Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-27 / 148. szám
1978. június 81. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉPERNYŐ Kinyilatkoztatás helyett AZ ÁF£SZ-VEiND£GLÁTÁS FEJLŐDÉSE . Kevesebb italbolt, több vendéglő Növekszik a takarmánytermő terület A mezőgazdaságban csökken a kihasználatlan terület, a gazdaságok mind nagyobb arányban vonják művelésbe a parlagföldeket — ezt bizonyítják a tavaszi határszemlék, amelyeknek tapasztalatairól összesítés készült a MÉM-ben. A központi és a helyi intézkedések nyomán idén 6000 hektárnyi olyan területet hasznosítanak a termelők, amelyet az elmúlt években elhanyagoltak, vagy egyáltalán nem használtak. A legtöbb parlagföldet Bács-Kiskun, Borsod és Pest megyében, „számolták föl”, de másutt is jó eredményeket értek el. A gazdaságok többsége takarmánytermesztésre használja a korábbi parlagot, s ezzel javítanak az állatállomány, elsősorban a tehenészetek takarmányellátásán. FILMJEGYZET A javíthatatlan A MÉSZÖV elnökhelyettesének irodájában szemléltető tábla vonta magára a figyelmemet. A kereskedelem hálózati és forgalmi adatai cím alatt a tábla egyik felének számoszlopai a szövetkezeti vendéglátó hálózat fejlődésének alakulását rögzítik. Az első sorból kitűnik, hogy az 1960. évi 271-gyel szemben tavaly 208-ra csökkent az áfész italboltok száma a megyében. Hrebik Ferenc elnökhelyettes indítványozza: pásztázzunk végig a további sorokon. Az 1960—1977. évi adatok szembesítése csakugyan figyelmet érdemlő. Jól érzékeltetik, hogy az italboltok számának folyamatos fogyatkozásával párhuzamosan növekszik az éttermek és vendéglők, a cukrászdák és eszpresszók, valamint a büfék és falatozók száma. Az 1960. évi 59, 53, illetve 23-mal szemben tavaly 103, 75, illetve 77 áfész étterem és vendéglő, cukrászda és presszó, illetve büfé és falatozó állt a vendégfogadás szolgálatában. Vajon az italboltok számának fogyatkozásával csökkent-e a szeszes italok, s növekedett-e az ételek, ez utóbbin belül pedig a meleg ételek forgalma? — kérdem. — 1960—1977. évi időszakot nézve, az ételforgalom részaránya összességében 2,7 százalékkal nőtt, az italforgalomé pedig több mint 6 százalékkal mérséklődött. Az ételforgalomnál maradva, gondolom, többet mondok, ha megemlítem: az utóbbi időszakban évente tízmillió forint körüli a növekedési átlag. A tavalyi 783 millió forint áfész-vendéglátó forgalomból — amely nagyjából a fele a megye egész vendéglátó forgalmának — 130 millió az ételeladásból származott. S ami szintén figyelemre méltó: csak a meleg ételek forgalma 67 milliót tett ki. — Tapasztalatom szerint a megyében talán a legkisebb településeket kivéve, már igencsak talál az ember meleg ételt kínáló áfész vendéglőt, s a vendégek többsége előfizetéses alapon ebédel. Helytálló-e a megfigyelésem? — Ami az utóbbit illeti, feltétlenül helyes. A meleg ételek forgalmában az előfizetéses menüké növekszik erőteljesen. Míg 1970-ben hét, 1975-hen 17 milliót tett ki, tavaly pedig elérte a 30 millió forintot. Nem ilyen egyértelműen helytálló viszont az előző megfigyelése. Jelenleg ugyanis a megye 112 települése közül 74-ben jut meleg ételhez a vendég, s ez már egy kissé a fejlesztési feladatokat is jelzi. Ez utóbbiaknál maradva, az áfészek ez évi fejlesztési törekvéseiről — ha nem is a teljesség igényével — Hrebik Ferenc elmondta : — Legutóbb, a hónap elején Tompán megnyitott határcsárdával gyarapodott az áfész vendéglátó hálózat; remélhetőleg közmegelégedésre szolgálja az új határátkelő növekvő számú vendégeit. Máris igen népszerű Hajóson, a buszváró mellett nemrégiben megnyitott, főleg ételt és üdítőket kínáló büfé. Ugyanitt említem a kunadacsi ■ ABC-üzlet és presszó mellett szintén az idén elkészült korszerű kisvendéglőt. Mellesleg ez a fokozatosan létrehozott áfész üzletsor a kis község képét tekintve is kellemes benyomást tesz az átutazóra. Ami a folyamatban levő fejlesztéseket illeti: Kiskunmajsán, az új áruház melletti, régi üzletek átalakításával egy bisztró, presszó és tőépítkezéssel a környék ellátására is hivatott cukrászüzem formálódik. Jelentős fejlesztés van folyamatban Bácsbokodon is, ahol szintén átalakítással megújul, s így konyhával, és vendégváró szálláshelyekkel bővül a régi vendéglő. Dunapatajon, szemben az áruházzal, mintegy 300 négyzetméter alapterületű, Tiszakécske központján pedig egy nagy, az üzemi étkeztetést is ellátó vendéglő épül. Petőfiszálláson százszemélyes konyha és vendéglő létrehozása van folyamatban. És várható, hogy a tervidőszak végéig Izsákon is új vendéglő váltja fel a korszerűtlen régit. .— Végül egy nagyon időszerű kérdés: milyen vendéglátás fogadja a megye üdülőterületeire látogatót? — A MÉSZÖV elnöksége nemrégiben tárgyalt az üdülőterületek vendéglátásáról; a megye e területeinek 70 százalékát a szövetkezetek látják el. Közismert, hogy a népszerű Tőserdő például eléggé problémás ilyen szempontból. Nos, nem árulok el vele titkot: a hírős napokra készülve, a közös alapból 300 négyzetméter alapterületű, elemekből készült pavilont vásárolunk. A rendezvény után 100 négyzetméternyi pavilon ü^letfér a tiszakécskei üdülőterületet, egyben az új lakótelep ellátását szolgálja, 200 négyzetméter pedig a tőserdői vendéglátást hivatott javítani. A Vadkerti-tónál a Soltvadkert és Vidéke ÁFÉSZ körülbelül egymilliót fordít a fejlesztésre. Bővült a Tóvendéglő konyhája, s az önkiszolgálásra is berendezkedve, egyszerre 270 személyt tud ellátni. Kunfehértón pedig a Kiskunhalasi ÁFÉSZ által megnyitott faház-büfé javítja az üdülők ellátását. F. I. A film kezdő képsora egy néhány hónapra elítélt szélhámos távozását örökíti meg a börtönből. Miért ítélték el, nem tudjuk, az azonban az első pillanatokban kiviláglik, hogy szélhámosunk szabadulása percétől újabb csínyen töri a fejét. Ez- alkalommal élettársának a palotáját adja el annak háta mögött egy amerikai házaspárnak, majd állítólagos nagybátyjához kopogtat be, aki egy kiérdemesült lakókocsiban éldegél. A bűnüldöző szervek természetesen azt hiszik, hogy szélhámosunk minden .bizonnyal a javulás útjára fog .térni. Ki is jelölnek utógondozás céljából egy fiatal jogásznőt, hogy a becsületes élet felé egyengesse a börtönből szabadult csaló lépteit. Akár enkölcsdráma is kerekedhetnie ebből a szituációból. A néző azonban tudja, hogy ami a vásznon történik, az egészen másként minősítendő. A fiilrn főszereplője ugyanis Jean Paul Belmondo. Róla majdnem az összes mozilátogatók tudják, hogy bravúros könnyedséggel oldja meg a legnehezebb technikai feladatokat is, a leghátborzongatóbb trükköket is ő maga csinálja, filmjeiben káprázatos üldözések, artistamutatványok váltják egymást. A javíthatatlan kétségkívül elsősorban azért jó film, mert tekintetbe veszi Belmondo ismert adottságait, tehát minden bizonnyal az ő képére és hasonlatosságára formálták a mesét. És valami mást is beépítettek a filmbe, amit Belmondo korábbi alakításaiból nem feltétlenül lehetett kikövetkeztetni. Nevezetesen azt, hogy Belmondo kitűnő színész, ügyes, pózmentes jellemábrázoló. Ez a színes, szinkronizált francia vígjáték elsősorban emiatt nyújt felhőtlen és igényes szórakozást. A néző az elsőtől az utolsó pillanatig gyönyörködik Belmondo kivételes tehetségében és elfelejti, hogy a mi jól ismert Jean Paul barátunk már túl van a harmincon, tehát azt is megbocsátanánk neki, ha kisebb fizikai teljesítményeket produkálna. Belmondo a mese szerint fürge észjárású, elsöprően lendületes mediterrán karakter, az egyik pillanatban, néhány perccel később már nemlétező hard repülőgépet ad' el egy afrikai ország diplomatáinak, azután női ruhát ölt fel, mint mindenre elszánt utcanő intéz el egy mulatságos ügyet. Philippe de Broca, a rendező nem először működik együtt Belmondóval, és tudja, hogy a kitűnő színész mellé jó és használható epizódistákat is kell választani. A nálunk kevéssé ismert kanadai származású francia színésznő, Genevieve Bujold bírja az iramot Belmondóval, mint ahogy kitűnően beleillik az együttesbe az álnagybácsit játszó Julien Guiomard is. A javíthatatlan a nyári filmtermés élére kívánkozik. Kétségkívül szórakoztató alkotás, melyen ha nincsenek is benne igazán eredeti ötletek, jól mulat a közönség. Cs. L. eszmecsere Nem - a ’ képernyőről tudom, hogy a szocialista brigádmozgalmat a formalizmus szeplőzi. Magam is láttam, hogy az egyik kiállítás megnyitása után jó néhány brigádnaplót pakolt valaki a művész elé: aláírásával igazolja jelenlétüket. Boldogan távoeott a bejegyzésekkel, alig bírta egyedül a díszes albumokat. Másutt már megszokták,' hogy a labdarúgó-mérkőzés végén öt-tíz lejárt jegyet is összegyűjt egy középkorú férfi. Kiderült, a versenyfelelős — lévén a helyi csapat lelkes drukkere — elvárta, hogy a focimeccsek látogatása is szerepeljen a vállalások között Időnként megnézte, hogy őrzik-e a részvételt igazoló jegyeket. Megnyugodott minden rendben. Tapasztaltam, hogy más térmészetű felajánlások elbírálása, összevetése is módot ad arra, hogy a valóságos cselekedetek helyett a látszatból, „az adminisztrációból” ítéljenek az illetékesek. A televízió kedd délutáni vitaműsorábóL nemcsak azt tudtam meg, hogy e visszásságok nem csupán Bács-Kiskun megyei sajátosságok. Az Ami a brigádnaplóból kimaradt egyszerre sejtette a kitűnő mozgalom óriási erőtartalékait, és a bürokratikus merevségeket kiváltó okokat. Nagyjából hasonló kép alakult volna ki, ha Veszprém helyett Bács-Kiskun megyéből hívnak meg ifjúsági brigádvezetőket, igazgatókat a jelképes kerékasztalhoz. Mi következik mindebből? Célszerű országos érdekű, érvényű ügyeket kisebb körben megbeszélni. Életszerűbb így a vita, a résztvevők jobban ismerik egymás gondjait, örömeit, így a tényanyag is életszerűbb, a tapasztalatok, tanulságok így is általánosíthatók. Monológok, rutinos szócséplés helyett olykor döcögő, olykor kapkodó, de mindenképpen hiteles, őszinte, a személyes élmény sugárzásával ható nyilatkozatokat, pontosabban véleményeket hallhattunk. A beszélgetés menetéből, a hozzászólások rendjéből, kikere-Kelet-Szlovákia mezőgazdasági dolgozói a jelenlegi ötéves tervidőszakban (1976—1980) 300 millió koronát kapnak lakásépítés segély címen. Ez nagymértékben elősegíti a helyhezkötődést, s ezzel a mezőgazdasági üzemek termelésének növekedését. A legnagyobb érdeklődést a családiház-építés váltotta ki. A jelentkezők számából ítélve mintegy kftéséből érződött, hogy a szerkesztők itt is tisztázták a szerepeket, felvázolták a csomópontokat, kiosztották a szerepeket, de — szerencsére — a kameraláz, a gyakorlatlanság miatt fölborult a menetrend, mondták többen is, ami kikívánkozott belőlük. Szerintem minél kevesebb időt fordítanak egy-egy fórum élőkészítésére, annál erősebben kötődik a valósághoz, annál hatékonyabb. Hajdanán azt tanultuk, hogy a kritikai realista művek felmutatták a torzulásokat, a megoldandó feladatokat, ám receptkészítésre nem vállalkoztak, „nem' mutattak előre”. Ez a műsor is szemléletesebben, meggyőzőbben villantotta föl, hogy mit nem szabad csinálni, milyen nevetséges helyzetéket idéz elő a formalizmus, mennyire eltérhet teljesítmény és minősítés. Az okos hozzászólásokból az is kiderült, hogy nincs egységes gyakorlat a szocialista brigádok felajánlásainak az értékelésében, helyenként a mozgalom céljairól is eltérően vélekednek. A felismerés, felismertetés tisztázásra ösztönöz, tehát hasznos. A hogyan éljünk okosabban, mire összpontosítsa figyelmét a brigád, mitől szocialista egy közösség kérdésekről most kevesebb szó esett Tudom, külön műsorokiban lesz ezekről sző. Mégis sajnálom, hogy a szükségesnél kisebb teret kaptak a tudatos létet, a személyiség gazdagodását segítő információk, példák. A képernyőn látott mintáik, modellek ugyanis erősen befolyásolják az életvitelt, sőt az emberi kapcsolatok alakulását Az életmód műsorok a tévé legfontosabb műsorai közé tartoznak, az ilyen utalások nem hiányozhatnak az Ami a brigádnaplóból kimaradt jellegű fórumokból sem. A tévé igy válhat az értékközvetítés még hatékonyabb eszközévé, így lesznek a most látotthallotthoz hasonló disputák még hétköznapibbak, azaz gyakorlatiasabhak, kerülik él a prédikációs kinyilatkoztatás veszélyeit Heltai Nándor segíti elő 4000 családi ház készül e segély igénybevételével. A tervek szerint 1200 szövetkezeti lakás is épül. A mezőgazdasági építkezési terv elsősorban 4—6 szobás, központi fűtéses és korszerű, komfortos lakáskultúra minden vívmányával ellátott házak építésével számol. (BUDAPRESS—ORBIS) A helyhezkötődést wmmmMF Itáliai mozaikok Sok magyar autós habozik kocsijával Olaszország felé venni útját. Idegenkednek a külföld ismeretlen vezetési szokásaitól, tartanak az esetleges gépkocsihiba következményeitől. Feleslegesen. Itáliai utazásunk egyik tapasztalata az volt, hogy a I közlekedés szabályai ott is lényegében azonosak és sok a szervizállomás. Megértőek a rendőrök, s az autósok is udvariasak az idegen rendszámú gépkocsikkal, szíveseit utat engednek a tétovázóknak, utat keresőknek. Érthetőek a közlekedési jelzőtáblák, és a hatalmas olasz forgalom sem ijesztő már közelről, bár etikája lé-Utazás gépkocsival nyegesen eltér a hazai szokásoktól. Arról van szó ugyanis, hogy a kis utcákból például ráhajtani a nagyforgalmú utakra kilátástalannak tetszik, ha arra várunk, hogy valaki majd lefékez, és int: mehetünk. Ékre ugyanis alig akad példa. Hamar kiderül, hogy itt „furakodni” kell. Az az autós viszont, aki ilyen esetben fékezésre kényszerül, nem rázza az öklét, nem szitkozódik, hanem nyugodtan tudomásul veszi a tényeket. Ügy tűnt, hogy a látszólag vadul hajtó olaszok „féilábukat” mindig a fékpedálon tartják, figyelik egymás mozdulatait, és nem háborodnak fel, ha valaki miatt lassítaniuk kell. Hiszen lényegében csaknem mindenki vezet, elmosódnak gyalogos és autós közti különbségek; ki-ki kölcsönös megértéssel van egymás iránt. A megértés alapvető fontosságú, mert a nagyforgalmú, többsávos utakon éppúgy, mint az ódon városrészekben ide-oda kanyarodni, parkirozóhelyet találni csak mások feltartása árán lehetséges. Nem egy helyen a járda nélküli utcák alig haladják meg a személygépkocsi szélességét, egy-egy éles kanyart bevenni külön művészetet igényel. A százados sikátorokban először attól fél az ember, hogy tán elnézte a behajtani tilos táblát. De azután rájön, hogy az öreg épületeket ma is használják, s érthető módon meg is kell közelíteni azokat. Az viszont természetes: parkírozni ezekben az utcákban — igaz, másutt is —, igen nehézkes dolog. Sok magyar autóssal találkozni Itália kitűnő minőségű országútjain, fizetésköteles sztrádáin, s ha valaki az útpadkára kényszerül, nem is kell sokáig várnia, hogy segítségére siessen egy arra járó honfitársa. Legáltalánosabb a campingekben való éjszakázás, pedig kényelmesebbek és nem sokkal drágábbak a városokban található aprócska szállodák; albergók, penziók. Szobát találni még a főszezonban sem különösebben nehéz, ügyetlen az az utas, aki egy félóra keresés után sem akad pénztárcájához méretezett olcsó szálláshelyre, amely megkíméli a sátorverés nehézségeitől. Ezeknek a szállodácskáknak előnye, hogy általában elnézik azt is, hogy a vékonyabb pénzű, vagy a hazai kosztot kedvelő vendégek szobáikban melegítsenek maguknak egyszerűbb reggelit, vagy konzervet. Mert mi tagadás, az olasz éttermek egy kissé drágák, bár ha beéri az ember egy előételnek számító spagettivel, s egy pohár vörös borral, akkor már csaknem jól is lakott és túl sem költekezte magát. Olcsón eheti viszont az olasz ételspecialitást, a minden bárban kapható változatos módon készített ízletes pizzát. Egy-két adag ebből a meleg sajtos lepényből, egy pohár sör és a kitűnő olasz feketekávé kíséretében alkalmi ebédpótló lehet. Itália nemzeti jövedelmének jelentős hányadát az idegenforgalom szolgáltatja. Ezt tudván az emberek barátságosak, készségesek, az üzletekben, szállodákban, s az éttermekben egyaránt. Alkalmi olasz ismerőseink, újdonsült barátaink ezért is gondolják komolyan a búcsúzás alkalmával, amikor úgy köszönnek el: arrivederci; a viszontlátásra. A sorozatot irta és fényképezte: Pavlovits Miklós (Vége) • Középkori városkapu. As autó* sok számára közlekedési lámpa jelzi, mikor haladhatnak át rajta. • A parkírozói a műemlékek közelében a legnehezebb. • Nápoly madártávlatból — gépkocsikkal.
