Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-29 / 176. szám

íóWMiJ VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! KádárJános és Leonyid Brezsnyev baráti találkozója AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIII. évf. 176. szám Ára: 90 fillér 1978. július 29. szombat Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke július 28-án, a Krímben találkozott a Szovjetunióban tartózkodó Kádár Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első .titkárával. A találkozón kölcsönösen tá­jékoztatták egymást a két párt tevékenységének fő irányairól. Leonyid Brezsnyev hangsúlyoz­ta a szovjet mezőgazdaság to­vábbfejlesztésének kérdéseiről az SZKP KB 1978. júliusi ülésén hozott határozatok programadó jellegét. Kádár János ismertetést adott az MSZMP KB 1978. áp­rilisi üléséről, amelynek nagy mozgósító .jelentősége van az MSZMP XI. kongresszusa határo­zatainak .teljesítése és az V. ■4TT* A NÉPMŰVÉSZET MESTEREI KECSKEMÉTEN LÁTVÁNYOS SZEREPLÉS A BAJAI VÍZISZÍNPADON Változatosak a fesztivál R-W műsorai Nehezen hihető, hogy bárki előre pontosan megjósolhatta volna, miként alakul majd a VI. Duna menti folklórfesztivál idei prog­ramja, és e programok ígérte érdekességek, látványosságok iránti érdeklődés. A tudósí­tók jó szívvel írhatják le, hogy az elmúlt tíz év alatt — soha ilyen nagymérvű és sokirá­nyú érdeklődés, kíváncsiság nem kísérte még az immár hagyományos Bács-Kiskun megyei rendezvénysorozatot. Az elmúlt egy-két nap eseményei, és az eseményeket követő reagálások jól példázzák a fenti állítást. Nagy tetszéssel fogadta a kecskeméti kö­zönség a népművészet mestereinek színes, hangulatos műsorát csütörtökön este. Mintegy félszáz énekes, tán­cos, rigmusmondó és hangszeres szólista mutatkozott be ez alka­lommal, megvillantva — ha csu­pán néhány percre is — egyéni­ségének, művészetének lényegét. S hogy a nép tartalmas művé­szete nemcsak a múlté, azt éke­sen bizonyítja ez a seregszemle. Ugyanis az említett rendezvé­nyen szinte valamennyi korosz-. tály képviselve volt: a népművé­szet ifjú mesterei, a huszonéves fiatalok és természetesen az át­adók: a hatvan-nyolcvan éves hagyományőrző emberek. Vén Ferenc és Rideg Ferencné kalocsai táncosok nyitó-csárdásá­val kezdődött a Megyei Műve­lődési Központban az a háromré­szes, nagysikerű rendezvény, amely .hazánk tájegységei szerint tagolódott. A somogyiak és az észak-dunámtúliak ugyancsak nagy sikert arattak. Ugyanúgy, mint a cecei asszonyok, akik üve­ges táncot mutattak be, idő­sebb Tóth Imre kisbárapáti éne­kes Somogy megyéből, aki ízes szavakkal előadott énekével nagy tapsot váltott ki. őket követték a nyírségi, az alföldi és a kü­lönböző tájak szlovák táncosai, dalokkal. Petróczi Andrásné archaikus imádsága, Sebestyén Márta Zobor vidéki népdalai, va­lamint a nyírségi asszonyok bib­likus hangvételű balladái külön­leges és ritka élményt jelentet­tek a közönségnek és a szakem­bereknek egyaránt. fi 'raaúlilftgni. • Petróczi Andrásné palóc népdalokat ad elő. • Az erdélyi asszonyok csángó balladákat énekelnek. m Nagy tetszéssel fogadta a kecskeméti közönség az erdélyi asszonyok csángó balladáit is. És nem (maradt el a siker ak­kor sem, amikor a baranyaiak és a bukovinai székelyek tán­coltak. Moldvai népdalokat ját­szottak ezután a furulya virtuóz mesterei: Máris György és Cso­­bán György. Majd Karsai Zsig­­mond és Székely Zsigmond gyö­nyörű, eredeti székely pontozója után a közös, vérpezsdítő erdé­lyi csárdással zárták a népművé­szet mestereinek ' kecskeméti be­mutatóját. A művelődési központ előcsarnokában rendezett tánc­ház a szereplők és a közönség legnagyobb örömére a késő esti órákban ért véget. A sok-sok érdeklődőt vonzó, színes és mozgalmas folklórfesz­­tiválhoz, de még közvetlenebbül „A folklórizmus egykor és ma” című, szombaton befejeződő, há­romnapos nemzetközi tudományos tanácskozáshoz kapcsolódik az a két kiállítás, amely nap mint nap osztatlan sikert arat Kecskeméten, a Megyei Művelődési Központ épületében. A földszinti termek­ben érzékletesen tárul fel a nép­• Látogatók a fiatal népművészek tárlatán. (Tóth Sándor felvételei) művészet megtermékenyít^ hatása. Bárki ízelítőt kaphat abból, hogy miként él tovább a nép kultú­rája. A jelenbe vezet át a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának kiállí­tása. Összesen huszonegy faze­kas, fafaragó, kosárfonó, bőrmű­ves, szövő és varró állította ki az elmúlt három évben született munkáit. A fesztivál másik színhelyén, Baján a leglátványosabb volt a víziszínpad csütörtök esti műso­ra. Az ideális környezetben több száz néző előtt megrendezett be­mutatkozáson nagy sikerrel sze­repeltek a hazai és külföldi együttesek egyaránt. Majd ezt követően pénteken a városi ta­nács udvarán találkoztak egy­mással és az érdeklődő közönség­gel a népművészet mesterei: be­mutatták tehetségüket, művésze­tüket. A népi énekesek és hang­szeresek műsort rögtönöztek, és sziporkáztak a rigmusmondók is. ötéves terv feladatainak végre­hajtása szempontjából. A találkozón jelentős figyel­mét szenteltek a magyar— szovjet együttműködés kér­déseinek. Hangsúlyozták, hogy a kooperáció és a termelésszako­sítás elmélyítése mind a kétol­dalú kapcsolatokban, mind a KGST keretében, a két ország­ban folyó szocialista és kommu­nista építés feladatai eredményes megoldásának szilárd biztosítéka. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió a továbbiakban is elsőbbséget szándékozik adni a szocialista államok közötti' gaz­dasági együttműködés sokoldalú elmélyítésének. Leonyid Brezsnyev és Kádár János megvitatta a világpolitika időszerű kérdéseit. Meggyőződé­sük, hogy a nemzetközi viszo­nyokban az első számú problé­ma a fegyverkezési hajsza be­szüntetése, a tényleges leszerelés. Az SZKP és az MSZMP, síkra­­szállva a nemzetközi politikai légkör egészségesebbé tételéért, határozottan elítéli az imperialis­ta államoknak, valamint Kínának más országok belügyeibe való be­avatkozási kísérleteit. Ezzel ösz­­szefüggésben hangsúlyozták a Szovjetunió és a Magyar Népköz­­társaság megbonthatatlan szoli­daritását a Vietnami Szocialista Köztársasággal, amelyre a nagy­hatalmi hegemonista politikát folytató Peking durva nyomást gyakorol. Leonyid Brezsnyev és Kádár János megállapította, hogy a je­lenlegi körülmények között külö­nös jelentősége van a szocialista közösség egységének, az összes antiimperial ista erő összeforrott­­ságának, a béke és a társadalmi haladás eszményeinek a diadalá­ért folytatott harcban. A találkozót a testvéri barát­ság és a teljes kölcsönös megér­tés légköre jellemezte. (TASZSZ, Kádár János üdvözlete a XL VIT résztvevőihez A XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó résztvevőinek Kubai Köztársaság, HAVANNA Nemzetközi Előkészítő Bizottság! Kedves fiatal barátaim! A Magyar Népköztársaság vezető testületéi, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, egész népünk nevében köszöntőm a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó valamennyi résztvevőjét. Szívből jövő jókívánságaimat küldöm a fesztivál házigazdáinak, a szocializmust építő Kuba vezetőinek, hős né­pének és ifjúságának. Röviddel a pusztító második világháború után Földülik bé­keszerető ifjúsága Prágában, az első fesztiválon hitet tett a bé­kés, boldogabb emberi jövő megteremtése mellett. A fesztiválok három évtizedes története azt bizonyítja, hogy a világ haladó ifjúsága közös elhatározással, szilárd akarattal küzd az embe­riség sorsának jobbra fordulásáért. Napjaink ifjúsága jó úton halad, amikor az antiimperialista szolidaritás, béke és barátság szellemében folytatja elődei harcát. . A béke megőrzése, a fegyverkezési hajsza megállítása, a le­szerelés ügyének előmozdítása egyaránt érdeke minden józa­nul gondolkodó embernek, függetlenül nemzeti hovatartozásá­tól, bőrének színétől, vallási meggyőződésétől. Hasonlóképpen a világ népeinek érdeke, hogy Földünkön megszűnjön a nem­zeti elnyomás, a kizsákmányolás, hogy a szabadságukért, füg­getlenségükért jogaikért harcolók igazságos ügye győzedelmes­kedjen. E nagy kérdések megoldása joggal foglalkoztatja a vi­lág ifjúságát, amelynek felelőssége és tenniakarása hozzájárul a jelen és a jövő nemzedékeinek szabadabb, boldogabb, hábo­rútól és félelemtől mentes élete megteremtéséhez. A kubai seregszemle megyőzően juttatja kifejezésre a világ ifjúságának nemzetközi összefogását, az emberiség sorsáért ér­zett felelősséget. A szocialista Magyarország ifjúsága elkötelez­te magát e nemes célok mellett és vállalja a valóra váltásu­kért vívott küzdelem reá eső részét. A magyar fiatalok kül­döttsége ennek szellemében vesz részt a találkozón. Biztos vagyok abban, hogy a XI. Világifjúsági és Diáktalál­kozó sikerrel teljesíti küldetését, tovább erősíti a békéért, a társadalmi haladásért küzdő erők egységét, a tőkés kizsákmá­nyolás, valamint az imperialista gyarmatosítás és újgyarmato­sítás ellen vívott harcban. A munka jó feltétele az, hogy a találkozónak a szocializmust építő, a haladás ügyét, a népek barátságát tettekkel támogató kubai nép és ifjúsága ad otthont. Kívánom, hogy ez a fesztivál is ápolja a világ ifjúságának ba­rátságát, kölcsönös megértését és járuljon hozzá a népek kö­zötti békés együttműködés erősítéséhez. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára (MTI) Javuló ellátás munkaruhából, kötöttáruból, cipőből Az év végéig várhatóan mint­egy 40 milliárd forintos, a tava­lyinál 7—8 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolít le a kereske­delem ruházati cikkekből. Az év második felében igyekeznek ki­küszöbölni az első félév hiányos­ságait, ennek megfelelően na­gyobb lesz a szőnyegválaszték, az igényeknek megfelelő ellátást biz­tosítanak más lakástextil-áruból is. Felsőruházati konfekciócikkek­ből is elfogadta az ipar a keres­kedelem nagyobb tételű megren­deléseit. További 450 ezer darab márkás farmer érkezik import­ból, s hazái termelésből, illetve vietnami importból az igények szerint szállítanak munkaruhát a boltokba. A Belkereskedelmi Miniszté­rium sajtótájékoztatóján elmond­ták: a következő hónapokban ja­vul a divat kötött áru-ellátás is; az ipar az idén először gyárt tő­kés importfonalból csaknem fél­millió pulóvert, kardigánt és más holmit. Az ipar és a kereskedelem ígé­rete szerint javul a férficipők minősége és választéka. Divato­sabb női cipők gyártásáról, illet­ve értékesítéséről jelenleg is tár­gyalnak a kereskedelem és a ter­melő vállalatok szakemberei. Változatlanul gondot okoz a hím­­zőfonal-elMtás. Egy jellemző adat: míg 1974-ben 460 ezer do­boz hímzőfonalat adtak el, az idén az üzletékbe szállított csak­nem két és fél millió doboz sem elegendő. Pedig a kereskedelem Jugoszláviából, Romániából és Kínából importál. Az első félévben férfi és női konfekciócikkekből vásároltak a legtöbbet a boltokban, forgal­muk 30—40 százalékkal nőtt a tavalyihoz képest. Ez azt mutat­­ja, hogy a mérettáblázat jól be­vált. A kisebb kínálat miatt csökkent a forgalom gyapjúsző­­vetáruból és kötöttárubóL Far­merruhákból 600 ezer érkezett eddig, több mint tavaly egész évben. Összességében elmondha­tó, hogy a félév során a ruháza­ti ellátásban — kisebb átmeneti hiányoktól eltekintve — számot­tevő probléma nem volt. (MTI) Közben a városba érkezett hazai és külföldi vendégek örömüket lelik a Baján látható kiállítások­ban; a Türr István Múzeum tárlataiban. Kalocsán szinte mindenki a rangos esemény szolgálatába sze­gődött A kommunális szervek rendszeresen gondoskodnak a közterületek tisztántartásáról: na­ponta többször is „fürdetik” az utakat, járdáikat. Kifogástalan az üzletek áruellátása, van elegendő hűsítő ital és sütemény. Teljes telítettség mutatkozik a szállo­dákban és a kollégiumokban, va­lamint az IBUSZ fizető-vendég­­szodgálatában. Az eddigi rendez­vényeket ebben a .városban csak­nem húszezren tekintették meg, a legnagyobb közönséget eddig az utcai felvonulás és a résztve­vő csoportok színpadi verseny­programja vonzotta. De több mint ötezren látogatták az erre az alkalomra megrendezett tár­latokat is. A rosszmájú Parkin­son szerint ahol sok a bizottság, ott puszta idő­pazarlás bármiféle fe­lelős után kutatni, mert senki sem akad, aki akárcsak a mai dátumot is az ember szemébe mondaná, azaz mondhatná, hiszen bárminő állásfoglalás előtt köteles egy­behívni jeles társaságát. Bi­zonyos tapasztalatok birtoká­ban rögtön az első mondat után kísérletet teszek a félre­­hallás megakadályozására. Parkinson nem általában a bi­zottság intézménye ellen rót­ta e sorokat, a fölöslegesen megbízott vagy sebtében élet­re keltett testületeket ostoroz­ta. Az ilyesfajta hevületet ma­napság sem kiséri értetlenség, hogy finoman fogalmazzam meg azt, amit eredetileg így akartam mondani: aggasztóan sok a mindennapi munkát akadályozó bizottság. A miértre sokféle válasz kínálkozik. Kezdjük a jóindu­lat úak kai: mert a munkahe­lyek a demokrácia érvényesü­lésének egyik módját várták, a bizottságoktól; mert a dön­tésekhez szükség volt újabb és újabb szakmai támaszokra; mert több szem többet lát. A rosszindulatú magyarázatok közül elég lesz egy is: mert némelyik helyen úgy vélték, az újabb és újabb bizottságok tető alá hozásával csökkent­hető a döntésre jogosult — sőt: kötelezett — személyek felelőssége. Igaz, talán kár ilyen messzire menni. Talán elegendő és főleg igaz annyi is, hogy a sok fölösleges tes­tület közül a legtöbbet a ké­nyelmesség szülte. Bizottság végzi nehézkesen azt, amit egyetlen ember is könnyedén elláthat — a bizottságosdi töb­­bé-kevésbé az élőkelősdivei lett azonos. A bizottságosdi magas ré­giókba tört, s miért ne mond­hatnánk ki kereken: országos szervek házatáján sem isme­retlen. Amikor az országgyű­lés legutóbbi ülésszakán Lá­zár György a kormányzati munkáról szóló beszámolójá­ban arról beszélt: az ügyinté­zés gyakran nehézkes, fölös­legesen sok a hatósági meg­kötés, túlzott az adminisztrá­ció, nyilvánvaló lett, hogy a miniszterelnök másféle kerék­kötőket sem hagy szó nélkül. Íme egy idézet: „Amint már utaltam rá, a Miniszter­­tanácsnak érvényes határoza­tai vannak a döntési gyakor­lat, az államigazgatási eljárá­sok, az ellenőrzési rendszer javítására. Előkészületeket tettünk a központi, ezen be­lül az ágazati irányítás sze­repének és feladatainak pon­tosabb szabályozására. Lépé­seket tervezünk a fölösleges szervezeti párhuzamosságok megszüntetésére, ennek kere­tében felülvizsgáljuk és csök­kenteni fogjuk a túlzottan el­szaporodott bizottságokat". És ide kívánkozik még egy mondat: „A jelenleginél na­gyobb mértékben kívánunk építeni a vezetők személyes felelősségére és az állami fe­gyelemre". Várható tehát a bizottságos­di alkonya — nem is lehet ez másképp abban az időszak­ban, amikor rendkívül fon­tosnak ítélik a 1 vezetés szín­vonalának emelését. A kor­mány beszámolója önkritikus volt; többször előfordul, hogy hosszú idő telik el a helyzet­­felismerés, a döntés és a cse­lekvés között, esetenként pe­dig vontatott a döntések vég­rehajtása is. Igazán elhibá­zott lenne mindezt a bizottsá­­gok nyakába varrni, az azon­ban tény, hogy a kárt okozó nehézkesség gyakran ezektől a fölös számban levő testüle­tektől indul el. Most sokan mondhatnák: elég régóta tud­juk ám ezt, hiszen különféle fórumokon állandóan emle­gették, hogy előbb-utóbb bajt bajra halmozhat a bürokrati­kus, felelősséget tovább pasz­­szoló bizottságosdi. Csakhogy a gyökerek elég mélyre ha­toltak és erősen kapaszkod­nak, ezért volt szükség a tör­vényhozásban elhangzott kor­mányelnöki bírálatra. Az őszinte, kemény mondatok ér­telemszerűen következtek a párt Központi Bizottságának áprilisi ülése után, hiszen ez a határozat szolgáltatott ala­pot a kormány munkájának értékeléséhez, a feladatok ki­jelöléséhez. Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára parlamenti felszó­lalásában fölidézte a Közpon­ti Bizottság áprilisi ülését, amely „szólt az irányítás, a végrehajtás gyenge pontjairól, arról, a nem is kevés nehéz­ségről, amely részben rajtunk kívül álló okokból, de tekin­télyes részben munkánk fo­gyatékosságaiból eredően aka­dályozta, s bizonyos mértékig ma is fékezi a gyorsabb elő­rehaladást". A végrehajtásban megkez­dődött a fékek eltávolítása. Az országgyűlés nyári ülésszaka után nem kétséges, hogy közé­jük tartoznak a hiábavaló bi­zottságok is. P. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom