Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-23 / 145. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1918. június S3. \ Hol vannak a tartalékok? j Lehoczki Mihály viszonylag új szereplő az országos veze­tésben. 1934-ben született Tótkomlóson, 1957-ben Odesszá­ban (Szovjetunió) szerzett agrármérnöki oklevelet. Néhány évi gyakorlat után, 1960-ban a kitünően gazdálkodó füzes- gyarmati Vörös Csillag Tsz főagronómusa lett. Egy ciklusban tagja volt a TOT elnökségének, majd 1976. decemberében a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyettesé­vé választották. Vele beszélgettünk a termelőszövetkezeti gazdálkodás tartalékairól. A vitorlát „elfújta a szél” • Szárnya- nézett a vén szélmalom, bár ha vitorlát kapna, méz megbirkózna az őrölni- valóval. . (Pásztor Zoltán (elvételei.) 6 Nagy Torma ,Vlnce — az dreg hajtó­szerkezetek között. — Az agrárkérdések iránt ér­deklődők körében erős a hit, hogy a tsz-gazdálkodás legfőbb tartalékai az úgynevezett „al­só harmadban”, a gyenge tsz* ek kategóriájában találhatók, így van ez? — Kétségtelen, hogy itt van az egyik nagy tartalék. A kedvezőt­len adottságú területeken gazdál­kodó tsz-ek Jelentős mértékben fokozhatják hozamaikat, jövedel­müket, ha a tájnak, a termőte­rületüknek leginkább megfelelő termelési szerkezetet valósítják meg a növénytermelésben és az állattenyésztésben. Eredménye­sebbé válhat gazdálkodásunk, ha a közgazdasági szabályozók, a mű­szaki és anyagi ellátás szerveze­tének egyes láncszemei az eddi­ginél jobban segítik tevékenysé­güket. — Ezek szerint a harmadik harmad felzárkózhat a jő szö­vetkezetek eredményeihez? — Erre Is van példa — külö­nösen az állattenyésztésben — de nem ez a jellemző. A mostoha adottságok hatása nem tüntet­hető el. A szövetkezetek különbö­ző csoportjainak termelési ered­ményei között a különbség nem csökken, hanem növekszik. Más a helyzet a személyes jövedel­mekkel, ahol a különbség csök­ken. A kedvezőtlen adottságú szö­vetkezetek akkor járnak el he­lyesen, ha a helyi körülmények­nek megfelelően fokozzák úgy­nevezett melléküzemági tevé­kenységüket is. Erre sok példa van a nyúlbőrök kikészítéséről a műanyagipari termelésig. Ma már az országos és a helyi állami, párt- és érdekvédelmi szervek egyaránt támogatják ezt a tevé­kenységet. Persze a gazdálkodási és jövedelmi színvonal fellendí­téséhez jó szakemberekre Is szük­ség van, akik felismerik és a tag­sággal el tudják fogadtatni a kö­vetendő utat. — Az előbb óvatosan a ter­melés fokozásának egyik tar­talékaként emlitette a gyen­A zöldségek nyári veteménye- Izése évről évre Jelentősebb a nagyüzemekben és a kiskertek­ben egyaránt. Ennek oka, hogy a jövedelmezőség lényegesen növel­hető a . termőföld másodszori hasznosításával, ugyanakkor pe­dig a zöldségpiac igényli a má­sodterményeket. Ezért .hasznos, ha a kiskerttulajdonosok is vál­lalkoznak a nyári veteményezés- re. Június végére a korai zöldsé­gek, mint a karalábé, a karfiol, a káposzta, a saláta, a korai 'burgo­nya, a zöldborsó, a retek lekerül­nek a földről. Ezek helyén min­denképpen Indokolt az újabb zöldségek termesztése. A másodvetések időpontja jú­lius első fele. Tehát igyekezni, kell a talaj-előkészítéssel. A leg­első teendő, hogy földünkről le­takarjuk a gyomokat — leg­jobb elégetni —, és a műtrágyát Is kiszórjuk. Egy négyzetméterre 1,8 dekagramm pétisót, 2,5 deka­gramm szuperfoszfátot, 1,2 deka­gramm kénsavas kálit célszerű egyenletesen elteríteni. Ezután alapos áztató öntözéssel biztosít­juk a talaj szükséges víztartalm­áét. A nedves földet könnyebb ásni. Az ásás mélysége 15 centi­méter. Az ásás után rögtön ge­reblyézzük el a talajfelszínt. Néhány napig ülepedni hagyjuk a talajt, majd hozzákezdhetünk a vetéshez,. A bokor- és karósbab vetéséhez tíz négyzetméteres területre leg­alább 10—16 dekagramm vető­magra van szükség, Javasolt bo- korbabfajtáik a Budai piaci, a Korai vaj, a Cherokee, a Klng- hom Wax ég a Harvester. A sorok 40 centiméterre legyenek egymástól, hogy a kapálás és a szedés végzéséhez elegendő he­lyünk maradjon. A karósbabfaj- ták közül a sárga hüvelyű Julis­ka bab és a zöld hüvelyű Imperá- tor | legalkalmasabb másodvetés­re. Karósbab termelésénél 70x70 centiméteres távolságban négy karóból álló gúlák tövébe ves­sünk, karónként összesen nyolc- tíz babszemet. A borsó Is eredményesen ter­meszthető másodvetésben. Főként a Rajnai törpe, az Expressz, a Glolre de Qulmper és a Debre­ceni világoszöld fajták termesz­tése Javasolt. Tíz négyzetméterre 25—28 dekagramm vetőmag szük­ge szövetkezeteket. Melyik ak­kor a fő tartalék? — Véleményem szerint a ter­melés legfőbb tartaléka a „kö­zépső harmadban”, az átlagosan gazdálkodó szövetkezetek köré­ben található. Ebben a körben nagyon sok szövetkezet kitűnő természeti körülmények között gazdálkodik. Kézenfekvő, hogy Itt lehet a termelési eredménye­ket a legjobban és leggyorsabban fokozni, persze ügyelve a gazda­ságosság követelményeire is. — Kicsit érthetetlen, hogy ezek a szövetkezetek olyan tartósan megmaradnak a középme­zőnyben. Igényük nincs a fej­lesztésre, vagy létezik valami­féle „skatulya" amibe beleszo­rulnak? — Én azt mondanám, hogy Is­is. Megfigyelhető valóban ezek­ben a szövetkezetekben bizonyos- fokú önelégültség vagy talán In­kább a kockázattól való tartóz­kodás. Félelem, hogy az újra való áttérés gondokat okozhat. Ám sajnos az Is tény, hogy a mező- gazdaság Ipari kiszolgálása, mű­szaki ellátás útján történik. És Itt nagyon veszélyes a skatulya, tehát. ha, a kevésből elsősorban azoknak juttatnak, akik mármost jók, kimaradnak azok, akik ezt a segítséget felhasználva jókká válhatnak. A magyar Iparnak, kereskedelemnek, külkereskede­lemnek, jelentős feladatai vannak tehát abban, hogy ezt a legna­gyobb tartalékot feltárhassuk. Ez­zel a megállapítással nem aka­rom felmenteni a felelősség alól a jó lehetőségekkel rendelkező, de azokat osak részben kihasz­náló gazdaságok felelős vezetőit. — Ügy gondolom, ebben a be­szélgetésben nem feledkezhe­tünk meg a belső harmadról, a jó szövetkezetekről sem. Róluk mit mondana? — A feltétlen elismerés hang­ján szeretnék ezekről a gazda­ságokról szólni. Magas hozamo­kat, kiváló gazdasági eredmé­nyeket érnek el. Korszerű Uzem­ter lehet, s a borsószemeket egy­mástól 3—5 centiméterre célsze­rű elszórni. Ügyelni keli arra is, hogy a magok általában négy- nyolc centiméter mélységbe ke­rüljenek. A gyökérzöldségeket július kö­zepéig vethetjük még. Sárgarépa- fajták közül a Duwicki, az Amsterdam! és a Nantes! alkal­mas másodvetésre. Száz négyzet­méternyi terület bevetéséhez 40— 60 dekagramm vetőmagra van szükség. Petrezselyemből nyári vetésre a Korai cukor és a Fél­hosszú fajták javasolhatók. Száz négyzetméterre 30—40 deka­gramm vetőmagot szórjunk ki, 30 centiméteres sortávolságban. A nyári és az ősz eleji Idő­szak egyik legkedveltebb zöld­ségféléje az uborka. Júliusban csak rövid tenyészidejű fajtákat vessünk kiskertünkben, mint a Budai csemege, a Rajnai fürtös, a Budai félhosszú, a Kecskeméti 113 F 1, a Budai korai és a Kecs­keméti bőtermő. Tíz négyzetmé­terre öt-hat magot kell elvetni, egymétemyl sor és 20 centimé­teres fészektávolságban. Egy fé­szekbe két-három magot vethe­tünk. Július4első felében kell a spe­nótot is vetni. A Matador, a Wi- roflay, a Vitai és az Eszkimó fajták termesztése gazdaságos. Mivel a spenót rövid tenyészide­jű .növény, ezért másodvetésre ki­válóan alkalmas. A magvakat két-három centiméter mélységű barázdákba, 20—30 centiméter sortávolság betartásával vessük el. A legnagyobb testű őszi és téli retek vetési ideje is ebben az idő­szakban van. Tíz négyzetméter terület bevetéséhez hat gramm vetőmag szükséges, 25—30 centi­méter sor- és 10—15 centiméter tőtávolság mellett. Termesztésre a Müncheni sör és az Erfurti ke­rek fekete Javasolt. Vethető még csemegekukorica Is. A legalkalmasabb fajta a Fe­hér mazsola. Az optimális sor- és tőtávolság 50x50 centiméter. Egy- egy fészekbe két-három mag ke­rüljön. Mindezekből kitűnik, hogy mi­lyen bőséges választékban lehet termőterületeinket másodszor Is zöldségtermesztéssel hasznosítani. és munkaszervezést valósítanak meg. Alighanem a legtöbbet te­szik mezőgazdaságunk fejlődé­séért, az egész falu, a környezet átformálásáért is. Rájuk jellem­ző a kezdeményezés, a kockázat- vállalási kedv. Jó kapcsolatban vannak a tudományos műhelyek­kel, ezek eredményeit gyorsan ültetik át a gyakorlatba. Tovább­ra is számíthatunk rájuk, arra, hogy még inkább fokozzák ered­ményeiket. — Ezek a szövetkezetek álta­lában már ma világszínvona­lon termelnek. Ámde tapasz­talható, hogy az állami elvo­nások olykor „centiző" latol­gatásra késztetik közgazdásza­inkat. Érdekük, hogy még to­vább fokozzák erőfeszítései­ket? — Nyugodtan merem állítani, hogy Igen. Ezeknek a gazdasá­goknak Is érdekük, hogy még to­vább haladjanak azon az úton, amelyen már eddig Is szép sike­reket értek el. Az állami sza­bályozás keretei között persze, de növelni tudják még a személyi jövedelmeket Is. Ennél talán je­lentősebb, hogy a növekvő ered­mények lehetővé teszik a mun­kahelyi körülmények további ja­vítását és a környezet fejleszté­sét. De ezeknek a szövetkezetek­nek a vezetői öntudat dolgában Is fejlettek, sarkallja őket a nép­gazdaság érdeke, egyáltalán a tagság és az ország szolgálata. Nem közömbös tényező, a kiví­vott erkölcsi rang megtartása sem, Bízhatunk bennük. — Végezetül megkérdezném, hogy mit vár az idei eszten­dőtől? — A kérdés kicsit korai, de a válasz elől nem kell kitérnem. Optimista vagyok. Az állatte­nyésztési eredmények az eltelt hónapok során szépen alakultak. A gabonafélékre az eddigi idő­járás inkább kedvező volt, mint kedvezőtlen. Ez a tavasz valóban nagyon változatos, sok gondot okoz a gyümölcs- és zöldségter­mesztőknek, a kukoricáért fele­lős agronómusoknak. Az évszak­hoz képest egy picike lemaradá­sunk is van, de ez pótolható. A Sárréten, ahol én ÍŐagronómus voltam, a kertészek az időjárással összefüggő esélyekre paraszti böl­csességgel azt szokták mondani, hogy „ami elrontotta, az helyre is tudja hozni". — Bizonyára így is lesz... F. B. A MESTERSÉGES ÉGBOLT ALATT 9 A Budapesti Műszaki Egyetem épületgépészeti II. tanszékén ku­tatómunka kezdődött a napener­gia minél gazdaságosabb és cél­szerűbb hasznosítására. A külön­leges világítástechnikai mérése­ket hat méter, átmérőjű kupolá­ba épített mesterséges égbolt alatt végzik. Képünk a tanszék laboratóriumában készült. MEGGYSZÜRET AZ ÉPÍTŐTÁBORBAN • A Balatonboglárl Állami Gaz­daság gyümölcsösében 860 KI8Z- es fiatal megkezdte a munkát. Valamennyien a lengyeltóti Kál­lai Éva építőtábor lakói. A ké­pen: SzedlS a meggyet a fény ok. Szélmalmok... Szánnyaszegett .vén kőmonstrumok... Ne mond­ják, hogy elhibázott Jelző a „szárnyaszegett” ekkora .kerek ■téglabástyáikra. Mert bíz’ „aktív” korukban olyan hatást is tudtak ők kelteni a szemlélőre, mint­ha föl volnának „pillangózva”. Mert addig látszottak csak vas­kos, lomha építménynek, míg szélcsendben szenderegtek pad­kájukon. Akár ősidőkből ittma­radt kőbálványok. De ha feltá­madt a szél, s vígan keringélt a vitorla, csodálatosan kecsessé, virgonccá változtak. Szinte el lehetett képzelni, hogy képesek volnának bármely pillanatban szárnyra kelni. (Ez a varázslatos hatás Ihlette talán Cervantest Is, amikor a szélmalmoknak oly fontos groteszk szerepet álmodott a Don Quljoteba.) Szélmalmok... Ugyan meny­nyi van még belőlük — persze csak mint Ipari műemlék, vagy Ilyen jellegű -- megyénkben Is? Csupán a henye emlékezet lel­tára szerint: Tataházán, a Mol­nár Pálné-féle — használaton kívül; Kiskunhalason, a XIX. szá­zadból megmaradt, s működőké­pessé rekonstruált; Jánoshalmán a Bognár Józseínóé; Kiskunfé­legyházán, a múzeum udvarában a Pajkos—Szabó szélmolnár- d'lnasztlától még a harmincas években megvásárolt szélmalom, amely százkét esztendeig állta az Idők viharát eredeti helyén, a Klsmlndszentl út mentén. (Be- költöztetésének történetét megír­tuk már.) Szélmalmok... Ahol téglapora se maradt már közel—távol az ósdi üzemnek, a fiatalság Is csak lexikonból tudja meg — ha egyáltalán érdekli, miután és netán felébresztették kíváncsisá­gát —, hogy miféle „létesítmé­nyek” is voltak ezek. A malmok olyan fajtáját képviselték, mely­nél a szél erejét használták fel a kő forgatására; A őrlőjárat a hajtószerkezettel együtt többnyi­re .toronyszerű, fa- vagy kőépü­letben volt elhelyezve. Süveg alakú tetejéből nyúlt ki a szél­kerék — 4—6 sugaras vitorlás lapáttal. ,,... Alföldünkön még sokat látni belőlük...” — irta az 1927-ben kiadott „Révai Nagy Lexikona” szakszerzőtársainak egyike. Kiskunfélegyháza nagy­kiterjedésű itanyavlíágában még negyvenöt működött a múlt szá­zad végén. S hajdani értékeink maradé­kainak ; növekvő megbecsülése, féltő továbbőrzése, az esetleg még „föl nem fedezett hagya­— Szervusz, Béla, hogy vagy, mi újság felétek? — Szevasz, kÖszl, megvagyunk. A lányom szépen fejlődik, szinte naponta meglep valami újjal, amikor este hazamegyek. A fele­ségem továbbra is gyesen van. — A lakás épül? — Épülget. — Benn a gyárban mi újság? — A legfrissebb újság az, hogy tegnap elbúcsúztam tőle, s most, ezen a reggelen kezdek az új mun­kahelyemén, szintén benn Kecs­keméten. — No csakl És miért? — Hosszú történet ez, és már régebben érlelődött bennem az el­határozás. Azt hiszem, említettem már neked, hogy a gyár ösztöndí­jasa voltam a Gépipari és Auto­matizálási Műszaki Főiskolán. Ügy rémlik, tudsz arról is, hogy én az érettségi után nem Jelent­keztem mindjárt felsőoktatási in­tézménybe, hanem először kita­nultam az autószerelő szakmát. Sokszor mondtam már azóta ma­gamnak: Béla, te boldogtalan, ma­radtál volna a szakmádnál, szeret­ted, mért kellett neked „feljebb” kapaszkodni?! Anyagi gondjaid soha nem lennének! Szóval, érettségi, szakma, utána a gyárban helyezkedtem el, alkal­mazotti munkakörben, amely kö­zel állt a technológiához. Körülbe­lül két évig dolgoztam ott, amikor jelentkeztem a GÁMF-ra, felvet­tek, s a gyár ösztöndíjat adott a nappali tagozatra. Eddig szép, ugye? Hetvenhatban megkaptam az üzemmérnöki diplomát, s termé­szetesen visszamentem a gyárba, ahová az ösztöndíjam kötött. De nemcsak azért mentem vissza, mert nem akartam az ösztöndíj- szerződést megszegni, hanem azért is, mert vonzott ez a munkahely. Amennyire a megye ipari üzemelt ismertem, ez az egyik népgazda­sági program megvalósításában részt vevő gyár az átlagnál korsze­rűbb, fejlődő, érdekes feladatokat kínáló munkahelynek ígérkezett. Az is volt. A kollektíva csupa ren­tdkok” megtalálása örömteli kö­telességünk. Az Is mindannyi­szor jóleső érzés, hogy bár va­lamikor előbb már. leírtuk ve­lük kapcsolatiban — „az utolsó" jelzőt, egyszeresek megint fel­bukkan még egy „utolsó". Mint ahogy a félegyházi malom szét- szedése-összeralkása Idején meg­emlékeztünk arról, hogy az ács­munkákat „az egykori szélma- lomjavitó dinasztia utolsó tagja, a 60 esztendős Mogyoró Sándor végezte.. Fotóriporterünk a minap új­ból rátalált: a szélmalomszerkezet építő szakma egyik „utolsó" mo­hikánjára. Felsőszentivánon, öreg szélmalma őrlőjárata, hajtószer­kezetei mellett tevékenykedve érte Nagy Torma Vincét. Most is molnárkodik az idős ember, ámbár a. szerkezetet már régóta des, jó kollégákból állt. A főnökök hagyták az embert dolgozni, még segítettek is, ha kellett. Akkor miért hagytam ott mégis? — lá­tom ezt akarod kérdezni. Lehet, hogy egy árnyalattal rosszabb lesz rólam a véleményed: anyagi okok miatt. Nem szégyel­lem bevallani. Mint üzemmérnök kettőezer-kétszázzal kezdtem a gyárban. Már a besorolásom miatt is volt egy kis vitánk, mert a munkahely a korábban ott eltöl­tött két év helyett csak egyet akart beszámítani. Végül elismerték a másodikat is. Egy év eltelte után, az éves fize­tésemelés után is csak annyi volt a fizetésem, mint azoknak, akik újonnan odajöttek a főiskoláról. Tehát tulajdonképpen mögéjük szorultam. Most, amikor beadtam a fölmondást, az idei fizetésemelés után kétezer-ötszázötven forint volt a fizetésem. Hasonlítsam ezt össze neked egy betanított munkás keresetével? Azt hiszem, nem szükséges, tudod anélkül is, hogy kettőnk közül ki visz haza többet. Legfeljebb arra nem gondolsz, hogy „ráadásul” rajtam mennylvei nagyobb felelősség van. Mert, ha én rosszul dolgozok ki egy techno­lógiát, abból tetemes veszteség származhat, s a fejem porba hull...! — A hozzád hasonló, veled egy­idős pályakezdőket jobban meg­becsülték anyagilag? — Nem hiszem azt magamról, hogy mostoha gyereke voltam a gyárnak, i azt sem, hogy azért emeltek csak apránként a fizeté­semen, mert anélkül is odakötött az ösztöndíj, amit távozás esetén vissza kellett volna, i kell is, fi­zetnem. Á többiek se keresnek jobban, legalábbis általában, ha az ott töltött éveik számát figye­lembe vesszük. Arra nem akarsz rákérdezni, hogy talán rosszul vé­geztem a dolgomat, és azért nem haladtam előre? Csak nyugodtan. Mert kiemelkedő sikerekkel nem dicsekedhetek ugyan, de azért megcsináltam, amit kellett. — Nem elég nyereséges a tér­ném szélkerék, s a vitorlák hajt­ják —, hanem motor. Láthatjuk a külső felvételen, hogy más­képp már nem is működhetne a tartósítással, karbantartással megóvott öreg berendezés, hi­szen a szélmalom a szó szoros értelmében szárnyaszegett. Vitor­láját hej de rég „elfújia a szél”. Nagy Torma Vince bátyánk szakértelmére még szükség volt a közelmúlt időkben Is; a híres- nevezetes dorozsmai .sgéjipalpm helyreállításánál az ő tanácsai alapján dolgoztok,.'Áz öreg szél­molnár fia — ’mondhatjuk úgy — nem esett messze a mester­ség fájától; Kecskeméten szintén a szakmában dolgozik. Csak per­sze — ipartörténeti értelemben — mégiscsak messze a szélma­lomtól ... Tóth István* melés a magasabb bérfejlesztés­hez? — Ez nem^ lehet kizáró ok, hi­szen a gyár, például tavaly, igen szép eredménytervet teljesített. — Mielőtt eljöttél, elmondtad as Indokaid az Illetékeseknek? — El. Azt mondták, várjak tü­relmesen, majd alakul. — Marasztalni nem marasztal­tak? — De igen. Még visszatetszést Is keltett bennem, hogy a főnököm, miután már tudott a távozási szán­dékomról, gyakrabban rázott ve­lem kezet. És megdicsért: Hallom Bélám, hogy mostanában jól be­jönnek a dolgaid. Csak így további — Te eljöttél. A többiek? — Nem én vagyok az első fiatal műszaki, aki az Idén otthagyta a gyárat ugyanazon ok miatt, és tu­dok arról is, hogy még mások is készülődnek. Nem lesz könnyű a helyzet a technológián, s más he­lyen sem a gyárban, ha nem vál­toznak a körülmények ebben a te­kintetben. Azt hallom, hogy as idén már a GAMF-ról is szűkeb­ben csordogál a gyár felé az után­pótlás. Máshol magasabb kezdő- fizetést kapnak. Eddig évente ve­lük töltötték fel az üres helyeket. — Az új munkaadódtól mennyi fizetést kapsz? — Ne hidd, hogy egy lépésnyire a harmincadik évemtől, egy csa­lád „fejeként” most már nagy pénzt keresek. Háromezer-kettő* százat. A velem egyforma gyakor­lattal rendelkező és azonos vég­zettségű fiatalok — a volt gyáram kivételével — általában ennyit keresnek. Most azért elégedett va­gyok, mert utolértem őket. Az új munkahelyemen mindent megte­szek, hogy a bizalmat megszolgál­jam. Nos, ennyi a történetem. Re­mélem, azért nem tartasz vándor­madárnak? — Nem. • Béla kérte, hogy ne nevezzem meg a volt munkahelyét, mert nem akar onnan senkit elriasztani. Reméli, hogy az utána jövőket Job­ban megbecsülik majd anyagilag. A. Tóth Sándor Nyári veteményezés séges. A sortávolság 25 centimé­PÁLYAKEZDŐK j „Remélem, nem tartasz vándormadárnak?’*

Next

/
Oldalképek
Tartalom