Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-16 / 165. szám

* • PETŐFI NEPE • 1978. július 16. Értelmiesedünk... Alig hiszem, hogy használatos ilyen szó, de hirtelen ez ötlött eszembe, ami­kor a sajtóból az ifjúság életút­­jával összefüggő nemzetközi vizsgálódásról - értesültem. Arról a vállalkozásról van szó, amit hat szocialista ország társada­lomtudósai két esztendővel ez­előtt kezdtek — az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézeté­nek kezdeményezésére. Arra ke­resik a válaszokat, hogyan érvé­nyesül a gyakorlatban az ősrégi jelszó: „Az ifjúságé a jövő”. Ter­mészetesen szocialista társadal­mi viszonyok között. Gondolható, hogy jó pár évig eltart még ez az átfogó vizsgá­lat, de egyes részterületekről már lehetett összegezni, miképpen is megy végbe a váltás, az örökség birtokba vétele. Ezeket meg is vitatták a közelmúltban — Bu­dapesten — a kutatásban részt vevők. Az újságbeszámoló — ért­hetően — csupán néhány vonást tud kiragadni a közös kutató­munka tapasztalataiból. Most még e tényszemelvényekből is csak párat érintünk. Remélhe­tőleg ennyi is elegendő a figye­lemfelkeltésre, hogy mily roppant tanulságos és érdekes következ­tetésekre jutnak a kutatók. Olyan jellemzőkre utalunk, érthetővé teszi a furcsán ható ki­fejezés — értelmiesedünk — in­dítékát, Hogy például... Az NDK-ban ma már lényegé­ben időszerűtlenné vált a segéd­munkás kategória. Hogy más szocialista országokban még be­szélhetünk ilyenről, a szakmai képzés módszereivel, színvonalá­val, a foglalkozási struktúrával, illetve ezek lényeges különbségei­vel függ össze. Ugyancsak a közös vizsgálódás konklúziói mutatnak abba az irányba, hogy maholnap nincs létjogosultsága a szakmunka és a betanított munka merev elkülö­nítésének. Hány munkakört lát­nak már el betanított minőség­ben, holott egyikhez-máslkhoz nagyobb hozzáértés, felkészültség szükséges, mint némelyik szak­mához. A kutatómunkából a magyar társadalomtudósok a társadalmi, szakmai mozgékonyságot, mobili­tást megmutató folyamatok vizs­gálatát vállalták magukra. Figye­lemre méltó jelenség tényeit szűrték ki eddig is. Pár eszten­dő telik el mindössze, és beta­nított vagy szakmunkás lesz azokból a fiatalokból, akik se­gédmunkásként kezdtek. Csak örülhetünk annak is, hogy nem csupán a szakmunkás családok­ból jövő ifjak többségéből lesz ugyancsak szakmunkás, hanem ma már a középiskolákból ki­kerülő fiataloknak is mintegy 50 százaléka fizikai munkát végez szakmunkásként, betanított munkásként. Bízvást feltételezhetjük az ér­dekes és örvendetes folyamat láttán, hogy miként az érettsé­gizett szakmunkások mind nö­vekvőbb számú megjelenése a technika, a termelési eljárások korszerűsödésével van összefüg­gésben — példájuk húzó erő sok olyan . munkásra, akik nyolc ál­talánossal, vagy szakmunkás-bi­zonyítvánnyal rendelkeznek. Ez utóbbiak is igyekeznek leérettsé­gizni, mert tapasztalják, hogy úgy tudnak könnyebben előbb­re lépni, magasabb kategóriába kerülni. Nyilvánvalóan, főleg a gimnáziumi érettségi adta gaz­dagabb általános műveltség­alappal. A szakértelmiségiek 30 száza­léka — a vizsgálódásokból ez is kiderült —1> esti és levelező tanu­lás révén jutott ebbe a szelle­mi kategóriába; első munkavál­lalása idején tudniillik még szak­képzetlen volt. De — mint látjuk — már a szakértelmiségi fogalomig veze­tett’ el bennünket az említett ku­tatási tapasztalatok erősen héza­gos léptékű nyomon követése. A fejlődési folyamatnak ilyen jel­lemzői adták toliamra az — értelmiesedünk kifejezést. Ügy vélem, más van ebben, mintha azt írnánk — okosodunk, művel­tebbé válunk. Talán jobban jel­zi az értelmiséggé válás egyik útvonalát. Nemcsak elgondolkodtató, ha­nem fjgyelmeztető a kutatóknak az a megállapítása, hogy a fia­talok' vezető .posztra állításával még indokolatlanul túlóvatosak a munkahelyek. A magyar tár­sadalomtudósok felmérése 18 ezer fiatalra terjedt ki. Enyhén szólva furcsa, hogy mindössze 3 százalékok tölt be alsó szin­tű vezetői munkakört. Lengyel kutatók elemzése sze­rint a szakmájukat elhagyó fia­talok aránya 40 százalék körül mozog a szocialista országokban. Gyakori a munkahely-változta­tásuk is. Ezt persze sok összete­vő befolyásolja, kezdve az elhi­bázott pályaválasztástól a jobb kereseti lehetőségen át odáig, hogy elmarad a társadalmi segít­ség egzisztenciális problémáik, beilleszkedésük könnyebb megol­dásához. Már azzal is, hogy érez­hessék: várták őket, szükség van rájuk, igénylik' szereplésüket nemcsak a szorosan vett hivatás­ban, kenyérkereső állásban, ha­nem a közéletben is. Ez utóbbi kérdéskörben szem­léletes megyei példa a kiskun­­halasi ifjú értelmiségiek bekap­csolódása a város társadalmi éle­tébe. A Hazafias Népfront váro­si bizottsága — a különböző ré­tegekkel való kapcsolatépítés so­rán — „tapogatta ki”, hogy az ősi kiskun település iparosodá­sával megnövekedett számú fia­talság „helyet kér” magának. A főiskolát, egyetemet végzett s frissen elhelyezkedett értelmisé­gieket nem elégítette ki, hogy életük a munkahely és a lakás szűk közegében telik. Igényelték a rendszeres tájékoztatást s va­lami kötetlenebb keretet, amiben Bár zömmel helybeli eredetűek, mélyebben kívánták megismerni városukat. Hogy milyen „irány­ban”, a fórum jellegű első ta­lálkozáskor őszintén kinyilvání­tották. Ezzel a kérdéssel — sok más felvetés közt: „Erdemes-e a városban maradni, s miért? Mik a kilátások, megalapozhatják-e jövőjüket?” Nem szükséges itt a Kiskun­halas jelenére, jövőjére vonatko­zó, sok szempontból a sajtóban is publikált tudnivalókat elismé­telni. Tény, hogy a párt-, taná­csi s népfrontvezetők módszeres tájékoztatóiból megértették, át­­érezték: már a jelen is, de ki­vált a város jövője — az övék. Még szebb még jobb lesz min­den, ha ők is tevőlegesen „avat­koznak be” Kiskunhalas város­­politikájának alakításába. Az eredmény — napjainkra: a tö­mörülésükből létrejött társada­lompolitikai csoport. A mintegy 60 tagú keretben ki-ki az érdek­lődésének megfelelő területen tevékenykedik; várospolitikával, helytörténettel, művészetpártolás­sal foglalkoznak legfőképp. El­ső észrevételük, egyben tanácsuk az volt, hogy célirányosabbá kell tenni a társadalmi munkaterve­ket, mert azok túl általánosak, nem lehet hol megfogni a kí­vánalmakat. Javaslataikra szinte személyre szabott . tervekkel megy a munka. Ha pedig a jövőről kérdezik a fiatal értelmiségieket, a mából indulnak ki. Az új gyárak fel­sorolásához sürgősen hozzáteszik, hogy amikor — megindul az olajbányászat, az maga egyedül annyi értéket termel egy eszten­dő alatt, mint a meglevő ipar együttvéve. S hogy milyen szemléletű ez az új értelmiség, annak a fo­lyamatnak is betudható, amit a cikk elején értelmiesedésnék ne­veztem. A munkásosztályt is mind mélyebben átható törekvés az értelmiségi színvonalú szak­képesség megszerzése; a fizikai munka becsületének olyan mó­dosulása, hogy ma már az érett­ségizett fiúk, lányok nagy több­sége sem érzi magát degradált helyzetben az olajos gép, munka­pad mellett — sok minőségi vál­tozás forrása. . * *, Ezt a nézetet csak a munká­sokkal, dolgozó parasztokkal való baráti, egyazon világnézeti bázi­son érlelődött együttműködés „lúgozhatta ki” véglegesen... Ilyen aspektusból is átgondolha­­tók Kádár János debreceni be­szédének szavai: „Így az' utóbbi időszaknak nagyon fontos voná­sa, hogy mind nagyobb társadal­mi szerepet betöltő értelmiségünk egészen magáénak vallja és tá­mogatja a munkásosztály forra­dalmi pártjának, a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak a politi­káját”. Tóiii István Lapunk előző számában az első szállitórakéta startjáról és az 1920-as években Eurőpa-szerte fellendült rakétakutatásról szá­moltunk be. A TÖBBLÉPCSŐS RAKÉTA ESZMÉJE. — OBERTH PRO­FESSZOR MEGHATRAL A HI­VATALNOKOK ELÖL. — AZ EMBERT SZÁLLÍTÓ RAKÉTA­AUTÓ. HERMANN OBERTH „Bolygó­közi rakéták” és az „Üt az űr­hajózáshoz” című munkáival fektette le a tudományos asztro­nautika alapjait. Előtte ismeret­lenek voltak CIOLKOVSZKIJ­­NAK e sorozatunkban már mél­tatott elvei és feltevései, de ő is ugyanazokra az alapegyenletekre jutott, melyek a rakéták mozgá­sának ma is a matematikai alap­jait jelentik. OBERTH számára a rakéta már csak eszköz volt a nagy cél, az űrhajózás eléréséhez. Egyik nagyszerű eszméje a' rakéta in­dításában a lépcsőzetesség elve, • MAX VALIER az 1628-ban bemutatott rakéta­­autóján. ami végeredményben a mai többlépcsős rakéta alapjait ké­pezi. Elképzelése szerint egy nagy rakéta felső lépcső) egybe lenne építve egy jóval kisebb, hasznos terhelésű másik rakétával (má­sodik lépcső). Amikor az első lépcső eléri a legnagyobb sebes­séget, akkor kapcsolódna le róla a második. így a hasznos terhet vivő résznek nem kell magával cipelnie a kiürült rakétatestet, s a jóval kisebb második lépcső kevesebb üzemanyaggal is jobban gyorsul tovább. Az elsők között foglalkozott OBERTH a folyékony üzemanya­gú rakétáikkal is. Az 1910. évre visszanyúló számításai kétlépcsős, magasságkutató rakétákra vonat­koztak. Az első fokozat: hajtó­anyagául alkoholt és folyékony oxigént, a második fokozathoz pedig durranógázt (az oxigén és a hidrogén igen robbanékony ke­veréke) javasolt. Megjegyezzük, hogy a modern rakétáknál ez az utóbbi nem vált be. A durranó­­elegy ugyanis egyszerre robban és a fellépő gáznyomás következ­tében igen nagy súlyú falazatra lenne szükség. OBERTH kritikusaival állandó harcban állott. Ezek ugyanis ké­telkedtek abban, hogy az általa vázolt rakétameghajtás elvei a légüres térben is érvényesek len­nének. Azít tartották, hogy a ra­kétából kiáramló gázok erejüket csak azért érvényesíthetik a ra­kéta meghajtására, mert a gáz­molekulák kiáramlásakor össze­ütköznek a levegő részecskéivel. Akik ezt állították, befolyásos po­rosz hivatalnokok voltak, ö pedig csak egyszerű gimnáziumi tanár. Ezért, hogy a rakétával kapcso­latos kísérleteihez pénzt tudjon szerezni, sőt, hogy a „hivatalos” vélemények után egyáltalán fog­lalkozni merjen a továbbiakban is elgondolásaival, 1928-ban az UFA-filimhez szerződött, az „Asz­­szony a Holdban” című utópiszti­kus film tudományos tanácsadó­jaként. A rakétatechnikában az 1928-as év határkő: ekkor l'épétt Német­országban az első alkalommal a nyilvánosság elé utast szállító ra­­kétakocsijával MAX VALIER, az osztrák—magyar légierők volt berepülő pilótája. VALIER munkásságáról, vala­mint OPELRÓL, aki a rakétát csupán reklámnak használta fel, lapunk következő számában írunk. (Folytatása következik.) Nyereségük felét az állattenyésztés adja A tiszakécskel Oj Elet Terme­lőszövetkezet ez évi tervezett ter­melési értéke 110 millió forint. Erinek jelentős részét — 45 mil­lió forintot — az állattenyésztés adja. A baromfiágazaton belül pe­­csenyecslrké és -kacsa nevelésé­vel több mint egy évtizede fog­lalkoznak. A TETRA—B napos­­baromfit Bábolnáról szerzik be. Évente hat rotációban mintegy 270 ezret nevelnek. A baromfi­­feldolgozónak 52 napos koruk' utón, másfél kilós súlyban ér­tékesítik. A napos kacsák a szol­noki keltetőállomásból kerülnek a gazdaság óljaiba. Egy csoport­ban nyolcezer állat nevelődik, s ha elérték a „pecsenyé’-súlyt — ugyancsak szerződés szerint — a baromfiiparnak szállítják; szá­muk évente eléri a 320 ezret. A csirke- és kacsanevelésből 25 millió forint árbevétele szárma­zik a gazdaságnak. Foglalkoznak még Ubaneveléssel, valamint törzskacsatenyésatéssel, amelyek­ből összesen 6,8 millió forint ár­bevételit könyvelhetnek el. Az ágazat épületei már kor­szerűtlenek, elavultak. Minit a szövetkezeit elnöke, Vincze Lajos tájékoztatott, az ólak rekonstruk­ció előtt állnak. Azt tervezik, hogy egy-két év múlva felszámol­ják a csirke- és kacsanevelést, s csak libával foglalkoznak. Ennek érdekében megkezdték a tárgya­lásokat ' a gyárral. Ha sikerül hosszútávú szerződést kötniük, s a szükséges pénzügyi feltételek Is biztosították lesznek, akkor a téesz baromfiágazatára csak a li­banevelés lesz a jellemző. Ez .— előreláthatólag — e tervidőszak) végére megvalósul. A korszerű szakosított szarvas-! marhatelepet 1972-ben építette a szövetkezet, amelynek nyolcszá-; zas állománya saját nevelésű. En­nek több mint fele Holstein-friz,1 Tavaly 680 ezer liter tejet adtaié el a Nagykőrösi Tejipari Válla­latnak. A tehenenként! fejésl át­lagon — háromezer liter — azon-, ban van még javítani való. Igye­keznek megoldást keresni az ága­zat munkaerőgondjainak meg­szüntetésére, és akkor növelni kívánják a tehénlétszámot. A gazdaság állattenyésztésének fontosságát a termelési értékmu­tató mellett jelzi az is, hogy az idei tervezett .nyolcmillió forint nyereség felét ettől az ágazattól várják. P. S. • A rolattzem Ságvári Endre szocialista brigádja az új sző­lőültetvényen a zöldválogatást végzi. • Alsó kép: Szabó László, a pártvezetőség tagja, a rota­­üzem i' vezetője: -»>) Ilyenkor mindig segítenek, az asszonyok a kertészetben,1 ío a lusörf Csak összefogással juthatnak előbbre ff fe m. • Czár Jánosné, a Ságvári Endre szocialista brigád vezetője büszkén mutatja, hogy a gondos ápolásnak köszönhetően, a hároméves szőlő­ültetvény is már termést hoz. A tabdi Szőlőskert Termelőszövetkezet alig 1500 hektáron gazdálkodik kedvezőtlen adottságok mellett. Területének je­lentős része homok. Ennek hasznosítása egyik nagy gondja a gazdaság vezetőinek. — Heyzetünkből fakadóan szin­te szükségszerűen kell keres­nünk a más gazdaságokkal való együttműködés lehetőségeit — mondja Tóth Sándor elnök. — Már évék óta vapnak ilyen tö­rekvéseink. Nemrég a termelő­­szövetkezet pártalapszervezete el­készítette az MSZMP Központi Bizottságának március 15-1 ha­tározata alapján az intézkedési tervet, ebben további kooperá­ciók szerepelnek. Legfőbb ága­zatunk a szőlőtermesztés. Négy­százhetven hektárnyi ültet­vényünkből jelentős terület a ha­gyományos telepítés. Az új szőlőink az idén jó ter­mést ígérnek, egyes táblák száz mázsán felül. A szüret eredmé­nye természetesen az időjárástól függ majd. A korszerűsítés fon­tosságát az is bizonyítja, hogy az új telepítéseken kétszer annyi termés várható, mint a hagyo­mányos területekről. 1980-ig 170 hektárnyi korszerű szőlőültetvé­nyünk lesz. Meg szeretnénk ol­dani a termesztés teljes gépesíté­sét. A következő esztendőkben, számolva a csökkenő mntoaerő­­vel, szőlőkombájnt akarunk vá­sárolni. A jelenlegi tárolótér és a fel­dolgozó kapacitás 1980-dg elegen­dő. Az új telepítések termőre for­dulásával azonban szükséges lesz újabb tízezer hektoliter tárolótér építése. A szövetkezet a későbbi években mintegy 40 ezer hekto­liter bor tárolásával és értékesí­tésével számol. A palackozást is összefogással oldják meg, a solt­­szentimrel Ezerjó, valamint a csengődi Aranyhomok Szakszövet­kezettel. A meglevő palackozót korszerűsíteni akarják. A tervek szerint 1980-tól évente 20 ezer hektoliter bort akarnak itt üveg­be tölteni. Az Intézkedési terv a növény­­termesztéssel kapcsolatban is meghatározza a tennivalókat. A pártalapszervezet titkára, Rideg Sándor elmondja, hogy meg akarják oldani a homokterületek teljes hasznosítását. Ahol nem szőlőt telepítenek, ott takarmány­féléket, többek között cirkot vet­nek. 1980-ra úgy alakítják ki a vetésszerkezetet, hogy megfelelő összhangban legyen a termelés a4 már említett két szakszövetkezet terveivel. — Együttesen akarjuk megva­lósítani a takarmányszárító üze­met — hangoztatja a párttitkár. — a beruházáshoz történő anyagi hozzájárulás a szántóterületek arányában oszlik meg. Termelőszövetkezetünk állat­­állománnyal nem rendelkezik, a rét és a legelő hasznosítására együttműködési szerződést kötöt­tünk a Kiskőrösi Állami Gazda­sággal. Százhetvenöt hektárnyi területet adtunk át. A szétszórt gyepeket tagjainknak, állatte­nyésztéssel foglalkozó kívülállók­nak adjuk, ezzel is segíteni akar­juk a háztáji állattartás fejlődé­sét. El szeretnénk érni, hogy ki­használatlan rét- és legelőterület ne maradjon. A termelőszövetkezetnek mun­kaerőgondjai vannak. A 250 tag­nak megközelítően a fele nyug­díjas már, ezért melléküzemágat Is hoztak létre, hogy a szőlő-, munkákban szükség esetén fog­lalkoztatni tudják az itt dolgo­zókat. A rotaüzemükben mint­egy negyven asszony és lány dol­gozik. Amikor a szükség úgy kívánja, segítenek a kertészetben,1 Jelenleg is a szőlőültetvényeken dolgoznak, a zöldválogatást, kö­tözést végzik. — Amennyire erőnkből telik; igyekszünk a munkakörülménye­ken is javítani. — tájékoztat Ri­deg Sándor. — Buszt akarunk vá­sárolni a munkásszállítás kultu­ráltabbá tétele érdekében. Meg szeretnénk oldani a műhely öl­tözőjének és fürdőjének építését A szőlőtelepítésekkel egy időben melegedőhelyiségeikről gondos­kodunk a dolgozók részére. In­tézkedési tervünkben az is sze­repel, hogy a helyi fogyasztási szövetkezettel együttműködve ét­termet hozunk létre. Ügy neve-! zeit melegkonyhás kisvendéglőre egyre inkább szükség van. Sok minden szerepel még az intézkedési tervben. Erősitik a pártszervezet irányitó, szervező és ellenőrző munkáját. A lehe­tőségek elég szerények, hiszen kis szövetkezet a Szőlősként. Az utóbbi években azonban egyre eredményesebben gazdálkodik^ terveit teljesiti. Az idén is elha-' tározták, hogy a járási pártbi­zottság irányelveinek megfelelően 6—8 százalékkal növelik a ter­melést. HH K, s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom