Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-18 / 166. szám

2 • PETŐFI NfiPE • 1918. július 18. Harmincéves a magyar-bolgár együttműködés NAPI KOMMENTÁR A Peking-Tokió játszma Elutazott a szovjet iróküldöttség Vasárnap elutazott Budapestről a Georgij Mankov, a Szovjet író­­szövetség első titkára vezette szovjet iróküldöttség, amely a magyar—szovjet írószövetségi titkársági ülésen vett részt A tanácskozáson tájékoztatták egymást a szövetségeikben folyó munkáról, a két ország irodalmá­nak helyzetéről, beszámoltak nemzetközi tevékenységükről, s megbeszélték együttműködésük továbbfejlesztésének lehetőségeit. A szovjet íródelegációt itt-tartóz­­kodása során fogadta Óvári Mik­lós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Pozsgay Imre kultu­rális miniszter. A küldöttség ve­zetőjét, Georgij Markovot fogadta Aczél György, az MSZMP Politi­kai Bizottságánajc tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. A szovjet iróvendégeket a Ke­leti pályaudvaron a Magyar író­szövetség vezetői búcsúztatták. (MTI) BUDAPEST__________________ Pullai Árpád közlekedés- és pastaügyl miniszter hétfőn Ulán­bátort» utazott, ahol részt vesz a KGST közlekedési állandó bi­zottságának 54. ülésén. A tanács­kozáson a KGST-tagországok közlekedési miniszterei megvitat­ják a tagállamok közötti közle­kedési együttműködés fejleszté­sének kérdéseit. (MTI) BEJRÜT Ali Abdullah Szaleh ezredes a Jemeni Arab Köztársaság (Észak - Jemen) új államfője. Szaleh ez­redest az észak-jemeni aikot­­mányozó nemzetgyűlés rendkívü­li ülésén 76 szavazattal — 1 tartózkodás mellett, 19 képviselő távollétében — választotta meg a köztársaság elnöki tanácsának vezetőjévé, államfővé. AU Abdullah Szaleh eddig az észak-jemeni fegyveres erők ve­zérkari főnöke volt. (AFP, UP1) A magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződés aláírá­sának 30. évfordulója alkalmából Vladimir Videnov, a Bolgár Nép­­köztársaság magyarországi nagy­követe hétfőn .fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Raffai Sarolta, az or­szággyűlés alelnöke, Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Schul tiheisz Emil egész-BONN Polgár Dénes és Sándor Ist­ván, az MTI tudósítói jelentik: A tavalyi londoni csúcstalál­kozón tapasztaltnál nagyobb köl­csönös engedményekre készek a hét legfejlettebb nyugati' állam vezetőd egy újabb gazdasági vál­ság elkerülése érdekében. Mdnt a bonni csúcsértekezlet delegá­ciódnak köréiből már hétfőn reg­gel kiszivárgott, a közös közle­mény egyfajta akcióprogramot tartalmaz. Ebben az Egyesült Államok és Franciaország elnöke, a japán, a kanadai, a nyugatné­met, a brit és az olasz minisz­terelnök konkrét intézkedéseket javasolt nemzeti törvényhozásá­nak, a konjunktúra, az energia­­pplltdka, a külkereskedelem és a valutapolitika területén. A „hetek” most először isme­rik be a záródokumentumban, hogy a tőkés ipari államok gaz­daságának szerkezete az átalaku­lás állapotában van. Ez a folya­mat bizonyos átmeneti intézkedé­seket követel. Jóllehet, a múlt keserű tapasz­talatai miatt a „hetek” óvakod­nak attól, hogy számszerű ígé­reteket tegyenek a gazdasági nö­vekedés ütemére, vagy az inflá­ció megfékezésére, a záródoku­mentum általános megállapítá­sain kívül minden érintett ál­lamnak „testre szabott” javaslato­kat tesznek. A hétfői napirend középpont­jában a világkereskedelem és a fejlődő országokhoz való viszony kérdései szerepeltek. Ezen kívül más politikai kérdések is terí­tékre 'kerültek, mint a terroriz­ségügyi miniszter, Trethon Fe­renc munkaügyi miniszter, Szent­ágat hai János, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke, Nagy János, külügyminiszter-helyettes, valamint a politikai, a gazdasági, a kulturális éleit több más vezető személyisége. Jelen volt a szo­cialista országok budapesti nagy­­követségének számos vezetője és tagja is. • A magyar—bolgár, valamint a Bolgár Népköztársaság és a többi • Közös közlemény aláírásával befejeződött Bonnban a tőkés vi­lág gazdasági csúcskonferenciája, amelyen Franciaország, Anglia, az NSZK, Olaszország, Japán, Kanada és az Egyesült Államok állam- és kormányfői vettek részt. (Telefoto — AP — MTI — KS.) mus ellem harc és a szorosabb együttműködés a nemzeti rend­őri szervek között a már megle­vő Inteipol-megállapodáson túl­menően. Hétfőn a fehér asztal mellett találkozott Jimmy Carter ameri­kai, Giscard d’Estaing francia el­nök, Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár, és James Callag­han brit kormányfő. A téma Nyugat-Berlin, valamint a SALT-tárgyalások és a bécsi haderőcsökkentési konferencia. Mint Schmidt és Carter két nap­pal korábban jelezte, a nyugati vezetők elégedettek a szocialista országok legutóbb Bécsben tett javaslataival. (MTI) szocialista ország között megkö­tött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerző­dés aláírását, az azóta álért ered­­mérfyeket tükrözi a Bolgár Kul­­( turális Központban a „Hűség hű­ségért, barátság barátságért” címmel tegnap megnyílt' fotódo­kumentációs kiállítás. A szófiai Georgi Dimitrov múzeum tárlata negyven tablón idézi fel a tör­ténelmi napokat, a szocialista or­szágok közötti kétoldalú szerző­dések aláírását. A megnyitón be­szédet mondott Vladimir Vide­nov. (MTI) Nem szűnik Szomália provokációja ROMA Szomália folytatja provokatív cselekedeteit Ogaden térségében és akcióival gátolja az ogadeni nép újra-letelepítésére tett erőfe­szítéseket. Ezért Mogadishut ter­heli a felelősség a jövőbeni fej­leményekért — hangsúlyozta Gir­­ma Neway, az etiópiai forradalmi tájékoztatási központ vezetője va­sárnap Rómában tartott sajtóér­tekezletén. Felszólította Szomáli­áét, hogy feltétel nélkül mondjon le az Etiópiával, Kenyával és Dzsibutival szemben támasztott területi követeléseiről. „Ez Afri­­ka-szarva békéjének és stabilitá­sának elengedhetetlen feltétele” — húzta alá az etiópiai politikus. Eritrea problémájáról nyilat­kozva a forradalmi tájékoztatási központ vezetője aláhúzta: az im­perialista és az arab reakciós kö­rök az eritreai szeparatista törek­véseket arra próbálják felhasz­nálni, hogy kiszakítsák Etiópiából a stratégiai jelentőségű északi tartományt. Az eritreai szakadár szervezeteknek az utóbbi időkben az arab reakció által nyújtott anyagi és pénzügyi . ..támogatás megközelíti a 30 millió dollárt — mondta Girma, hozzáfűzve, hogy az amerikai kormány nemrégiben 60 katonai tanácsadót küldött Eritreaba. (AP, Reuter, AFP) Július 21-én újra kezdődnek a japán—kínai tárgyalások. Hiva­talosan a „béke és barátsági szer­­, ződés" megkötéséről van szó. Va­lójában azonban nem béké, és nem is - barátság kerül a sző­nyegre, hanem egy olyan rend­kívül veszélyes törekvés, amely­nek célja bevonni Japánt a pe­kingi nagyhatalmi külpolitika áramlatába, s ezzel hosszabb tör­ténelmi távlatra esetleg módosí­tani a Távol-Kelet stratégiai erő­viszonyait. Egy ilyen hadművelet természe­tesen akikor sem egyszerű, ha az összes résztvevőkben megvan a szándék a paktum, megkötésére. Japánt Peking szempontjából az teszi hajlíthatóvá, hogy a szov­jet—japán viszony rendezetlen. A rendezetlenség oka, hogy Japán területi követeléseket hangoztat a Szovjetunióval szemben. Magá­nak követeli a Kurili-szigetek láncolatának legdélibb szigeteit, amelyek pedig a második világ-, háborút követő nemzetközi szer­ződések alapján kerültek a Szov­jetunióhoz. A japán konzervatív kormány évek óta e szigetek át­adását szabja a szovjet—japán békeszerződés megkötésének fel­tételéül. Miután Japánban tör­ténelmileg igen erős a naciona­lizmus, ebben a kérdésben a ja­pán politikai erők (beleértve a baloldalt is) egyetértenek. Japán igen hosszú ideig az úgynevezett „egyenlő távolság­­tartás” doktrínáját dolgozta ki. Ennek az a lényege, hogy Japán szoros és egyoldalú szövetségben van az Egyesült Államokkal — a Szovjetunióhoz és Kínához fű­ződő kapcsolatait pedig azonos szinten tartja. Kína -r kihasználva a szovjet— japán kapcsolatok nehézségéit — már évek óta azon igyekezett, hogy Tokióval békeszerződést kössön és ezzel felrobbantsa az „egyenlő távolságtartás” dokrí­­náját. Ennek a kínai törekvés­nek a formája a hírhedtté vált „hegemónia záradék” volt. Ez a záradék a szovjetellenes pekingi kurzusnak azon a hamis tételén alapszik, hogy a Szovjetunió egész Ázsiában ' „hegemónia” megszerzésre törekszik. Ä zára­dék aláírásával lényegében arra akarják kötelezni Japánt, hogy járuljon hozzá egy szovjetellenes Tokió-^Peking1 szövetséghez;- sőt „szükség esetén” kötelezze magát fellépésre is. j Jellemző, hogy még Japán kon­zervatív és egyértelműen anti­­kommunistta, szovjetellenes kor­mányai is felismerték ezt a kí­nai tervet és mindeddig megta­gadták a hegemónia záradék alá­írását. Voltaképpen ezért szakad­tak meg 1975-ben a japán-kínai tárgyalások. Azóta azonban a nemzetközi konstelláció annyiban megválto­zott hogy Washington aktívan támogatni kezdte Peking törek­véseit. A korábbi Kissinger ál­tal kidolgozott politika, amely a „kínai nyitáshoz” vezetett, ter­mészetesen már magában hordoz­ta azt a szándékot, hogy az ame­rikai - hatalmi érdekek szolgála­tában Kínát kijátssza a Szovjet­unió ellen. Eredeti formájában azonban ez óvatos törekvés volt, és sohasem jutott el odáig, hogy Japánra nyomást gyakorolt volna a hegemóniazáradék aláírása ér­dekében. A legutóbbi hetekben a wa­shingtoni irányvonal megválto­zott, amit Brezsnyev egy beszédé­ben úgy fejezett ki, hogy az ame­rikaiak „magas szinten ki akar­ják játszani a kínai kártyát” a Szovjetunió ellen. Ennek a kur­zusváltozásnak a leglátványosabb eseménye Brzezinski, Carter nemzetbiztonsági tanácsadójának pekingi és tokiói utazása volt. Lényegében három új elemet ho­zott ez az utazás. 1. Felelős veze­tő amerikai politikum első ízben­­jelentette ki hogy az Egyesült Államok és Kína között straté­giai érdekazonosság lenne. 2. Először történt célzás arra, hogy Tokiónak el kellene fogadnia va­lamilyen formában a Peking ál­tal igényelt hegemóniazáradékot. 3. Első ízben történt célzás arra, hogy a novemberi amerikai rész­leges választások után a Wa­shingtont és Pekinget megosztó tajvani problémában kompro­misszumot keresnek, s így meg­nyitják az uitat az amerikai­­kínai diplomáciai kapcsolatok tel­jes helyreállítása felé. Nem véletlen, hogy Fukuda ja­pán miniszterelnök 4 Brzezinski­­körút után néhány nappal aján­lotta fel Kínának a megbeszélé­sek folytatását. A nehézségek • természetesen távolról sem oldódtak meg. To­kióban ismerik a nemzetközi erő­viszonyokat és tudják, hogy a Szovjetunió a meglevő nehéz­ségek ellenére két ízben is javas­latot tett már Japánnak a jó­szomszédi és együttműködési egyezmény aláírására. A szovjet diplomácia módot talál arra, hogy érzékeltesse: amennyiben Japán­aláírja a hegemóniazáradékot, és ezzel csatlakozik a kínai külpo­­tikai vonalhoz — ez hosszú időre befagyaszthatja a szovjet—japán kapcsolatokat. Éppen ezért To­kió mindeddig nem tudta magát rászánni a kínai követelések egy­értelmű elfogadására. A július 21-én kezdődő tár­gyalássorozat tehát távolról sem tekinthető „lefutottnak”. —1 —e KÖLCSÖNÖS ENGEDMÉNYEKRE KÉSZEK Befejeződött a „hetek” csúcsértekezlete ISMÉT POLGÁRHÁBORÚ LIBANONBAN Ropognak a cédrus gyökerei Bejrűt központjában — mint korábban már annyiszor — ismét ágyúk dörögnek, gránátok rob­bannak, rakéták sivítanak. A so­kat szenvedett közel-keleti or­szág újból a polgárháború kü­szöbén áll, pedig az 1975-ben ki­robbant súlyos összecsapások nagymértékben szétrombolták Li­banont. Ez nemcsak a tizmilliárd dollárra becsült háborús károkra vonatkozik, hanem az ország hely­zetére is, arra a kulcsszerepre, amit á 70-es évek közepéig, mint az arab világ bankközpontja („Svájca”), információs, turiszti­kai centruma betöltött Ma úgy tűnik, Hbgy Libanon­ban mindenki mindenkivel szem­­benáll. A már „megszokottnak” tűnő palesztin—jobboldali össze­csapások mellett egyre több hír jön a reakciós csoportokon belü­li fegyveres összetűzésekről, me­rényletekről, valamint a' jobbol­dal és a nagyrészt szíriaiakbői álló „Arabközi Békefenntartó Erő” tűzpárbajairdl. Az 1975-ben kirobbant, csaknem másfél évig tartó polgárháború nem tudta megoldani a felhalmozódott poli­tikai-hatalmi kérdéseket amelyek azóta is parázsként szunnyadnak, csak egy újabb válság széljárásá­ra várva. Lényegében változatla­nul működik a franciáktól örö­költ parlamenti-államigazgatási rendszer, nap mint nap újjáte­­remtve azokat az ellentmondáso­kat, amelyek a kivételezett hely­zetű maronita keresztény ural­kodó rétegek és a muzulmán tö­megek között fennállnak. A köz­ponti hatalom, a bejrúti kormány keze rövid, a különböző politikai csoportok az egyes országrészek­ben kiskirályokként uralkodnak. A hadsereg szétzilált, nincs olyan központi erő, amely a jobboldali vezetők „magánhadseregeivel” szemben érvényre juttatná a bej­rúti kormány akaratát. : A maronita jobboldal a polgár­­háborúban elért térnyerését a hadseregben is kamatoztatta. No­ha a lakosságon belül a mohame­dánok vannak többségben, a had­sereg tisztikarában részarányuk nem éri el a 25 százalékot sem. Az „elit csapatok”, a légierő, a páncélosok, a katonai hírszerzés szinte teljesen a jobboldal ellen­őrzésé alatt állnak. Kényes egyensúly Mi bontotta meg az 1975-ös pol­gárháború után kialakult kény­szer-egyensúly helyzetet? A mér­leg nyelvét Tel Aviv billentette ki. Izrael minden eszközzel — a nyílt fegyveres agressziót is be­leértve — arra törekszik, hogy széttördelje Libanont, csatlós ál­lamává tegye, szétzúzza a palesz­tinokat, meggyengítse szövetsége­seiket, a nemzeti hazafias erőket. Az idén tavasszal azért lendült mozgásba az agresszor hadigépe­zete, hogy leszakítsa Dél-Liba­­nont, ahol aztán a falangisták alapíthatnának államot. A másik oldalról nézve a liba­noni falangisták elérkezetnek lát­ták az időt, hogy az izraeli szán­dékokat meglovagolva a jobbol­dalon belül is leszámoljanak ve­­télytársaikkal. A cédrus országá­ban a főként maronita keresz­tény nagy családokból, törzsekből, bankárokból, földesurakból, ke­­* reskedőkből összetevődő erőköz­pontok hosszú idő óta éles harcot vívtak a hataloméit és csak a palesztinok, a nemzeti hazafias csoportok fellépése bírta rá őket, hogy — félretéve belső ügyeiket — szembeszálljanak a közös el­lenféllel, a haladó nézeteket val­lókkal. Tony halála Három „nagyhatalmú öreg” dönt a libanoni jobboldal ügyei­ben. Pierre Dzsemajel a falangis­ták a Kataib Párt vezére, Camil­le Samun, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, s végül az északi rész családi-törzsi szövetségét Szu­­lejmán Frandzsié vezeti. 1968-ban, látva az országban a haladó erők megerősödését, a három öreg szö­vetséget kötött közös politikai szervezetet hoztak létre, a Liba­noni Frontot. Ez persze nem je­lentette azt, hogy „az asztal alatt nem rugdosták többé egymás bo­káját”, hogy felhagytak a suba alatti „bizánci” intrikákkal, a Hármas külügyminiszteri találkozó ® A három „nagyhatalmú öreg”, Dzsemajel, Samun és Frandzsié —, amikor még tárgyaltak egymással. korrumpálástól kezdve egymás politikai híveinek a meggyilkolta­tásáig, de nagyobb szabású leszá­molásra a másikkal szemben egyik sem merészkedett. Ez mindaddig érvényben volt, amíg az idén egy júniusi hajna­lon a Kataib Párt 600 fegyverese körülvette Tony Frandzsié (Szu­­lejmán Frandzsié fia) házát és nehéz fegyverekkel, lövegekkel, aknavetőkkel néhány p^rc alatt a földdel tette egyenlővé a lu­xusvillát Tony Frandzsié, felesé­ge és hároméves kislánya a test­őrökkel, a személyzettel együtt halálát lelte a romok alatt. Apja válasza nem késett, néhány nap­ra rá több tucat faiangista veze­tőt hurcoltak el a Frandzsié­­fegyveresek, s Baalbek mellett egy erdőben halomra lőtték őket. Szulejmán Frandzsié bosszúvá­gyát még ez sem elégítette ki, ki­jelentette, hogy szemet szemért fogat fogért alapon, addig nem Nyugszik, míg Besir Dzsemajelt, a Kataib vezetőjének fiát csalá­dostul ki nem irtatja. Hogy az öreg Frandzsié ezúttal is komo­lyan gondolja amit mond, azt bi­zonyítja, hogy 1957-ben, az ellen­ségeskedések fellángolásakor,. Ca­mille Samun rggvik párthívét csa­ládostul együtt a vasárnapi misén géppisztolyoztatta le. A bűnök bűne De mi váltotta ki a libanoni jobboldal belviszályainak ilyen hirtelen és kegyetlen kiszélesedé­sét. A valószínű válasz: Szulej­mán Frandzsié az izraeli agresz­­szió által kiélezett helyzetben nem állt Dzsemajel és Samun oldalára, nem támogatta tervüket, hogy tel avivi jóváhagyással, pénzzel, fegyverekkel (esetleg fegyveresekkel) átvegyék a ha­talmat. Frandzsié fia, röviddel halála előtt égy interjúban kije­lentette: családja támogatja az arabközi békefenntartó erőket, egyetért a Szíriái törekvésekkel. Ez jelenthette számára a halálos ítélet megpecsételését — írja a londoni Events hírmagazin, — mert a Frandzsiék nem csatla­koztak a többi jobboldali erővel együtt a Tel Aviv által szorgal­mazott maronita csatlós állam eszméjéhez. S ami a jobboldali vezetők szemében a bűnök bűne: az öreg Frandzsié elfordult a Li­banoni Fronttól és kiegyezésre ké­szült Rasid Karamival (a muzul­mán vezetővel, aki a polgárhá­borúban a nemzeti hazafias erők oldalán álllott). A falangisták és Samun liberálisai megrettentek a gondolattól, hogy az északon erős pozíciójú Frandzsié az ugyancsak északi hatalmi bázisú Karamival egyezségben kiszakíthatja ellen­őrzésük alól Libanon felső részét. S egy további körülmény, ami nem mellékes: az Izraelre támasz­kodó libanoni jobboldali körök­nek: mind Karaminak mind Frandzsiénak jó kapcsolatai van­nak Szíriával. Dzsemajelék és Samunék a Frandzsié fiú meggyilkolásával meg akarták szerezni az ellenőr­zést Libanon északi része felett is, amikor az ország déli részét az izraeliek a falangistákkal szö­vetséges Haddad csapatok kezére játsszák át. Mindez — mutat rá a Bejrutban megjelenő A1 Szafir — egybevág Izrael elképzelései­vel, mert az újabb polgárháború kirobbantásával, majd Dzsemaje­lék és Samunék hatalomra jutta­tásával, az országban a haladó erők felszámolásával mindenek­­előt Tel Aviv nyerne. Dunai Péter TEL AVIV Mose Dajan izraeli külügymi­niszter hétfőn délelőtt Tel Aviv­­ból elutazott Londonba hogy ta­lálkozzék egyiptomi és amerikai kollégájával: Mohamed Ibrahim Kamellal és Cyrus Vance-szel. A ma kezdődő kétnapos külügymi­niszteri találkozóra London he­lyett „biztonsági okokból” Leeds­­ben kerül sor. Az indulása előtt Dajan közöl­te, hogy a három külügyminisz­ter megvitatja az izraeli és az egyiptomi „béketerveket" és dönt a további tárgyalások napirend­jéről. Azt is elmondotta, hogy a legutóbbi egyiptomi javaslatok, amelyeket Szadat Ausztriában adott át Ezer Weizman izraeli hadügyminiszternek, „nem a mos­tani értekezletre tartoznak”. (Reuter) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETI Elhunyt Fjodor Kulakov Az SZKP Központi Bizottsága,' a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa mély megrendülés­sel tudatta, hogy július 17-én, életének 61. évében elhunyt Fjodor Kulakov, a kiemelkedő párt- és állami vezető, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Szovjetunió Leg. felsőbb Tanácsának küldöttje, a szocialista munka hőse. (TASZSZ) * Szörnyű vérengzés Rhodesiában. 0 A törvénytelen rhodesiai Smith-rezsim biztonsági egységei újai vérengzést hajtottak végre. Tizenhét faluban aég a gyerekeket és asszonyokat is lemészárolták. (Telefoto — AP — MTI _ KS )

Next

/
Oldalképek
Tartalom