Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-01 / 127. szám

1978. június 1. csütörtök • S Havasi Ildikó bemutatkozása -Kiállítás a müvészklubban VENDÉGÜNK VOLT Kevés fiatalnak adatik meg, hogy az Iparművészeti Főiskola elvégzése után néhány hónappal máris önálló kiállítást rendezhes­sen. Havasi Ildikó kerámikus ezen kevesek közé tartozik; mun­káit Kecskeméten, a Megyei Mű­velődési Központ művészklubjá­ban tekinthették meg az érdeklő­dők. „Eljutottam az indulásig*’ — írja rokonszenves szerénységgel kiállítási meghívójában Havas Il­dikó, 8 lényegében valóban ezt tükrözte a bemutató anyaga is. Előbb vázák, festett edények, kancsók és poharak még a főis­kolai éveket megelőző időszakból, majd a rendszeres tanulás nyo­mán formálódó Ízlésvilág és ér­deklődés érhető tetten a tárgya­kon. Terakotta, plasztikus és sík építészeti elemek, burkolólapok, kék, sárga, lila, bordó, ízléses csempék és makettek sora tanú­sította, hogy alkotójukat élénken foglalkoztatják a funkcionális, célszerűen hasznosítható égetett kerámiakészítmények; A kiállítás egyik érdekessége volt az apró csengőkből és hálók­ból kialakított sajátos térszerke­zet, amely jórészt kitöltötte a miivészklub helyiségét. Érdekesek diszkúttervei-ln. Ez utóbbiak főis­kolai vizsgamunkák, fehérben, te­­rakottéban, kisebb és nagyobb változatban az építészeti környe­zetet is érzékeltető maketten, il­letve fotókon. „Ez a kiállítás a tanulóévek ke­resztmetszete, annak szakaszait mutatja a szakma elsajátításától nagyobb feladatokig” — írta Ha­vas Ildikó. Ebben az értelemben tanulságos a~ művészklub rendez­vénye. A bemutatott tárgyak, ke­rámiák pedig reményt ébreszte­nek arra, hogy alkotójuk néhány ét' múlva érett művészként a kö­zönség elé állhasson müveivel. P. M. 9 Egy részlet a tárlatról. (Tóth Sándor (elvételei.) • Diszkút-makettek Havas Ildikó kiállításán, Nemrégiben anról tájékoztattuk olvasóinkat, hogy a szegedi egye­tem új- és legújabbkori törté­neti tanszékének irányításával három megyére kiterjedően, szer­vezett keretek között megindult a dél-alföldi nemzetiségek múlt­jának és jelenének megismerte­tésére irányuló kutatómunka. En­nek keretében mintegy első „fegyvertényként” jelentették meg a Szőreg és népe című (ta­nulmánykötetet. Hegyi András szerkesztésében, kétezer példány­ban. A nagy formátumú, vaskos kötetet Csatá/ri Dániel történész, tanszékvezető, (hazai nemzetiségi politikánk egyik avatott szakér­tője lektorálta. A Szőreg újjáte­­lapftésének kétszázba rm lneadik évfordulójára megjelentetett kl­­adványt Szeged megyei városi Tanács szorgalmazta, és egyben anyagilag is segítette a vállalko­zást, Az élő- és utószón, valamint a névmutatón kívül három részre tagolódik a kötet: földrajzi, .tör­téneti. néprajzi-szociográfiai ta­nulmányok és színes írások együttesen adnak a valóságnak megfelelő, szemléletes képet egy érdekes múltú település régi és mostani életéről. Szőreg a Tisza —(Maros közben, árvízmentes szigetre épült, jó talajviszonyok közepette. Ez utóbbi mindenkor lehetővé tette a gazdag viirágzású, helybeli kertészkedést. Segítette ezt a sajátos szél.járási és éghaj­lati viszonyok alakulása Is. Meg­tudjuk a könyvből, hogy az Itt élő magyar és nem magyar anyanyelvű emberek (jelenleg is szép számmal élnék még szer­­bek) mindenkor mekkora harcot vívtak a természettel, a nehéz természeti és közlekedési viszo­nyokkal. és végig fenn tudtak maradni, életüket gazdagítani tudták. Szabó József, a ma már Sze­gedhez tartozó, de századokon át önálló életet élő Szőreg föld­rajzi neveiről írt tanulmányt. Eb­ben többek között a falu névere­detével is foglalkozott. Az is ér­dekes. amint kimutatja a szerző, hogy a magyar—szerb együttélés következtében úgynevezett pár­huzamos földrajzi nevek jöttek létre. (így lett közszájon forgó szó a papi föd mellett a pópin páor és a kisrét mellett a mali rit.) A szerző száznál több belte­rületi és ugyanannyi külterületi név elemzését és tipológiád át­tekintését végzi el szakszerűen. A nagyszabású vállalkozásnak tekinthető tanulmánykötet tör­téneti része minden szempontból a legérdekesebb, a leginkább tar­talmas. Az ide tartozó Írások a tudományos követelményeknek is legjobban megfelelnek. Foglal­koznak a szerzők a település ős­történetével (többek között Móra Ferenc ásatási eredményei' alap­ján), a (helység középkori tör­ténetével, a török idők utáni élet alakulásával, az újjátelepüléssel, az uradalmi gazdálkodással, a fa­lusi önkormányzattal, a 48—19-es íorradaom és szabadságharc idő­szakával (például a magyar és szerb lakosok akkori egymás el­leni értelmetlen hadakozásával), a szőregi csatavesztés ' körülmé­nyeivel. népesség- és birtokvi­szonyok alakulásával, a lakosság nemzetiségi és vallási összetéte­lével, valamint az ipar, a keres­kedelem. a közlekedés és oktatás mindenkori helyzetével. Van egy észrevételünk: nagyon jó. hogy amint közéletiünk a má­hoz. úgy lesz a kötet lapjain egyre bőségesebb a tényanyag,1 egyre szemléletesebb az elénk (tá­ruló kép. Ezt azért lantjuk fon­tosnak 'hangsúlyozni, mert mos­tanában szinte düvattá lett. hogy egy-egy helyitörténeti kötet, falu­­monográfia írója, szerzője a fél­­dolgozásiban megáll a 18—19. szá­zadinál; vagyis nem ér el egészen máig. Éppen ezért, ebből a szempont­ból is különösen fontosnak tart­juk a Szőreg az ellenforradalmi korszakban című. félszáz oldalas tanulmányt. Ebben a Szerzőpár r, Hegyi András és Székely Lajos a település élet- és munkaviszo­nyait. a háború hatását, a drá­mai 1918—21 közötti időszak tör­ténéseit. a (magyar—szerb—fran­cia. illetve szerb—magyar) vál­takozó megszállásokat. Trianon hatását és más fontos, mindenkit érintő kérdésieket taglalnak, tu­dományos 'alapossággal, színesen és változatosain. Ferenczi Imre két néprajzi tanulmánya (a iné-. pi szokásokról és viseletről), Tóth Béla lírai hangvételű szo­ciográfiai írása, valaimint Dér Endre három portréja teszi még teljesebbé (Szabó Istvánnak, a felszabadulás utáni gazdasági vi­szonyok alakulásával foglalkozó tanulmánya mellett) a sok szem­pontból értékes és sokak számára haszonnal olvasható kötetet. Varga Mihály nek a számomra törvényszerű kö­vetkezménye. 1845 után az új ma­gyar társadalomnak a megterem­tésében ennek a történelmi pá­tosznak nagy szerepe volt, még akkor is, ha később ebben sok minden eltorzult, vagy dogmati­kussá vált. Kamaszkori eszmé­nyeim kirajzolódásakor Petőfi, Vasvári; ez a kor volt a legfőbb tájékozódási pont, fis ez azóta is megmaradt. Amennyire tőlem telik, igyek­szem igazságosan ábrázolni ezt a kort. írtam Kossuth-életrajzot és én Írtam az utóbbi évtizedek egyetlen önálló Deák-tanulmá­nyát, nem titkolva, hogy egyben­­másban ő látta jobban a helyze­tet Kénytelen voltam azonban, sokszor szívósan, olykor haragosan fellépni az olyan történelemszem­lélettel szemben, amely a kétség­telen gyengeségek, görögtüzek, szalmalángok ürügyén magát a forradalmat, magát a független­ségi harcot, magukat a nagy for­radalmi alakokat alapjaiban kér­dőjelezte meg. Meg kell mutatni a hibát, de nem úgy, hogy a lé­nyeget vitassuk. Az 1848-as for­radalom csinált bukása ellenére modern nemzetet Magyarország­ból! — Mikor olvashatjuk a Petőfi kritikai életrajz második kötetét? — Sok a tisztázatlan kérdés, sok a feltáratlan dolog. Tárgya a költő forradalmi világnézetének kialakulása, és itt olyan utakon kell járni, melyeket a régebbi irodalomtudomány nem vett fi­gyelembe. Csak a legutóbbi öt­nyolc évben kutatták módszere­sen, hogy mik voltak Petőfi for­radalmi olvasmányai, végül is mi­lyen típusú forradalmiság az övé. Nagyon óvatosan számolva is több száz kötetet kell átnézni an­nak, aki a költő és a francia for­radalom kapcsolatáról érdemben szólni akar valamit. — Befejezésül a szokásos kér­dés: min dolgozik? — Nagyjából készen van a Pe­tőfi evangéliuma című munkám, amelynek tárgya éppen ez: Pe­tőfi és francia forradalom. Ne Jöj­jek ki a színpadi szerzői gya­korlatból; átdolgoztam Simái Kristóf A feleségféltő gyáva lélek című komédiáját. Nyáron, az egri Agria játékokon mutatják be H. N. Fekete Sándor író Napsütés, csíkos sátrak, felira­tok Kecskemét központjában: Könyvihét, 1978. Húszan-harmin­­can nézelődnek, mustrálják a portékát, amikor megszólal a déli harangszó. Eladók, olvasók és a szervezők társaságában négy író: Fekete Sándor, Hegedűs Géza, Mándy Iván és Varga Domokos A könyvhét az utóbbi időben veszített jelentőségéből, kissé el­szürkült. így véli Fekete Sándor is, akit a Borostyán, a vándorszí­nész bemutatója óta személyesen Is sokan Ismernek Bács-Ktskun megyében. — Valami biztosan nem stim­mel Itt és főleg az nem stimmel, hogy a magyar könyvkiadás las­san két csúcsidőre kezd korláto­zódni: a téli könyvvásárra és a könyvhétre. Akinek nem Ilyenkor jelenik meg műve, megsértődik, A szervezés és a lebonyolítás kö­rül sincs minden rendben, de nyilván az Is baj, hogy megválto­zott az irodalom társadaml funk­ciója. Bármilyen sok könyvet Is vesznek &z emberek, nincs az az izgalom,) ami volt korábban. El­ment egy nagy nemzedék, nincs köztük Veres Péter, Szabó Pál, Németh László és a többiek, akik a magyar irodalom utolsó nagy aranykorszakát képviselték. Nyil­ván megtalálja az újabb nemze­dék is a maga helyét, de ez a közvélemény számára nem vilá­gos úgy, amennyire világos volt — például — már ötvenéves ko­rában Veres Péter fontossága. Mit tehetünk? Több érv szól a könyvnapok mellett, mint ellene. Várjuk meg, amíg újból kiformá­lódnak olyan írói nemzedékek, amelyek lényeges dolgokat tud­nak mondani, másrészt növek­szik az irodalom szerepe. — Az Új Tükör első számában fontos gondolatokat fejtett ki Csa­nádi Imre 'főszerkesztő. „Ecsetel­jem-e milyen izgalmas 'erőpróba megismételni azt a mi korunk követelte módon, amit a régi mes­terek olyan bámulatosan végez­tek: szót érteni a köznéppel. A mai köznép városon és falun is­kolázottabb, mint valaha. Nem akadna kellő számú érdeklődő az igazi kultúra iránt? Hogyne akadna!” A szerkesztőség fontos posztján dolgozó Fekete Sándor utólag reálisnak látja-e a két év előtti programot? Nem sajnálja-e hogy kevesebb ideje marad • ku­tatásokra, az Írásra, mint koráb-; ban? — Kezdetben cikkírónak men­tem a laphoz. A körülmények alakulása következtében kellett egyre nagyobb szerepet vállalnom a szerkesztésben. Sok időmet el­veszi, de szívesen csinálom, mert barátaimmal együtt úgy érzem, hogy küzdeni kell a művészet, az irodalom és a nagy tömegek kö­zött az utóbbi évtizedekben egy­re rikítóbban megmutatkozó sza­kadék felszámolásáért. Bevallható, kezdetben az összes szakember pesszimista volt. Véle­ményük csak abban különbözött, hogy heti kulturális magazinunk harmincezer vagy hatvanezer pél­dánynál eslk-e szét. Az első hó­napokban valóban csökkent a pél­dányszám, Amikor valamelyest stabilizálódott olvasóink száma, újra erőltettük eredeti elgondo­lásainkat. Ez Ismét visszaesést ho­zott. Most már elértük a százhat­­vanezres megjelenésit, ez még nem fordult elő Ilyen jellegű lapnál. Tudjuk, sok még a tennivalónk, hogy még több emberhez közve­títsük a magyar kulturális élet eredményeit, híreit Természetesen nem akarunk kulturális beltenyé­szetet hanem olyan kultúrára gondolunk, amely legszorosabban kötődik a mai magyar valóság­hoz. Ezért vizsgálja írásaink egy része a mai magyar társadalmat — A Magyar Irodalmi, Lexikon költőként, kritikusként ' mutatja be. Gondolom, a drámaiíró, pub­licista, történész minősítés pon­tosabban jellemezné sokfelé ágazó munkásságát írásainak többsége a magyar reformkorhoz, a sza­badságharchoz kötődik. Miért, mióta foglalkozik ilyen elkötele­zetten ezzel az időszakkal? — Kamaszkorom időszaka Ma­gyarország német megszállásának az ideje, amikor számomra egy ilyen 1848/49-es függetlenségi ha­gyomány nem egyszerűen a tör­ténelemből leszűrt iskolai emlék volt. hanem az akkori magyar élet-AZ EGRI TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLÁN • Az egri Ho Si Minh Ta­nárképző Fő­iskola mező­­gazdasági is­meretek és gyakorlatok szakán végző hallgatók a gyakorló álta­lános Iskola tanulóit oktat­ják a tanszék üvegházában. (MTI-fotó, Manek Attila (elvétele — KS) TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (14.) Dicséretek, meg bot, de­resen kimérve. Hetven parancs­nok állt a sátrak előtt, vár­ta Korbász kapitány szavát. Azután következtek a früstökölé­sek. azután a szemlék, ménesről, ménesre, ki mikor volt soron. Korbász elvárta, hogy ’ reggeltől estig vele legyek. Ügy festettem én közöttük, mint kóbor fehér galamb a varjak közé keveredve. Hamuszín gatyában, fekete lajbi­­ban, nagy szélű kalapban álltam a katona urak között egyedül, míg osztogatták a parancsot. Ez a Korbász amilyen szigorral fogta a katonák gyöplüjét, olyan jókedvű volt a közvetlen embe­reivel. Nem is nevezték másképp, mint Szepinek. Cserében ő meg Matyizott engem. Tudott magya­rul. Három évet szolgált Győr­ben. Úgy aprította a szavakat, ' mint rossz bojtár a lovat. Ustor­­ral, karddal vágta. De jól állt neki. A bort se utálta, rágatlanul nyelte, a hasával amúgy sem volt haragban. Volt olyan erőben, akármi vékony derekú ló össze­esett alatta. Ahogy teltek a hetek egymás után, nekiízelődtünk a dolognak valahányan. A népesség is sza­porodott a tábor körül. Földbe ásott kondérokban főztek ezek a szedelék szakácsok olyan jóízű ételeket, illatuk elszolgált heted­hét határökon túlra. A sok le­rombolt falu, annak szétbújdo­­sott lakossága, mind ide csalódott általa a tábor köré. Eleinte csak egy-két férfiember, Kondoros égett falai közül. Aztán Két­­soprony, Simánd, Pankota, Jenő is kiadta elszéledt éheseit. 20. Mikor Korbász rájött, hogy ide­gen drancosok kószálnak a tábor körül, nagyon beszigorodott. Maga elé kísértette őket, akkor már le­hettek vagy ötvenen. Negyven férfi és tíz nőszemély, s épp szá2 botütéssel a farukon szét akarta zavartatni őket. Mondom neki, Szepi, csak kicsi türelmet mutass! Ezeket hívni kellett volna, nem elzavarni! Aranykezűek, használni tudnak, de mindenütt. Nézd az asszonyo­kat. Csapassunk födelet a fejük fölé, miből se tart, itt az építő­anyag helyben. Elcsömbökösö­­clünk asszonyi kéz nélkül a lovak körül. Hát mi munka az, ahogy a férfiember gatyát mos? Meg­áztatjuk kicsit, aztán száradon hagyjuk. A férfiak közül húsz is lóértő. Idomításnál egynek több hasznát veszem, mint tíz kato­nának. A katona enni, inni ad a lónak, de nem tanítója annak. A kardot forgatja, de csinálni nem tudja! A lovat megüli, szúr és vág róla. Olyan készen kell annak a lovat is a kezébe adni, ahogy a puskát. Szepi szepegett szavai­mon. Nem volt szokása,' hogy mindenben csak neki lehet igaza, mert ő a rangos. Bár a civilt annyiba se nézte, mint a kutyát. Annak nem tudott parancsolni. Azokat nem lehetett glédába ál­lítani, nem értették a kürtszava­kat, a németül mondott vezény­leteket, a fegyelmező csuklógya­korlatokat. Nem lehetett nekik ébresztőt, takaródét vereni. Szepi rángatta a vállát, annyit vakkantott; hogy lehet, mondok valamit, mert jár a szám. De hát a szolgálati szabályzatban nem az van, hogy hívjad a civilt, ha­nem, hogy a tábor köré, hadak mögé húzódó rongyos népet pedig pusztítsd, mert a bajod gyűlik meg vele. ’ Nem lesz ezekkel baj, mondom neki. Ezek közül kikerülne egy­két csürhekanász. Katona nem állhat puskával a disznók mögé. Huzalom is kell ahhoz. Értés.-Az­tán itt van egy vágógulya. Azo­kat a civil láthatja el. Külön vá­lasztható a fejős gulya. Hányán innánk mi itt tejet! Nemcsak bor­ral él az ember! Itt van a vágó­­birkaság. Csak nyammog, ahogy idehordják Szentesről. Megapad­nak, ha nem legelhetnék. Ezek mellé pásztor kell. Szánthatnánk zab alá való földet. Itt van húsa pár ökör. A kovácsok fagerende­­lyes ekéket tudnak sikeríteni. S szántsunk, vessünk. Kukoricát is lehetne tavaszra vetni az őszi szántásba, hát nem kellene Er­dély oldaláról idefuvarozni a csö­vest. Szepi dobbantott a lábával. — Lotábor ez, vagy parasztgaz­daság? , — Mindenkinek segítene! — Nézd, ha ennyiben vagyunk, hát rendezd a civilséget. Legyél közöttük bíró. Azt nem tűröm, hogy a fegyelem meglazuljon! Itt egy szalmaszál a mi parancsunkat nem keresztezheti! Nekünk töme­gével kell a sereglovakat fölké­szíteni ! — Hát azon munkálunk, Szepi! Magam köré szedtem védencei­met. Mondom nékik nyíltan, kap­nak enni, inni, nem kell kóbor kutya módra lopva, köröm közül, árokparton zabálni a koncot. Napjában háromszor rendes kato­na menázsi, de... Dolgozni kell érte! Először is válasszunk bírót! — Lögyön maga, lögyön maga! — kiabálták rögvest a népek. — Én pedig nem tehetem, mert kilencezerig való lóra kell gon­dom legyen. Hanem magatok kö­zül, teszem azt, müvei ismerem régről, alkalmasnak vélem Dubari Bandit, ki is ír, olvas, értője em­bernek, állatnak egyaránt. Amúgy is tiszta kezű gyerek­nek tudom, az igazságot viseli majd bírói mivoltában is, ha anél­kül azt viselte! — Ha maga mondja, legyen! — A kapitány veremszálláso­kat -enged nektek a magosulat déli oldalán. Külön az 'asszonyo­két, külön a férfiakét. Kell húsz lóértő idomító a kezem alá. Kell három gulyapásztor, értő csürhe­­pásztor, birkapásztor. A többi, ki tud ökörrel szántani, szántson, ki tud szekeres zni, de induljon rög­vest Vásárhelyre Palinai Pali sár­vargához edényzetért, ami között legyen pohár, kancsó, tányér, kanna, teknő. Más szekerészek be Szentesre, ami mozduló eke van, de nem lopni ám, azt ide! Megbolydult erre a nép. Szét­futottak örömükben, mint a tava­szi füvekre eresztett csikócsorda. De még a fehérnépek is futkos­tak, hajuk lobogtatva. A lóidomárok körülém. Nem trappoltak egy iramodásnyit se. Ballagtunk a szilajokhoz. Kato­nák őrizték azokat is puskával. Mit tanul attól a lő? Kerüli mesz­­szire, nekünk meg az a dolgunk, hogy összeszoktassuk őket. A szi­laj ok a háromévesekből valók. Ember nem érintette még őket. — Na — mondom —, emberek, először is a szerszámlovat kell ' nyereg alá tenni. Ugyan van itt ménesszám nyereg alá tanult, de hát azokon nem tudjuk a szilaj­­. ságot beérni. Ezekhez gyors járá­súnk kellenek, mint ők maguk. Ezért a szerszámlovakat szedjük ki, mindenkinek a gusztusa sze­rint. Azokat bepuhítva nyúlha­tunk a többihez. Értették az emberek, hogyne értették volna. Karéjozzák is m negyedfű ménest olyan buzga­lommal, majd elszaladnak ijed­tükben. Egy Muzslai nevezetű választott leghamarébb csikót. Mondja Is, ő arra ráül. Mondom, szót értsünk! Majd én megmutatom a csinját-binját, né­kem mind így csinálja, különben már indulhat is vissza elüszkö­­södött falujába. Nem zsivány mó­don törve, zúzva hajtjuk itt dö­­gire a lovat, de tanítjuk. Finum­­fánummal bánni vele, mint a fe­hérnéppel! 21. Mind a húsz emberem a lóhoz, de ki erről, ki amarról az olda­láról. Veszem a hurkozott ár­­kányt, vagyis más nevén a pány­­vát a kezembe, közelítem a csor­dát. Farolnak, tarolnak, figyelnek. Lassú, suttyanó mozdulatok kel­lenek ide, mint a vadméhekhez. Ha nem kapkodsz, nem szúr. Mikor dobásnyira megközelítem a választott vasderest, nyakára röpítem az árkányt. Ékre szaba­dulni akar, de a hurok, minél jobban ugrál, ágaskodik, annál feszesebben szorítja a nyakát. A többi nézi, bámulja a bajba ju­tott társát, de amíg az vészjelet nem ád, addig nem mennek se­gedelmére. A csikósnak meg any­­nyira nem szabad a lovat fojto­gatni, hogy az segítségért kiált­son. (Folvtatjuk.) Tanulmányok Szőregről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom