Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-04 / 154. szám

1978. Július 4. • PETŐFI NÉPE % & ,,Nem elegendő egy plakátot kirakni” A MEZŐGÉP klakflrötl gyáregysége tíz éve vált mezdgazdaaágl gépjavítóból Ipari termelő üzemmé. ŰJ. korszerű gyártmányaik — talajművelő gépek, nagy ventillátorok, törőhengerek — a hazai piacon klvtll a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban és az NSZK-ban kelnek el. Termelési értékük az utóbbi négy-öt évben megnégyszereződött | Jelenleg évente két­száznegyven millió torlnt. Jelentősen Javultak a munkahelyi szociális körül­mények Is. A Jóléti alapból több mint hetvennégyezer forintot költenek szo­ciális. kulturális célokra. A javuló kereseti lehetőségek mellett — a többi közt — ennek Is köszönhető, hogy minimálisra csökkent a munkaerő-vándor­lás. 1/ 9 Bengő Antal szb-titkár (balról) a Vörös Csillag brigád egyik tag­jával. Talán éppen arról beszélnek, hogy be kellene fejezni a készülő házi sportpályát. —■ Hogyan osztják el a rendel­kezésre álló' összeget? Milyen le­hetőségeket, kedvezményeket tudnak nyújtani dolgozóiknak? — kérdezzük Bengő Antalt, a gyár­egység szb-tit'kárát. — A jóléti alapunk háromszáz­nyolcvanezer forint évente, mely­ből százkilencvenezerrel gazdál­kodunk. A többi: hozzájárulás a dolgozók üzemi étkezéséhez. A legtekintélyesebb összeg a szo­ciális, kulturális alap, melyből tizennégyezer forintot költünk nőnapi, gyermeknapi ünnepélyek­re, és nyugdíjas ’ találkozókra; nyolcezret színház- és múzeumlá­togatásra, hatezret brigádvetélke­dőkre, s közelítően annyit TIT- előadásokra. Igen jelentős össze­get szánunk ezen kívül még a sportalapra és segélyezésre. Tavaly megkapták a Kiváló gyáregység címet. Az itt dolgo­zóknak nemcsak a munkában, ha­nem otthon is helyt kell állniuk. Kötöttségeik meglehetősen szer­teágazóak. Szabad idejüket erő­sen lefoglalja az utazás, a csa­lád, a háztáji munka. Dolgozóik csaknem egyharmiada bejáró. A környékbeli községekből üzemi busz szállítja naponta a munká­sokat. Minden harmadik dolgozó harminc éven aluli; sokan a csa­ládalapítás első éveiben járnak. A szabad idő legnagyobb részét azonban a háztáji föld meg­munkálása foglalja el. Ez a két­­lakiság eléggé általános és jel­lemző. — A kötöttségek ilyen megle­hetősen szerteágazó rendszerében megnyerhetők-e a dolgozók mun­kaidőn kívüli tevékenységre: kul­turális programokra, társadalmi munkára, sportra? — Tény, hogy nem elegendő csak egy plakátot kirakni. Nagy szerepe van a személyes agltá­­oiónak Is. Voltak olyan rendez­vényeink, melyekre több száz embert tudtunk megnyerni. Így például a Modul szocialista bri­gád kezdeményezésére indított Naplemente akció, Lakatos Vin­ce dokumentumfllmje után. Több mint huszonötezer forint értékű munkadíjat ajánlottak fel ezt követően dolgozóink a tanyai öre­gek támogatására. Nagy súllyal szerepelt ebben, hogy valameny­­nyien megértették, átérezték en­nek az akciónak az igen mély emberi tartalmát. Ebben nem­csak a szocialista brigádok, ha­nem a brigádon kívüli dolgozók is részt vettek szép számmal. Az értelmes dolgokra meg lehet nyerni az emberek többségét. — Milyen eredményeket sike­rült elérni az oktatás, a tovább­tanulás terén? — Nálunk jóformán mindenki részt vesz valamilyen szakszer­vezeti, politikai oktatásban. A gyár által indított hathónapos tanfolyamokon szakmaszerzési le­hetőség is van. Az elmúlt évben tízen végezték el az általános is­kolát, huszonheten a szakközép­­iskolát — esti tagozaton —, és egy dolgozónk a közgazdasági egyetemet. Tapasztalataim sze­rint felsőfokú intézményekben egyre többen szeretnének tovább­tanulni. Amennyiben ez a dolgo­zó munkaköréhez szükséges, a vállalat teljes egészében támo­gatja ezt. Idén például öten je­lentkeztek műszaki főiskolára. • ' Chudi János, a Vörös Csillag szocialista brigád vezetője, 32 éves, családos, az egyik környék­beli községből jár be naponta. Az elmúlt hetekben tette le a technikusi minősítő vizsgát. — Milyen közös kulturális programokon vettek részt az utóbbi időben? — kérdezem tőle. — Májusban jártunk Budapes­ten a Népszínházban, s Kecske­méten, a Katona József Színház­ban. Brigádtagságunknak több mint fele ott volt mindkét eset­ben. Ilyenkor a családtagokat, is visszük. Valahogy jobban össze­hoz bennünket, ha családjaink ismerik egymást, s ők is igénylik a közös társaságot. — Megtalálják a számításukat itt a gyáregységben, a brigád­ban? *— A járás területén hasonló szakmában bárhol elhelyezked­hetnénk. Azonban a vállalat ma már olyan kedvezményeket biz­tosít, amelyeket korábban nem. Emlékszem, amikor 1968-ban az ipari termelésre áttértünk, bi­zony sok nehézséggel kellett megküzdenünk. Rendszeresség, több szaktudás, intenzívebb mun­ka kellett. Es akkor még nem voltak ilyenek a munkahelyi kö­rülmények, s a fizetés is alacso­nyabb volt. Ma már minden üzemrészben van hűtőszekrény. Új öltözők, mosdók, sportpálya, szállító buszok, lakásépítési tá­mogatás stb. Ezt észre kell venni, mindenképpen. Bálint János technológus, a Pattantyús szocialista brigád ve­zetője, társadalmi munkában könyivbizományos. — Milyen összeget fordítanak a brigádtagok könyvvásárlásra évenként, s milyen müvek a leg­népszerűbbek? — Ml vásároljuk a legtöbb könyvet a gyáregységben. A mű­szaki osztály és a gyártáselőké­szítő dolgozói — legalább közép­iskolai végzettséggel rendelkez­nek. Tavaly több mint harminc­ezer forint értékű könyvet árul­tam. Egy személyre hat-hétszáz forint jutott. Tapasztalataim sze­rint a mezőgazdasági szakiroda­lom a legkelendőbb, s csak utá­na a szépirodalom. A körülmé­nyek figyelembevételével ebben nincs semmi különös. A legfris­sebb műszaki szakkönyvek nagy részét pedig az üzemi könyvtá­runk vásárolja meg. Posváncz Etelka • Es, íme a lassan formálódó sportpálya, a félig kész óriási sakk­táblával. (Pásztor Zoltán felvételei) Újabb szólásaink A szólásokat vizsgálva, amint már láttuk is, vannak közöttük \nagyon régiek, de a megválto­zott körülmények miatt újabbak is keletkeznek. Ami közös ben­nük: ma is színesíthetik, szem­léletessé tehetik mondanivalón­kat. Foglalkoznunk kell velük, hogy jól használjuk őket, mert a rosszul használt szólásoik nem­hogy színesítenék, hanem inkább torzítják gondolatainkat. Jogosan vethetjük fel a kér­dést, hogy vajon szólásainknak lezárt rendszerük van-e, vagy napjainkban is újabbakkal gya­rapodik nyelvünk. A kérdésre adott felelet csak az lehet, hogy napjainkban sok új szólást használunk, amelyekben a mai technika fejlettsége jut kifeje­zésre. A benne van a pácban, szőrmentén bánik valakivel, élé­re rakja a garast, más húrokat penget szólásaink régebben ke­letkeztek. De vannak újabban alakultak is. Most esett le a húsz­filléres vagy a tantusz általáno­san ismert mai szólásunk áz automaták működésére céloz, és akkor mondjuk, ha valaki csak gondolkozva, később ért meg egy tréfát. Ha teljes erőnket be­vetjük valamibe, teljes gőzzel végzünk valamit: a nagy sebes­séggel működő gőzgépre gondo­lunk. Az újabb szólások közül né­hány még csak „bizalmas” és „argó” megjelöléssel található az értelmező kéziszótárban. Bizal­mas stílusú jelzésű az (el)húzza a csíkot (elfut, elinal, a szürke csíkot húzó repülőgépre célozva) és az elkapta a gépszij. Ez utób­bi jelentései: akarata ellenére belekeveredett valamibe, a vá­ratlan sikereik megszédítették, fennhéjázóan viselkedik, váratla­nul bajba keveredik. Az argó ki­fejezéseik közül is megemlítünk néhányat: Ha valaki titokban híreket közöl valakivel, az leadja a drótot (uffalva a távíró- és te­lefondrótra). Azt, hogy valaki sietve meglép valahonnan, az olajra lép szólással fejezhetjük ki. Nagyon szemléletes kifejezés, mert a csúszós, olajos talajon érzésünk szerint gyorsan és zaj­talanul lehet odébbállni. A cső­be húzták (becsapták, rászedték) is könnyen érthető. Ez utóbbi szó­lások még az irodalmi nyelvben nem gyökeresedtek meg, de már bejutottak a köznyelvbe. Haszná­latuk is eléggé általános, de nyi­latkozatokba, fejtegetésekbe, hi­vatalos közlésekbe még nem ille­nek bele. j Újabb szólásaink tárgyalásakor teljességre nem törekedhetünk, de még egy forrásukat feltétlenül meg kell említenünk, ez pedig a sportnyelv. Es ez érthető Is, hi­szen á sportolás Iránti Igen nagy érdeklődés, a rádió és a tévé is rendszeresen közöl sporttudósítá­sokat. E szólások forrásai között a legkedveltebb sportágak szere­pelnek: az ökölvívás, a birkózás, a labdarúgás, a lóverseny, a futás, a gátfutás, a magasugrás és a sakk. övön aluli ütés érte, szó­­ritóba lép (az elnökválasztáson), k. o. győzelem (ez a k. o. a ki­ütés angol knock out rövidítése); nem voltak azonos súlycsoport­ban, bedobta a törülközőt (igaz, hogy nem a sportoló, hanem az edző dobja be), megsorozni va­lakit a tényekkel (épp a minap hallottam 'a HÉT műsorában, vé­letlenül éppen nő mondta). Nem rúg labdába (nem akar vagy nincs alkalma valamit tenni), az öngól is nagyon kifejező adott esetben. (Ezzel tulajdonképpen a sajtvásárnak adtak öngólt, ol­vastam egy tudósítást arról, hogy a „sajtvásár” ideje alatt kiselej­tezésre érdemes sajtféleségeket is forgalomba hoztak.) De folytassuk tovább! Rossz ló­ra tett, átveszi a stafétabotot, si­kerrel vesszük az akadályokat, magasra tettük a mércét. A sakkra vonatkozik: lépéskényszer­be kerültek. A vállalatok még nem léptek. (Pl. ha lépcsőzetes munkakezdésről van szó, és a vállalatok hajlandóságot mutat­tak rá, de eddig még semmit sem tettek az érdekében.) És végül (nem éppen hízelgőén, az NB. csoportjai szerint értékelve): NB Ill-as átlagember. Amint látjuk, a beszélők sej­tik, hogy a szólások használata milyen fontos a kifejezés szem­léletessé tételére. De sokszor nem értik meg, hogy túlzott használatuk nemhogy szemléle­tessé nem teszi a mondanivalót, hanem inkább a megértést nehe­zíti meg a szokatlan szemléletű kép használatával. Már a szólá­sok képszerűségének gyakori al­kalmazása Is elvonja a figyel­met a lényegesről. Mennyi nyelvi frisseség, ötle­tesség vész él, ha pl. a kátyúba ragadt szekeret akarják a holt­pontról kimozdítani (nagyon za­var a kátyúba ragadt szekér és a holtpont összekapcsolása). Ne­vetségesen hat, ha azt halljuk a rádió kertészeti tanácsadójában, hogy a pondró ránk nyitja kis­kertünk ajtaját. A rádióban a 168 óra műsorában állandóan műsorétlapról hallunk. Még a tréfás hangnem sem tudja lefa­ragni a szólásról a szokatlansá­­got. Kiss István KÖNYVESPOLC Címfotó Csodálatosan szép könyvet adott az olvasók kezébe a Szép­­művészeti Kiadó. Pontosabban, nem is annyira az olvasóknak szánta, mint a művészi fénykép­­felvételek, a különleges szép tá­jak kedvelőinek és a gyűjtőknek. A kötet ugyanis a bevezető so­rokon kívül egyetlen betűt sem tartalmaz — a szavak szerepét a képek veszik át. Rengeteg mon­danivalót hordoznak. Távoli, varázslatos világot tár­nak az olvasó elé. Az Onyega­­tó hatalmas szigetvilágában hú­zódik meg egy kicsiny sziget: Kizsi, a népi főépítészet gyöngy­szeme. Rácz Endre fotóművész objektivje ezt a mesébe illő vi­lágot, a régi korok levegőjét, a magas művészi fokra emelkedett népi ácsmesterség évszázados ha­gyományait emeli látóközeibe. Minden felvétel — külön ta­nulmány. Az egyiken elmerülhe­tünk a fa anyagának, szerkezeti, felületi szépségeinek szemléleté­be, a másik a táj, az épületek és a környezet harmonikus ösz­­szecsendülését érzékelteti. Az egyik helyen az összhatásra he­lyeződik a hangsúly, másutt a részletek szépségében gyönyör­ködhetünk: a szerkezetek célsze­rű egyszerűségében, a díszítések­ből áradó népi fantáziában. A sziget neve: Kizsi. — még az őslakosok, a karjalaiak em­lékét idézi. Később Novgorodhoz tartozott, ma a népi faépítészet szabadtéri múzeuma. Rácz End­re beszédesen kifejező képei ezt a távoli, északi vidéket hozzák el közénk, megszólaltatva az anyagot, ráközelitve az Onyega­­vidéki ácsok kézjelét viselő rész­letek finomságára, szépségére és feltárva a múlt hangulatát, s a jelent gazdagító értékeit. V. Zs. A NÉPFRONT ÉS A KÖZMŰVELŐDÉS A több tudás - életszükséglet A HAZAFIAS NÉPFRONT közművelődési munkájának az a legfőbb célja, hogy a társadalom minél több tagja érezze életszük­ségletnek műveltsége folyamatos gyarapítását. Ez nem egyszerűen művelődési cél, hanem szakadat­lan törekvés arra, hogy minden­ki többet tudjon a világról, a társadalomról, jobban értse a politika, a gazdaság, a , kultúra alapkérdéseit és összefüggéseit. E cél érdekében a népfront-mozga­lom kezdeményező módon közre­működik a szocialista kultúra tér. jesatésében, a közösségi emberré nevelésben, az egyéniség mind szabadabb és teljesebb kibonta­koztatásában. Milyen módon? Az elmúlt három esztendőben több száz művelődési munkakö­zösség alakult az országban. Bi­zonyára sokakban felmerül a gondolat: ugyanVnl szükség van a népfront-mozgalom keretén be­lül a művelődési \ munkaközössé­gek megalakítására, amikor a tanácsok mellett kulturális ál­landó bizottság, az ipari üzemek­ben és a termelőszövetkezetek­ben kulturális bizottság, a műve­lődési házakban pedig társadal­mi vezetőség működik? Ebben az esetben azonban nem Illetékes állami és társadalmi szervek újabb bizottságáról, hanem a művelt és művelődni vágyó, a mások művelődését is elősegíteni akaró, társadalmi érdeklődésű emberek közösségéről van szó, akik azt tekintik legfőbb felada­tuknak, hogy a kultúra az or­szágban valóban tömegessé vál­jon. A népfrontnak, mint a legszé­lesebb politikai tömegmozgalom­nak, fontos feladata a politikai Ismeretterjesztés. Százezrek vesznek nászt egy-egy esztendő­ben Ilyen rendezvényeken. A színes és változatos formák kö­zött a fórum jellegű rendezvé­nyek bizonyultak eddig a leg­eredményesebbeknek, ahol az emberek kérdezhettek és felele­tet kaptak, az országos célokat helyi tennivalókban fogalmazták meg közösen, s a tettreváltás le­hetőségeit is kidolgozták. így a helyi igényeknek megfelelően igen sok településen foglalkoztak a terület mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi vagy éppen környe­zetvédelmi kérdéseivel. Másutt fórumokat szerveztek az áruellá­tás, a szolgáltatások, vagy éppen a háztáji gazdaságok helyzetéről. Megint másutt a politikái vitakö­rök biztosítottak jó lehetőséget az ' eszmecserékhez. A politikai ismeretterjesztés mellett a népfront-mozgalom tá­mogatja és szorgalmazza a köz­­művelődés bevált formáit. Az évenként meghirdetett krónikaíró­helytörténeti pályázat nyomán ma már sokezer pályamű találha­tó a megyei levéltárakban, ame­lyek nemcsak egy-egy település múltját örökítik meg, hanem az eltelt három évtized hiteles tör­ténetét is. Es nem csupán fal­vak, nagyközségek történetéről készültek ilyen pályaművek, ha­nem feldolgozták már sok ipari üzem és 'termelőszövetkezet tör­ténetét is. A kertbarát- és kisállattenyész­tési körpk száma országosan meghaladja az ezret. Gazdája szinte mindenütt a helyi nép­­frontbizottság, amely minden le­helő segítséget megad e népgaz­­daságilag is hasznos hobbi mű­veléséhez. Akárcsak az értelmisé­gi, a népfront, illetve a népfront­­tanácstag klubok működéséhez. A NÉPFRONT-MOZGALOM azonban nemcsak a közművelő­dés bevált formáit hasznosítja és szorgalmazza, hanem felkarol és támogat minden új, hasznosnak ígérkező kezdeményezést. A leg­jobb példa erre az olvasótáborok .létrehozása. Hogy mi az olvasótá­borok célkitűzése, lényege? Ol­vasóvá nevelni elsősorban a munkás- és parasztfiaitalokat. Felkelteni bennük az önművelés iránti igényt Megtanítani őket a könyvtár használatára. Az olva­sáson keresztül ösztönözni őket a társadalmi valóság megismerésé­re, azaz: amikor egy-egy könyvet elolvasnak, ne csak az adatokat, a hősök életútját kísérjék figye­lemmel, hanem tanuljanak meg történelmi-társadalmi fejlődés­ben gondolkodni. így jobban megérthetik saját életüket, föl­mérhetik képességeiket és tenni­valóikat, kiegyensúlyozottabb egyéniségekké válhatnak, s ez megkönnyíti beilleszkedésüket a felnőttek társadalmába. Es nem csupán az olvasótábo­rok száma növekedett a népfront, mozgalom támogatásának ered­ményeként, egyre sokszínűbbé vált munkájuk is. Ma már az irodalmi táborok mellett képző­művészet!, helytörténeti, népraj­zi, közművelődési, sőt nemzetisé­gi nyelvművelő olvasótáborok is működnek. MINDEZ JÖL szemlélteti: a népfront-mozgalom kezdemé­nyezője, támogatója az önműve­lés legkülönbözőbb fórumainak. Rendhagyó irodalmi és művésze­ti órákat szerveznek a szakmun­kásképző intézetekben. A hagyo­mányos író-olvasó .találkozókat igyekeznek újszerűén megren­dezni, azaz klubszerűén: vitain­dítóval, párbeszédre inspirálóan. S ilyen hasznos kezdeményezés volt a kismama-klubok megala­kítása is. S bár ez a mozgalom sem tekinthet vissza két-három esztendőnél hosszabb időre, an­nak ellenére már több száz mű­ködik országszerte. Es a népfrontmozgalom igen aktívan bekapcsolódott az egyik legújabb közművelődési forma, a Mindenki iskolája szervezésébe is. Csoportokat szervezitek a prog­ramok közös meghallgatására, hallgatókat toboroztak és tobo­roznak ma is. A dolgok lényege: általánossá­gok és régi receptek helyett a jelenlegi valóságnak megfelelő megoldásokat keresnek és talál­nak is mindenütt a népfrontbi­zottságok a közművelődés haté­konyabbá tételére. Természetesen ennek a sokszínű munkának az eredményei nem jönnek létre együk napról, hónapról a másik­ra, de amdpt azt az olvasótábo­rok példája is igazolja: biztosan előbbre vezetnek. P. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom