Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-22 / 144. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1978. június 22. Varsóba érkezett a magyar párt- és kormányküldöttség Folytatta munkáját a JKSZ kongresszusa BELGRAD Márkus Gyula, az MTI tudósítója jelenti:, A JKSZ XI. kongresszusa tegnap >hat munkabizottságban folytatta a vitát a központi bizottság jelentéséről és Tito elnök beszámolójáról. A ha jugoszláv bizottság közül a jugoszláv külpolitikát és nemzetközi kapcsoltaitokat tanulmányozva, a küldötteik ismét hangsúlyozták, hogy az el nem kötelezettség politikája a JKSZ és a kormány tartós irányvonala. Kiemelték Tito elnök külpolitikai aktivitásának, s a vezető külföldi államférfiakkal sorra kerülő találkozóinak nagy jelentőségét. A felszólalók a többi között megelégedéssel szóltak arról, hogy az elmúlt években Jugoszlávia együttműködése tovább erősödött a Szovjetunióval, Lengyelországgal, Magyarországgal, az NDK- val és más szocialista országokkal. Kiemelték: alapvető feladat a közvetlenül szomszédos országokhoz fűződő baráti viszony ápolása, illetve megteremtése. A kongresszus egész napi tanácskozása a bizottságokban zajlott. (MTI) Földrengés ATHÉN UtffS Kedden este a Richter-skála szerint 6,5-es erősségű földrengés rázta meg az észak-görögországi Thesszaloniki városát. A nagy erejű földmozgás következtében házak dőltek össze, falak repedtek meg, erkélyék szakadtak le, ablakok zúzódtak be. A város középpontjában kettéhasadt egy tízemeletes bérház, romjai alól a földmozgás etcsitultával munkához látott mentőosztagok több holttestet emeltek ki. A rendőrségtől származó eddigi adatok tizennégy halálos és száznál több sebesült áldozatról szólnak, félő azonban, hogy számuk tovább fog emelkedni, hiszen eddig fel sem lehetett becsülni, hány embert temettek maguk alá a leomló házfalak. (Folytatás az 1. oldalról.) Edward Gierek szerdán este vacsorát adott Kádár János és a magyar küldöttség tiszteletére a minisztertanács palotájában. A szívélyes, baráti hangulatú vacsorán Edward Gierek és Kádár János pohárköszöntőt mondott. Edward Gierek pohárköszöntője Edward Gierek beszédében hangsúlyozta: A Lengyel Népköztársaság legfelsőbb párt- és állami vezetése nevében ezúttal is szeretném kifejezni őszinte örömömet, hogy vendégünkként üdvözölhetjük körünkben önt, tisztelt Kádár elvtárs, a testvéri magyar párt, és a hozzánk oly közéi álló magyar nép vezetőjét. Örömmel üdvözöljük önt Lázár elvtárs, és a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének többi tagját is. Kedves magyar barátaink látogatását a népeinket összekötő sok évszázados kapcsolatok, marxista—leninista pártjaink közös céljai, a szocialista országok közössége szilárd tagjait alkotó országaink szövetsége és együtt működése kifejezésének tekintjük. Mi, lengyelek, nagyra becsüljük a magyarokhoz fűződő hagyományos barátságunkat, amely áthatja a két ország történelmét. A harminc évvel ezelőtt aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés beteljesítette azoknak a lengyel és magyar hazafiaknak, forradalmároknak az örökségét, akik 1848-bam a barrikádokon, majd pedig a Magyar Tanácsköztársaság védelmében életüket áldozták a szabadság közös ügyéért. E szerződés új, rendkívül gazdag és tartalmában állandóan bővülő fejezetet nyitott a lengyel—magyar barátság történelmében. Gierek elv.társ a lengyel—magyar együttműködésről szólt, majd így folytatta: „Nekünk, kommunistáknak, az a legfőbb eszmei és erkölcsi kötelességlünk, hogy biztosítsuk az embereknek és a népeknek a legalapvetőbb jogát, a békés élethez való jogot. A nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom dokumentumaiban a mozgalom történelmi küldetéseként fogadtuk el, hogy az emberiséget megvédjük egy új világháborútól. Az emberiség e nagy ügye elválaszthatatlanul összekapcsolódik az enyhülés sorsával és szervesen kapcsolódik a helsinki záróokmány ajánlásaihoz, amelyet 35 ország — az európai államok, továbbá az Amerikai Egyesült Államok és Kanada — képviselői írtak alá. A szocialista közösség országai által kezdeményezett — és az összes békeerők által támogatott — következetes békepolitika révén létrejött enyhülés már nagyon jelentős, pozitív változásokat hozott a nemzetközi kapcsolatokban. Ma a fegyverkezési hajsza megfékezése, a tényleges leszereléshez vezető út megnyitása kulcsfontosságú kérdés. Ezt célozzák a szocialista országok komplex javaslatai, és Leonyid Brezsnyev nagyfontosságú kezdeményezései is, amelyeket teljes szívből támogatunk. Reméljük, hogy az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerélési ülésszaka konstruktív eredményeket hoz, és elősegíti a leszerelési világértekezlet összehívását. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a hadászati fegyverzetek korlátozásáról szóló második szovjet—amerikai megállapodás gyors megkötésének, amelyhez szovjet részről megteremtették a szükséges feltételeket. Véleményünk szerint a szocialista országok javaslatai lehetőséget nyújtanak arra, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentését célzó bécsi tárgyalásokon a megtorpanást leküzdjék, és pozitív megállapodás szülessék. Határozottan követeljük, hogy halogatás helyett végérvényesen mondjanak le a neutron fegyver gyártásának és nyugat-európában történő bevezetésének rendkívül veszélyes terveiről. Nagyra értékeljük a Magyar Népköztársaság jelentős hozzájárulását az enyhülési folyamat megszilárdításához, amelyért vállvetve, az egész . szocialista közösséggel együtt tevékenykedünk. E közösségből merítjük erőnket és ez teszi hatékonnyá erőfeszítéseinket. Kádár János pohárköszöntője Kádár János válaszbeszédében elmondotta: Örömmel tettünk eleget a\meghívásnak. Abban a meggyőződésben érkeztünk Varsóba, a testvéri Lengyel Népköztársaság fővárosába, hogy eddigi találkozásainkhoz híven a mostani is tovább mélyíti pártjaink, kormányaink, országaink együttműködését, a hagyományos magyar—lengyel, barátságot. Küldöttségünk megelégedéssel tapasztalja, hogy megbeszéléseink a kétoldalú kapcsolatokról és a nemzetközi helyzet kérdéseiről a testvéri barátság, a teljes egyetértés jegyében kezdődtek meg. Kádár János ezután így folytatta : „Hazánkban elismerést kelt a testvéri Lengyelország széles körű és gktív nemzetközi tevékenysége, amellyel hatékonyan előmozdítja a szocialista országok közös külpolitikai céljainak megvalósítását, a nemzetközi enyhülést, a társadalmi haladást, a béke védelmét. Barát és ellenség egyaránt láthatja, hogy a lengyel nép rendíthetetlenül halad előre a fejlett- szocialista társadalom építésének történelmi útján, és helytáll a nemzetközi küzdőtéren. A nagy társadalomformáló tevékenységet sikeresen vezeti a lengyel munkásosztály harcokban edzett, marxista—leninista pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, annak Központi Bizottsága, élén a lengyel nép hű fiávál, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom kiváló harcosával, a népünk által jól ismert és nagyrabecsült Edward Gierek elvtárssal”' — mondotta. A Magyar Népköztársaság belső rendje szilárd, érvényesül a munkásosztály és pártjának vezető szerepe. Szocialista céljainkért nemzeti egységbe tömörülnek kommunisták és pártonkívüliek, hívők és ateisták, a hazánkban élő nemzetiségek, a becsületesen dolgozó emberek milliói. Országépítő munkánk eredményei, társadalmi rendszerünk szilárdsága, szövetségesi elkötelezettségünk biztosítja az alapját annak az aktv külpolitikának, amelyet a Magvar Népköztársaság a szocializmus és a béke híveként a nemzetközi küzdőtéren folytat. Mély meggyőződésünk, hogy a magyar munkásosztály, a magyar nép érdekeit, de túl ezen, a szocializmusért, a társadalmi haladásért, a békéért küzdő népek érdekeit nem lehet jobban és hatékonyabban szolgálni, mint a hazafias és egyben internacionalista politikával. Ugyanúgy, mint a szocializmust építő lengyel népet, a magyar népet is megbonthatatlan kötelékek fűzik a szocialista országok közösségéhez. Ennek megfelelően erősítjük szövetségünket a Szovjetunióval, elkötelezettségünket a Varsói Szerződés és a KGST iránt. Ez sarkalatos alapelve pártunk politikájának. Ebben a szellemben kívánunk a jövőben is munkálkodni. A ma megkezdődött tárgyalásainkon egyetértőén állapítottuk meg. hogy kapcsolataink az élet minden területén a marxizmus— leninizmus elvei alapján, internacionalista szellemben sokoldalúan fejlődnek. Ebben meghatározó szerepet tölt be pártjaink szoros, elvtársi együttműködése, a magyar—lengyel barátság elvi alapját alkotó, bennünket összekötő marxizmus—leninizmus, a kommunizmus eszméje, népeink alapvető érdekeinek azonossága. Örömmel állapítottuk meg ismét, teljesen egységesek vagyunk abban az elhatározottságban, hogy párt- és--' államközi kapcsolatainkat. gazdasági együttműködésünket a .lehetőségek.....feltárásával még dinamikúsabban fejlesszük, erősítsük tovább a szocialista országok egységét, a sokoldalú együttműködést. Arról is nagy megelégedéssel szólhatok, hogy a magyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés — amelynek 30. évfordulójáról a közeli napokban emlékeztünk meg — kiállta az idő próbáját, megfelelő keretet biztosít kapcsolataink állandó fejlődéséhez. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecseréink is azt tükrözik, hogy pártjaink álláspontja minden fontos kérdésben megegyezik. Ügy ítéljük meg, hogy a szocialista építőmunka, az öszszehangolt szocialista külpolitikai tevékenység nemzetközi feltételei alapvetően kedvezőek, ezen az imperializmus manőverei, ellenakciói sem képesek változtatni. Kína és a NATO AZ UTÓBBI hetekben a kínai külpolitika látványos megélénkülésének lehettünk tanúi, aminek alapja továbbra is Peking elvakult szovjetellenessége. Formai szempontból a kínai vezetés „szuperhatalom”-ellenes szólamai látszólag egyaránt támadják az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót, valójában ezeknek a kirohanásoknak éle a Szovjetunió ellen irányul. Világpolitikai szempontból egyértelműen aláhúzták ezt Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának, Brzezinskinek pekingi tárgyalásai. E látogatás során hangzott el a vendég ajkairól a vendéglátók teljes egyetértése közepette első ízben az a megállapítás, hogy Washingtonnak és Pekingben „közös politikai és stratégiai érdekei” vannak. A HÁTTÉRBEN szövődd kapcsolatokat elevenen mutatja az is, hogy Huang Hua kínai külügyminiszter vadul szovjetellenes ENSZ- beli beszéde után Vance amerikai külügyminiszterrel^New Yorkban megvitatta az afrikai helyzetet — majd egyenesen Zaire-ba sietett. Peking támogatásáról biztosította Mobutu kormányát, és teljesen az amerikai értékelésnek megfelelő álláspontot foglalt el a zaire-i válság ügyében. Végül: az a cáfolat is a kínai—amerikai kapcsolatok erőteljesebb mozgására utal, amelyet a washingtoni külügyminisztérium szóvivője hangoztatott. Ez a cáfolat nem nagyon meggyőzően azokkal a hírekkel foglalkozott, hogy 1979 februárjáig Washington és Peking között teljes jogú diplomáciai kapcsolat létesül. A kínai külpolitika cselekedetei tehát távolról sem felelnek meg a „szuperhatalom”-ellenes általános szólamoknak! Mindamellett Kínának (elsősorban a harmadik világ országaira való- tekintettel) óvatosságot kell tanúsítania. Nem is beszélve arról, hogy az ameikai törvényhozást egyelőre még régebbi keletű törvények korlátozzák a kínai kapcsolat teljesebb kiépítésében. Ez a' magyarázata annak, hogy az alapvető amerikai kapcsolat formailag még háttérbe szorul és a felszínen sokkalta inkább Kína és a nyugat-európai NATO-államok kapcsolatainak gyors erősödése figyelhető meg. Ez nem ütközik a kínai külpolitika „elméleti” szólamaival, s ezért belpolitikai szempontból kevésbé jelent problémát Peking Számára. A Kína—Nyugat-Európa kapcsolatot Peking elsősorban a szovjetéllenesség bázisán kívánja szilárdítani. Huang Hua, aki Zaire után Nyugat-Európába, majd Törökországba látogatott, Hollandia fővárosában kijelentette; a nyugat-európai országoknak erőteljesebben kell szembeszállniok az állítólagos „szovjet fenyegetéssel”. EhHez még hozzátette, hogy Kína érdeke egy egységes és erős Nyugat-Európa. Szorosan kapcsolódott ehhez a kínai külügyminiszter ankarai nyilatkozata, amelynek során mindent megtett, hogy a NATO válságban levő dél-keleti szárnyának fő pillérét, Törökországot erőteljesebb szovjetellenes magatartásra hangolja. Természetesen nem véletlen, hogy a kínai diplomácia vezetőjének ezt a látványos körútját több, egymással párhuzamos magas szintű kínai delegáció látogatása kísérte. A célpont minden esetben Nyugat-Európa volt. Ku Mu miniszterelnök-hejyettes Franciaországba, Svájcba, Belgiumba, Nyugat-Németországba és Dániába utazott. Ku Ming, az állami tervbizottság helyettes vezetője Londonban tárgyalt. A vezérkari főnök második számú helyettése, Csang Aj-ping Franciaországban, Svédországban, Svájcban és Olaszországban tett látogatást. A TÉNYEK arra mutatnak, hogy a kínai delegációk megjelenése mögött egymással összefüggő katonai és gazdasági okokat kell keresni. Június első hetének végén a fegyveres erők helyzetével foglalkozó országos tanácskozás a kínai hadsereg gyors korszerűsítését határozta el, s ennek során Kína mindenekelőtt a NATO-országok katonai-vezetési, valamint szervezési módszereit kívánja tanulmányozni. A látogatásokon elhangzott nyilatkozatok világossá tették, hogy a kulisszák mögött nagyszabású fegyvervásárlási, illetve licenc-átvételi térvek húzódnak meg. Kína brit és nyugatnémet harckocsik, francia tankelhárító rakéták, svéd tankélhárító ágyúk, valamint az összes meglátogatott partnerek esetében radar- és elektronikai berendezések iránt érdeklődik. Mindez Kína jelenlegi technológiai színvonalán súlyos problémákat vet fel. "A legközvetlenebb nehézség az, hogy Kína méreteinek és hatalmi szándékainak megfelelően olyan mennyiségű fegyverre lenne szükség, amelynek megvásárlásához nincsenek meg az anyagi feltételek. 'Emellett vásárlás esetén Kína áz utánpótlás vonatkozásában túlságosan nyílt függésbe kerülne a NATO-országokkal. Ezért sokkal inkább előtérbe szeretné helyezni Peking a licenc-átvételt. Ennek viszont az a technológiai akadálya, hogy a kínai ipar adott színvonalán nehézségeket okozna a megvásárolt licencek szerinti fegyverek sorozatgyártása. EGY MÁSODIK és mélyebb probléma, hogy a kínai vezetés jelenlegi * gazdasági-modernizálási tervei is már beleütköznek az ország teherbíróképességébe. Amennyiben Kína a nagyszabású fegyverkezés útjára lép, ez a meghirdetett gazdasági programok végrehajtását veszélyeztetheti. Nyilvánvaló, hogy a nyugat-európai NATO-országokat járó kínai küldöttségek ennek a dilemmának a megoldását keresik. Kína adott gazdasági helyzetében mindenesetre egy előreláthatóan hosszú ideig tartó szakasz első, tapogatózó lépéseiről van szó. Maga az irányzat azonban félreérthetetlen: Peking nemcsak politikailag és gazdaságilag, hanem katonai értelemben is a NATO irányába fordul. —i —e NAPI KOMMENTÁR I Moszkva és Ankara Bülent Ecevit török kormányfő szerda délután óta Moszkvában tartózkodik. A hír köznapi eseményről tájékoztat, nincs benne semmi rendkívüli. Napjainkban a diplomáciai események naptára nem mutat „uborkaszezont”: úgyszólván az év minden egyes napjára jut fontos látogatás, két- és többoldalú eszmecsere, szerződés aláírása, helyi vagy világpolitikai jelentőségű tárgyalás. A török miniszterelnök moszkvai utazása mégis kiemelkedik a nap hírei közül. Moszkva és Ankara kapcsolata nagy múltra tekinthet vissza, kiállta sok évtized próbáját. A két szomszédos ország között mintegy ezer kilométeren kacskaringózik a közös határ. Bár társadalmi és gazdasági rendszerét tekintve a Szovjetunió és Törökország gyökeresen különbözik egymástól, a kölcsönös megértés szelleme nem újkeletű jelenség kapcsolataikban. Nemrég Washingtonban méltán keltett feltűnést Ecevit különvéleménye a NATO csúcstalálkozóján. Ellentétben a találkozó Carter- és Luns-diktálla éles szovjetellenes hangnemével, a török miniszterelnök — úgy is, mint a Szovjetunió egyik szomszédos országának kormányfője —, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy semmifélé fenyegetést nem tapasztalt a szovjet fél részéről. Ellenkezőleg, ha Törökországot valaki fenyegeti, az nem más, mint az ugyancsak NATO-tagállarrr, Görögország. Az atlanti paktum vezérkarában azt sem nézik jószemmel, hogy Ecevit pártja, a szociáldemokrata színezetű Köztársasági Néppárt berkeiben már huzamosabb ideje olyan nézetek uralkodnak, miszerint Ankara új alapokra kívánja helyezni biztonságát. Lévén most Ecevit a miniszterelnök, a pártnak ez az elhatározása egyszersmind Törökország hivatalos politikájában is érvényre jut. Ráadásul csak tetézte az atlantisták aggodalmát Ecevitnekaz a döntése, hogy a szovjet vezetőkkel tartalmas, a jószomszédi viszony, a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztését dokumentáló politikai dekrétumot kíván áláírni. A Szovjetunió — mint a szerda reggeli moszkvai lapok rámutatnak — kész elmélyíteni ezeket a kapcsolatokat. Jellemző, milyen kedvező alapokon indulhatnak a kétoldalú eszmecserék, hogy az áprilisban aláírt kétéves kereskedelmi megállapodás például a forgalom mintegy 40 százalékos emelését irányozza elő. A gondokkal küszködő török nemzetgazdaság számára a Szovjetunió újabb jelentős támogatást nyújt, így a többi között részt vesz az új, évi négymillió tonna kapacitású iszkenderi acélmű ' építésében. Kétségtelen, hogy Ankara orientációjában a ciprusi válság elhúzódása, a washingtoni katonai segély befagyasztása is szerephez jut. Ennél azonban alighanem fontosabb tényező Ecevit realista szemlélete, amely mindenképpen jó kiindulópont a szovjet— török kapcsolatok még dinamikusabb fejlesztéséhez. Gy. D. Kadhafi Csehszlovákiában 9 Csehszlovákiában tárgyal Moamer Kadhafi líbiái államfő. Képünkön: vendéglátója. Gustáv Husák csehszlovák köztársasági elnök társaságában. (Telefoto — CTK — MTI — RS.) Kínai jegyzék Vietnamhoz Tovább rontják az államközi kapcsolatokat Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Pekingben szerdán bejelentették: a kínai külügyminisztérium a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériumához intézett június 16-i jegyzékében közölte, hogy a kínai kormány visszavonja Ho Si Minh-városban felállítandó konzulátusa főkonzuljának megbízatását és hazarendeli a jelenleg Hanoiban tartózkodó főkonzult. A kínai fél, tartva magát a „kölcsönösség elvéhez”, felszólítja jegyzékében a vietnami kormányt, zárja be Kantonban, Kunmingban, illetve Nanningban működő főkonzulátusát és azok személyzetét „a lehető legrövidebb időn belül” rendelje vissza. A kínai külügyminisztérium konzuli főosztályának szóvivője azzal indokolta a kínai—vietnami államközi kapcsolatok további leértékelésére irányuló pekingi lépést, hogy Kína többszöri sürgetése ellenére a vietnami kormány nem biztosította a szükséges feltételeket a Ho Si Minh városi kínai konzulátus megnyitásához. A szóvivő nyilatkozata, valamint a most nyilvánosságra hozott pekingi jegyzék érvelése szöges ellentétben van a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériuma által Kínához • intézett és június 19-én nyilvánosságra hozott jegyzékkel, amely leszögezte, annak ellenére, hogy Kína megkapta a szükséges hozzájárulást a Ho Si Minh városi konzulátus felállításához, Peking több mint egy éven át semmiféle lépést nem tett a konzulátus megnyitása és munkájának megkezdésére. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Sarlós István és Lékai László találkozója Sarlós István, a Hazafias Népfront főtitkára szerdán Esztergomban látogatást tett Lékai László bíboros érseknél, a Hazafias Népfront Országos Elnöksége tagjánál. A Hazafias Népfront főtitkára és az esztergomi érsek szívélyes és közvetlen beszélgetést folytatott a nemzeti egység megvalósításáról, a különböző világnézetű emberek alkotó összefogásáról, és az ezzel kapcsolatos időszerű tennivalókról. A találkozón jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. (MTI) • Angol parlamenti küldöttség érkezett Budapestre ' Az országgyűlés meghívására szerdán hivatalos látogatásra Budapestre érkezett Nagy-Britannia és Észak-lrország Egyesült”Királysága parlamenti küldöttsége, az alsó- és felsőház delegációja. A küldöttséget Julius Silverman, az Angol Munkáspárt tagja vezeti. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Barcs Sándor, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke és dr. Petri Gábor, az Elnöki Tanács tagja fogadta. Jelen volt Richard Parsons, Nagy-Britannia és Eszaklrország Egyesült Királyság budapesti nagykövete. (MTI)
