Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-07 / 132. szám

1978. június 7. • PETŐFI NÉPE • t

A közművelődés anyagi erőforrásai

9 Tabdlban kevés as állami támogatás, a gazdaságok sem adnak semmit. S lám — tő leg a társadalmi munka eredményeképpen — mégis vlssonylag tetszetős a külső-belső környezet. (Pásztor Zoltán (elvétele.)

A munka oroszlánja?

Honnan van a pénz ?

„Az állam támogatások nyáj* tásával elősegíti, hogy a kulturális termékek árai és a közművelődési szolgáltatások dijai a közművelődéspolitika céljaival összhangban legyenek."

„A közművelődés fejlesztéséhez saját anyagi eszközeikkel a társadalmi szervezetek, a vállalatok és a szövetkezetek Is hozzájárulnak,”

(Részlet a közművelődési törvényből.)

Honnan van hát a közművelődési munka folyamatossá tételére a szükséges összeg, a megfelelő pénzmennyiség? Vagyis: egy-egy lakott helység művelődési Intézménye miféle anyagi forrásokra támaszkodhat a tervezéskor, s azok megvalósítása közben? Nem túl bonyolult a kérdés; eléggé könnyű megadni a választ a felvetett kérdésre.

Rendeletek alapján kötelező és rendszeres — évi — állami (tanácsi) támogatás; szövetkezetek, Ipari és egyéb vállalatok, Időnkénti vagy folyamatos pénzügyi segítsége szerződés, megállapodás alapján; különféle tagdíjak; műsoros rendezvényekből és bálákból, zenés eseményekből fakadó bevételek; egyéb alkalmi támogatások: Íme, ezek képezik a működés gazdasági alapját. Ám nézzük közelebbről ezt Is.

□ □ □

Az évek során kialakult gyakorlat azt mutatja, hogy a bruttó költségvetésnek nagyjából a falit adja at állam. A Népi Ellenőrzési Bizottság egyik nagyszabású vizsgálata azonban megállapította: a viszonylag helyes arányon sokat ront, hogy a szélsőségig nagy az eltérés at egyes helyek kötött. Így van ez Bács- Ktskunban Is. Az általunk vizsgált negyvennégy Intézmény közül mindössze tizennyolc — tehát jóformán csak minden harmadik — van szerencsés helyzetben ebből a szempontból, Érdemes megemlíteni néhány kirívó példát. Fáhlban csupán tizenkettő, Tabdlban tizennyolc, Miskén csak tizenhat százalékát kapták az évi költségvetésnek.

Mit jelent ez? Azt, hogy amennyivel kevesebb egy adott helyen az állami támogatás, any. nylval Inkább rászorulnak ott az „üzletelésre", arra, hogy mindenáron „betermeljék" a működéshez szükséges pénzt. Viszonylag kevés az olyan pozitív példa, mint a csátaljal, ahol a százötvenkétezer forintos évi költségvetésből száztlzezret megkapnak támogatósként. Hasonlóan jó a helyzet Ilyen tekintetben még Drágszélen, Bácsbokodon/ Csávolyon, Kalocsán, Kisszálláson és SUkösdön.

□ □ □ '

Azt mondottuk, hogy ahol aránytalanul kevés az állami támogatás, ott (gy vagy úgy ez a

hátrány a tartalmi munka rovására megy, valamiképpen színvonal csökkenéshez vezet. Különösen, ha az egyes Intézmények „félnek” azoktól az értékes rendezvényektől, amelyen úgymond, „nincs elég haszon”, amelyre „ráfizetnek”. S még Inkább, ha a bevétel fokozása érdekében szem elől tévesztik a párt közművelődési határozatát, a ténylegesen meglevő Igények kielégítését. Az Ilyenek nem veszik figyelembe a közművelődési határozat Ide vonatkozó részét, mely kimondja: „Anyagi szempontok nem okozhatnak kulturális, politikai, tartalmi, színvonalbeli engedményeket."

Márpedig Igenis engedményekre kényszerülnek ott, ahol túlzásba viszik a „könnyű műfajú” rendezvényeket. Ahol a nótaest, a disco és a bál uralkodóvá lesz. Dunapatajon például egy év alatt százharmlnckétezer, Császártöltésen nyolcanötezer forintot „hoztak össze" bálákból. Mennyivel kedvezőbb a kép ebből a szempontból Is Lajosmlgsén és Kalocsán^ ahol mindössze tizenegy — Illetve négyezer forint „jött őszsze” hasonló rendezvényekből. (Félreértés ne essék: korántsem a „könnyű” szórakozási alkalmakat kifogásoljuk! Csupán az nem tetszik, ha a kellő támogatás hiányában ilyesfajta egyoldalúságra kényszerül egy Intézmény).

□ □ □ '

Ha tehát a támogatás kevés, a bálákhoz hasonló bevételi források meg lecsökkennek, s ugyanakkor a folyamatos működéshez több pénz kellene, akkor hogyan, miként lehet azt előteremteni? Van-e más, szabályos és célravezető megoldás az anyagi erőforrások gazdagítására?

Van ilyen lehetőség. Az, ha a helyi szövetkezetek és más gazdasági egységek segítik a közművelődést anyagilag Is. Ez egyébként — mint a mottóban Jeleztük — törvényben előirt kötelességük.

Megyénkben -- a vizsgált negyvennégy helység intézményeinek adatai alapján — meglehetősen változatos az összkép ilyen vonatkozásban Is. Vannak kimagaslóan pozitív példák. Ezek közé tartozik többek között Vaskút, Lajosmtzse, Izsák és Kalocsa. Ezekben a helységekben a gyümölcsöző együttműködés folytán az átlagosnál Jóval nagyobb összeggel segítik a gazdaságok a közművelődést. Nem egy helyen két-háromezer forintot Is szánnak Ilyen célra évente. Jónak mondható még a helyzet a támogatás mértékét tekintve Hajóson, Hartán, Miskén és Jászszentlászlón. S hogy Ismét említsünk rossz példát is: Baján, Halason, Csengődön, Laklteleken, Kunszentmlklóson, Mélykúton, Jakabszólláson és Kisszálláson egyetlen fillérrel nem támogatják a munkahelyek a művelődési házat.

Felmerül a kérdés ezzel kapcsolatban: mik a feltételei a rendszeres pénzügyi segítségnek? A gyakorlat azt mutatja, hogy ahol a szövetkezetek, üzemek jól működnek, s ahol a párt- és tanácsi vezetők közreműködnek a jó ügy érdekében, és ahol a művelődési intézmény az előzetes munkája során tekintélyt vívott ki magának — és ellenszolgáltatásul adni is tud jó programot stb., — ott előbb-utóbb sikerül megteremteni a tartalmas működés anyagi feltételeit.

Varga Mihály

„írott kő”

A kő süttői márvány. A súlya: 12 tonna. Dunántúli bányászok féltve-óva hozták ki .épen a mélyből, erdélyi művészek róták rá domborművű álmaikat. Így lett belőle: írott kő.

Ok, a szobrászok adták neki ezt a nevet, mintha csak „Írásos” mintáról, vagy „Írott képről” lenne szó, hangsúlyozván ezzel a vésés rajzolatát, s a vonalakban megfogalmazott gondolatot. Hiszen az Írás ad (betű) képet a szónak, látható formát a nyelvnek; ezen az (rótt kövön a képzőművészet nyújt kezet az irodalomnak.

A két, méltán nagyhírű kolozsvári szobrászművészt, Szervátlusz Jenőt és fiát, Tibort keresték fel Pópa város megrendelésével a 450 éves kollégium „öregdiákjai”, hogy felkérjék őket: készítsenek emlékművet Jókainak. Hirdesse végre méltó emlék, hogy ő is itt volt diák. Petőfi szobra — szintén az öregdiákok fáradozása nyomán — már itt áll a téren, találjon tehát végre újra egymásra ha kőalakban is, a két hajdani barát, nagyhírű iskolájuk csillagpályát befutott egykori reménységei. A mű elkészült, „Írott kő” lett, amelynek minden oldaláról más, de egyazon gondolatot hordozó kép tekint le ránk, mert mindegyik a folklór formanyelvén szól, s a Jókai életmű népmesével rokon vonósait hozza közel hozzánk.

Az ifjú diák az egyik oldalon, aki maga is, mint a mesebeli király legkisebb fia, tündöklő tekintettel indul a sárkány legyőzésére; s le is győzi, ha mást nem, a múló időt. Azt mindenképpen legyőzte: mert kezében egyetlen fegyverével, a kis acéltollal olyan tartós hatalmat szerzett a szívek felett, mint sem előtte, sem utána senki más.

Túlnan az Íróvá érett mese királyfi, már Idősen, Íróasztala mellett, s a két ábrázolás között legismertebb alakjai: a Kőszívű ember fiai, s a Lőcsei fehér asszony kuruc vitézei. Két szabadságharc hősei, úgy ahogy az lró papírra és szivekbe Írott történetei őrzik őket. Most őrzi alakjukat az „Írott kő” is, Ám az egymás alatti síkokban elhelyezett, táltos paripák alatt megálló figurák komor-kemény, élesen metszett vonásai már a balladák üzenetét hozzák, évszázados szenvedések tragikumát, mintegy jelezvén a mese bája mögött a sokféle vihartól tépett embert, a népet, melynek álmaiból e költészet, és vele a Jókaié Is, meg a Szervátiuszoké Is fakadt.

B. É.

• A szobor Pápán. (MTI-fotó - KS.) .1

A szólásért? használata előadásunk szamléletességét, gondolataink árnyalt kifejezését segítik élő. De ahogy nyelvtanunk más területein is hibákat követnék el a szénásokat sem mindig jól használják. Sok hiba származik abból. hogy a szólásokat összekeverik. A leggyakoribb hibákat elemezzük. talán ezzel sikerül számukat csökkentén!.

A szénánk csehül áll — halljuk. de néha olvassuk is. A csehül állunk és rosszul áll a szénánk szólásokat keverik benne össze.

Vaj van a füle mögött. Ha az illető ravasz, mondjuk azt. hogy van valami a füle mögött. Ha pedig takargatni valója van, akkor ez a szólás helyes: vaj van a fején.

Otthagyja a foga fehérit. Ha önkéntelenül elárulja alattomos szándékát, akkor kimutatja a foga fehérit. ha pedig a küzdelemben élesik. odavesz, akkor otthagyja a fogát.

Nagyon összerúgják a port. Ez Is öszvér szólás. Ha táncolnak, akkor rúgják a port. ha pedig veszekszenek: összerúgják a patkót.

Szeget ütött a fülembe. Ez is két szólást kever össze. A szög a fejjel kapcsolatos, a fülhöz pedig a .bolha kerüli a szólásba. Valami szöget üt a fejébe akt jelenti, hogy gondolkodóba ejti. Aki pedig bolhát ültet (vagy tesz) valakinek a fülébe, az elgondolkodtató, nyugtalanító dolgot közöL

Lehúzza róla a keresztvizet. Pedig a keresztvizet leszedik arról. akit nagyon ileszidnak, mindennek elmondanak. És húzzák, de nem le, hanem inkább rd valakire a vizes lepedőt, vagyis a vétkesnek jól ellátják a baját.

Gyakori hiba, pedig könnyen meg lehetne jegyezni a jó használatát: lándzsát tör és pálcát tör, csak a vonzatokra kellene ügyelni. A középkori viadalon törtek lándzsát valaki mellett, valaki érdekében. Viszont filmekben Is többször lehet látni, hogy a bíró a halálos ítélet kihirdetésekor pálcát tör el az elitéit fölött (mivel a bíró emelvényen áll az elítélt pedig áz emelvény előtt).

Ezt is sokszor halljuk: túllő a lovon. Szegény ló. mit ijesztgetik. Ha a túllő elemet tártjuk meg. akkor túllövünk a célon. Ha pedig a ló a fontos, akkor átesünk a lovon, vagy még gyakrabban a ló másik oldalára.

Nagyon ütötték a tüzet. Ha a tüzet ütjük, ütögetjük. akkor elalszik. Tehát szitsuk a tüzet, vagy üssük a vasat, ha valamit nagyon el akarunk érni.

Nem enged a huszonegyből. Ez sem jó, mert a 21-et a kártyában szokták kivágni, de azt mondjuk, hogy nem engedünk a 48-ból (1848-ból).

Tücsköt-békát kiabál rá. Pedig a szólásban a tücsökhöz a bogár, a békához a kígyó tartozik. Tehát vagy azt mondjuk, hogy tücsköt-bogarat összebeszél, vagy kigyót-békát kiabál rá. Persze a jelentésben van egy kis eltérés Is.

Furcsa ez is: elvágták maguk alatt a talajt. Vagy maguk alatt a fát. vagy kicsúszott lábuk alól a talaj, vagy esetleg elvesztették lábuk alatt a talajt.

Aki nagyon horkol, az semmi esetre sem a lóbőrt fújja, hanem a kását, a ló bőrt ugyanis húzzák. Mindkét művelet sajátos hangot ad. amely a horkoláshoz hasonlít.

Nehéz dologra vállalkozik, aki a viharból akarja kifogni a lovat. A viharból a szelet lehet kifogni a kocsiból pedig a lovat. így a ló nem kapcsolódhat a viharhoz, hanem csak a szél. Tehát csak így mondhatjuk: a viharból akarja kifogni a szelet.

És aki túljutott a munka oroszlánján? Arról csak azt mondhatjuk: túljutott a munka dandárján. vagy: övé az oroszlánrész (a munkában).

De sajnos nemcsak a szólások összekeverésével lehet hibát elkövetni, hanem a szólások rossz használatával is.

Előre ittak az ünnepelt bőrére. A medbe bőrére szokás előre inni. Remélve, hogy az ünnepeltet nem akarták megölni.

Fabatkát sem irt a művészethez. Legfeljebb azt mondhatjuk: fabatkát sem ér a művészete.

Milyen furcsa fogalmazás: Dárius kincsével se ér föl az ábécé 40 betűje. Talán fordítva: Ddrtue kincse sem ér föl az ábécé 40 betűjével.

Az emberre ráhúznak egy kaptafát. Éppen fordítva lehet mondani, ha mindenáron ragaszkodunk a kaptafához (az embert ráhúzzák egy kaptafára.

Passuth Lászlónak az Örök Hispánia c. útleírásában borjúnyúzó kiskeddre van utalás. Pedig a gyermekkoromban hallott mondóka szerint is: holnapután Mskedden, borjúnyúzó pénteken. Mivel ilyen napok nincsenek, a mondókának és a borjúnyúzó pénteknek is csak az lehet a jelentése. hogy sohanapján.

Körmünkre koppintott a tél. Időszerűsége a körmünkre ég. Akik ilyeneket mondanak, emlékeznek egy szólásunkra, amely valóban a körömmel kapcsolatos: körmére ég a dolog. De tovább kell keresnünk a szólás eredetét. A kódexirodalom korára kell visszamenni. A szerzetesek és az apácák este a sötét templomban imádkoztak. Az egyik körmükre ragasztott kis gyertya világította meg az ima szövegét. Bizony sietniük kellett az imával, hogy a körmükre ne égjen a gyertya. Ezt a szólást később átvitték minden más dologra is. így keletkezett a körmünkre ég a dolog szólás is. Ezt tudva, meg tudjuk érteni, hogy miért hibás a közölt két szólás.

Kiss István

Iwlíííllífíi

TÓTH BÉLA:

Legendák a lóról

(19.) Ki* Hús (Iának dicsekedett egy lovas katona, hogy ő a lovával futtában fogja el a nyulat. Mire az elhitte néki, mondván, hogy ő meg a szaladó nyulat a lováról simogatja. A katona se hagyta magát, hogy neki egy Pírok nevű lova úgy vágtatott az eső elől, hogy mindig csak a farát érte.

Ezt a Kis Ilui fia nem dudálta, csak azt kérdezte, hogy nem arról a Pirókról van-e szó, amelyiket ő a múlt héten vágtában patkóit meg?

Ügy voltam vele, tudja Korbász a dolgát, én okítsam böcsületre, hisz haszontalan egy foglalkozás az. Halat tanítsak úszni, napnak gyertyával világítsak, vaknak mutassam a hajnalt? Ügy kell ez néki, mint száraz toroknak az üres korsó, dohányosnak a törött pipa, madárnak a törkölypálinka. Akarom mondani, a román vászoncseléd nem esett szóba közöttünk.

27.

Amikor az új kétezres lócsapat Is levizsgázott, tavaszra kétszer

kétezer lovat udtunk Savoyal alá. Gondoltam, Jön. valami újabb cslnglllnglvel értük. De nem. Olyan parancs érkezett, hogy minden fegyverforgató sorakozzon, tömörüljön Temesvár alá. Ottmaradtam ezerötszáz, katona alá nem való lóval, meg a kaszapörlekkel.

Korbász fölpakolt, egy zacskó dohányt adott, meg egy bőrlszáknyl írókészséget. Réz kalamárist, százig való lúd- és acéltoliakkal, egy konc papírt, a koplttabblk parókáját, egy lyukas csizmát, aztán elköszönt.

Telt egy hónap, kettő mögöttünk, én a tánc óta nem mentem a faluba, nem néztem a fátát, csak egyszer látom, akkora az ereszet eleje, majd leszakad. Korbász gyereket épített neki. Mert csak az lehetett. Más azt nem környékezhette. Gyereket már nem cselekedhetett neki. Napokig fájt a fejem érte. Magam szereltem volna a gyerek okozója lenni. Mindig is. gyerekboloríd voltam.

Megint csak tellett az Idő, a fáta partra révészelte a Korbász

utódot, de olyan mágányos volt az a szegény asszony, akár az őszi fáról hullott levél. Szép kis arany gyereket csöppentett, fiút.

ÜKAPÄM, ESZES BALAZ»

Idős koromban mondhatok magamról bármit, csak igaz legyen.

Büszke, hötyke legénnyé lettem az öreg Kara keze alatt. Tényleg ktnyltogabta tudalmassúga minden bugyrát előttem, tudhattam a világról, amit az akkori nyitott szemű ember tudhatott. Volt módom hozzá. A mese időszámítása szerint, ahol három map egy esztendő, együtt éltünk 385 évig. Amúgy rendesen három teljes esztendeig.

Amikor én a pusztájukra estem, hát éppen a katonalovak leghltványabb részét orvosoltuk össze. Az a tarpán csapat, amelyikhez én kerültem, vérkeverés végett volt együtt.

A harmadik évem végén a katonalovak utolját hajtották el Belgrad alá, s a parancsolat sze-' ni nt Kara Matyi Is ment Nem jött vissza.

Készülhetett-e odamaradására vagy se, csak találgattuk, mert annyira hagyatkozott, hogy az már mutatta szándékát. Vagy pedig a koros ember bölcsessége dolgozott benne? Sokszor emlegette, hogy nem fáj semmije, csak érzi, hogy élete lámpájából kifagyott a tatár, szemez vele a halál. I " <•

Valamennyi aranypénzeit még én előttem a Korbász utódjára testálta. Csőkének, Rokonának, meg nekem a pásztorkészségeit

hagyta, s papírral is Igazolt három, szépen felöltöztetett nyergest. Nagy búcsúzkodásokat nem rendezett, öregember nehezen hal meg, volt ideje hozzászokni az élethez de mindig készen áll az utolsó útra. Kllencvenegy éves volt.

Elment, hogy majd jön, amikor tud. Vártuk istenvilág utánig, de egy zizzenetnyi hír arról nem jött vissza hozzánk. Elmentő utáni egy évre magunk Is megfordultunk lóvttelek révén közel a belgrádi tereken, de olyan emberre, ki egy kummanatot tudott volna róla, ml nem találtunk. Vízbe esett, ölte magát, zslványok martalékává lett, ■oha nem tudtuk meg. Ml a készségeken kívül a lóneveléshez való Ismereteket örököltük még tőle, a kenyérkereset tudományát, S minket úgy örökölt a gvardlán legelőin az utódlás, ahogy az Itatóvályúkat, maradék méneseket, látófákat és veremházakat. De hát nem volt nagy tralia az nekünk. Megszoktuk, ahogy nyerges ló a hevedert. Gavallér az öreg, Kara akarata szerint mindháromunkát számadónak tett egy-egy kRtonaménes mellé, mert Lipót utóda, III. Károly se tudott meglenni háborúskodás nélkül. Ahhoz katona kellett. A katona alá meg ló. így nekünk Is megvolt a kenyerünk. Hoztak* szllajokat, meg kancaméneseket, fabrikáltuk a lovait.

A ménesekhez úgy jártak* a hadfiak, akár a kocsmába. Megsúgták, milyen lóra vágyakoznak, ml megfabrikáltuk kívánalmuk szerint. A lengyel háborúra készülő rangos tisztek szerették maguk alatt a kék színű lovakat. Ugye olyan nem születik. Tudtunk hozzá az öreg Karától. Pokolkő tejet kevertünk török indigóval. Lófarokecsettel, választóvízzel hogy a bőrt ne érje, lepuhitottuk a szőrt. Jött rá a gyönyörű, vízálló kék festék. Mint a frissen vert kék vas, úgy ragyogott a rendelt ló. Majd megbolondult örömében a gazdája. Fizetett. Nem úgy, mint a hadikincstár.

Tudományunk híre messzi földekre eljárt. Túl a dunai oldalról Is vezettek át jegyes lovakat festésre. Eleinte nem tudtuk. hogy a csillagos fejű, szárcsapofájúakait mért festetik át, hisz olyan szép jegye az a lónak, hogy csuda. Hát lopottak voltak Ha az ismertető jegyek eltűntek, üthette bottal a nyomát a volt gazdája, öregedő, szürkülő szőrüket átfestettük feketére, fiatalítottuk. Zöld dió gubacsót megáztattuk gállckőoldatban, azzal öltöztettük a lovat. Lettek olyan rigószőrűek, a tulajdon gazdiját elfogta a dadogás örömében. Némely háborúhoz meg olyan ftáncolás kapott lábra, hogy piros farkú, sörényű lovakon szaladjon a tiszt. Á fehér ló sörényét, farkát vörösre, a barna szőrűék farkát fehérre festették.

Kara Matyi tanítása után 1 módik olyanok, hogy vissza-vdszszaitérnek. ö is az apjától tudta, hogy a törökök uralma Idején

annyiféle színben festették a lovakat. ahogy a katonakenyerű emberiségnek váltakozott a gusztusa.

28.

Volt Idő. amikor a piros színű lovakért égett a kedve a vagyonos katonának. Az akkori lónevelők tudtak Is olyat píngálnl. Ml több. azok között is többféle változatot. Voltak luszályveree színűre festettek, habos szeplőseik. vagy szeoék. habzó tubtnok, lUrás galambszínűék. pettyesek, tarka foltra farúak és mások.

Magunk között mondogattuk, hogy több gyászt érdemelt volna tőlünk az öreg Kara. de hát egyre ágaskodott bennünk a legény! erő. karódzott a kimondhatatlan. Így azután a cstkóslaübl. de ötvengomboe. szűr meg csizma, téli készség, pénz kellett ahhoz.

A gvárdlán jobbágyai voltunk továbbra Is, de ‘bérbe adva harci ló nevelésére a kincstárnak, szőröstől, bőröstől. Nagy ígéreteink voltak tőlünk, de mindig kicsit kaptunk. Lopni' azért nem loptunk. Hanem, ha pap az oltárról él ml a ménes után. Festettük, orvosoltunk, némely lovakat magunknak teremtettünk, müveskedtünk. Ha van és létezik immáron ágyúm úves. puskaműves, hogy,ne lennénk mi. lótenyésztők és tanítók egyenesen lóművesek.

(Folytatjuk.)