Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-29 / 176. szám

1978. július 29. • PETŐFI NÉPE • 3 „Nem lehet elmondani szavakkal” Hárman a fesztivál közönségéből A televízió nézői ízelítőt kap­hattak , szerdán este a folklór­­fesztivál nyitóünnepségét meg­előző nagy utcai felvonulásból, amelyen sok színű népviseleti ruhában énekelve, táncolva, mu­zsikaszó mellett vonultak el a több ezres nézősereg előtt a ven­dégegyüttesek. Amikor a cseh­szlovákok népdala zengett, s csil­logott a hercegszántói lányok, asszonyok sokgyöngyös ruhája a napfényben, felhangzott a taps újra és újra. S akkor is, amikor piros-kék-arany-sárga szoknyá­ban, blúzban, nevető arccal lép­deltek a bogyiszlói lányok, és méltóságteljesen, hangulatos énekükkel az osztrák táncosok, majd a doni kozákok délcegen, határozottan, meg a krímiek, a bolgárók, románok, törökök és a többiek. Szűnni nem akárt a taps, az elismerő bólintás, elé­gedett egymásratekinlés a zsúfolt utcán, végesteien végig. Ebben a felemelt ünnepi han­gulatban kérdeztünk meg három olyan embert, akiről láttuk, hogy különösen élvezetet talál a ha­gyományos kalocsai eseményben: mit szól a látványhoz? V. M. (Tóth Sándor (elvételei) %4 / ’ 7 9 Győri János: — Elsőrendű és kitűnő ez a felvonulás. Gyönyörű látni, hal­lani őket. És hogy ennyiféle nyelven énekelnek, nagyszerű! Eddig is minden ilyen esétben itt voltam, de talán ez sikerült a legjobban. 9 Zsiga Gyuláné: — A férjem, a fiam és az apó­som szereplő. Ott menetelnek ők is. Ezért is jöttem szívesen. De a külföldieket is akartam látni. Szeretem a nótát, kellemes hall­gatni őket. És nagyszerű a han­gulat! 9 Kollár Szilvia: — Negyedikbe járok, tagja va­gyok én is a mi tánccsoportunk­nak. Itt sokat lehet látni, ta­nulni, ezért is jöttünk el. Mi nem azért táncolunk, mert kötelező, hanem mert szeretünk táncolni. És szeretem a fesztivált is. Szergej, a gyöngykészítő Közel két méter magas, orosz óriás. Kackiás kalapján cifra sza­lagokat lenget a szél; bozontos, rőt szakálla a hajóvontatdkait idé­zi egy Rjepin-fertményről. Szer­gej Umnyjakov nevetős arcával, világoskék szemével — és persze gyönyörűen szép munkáival — a fesztivál kedvence Kalocsán. Te­nyérnyi standjához csak közel­harc árán lehet hozzáférni, annyi az érdeklődő és a vásárló. 'Valóban, hátán a munkahe­lye. Egy köteg szilfaháncs, egy bögrében kaolinpor fémpálcikák, palackos gáz — egy nagyobb há­tizsákban elfér az egész. Így kezdi a bemutatkozás után: — Én moszkvai vagyok. Ott- is­merkedtem meg a feleségemmel, aztán itt telepedtünk meg Ma­gyarországon. Beszédén enyhe, de jópofa akcentus érződik. — Hogy mi ez, amit csinálok? Hát gyöngycsinálás. Ügy tudom, a rómaiak is csináltak már ilyet, de azt hiszem, nem propán-bu­tán gázzal olvasztották az üveget — neveti el magát. Nézem a kezét. Hosszú ujjaival megfog egy fémpálcát, belemártja a vízzel kevert kaolinba, fémoxi­­dos üveget olvaszt, és varázslatos gyorsasággal formálja gyönggyé. Néhány apró mozdulait még, szil­faháncsra varrja a gyöngyöt és máris kész a karperec. Valóságos bábeli nyelvzavar van körülötte. Egy nagydarab, szűke svéd leányzó karperecét próbálgat; két holland a vesz­­szőből font csörgőt mustrálgatja; egy norvég kislány pedig a nád­­síppal ismerkedik. Szergej szinte minden 'nyelven tud; legalábbis egy keveset. — Én minden embert szeretek — mondja, — Szeretem, ha ne­vetnek vélem együtt, így még az üzlet is jobban megy. Már megint összetorlódunk. A stand elől szinte elsodor az újon­nan érkezők hada. Már néhány méterre vagyok, amikor felharsan Szergej bariton­ja: (De kár, hogy nem hangos az újság.) — Karr-pe-reccl Csapat Lajos „Hegymenetben” aratunk Határjáráson voltunk az SZMT munkavédelmi osztályának vezetőjével, Katz Józseffel és Székely Árpád felügyelővel. Okét embervédelmi szempontból is érdekli az aratás. Utunk egyik állomása a Városföldi Állami Gazdaság. Jó jel, hogy szinte valamennyi vezető a „területen” van. Végre sikerül — telefonon — utolérni Molnár László főmérnököt. Bevárjuk, s társaságában gépkocsizunk a gazdaság kiskun­félegyházi üzemegységébe. Nagy gabonatábláik ott vannak. Útközben bőven van részünk elfekvésig földre bókolt ga­bonamezők látványában. Az eső s a szélvihar nemcsak hogy „lenyalta” a szőke s arany­barna életet, hanem olyan gu­bancokba sodorta, mint amikor a kisgyerek — szendergésében belepödörintget a hajába. Csakhát dőlt gabona mellett egyáltalán nem lehet „szendereg­­ni”. ' — csak egy irányban vághat­tunk. Visszafelé üresjáratban jö­hettek a gépek... Két lánc is elszakadt. Katz József munkavédelmi fő­felügyelő: — Milyen az alkat­részellátás? Amiatt nem kell áll­ni? Oroszi Péter: — Igazán jó, hogy Kecskemétnél messzebb nem kell értük menni, ha szük­ség van valamire. A gazdaság­nak is elegendő van raktáron. Székely Árpád munkavédelmi felügyelő ezalatt hol ehhez, hol ahhoz a szalmarendhez térdepel. Elégedett arccal hagyja abba. — Nem találtam benne szemet... Katz József karját feltartva je­lez a közelünkben elkanyarodó kombájn vezetőjének. — Csak egy percre álljon már meg. Fekete hajú, fekete trikójú fia­talember ugrik már is lefelé. — Milyen „idő” van a fülké-Keresztülhúzta az időjárás A munkavédelmi 1 felügyelők tájékoztatást kérnek, a fiatal fő­mérnök mondja is a legfontosab­bakat. Ezen a nyáron 475 hektár búza és 212 hektár őszi árpa be­takarítására készült fel a Város­földi Állami Gazdaság. Az erre szolgáló gépcsoport 4 kombájn­ból, 6 szállítójárműből. 1 szer­vizkocsiból, 1 erőgépből — a föl­dek „beszegésére” — s 1 sze­mélyszállítóból áll. Nem közvet­lenül ezek kö2é számít még I szalmalehúzó és 1 bálázógép. — Összesen hány ember arat a félegyházi üzemegységben ? — Tizenhárom. — Válaszol rö­vid számolás után a főmérnök. — Hogyan gondoskodnak ró­luk? — Étkeztetésük olyan, mintha az üzemi ebédlőben szervírozná­nak nekik. Ebédjüket a személy­szállító kocsi viszi. Védő-üdítő­italuk: tea, szódavíz — ki, mit kíván. Aki óhajtja, reggelit, va­csorát ugyanígy kaphat... Tisz­tálkodásukra lajt viszi a vizet. — Balesetvédelmi oktatásuk megtörtént? — Természetesen. Nem lehet elégszer átvenni ezeket a tudni­valókat. Már csak azért is, mert öt kombájnosunk közül hárman dolgoztak még ilyen géppel. Bal­eset még nem volt. Reméljük, ezután se lesz. — Hogyan tartják velük a kapcsolatot? — Telefonösszeköttetés van. A műhelykocsi s a többi jármű gyorsan a helyszínen terem. A főagronómus állandóan a földe­ken tartózkodik, a központba csak be-benéz. Én is többször vagyok kint, mint a négy fal közt. — Mikorra tervezték az aratás befejezését? — Három hétrp terveztük. Jú­lius 3-án kezdtünk, az őszi árpá­val már készen vagyunk, a búzát éppenhogy elkezdhettük. Sokszor ütemtelen a munka, a kombájno­­sök csak szakaszosan dolgozhat­nak. Most nem „esőlesők” va­gyunk, hanem azokat a pár órás szün'eteket várjuk, mialatt a ta­laj úgy-ahogy felszikkad. A gé­pek elég gyakran elakadnak, de ott a szerelő, s a szervizkocsi. A gépműhelyben is állandó az ügyelet.,. Nagyon kell figyelni. Sokszor csak új fogáson lehet tovább haladni. Egyszerűen be­fullad a gép a kövérre dagadt szárcsomók vagy éppen gyom miatt. Nyugodtan, pontosan, szépen — Milyen a kombájnosok han­gulata? — Eddig alig lehetett teljes műszakot teljesíteni. Ennek elle­nére — sőt részint ezért — nincs kapkodás. Nyugodtan, pontosan végzi a dolgát mindenki... Volt némi nyugtalanság, — lesz-e a dőlt gabonáért magasabb mun­kabér. Természetesen számolunk ezzel. Aztán a szemveszteség szá­zalékától is függ a kereset. Meg kell adni, igen szépen vágták le az árpát; két százaléknál több szemveszteség semmiképpen sem volt. Festő ecsetjére való látvány, ahogy a több száz hektáros bú­zatáblában csendes morajlással kúsznak a Claas-kombájnok. Pe­dig csak jobban oda kell fülelni. A pompás gépek is „hegymenet­ben” küszködnek. Nemcsak olyankor, ha meredélynek fel húznak a lankák oldalán, hanem gépcsikorgatva erőlködnek a la­pályon is. Oroszi Péter szerelő szeme, fü­le folyvást a közeledő, távolodó monstrumokon. Sűrűn adódik ok a beavatkozásra. — Már el kellett volna felej­tenünk az aratást, de az időjárás nagy úr. — Int fejével a sajnos sokat Ígérő fellegekre. — Eső után mintha minden be volna áztatva. Meghízik, -duzzad a szár. Arra — lemenetelben — a szikes talajrészeken tövestől sze­di fel a gép a termést. Ezért nemcsak dombra fel, hanem víz­szintesen is „hegymenetben” ha­ladhatunk. Azaz szemben a dőléssel. Tegnap 62 hektáron így ben? — Príma. A légtisztító szűrője nem enged be kalászport se. — Na, hogy most olyan nagy porzástóí nem kell tartani. — Sajnos. — Pillantás a söté­tedő felhőkre. — De tessék meg­nézni belülről is. — Hívja máris egy kis gépszemlére vendégét Kovács László kombájnos. Oda­fent kapcsol, magyaráz, mutogat, billentyűt nyom a gép mestere. Ha valahol rendellenesség van, a vezető azonnal jelzést kap — fényben vagy hangban. — Elsősegély láda? — Tér fel­adatára a felügyelő. — Tessék. — Máris kézben a piros doboz. Nyitás, számbavé­tel — megvan-e benne minden? — Minden rendben, köszönöm. Kovács László lekíséri Katz Józsefet, de már .nem is érke­zik visszakapaszkodni a vezető­fülkébe. A dűlőút menti ligetecs­­kénél ismerős gépkocsi stoppol. — Megjött az ebéd! Mire odaérünk, már a füvön sorakozik három kristálytiszta, világoskék zománcú ételhordó konténer. Perceken belül jóked­vű terefere mellett kanalazzák a fűszeres illatú, gőzölgő lebbencs­­levest. Sorban, az árokpart pá­zsitján — Vízhányó János, Mol­nár Ferenc, Macska István, Nagy Sándor, Kovács László — És a többiek is araszolnak gépeik mel­lől, a tarlón át. — Mi a második fogás? — Kukkantanak a következő edénybe. — Ahá, sülthús — pet­rezselymes krumplival... Emeb­ben meg feketekávé. Más tányérjába belelesni épp­úgy nem illik, mint a meghitt burkolást megzavarni. Jó étvá­gyat kívánva búcsúzunk. Még nehezebb lecke következik Amikor a városföldi központ­ban elismeréssel számolnak be a munkavédelmi / felügyelők Mor­­mer Miklós igazgatónak, ő sze­rény mosollyal fogadja a továb­biakra vonatkozó jókívánságokat. Szótlan kis bólintás -a köszönet. Ám következő szava már a fő­mérnöké. — Lesz-e hajtómű a Sirokkó­hoz? — Most van oda érte az anyag­­beszerző, biztosan kerít valahon­­nét. Sóhaj. — Tönkrement, és olyat nem lehet kapni. Örülünk, ha lesz valami átmeneti megoldásra megfelelő hajtómű. Pedig Hel­vécia gabonáját Is mi szárít­juk ... Aztán meg következik a még keményebb feladat: a ku­korica betakarítása, i szárítása 1.. Tavaly a Lenin-ben is a Sirokkó hajtóműve romlott el... írtam is illetékeseknek, figyeljenek fel erre, hiszen nálunk is ezer va­gonokról van szó... Igazgató, főmérnök, kombáj­nos, szerelő, szállítók, szárítók, & a többiek valamennyien egyaránt főszereplői a betakarításnak. Mert akármilyen rokonszenúés gépcsodák aratnak most széllel, esővel, elázott talajjal, nedves gabonával „hegymenetben” azaz ezer akadállyal) szemben,j — az ember szavára képesek' csak jól működni. f Tóth István Félidő az építőtáborokban Ma befejeződik az első, és. va­sárnap kezdődik a második „fél­idő” a KISZ-építőtáborokban. Eddig 25 ezer fiú és lány állt helyt az önkéntes munkában, s már számos rekordteljesítményt örökítettek meg a tábori króni­kák — mondották a KISZ KB építőtáborok bizottságán. A diákmunkások 75 százaléka a mezőgazdaságban tevékenyke­dik : szedik a nyári almát, az őszi­barackot, címerezik a kukoricát, gondozzák a szőlőket. Derekas helytállásukat bizonyítja, hogy 130 —140 százalékos átlagteljesítmé­nyeket értek el az építőtáborozás első szakaszában. Az idén először nyitott építő­tábort a csépai termelőszövetke­zet, ahol a zalai diákok turnus­ról turnusra 200 százalékra tel­jesítették vállalt feladataikat. A Győr-Sopron megyei diákok a Kiskőrösi Állami Gazdaságban vívtak ki j elismerést maguknak az őszibarack szüretelésében. A ceglédi építőtáborban 90, hazánkban tanuló vietnami egye­temista dolgozik együtt magyar társaival a virágkertészetben és a gyümölcsösben. Jelenleg 200 lengyel fiatal vesz részt hazai építőtáborban. Egy részük a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat irányításával Diósdon a gördülőcsapágy gyár építkezésén dolgozik, mások a Törökbálinti Állami Gazdaságban és a Város­földi Állami Gazdaságban segíte­nek, a többi között a gyümölcssze­désben. Ma újabb 200 lengyel fiatal érkezik hazánkba. Halásztelken, az először megnyíló magyar—len­gyel barátsági építőtábor lakó­jaként a zöldség- és kajsziba­rackszedésben segítenek, illetve Szolnokon Iskola- és kollégium­építkezésen fognak dolgozni. Len­gyelországban.. Lublinban is ha­marosan megnyílik az első len­gyel—magyar barátsági építőtá­bor, ahol 50 magyar fiatal út és vasút építésében működik közre. A mezőgazdaságon kivül az élelmiszeriparban, az M—1-es és az M—3-as autópálya építésén is dolgoztak fiatalok. Az idén elő­ször igényelt táborozókat a szol­gáltatás. A többi között a csille­bérci nagytábor karbantartásán segédkeztek. A VIT gyakran került szóba munka közben is, és méginkább munka után. A három évtizedes fesztiválmozgalom történetéről szinte minden táborban rendeztek vetélkedőt, filmbemutatót. A va­sárnap kezdődő második „félidő­ben” a következő turnusok részt­vevőinek vitadélutánokat, politikai eszmecseréket, fórumokat hirdet­nek meg, nyomon követik a XI. VIT napi eseményeit. A szabad idő kellemes eltöltéséhez' hozzá­járulnak a Zeneművészeti, vala­mint a Színművészeti Főiskola hallgatói, a Népszínház tagjai, a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem táncháza. a szkéné és más neves együttesek. Az augusztus végéig tartó idei szezonban még mintegy 25 ezer fiatalt várnak a táborokba. (MTI) Idegen a határon Esteledett. Csamangó János éjjeliőr pulikutyája szokatlan nyüszítésbe kezdett. A füleit megmere­vítve, testsúlyát a két mellső lábára helyezve, ug­rásra készen, farkasszemet nézett egy, a nádkúp­ban mocorgó emberrel. A nyüszítést időközönként hangos csaholással színezte, s bal szemével néha­­néha a gazdájára sandított, jelezve, hogy idegen ember mozgását észleli. A Rákóczi Csillaga Ter­melőszövetkezet éjjeliőre a nádkúp felé indult, ahonnan egy szakállas fiatalember lépett elő. — Mit keresel itt Jóska? — kérdezte a félho­mályban előbukkanó férfit, aki idegen nyelven vá­laszolt valamit. Az események gyorsan peregtek. János bácsi csakhamar rájött, hogy az előtte álló férfit az egyik szakállt viselő szomszédjával tévesztette ösz­­sze. Percek alatt a juhhodály közelében álló laká­sába rohant, s Ferenc nevű fiának mondta el, hogy Idegen bújkál a nádkúpok között. Feri biciklire pattant és a határőrök laktanyája felé kerekezett. Útközben azonban észrevette, hogy az idegen a ná­das területét elhagyta és a határ irányába megy. Ekkor a közelben lakó unokatestvéréhez hajtott. Antal felesége Harsányi József határőr szolgálati helyére gépkocsival érkezett, Feri pedig az unoka-, testvérével együtt üldözőbe vette az idegent. 9 Csamangó János segített a határőröknek. Vasmanszki Károly alezredes a jelzett határsértő elfogására riadót rendelt el. Az üldözőcsoport, a záró- és a kutatóerők a parancs­nok utasítása szerint kezdték el a feladat végrehajtását Kovács Sándor főhadnagy és Kiss Pál százados katonái gyorsan zárták a határt A járőrök éberen őrköd­tek a körülzárt terepszakaszon. A határőrök munkáját a rend­őrök is segítették. Kapás Árpád rendőr zászlós, a Kiváló Határőr jelvénnyel kétszeresen kitüntetett körzeti megbízott a razzia egész időszakában talpon volt. O Is az idegent kereste. Az újonc határőrök által kör­bezárt területre sötétség borult. A kutatók parancsnoka izgatot­tan várta a hajnalt. Kiss Pál százados új adatot kapott Csáki Péter határőr, az egység élenjáró katonája — soitvadkerti lakos — jelentette, hogy Gutkeszel Imre, a Rákóczi Csillaga Tsz kacsate­lepének éjjeliőre hajnalban talál­kozott az idegennel, aki kérde­zett is valamit, de nem értették meg egymást Gutkeszel bácsi négy kilométeren át taposta a bi­cikli pedálját a homokos dűlőuta­­kon, hogy értesítse a járőrt Az üldözőcsoport újból akcióba lépett Cserjés, vérszomjas pió­cákkal tele, mocsaras területen át vezetett útjuk az idegen férfi rejtekhelyére, akit Vass Sándor határőr, kunszentmiklósi lakos csípett fülön. A vizsgálótiszt megállapította, hogy az előállított külföldi állampolgár illegálisan akarta átlépni a határt. A raz­ziában részt vevő határőrök azon­ban — az együttműködők és a he­lyi lakosok segítségével — meg­hiúsították tervét. Az idegen az illetékes igazságügyi szervek dóét felel majd tettéért. A Magyar Népköztársaság államhatárait sen­ki sem sértheti meg büntetlenül. Gassó Béla 9 Vass Sándor határőr, aki a ha­társértőt elfogta. v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom