Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-27 / 174. szám

1978. július 27. m PETŐFI NÉPE >• 3 Kjjff ARATÁS 1978-BAN ___J Nincs hiány sem esőben, sem alkatrészekben Elterveztem az elmúlt hét elején, hogy ripor­tot készítek a gabona­földeken dolgozó kom­­bájnosokról. Tőlük kér­dezem meg, hogy elé­gedettek-e a rájuk bízott gépekkel, a munkavégzés feltéte­leivel. A hatalmas gépeket irányító mintegy ezer ember csak akkor teljesítheti feladatát, ha hibátlanul működik az ellátó szervezet, ha egyetlen csavar sem hiányzik. Kasza és kombájn Korántsem hatásvadászó túlzás ez a megállapítás. Egyetlen alkat­rész hiánya megbéníthatja a drá­ga, naigy teljesítményű masiná­kat. Hajdanán az arató maga hozta rendbe kicsorbult, meg­rokkant. kaszáját. Egy SZK—5- ös kombájn 12—16 órás műszak­ban 7—8 hektáron learatja, el­­csépll a termést. Ha a mind na­gyobb termésátlagokat is figye­lembe vesszük, akkor nyilvánva­ló, hogy milyen kárt akozhatnak az ilyen-olyan mulasztások, hi­bák miatt tétlenkedő munkagé­pek. Hiába igyekeztem, egyetlen kombájnossal sem találkoztam. Únos, szürke felhők szívtak ma­gukba minden fényt, amikor pén­teken déltájban elindultam. Solt irányában haladva néztem jobb­ra, néztem balra, csak a friss to­csogókban bóklászó gólyáikat lát­tam, más élőlényt egyet se. Fülőpszállás határában fedez­tem föl arató-cséplő gépeket. Ötöt egykupacban. Hosszú csőrü madarakként álldogáltak egy tar­ló szélén. Vigasztalanul esett, hiá-­­ba vártam volna arra, hogy el­induljanak. Így jártam másutt is. Arra gondoltam, hogy a kéretlenül csepegő, hulló égi áldás nemcsak a gépeket készteti tétlenségre, lassítja az aratás ütemét; kicsit komótosabb tempót engedélyez a máskor oly elfoglalt termelőszö­vetkezeti vezetőknek. A — mint hajdanán írtuk — a munka dan­dárja idején mindig siető, roha­nó, százfelé intézkedő elnökök, agronómusok közül szinte min­denkit megtaláltam, akit keres­tem. Szívesen beszélgettek az érdeklődő újságíróval. Felelős­ségteljesen nyilatkoztak, - érző­dött, hogy soha ennyire gondo­san nem készültek elő az ara­tásra, mint idén. Ennek tulajdo­nítható, hogy nyoma sincs az egykori kampány-, hajrá hangu­latnak. Reális számításokra ala­pozva végzik munkájukat, nép­­gazdasági összefüggésekben, a holnapi igényekre ügyelve szól­­| nak eredményeikről, gondjaikról. Fülőpszállás: Egylépcsős? Kétmenetes aratás? Hümmögve vettem tudomásul a fülöpszállási Vörös Csillagban, hogy csak most fejezik be az egyik régi típusú kombájn javí­tását. Rózinger Frigyes tsz-elnök ma­ga a megtestesült nyugalom, nem érzi mulasztásnak a felújítás el­húzódását. — Erre csak a betakarítás el­húzódása miatt lesz szükség. Nyolc üzemképes arató-cséplőnk kedvező időjárás esetén erőlködés nélkül megbirkózott volna az 1300 hektár kalászossal. Az eső miatt most a szárítóüzem telje­sítőképessége dönti el nagyrészt a tempót. Eléggé nagy a szárító teljesítménye, összhangban van a szakaszosan dolgozó nyolc kombájn „termelésével”, így vi­szonylag jól állunk. Eddig min­den kilót szárítanunk kellett. A tartalék bevetése tehát csak ilyen körülmények között, tartós napsütés után volna gazdaságos. Kitekint, hosszan nézi az ösz­­szefüggő esőfelhőt és mintha né­mi aggodalom bújkálna hangjá­ban. — Ha így folytatódik, át kell térnünk a kétlépcsős aratásra. Akkor pedig baj van, mert nem kapunk alkatrészeket rendrevá­­góink megjavításához. Hét éve használtuk ezeket utoljára, most ismét szolgálatiba állnak? Búcsúzás előtt Szabó Ferenc, a gépműhely vezetője és Tánczos Imre, a fiatal anyagbeszerző arra kér, hogy elismerően írjak az aratási ügyeletről. Gyorsak, elő­zékenyek, talpraesettek. Az elnök helyesel és abban re­ménykedik, hogy a hét végén új­ra dolgozhatnak a kombájnok, akkor a rendrevágók gondjától is megszabadul. Mindegyik masinán segédkezető is ül, így percnyi szünet nélkül tömik magukba a gabonát, adnak percenként 4—5 kg búzát, rozsot a gazdaságnak, nekünk, ha mehetnek... Szabadszállás: Kilencből kilenc A szabadszállási kenyérboltban messziről jött átutazók kérnek a híres cipóból. Kapnak, hogyne kapnának, de az eladó sajnálko­zik egy kicsit. Jövőre aligha lesz szép kenyerünk, ha ilyen ma­rad a július. Bállá István, az Aranyhomok főmezögazdásza eloszlatja az ag­godalmakat. — Nincs a minőséggel baj, las­súbb az érés, ezért a szemvesz­teség sem növekedett. Vigyázva, lassan mennek a gépek, ha me­hetnek. Megszakad a beszélgetés. Tős­gyökeres pesti fiatalember ko­pog, állást keres. Kínálnak a gépműhelyben, a növénytermesz­tőknél, ingatja a fejét. A juhá­szat érdekli, végső esetben a lovak, marhák gondozását is vál­lalná. Dolgaivégezetlen távozik, nincs státus. Egy pillanatra eltűnődöm, hogy milyen lassan változik a mező­­gazdaságról kialakult szemlélet. A főág rónám us szavaira kapom föl a. fejem. — Szerencsére saját tartályko­csikkal szállítjuk az üzemanya­got, így nálunk nem volt fenn­akadás. Szó ami szó, nem a leg­jobban időzítették a háztartási tüzelőanyag-akciót. Ilyenkor a mezőgazdaság is eszi az üzem­anyagot, főként most, ihogy éjjel­nappal működnek a szárítók. Idegeskedésre nincs okunk egyelőre. Mind a kilenc kom­bájn üzemképes. A kényszerű szünetekben kijavítottuk az elő­forduló hibákat, persze több baj lehet ezekkel, ha nagyobb terhe­lést kapnak. Mindenesetre felké­szültek a szerelőkocsin dolgozók. Solt: Tipizálás, tipizálás Solton D. Papp Gyula, a Szik­ra Termelőszövetkezet elnöke ka­pásból sorolja a legmodernebb csőtörő kombájnok, „górézók” teljesítményadatait, műszaki jel­lemzőit. Az előtérben látott ré­gi, immár muzeális felvételre gondolva azt kérdezem tőle, hogy gépek nélkül hány ember kelle­ne a hatalmas táblák betakarítá­sához. Egy pillanatra elbizonytalano­dik a kitűnő szakember, pedig még ő is aratott valaha. De azért előjönnek a számok és kiderül, hogy húsznapos aratással szá­molva legalább 300—400 arató, marokszedő kellene, meg 10—12 cséplőgép, egyenként 15 fős csa­pattal. Még ki sem mondja, süni­kor már észreveszi a hibát: a régi termésátlagokat vette figye­lembe, mostanában jóval többet ad a föld. — A világon sincs ennyi em­ber. Az „akció” dicséretére tér át. — Most látjuk, hogy érdemes volt megvenni mind a hármat. Már elköltöttük idei fejlesztési alapunkat, amikor lehetővé tet­ték, hogy megelőlegezzük az 1979- est. Mindössze 30 ezer Ft-ot kel­lett letettünk a 3 db SZK—5-ért. A többi pénzt jövőre fizetjük. Vita előzte meg a döntést, mert alaposan meg kell rágni, mibe fektetjük a pénzünket. Műszaki raktárunkban használatból ki­ment gépek alkatrészei foglalják a helyet. Minél többféle típust használunk, annál több tartalék­­alkatrész kell. Aligha tévedek, ha azt mondom, hogy a géppark tipizálása a mezőgazdasági nagy­üzemek egyik legsürgetőbb fel­adata. Harta: Drága mulatság a bespájzolás Elnézést kérek a hartai Erdei Ferenc Mezőgazdasági Termelő­szövetkezet főmérnökétől, hogy a kora esti órákban a lakásán za­varom. Nem találtam irodájá­ban. iMég Ambrus András szabadko­zott. — Ha nem ilyen esős az idő, nem kellett volna a lakásomra fáradni. Ez most egy kicsit le­lassította a dolgokat. Nyugtalan­ságra nincs ok. Soha ennyire nem készült fel az aratásra a mező­­gazdaság, mint most. Megjavult a máskor akadozó alkatrészellátás is. Munkaszüneti napokon is szál­lít az AGROKER, ha váratlanul kell valami. Igaz, bespájzoltunk amit lehe­tett. A kedvezőtlen tapasztalatok arra késztettek bennünket — és nemcsak minket —, hogy az el­­eltünedező alkatrészekből többet vegyünk a feltétlenül szükséges­nél, gondoljunk a holnaputánra, meg az azutánra. Persze ez nem olcsó mulatság. Úgy hiszem, hogy a bespájzolás legalább harminc százalékkal duzzasztja a műsza­ki raktárakat, de mit csináljunk. Amíg ilyen hiánygazdálkodás ne­hezíti munkánkat, így lesz. Mert az aratásnak menni kell. Elkép­zelhetetlen, hogy álljanak a gé­pek. Azt nem mondom, hogy bár­mi áron működtetjük ezeket, de azt igen, hogy a termény meg­mentésére olykor a kedvezőtlen, nem a leggazdaságosabb műszaki megoldásokat is elfogadjuk. iMost látom, milyen nagy fele­lősséggel dolgozik mindenki. Végső esetben a szomszéd gaz­daságokhoz fordulunk a hiányzó alkatrészért. Odaadják az utolsó darabot is, de mi sem cselek­szünk másként. Közben az eső is elállt, mintha a reményt' táplálná. Talán Ke­­celen, a Sirokkó szárító nevéhez illően fújja már a meleget a Szőlőfürtben, és egy néhány ezer Ft-os felhordószalag hiánya miatt nem tétlenkedik a hatszázezer Ft-os berendezés ... Valami cso­da folytán az IFA teherautók si­ralmas alkatrészellátása is meg­javul és a magyar mezőgazdasági gépgyártás nemcsak a Rába-Stei­ger rel büszkélkedik, hanem egy­szerűbb eszközöket is — mond­juk ekéket, szénakaiparó, trakto­ros gereblyéket is megfelelő ki­vitelben gyárt... . A kombájnosokról, az aratás­ról terveztem ezt a riportot, ez lett belőle. Nem bánom. Azt hi­szem, fontos dolgokról szóltak a megkérdezettek. Egy kicsit a jö­vő évi, meg az azutáni aratások­ra gondoltak. Heltai Nándor Rendelet a cukorrépa minőség szerinti átvételéről A Magyar Közlöny 48. számá­ban megjelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ren­deleté a cukorrépa új átvételi rendjéről: a jövő évi termést a termelőktől már a cukortartalom pontos ismeretében veszik át, tehát megszűnik az a gyakorlat, amikor lényegében a súly számí­tott. A rendelet pontosan meg­határozza, hogy a cukortartalom szerint hogyan számolják el a gazdaságok szállítmányait, mi­lyen értékeket vesznek alapul a számításnál. Az új átvételi rend­szer egyértelművé tette azt, hogyi a mezőgazdasági üzemeknek na­gyobb gondot kell fordítaniuk a répában levő cukortartalom nö­velésére. Már évekkel ezelőtt felvetődött a kérdés, hogyan le­hetne á cukorrépa tényleges ipa­ri értéke szerint honorálni a termelők fáradozását, a szüksé­ges műszaki feltételek azonban hiányoztak. Már 1975-ben figyel­meztető volt, hogy a répa cukor­tartalma országos átlagban nem érte el a 12 fo­kot, ami rendkívül megnövelte a feldolgozás költségeit és végül is cukorbehozatalt tett szüksé­gessé a lakosság igényeinek ki­elégítésére. Az ipar időközben igyekezett anyagilag ösztönözni a gazdaságokat a cukortartalom fokozásában: úgynevezett minő­ségi felárat fizettek és már ez a próbálkozás . is eredménnyel járt. Amíg 1976-ban — az 1975. évinél jobb évben — az átvett répa harmada még nem érte el a szabványminőséget, addig ta­valy már csak 8,6 százaléka el­len emeltek kifogást. Jól növe­kedett a cukortartalom is egy év alatt, az anyagi ösztönzés ha­tására 1,2 százalékkal több cu­kor volt a tavalyi répában, mint egy évvel korábban. Mindez a mezőgazdasági üzemek árbevé­telében is kifejezésre jutott, az átvételi átlagár mázsánként egy év alatt 2.30 forinttal lett na­gyobb. A rendelet részletesen megha­tározza az átvételi árak kiszámí­tásának módját, így a termelők közvetlenül is figyelemmel kí­sérhetik, hogy gazdálkodásuk összhangban van-e a gazdaságos cukortermelés követelményeivel. A termelőktől ugyan idén még súly szerint veszik át a répát, de kívánságukra az ipari üze­mek laboratóriumaiban minő­ség szerint is elbírálják a répát és így a termelők már idén megtudhatják, mennyit kapnak majd jövőre a cukorgyári alap­anyagért. Természetesen a meny­nyiben azonos minőséget érnek el. Az ipar egyebek között hol­land automata berendezésekkel szereli föl a gyárakat; ezekkel a készülékekkel gyorsan , és meg­bízhatóan ki lehet mutatni, va­lójában mennyit ér a cukorré­pa. (MTI) Figyelemre méltó témák VÁLASZ CIKKÜNKRE Kék ibolya ügyben Lapunk július 19-i számában Kék ibolya címmel arról írtunk, hogy az Alföldi TUzelőszer- és Építőanyag Ke­reskedelmi Vállalat kecskeméti Nagy­kőrösi utcai mintaboltja a kiadott áru hanyag ellenőrzésével egy csomó kel­lemetlenséget okozott egy falusi vásár­lónak. Az illető a fürdőszobája kicsem­­pézéséhez 18 csomag kék ibolya nevű burkolóanyagot vásárolt, ám otthon — később — a mester érkezésekor kide­rült, hogy az áru egyharmada — lé­nyegesen olcsóbb és — fehér színű. Az áhított fürdőszobáról a csempe-ügy rendezése miatt még jó időre le kel' lett a családnak mondania, s ráadá­sul kétszer be kellett a vevőnek utaz­nia a megyeszékhelyre. Cikkünkre jBzép Károly, a vállalat igazgatója válaszolt: Hasznos és irányt mutató ki­­advány jutott minap a kezünk­be: A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa ez évi második dokumentumgyűjteménye. A né­hány fontos kérdéssel foglalko­zó tájékoztató számos érdekes és időszerű témát tárgyal. A „Je­lentés á mezőgazdasági szövet­kezetek és társulásaik belső el­lenőrzésének helyzetéről” szóló elemzés állásfoglalásában ez ol­vasható: „A szövetkezeti ellenőr­zés rendszerének és működésé­nek fejlődése ellenére megálla­pítható, hogy az ellenőrzés ha­tásfoka, megelőző ereje, hibafel­táró és megoldást adó szerepe több fontos területen elmarad TÁJÉKOZTATÓ TERMELŐSZÖVETKEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA BUDAPEST 78/2 „A nagy tömegű árubeérkezés és az egy vagonban érkező különféle színű és mintájú csempeszállítmányok miatt fordulhatott elő, hogy a raktárban a kék Ibolya csemperakathoz fehér csem­pe keveredett, A téves árukiadás fel­tehetően emiatt történt. A bolt veze- Je mindent megtett annak érdekében, hogy a vevő mielőbb megkapja a té­vesen kiadott és Így hiányzó hat do­boz csempét, sajnos eredménytelenül. Végül is az egész mennyiséget kicse­rélték és a vevőnek díjmentesen ház­hoz szállították. Megállapításom sze­rint a vevő reklamáció intézése meg­felelt az elvárásoknak és a vonatkozó rendelet előírásainak. A leirt eset ismétlődő előfordulásá­nak megelőzése érdekében utasítottam a boltvezetőt, hogy szigorítsa meg az áru kiszolgálásának rendjét. A ki­adott árukat minden esetben felül kell vizsgálni. A fuvart elvállaló bolti dol­gozót Írásbeli figyelmeztetésben része­sítettem és megtiltottam a kívülállók részére történő fuvarvállalást." A fuvart elvállaló bolti dolgozóról kiderül a válaszlevélből, hogy nem 0 maga szállította ki az árut. hanem egy nyugdíjas alkalmi autós fuvarozó. A kereskedő csak közvetítette a megren­delést. „Arról bizonyára nem kapott tájékoztatást a cikk Írója, hogy a leírt falusi vevő — két kisgyerekkel — ta­nácstalanul álldogált a boltban, hogy hogyan juttassa el lakhelyére a vásá­rolt árut. Az „ügyes" eladó csak se­­gltőkészségéről tett tanúságot, hogy közreműködést vállalt a kiszállítás megszervezésében, holott ebből — a cikkben leírtakkal ellentétben — sem­miféle anyagi haszna nem származott” — szól a levél egyik fejezete. Ha ezt a közvetítést ily elismerőleg értékeli a vállalat igazgatója, akkor Írásbeli figyelmeztetés helyett miért nem inkább dicséretben részesítette a szóban forgó eladót? Bizonyára nagy a fegyelem a mun­kahelyen. Ha ezt uralkodóvá teszik az árukiadásnál — mint azt Szép Károly Igazgató válaszlevele Ígéri —, akkor „minta” lehet a Nagykőrösi utcai min­tabolt. A. Tóth Sándor napjaink módosult követelmé­nyeitől. Az igényektől és a le­hetőségektől általában elmarad a tevékenységeket átfogóan ér­tékelő-elemző, gazdaságossági szemléletű ellenőrzések aránya, esetenként párhuzamosságok, át­fedések tapasztalhatók a szövet­kezeti ellenőrzés és az állami ellenőrzés formáinak működésé­ben. A szövetkezetek egy részé­ben még nem épült ki teljeskö­­rűen az ellenőrzés intézmény­­rendszere.” Figyelmet érdemlő az az elő­terjesztés is, amely a munkavé­delmi helyzet javítására vonat­kozik a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetekben. Az előterjesz­téshez mellékelt táblázatok lehe­tőséget adnak a megyék közötti összehasonlításra is. Az elmúlt évben Bács-Kiskun mezőgazda­­sági termelőszövetkezeteiben 1913 három napon túl gyógyu­ló baleset fordult elő, ami Pest és Szabolcs-Szatmár után a leg­rosszabbak közé tartozik. A bal­esetek miatt kiesett munkanapok száma a szövetkezetekben tavaly 43 747 volt, ami ugyan összeha­sonlítva az előző esztendőkkel, csökkenő tendenciára utal, a többi megyékhez képest azonban még így is „rangos” helyet fog­lal el. Az egy balesetre jutó ki­esett munkanapok száma Bács- Kiskunban 22,9 volt, az ezer tsz-tagra jutó táppénzes nap száma pedig 412, ami ugyancsak a csökkenés irányába mutat. A Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége fog­lalkozott a szövetkezetek beruhá­zási tevékenységével, az építési beruházások tapasztalataival, ha­sonlóképpen a gépi beruházások­kal, az ültetvénytelepítéssel, és a beruházási mechanizmus mű­ködésével. Ezzel kapcsolatosan is számos, újszerű és figyelemre méltó megállapítást tett. A tájékoztató hírt ad a megyei szövetkezeti lapokról készült fel­mérésről és a lapszerkesztők 1977. november 9—10—i kecske­méti munkaértekezletéről. Ez az emlékeztető megállapítja, hogy: „A lapok feladatuknak megfele­lően szolgálják a tagok tájékoz­tatását, a nevelés, a mozgósítás fontos helyi fórumává váltak a megyei szövetkezeti újságok... A minden megyében tapasztal­ható fejlődés mellett figyelmet érdemel, hogy eléggé nagy a la­pok tartalmi, színvonalbeli, meg­jelenésbeli különbsége.. Igény a kritikusabb hangvétel, a politi­kusabb újságírás.” A felsorolt témák arra késztet­nek bennünket, hogy javasoljuk a TOT-tájékoztató alapos tanul­­:mány ozását. f, A toronydaru tövében... te* — Folyamatban az újabb 42 lakásos tömb épí­tése. Itt a toronydaru, a segítségével rakják össze, a paneleket az építők! Időarányosan jó az ötéves lakásépítő tervünk végrehajtása — újságolja dr. Oláh Pál, Kiskőrös tanácselnöke, s elismeréssel hozzáteszi: — Megbízható, jó partner az ÉPSZER Vállalat. A 160 lakással számoló terv teljesítését rész­letezve kitűnt, hogy kilencvenben már laknak, s a most formálódó házon túl, még 28 lakás meg­építése marad jövőre. Felbuzdulva az értesülésen, célbavettük az ég­nek meredő darut, hogy hírt adjunk a városköz­ponti újabb ház építéséről. A helyszín azonban néptelen. A házalap teljes hosszában panelek so­rakoznak katonás rendben, s a szellemes-találón „szputnyik megfigyelő állomás” krétafelirattal je­lölt daru is munkátlan, árva. De lám, a felhal­mozott építőanyagok mögül piros pólóinges, kosár­­labdás termetű fiatalember bukkan elő és komó­tos léptékkel közelít. — Lehet, hogy a „szputnyik megfigyelő állomás” gazdájához van szerencsénk? Az egyébként is rosszkedvűnek látszó jövevény egy pillanatig értetlenül néz. Miután felvilágosít­juk, így szól: — Ja? Én még nem fedeztem fel, biztosan akit helyettesíteni jöttem, a kezelője keresztelte el, mert az illető szabadságon van. Csakhát tegnap dél óta itt tétlenkedem a hőségben; magukat megpillant­va, azt hittem, a beüzemelők érkeztek meg... — Ügy látom, bosszantja a döcögő munkaszer­vezés ... — Biztosan közbejött nekik valami, mert más építkezésnél is van dolguk. A toronydaru nem akármilyen munkagép! A vállalat illetékes szak­emberei előbb megvizsgálják műszakilag és mun­kavédelmi szempontból, arról jegyzőkönyv készül, csak utána indulhat'... Erre várok. Nekem ugyan megfizetik a várakozást is, de a munka, az mégis más. És az idő is észrevétlen telik. Egyébként Kecskeméten ennél magasabb, százhúsz méteres darut kezelek; biztosan látták a Széchenyi város­ban. Ha visszatérek, remélem, ott leszek a posta építésénél is. — Neve? — Vizi László, az Építőipari Gépesítő Vállalat darukezelője vagyok. — Én meg ennek az építkezésnek a művezetője — szegődik társaságunkhoz szintén a „beüzemelők” megérkezésének reményében Sírok István. — Itt azonban éppen szünetel az építés — jegyzem meg. — Nem ez az egyetlen mun­kánk, így gyors átcsoportosítás­sal másutt lendítjük előre az építést. És ha lehet, itt folytat­juk ... Nézzék azt a szemközti házat! Nemrég még azt építet­tük és most ott, a harmadik emeleten, ahol az a kettős an­tenna van az erkélyen, az az én lakásom. — Idevalósi, Kiskőrösre? — Most már. De Nagybaracs­­káról indultam. Sok építkezésen dolgoztam a megyében, és azon túl is, fel, egészen a főváros ha­táráig. Az örökös vándorlásra, a családtól való távollétre rá le­het ám unni. És ami szintén fontos: szeretem is ezt a várost és persze, a cégem, az ÉPSZER itteni építésvezetőségét, amely ideköt... . p. I.—s. A. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom