor A tervezéstől a számadásig Beszélgetés egy közgazdasági csoport munkájáról A fejlődés egyik legalapvetőbb követelménye az élet minden területén a mind nagyobb szakmai felkészültség. Kiváltképpen érvényes ez az Irányítás olyan „műhelyeire”, mint például a megyei tanács apparátusa. Hiszen a szakmai tudás erőteljesen befolyásolja a megye általános fejlődését. A megyei tanács legutóbbi ülése — nem utolsósorban a tanácsok múlt évi gazdálkodása zárszámadását taglaló előterjesztést elismeréssel méltató vélekedések — ébresztett bennem Ilyen gondolatokat. A napokban pedig megtudtam: a megyei tanács apparátusának dolgozói között egy híján száznegyven á felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember. Az utóbbi években például nem egy közgazdásszal gyarapodott a szakgárda. Egyikük Szakolczai Pál tervosztályvezető-helyettes. Két, ugyancsak flataP közgazdász társával és középfokú végzettségű kolléganőjével együtt, ők alkotják a tervosztály közgazdasági csoportját. S untat hírlik, nagy buzgalommal, ügyszeretettel látják el munkájukat, — Mi is a csoport feladata? — tettem fel a kérdést Szakolczai Pálnak, aki válaszra készen sorolta : — A területi tervek kidolgozása, azaz: elemezni a tanácsi gazdaságot, így mindenekelőtt a lakosságét ellátó ágazatokat. Ezen túlmenően, természetesen a gazda szemével kejl nénznük az Ipart, a mezőgazdaságot Is. Csakis Ilyen átfogó vizsgálódás nyomán alakulhat kl és jelenthet komplex dokumentumot a középtávú fejlesztési terv. Egyébként e terv aktív szerepét szeretnénk fokozni, ami azt jelenti, hogy munkájuk során fokozottan figyelembe veszik a megyében működő gazdasági szervek a középtávú tervet. Sok szakasza van a tervezésnek, aiz alapja azonban a szükséglet szembeállítása a lehetőséggel. Ez szakadatlan folyamat. A maga szintjén a megye valamennyi tanácsa évente elvégzi, s ezt teszszük ml is. Jelenleg, lévén, hogy a félidő küszöbénél tartunk, tájékoztatni kell a választott testületeket az elvégzett munkáról. Emellett a VI, ötéves terv előkészítése a dolgunk. — Milyen főbb tapasztalatokat kínál a tervidőszak feléig elvégzett munka? — A tervezettnél, s az országos átlagnál is valamivel jobb tendenciák érvényesültek, A legáltalánosabb mutatója ennek, hogy az ipari termelés növekedési indexe évről évre valamivel gyorsabb, mint az országos átlag. Ami a megyei ‘tanács szempontjából a legfontosabb: megállapíthat, hogy a tervezett lakásépítés fele teljesült. Az előirányzottnál Is kedvezőbb az óvodaépítés, tehát több risJtely létrehozásával számolhatunk, ' s nekünk ezt már jeleznünk kell. Viszont: negatív előjelű, fontos tapasztalat, hogy az úgynevezett kapcsolódó létesítményeket lehetett. volna tervszerűbben is... A félidős elemzéskor már nagyon Izgalmas az 1980-on túlra mutató tendenciák vizsgálata. Vegyük a legfontosabbat, a lakásellátottságot, amely valamivel rosszabb, mint az országos átlag. Az elemző munka során rájöttünk, hogy nem elég csak a számokat vizsgálni. Nézni káli a minőségi mutatókat is. A statisztika Mmutatja, hogy a megyében a száz lakásra jutó népessigszám 266. Ez elég alacsony, Csakhogy valójában 'lényegesen kevesebb lakásban laknak, mint a nyilvántartott lakásszám, Ezt a helyi tanácsoktól tudtuk meg, Pontosan jelezték: a valóság ellene szól a statisztikának. — Nemrégiben Petőfiszálláson fá ra megtudtam, hogy a község külterületén mintegy hatvan lakatlan vagy romos tanya található. Elképzelhető, hogy ezek is terhelik a statisztikát? — Hogyne. Ugyanúgy, mint a más célra, például csak dologidőben használt tanyák, vagy az, eredetileg lakásnak épült, de raktárnak, Irodának, különböző célú bérleménynek használt lakások. SÖ't, a nyaralókat is a lakáskataszter tartja nyilván, holott... Az építésről pontosak az adataink, de a megszűnésről, ha nem dokumentálható hatóságilag, nem tudunk. Épp ezért településenként folyamatban van a felmérés. Mivel említettem, hogy megkezdtük a kitekintést 1980-öTl túlra, meg kell jegyeznem: minden tervezésnek alappillére a népesség alakulása, összefügg a szociális, egészségügyi, kulturális ellátással, a bölcsőde, szociális otthon, iskola stb. szükséglettel. Azért állítom ezt a lakásellátás mellé, mert a népesség növekszik, s fokozódik a városokba áramlás. Míg 1975 végén 40 százalékos volt a városlakók aránya, vizsgálódásaink szerint 1980-lg elérheti, vagy meg Is haladhatja a 43 százalékét. A népességmozgás figyelmes vizsgálata a munkaerő vetülnének megítélése miatt is igen lényeges. Már a mostani elemzésnél kitűnt, hogy 1990-ban csökken a munkaerőként figyelembe vehetők száma, s ez a tendencia feltehetően nem áll meg 1965- ben... • — Gondolom, hogy éppen a munkaerővel összefüggésben van, vagy lenne nagy jelentősége a középtávú terv korábban említett aktív szerepének,,, — Valóban. Ha a vállalatok komolyan vennék, megértenék a megyének, mint munkaerő-kínálónak a valós helyezetét, úgy feltárva á belső tartalékaikat, takarékosabban bánnának a munkaerővel. Az eddig elmondottakon túl, sok minden történik még a csoportunkban, Illetve az osztályon. Például együttműködünk kutatóintézettel, ez a munkánk elméleti. Tervezünk, vagy éppen beszámolunk mindarról, ami történt; jelezzük, hogy az jó-e, vagy sem. Együttműködünk minden szakosztállyal, támpontokkal szolgálunk a hosszú távú koncepciók kidolgozásához. Szép feladat, A megye megítéléséhez hozzátenni — öröm. A ml esetünkben méginkább az, &mlt csinálunk, élvezettel tesszük, mert az érdeklődésünkkel találkozik, Ferny Irén TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (40.) A kötök meg milyen, kiabál az életéért. Nem tudja, hogy megölte az anyját Hát annak, ahogy a világba kilép, követelése van. Adjatok enni! De abban a tetű tájékban Okkor egy kisgyerekes anya nem akadt. Nagy bajomban odaállít egyik kancacalkós 'barátom, hogy mai kis csikós kancája van, nem hagyta szopni még a kicsit, ő idevezeti a kancát Hát vehesd, persze, hogy vezesd. A csikó majd osztozik egy másik lánnyá tején, aztán meglesznek baj nélkül, ménesben úgyis megesik az, hogy elszomazédolnak a falánkabb kicsik a másik anyához. Jön aztán a segítség egy szelíd, előírási kanca képében, nekimosdatjuk a tőgyét, ahogy emberhez Illik, aztán oda a tejért, életért vlsítozó gyerekét. Nézi a lóanya, nagy gyűrűs szemel jóságosán tapintják, ml Is történik vele. Milyen okos ló. Csikót, a sajátját talpon állva szoptatja mindig. Hanem a sárga most lefeküdt, még a lábát la fölemelte, hogy Jobban' odaférjen a kölök, Ó, áldott lóanya, búzavirágból való koszorút fonok a nyakadra, ha ez a kölök megmaradt 57. ESZES BÉLA, APAM Ötvenéves vagyok, amikor írom. Azon kívül, hogy ilyen bánatot és gyászt szakajtottam szegény apámra, velem elődeimhez képest iáiig történt valami. Hogy megmaradtam, lóanya tején neve led ve egyéves koromig, hát íme, ez a firka a bizonyság, meg hat szép gyermekem. Húsz évvel Idősebb lánytestvérem fogott a hónai alá, s mint árva, késel gyereket engem olyan kényeztetés alá fogtak, hogy unokatestvéreim négyen se kanalaztak össze saját szülői házuknál annyi szere te tét, mint én. Kisír uszár lettem, Apám kemény szavakkal hagyatta meg. Magam csak halványan emlékszem létére, alakjára, mivoltára. Négyéves koromban ő is pusztát váltott. Tizenkét éves koromban az állatni ménesgazdaság klshuszár laktanyájában húztam föl a piros nadrágot. Keményebb élet az, mint a börtön. De talán, hogy Ismerték sorsomat a nagyon Is gonosz és goromba káplán hadak, ismerték apámat, lovait emberi mivoltát, hát bántak velem olyan tapintattal, akár egy jövendőbeli hálasiónak valóval. Ok nélkül nem láncolták, nem ütöttek, nem büntettek. A sarzsiságot nem kívántaim se kicsi, se öreg katona koromban, mert tartottam tőle, hogy olyan vicsorító vaddisznóvá leszek, mint ezek a betűvetést útáló lószarmotylk, Istállócsászárok, ganéjíelelősök és kapcabetyái'ok. Mint sima öreg huszárt, mivel nékem szent volt a ló, az akkor nagyon elterjedt községi kihelyezett méntelepre küldöztek, hogy begyakoroljuk az ottani lóházasságok és frigyek csínját-bfnját a kezdő fedeztetőmesterekkel. Három megyét járhattam össze pokolszőrű lovammal, a Szárcsával, s hónapok elteltek csak képpel sem fordultam a börtönnek is elülő Mezőhegyes felé. Postán jöttek a rendelkezések, mikor hová tegyem át a fejem alját, mennyi Ideig legyek ott. Rosszat nem fogtak meg rólam soha, bár járták a tiszthelyettes ellenőrök a lábam nyomát. Nem volt hét, hogy valami oldalról ne küldtek volna vizltátort. De hozták azok a híreket Is, Most a király vadászott | csenderesek göthös fácánjaira. Most József főherceg durrogtatott a műrétek és erdők mű őzfalkál között, Gőzekék hősi gépészeiről, bivalyos tragédiákról, a cselédség kommenctójánafk a felére való leszállításáról, olyan aprólékos részletezéssel kaptam a tudnivalókat, mint a szolgálati rendelvényeken kitűzött feladataimról. Semmi olyant nem tudtam meg soha, hogy a szívem a szülőföldem után megsajdulit volna. A 19-es parcella, azaz a temető hamarább megtelik gyereksírokkal, mint az Istállók és rétek eleven lovakkal. Anyám helyett anyámul nevelő Julis nénémre szívesen gondoltam, de minden s/eretete nem tudta vélem elfeledtetni, hogy a világon magamban gyüszmókelő árva gyerek vagyok. Ez élt bennem akkor is, mikor jó csikózások után az állattartó gazdák valóságos kisebb lakodalmaikat csaptak örömükben, Abból én mint huszár nem hiányozhattam. Mulattunk. Teli vagyunk szomorúsággal, mint kóbor kutya bolhával. 'Egy kis jó dalilikázással összegabalyított éjszakázás egészen kisöpörte fejemből a bekeritettség bánatát. Első tartósabb állomáshelyem Szegeden volt, a Hóhérdombon épült állami lókaszárnyában Velem érkeztek az első Igazán tiszta gidrúnok, amibe hamar beleszerettek a lótartó gazdák. Könnyű léptű, homokra való, kedves lovak ezek, Az apaállatok mesterei a dolguknak építették a csikókat rendié. A lótartónak akkora öröm a klscsikó, mint más bermatlan embernek a saját gyereke. De mivel a csődönt nem lehetett megünnepelni, hát ünnepelték, öröniöltették a csődöröst, Szatymaz nem rittyentett olyan lakodalmat, Igazit, hogy abból a méntelepi huszár hiányozzon, Kl huszáros gúnyában kívánta I jelenlétünkéi, kl csak almán, lovatl&nufl. Gyanítottam, hogy valami babunaság, a termékenység, az utód biztosítása okából kenhettünk ml oda. Éjfélben, menyasszonykontyoláskor szerették, ha öregen rozsdásodó szolgálati mordályalnkkal meglövöldözzük a csillagos eget. 58. Számítottak ránk szomorúbb események soraiban is. Teszem azt szerelmi bánatában elölte magát egy'aranyosan szép szűz leányka. Fólsőtanya gyászba borult No, tizenkét fehér ló húzza a gyászkocsit t Hát tizenkét fehér ló Szeged teljes környékén nem akadt, Csak tizenegy. Ml, lóismerő huszárok szereztük meg a tizenkettediket, Vásárhelyről. De még a halotti tor Is lakodalmivá senderedett. Hajnal táján már danodfuk: A szögedl híd alatt, Lányok sütik a halat, Fehér tányérba teszik, A legénynek úgy adik. A szögedl híd alatt, Söprik a gyaloffutat, De énnéköm nem söprik, Mert nem szeretők senkit/ A szögedi hid alatt, Vásár esött az alatt, Árulom a lovamat, Lovam mellett magamat. Mert hogy.;f, A szögedi réztoronyba Kilencet Ütött az óra, Nem ütött az néköm jóra, Mert áll a babám lakodalma. Éppen Batitanyán szolgáltam, mikor kitört az első háború. Szorult a kapcám, hogy vége szakad szép, szabad legényéletemnek, De hát jobban kellett a háborúnak az én lócsináló Ismeretem, mint agy szál magányos puskám valamelyik hideg raj* vonalban, Faluról falura vezényelve, méneslstállókban szolgáltam végig a háborút. A parasztnak szerkesztettük a lovat, az nevelte, s mikor kész volt, a hadikincstár tette rá a kezét A háború, ahogy annyian elmondták, egy nagy malom. Megőrli az embert a pénzt, a lovat. 1922-ben Dombiratosra kerültem. Takony kóros,' slmtérnek való lovakat találtam. A földek • páré jl termettek, nem volt ló, hogy fölszántsák a földeket. Mezőhegyes három - apaállattal szolgált ide. A Ráthl uradalomnak maradtak eldugdosott kancái. Az Intéző, bizonyos Albel Gyula nevezetű, alacsony ember, neki való háromnegyedes lovon járt, hogy a földről Is a kángyeibe tudjon lépni. Beküldi így márciusi lólakodalmak Idején a lovát. Katinak hívták, hogy a Násfával eresszük össze. Ez a Násfa meg. egy nagyon szép kánya szőrű, magatudó hatéves nóniusz csődör, nézi nagy fennyen az előtte álló Katit. Násfa legyeződött nagy lombú farkával, rá se bojszlntott a menyecskére, Ember nem tud olyan szomorúan nézni, ahogy Ilyenkor pislog a dologra fogott ló. (Vége következik.)
