Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-22 / 170. szám

1978. július 22. • PETŐFI NÉPE • 3 Ferike közben felébredt, s min­denféle mutatványokkal hívja fel magára a figyelmet. Előbb szabályos „gyertyát” csinál, az­tán. hasra fordul, majd megka­paszkodik az ágy rácsában, s kukucs-játékba kezd; nagyokat nevet. — Pápá — integet — pápá... Bizony, múlik az idő. Egyéves ő is, meg Marika — Tündi, aho­gyan becézik — Zolika, Attila. • Tegnap délután Kecskemét vá­ros Tanácsa és a Hazafias. Nép­front városig Bizottsága képvise­lői köszöntötték Kállai Ferencie­ket a négyes ikrek egyéves szü­letésnapja alkalmából. Ballal József Öntözéses gazdálkodás A mongol népgazdaság jelentős erőit csoportosítják az öntözéses gazdálkodás bővítésére. A IV. és az V. ötéves tervidőszakban kis öntözőművek ezreit helyezték üzembe az országban. Ennek az eredménye, hogy jelenleg Mon­gólia legelőinek majdnem 40 szá­zaléka öntözött, és így egész éven át hasznosítható. . A -most- fólyó tervidőszak vér géré^lz" fer^ioKaféiÖt-tttváíí&i bí^ vítésével 13 000 hektárra növelik az öntözhető mezőgazdasági terü­letet (BUDAPRESS—MONCA­ME) Lengyelország 34 esztendeje A Lengyel Népköztársaság népe július 22-én ünnepli az újjászületés napját. A legnagyobb lengyel nemzeti ünnep alkalmából közöljük az alábbi ismertető cikket. A független lengyel nemzeti lé­tért folytatott két évszázados harcot a népi Lengyelország 34 év előtti megalakulásával teljes és végleges siker koronázta: 1944. július 22-e fordulópont Lengyel­­ország ezeréves történelmében. Az, ország igazságos történelmi' határok között született újjá. Nemzetiségi szempontból egysé­ges ország. A nemzeti érdekek védelmezését a dolgozók érdekeit képviselő szocialista állam vette magára. alatt az értelmiséget komoly vesz­teségek érték, az országban ma hatszor annyi mérnök, ötször annyi orvos és négyszer annyi pe­dagógus van, mint a háború előtt. Az átlagéletkor 17 évvel hosz­­szabb, mint 1939 előtt. Lengyelországnak nemcsak a nagy háborús pusztításokat és veszteségeket kellett pótolnia, ha­nem az évszázados lemaradást is. Óriási erőfeszítések, sok le­mondás, . sőt nélkülözés árán ma jelentős és megbecsült ország Európában és a szocialista világ­ban, fejlett ipara, korszerűsödő mezőgazdasága, gyorsan fejlődő tudományos és kulturális élete van. A lengyel ipar jelenleg nem egészen négy hét alatt annyi ter­méket állít elő, mint az egész 1938- as évben. A nemzeti jöve­delem 1977-ben (összehasonlító árakon) 17-szer volt magasabb, mint 40 éve. A mezőgazdaság minden hektárnyi területről 2,2- szer több terményt takarít be, mint a háború előtt. 1945 és 1977 között városon és falun 4,5 millió új lakás épült. Megteremtődtek a feltételek ah­hoz, hogy a 80-as évek közepén minden lengyel család a felszaba­dulás óta épült, önálló lakásban lakjék. Lengyelországban, ahol még né­hány évtizeddel ezelőtt tekinté­lyes volt az analfabéták aránya, ma hatszor annyi fiatal tanul az egyetemeken és főiskolákon, mint 1939- ben. Annak ellenére, hogy a II. világháború és a megszállás A Lengyel Egyesült Munkás­párt helyes politikájának ered­ményei szemmelláthatóak az egész országban, minden vidékén, min­den családban. E gyors fejlődés nem megy végbe nehézségek nél­kül. Némelyek abból a lemara­dásból fakadnak, amelyet Len­gyelországnak még pótolnia kell. A II. országos pártkonferencia ez év januárjában megjelölte azokat az eszközöket, amelyek biztosít­ják a VII. pártkongresszus prog­ramjának teljes' megvalósítását, hogy megmaradjon a társadalmi­­gazdasági fejlődés magas üteme és á .gazdasági egyensúly. E fel­adatok végrehajtása a jelenlegi évtizedben lehetővé teszi, hogy létrejöjjenek a korszerűség és a jólét szilárd alapjai, s Lengyelor­szág fejlett szocialista országként lépje át a XXI. század küszöbét. Z. Pis • Speciális épitőbrigádok dolgoznak a szovjet házgyári épületeken. a, t) lt|Í Zuá.... _ ; 9 Vidám brigádvezetők. a Csinosítják a szellős épület előtti utcát. VIGYÁZAT: PALACKVESZÉLY! Ttiserdő, Tlsza-part, fürdőzők. A lát­vány idilli, békés. A fűben hétvégi ki­rándulók nyújtóznak, labdáznak, fala­toznak. A gyerekek kezében rántott csirkecomb, a férfiakéban sórósüveg. Nagyokat húznak belóle, a melegben és a jóféle hazai kosztra csúszik a jég­hideg ser. Semmi újat nem mondunk azzal, hogy nálunk kellemes nyári va­sárnapokon — és nemcsak akkor — va­lóságos sörfolyam zúdul le a torkokon. Az újdonság ezután következik. Az emberek, mint akik jól végezték dol­gukat, összeverik a kiürült palackokat és ott hagyják a fűben. Mit sem tö­rődve azzal, hogy a hely nemcsak sör­ivásra csábit, hanem szaladgálásra is. melyben főként a mezítlábas gyerekek lelik nagy gyönyörűségüket. A rejtélyes szokásra a töserdel büfé­sek adnak magyarázatot. Mióta egy fo­rintra csökkent az üvegek visszaváltási ára, senki sem veszi a fáradságot, hogy ezért a pénzért akár egy lépést Is te­gyen. Van annak, aki megissza, miért is futna egy tizes, vagy egy húszas után? De miért törik darabokra az üvegeket? Nehogy más szedje össze a palackokat. Más tegye zsebre a visz­­szajáró pénzt? Azt már nem. Sajátos nézőpont, dehát ebbe bele­szólni nem lehet. Abba viszont Igen, hogy a természet — nem szeméttároló. Nem magánterület, ahol mindenki sza­badjára engedheti a másokra veszélyes rossz szokásait. A visszaváltás nem kötelező, de a szemétgyűjtők azért vannak, hogy á kirándulók azokba dobják a hulladékot. Az üvegeket la. Epen, vagy szétzúzott állapotban. Fur­csa, hogy ezt azoknak kell a figyel­mébe ajánlani, akik láthatóan szívesen keresik fel megyénk plhentetően szén tájait. Elvégre a rossz Indulatúan összezú­zott és gondatlanul szétdobált üvegcse­repek valamelyike, legközelebb őket is megvághatja! Mindenesetre jobb lenne, ha ettől a veszedelemtől elsősorban másokat kímélnének meg. v. zs. Mert esztendőről esztendőre megírják az újságok, mekkora költségeket emészt fel egy-egy helység virágosítása, fásítása — a közpénzből is, tehát a társa­dalmi hozzájárulásokon túl. Per­sze — ekkora összegeknek „csak" a nagysága hokiként meg ben­nünket, mivel egyéni, családi pénzforgalmazásunk mértékéhez vagyunk szokva, s viszonyítani is önkéntelenül ehhez tudunk. De mindjárt más a hatás, ha ilyenféleképpen taglaljuk a köz­pénzek e célra fordítását, hogy például minden — közterületre kiültetett palánta 2,50—3 forint­jába kerül a kecskeméti Kom­munális Üzemnek. A'kkor meg ismét újabb tar­talommal , telítődik a kép, ha hozzátesszük, hogy ezeket a zsen­géket százával ráncigálják ki a gyerekek. Igen sokszor szülő lát­tára. S éppen ezért nem is a kicsik hibáztathatók, hiszen ők csak játszanak, és honnét sejt­hetnék, hogy másutt is lehetne, nem pont a virágágyáson. Ha erre anyuka vagy apuka nem Is figyelmezteti őket — egy szóval se. Sőt, amikor jobb érzésű szü­lő, akinek szintén ottankönül játszadozik a gyereke, csak „semleges” helyen, — rászól a „más gyerekére”, nem egyszer ingerült csetepaté a köszönet. Avagy vizsgálódjunk rózsa­viszonylatban. Nyolc-tizennégy forint volt szála annak a ró­zsatömegnek, amelyből egyetlen éjszaka több százat loptak el Kecskemét egyik teréről. Mit egyetlen éjszaka! Fél éjszaka se kellett hozzá, hiszen a kiültetés utáni éjifélkor még ellenőrizték a- rózsaágyat, s akkor még érin­tetlen volt Önkéntelenül is eszembe jut a legutóbbi „Tiszta, virágos Kecs­kemét” körjáraton hallott egyik bíráló megjegyzés: „A városköz­pontban több virág szokott len­ni ...” No persze — egy város tiszta­­virágos-mozgalma egészének szempontjából nem tipikus pél­dák ezek. Mint a rongálok, rombolók, pusztító vandálok cselekményei sem. Azokéi, akik egyszer a Batthyány utca során rugdaltak fel minden szeméttar­tót, másszor meg a szalagház hosszában döntötték ki a kuká­kat. (Ez utóbbi esetnél egészen rendhagyó volt, hogy egy arra­­járó férfi veszélyt is vállaló eréllyel vetett véget a hőbörgö társaság eszeveszett murizásá­nak.) Olyan rontó-bontó mulat­ságok sem tipikusak, amik során spirállá csavarják a gyermekját­szóterek hintáit, s azok a szóra­kozások sem, amik következmé­nyeként tucatjával tűnnek el a köztéri padok hajódeszka vas­tagságú ülőkéi. Mondom, nem tipikusak, hiszen csupán meg­átalkodott pusztítókról van szó, akik száma mégiscsak elenyésző a lakosság túlnyomó többségét kitevő tisztességesekéhez (a van­dálokra gondolva majd azt ír­tam — normálisokéhoz) képest. Az viszont roppant idegesítő« irritáló mindannyiunkra nézve, hogy ezek a „nem tipikusak” egy-egy akciójukkal hány intel­ligens városszeretó ember keze­­munkáját tudják megsemmisíte­ni! Hát akkor mi a tipikus? Például tartja magát az a — sajnos — mindig széles körű szo­kás, hogy felhívások, jelmonda­tok, irányító nyilak ellenére az apró szemeteket az istennek se dobják szeméttartókba az emberek. Most aztán lehet latolgatni, a tipikus vagy a nem tipikus rombolja-e kártékonyabban a tiszta-virágos-mozgalmak ered­ményeit. Tóth István U.i. — Ja, míg ki nem felej­tem a nem tipikus jelenségek közül. — Számos esetben meg­történik — sajnos —, hogy ami­kor, - mondjuk sikerül fülöncsípni egy-egy unatkozó vandált, és elkezdenék vele szemben a má­sokat is visszatartó eljárást, pá­rosával jelentkeznek „önkéntes mentők”. Mondja egyikük a mi­nap: „Eléggé ráijesztettetek a fi­­csúrra eddig is. Ha lehet, hagy­játok futni... Hisz’ az édesapja olyan rendes ember...’’ Mit mondhatott erre első meglepetésében Illetékes? „De hisz’ nem az édesapjával van bajunk...!’’ VÉGÁLLOMÁS: SZABADKA Űj nemzetközi autóbuszjáratok indulnak A nagy találkozó színhelyén 2. KUBA EGYIK FONTOS KIVITELI CIKKE A tapasztalatok szerint Bács- Kiskunból mind többen mennek rokoni látogatásra a jugoszláviai Vajdaságba, ahonnan pedig szin­tén gyakran érkeznek vendégek. Az utasok hosszabb ideje pa­naszkodnak amiatt, hogy saját közlekedési eszköz híján kissé viszontagságos a turistáskodásuk, hiszen vonattal, busszal csak ke­­rülőúton, vagyis a hercegszántói és a kelebiai átkelőhelyen át ha­ladhatnak a határon túlra. A személyszállítás’ gondjait tüzete­sen megvizsgálta a Volán 9-es számú Vállalat, mely a napok­ban döntött úgy, hogy új nem­zetközi buszjáratok rendszeres közlekedtetésével elégíti ki a jo- . gos igényeket. A részletekről dr. Torna László személyforgalmi osz­tályvezetőtől kaptunk tájékozta­tást. Eszerint az egyik járat — mely egyelőre hetenként négy­szer, hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton áll az utasok rendel­kezésére —, legelőször július 31- én indul Kecskemétről, reggel 6 óra 40 perckor, s a Kiskunha­las—Tompa útvonalon érkezik végállomására, Szabadkára 9 óra 20-kor. Visszafelé 17 órakor in­dul a busz és 19 óra 40 perckor gördül be Kecskemétre. A másik járat — mely minden kedden, pénteken és szombaton közlekedik — első útjára augusz­tus 1-én reggel 7 óra 30 perc­kor indul Bajáról, a központi buszpályaudvarról és Bácsalmá­­son—Tompán áthaladva érkezik meg két óra múlva Szabadkára, ahonnan délután fél négykor in­dul vissza. V. A. • A havannai szivargyárban ava­tott kezek válogatják a dohány­leveleket. &' "IMffí PANEL-HÁZAK A TRÓPUSON A DOHÁNY. ILLETVB A VILÁGHÍRES HAVANNA SZIVAR Délelőtt lévén, a lurkók a megszokott napirend szerint ép­pen alszanak. Hét órakor van egyébként az ébresztő, majd mosdás és átöltözés után nyolc­kor a reggeli, ezt két óra „fog­lalkozás” követi, aztán az alvás. Délben egy órai játszás, ebéd, utána ismét egy kis nyüzsgés, majd fél négyig szieszta. Ekkor játszás szerepel a programban, kis uzsonnával körítve, hatkor a fürdés, hétkor a vacsora zárja a napot. Jó alvók, nem sírósak az ikrek, s egy év alatt megfá­záson kívül semmi bajuk sem volt. 'Láttam őket nem egészen egy­napos korukban, s azóta is igen gyakran, hát, mondhatom: hatal­masak! Épp a negyedik garni­túra ruhát növik ki — az egyes méretű még pont jó nekik. Mint korábban, most is szívesen csőr­­gőznek,.bár a kedvencük a hin­ta és a labda meg a kocka lett. Igazi gyerekek: mindig azzal játszanának szívesen, ami a má­sik kezében van. — Elmúltak a kezdeti izgal­mak — mondja mosolyogva édes­anyjuk —; most már beleszok­tam, hogy négy gyerek van a házban. Mert ugyan ez volt a legnagyobb öröm, de egyben a legfurcsább is. Belegyakorol­tam magam egy év alatt a há­zimunkába, nem vagyok annyira fáradt esténként, mint az elején, de üdülésre, szórakozásra még vagy két évig nem is gondolok, ez most ki van kapcsolva az életünkből. Mindenesetre nem mondhatom, hogy unalmasak a napjaim: mindig csinálnak va­lamit a gyerekek, amit addig nem, s ez olyan jó, olyan öröm­teli -.. Minél többet tudnak, an­nál jobb, de nagyon szeretném, ha már járnának, ha már be­szélnének. Azt hiszem, minden anya így van ezzel... • A legfinomabb sziva­rokat ügyes munkások, nagy gondossággal kés­zei sodorják. O Bizonyos egyszerűbb szivarfajták már géppel készülnek. Egy nagycsalád a sok közül • Négyen reggeliznek egyszerre: Kállai Ferencnének Hevér Imré­­né a segítője. gyermeknek adott életet: az 1750 grammos Ferencnek, az 1850 grammos Máriának, a szintén ekkora sú­lyú Attilának, és az 1350 gram­mos Zoltánnak. Tizenhat órás vajúdás előzte meg a szülést; a csecsemők hosszú hetekig inku­bátorban voltak, s két óránként öt — Zoltán három — gramm­nyi ételt „fogyasztottak”. • Eltelt egy év. A szenzáció hét­köznapi lénnyé szürkült; Kállai­ék élik azt az életet, amit a me­gye többi 1350 nagy családja. Az induláshoz a négyszeres öröm­mel járó négyszeres gond meg­oldásához megkapták a társada­lom segítségét. Nem cserélnének senkivel. A gyerekek gyarapodnak. íme, anyai jellemzésük. — Ferike? Mondjuk azt, hogy hisztis, de aranyos, hízelikedős. Követelőző, amilyen kicsi korá­ban is volt, szeret „sétálni”; het­venöt centis, négy foga van. Ma­rika a legcsöndesebb és a leg­szebb; nemhiába lány. Kényes is nagyon! Hetvenöt centi magas, négy foga van neki Is. Négyük közül Attila a legvidámabb, mondja már, hogy „adjál, tátá, dádá”... Önállóan felül, sőt, már próbálgatja a felállást is, jó étvágyú. A második legna­gyobb az utolsónak született Zoltán, ő a legügyesebb, már igyekszik felállni, s mindig éhes... hogf Káuai Egyévesek a négyes ikrek Ferencné négy * 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom