Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-29 / 150. szám

1978. június 29. • PETŐFI NÉPÉ • 3

Űtlevél, vízum, társasutazás

'Mélyen bent járunk már a nyárban, egyre többen veszik ki szabadságukat. Nem így az IBUSZ-náll, ahol ilyenkor van a szezon. A kecskeméti irodában is nagy az ügyfélforgalom, különösen azok vannak sokan, akilk az ország határain túl akarnak egy-két hetet tölteni. Szörényi Marika, a külföldi utazásokat intéző csoport vezetője, sűrűn mondja az érdeklődőknek: sajnos, már csak az őszi hónapokban lesz rá lehetőség...

•Néha-néha ritkul a forgalom, egy Ilyen alkalmat használunk ki a beszélgetésre, s kérdezem meg, hogy most milyen jellegű munkát végez a csoport.

— A főszezoni külföldi utakra

— annak ellenére, hogy az idén is jelentősen bővült a társasutazások programja — már hónapokkal ezelőtt betelt a létszám. Pontos számadatokkal még nem szolgálhatok, annyit máris mondhatok, hogy az idén jóval többen utaznak külföldre, mint tavaly. Azért jönnek mégis Ilyen sokan Irodánkba, mert a szinte nap mint nap induló társasutazások résztvevői most veszik át útiokmányaikat.

Munkánk, természetesen nemcsak ebben merül ki. Több külföldi társasutazás Bács-Kiskun megyéből, sőt^ konkrétan innen, Kecskemétről indul. Saját, jól képzett idegenvezetői gárdánk kíséri az utasokat, s velük is részletesen mindent meg kell beszélnünk indulás előtt. Emellett rövidesen — július első felében

— az IBUSZ-központ által kiadott új programfüzet alapján megkezdj ük az őszi-tavaszi társasutazások szervezését. Az egyébként igen gazdag program elsősorban Európa fővárosait, nagyvárosait, /téli üdülőhelyeit, a külföldön tölthető karácsonyt és szilvesztere zést ajánlja az utazni szándékozok figyelmébe. Lehetőség nyűik az USA-ba, Indiába és a világ más részeibe való társasutazásra is.

— Gondolom, nem mindenki határozott céllal jön ide. Szokott-e segíteni az útiprogramok kiválasztásában?

— Sokszor előfordul az ilyesmi, és szerencsére, megfelelő személyes tapasztalatokkal' rendelkezem ehhez. Magam is sók csoportot vezettem már. Időnkéit pedig tanulmányútra küld bennünket az IBUSZ. Ez év tavaszán is nyolc napot töltöttem Indiában. így a saját élményeim alapján is tudok segíteni ügyfeleinknek az úticél kiválasztásában. Szép és érdekes munka ez. Főleg a már sokfelé járt „törzsvendégeink” bízzák rám a döntést. Az izgalmas számomra az,

tói megkapja az engedélyezett valutakeretet, azt itt ki is válthatja. Ennek alapján intézzük az útlevélkérelmét. S ha az is rendben van, az ön megrendelésére eljárunk valamennyi meglátogatni kívánt ország követségén, vízumügyben.

— Az előbb is volt néhány turista útleveles, akiknek nincsen 9aját autójuk. Részükre milyen szolgáltatást nyújt az IBUSZ?

— Irodánkban megrendelhető a különböző tömegközlekedési eszközökre — vonatra, hajóra, repülőgépre, autóbuszra — az utazási jegy. Tóth József né, Fellegi Erzsébet és Kovács Edit foglalkozik ezzel a reszorttal.

Odaállok én is a pultjukhoz és figyelem munkájukat. Egy középkorú férfi a frankfurti repülőgépre, egy idősebb hölgy az egyik nemzetközi autóbuszjáratra kért jegyet. Forinttal fizetnek, miután turistaútleyelük van.

— Mindenki forintért válthat jegyet? — kérdem Tóthnétól, amikor sorra kerülök.

— Európába igen, kivéve a meghívásos útlevéllel rendelkezőket, akik csak a magyar határig utazhatnak vonattal forintért. Utazási jegyüket vagy az azért járó valutát a meghívó félnek kell küldenie. Mindehhez azt szeretném még hozzátenni, hogy rendkívül nagy a nemzetközi utasforgalom. Ezért a repülőjegyet négy, a vonatjegyet pedig legalább egy hónappal az indulás előtt meg kell rendelni helybiztosítás miatt.

Ezenkívül május elseje óta új szolgáltatásunk az utasbiztosítás, amit ugyancsak itt köthetnek a külföldre utazók.

Az IBUSZ-irodában újabb és újabb arcok jelennek meg. Többen ismerősként üdvözlik már egymást. Általában valamelyik utazás alkalmával ismerkedtek össze. Felelevenítik a közös élményeket, majd kérdezgetik egymástól : az idén melyik országba mégy?

N. O.

hogy vajon elégedett lesz-e az utas, vagy netán utólag szemrehányást kapok tőle. Lehet, hogy szerencsém is van, de eddig még beváltak ajánlataim.

Közben újabb ügyfelek érkeztek, s az egyéni szervezett külföldi utazási lehetőségek iránt érdeklődtek. Elmondták, hagy a négyezer forint értékű valutájukkal nem akarnak cél nélkül elindulni. Szörényi Marika munkatársai, Bars! Sándomé és Herényi Tünde foglalkoztak velük. Részletes és türelmes magyarázataikból és ügyintézésükből vé• Szörényi Marika, Barst Sándorné,

Herényi Tünde társasutazás ügyben ad felvilágosítást.

• Tóth Józsefné nemzetközi autóbuszjáratra ad ki jegyet,

Fellegi Erzsébet telefonon vess fel saegrendelést.

(Tóth Sándor felvételei)

• Balaton Mária az

útleveleket

rendezi.

gül is háromféle lehetőséget ismertem meg. Az első utas szobát rendelt egy római szállodában, étkezéssel együtt. A másik iáját gépkocsival rendelkezett 0 a tzálás és étkezés mellett csoportos városnézésekre, múzeumlátogatásokra kérte besorolását egy IBUSZ-ozervezésében, lebonyolításra kerülő autóstúra keretében. Ez egyébként — mint Szörényi Marika mondotta — az IBUSZ-szolgálta tás oknak egy olyan formája az autósok részére, ami átmenet, a társas és a szervezett egyéni utazás között. A harmadik ügyfél egy Bécsitől— Bécsig társasutazásra fizetett be. Ez úgy történik, hogy az utasok a lakossági valutakeret terhére igényelt pénzükből külföldi utazási irodák által szervezett programban vesznek részt. Az említett esetben Bécabe utaznak saját költségükön, majd az Európában tett kisebb-nagyobb utazás után Bécsből térnek háza.

Egy fiatalasszony lép az irodába. Tanácstalanul nézelődik, majd Marikáihoz lép. Külföldre szeretnék utazni — mondja, —

de nem tudom, hogyan kezdjek hozzá. Útlevélre, vízumokra, meg valutára lenne szükségem, de biztos, hogy sok utánajárásba kerül az ilyesmi.

— Itt nálunk, mindent el lehet inltézni — válaszolja készségesen Marika. — Ha Nyugatra megy, először a nálunk is kapható űrlapon valutát kell igényelnie. Amikor a Magyar Nemzeti Bank«Uinkaidő és szabad MS’ i

• Itt is, ott is felemlegetik az emberek, hogy Kádár János legutóbbi — debreceni beszédét is külön emlékezetessé teszik ' a szellemesen beleszőtt ellenpárok. Mi is az az ellenpár? Az értelmező szótár szerint „Olyan dolog, amely pontosan megfelel egy másik dolognak, és azt rendszerint párrá egészíti ki.” Mindjárt következzék is egy példa: a jobb a bal ellenpárja. Nem ellentétről van tehát szó, hanem kiegészítő párról. Egy dolognak, kérdésnek, cselekvésnek olyan két „feléről”, amelyek összetartoznak, s ha csupán egyikük van meg — nem gilt, azaz sántít az igazság.

Elmélkedés helyett azonban említsünk meg párat a Kádár elvtárs „ellenpárjaiból”. A bonyolult dotációs és elvonási, elszámolási rendszerről szólva hangsúlyozta, milyen fontos feladat a jobban dolgozó kollektívák támogatása. Hozzáfűzte azonban: arról viszont ritkábban beszélünk, hogy a támogatásnak volna egy természetes ellenpárja. Az tudniillik, hogy a rosszul dolgozó kollektívákat csak szerényebb mértékben vagy egyáltalán nem kellene támogatnunk. S kifejtette a továbbiakban, milyen leszerelő, elkedvetlenítő hatása van az élenjárókra, hogy ma még bizony majdhogynem bölcsőben ringatjuk a hátul kullogókat.

„... A szocializmus mindent kibír alapon".

Az ellenpár itt is kifejezi, hogy ez igy nem „természetes";, sérti a társadalom igazságérzetét. S nemcsak morális gond ez, hanem nagyon is anyagi konzekvenciákkal járó, „kelletlen" tehervállalás. Hiszen amikor a gyengélkedőket is támogatjuk, azért a jól dolgozókat adóztatjuk meg. Van tehát egy tisztességes határ, amelynél „a szocializmus mindent kibír” amúgy Is hamis elvének határozottan megállj 1-t kell mondani.

• As Ifjúság munkára nevelésével kapcsolatos okfejtését is ellenpár felvillantásával tette érzékletesebbé Kádár János. Olykor tudniillik a szabad idő helyes eltöltése lép elő központi problémává, holott a munkaidő megfelelő eltöltésével is foglalkozni kell. Tehát a szabad idő és a munka — szintén egymást kiegészítő párok. Csak az egyikkel élni nem tudna az ember. Ügy esik jól a pihenés, fölengedés, szórakozás, az a néha már túlzottan is csak „értelmessége”, „hasznossága” oldaláról hangsúlyozott szabadidő-töltés, — ha — magyarán szólva, megdolgozik érte az ember. Ha unalom, nyűg, nemakarom-teher valaki számára a műnket, — annak a szabad ideje is ziláltság, erőltetett alibikeresés, testet-lelket romboló céltalan tétlenség.

Emellé kívánkozik az az ellenpár, amely azzal függ össze, hogy nálunk mér megszűnt embernek ember által való kizsákmányolása, s a fejlett szocialista társadalom építése hazánkban nemzeti programmá vált. Ám Kádár elvtárs „első marxista tanítójának”, az öreg falusi bácsinak a szavát a régi világból a mába emelve — „a szegény ember gyerekének még mindig dolgozni kell”. Vagy miképpen a párt első titkára mondotta, „Ügy tűnik, a szocialista rendszerben is érvényes a bibliai átok, amely szerint mindenki csak arca verítékével, munkával keresheti meg mindennapi kenyerét”. — Őszintén szólva és magunk között bevallva igencsak az az igazság, hogy a mi mostani világunkban — éppen rendszerünk igazi humanizmusából fakadóan — a tisztességes átlag-életnivóért nem kell már vért-verejtéket hullatva dolgozni. Más kérdés, hogy sokan — úgymond — viszszaélnek ezzel az emberszabású köyetelményíokkal is, — és ott' lógnak, ahol csak tudnak. A párt első emberének bibliás példázató utalása a verejtékre valóságosan azt célozza, hogy nem elég ímmel-ámmal dolgozni, . hanem becsületesen ki kell tenni magunkért, amíg a fejlett szocialista társadalmat tető alá hozzuk. Másként nem jutunk el odáig; csak topognánk egyhelyben, ami viszont gondjaink, kínlódásaink halmozódásához vezetne.

t Ezért is beszélünk a legkülönbözőbb párt-, szakszervezeti, tömegszervezeti fórumokon kendőzetlenül a munkafegyelem helyzetéről is. Ezért merjük némi önironikus beismeréssel kijelenteni, hogy fel kell hagynunk azzal a jóindulatú, mosolyos megalkuvással, amely szerint a tess'ék-lássék, a derekas erőfeszítést messzire elkerülő munkatempó amolyan bocsánatos magyar sajátosság. Majdhogynem a nóta szavaival szentesített állapot — „Már minálunk babám... ez jött a szokásba." — S nagyon helyén-, való volt aláhúzni az SZMT legutóbbi Ülésén is, hogy a munkafegyelem javításának sürgetésekor nemcsak a fizikai munkásra kell gondolni. Áll ez azokra a munkahelyekre is, ahol már „szokásjoggá” vált, hogy a tisztviselők rendszeresen késnek, megduplázzák .az ebédidőt bevásárlásaikkal (vagy munkaidőben ugranak el e célból zavartalanul). Tehát a munkafegyelem megszilárdítása mindenütt aktuális célkitűzés.

• Így áll helyre, az egyensúly egészül ki a szabad idő helyes eltöltése ellenpárjával, a munkaidő megfelelő eltöltésével.

• T. *•

Bienvenidos a Cuba!

Zajtalanul suhan velünk a lift, a Habana Libre — Szabad Havanna — szálló 25.

emeletéről a földszintre. A légkondicionált fülkében mintha nemzetközi találkozót adtak volna a világ népei.*Vörösre égett turisták Kanadából, mosolygó hindu asszony, kis fekete ponttal a homlokán, két tökéletesen egyforma japán . fiatalember, fényképezőgépekkel felszerelt szovjet házaspár, egy észbontóan zép mexikói hölgy, a tejeskávészinű múlott liftkezelő és mi, magyarok. Együtt lebegünk ég és föld között, mint egy mozgó, bábeli toronyban.

Mostanában sok érdeklődő látogat Kubába. Egymást váltják a turistacsoportok és a delegációk, az egyik szállodában külföldi szakemberekkel tanácskoznak, a másikban a VIT előkészítéséről tárgyalnak a baráti országok képviselőivel, egyszóval fővárosszerte élénk mozgás tapasztalható.

A vendéglátás szívélyes, bár kissé szokatlan. A magyarokat eleinte meghökkentette a turizmus hagyományaitól messzire elrugaszkodó program „fornadalmisága”. Az IBUSZ kubai partnere, a Cubaitur újítása, úgy hiszem egyedülálló az idegenforgalom történetében. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a kedves látogató ne a felületeken mozogjon, hanem mélyed jen el a mindennapok valóságában. Vegyen részt — ha csak nézőként Is — a cúkorná dara tők kemény munkájában, kerüljön beljebb az üzemek és a híres, munkára nevelő iskolák kapuján.

Eredeti program. Az Igazsághoz hozzátartozik, hogy sokan érdekesebbnek találták a krokodilfarmot, mint a cufcorfeldölgo-2. Egyedül Havannában

zó üzem beható tanulmányozását. Azt várták, hogy a „Midőn Havaiméban hajóra szálltam én... ” — kezdetű dal érzelgős romantikáját kínálja majd az utazás.

Hajóra nem szállt senki, legfeljebb a tengerparton, a Malecón-on sétálva, megbámulta a tisztes távolban horgonyzó monstrumokat. A városnézés is eltért a szokásostól. Havannában alig van mit mutogatni. Az épületek egy része a gyarmatosítás korabeli stílusban épült, sok oszloppal, erkéllyel, zöldre, kékre, rózsaszínűre festett ajtókkal, ablakokkal. Az egész úgy fest, mint egy ódon történethez felhúzott fiilmdíszlet, melyet elfelejtettek lebontani. Éhből a laposan szétfutó kockatengenből hirtelen szöknek magasba a Vedado-negyed tizen-, huszonvalahány emeletes vasbeton lapjai, hasábjai. A két kor építészete méretében és anyagában különböző, egyben hasonlít. Semmi köze nem volt azokhoz^ akik ezekbe a házaikba csak mint szolgák, kifutófiúk, cipőtisztítók, pincérek telhették be a lábukat.

Most övék a város. Szerelmesek ülnek összesünúLva a Maleoón széles kőpánkányán. Vedado nyárfái és gyantás fenyői közt gyerekek bujócskáinak, a kapukban becsavart hajú asszonyok tereferélnek, a balkonokon ruha szárad. A város történelmi emlé• Az óváros építészet:

re, a Katedra.is.

• A tengerpart vonalát követő Malecón és Mögötte a „legamerikásabb” negyed, a Vedado.

keiből egyedül a Katedráiig tér őrzött meg valamennyit. A székesegyház, amelyben egy ideig Kolumbusz hamvai nyugodtak, a kubai barokk egyik legszebb alkotása. Könnyed, finom és elbűvölő. A tereit körbezáró gyönyörű, spanyol-barokk paloták egy letűnt kor ízléséről, szokásairól mesélnek.

A műemléknek . nyilvánított El Patio étteremben minden úgy van, ahogy a palota hajdani tulajdonosai berendezték. A szökőkutas belső udvarról faragott falépcső visz az emeletekre, ahol az egymásbanyfló termeket zsalugáterek védik az erős napfénytől. A faragott pohárszékeikben kristályok szikráznak, porcelánok fehérlenek. A súlyos, faragott bútorok között fehérkabátos pincérek suhannak, szertartásosan és fürgén. Itt minden eredeti recept szerint készül, az ételektől a koktélokig és a szervírozás a spanyol királyi udvarban sem lehetett előkelőbb.

Légkondicionált szállodák, és ablaktalan, zsalugáteres házak az

óvárosban. Vasbeton felhőkarcolók, álomvillák és kőből, márványból emelt paloták. Amerikai ízlés, spanyol szokások, afrokubán ritmusok, az etnikai keveredés minden szín- és formaskálája az arcokon. A világ legszínesebb és legváltozatosabb megjelenésű tömege hullámzik esténként a sudár pálmák és a hűs-sós szellőtől megélénkülő házak között

Havannáiban sem idegennek, sem magányosnak nem érezheti magát a vendég. Rámosolyognak, megszólítják: „honnét jött, hogyan érzi magát?” Ha eltéved, húszán is ugranak, _ hogy útbaigazítsák. Barátságosak, érdeklődők és nyugodtak. Senki sem idegeskedik, dühöng, ha órákat kell sorbaállni sörért, vagy mozijegyért. Az idősebbek hozzák a kisszéket, elbeszélgetnek, míg rájuk kerül a sor. A fiatalok fülükhöz szorított táskarádióval várakoznak, vagy csendesen dúdolnak. Nálunk, hasonló esetben pattanásig feszülnének az idegek, a kubaiakat nehéz kihozni a sodrukból. Minek rontanák el a kedvüket, ha az élet amúgy szép és ha valaki ismerkedik, barátkozik, új értesüléseket hail-és magáról Is mesélhet, már nem veszett kárba az idő.

Ott, ahol a híres Castillo del Morró erőd büszke tornya vigyázza a Havannai-öböl nyugalmát, fahéjszínű Madonna üldögélt, ölében szűke, kékszemű kisgyerekkel. A kérdésre, hogy merre találjuk a kikötőt, tört magyarsággal válaszolt Kiderült, hogy a férje magyar, a gyerek tehát félig-meddig honfitársunk. Néhány méterrel arrébb, egy árnyas fasorban, ébenfekete tanárnő énekeltette a kisdiákjait. Mikor tudomást szerzett róla, hogy magyarok vagyunk, diadalmasan sorolta Bartók, Kodály és Petőfi nevét. A gyerekek megajándékoztak egy Castro arcképét ábrázoló zsebnaptárral és búcsúzóul Kodály-dalokat énekeitek. Kristálytisztán és spanyolul. Néha ilyen apróságokon is múlik, hogy az ember megszeret, szívébe zár egy várost.

Vadas Zsuzsa (Folytdtäsa következik.)

0 Az El Palló árkádja áléi szép kilátás nyílik a térre.