Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1978-07-18 / 166. szám
2 • PETŐFI NfiPE • 1918. július 18. Harmincéves a magyar-bolgár együttműködés NAPI KOMMENTÁR A Peking-Tokió játszma Elutazott a szovjet iróküldöttség Vasárnap elutazott Budapestről a Georgij Mankov, a Szovjet írószövetség első titkára vezette szovjet iróküldöttség, amely a magyar—szovjet írószövetségi titkársági ülésen vett részt A tanácskozáson tájékoztatták egymást a szövetségeikben folyó munkáról, a két ország irodalmának helyzetéről, beszámoltak nemzetközi tevékenységükről, s megbeszélték együttműködésük továbbfejlesztésének lehetőségeit. A szovjet íródelegációt itt-tartózkodása során fogadta Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Pozsgay Imre kulturális miniszter. A küldöttség vezetőjét, Georgij Markovot fogadta Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságánajc tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. A szovjet iróvendégeket a Keleti pályaudvaron a Magyar írószövetség vezetői búcsúztatták. (MTI) BUDAPEST__________________ Pullai Árpád közlekedés- és pastaügyl miniszter hétfőn Ulánbátort» utazott, ahol részt vesz a KGST közlekedési állandó bizottságának 54. ülésén. A tanácskozáson a KGST-tagországok közlekedési miniszterei megvitatják a tagállamok közötti közlekedési együttműködés fejlesztésének kérdéseit. (MTI) BEJRÜT Ali Abdullah Szaleh ezredes a Jemeni Arab Köztársaság (Észak - Jemen) új államfője. Szaleh ezredest az észak-jemeni aikotmányozó nemzetgyűlés rendkívüli ülésén 76 szavazattal — 1 tartózkodás mellett, 19 képviselő távollétében — választotta meg a köztársaság elnöki tanácsának vezetőjévé, államfővé. AU Abdullah Szaleh eddig az észak-jemeni fegyveres erők vezérkari főnöke volt. (AFP, UP1) A magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulója alkalmából Vladimir Videnov, a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete hétfőn .fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Schul tiheisz Emil egész-BONN Polgár Dénes és Sándor István, az MTI tudósítói jelentik: A tavalyi londoni csúcstalálkozón tapasztaltnál nagyobb kölcsönös engedményekre készek a hét legfejlettebb nyugati' állam vezetőd egy újabb gazdasági válság elkerülése érdekében. Mdnt a bonni csúcsértekezlet delegációdnak köréiből már hétfőn reggel kiszivárgott, a közös közlemény egyfajta akcióprogramot tartalmaz. Ebben az Egyesült Államok és Franciaország elnöke, a japán, a kanadai, a nyugatnémet, a brit és az olasz miniszterelnök konkrét intézkedéseket javasolt nemzeti törvényhozásának, a konjunktúra, az energiapplltdka, a külkereskedelem és a valutapolitika területén. A „hetek” most először ismerik be a záródokumentumban, hogy a tőkés ipari államok gazdaságának szerkezete az átalakulás állapotában van. Ez a folyamat bizonyos átmeneti intézkedéseket követel. Jóllehet, a múlt keserű tapasztalatai miatt a „hetek” óvakodnak attól, hogy számszerű ígéreteket tegyenek a gazdasági növekedés ütemére, vagy az infláció megfékezésére, a záródokumentum általános megállapításain kívül minden érintett államnak „testre szabott” javaslatokat tesznek. A hétfői napirend középpontjában a világkereskedelem és a fejlődő országokhoz való viszony kérdései szerepeltek. Ezen kívül más politikai kérdések is terítékre 'kerültek, mint a terrorizségügyi miniszter, Trethon Ferenc munkaügyi miniszter, Szentágat hai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Nagy János, külügyminiszter-helyettes, valamint a politikai, a gazdasági, a kulturális éleit több más vezető személyisége. Jelen volt a szocialista országok budapesti nagykövetségének számos vezetője és tagja is. • A magyar—bolgár, valamint a Bolgár Népköztársaság és a többi • Közös közlemény aláírásával befejeződött Bonnban a tőkés világ gazdasági csúcskonferenciája, amelyen Franciaország, Anglia, az NSZK, Olaszország, Japán, Kanada és az Egyesült Államok állam- és kormányfői vettek részt. (Telefoto — AP — MTI — KS.) mus ellem harc és a szorosabb együttműködés a nemzeti rendőri szervek között a már meglevő Inteipol-megállapodáson túlmenően. Hétfőn a fehér asztal mellett találkozott Jimmy Carter amerikai, Giscard d’Estaing francia elnök, Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár, és James Callaghan brit kormányfő. A téma Nyugat-Berlin, valamint a SALT-tárgyalások és a bécsi haderőcsökkentési konferencia. Mint Schmidt és Carter két nappal korábban jelezte, a nyugati vezetők elégedettek a szocialista országok legutóbb Bécsben tett javaslataival. (MTI) szocialista ország között megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírását, az azóta álért eredmérfyeket tükrözi a Bolgár Kul( turális Központban a „Hűség hűségért, barátság barátságért” címmel tegnap megnyílt' fotódokumentációs kiállítás. A szófiai Georgi Dimitrov múzeum tárlata negyven tablón idézi fel a történelmi napokat, a szocialista országok közötti kétoldalú szerződések aláírását. A megnyitón beszédet mondott Vladimir Videnov. (MTI) Nem szűnik Szomália provokációja ROMA Szomália folytatja provokatív cselekedeteit Ogaden térségében és akcióival gátolja az ogadeni nép újra-letelepítésére tett erőfeszítéseket. Ezért Mogadishut terheli a felelősség a jövőbeni fejleményekért — hangsúlyozta Girma Neway, az etiópiai forradalmi tájékoztatási központ vezetője vasárnap Rómában tartott sajtóértekezletén. Felszólította Szomáliáét, hogy feltétel nélkül mondjon le az Etiópiával, Kenyával és Dzsibutival szemben támasztott területi követeléseiről. „Ez Afrika-szarva békéjének és stabilitásának elengedhetetlen feltétele” — húzta alá az etiópiai politikus. Eritrea problémájáról nyilatkozva a forradalmi tájékoztatási központ vezetője aláhúzta: az imperialista és az arab reakciós körök az eritreai szeparatista törekvéseket arra próbálják felhasználni, hogy kiszakítsák Etiópiából a stratégiai jelentőségű északi tartományt. Az eritreai szakadár szervezeteknek az utóbbi időkben az arab reakció által nyújtott anyagi és pénzügyi . ..támogatás megközelíti a 30 millió dollárt — mondta Girma, hozzáfűzve, hogy az amerikai kormány nemrégiben 60 katonai tanácsadót küldött Eritreaba. (AP, Reuter, AFP) Július 21-én újra kezdődnek a japán—kínai tárgyalások. Hivatalosan a „béke és barátsági szer, ződés" megkötéséről van szó. Valójában azonban nem béké, és nem is - barátság kerül a szőnyegre, hanem egy olyan rendkívül veszélyes törekvés, amelynek célja bevonni Japánt a pekingi nagyhatalmi külpolitika áramlatába, s ezzel hosszabb történelmi távlatra esetleg módosítani a Távol-Kelet stratégiai erőviszonyait. Egy ilyen hadművelet természetesen akikor sem egyszerű, ha az összes résztvevőkben megvan a szándék a paktum, megkötésére. Japánt Peking szempontjából az teszi hajlíthatóvá, hogy a szovjet—japán viszony rendezetlen. A rendezetlenség oka, hogy Japán területi követeléseket hangoztat a Szovjetunióval szemben. Magának követeli a Kurili-szigetek láncolatának legdélibb szigeteit, amelyek pedig a második világ-, háborút követő nemzetközi szerződések alapján kerültek a Szovjetunióhoz. A japán konzervatív kormány évek óta e szigetek átadását szabja a szovjet—japán békeszerződés megkötésének feltételéül. Miután Japánban történelmileg igen erős a nacionalizmus, ebben a kérdésben a japán politikai erők (beleértve a baloldalt is) egyetértenek. Japán igen hosszú ideig az úgynevezett „egyenlő távolságtartás” doktrínáját dolgozta ki. Ennek az a lényege, hogy Japán szoros és egyoldalú szövetségben van az Egyesült Államokkal — a Szovjetunióhoz és Kínához fűződő kapcsolatait pedig azonos szinten tartja. Kína -r kihasználva a szovjet— japán kapcsolatok nehézségéit — már évek óta azon igyekezett, hogy Tokióval békeszerződést kössön és ezzel felrobbantsa az „egyenlő távolságtartás” dokrínáját. Ennek a kínai törekvésnek a formája a hírhedtté vált „hegemónia záradék” volt. Ez a záradék a szovjetellenes pekingi kurzusnak azon a hamis tételén alapszik, hogy a Szovjetunió egész Ázsiában ' „hegemónia” megszerzésre törekszik. Ä záradék aláírásával lényegében arra akarják kötelezni Japánt, hogy járuljon hozzá egy szovjetellenes Tokió-^Peking1 szövetséghez;- sőt „szükség esetén” kötelezze magát fellépésre is. j Jellemző, hogy még Japán konzervatív és egyértelműen antikommunistta, szovjetellenes kormányai is felismerték ezt a kínai tervet és mindeddig megtagadták a hegemónia záradék aláírását. Voltaképpen ezért szakadtak meg 1975-ben a japán-kínai tárgyalások. Azóta azonban a nemzetközi konstelláció annyiban megváltozott hogy Washington aktívan támogatni kezdte Peking törekvéseit. A korábbi Kissinger által kidolgozott politika, amely a „kínai nyitáshoz” vezetett, természetesen már magában hordozta azt a szándékot, hogy az amerikai - hatalmi érdekek szolgálatában Kínát kijátssza a Szovjetunió ellen. Eredeti formájában azonban ez óvatos törekvés volt, és sohasem jutott el odáig, hogy Japánra nyomást gyakorolt volna a hegemóniazáradék aláírása érdekében. A legutóbbi hetekben a washingtoni irányvonal megváltozott, amit Brezsnyev egy beszédében úgy fejezett ki, hogy az amerikaiak „magas szinten ki akarják játszani a kínai kártyát” a Szovjetunió ellen. Ennek a kurzusváltozásnak a leglátványosabb eseménye Brzezinski, Carter nemzetbiztonsági tanácsadójának pekingi és tokiói utazása volt. Lényegében három új elemet hozott ez az utazás. 1. Felelős vezető amerikai politikum első ízbenjelentette ki hogy az Egyesült Államok és Kína között stratégiai érdekazonosság lenne. 2. Először történt célzás arra, hogy Tokiónak el kellene fogadnia valamilyen formában a Peking által igényelt hegemóniazáradékot. 3. Első ízben történt célzás arra, hogy a novemberi amerikai részleges választások után a Washingtont és Pekinget megosztó tajvani problémában kompromisszumot keresnek, s így megnyitják az uitat az amerikaikínai diplomáciai kapcsolatok teljes helyreállítása felé. Nem véletlen, hogy Fukuda japán miniszterelnök 4 Brzezinskikörút után néhány nappal ajánlotta fel Kínának a megbeszélések folytatását. A nehézségek • természetesen távolról sem oldódtak meg. Tokióban ismerik a nemzetközi erőviszonyokat és tudják, hogy a Szovjetunió a meglevő nehézségek ellenére két ízben is javaslatot tett már Japánnak a jószomszédi és együttműködési egyezmény aláírására. A szovjet diplomácia módot talál arra, hogy érzékeltesse: amennyiben Japánaláírja a hegemóniazáradékot, és ezzel csatlakozik a kínai külpotikai vonalhoz — ez hosszú időre befagyaszthatja a szovjet—japán kapcsolatokat. Éppen ezért Tokió mindeddig nem tudta magát rászánni a kínai követelések egyértelmű elfogadására. A július 21-én kezdődő tárgyalássorozat tehát távolról sem tekinthető „lefutottnak”. —1 —e KÖLCSÖNÖS ENGEDMÉNYEKRE KÉSZEK Befejeződött a „hetek” csúcsértekezlete ISMÉT POLGÁRHÁBORÚ LIBANONBAN Ropognak a cédrus gyökerei Bejrűt központjában — mint korábban már annyiszor — ismét ágyúk dörögnek, gránátok robbannak, rakéták sivítanak. A sokat szenvedett közel-keleti ország újból a polgárháború küszöbén áll, pedig az 1975-ben kirobbant súlyos összecsapások nagymértékben szétrombolták Libanont. Ez nemcsak a tizmilliárd dollárra becsült háborús károkra vonatkozik, hanem az ország helyzetére is, arra a kulcsszerepre, amit á 70-es évek közepéig, mint az arab világ bankközpontja („Svájca”), információs, turisztikai centruma betöltött Ma úgy tűnik, Hbgy Libanonban mindenki mindenkivel szembenáll. A már „megszokottnak” tűnő palesztin—jobboldali összecsapások mellett egyre több hír jön a reakciós csoportokon belüli fegyveres összetűzésekről, merényletekről, valamint a' jobboldal és a nagyrészt szíriaiakbői álló „Arabközi Békefenntartó Erő” tűzpárbajairdl. Az 1975-ben kirobbant, csaknem másfél évig tartó polgárháború nem tudta megoldani a felhalmozódott politikai-hatalmi kérdéseket amelyek azóta is parázsként szunnyadnak, csak egy újabb válság széljárására várva. Lényegében változatlanul működik a franciáktól örökölt parlamenti-államigazgatási rendszer, nap mint nap újjáteremtve azokat az ellentmondásokat, amelyek a kivételezett helyzetű maronita keresztény uralkodó rétegek és a muzulmán tömegek között fennállnak. A központi hatalom, a bejrúti kormány keze rövid, a különböző politikai csoportok az egyes országrészekben kiskirályokként uralkodnak. A hadsereg szétzilált, nincs olyan központi erő, amely a jobboldali vezetők „magánhadseregeivel” szemben érvényre juttatná a bejrúti kormány akaratát. : A maronita jobboldal a polgárháborúban elért térnyerését a hadseregben is kamatoztatta. Noha a lakosságon belül a mohamedánok vannak többségben, a hadsereg tisztikarában részarányuk nem éri el a 25 százalékot sem. Az „elit csapatok”, a légierő, a páncélosok, a katonai hírszerzés szinte teljesen a jobboldal ellenőrzésé alatt állnak. Kényes egyensúly Mi bontotta meg az 1975-ös polgárháború után kialakult kényszer-egyensúly helyzetet? A mérleg nyelvét Tel Aviv billentette ki. Izrael minden eszközzel — a nyílt fegyveres agressziót is beleértve — arra törekszik, hogy széttördelje Libanont, csatlós államává tegye, szétzúzza a palesztinokat, meggyengítse szövetségeseiket, a nemzeti hazafias erőket. Az idén tavasszal azért lendült mozgásba az agresszor hadigépezete, hogy leszakítsa Dél-Libanont, ahol aztán a falangisták alapíthatnának államot. A másik oldalról nézve a libanoni falangisták elérkezetnek látták az időt, hogy az izraeli szándékokat meglovagolva a jobboldalon belül is leszámoljanak vetélytársaikkal. A cédrus országában a főként maronita keresztény nagy családokból, törzsekből, bankárokból, földesurakból, ke* reskedőkből összetevődő erőközpontok hosszú idő óta éles harcot vívtak a hataloméit és csak a palesztinok, a nemzeti hazafias csoportok fellépése bírta rá őket, hogy — félretéve belső ügyeiket — szembeszálljanak a közös ellenféllel, a haladó nézeteket vallókkal. Tony halála Három „nagyhatalmú öreg” dönt a libanoni jobboldal ügyeiben. Pierre Dzsemajel a falangisták a Kataib Párt vezére, Camille Samun, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, s végül az északi rész családi-törzsi szövetségét Szulejmán Frandzsié vezeti. 1968-ban, látva az országban a haladó erők megerősödését, a három öreg szövetséget kötött közös politikai szervezetet hoztak létre, a Libanoni Frontot. Ez persze nem jelentette azt, hogy „az asztal alatt nem rugdosták többé egymás bokáját”, hogy felhagytak a suba alatti „bizánci” intrikákkal, a Hármas külügyminiszteri találkozó ® A három „nagyhatalmú öreg”, Dzsemajel, Samun és Frandzsié —, amikor még tárgyaltak egymással. korrumpálástól kezdve egymás politikai híveinek a meggyilkoltatásáig, de nagyobb szabású leszámolásra a másikkal szemben egyik sem merészkedett. Ez mindaddig érvényben volt, amíg az idén egy júniusi hajnalon a Kataib Párt 600 fegyverese körülvette Tony Frandzsié (Szulejmán Frandzsié fia) házát és nehéz fegyverekkel, lövegekkel, aknavetőkkel néhány p^rc alatt a földdel tette egyenlővé a luxusvillát Tony Frandzsié, felesége és hároméves kislánya a testőrökkel, a személyzettel együtt halálát lelte a romok alatt. Apja válasza nem késett, néhány napra rá több tucat faiangista vezetőt hurcoltak el a Frandzsiéfegyveresek, s Baalbek mellett egy erdőben halomra lőtték őket. Szulejmán Frandzsié bosszúvágyát még ez sem elégítette ki, kijelentette, hogy szemet szemért fogat fogért alapon, addig nem Nyugszik, míg Besir Dzsemajelt, a Kataib vezetőjének fiát családostul ki nem irtatja. Hogy az öreg Frandzsié ezúttal is komolyan gondolja amit mond, azt bizonyítja, hogy 1957-ben, az ellenségeskedések fellángolásakor,. Camille Samun rggvik párthívét családostul együtt a vasárnapi misén géppisztolyoztatta le. A bűnök bűne De mi váltotta ki a libanoni jobboldal belviszályainak ilyen hirtelen és kegyetlen kiszélesedését. A valószínű válasz: Szulejmán Frandzsié az izraeli agreszszió által kiélezett helyzetben nem állt Dzsemajel és Samun oldalára, nem támogatta tervüket, hogy tel avivi jóváhagyással, pénzzel, fegyverekkel (esetleg fegyveresekkel) átvegyék a hatalmat. Frandzsié fia, röviddel halála előtt égy interjúban kijelentette: családja támogatja az arabközi békefenntartó erőket, egyetért a Szíriái törekvésekkel. Ez jelenthette számára a halálos ítélet megpecsételését — írja a londoni Events hírmagazin, — mert a Frandzsiék nem csatlakoztak a többi jobboldali erővel együtt a Tel Aviv által szorgalmazott maronita csatlós állam eszméjéhez. S ami a jobboldali vezetők szemében a bűnök bűne: az öreg Frandzsié elfordult a Libanoni Fronttól és kiegyezésre készült Rasid Karamival (a muzulmán vezetővel, aki a polgárháborúban a nemzeti hazafias erők oldalán álllott). A falangisták és Samun liberálisai megrettentek a gondolattól, hogy az északon erős pozíciójú Frandzsié az ugyancsak északi hatalmi bázisú Karamival egyezségben kiszakíthatja ellenőrzésük alól Libanon felső részét. S egy további körülmény, ami nem mellékes: az Izraelre támaszkodó libanoni jobboldali köröknek: mind Karaminak mind Frandzsiénak jó kapcsolatai vannak Szíriával. Dzsemajelék és Samunék a Frandzsié fiú meggyilkolásával meg akarták szerezni az ellenőrzést Libanon északi része felett is, amikor az ország déli részét az izraeliek a falangistákkal szövetséges Haddad csapatok kezére játsszák át. Mindez — mutat rá a Bejrutban megjelenő A1 Szafir — egybevág Izrael elképzeléseivel, mert az újabb polgárháború kirobbantásával, majd Dzsemajelék és Samunék hatalomra juttatásával, az országban a haladó erők felszámolásával mindenekelőt Tel Aviv nyerne. Dunai Péter TEL AVIV Mose Dajan izraeli külügyminiszter hétfőn délelőtt Tel Avivból elutazott Londonba hogy találkozzék egyiptomi és amerikai kollégájával: Mohamed Ibrahim Kamellal és Cyrus Vance-szel. A ma kezdődő kétnapos külügyminiszteri találkozóra London helyett „biztonsági okokból” Leedsben kerül sor. Az indulása előtt Dajan közölte, hogy a három külügyminiszter megvitatja az izraeli és az egyiptomi „béketerveket" és dönt a további tárgyalások napirendjéről. Azt is elmondotta, hogy a legutóbbi egyiptomi javaslatok, amelyeket Szadat Ausztriában adott át Ezer Weizman izraeli hadügyminiszternek, „nem a mostani értekezletre tartoznak”. (Reuter) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETI Elhunyt Fjodor Kulakov Az SZKP Központi Bizottsága,' a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa mély megrendüléssel tudatta, hogy július 17-én, életének 61. évében elhunyt Fjodor Kulakov, a kiemelkedő párt- és állami vezető, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Szovjetunió Leg. felsőbb Tanácsának küldöttje, a szocialista munka hőse. (TASZSZ) * Szörnyű vérengzés Rhodesiában. 0 A törvénytelen rhodesiai Smith-rezsim biztonsági egységei újai vérengzést hajtottak végre. Tizenhét faluban aég a gyerekeket és asszonyokat is lemészárolták. (Telefoto — AP — MTI _ KS )
