Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-25 / 172. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. július 25. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Csaknem 25 millió tonna vaskohászati termék cseréje az INTERMETALL közreműködésével LÉS AZ APOSTAGI MEGGY? A szocialista országokban évi átlagban körülbelül 5 százalék­kal növekszik a vaskohászat ter­melése. A világ acéltermelésének immár csaknem 30 százalékát a KCST-államok adják. (A Közös Piac részesedése 20 százalék.) A szocialista tervgazdálkodás éis a KGST-együttműködés adta lehe­tőségek nagyban hozzájárulnak a termelés növeléséhez. A .termékek sokfélesége és az egyes árucikkek keresettségének különbözősége lehetetlenné teszi, egy-egy ország önellátását. A nyersanyag-lelőhelyek földrajzi elhelyezkedése és azok eltérő ka­pacitása szintén nehézséget okoz a vaskohászat alapanyag-ellátá­sában. A fejlődés járható útja te­hát a szakosítás kibontakoztatá­sa, 'különböző termelési együtt­működések megvalósítása, az áru­cserék koordinálása, valamint a beruházások ésszerű megszerve­zése. E célok érdekében alakult meg 1964-ben az INTERMETALL vaskohászati együttműködési szervezet. Tagjai ma Csehszlová­kia. Lengyelország és Magyaror­szág. Szovjetunió, NDK és Bul­gária, Jugoszlávia és Románia is bekapcsolódott egy-egy vállalata útján, külön megállapodás alap­ján. Az INTERMETALL több mint egy évtizedes munkája sikeres­nek bizonyult. Feladatai a vas­kohászat fejlődésével együtt vál­toztak. Jelenlegi legfontosabb feladata a kohászati termékek gyártásának szakosítása, cseréjé­nek megszervezése, kohászati műszaki-közgazdasági kérdések . tanulmányozása. Munkája szoro­san kapcsolódik a KGST tevé­kenységéhez. Jelenleg 16 szakosítási megál­lapodás von érvényben, s továb­biakat készítenek elő. Bulgária melegen hengerelt, varrat nélküli csövek, az NDK különböző idom­acélok, Lengyelország hidegen hajlított zárt profilok, öntöttvas csövek, a Szovjetunió különböző Idomacélok, Csehszlovákia szin­tén öntöttvas csövek és idomacé­lok, Magyarország pedig lapos drótkötelek, hidegen hengerelt keskeny szalagok, T-acélok gyár­tására szakosodott Az INTER­­METALL közös építésű vagy kö­zös tervezésű üzemek létrehozá­sának gondolatával is foglalko­zik. Ilyen lehetőséget látnak a csomagoló, sav-, és hőálló leme­zek gyártásában. A szervezetnek nem feladata, hogy gyárakat, vál­lalatokat hozzon létre. Javaslato­kat dolgoz ki a tagországok vas­­kohászati igényelnek jobb kielé­gítésére, közös beruházások és közös tervezés útján. Az együttműködési szervezet egyik 'legjelentősebb eredménye, hogy közreműködésével évek óta jelentős vaskohászati termékcse­rét bonyolítanak le a tagorszá­gok vállalatai. Tíz év alatt össze­sen 24,5 millió tonna vaskohá­szati terméket és 122,2 millió ru­bel értékű másodterméket cserél­tek. Az utóbbi években 3 millió tonna körül stabilizálódott az INTERMETALL keretében lebo­nyolított vaskohászati termékek cseréje. (APN—MTI) Bővülő árucsere a fejlődő országokkal A KGST-tagországok külkeres­kedelmi forgalma lendületesen, 11 százalékkal emelkedett a múlt évben az előző évihez viszonyít­va és értéke elérte a 180,4 mil­liárd rubelt. Ennél is gyorsabban, 15 százalékkal bővült a tagorszá­gok egymás közötti árucseréje. Értéke 91 milliárd rubel, tehát az Összes forgalomnak 57,9 százalé­ka, ami 2,3 százaikkal haladta meg az előző évit. A KGST-n kí­vüli szocialista országokkal a múlt évben 13 százalékkal növel­ték árucseréjüket. Ezen belül a fejlődő országokkal folytatott ke­reskedelmüket fejlesztették a legnagyobb ütemben, 22 száza­lékkal. Ugyanakkor a tőkés or­szágokkal folytatott kereskede­lem volumene csak nagyon mér­sékelten, 0,7 százalékkal bővült az előző évihez viszonyítva. Magyar-román határmenti kereskedelem A magyar—román határmenti belkereskedelmi választékcserébe újabb áruházakat vontak be az idén. így Romániában részt vesz a közvetlen együttműködésben Arad, Nagyvárad, Gyulafehérvár, Kolozsvár és Temesvár, a ma­gyar területen pedig Szeged, Deb­recen, Békéscsaba, Salgótarján és Miskolc áruháza Is. A határ­menti kereskedelem irányításá­ban és összehangolásában az ed- . digtnél nagyobb szerepet kap­nak a megyei tanácsok kereske­delmi osztályai, - hiszen ezek Is­merik legjobban a terület lako­sainak igényeit. A külkereskedel­mi vállalatok viszont újabb ki­­rendeltségek felállításával, s a meglévők munkájának fejleszté­sével segítik a határmenti áru­­cserét. A választékcsere árustruk­túráját is módosítják. Jelenleg a forgalom 75—80 százaléka élel­miszer, de mindkét oldalon igény mutatkozik a ruházati áruk és az ipari aprócikkek választékának ■ bővítésére is. Autógyártás - autóimport A személyautók száma múlt évi adatok szerint elérte a 2 236 702-t az NDK-ban. Az 1970-es évhez viszonyítva 91,9 százalékkal nö­vekedett a gépkocsik száma. A lakossági Igények jobb kielé­gítésére : és a hosszú várakozási Idő felszámolására tavaly 81747 személyautót importáltak nyolc országból: a Szovjetunióból, Len­gyelországból, Romániából, Cseh­szlovákiából, Jugoszláviából, Olaszországból, Svédországból és az NSZK-ból. Az idei évre a külkereskedelmi szervek az NDK-importot 04 050 személyautóban állapították meg. A személyautó-gyártás az ország­ban ebben az évben 169 600, ami­ből 58 650 Wartburg és 111250 Trabant márkájú lesz. (BUDAPRESS—PANORAMA) „Ha nem apostagi, nem kell...” „A bogyós gyümölcsűeké a jövő.” — Olvashattuk a Petőfi Népe július 12-1 számának első oldalán, a cseresznye- és meggyszüret megyei állásáról szó­ló beszámolóban. A belföldi fogyasztáson túlmenő­en — ezek külföldi piaca tovább növekedik, kivált azoké a gyümölcsöké, amelyek termesztése, szedé­se sok kézi munkaerőt Igényel. Közéjük tartozik a meggy Is. Ugyanitt értesülünk arról, hogy -Bács-Klskunban az elmúlt években csökkent a gyümölcstermő te­rület, kevesebb a gyümölcsfa. Szerencsére vannak hasznos kezdeményezések, törekvések — például a Kecel környéki meggytermelés fejlesztésére. Tud­niillik Kecel környékén is felére csökkent az el­múlt két évtizedben a meggyfák száma. Holott ko-, rábban híres volt az e tájon termelt meggy. — ...És az apostagi meggy? — Tolult elém ön­kéntelenül a kérdés, s ha szabad így mondanom —. nem véletlenül. A cikk olvasásakor elég bőséges „anyag" volt már noteszomba gyűjtve a — sajnos — szintén megfa­kult hírű apostagi meggyről. Kíváncsiságomat gépkocsivezető kollégánk, Csor­ba László tűnődő megjegyzése keltette fel. Egyik kiszállásunk alkalmával — a helységnévtáblára pH- - lantva —, azt mondta: „Micsoda príma meggy ter­mett itt valamikor! Az asszonyok még a kecskemé­ti piacon Is az apostagi üvegmeggyet keresték ... Hogy hova lett azóta... ?” Legközelebb Dunavecsén járva, Bolvári László diákotthon-igaz­gatót kérdeztem meg, mint aki népfrontosként Is kiválóan isme­ri a járás múltját: „Csakugyan olyan híres volt egykor az Apos­tagi meggy?” — Barátunk szin­te klvirult. — Hogy híres-e? Mást nem mondok. Annak idején budapesti üzletekben nem egyszer saját fü­leimnél hallottam: „Nem apostagi üvegmeggy? Akkor, nem kell." — Ugyancsak fővárosi piacokon fi­gyeltem fel rá, hogy dörzsölt ko­fák apostagi meggy néven ad­tak el különféle fajtájú meggye­ket. — Es te miről Ismerted fel, hogy nem apostagi volt a gyü­mölcs? — Tudod mit? Beszéljenek er­ről a legilletékesebbek. Ha van időd átugrani Apostagra, elvisz­lek a néhai iskolaigazgató, Mertz Gyula hozzátartozóihoz. Gyula bácsi volt a híres-neves Apostagi meggy kinemesítője. Persze, hogy volt Időm. Mertz Gyula két lánya, Szebeni Elekné — Anna néni és Merényi (Mertz) Ida nyugalmazott tanárnő kedves izgalommal fogadta a jövetelünk céljára vonatkozó bejelentést. — Az apostagi "meggy törté­netéről?.;. Ahhoz édesanyánk emlékezetére -isL szükség van. — Rekordra készül a Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat — Jól sikerült hat hónap után láttunk neki a második félévi feladatok teljesítésének — mond­ta Biró Imre, a Bács Kiskun megyei Állatíorgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója — Június vé­géig 319 ezer hízott sertést vásá­roltunk fel, ez 29 százalékkal több mint a tavalyi első félév telje­sítése. Szarvasmarhából 8 száza­lékkal volt több, számuk elérte a 14 ezret. Sajnos, a saját fel­dolgozó kapacitásunk mindössze 45 ezer sertés, valamint 4458 szarvasmarha vágásált, illetve fel­dolgozását tette lehetővé, a töb­bit társvállalatainknak adtuk át. Megyénk lakóinak húsellátását maradéktalanul teljesítettük, jú­nius végéig a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva 15 szá­zalékkal többet — 187 vagon hús­­készítményt szállítottunk a bol­tokba. A tőkehús mennyisége el­érte a 124 vagont és ez 8 száza­lékkal több mint tavaly volt. Örömmel állapítottuk meg, hogy az év első felében — nem utolsósorban a kedvező malac- és süldőárak hatására — növekedett megyénkben a sertéstenyésztési kedv. Egyre több kistermelő igé­nyel vemhes kocát, sajnos a nagyüzemektől az ösztönző árak ellenére sem tudtunk annyit vá­sárolni, mint amennyire szükség lett volna. Ennek ellenére a ta­valyinál jóval több — összesen 1967 vemhes kocát — adtunk át a tenyésztőknek. — Mi jellemezte az év első fe­lét? — Elsősorban az, hogy a túló­rakeret, valamint a szabad szom­batok felhasználásával ütemesen tudtuk átvenni az állatokat. Ser­tésből 53 ezret szállítva a Szovjet­unióba, Romániába és Lengyel­országba, 222 százalékra teljesí­tettük tervünket. A tavalyinál 10 százalékkal több szarvasmarhát juttattunk Olaszországba és a kö­zel-keleti államokba. — A második félév fő felada­tai? — Az MSZMP Központi Bi­zottságának a mezőgazdasággal és élelmiszeriparral foglalkozó már­ciusi határozata szellemében át­dolgoztuk a terveinket, s szeret­nénk december végéig 300 ezer­nél több sertést felvásárolni. Ez azt jelentené, hogy rekordot ér­nénk el, a tavalyi 547 ezer ser­téssel szemben az Idén túlhalad­juk a 600 ezret. Szarvasmarhából az év végéig 20 ezret vásárolunk, ez hasonló lesz a tavalyihoz. A kistermelők vemheskoca-igényét is szeretnénk, kielégíteni, s ré­szükre legalább 600—700 darabot átadni. — A húsüzemben? — Használatba vettük az év első felében felújított hűtőházat, ami munkánkat hatékonyabbá taeszi. A hatmillió forintos költ­• Az idén véglett Ifjú szakmun­kások egyiké legjobbja Tímár Ferenc munka'közben. séggel létesített korszerű folya­matos zsírolvasztó Is hamarosan belép a termelésbe. Bízunk ab­ban, hogy az év hátralevő hónap­jaiban, sőt, azután is, a lakosság igényelt’ a korábbinál is több és jobb áruval tudjuk kielégíteni. O. L. # Az üzembe helyezés előtti ellenőrzést végzi a korszerű folyamatos zsírolvasztóban Szabó Béla művezető-helyettes. # özv. Mertz Gyuláné jobbról, tanárnő. S már siettek is érte a konyhá­ba. Tipegett is — 93 éve élettapasz­talatának nyugalmával a töré­keny alkatú nénike. — Az apostagi meggyről? — Merengett maga elé pár pilla­natig, majd fürgén visszaindult. — Pár perc arra nem elég. Rög­tön, csak előbb leszedem a húsle­ves habját... Meg ezt a kö­tényt ... — S már le is kerítette magáról a patyolatfehér ruhane­műt. Aztán körűlültünk egy régi barna asztalt, és a kert dús lom­bú fáinak susogása mellett — azok alatt valamikor Nagy Lajos is jókat diskurált az iskolaigazga­tóval — hallgattuk a valódi me­sét. — Még emlékszem, mennyit mondogatta az uram, hogy ami­kor Apostagra jött 1890-ben, bi­zony szegény község volt itt... Az ezerkllencszázharmincas évek végére aztán anyagilag felvirág­zott a falu. A meggynek, s ter­mészetesen a lakosság szorgalmá­nak köszönhette... De menjünk sorjában. Mertz Gyula irányításával 1910-ben kezdte működését a Községi Fa­iskola. Akkorra már meghonoso­dott Apostagon a pándi meggy. Hiába volt azonban nagy szemű ez a fajta, a fája minden évben kevés termést hozott. — Volt a faiskolában egy har­­tai meggyfa, ami viszont rendsze­resen bőven termett, csak a gyü­mölcse apró, jellegtelen maradt és nehezen szállítható. Nos, az én uram a pándi meggy hajtásaiba szemezte be a hartal meggyet. Így nyert zamatos, különlegesen fűszeres ízű, leves, áttetsző húsú, nagy szemű gyümölcsöket. A sö­tétpiros szemek rövid csumán csüngtek, csak úgy ragyogtak... Ezt a gyümölcsöt nevezte el Mertz Gyula — apostagi meggynek. Lányai sűrűn kiegészítették a történetet saját élményeikkel, s egy-egy újabb kérdéssel elevení­tették fel édesanyjuk múltidézé­­sét. Szebeni Elekné, Merényi Anna: — Ó — milliószor nekltérdepel­­tünk a szemzésnek mi is! Augusz­tusban végeztük — tanítók, diá­kok együtt... A szemzőhajtáso­kat moha közé csomagoltuk, úgy küldtük az ország különböző tá­jaira — Kecskemétre, Ceglédre, Budapestre, Űjfehértóra, s más­felé —, de a fa sehol sem adott olyan termést, mint Apostagon... Merényi Ida: — Várjunk csak, hogy is mondta az az ember, aki Ungvárról jött Ide megnézni az üvegmeggyet? Igen — „Minden­nél többet ér, amit itt láttam...” — A faiskolában többéves anyag volt, a csemetéket egész nyáron át gondozták, ősszel pedig a meg­felelőket kiültették. Ezek közé — a jobb megtermékenyítés érdé- < kében — cseresznyét és apró­­meggyet helyeztek el. Szebeni Elekné: — Tíz-tizen­egy év után fordult termőre. A parasztgazdákat Is szfvvel-lélek­­kel tanította édesapa, ellátta őket balról: Merényi Ida nyugalmazott csemetével. Boldog volt, hogy egyre többen vállalkoztak meggy­­telepítésre ... Akadtak azért olyanok, akik nem győzték kivár­ni. Előttem van egy asszony, aki panaszkodott édesapának: „Taní­tó úr, ha az idén se lesz meggy a fáinkon, elválok az uramtól. Neki is áperté megmondtam: nem bírom már, hogy csak köl­tünk rá, de eredmény nincs.” A fák terméshozása a harmin­cas években érte el tetőpontját Kialakult az apostagi meggy or­szágos hírneve. Kereskedők utaz­tak le a községbe, és egymással versenyezve vették át a meggyet. özv. Mertz Gyuláné: — Ak­kor már legalább tízezer meggy­fa volt a községben. Százötven­kétszáz vagonnal elment nyaran­ta, de emlékszem háromszáz va­­gonos meggyszállítmányra is ... A gazdáknak nem okozott ez gondot. A falu szélén négy-öt he­lyen várták termésűkkel a keres­kedőket. Szebeni Elekné: — Egy orszá­gos bizottság- évtizedeken át ta­nulmányozta a legjobb meggy­termő tájakat. A bőven és leg­szebb gyümölcsöket termő fákat számtáblával jelölték meg. Ezek­ből a törzskönyvezett fákból saj­nos már csak néhány él... Ügy fájt, bántott, amikor az ötvenes­hatvanas években sorra döntöt­ték, vágták • ki a meggyfákat... Láttam őket porban fekve, az út­ra dőlve. Eszembe jutott, mit ag­gódott, küszködött édesapám meg a sok igyekvő gazda, míg a fák termővé növekedtek. Bizony el­elsírtam magam... Mikor már nem bírtam elnézni, leírtam a véleményemet, és személyesen juttattam el a minisztériumba. Jólesett, hogy édesapámról, mint a meggytermesztés kiváló szak­emberéről beszélnek ma is. — ötvennégyben halt meg szegény. — Telefonon nyomban le is szól­tak a megyére: vigyázzanak a törzskönyvezett meggyfákra! — De hát miért történt Így?..* Biztosan több oka .is lehetett... Talán mert a kiváló termésű meggyfák is elöregszenek egy­szer ... özv. Mertz Gyuláné: —...Meg a meggy termelők is... De úgy látszik, megvan már az ügy foly­tatója ... Ugyanígy érdeklődött nálunk .az apostagi meggy tör­ténetéről Jenei Zsuzsanna. ö már magas szakmai igénnyel, hosszasan faggatott bennünket a híres meggy sorsának alakulásá­ról ... Az ő nagyapja, Maiina La­jos gazdálkodó — neki is volt szőlője, gyümölcsöse, lova, kocsi­ja — szinte munkatársa volt a férjemnek... Unokája, a kis Zsuzsa a kertészeti főiskolán ta­nul Kecskeméten, Ha jól emlék­szem, most végez... Persze, per­sze, hiszen mondotta, hogy szak­­dolgozatának tárgyául is az apostagi meggyet választotta..,». Keressük meg Jenei Zsuzsan­nát. Tóth Istvón mm (Folytatjuk.) Expedíció az életért • Szlanka Ferenc és Hanti Imre a korsserűsitett hűtőházban. A világ tetején kísérletezett a Tadzsik Tudományos Akadémia orvos-biológiai expedíciója.. A tu­dósok hetedik alkalommal jártak a felhők feletti világban, hogy az ott elvégzett kísérleteikkel és azok eredményeivel a tudományt és a gyakorlatot szolgálják. A kí­sérletek során nagy magasságok­ban az ember alkklimatlzálódási képességét és viselkedését tanul­mányozták. A statisztikusok számítása sze­rűn a világon több mint 40 mil­lió ember él állandóan a tenger­szint felett több mint 2000 mé­terre, közel 20 millió pedig 3500 méteren felüli magasságban. A tudósokat például érdekli, hogy megszokható-e a nagy ma­gasság, nem károsítja-e az egész­séget. Ezért 6000 méteres magas­ságban állatokat tartanak. Szer­vezetükben, a nagy magasság ha­tására bekövetkezett változásokat vizsgálják az orvosok és a bioló­gusok. Az expedíciónak }2 tudós és ugyanannyi — az ország kü­lönböző városaiból önként jelent­kezett — alpinista tagja van. A komplex kutatás több Irány­ban folyik; Minden évben gazda­gabb tapasztalatokra tesznek szert. (BUDAPRESS—APN) / t

Next

/
Oldalképek
Tartalom