Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-27 / 148. szám

1978. június 81. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉPERNYŐ Kinyilatkoztatás helyett AZ ÁF£SZ-VEiND£GLÁTÁS FEJLŐDÉSE . Kevesebb italbolt, több vendéglő Növekszik a takarmánytermő terület A mezőgazdaságban csökken a kihasználatlan terület, a gazda­ságok mind nagyobb arányban vonják művelésbe a parlagfölde­ket — ezt bizonyítják a tavaszi határszemlék, amelyeknek ta­pasztalatairól összesítés készült a MÉM-ben. A központi és a helyi intézke­dések nyomán idén 6000 hektár­nyi olyan területet hasznosítanak a termelők, amelyet az elmúlt években elhanyagoltak, vagy egyáltalán nem használtak. A legtöbb parlagföldet Bács-Kis­­kun, Borsod és Pest megyében, „számolták föl”, de másutt is jó eredményeket értek el. A gazdaságok többsége takar­mánytermesztésre használja a ko­rábbi parlagot, s ezzel javítanak az állatállomány, elsősorban a tehenészetek takarmányellátásán. FILMJEGYZET A javíthatatlan A MÉSZÖV elnökhelyettesé­nek irodájában szemléltető tábla vonta magára a figyelmemet. A kereskedelem hálózati és forgal­mi adatai cím alatt a tábla egyik felének számoszlopai a szövetke­zeti vendéglátó hálózat fejlődésé­nek alakulását rögzítik. Az első sorból kitűnik, hogy az 1960. évi 271-gyel szemben tavaly 208-ra csökkent az áfész italboltok szá­ma a megyében. Hrebik Ferenc elnökhelyettes indítványozza: pásztázzunk végig a további sorokon. Az 1960—1977. évi adatok szembesítése csakugyan figyelmet érdemlő. Jól érzékeltetik, hogy az italboltok számának folyama­tos fogyatkozásával párhuzamo­san növekszik az éttermek és vendéglők, a cukrászdák és esz­presszók, valamint a büfék és falatozók száma. Az 1960. évi 59, 53, illetve 23-mal szemben tavaly 103, 75, illetve 77 áfész étterem és vendéglő, cukrászda és presszó, illetve büfé és falatozó állt a vendégfogadás szolgálatában. Vajon az italboltok számának fogyatkozásával csökkent-e a szeszes italok, s növekedett-e az ételek, ez utóbbin belül pedig a meleg ételek forgalma? — kér­dem. — 1960—1977. évi időszakot nézve, az ételforgalom részará­nya összességében 2,7 százalék­kal nőtt, az italforgalomé pedig több mint 6 százalékkal mérsék­lődött. Az ételforgalomnál ma­radva, gondolom, többet mondok, ha megemlítem: az utóbbi idő­szakban évente tízmillió forint körüli a növekedési átlag. A ta­valyi 783 millió forint áfész-ven­­déglátó forgalomból — amely nagyjából a fele a megye egész vendéglátó forgalmának — 130 millió az ételeladásból szárma­zott. S ami szintén figyelemre méltó: csak a meleg ételek for­galma 67 milliót tett ki. — Tapasztalatom szerint a megyében talán a legkisebb te­lepüléseket kivéve, már igencsak talál az ember meleg ételt kínáló áfész vendéglőt, s a vendégek többsége előfizetéses alapon ebé­del. Helytálló-e a megfigyelé­sem? — Ami az utóbbit illeti, fel­tétlenül helyes. A meleg ételek forgalmában az előfizetéses me­nüké növekszik erőteljesen. Míg 1970-ben hét, 1975-hen 17 mil­liót tett ki, tavaly pedig elérte a 30 millió forintot. Nem ilyen egyértelműen helytálló viszont az előző megfigyelése. Jelenleg ugyanis a megye 112 települése közül 74-ben jut meleg ételhez a vendég, s ez már egy kissé a fejlesztési feladatokat is jelzi. Ez utóbbiaknál maradva, az áfészek ez évi fejlesztési törek­véseiről — ha nem is a teljesség igényével — Hrebik Ferenc el­mondta : — Legutóbb, a hónap elején Tompán megnyitott határcsárdá­val gyarapodott az áfész vendég­látó hálózat; remélhetőleg köz­­megelégedésre szolgálja az új határátkelő növekvő számú ven­dégeit. Máris igen népszerű Ha­jóson, a buszváró mellett nem­régiben megnyitott, főleg ételt és üdítőket kínáló büfé. Ugyanitt említem a kunadacsi ■ ABC-üzlet és presszó mellett szintén az idén elkészült korszerű kisven­déglőt. Mellesleg ez a fokozato­san létrehozott áfész üzletsor a kis község képét tekintve is kel­lemes benyomást tesz az átuta­zóra. Ami a folyamatban levő fej­lesztéseket illeti: Kiskunmajsán, az új áruház melletti, régi üz­letek átalakításával egy bisztró, presszó és tőépítkezéssel a kör­nyék ellátására is hivatott cuk­rászüzem formálódik. Jelentős fejlesztés van folyamatban Bács­­bokodon is, ahol szintén átalakí­tással megújul, s így konyhával, és vendégváró szálláshelyekkel bővül a régi vendéglő. Dunapa­­tajon, szemben az áruházzal, mintegy 300 négyzetméter alap­­területű, Tiszakécske központján pedig egy nagy, az üzemi ét­keztetést is ellátó vendéglő épül. Petőfiszálláson százszemélyes konyha és vendéglő létrehozása van folyamatban. És várható, hogy a tervidőszak végéig Izsá­kon is új vendéglő váltja fel a korszerűtlen régit. .— Végül egy nagyon időszerű kérdés: milyen vendéglátás fo­gadja a megye üdülőterületeire látogatót? — A MÉSZÖV elnöksége nem­régiben tárgyalt az üdülőterüle­tek vendéglátásáról; a megye e területeinek 70 százalékát a szö­vetkezetek látják el. Közismert, hogy a népszerű Tőserdő például eléggé problémás ilyen szem­pontból. Nos, nem árulok el vele titkot: a hírős napokra készülve, a közös alapból 300 négyzetméter alapterületű, elemekből készült pavilont vásárolunk. A rendez­vény után 100 négyzetméternyi pavilon ü^letfér a tiszakécskei üdülőterületet, egyben az új la­kótelep ellátását szolgálja, 200 négyzetméter pedig a tőserdői vendéglátást hivatott javítani. A Vadkerti-tónál a Soltvad­­kert és Vidéke ÁFÉSZ körülbe­lül egymilliót fordít a fejlesztés­re. Bővült a Tóvendéglő konyhá­ja, s az önkiszolgálásra is beren­dezkedve, egyszerre 270 személyt tud ellátni. Kunfehértón pedig a Kiskunhalasi ÁFÉSZ által meg­nyitott faház-büfé javítja az üdülők ellátását. F. I. A film kezdő képsora egy né­hány hónapra elítélt szélhámos távozását örökíti meg a börtön­ből. Miért ítélték el, nem tud­juk, az azonban az első pil­lanatokban kiviláglik, hogy szél­hámosunk szabadulása percétől újabb csínyen töri a fejét. Ez- al­kalommal élettársának a palotá­ját adja el annak háta mögött egy amerikai házaspárnak, majd állítólagos nagybátyjához ko­pogtat be, aki egy kiérdemesült lakókocsiban éldegél. A bűnüldö­ző szervek természetesen azt hi­szik, hogy szélhámosunk minden .bizonnyal a javulás útjára fog .térni. Ki is jelölnek utógondozás céljából egy fiatal jogásznőt, hogy a becsületes élet felé egyen­gesse a börtönből szabadult csaló lépteit. Akár enkölcsdráma is kerekedhetnie ebből a szituáció­ból. A néző azonban tudja, hogy ami a vásznon történik, az egé­szen másként minősítendő. A fiilrn főszereplője ugyanis Jean Paul Belmondo. Róla majdnem az összes mozilátogatók tudják, hogy bravúros könnyedséggel oldja meg a legnehezebb techni­kai feladatokat is, a leghátbor­zongatóbb trükköket is ő maga csinálja, filmjeiben káprázatos üldözések, artistamutatványok váltják egymást. A javíthatatlan kétségkívül elsősorban azért jó film, mert tekintetbe veszi Bel­mondo ismert adottságait, tehát minden bizonnyal az ő képére és hasonlatosságára formálták a mesét. És valami mást is beépí­tettek a filmbe, amit Belmondo korábbi alakításaiból nem fel­tétlenül lehetett kikövetkeztetni. Nevezetesen azt, hogy Belmondo kitűnő színész, ügyes, pózmentes jellemábrázoló. Ez a színes, szinkronizált francia vígjáték el­sősorban emiatt nyújt felhőtlen és igényes szórakozást. A néző az elsőtől az utolsó pillanatig gyönyörködik Belmondo kivéte­les tehetségében és elfelejti, hogy a mi jól ismert Jean Paul ba­rátunk már túl van a harmin­con, tehát azt is megbocsátanánk neki, ha kisebb fizikai teljesítmé­nyeket produkálna. Belmondo a mese szerint fürge észjárású, el­söprően lendületes mediterrán karakter, az egyik pillanatban, néhány perccel később már nem­­létező hard repülőgépet ad' el egy afrikai ország diplomatái­nak, azután női ruhát ölt fel, mint mindenre elszánt utcanő intéz el egy mulatságos ügyet. Philippe de Broca, a rendező nem először működik együtt Belmondóval, és tudja, hogy a kitűnő színész mellé jó és hasz­nálható epizódistákat is kell vá­lasztani. A nálunk kevéssé is­mert kanadai származású francia színésznő, Genevieve Bujold bírja az iramot Belmondóval, mint ahogy kitűnően beleillik az együttesbe az álnagybácsit ját­szó Julien Guiomard is. A javíthatatlan a nyári film­termés élére kívánkozik. Kétség­kívül szórakoztató alkotás, me­lyen ha nincsenek is benne iga­zán eredeti ötletek, jól mulat a közönség. Cs. L. eszmecsere Nem - a ’ képernyőről tudom, hogy a szocialista brigádmozgal­mat a formalizmus szeplőzi. Ma­gam is láttam, hogy az egyik ki­állítás megnyitása után jó né­hány brigádnaplót pakolt valaki a művész elé: aláírásával igazol­ja jelenlétüket. Boldogan távo­­eott a bejegyzésekkel, alig bír­ta egyedül a díszes albumokat. Másutt már megszokták,' hogy a labdarúgó-mérkőzés végén öt-tíz lejárt jegyet is összegyűjt egy kö­zépkorú férfi. Kiderült, a ver­senyfelelős — lévén a helyi csa­pat lelkes drukkere — elvárta, hogy a focimeccsek látogatása is szerepeljen a vállalások között Időnként megnézte, hogy őrzik-e a részvételt igazoló jegyeket. Meg­nyugodott minden rendben. Ta­pasztaltam, hogy más térmészetű felajánlások elbírálása, összeve­tése is módot ad arra, hogy a valóságos cselekedetek helyett a látszatból, „az adminisztrációból” ítéljenek az illetékesek. A televízió kedd délutáni vita­­műsorábóL nemcsak azt tudtam meg, hogy e visszásságok nem csupán Bács-Kiskun megyei sa­játosságok. Az Ami a brigádnap­lóból kimaradt egyszerre sejtette a kitűnő mozgalom óriási erő­tartalékait, és a bürokratikus merevségeket kiváltó okokat. Nagyjából hasonló kép alakult volna ki, ha Veszprém helyett Bács-Kiskun megyéből hívnak meg ifjúsági brigádvezetőket, igazgatókat a jelképes kerékasz­talhoz. Mi következik mindebből? Cél­szerű országos érdekű, érvényű ügyeket kisebb körben megbe­szélni. Életszerűbb így a vita, a résztvevők jobban ismerik egy­más gondjait, örömeit, így a tényanyag is életszerűbb, a ta­pasztalatok, tanulságok így is ál­talánosíthatók. Monológok, ruti­nos szócséplés helyett olykor dö­cögő, olykor kapkodó, de min­denképpen hiteles, őszinte, a sze­mélyes élmény sugárzásával ha­tó nyilatkozatokat, pontosabban véleményeket hallhattunk. A beszélgetés menetéből, a hozzászólások rendjéből, kikere-Kelet-Szlovákia mezőgazdasági dolgozói a jelenlegi ötéves terv­időszakban (1976—1980) 300 mil­lió koronát kapnak lakásépítés segély címen. Ez nagymértékben elősegíti a helyhezkötődést, s ez­zel a mezőgazdasági üzemek ter­melésének növekedését. A leg­nagyobb érdeklődést a családi­­ház-építés váltotta ki. A jelent­kezők számából ítélve mintegy kftéséből érződött, hogy a szer­kesztők itt is tisztázták a szere­peket, felvázolták a csomópon­tokat, kiosztották a szerepeket, de — szerencsére — a kamera­láz, a gyakorlatlanság miatt föl­borult a menetrend, mondták többen is, ami kikívánkozott be­lőlük. Szerintem minél kevesebb időt fordítanak egy-egy fórum élőkészítésére, annál erősebben kötődik a valósághoz, annál ha­tékonyabb. Hajdanán azt tanultuk, hogy a kritikai realista művek felmutat­ták a torzulásokat, a megoldan­dó feladatokat, ám receptkészí­tésre nem vállalkoztak, „nem' mutattak előre”. Ez a műsor is szemléletesebben, meggyőzőb­ben villantotta föl, hogy mit nem szabad csinálni, milyen nevetsé­ges helyzetéket idéz elő a for­malizmus, mennyire eltérhet tel­jesítmény és minősítés. Az okos hozzászólásokból az is kiderült, hogy nincs egységes gyakorlat a szocialista brigádok felajánlásainak az értékelésé­ben, helyenként a mozgalom cél­jairól is eltérően vélekednek. A felismerés, felismertetés tisztá­zásra ösztönöz, tehát hasznos. A hogyan éljünk okosabban, mire összpontosítsa figyelmét a brigád, mitől szocialista egy kö­zösség kérdésekről most keve­sebb szó esett Tudom, külön műsorokiban lesz ezekről sző. Mégis sajnálom, hogy a szüksé­gesnél kisebb teret kaptak a tu­datos létet, a személyiség gaz­dagodását segítő információk, példák. A képernyőn látott mintáik, modellek ugyanis erősen befo­lyásolják az életvitelt, sőt az emberi kapcsolatok alakulását Az életmód műsorok a tévé leg­fontosabb műsorai közé tartoz­nak, az ilyen utalások nem hiá­nyozhatnak az Ami a brigád­naplóból kimaradt jellegű fóru­mokból sem. A tévé igy válhat az értékköz­vetítés még hatékonyabb eszkö­zévé, így lesznek a most látott­­hallotthoz hasonló disputák még hétköznapibbak, azaz gyakorla­­tiasabhak, kerülik él a prédiká­­ciós kinyilatkoztatás veszélyeit Heltai Nándor segíti elő 4000 családi ház készül e segély igénybevételével. A tervek sze­rint 1200 szövetkezeti lakás is épül. A mezőgazdasági építkezési terv elsősorban 4—6 szobás, köz­ponti fűtéses és korszerű, kom­fortos lakáskultúra minden vív­mányával ellátott házak építésé­vel számol. (BUDAPRESS—OR­BIS) A helyhezkötődést wmmmMF Itáliai mozaikok Sok magyar autós habo­­zik kocsijával Olaszország felé venni útját. Idegenkednek a külföld ismeretlen vezetési szo­kásaitól, tartanak az esetleges gépkocsihiba következményeitől. Feleslegesen. Itáliai utazásunk egyik tapasz­talata az volt, hogy a I közlekedés szabályai ott is lényegében azo­nosak és sok a szervizállomás. Megértőek a rendőrök, s az autó­sok is udvariasak az idegen rend­számú gépkocsikkal, szíveseit utat engednek a tétovázóknak, utat keresőknek. Érthetőek a közlekedési jelzőtáblák, és a ha­talmas olasz forgalom sem ijesz­tő már közelről, bár etikája lé-Utazás gépkocsival nyegesen eltér a hazai szoká­soktól. Arról van szó ugyanis, hogy a kis utcákból például ráhajtani a nagyforgalmú utakra kilátásta­lannak tetszik, ha arra várunk, hogy valaki majd lefékez, és int: mehetünk. Ékre ugyanis alig akad példa. Hamar kiderül, hogy itt „furakodni” kell. Az az autós viszont, aki ilyen esetben féke­zésre kényszerül, nem rázza az öklét, nem szitkozódik, hanem nyugodtan tudomásul veszi a té­nyeket. Ügy tűnt, hogy a látszó­lag vadul hajtó olaszok „féilá­­bukat” mindig a fékpedálon tartják, figyelik egymás mozdu­latait, és nem háborodnak fel, ha valaki miatt lassítaniuk kell. Hi­szen lényegében csaknem min­denki vezet, elmosódnak gyalo­gos és autós közti különbségek; ki-ki kölcsönös megértéssel van egymás iránt. A megértés alapvető fontossá­gú, mert a nagyforgalmú, több­sávos utakon éppúgy, mint az ódon városrészekben ide-oda ka­nyarodni, parkirozóhelyet találni csak mások feltartása árán le­hetséges. Nem egy helyen a jár­da nélküli utcák alig haladják meg a személygépkocsi szélessé­gét, egy-egy éles kanyart beven­ni külön művészetet igényel. A százados sikátorokban először at­tól fél az ember, hogy tán el­nézte a behajtani tilos táblát. De azután rájön, hogy az öreg épületeket ma is használják, s érthető módon meg is kell kö­zelíteni azokat. Az viszont ter­mészetes: parkírozni ezekben az utcákban — igaz, másutt is —, igen nehézkes dolog. Sok magyar autóssal találkozni Itália kitűnő minőségű országút­jain, fizetésköteles sztrádáin, s ha valaki az útpadkára kénysze­rül, nem is kell sokáig várnia, hogy segítségére siessen egy arra járó honfitársa. Legáltalánosabb a campingek­­ben való éjszakázás, pedig ké­nyelmesebbek és nem sokkal drágábbak a városokban találha­tó aprócska szállodák; albergók, penziók. Szobát találni még a főszezonban sem különösebben nehéz, ügyetlen az az utas, aki egy félóra keresés után sem akad pénztárcájához méretezett olcsó szálláshelyre, amely megkíméli a sátorverés nehézségeitől. Ezeknek a szállodácskáknak előnye, hogy általában elnézik azt is, hogy a vékonyabb pénzű, vagy a hazai kosztot kedvelő vendégek szo­báikban melegítsenek maguknak egyszerűbb reggelit, vagy kon­­zervet. Mert mi tagadás, az olasz ét­termek egy kissé drágák, bár ha beéri az ember egy előételnek számító spagettivel, s egy pohár vörös borral, akkor már csaknem jól is lakott és túl sem költe­­kezte magát. Olcsón eheti viszont az olasz ételspecialitást, a min­den bárban kapható változatos módon készített ízletes pizzát. Egy-két adag ebből a meleg saj­tos lepényből, egy pohár sör és a kitűnő olasz feketekávé kísé­retében alkalmi ebédpótló lehet. Itália nemzeti jövedelmének jelentős hányadát az idegenfor­galom szolgáltatja. Ezt tudván az emberek barátságosak, készsége­sek, az üzletekben, szállodákban, s az éttermekben egyaránt. Al­kalmi olasz ismerőseink, újdon­sült barátaink ezért is gondol­ják komolyan a búcsúzás alkal­mával, amikor úgy köszönnek el: arrivederci; a viszontlátásra. A sorozatot irta és fényképezte: Pavlovits Miklós (Vége) • Középkori városkapu. As autó* sok számára közlekedési lámpa jelzi, mikor haladhatnak át rajta. • A parkírozói a műemlékek közelében a legnehezebb. • Nápoly madártávlatból — gépkocsikkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom