Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-01 / 127. szám
1978. június 1. csütörtök • S Havasi Ildikó bemutatkozása -Kiállítás a müvészklubban VENDÉGÜNK VOLT Kevés fiatalnak adatik meg, hogy az Iparművészeti Főiskola elvégzése után néhány hónappal máris önálló kiállítást rendezhessen. Havasi Ildikó kerámikus ezen kevesek közé tartozik; munkáit Kecskeméten, a Megyei Művelődési Központ művészklubjában tekinthették meg az érdeklődők. „Eljutottam az indulásig*’ — írja rokonszenves szerénységgel kiállítási meghívójában Havas Ildikó, 8 lényegében valóban ezt tükrözte a bemutató anyaga is. Előbb vázák, festett edények, kancsók és poharak még a főiskolai éveket megelőző időszakból, majd a rendszeres tanulás nyomán formálódó Ízlésvilág és érdeklődés érhető tetten a tárgyakon. Terakotta, plasztikus és sík építészeti elemek, burkolólapok, kék, sárga, lila, bordó, ízléses csempék és makettek sora tanúsította, hogy alkotójukat élénken foglalkoztatják a funkcionális, célszerűen hasznosítható égetett kerámiakészítmények; A kiállítás egyik érdekessége volt az apró csengőkből és hálókból kialakított sajátos térszerkezet, amely jórészt kitöltötte a miivészklub helyiségét. Érdekesek diszkúttervei-ln. Ez utóbbiak főiskolai vizsgamunkák, fehérben, terakottéban, kisebb és nagyobb változatban az építészeti környezetet is érzékeltető maketten, illetve fotókon. „Ez a kiállítás a tanulóévek keresztmetszete, annak szakaszait mutatja a szakma elsajátításától nagyobb feladatokig” — írta Havas Ildikó. Ebben az értelemben tanulságos a~ művészklub rendezvénye. A bemutatott tárgyak, kerámiák pedig reményt ébresztenek arra, hogy alkotójuk néhány ét' múlva érett művészként a közönség elé állhasson müveivel. P. M. 9 Egy részlet a tárlatról. (Tóth Sándor (elvételei.) • Diszkút-makettek Havas Ildikó kiállításán, Nemrégiben anról tájékoztattuk olvasóinkat, hogy a szegedi egyetem új- és legújabbkori történeti tanszékének irányításával három megyére kiterjedően, szervezett keretek között megindult a dél-alföldi nemzetiségek múltjának és jelenének megismertetésére irányuló kutatómunka. Ennek keretében mintegy első „fegyvertényként” jelentették meg a Szőreg és népe című (tanulmánykötetet. Hegyi András szerkesztésében, kétezer példányban. A nagy formátumú, vaskos kötetet Csatá/ri Dániel történész, tanszékvezető, (hazai nemzetiségi politikánk egyik avatott szakértője lektorálta. A Szőreg újjátelapftésének kétszázba rm lneadik évfordulójára megjelentetett kladványt Szeged megyei városi Tanács szorgalmazta, és egyben anyagilag is segítette a vállalkozást, Az élő- és utószón, valamint a névmutatón kívül három részre tagolódik a kötet: földrajzi, .történeti. néprajzi-szociográfiai tanulmányok és színes írások együttesen adnak a valóságnak megfelelő, szemléletes képet egy érdekes múltú település régi és mostani életéről. Szőreg a Tisza —(Maros közben, árvízmentes szigetre épült, jó talajviszonyok közepette. Ez utóbbi mindenkor lehetővé tette a gazdag viirágzású, helybeli kertészkedést. Segítette ezt a sajátos szél.járási és éghajlati viszonyok alakulása Is. Megtudjuk a könyvből, hogy az Itt élő magyar és nem magyar anyanyelvű emberek (jelenleg is szép számmal élnék még szerbek) mindenkor mekkora harcot vívtak a természettel, a nehéz természeti és közlekedési viszonyokkal. és végig fenn tudtak maradni, életüket gazdagítani tudták. Szabó József, a ma már Szegedhez tartozó, de századokon át önálló életet élő Szőreg földrajzi neveiről írt tanulmányt. Ebben többek között a falu néveredetével is foglalkozott. Az is érdekes. amint kimutatja a szerző, hogy a magyar—szerb együttélés következtében úgynevezett párhuzamos földrajzi nevek jöttek létre. (így lett közszájon forgó szó a papi föd mellett a pópin páor és a kisrét mellett a mali rit.) A szerző száznál több belterületi és ugyanannyi külterületi név elemzését és tipológiád áttekintését végzi el szakszerűen. A nagyszabású vállalkozásnak tekinthető tanulmánykötet történeti része minden szempontból a legérdekesebb, a leginkább tartalmas. Az ide tartozó Írások a tudományos követelményeknek is legjobban megfelelnek. Foglalkoznak a szerzők a település őstörténetével (többek között Móra Ferenc ásatási eredményei' alapján), a (helység középkori történetével, a török idők utáni élet alakulásával, az újjátelepüléssel, az uradalmi gazdálkodással, a falusi önkormányzattal, a 48—19-es íorradaom és szabadságharc időszakával (például a magyar és szerb lakosok akkori egymás elleni értelmetlen hadakozásával), a szőregi csatavesztés ' körülményeivel. népesség- és birtokviszonyok alakulásával, a lakosság nemzetiségi és vallási összetételével, valamint az ipar, a kereskedelem. a közlekedés és oktatás mindenkori helyzetével. Van egy észrevételünk: nagyon jó. hogy amint közéletiünk a mához. úgy lesz a kötet lapjain egyre bőségesebb a tényanyag,1 egyre szemléletesebb az elénk (táruló kép. Ezt azért lantjuk fontosnak 'hangsúlyozni, mert mostanában szinte düvattá lett. hogy egy-egy helyitörténeti kötet, falumonográfia írója, szerzője a féldolgozásiban megáll a 18—19. századinál; vagyis nem ér el egészen máig. Éppen ezért, ebből a szempontból is különösen fontosnak tartjuk a Szőreg az ellenforradalmi korszakban című. félszáz oldalas tanulmányt. Ebben a Szerzőpár r, Hegyi András és Székely Lajos a település élet- és munkaviszonyait. a háború hatását, a drámai 1918—21 közötti időszak történéseit. a (magyar—szerb—francia. illetve szerb—magyar) váltakozó megszállásokat. Trianon hatását és más fontos, mindenkit érintő kérdésieket taglalnak, tudományos 'alapossággal, színesen és változatosain. Ferenczi Imre két néprajzi tanulmánya (a iné-. pi szokásokról és viseletről), Tóth Béla lírai hangvételű szociográfiai írása, valaimint Dér Endre három portréja teszi még teljesebbé (Szabó Istvánnak, a felszabadulás utáni gazdasági viszonyok alakulásával foglalkozó tanulmánya mellett) a sok szempontból értékes és sokak számára haszonnal olvasható kötetet. Varga Mihály nek a számomra törvényszerű következménye. 1845 után az új magyar társadalomnak a megteremtésében ennek a történelmi pátosznak nagy szerepe volt, még akkor is, ha később ebben sok minden eltorzult, vagy dogmatikussá vált. Kamaszkori eszményeim kirajzolódásakor Petőfi, Vasvári; ez a kor volt a legfőbb tájékozódási pont, fis ez azóta is megmaradt. Amennyire tőlem telik, igyekszem igazságosan ábrázolni ezt a kort. írtam Kossuth-életrajzot és én Írtam az utóbbi évtizedek egyetlen önálló Deák-tanulmányát, nem titkolva, hogy egybenmásban ő látta jobban a helyzetet Kénytelen voltam azonban, sokszor szívósan, olykor haragosan fellépni az olyan történelemszemlélettel szemben, amely a kétségtelen gyengeségek, görögtüzek, szalmalángok ürügyén magát a forradalmat, magát a függetlenségi harcot, magukat a nagy forradalmi alakokat alapjaiban kérdőjelezte meg. Meg kell mutatni a hibát, de nem úgy, hogy a lényeget vitassuk. Az 1848-as forradalom csinált bukása ellenére modern nemzetet Magyarországból! — Mikor olvashatjuk a Petőfi kritikai életrajz második kötetét? — Sok a tisztázatlan kérdés, sok a feltáratlan dolog. Tárgya a költő forradalmi világnézetének kialakulása, és itt olyan utakon kell járni, melyeket a régebbi irodalomtudomány nem vett figyelembe. Csak a legutóbbi ötnyolc évben kutatták módszeresen, hogy mik voltak Petőfi forradalmi olvasmányai, végül is milyen típusú forradalmiság az övé. Nagyon óvatosan számolva is több száz kötetet kell átnézni annak, aki a költő és a francia forradalom kapcsolatáról érdemben szólni akar valamit. — Befejezésül a szokásos kérdés: min dolgozik? — Nagyjából készen van a Petőfi evangéliuma című munkám, amelynek tárgya éppen ez: Petőfi és francia forradalom. Ne Jöjjek ki a színpadi szerzői gyakorlatból; átdolgoztam Simái Kristóf A feleségféltő gyáva lélek című komédiáját. Nyáron, az egri Agria játékokon mutatják be H. N. Fekete Sándor író Napsütés, csíkos sátrak, feliratok Kecskemét központjában: Könyvihét, 1978. Húszan-harmincan nézelődnek, mustrálják a portékát, amikor megszólal a déli harangszó. Eladók, olvasók és a szervezők társaságában négy író: Fekete Sándor, Hegedűs Géza, Mándy Iván és Varga Domokos A könyvhét az utóbbi időben veszített jelentőségéből, kissé elszürkült. így véli Fekete Sándor is, akit a Borostyán, a vándorszínész bemutatója óta személyesen Is sokan Ismernek Bács-Ktskun megyében. — Valami biztosan nem stimmel Itt és főleg az nem stimmel, hogy a magyar könyvkiadás lassan két csúcsidőre kezd korlátozódni: a téli könyvvásárra és a könyvhétre. Akinek nem Ilyenkor jelenik meg műve, megsértődik, A szervezés és a lebonyolítás körül sincs minden rendben, de nyilván az Is baj, hogy megváltozott az irodalom társadaml funkciója. Bármilyen sok könyvet Is vesznek &z emberek, nincs az az izgalom,) ami volt korábban. Elment egy nagy nemzedék, nincs köztük Veres Péter, Szabó Pál, Németh László és a többiek, akik a magyar irodalom utolsó nagy aranykorszakát képviselték. Nyilván megtalálja az újabb nemzedék is a maga helyét, de ez a közvélemény számára nem világos úgy, amennyire világos volt — például — már ötvenéves korában Veres Péter fontossága. Mit tehetünk? Több érv szól a könyvnapok mellett, mint ellene. Várjuk meg, amíg újból kiformálódnak olyan írói nemzedékek, amelyek lényeges dolgokat tudnak mondani, másrészt növekszik az irodalom szerepe. — Az Új Tükör első számában fontos gondolatokat fejtett ki Csanádi Imre 'főszerkesztő. „Ecseteljem-e milyen izgalmas 'erőpróba megismételni azt a mi korunk követelte módon, amit a régi mesterek olyan bámulatosan végeztek: szót érteni a köznéppel. A mai köznép városon és falun iskolázottabb, mint valaha. Nem akadna kellő számú érdeklődő az igazi kultúra iránt? Hogyne akadna!” A szerkesztőség fontos posztján dolgozó Fekete Sándor utólag reálisnak látja-e a két év előtti programot? Nem sajnálja-e hogy kevesebb ideje marad • kutatásokra, az Írásra, mint koráb-; ban? — Kezdetben cikkírónak mentem a laphoz. A körülmények alakulása következtében kellett egyre nagyobb szerepet vállalnom a szerkesztésben. Sok időmet elveszi, de szívesen csinálom, mert barátaimmal együtt úgy érzem, hogy küzdeni kell a művészet, az irodalom és a nagy tömegek között az utóbbi évtizedekben egyre rikítóbban megmutatkozó szakadék felszámolásáért. Bevallható, kezdetben az összes szakember pesszimista volt. Véleményük csak abban különbözött, hogy heti kulturális magazinunk harmincezer vagy hatvanezer példánynál eslk-e szét. Az első hónapokban valóban csökkent a példányszám, Amikor valamelyest stabilizálódott olvasóink száma, újra erőltettük eredeti elgondolásainkat. Ez Ismét visszaesést hozott. Most már elértük a százhatvanezres megjelenésit, ez még nem fordult elő Ilyen jellegű lapnál. Tudjuk, sok még a tennivalónk, hogy még több emberhez közvetítsük a magyar kulturális élet eredményeit, híreit Természetesen nem akarunk kulturális beltenyészetet hanem olyan kultúrára gondolunk, amely legszorosabban kötődik a mai magyar valósághoz. Ezért vizsgálja írásaink egy része a mai magyar társadalmat — A Magyar Irodalmi, Lexikon költőként, kritikusként ' mutatja be. Gondolom, a drámaiíró, publicista, történész minősítés pontosabban jellemezné sokfelé ágazó munkásságát írásainak többsége a magyar reformkorhoz, a szabadságharchoz kötődik. Miért, mióta foglalkozik ilyen elkötelezetten ezzel az időszakkal? — Kamaszkorom időszaka Magyarország német megszállásának az ideje, amikor számomra egy ilyen 1848/49-es függetlenségi hagyomány nem egyszerűen a történelemből leszűrt iskolai emlék volt. hanem az akkori magyar élet-AZ EGRI TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLÁN • Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok szakán végző hallgatók a gyakorló általános Iskola tanulóit oktatják a tanszék üvegházában. (MTI-fotó, Manek Attila (elvétele — KS) TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (14.) Dicséretek, meg bot, deresen kimérve. Hetven parancsnok állt a sátrak előtt, várta Korbász kapitány szavát. Azután következtek a früstökölések. azután a szemlék, ménesről, ménesre, ki mikor volt soron. Korbász elvárta, hogy ’ reggeltől estig vele legyek. Ügy festettem én közöttük, mint kóbor fehér galamb a varjak közé keveredve. Hamuszín gatyában, fekete lajbiban, nagy szélű kalapban álltam a katona urak között egyedül, míg osztogatták a parancsot. Ez a Korbász amilyen szigorral fogta a katonák gyöplüjét, olyan jókedvű volt a közvetlen embereivel. Nem is nevezték másképp, mint Szepinek. Cserében ő meg Matyizott engem. Tudott magyarul. Három évet szolgált Győrben. Úgy aprította a szavakat, ' mint rossz bojtár a lovat. Ustorral, karddal vágta. De jól állt neki. A bort se utálta, rágatlanul nyelte, a hasával amúgy sem volt haragban. Volt olyan erőben, akármi vékony derekú ló összeesett alatta. Ahogy teltek a hetek egymás után, nekiízelődtünk a dolognak valahányan. A népesség is szaporodott a tábor körül. Földbe ásott kondérokban főztek ezek a szedelék szakácsok olyan jóízű ételeket, illatuk elszolgált hetedhét határökon túlra. A sok lerombolt falu, annak szétbújdosott lakossága, mind ide csalódott általa a tábor köré. Eleinte csak egy-két férfiember, Kondoros égett falai közül. Aztán Kétsoprony, Simánd, Pankota, Jenő is kiadta elszéledt éheseit. 20. Mikor Korbász rájött, hogy idegen drancosok kószálnak a tábor körül, nagyon beszigorodott. Maga elé kísértette őket, akkor már lehettek vagy ötvenen. Negyven férfi és tíz nőszemély, s épp szá2 botütéssel a farukon szét akarta zavartatni őket. Mondom neki, Szepi, csak kicsi türelmet mutass! Ezeket hívni kellett volna, nem elzavarni! Aranykezűek, használni tudnak, de mindenütt. Nézd az asszonyokat. Csapassunk födelet a fejük fölé, miből se tart, itt az építőanyag helyben. Elcsömbökösöclünk asszonyi kéz nélkül a lovak körül. Hát mi munka az, ahogy a férfiember gatyát mos? Megáztatjuk kicsit, aztán száradon hagyjuk. A férfiak közül húsz is lóértő. Idomításnál egynek több hasznát veszem, mint tíz katonának. A katona enni, inni ad a lónak, de nem tanítója annak. A kardot forgatja, de csinálni nem tudja! A lovat megüli, szúr és vág róla. Olyan készen kell annak a lovat is a kezébe adni, ahogy a puskát. Szepi szepegett szavaimon. Nem volt szokása,' hogy mindenben csak neki lehet igaza, mert ő a rangos. Bár a civilt annyiba se nézte, mint a kutyát. Annak nem tudott parancsolni. Azokat nem lehetett glédába állítani, nem értették a kürtszavakat, a németül mondott vezényleteket, a fegyelmező csuklógyakorlatokat. Nem lehetett nekik ébresztőt, takaródét vereni. Szepi rángatta a vállát, annyit vakkantott; hogy lehet, mondok valamit, mert jár a szám. De hát a szolgálati szabályzatban nem az van, hogy hívjad a civilt, hanem, hogy a tábor köré, hadak mögé húzódó rongyos népet pedig pusztítsd, mert a bajod gyűlik meg vele. ’ Nem lesz ezekkel baj, mondom neki. Ezek közül kikerülne egykét csürhekanász. Katona nem állhat puskával a disznók mögé. Huzalom is kell ahhoz. Értés.-Aztán itt van egy vágógulya. Azokat a civil láthatja el. Külön választható a fejős gulya. Hányán innánk mi itt tejet! Nemcsak borral él az ember! Itt van a vágóbirkaság. Csak nyammog, ahogy idehordják Szentesről. Megapadnak, ha nem legelhetnék. Ezek mellé pásztor kell. Szánthatnánk zab alá való földet. Itt van húsa pár ökör. A kovácsok fagerendelyes ekéket tudnak sikeríteni. S szántsunk, vessünk. Kukoricát is lehetne tavaszra vetni az őszi szántásba, hát nem kellene Erdély oldaláról idefuvarozni a csövest. Szepi dobbantott a lábával. — Lotábor ez, vagy parasztgazdaság? , — Mindenkinek segítene! — Nézd, ha ennyiben vagyunk, hát rendezd a civilséget. Legyél közöttük bíró. Azt nem tűröm, hogy a fegyelem meglazuljon! Itt egy szalmaszál a mi parancsunkat nem keresztezheti! Nekünk tömegével kell a sereglovakat fölkészíteni ! — Hát azon munkálunk, Szepi! Magam köré szedtem védenceimet. Mondom nékik nyíltan, kapnak enni, inni, nem kell kóbor kutya módra lopva, köröm közül, árokparton zabálni a koncot. Napjában háromszor rendes katona menázsi, de... Dolgozni kell érte! Először is válasszunk bírót! — Lögyön maga, lögyön maga! — kiabálták rögvest a népek. — Én pedig nem tehetem, mert kilencezerig való lóra kell gondom legyen. Hanem magatok közül, teszem azt, müvei ismerem régről, alkalmasnak vélem Dubari Bandit, ki is ír, olvas, értője embernek, állatnak egyaránt. Amúgy is tiszta kezű gyereknek tudom, az igazságot viseli majd bírói mivoltában is, ha anélkül azt viselte! — Ha maga mondja, legyen! — A kapitány veremszállásokat -enged nektek a magosulat déli oldalán. Külön az 'asszonyokét, külön a férfiakét. Kell húsz lóértő idomító a kezem alá. Kell három gulyapásztor, értő csürhepásztor, birkapásztor. A többi, ki tud ökörrel szántani, szántson, ki tud szekeres zni, de induljon rögvest Vásárhelyre Palinai Pali sárvargához edényzetért, ami között legyen pohár, kancsó, tányér, kanna, teknő. Más szekerészek be Szentesre, ami mozduló eke van, de nem lopni ám, azt ide! Megbolydult erre a nép. Szétfutottak örömükben, mint a tavaszi füvekre eresztett csikócsorda. De még a fehérnépek is futkostak, hajuk lobogtatva. A lóidomárok körülém. Nem trappoltak egy iramodásnyit se. Ballagtunk a szilajokhoz. Katonák őrizték azokat is puskával. Mit tanul attól a lő? Kerüli meszszire, nekünk meg az a dolgunk, hogy összeszoktassuk őket. A szilaj ok a háromévesekből valók. Ember nem érintette még őket. — Na — mondom —, emberek, először is a szerszámlovat kell ' nyereg alá tenni. Ugyan van itt ménesszám nyereg alá tanult, de hát azokon nem tudjuk a szilaj. ságot beérni. Ezekhez gyors járásúnk kellenek, mint ők maguk. Ezért a szerszámlovakat szedjük ki, mindenkinek a gusztusa szerint. Azokat bepuhítva nyúlhatunk a többihez. Értették az emberek, hogyne értették volna. Karéjozzák is m negyedfű ménest olyan buzgalommal, majd elszaladnak ijedtükben. Egy Muzslai nevezetű választott leghamarébb csikót. Mondja Is, ő arra ráül. Mondom, szót értsünk! Majd én megmutatom a csinját-binját, nékem mind így csinálja, különben már indulhat is vissza elüszkösödött falujába. Nem zsivány módon törve, zúzva hajtjuk itt dögire a lovat, de tanítjuk. Finumfánummal bánni vele, mint a fehérnéppel! 21. Mind a húsz emberem a lóhoz, de ki erről, ki amarról az oldaláról. Veszem a hurkozott árkányt, vagyis más nevén a pányvát a kezembe, közelítem a csordát. Farolnak, tarolnak, figyelnek. Lassú, suttyanó mozdulatok kellenek ide, mint a vadméhekhez. Ha nem kapkodsz, nem szúr. Mikor dobásnyira megközelítem a választott vasderest, nyakára röpítem az árkányt. Ékre szabadulni akar, de a hurok, minél jobban ugrál, ágaskodik, annál feszesebben szorítja a nyakát. A többi nézi, bámulja a bajba jutott társát, de amíg az vészjelet nem ád, addig nem mennek segedelmére. A csikósnak meg anynyira nem szabad a lovat fojtogatni, hogy az segítségért kiáltson. (Folvtatjuk.) Tanulmányok Szőregről