Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-21 / 143. szám
1978. Június ff. • PETŐFI NÉPE • t JÁTÉKOK, TÁRGYAK ÉS SZEMLÉLTETŐ ESZKÖZÖK Az Angyalkerttől az iskola-előkészítőig „Magyar szftionimaszótár” Milyen sokat beszélünk életünk felgyorsult ütemérül, az emberi kttrnyezetet megváltoztató hasz* nálatl tárgyak kicserélődéséről... A gyakorta hangoztatott áltálé* nos igazságok viszont nehezen érhetők tetten, hiszen a világgal együtt változunk magunk Is, eszközeink is, és bizony egyre ke* vesebb dolog emlékeztet már az elmúlt Időkre. Am emlékezni mindenki szeret. Ezt bizonyltja a sok öreg rézmozsár, szenesvasaló, diótörő, vasserpenyő, petróleumlámpa és mindenféle régi vlcik-vacak „előkelő rangja” a régiségboltokban, és arról tanúskodik a tájházak, néprajzi-helytörténeti gyűjtemények iránt növekvő érdeklődés Is. Az öreg szülék által hajdan már a szemétre szánt szerszámok, háztartási eszközök új szerepben páváskodnak már vitrinekben, a falra akasztva, vagy a könyvespolcon díszelegve a modern otthonokban ... □ □ □ A hajdan használt tárgyak közül a legkevésbé időtéllóak talán a gyermekek játékai — egyszerűen azért, mert mióta világ a világ, az apróságok természetes módon „pusztítják” a kézbevett dolgokat. Baba és kisvonat, játékkatona és állatfigura bizony aligalig vészelt túl épségben a gyermekszobákban eltöltött éveket. Sem anyaguk, sem kialakításuk nem az örökkévalóságot célozta. Ezért azután az évtizedekkel ezelőtt lapozgatott mese- és verseskönyvek, gyermekbábszinházak, babaruhák és mechanikai modellek jórészt már csak a kegyeletes emlékezés birodalmában élnek. □ D □ A Kecskeméti Óvónőképző Intézetben egy közelmúltban rendezett ritka érdekességű, megkapó szépségű kiállítás viszont arról tanúskodott, hogy az általános réglséggyűjtési szenvedély szerencsére nem hagyta érintetlenül a játékok tárgyi világát sem. Néhány elkötelezett hitű és szorgalmú szakember időt és fáradtságot nem kímélve kutatta fel régi óvodák lomtárait, magánosok padlásait és Igyekezett megszerezni a veszendőben levőt : az ötven, vagy száz évvel ezelőtt használatos játékokat, verseskönyveket, szemléltető eszközöket. □ □ □ Ezek a tárgyak és a körülöttük elhelyezett egyéb dokumentumok pedig, a kiállítás szervezőinek céltudatos elrendezésében, érzékletesen megjelenítették a hazai gyermekfoglalkoztatás másfél évszázados történetét. Brunszvik Teréz nevezetes budai Angyalkertjének megalapításától kezdve egészen a mai, iskolaelőkészítő feladatokat is vállaló nevelő és oktató óvodáig. Otthoni klsszlnház és babaházak teljes szobai, konyhai felszereléssel, építőkockák, súlysorozatok, kézzel tekerhető filmvetítőgép és egykor, valóságban is működő, pöfögő gőzgép modell, főzőedények, bútorok, babaöltözékek és csatarendbe állított katonák. Es még sorolhatnánk tovább azt az Itt látható, sok műgonddal és gyermekszeretettel készült játékot, eszközt, amelyek apáink, nagyapálnk-nagyanyálnk gyermekkorában szolgálták az apróságok megismerkedését a világgal. □ □ □ A kiállításon bemutatott játékok többsége dr. Karlóczalné, Kelemen Marian nyugdíjas óvónő tulajdona, aki szívesen kölcsönözte oda gyűjteményének értékes egyedi darabjait a kiállítás rendezőinek. Jóvoltából sikerült a gyermekjátékok történetének tükrében is érzékeltetni világunk gyors változását, amely a tárgyak és a jelenségek közvetítésével az óvodába és a családba egyaránt behatol. □ □ □ A Kecskeméti óvónőképző Intézet emeleti termében nagy szakmai hozzáértéssel rendezték el a gazdag gyűjteményt. A sikert a kiállítás látogatóinak egyértelmű elismerése is bizonyltja. Ám a tanintézet helyiségeit elsősorban nem a nagyközönség látogatja. Ha pedig ez igaz, akkor abban is biztosak lehetünk, hogy a városban még sok száz érdeklődő nézné meg szívesen az ott bemutatott anyagot, ha az e feladatra hivatott intézmények vállalkoznának az óvodai játékgyűjtemény Ismételt bemutatására. P. M. Az Akadémiai Kiadó az idei könyvhéten két nagyon jelentős művel gazdagította nyelvészeti irodalmunkat: Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótárával és O. Nagy Gábor — Ruzsiczky Éva Magyar szinonimaszótárával, Ez alkalommal ez utóbbit Ismertetem. Az értelmező szótár szerint a szinonima nyelvtani fogalom, jelentése rokon értelmű szó, vagy kifejezés (pl. színlel és tettet). A szlnonlmaszótár pedig valamely nyelv rokon értelmű szakszavainak Jelentős részét betűrendben vagy fogalomkörök szerint csoportosítva tartalmazó szótár. 'A meghatározás általam kiemelt szavaival kezdhetjük az ismertetést. Tehát a szókincs jelentős részét (a nyelvhasználat legfontosabb szavalt) találjuk meg benne. Egy nyelv teljes szókészletét lehetetlen és felesleges is feldolgozni. A csoportosítás pedig vagy betűrendl, vagy fogalomkörök szerinti lehet. A járhatóbb út az első, ehhez szoktunk hozzá, de amint látni fogjuk, így is állandóan két szótári részt kell fellapoznunk, ha egy szó szinonimáit keressük. A fogalomkörök szerinti csoportosítás lenne az érdekesebb, de ehhez még bonyolultabb szótári részt kellene csatolni. Ez utóbbi jobban segítené az iskolában a tanulók szókincsének bővítését, pontos, szabatos kifejezésre való törekvésüket, és a tudományos rendszerekhez nem szokott, a nyelv iránt érdeklődő nagyközönség nyelvi érdeklődését jobban kielégítené. Ruzsiczky Éva is ilyen fogalomkörök szerint csoportosított kisebb cikkekkel hívta fel a figyelmet a készülő műre. (Pl. Levághatjuk-e fejünket? Magyar Hírlap, 1977. június 18.) A szótári részt a Bevezetés és szótár használatához készült Tájékoztató, valamint a Rövidítések és a jelek magyarázata előzi mag. Azután következik a tulajdonképpeni szótári rész 424 oldalon. Ez több mint 30 ezer rokon, értelmű lexikai egységet csoportosít kb. 12 és fél ezer szócikk köré, majd további 153 oldalon található a Szómutató, amely a szócikkekben található, de a szótári címszóként föl nem vett kb. 1B ezer szinonimát, tartalmazza. A szótár borítója fűiének jó jellemzése szerint „a magyar szinonimaszótár mindazoknak készült, akik gondolataik pontos kifejezésére, mondanivalójuk szabatos, stílusos formába öntésére, változatos, árnyalt fogalmazásra törekszenek, és fogalmazás közben a helyzethez pontosan illő, a lehető legtalálóbb kifejezést keresik.” Néhány kisebb gyűjtést leszámítva egy korszerű szótár gondolata akkor merült föl, amikor az MTA Nyelvtudományi Intézete 1961-ben megbízta O. Nagy Gábort egy tervezet kidolgozásával és a szótár elkészítésével. Terve szerint egy nagyszótár kiadására gondolt. Mivel egymaga kezdett hozzá, a nagy terv munkálatai lassan haladtak. A közvélemény sürgetésére 1971-ben, eredeti tervéről lemondva, egy kisebb terjedelmű szótár összeállításába kezdett. De mivel 1973- ban tragikus körülmények között meghalt, ez a szótár torzó maradt, csak a lefut címszóig jutott el. Ezután Ruzsiczky fiva kapott megbízást a szótár írásának befejezésére. 0 az O. Nagy Gábor kidolgozott tervének megtartásával, pusztán a keretek kitágításával készítette el ezt a most megjelent kéziszótár jellegű változatot. Elődje anyagát is több címszóval gazdagítva fejezte be a szótárt, amely a szavak jelentésének ismeretét feltételezi, vagyis értelmező szótári szerepet nem tölt be. A példák idézése előtt utalok a rövidítések és a jelek magyarázatára, amelyek a szavak stílusértékére is utalnak (pl. argó, durva, régies, választékos, vulgáris). A t. é. (tágabb értelemben) és az sz. é. (szőkébb értelemben) jelölés után nyíllal jelzett szó a szót’ egyrészt általánosabban, a címszótól eltérő kapcsolatban is említi, másrészt egyetlen vonását emeli ki. Pl. elborult t. é,: elsötétedik, jól az. é.: fegyelmezetten. Lássunk néhány szócikket a jelekre is utalva! Főz (sebtében vagy hozzáértés nélkül, bizalmasan, gyakran rosszalló értelemben:) kotyvaszt, (játékból vagy kedvtelésből, gyermeknyelven vagy tréfálkozva:) főzőeskézik, (valakit meg akar hódítani:) udvarol, (valakit rá akar venni valamire, bizalmasan:) gyúr, t. é.: puhít(gat). Utalások nélkül is említsünk meg néhány szót! Féleszű: fél.bolond, félkegyelmű, dili(nós), süsü, félnótás, félnadrág, félkalap, gyüge vagy gügye, gyagyás, ügyefogyott, szédült, kótyagos, hibbant. Hasznos: célszerű, használható, előnyös, termékeny, eredményes. Fecseg: locsog, csácsog, kotyog, csaciog, lefetyel, karattyol, kerepel, szaporítja a szót, tzószátyárkodik, szalmát csépel, handabandázik, beszél. Idegen szavak magyarítására is találunk példákat. Pl. probléma: dilemma, (fogas) kérdés, nehézség. De szólásokat és argó szavakat is jelez a szótár: pl. lesül: majd lesül a bőr nz arcáról, képéről^,pofájáról; nekifog: bedobja magát. Ruzsiczky Eva a bevezetésben megemlíti, hogy „szakmai körökben már-már közhelynek számít, hogy teljes, tökéletes szótárt nem ismer a tudománytörténet. Kosztolányi Dezső ihletett szavai szerint: a szótár csak kagyló, ezzel csak meregetünk a nyelv tengeréből." Igen, a nyelv tengere! Ruffy Péter ismertetéséből idézek, de a magam véleménye is ez: „Nem a teljes tengert kérem számon. Csak a kissé több meregetés elmaradását, és miután szinonimaszótárról van szó, a több finomságot, a teljesebb árnyaltságot, nagyobb gazdagságot." Kiss István TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (31.) Egy Lovászi kit érmet szúratott a lajblmra, meg vászonszütyőbe rakott valamennyi pénzeket nyomott a markomba. S ment így kevés beszédekkel végig a tizenhat ember során. Csak a többinek . fehér plecsniket lökött. Sárgát csak én kaptam. Ahogy ez így elmúlt, bontották a sátrát, beült a sárgára festett dísztelen négykerekűjébe, megindultak Nagyvárad felé. Az a hír járta körül a szétszaladni készülő tömeget, hogy az oroszok cárnőjéhez, Nagy Katalinhoz hajtat egyenesen Herszonba, hogy összeszövetkezzen az Al- Dunán erős török ellen. Sietése olyan hipp-hopp ment, hogy a rezesbandának nem volt ideje a kiszldolozott tölcséreket megfújni. Hanem a kaszárnyások mulatozásokhoz kezdtek. Ki örömében, ki szomorodásában. A főkaszámya emeleti termében száz hecskelábú asztalok megrakva mindennel, mi szem, száj ingere, ahogy ők mondták, vas gut, und tauer! Engem nem hívott oda senki, nem is mentem. Csak telt, múlt az idő, egyik nap űzte a másikat, kapitányi parancsosztásra rendeltek a ménes mellől, ahol megtudom, hogy a császár óhaja szerint négy civil ménest teremtettek, én vagyok a számadója. De jól vigyázzak magamra, mert az ilyen magas megkülönböztetésnek, ami valóságos Istencsapásként szakadt a nyakamba, nem is nagyon biztos, hogy megfelelek. De legyen bár csak a legkisebb fogyatkozás a szolgálat ellátásában, a lovak előrefejlődésében, királyi megkülönböztetés ide, meg oda, lássam következményeit! Hogy ez a fenyegetőzés nem csupán előleg, azt láthattam abból is, az én négy ménesemet a legrosszabb legelőkre szorították. 44. Szénaraktárunkat megfeketedett, tavalyi, félrohadt alomnakvalóból szedték össze, amitől bátran kehet kap a legjobb tüdejű csikó is. Nyomban megjelentettem tarthatatlan helyzetem a kapitánynak, aki Mezőhegyes minden urának számított, hogy hát ezt nem szabad engednie. Ha engem akarnak sújtani, akkor ne a lovakat üssék! Veressen deresre engem, de a lovaknak adják meg, amit a többinek adnak. Nem akarta elhinni, hogy ilyen magas lánggal éghet a gyűlölködés tüze. Maga jött, látta, olyan kákás térekre szorultam nyolcszáz növendék lovammal, ahol csak a birka la nehezen élne meg. Na, ezen segített. Legeltethettem, ahol akartam, és a szénát felgyújtotta ő maga, mert másra nem is volt alkalmas. Ettől az Igazságtevéstől ellenségeim még dühösebbek lettek. Bajom volt, hogy nem tudtam személyre bontani, melyik csavargónak vagyok eszméletében ekkora szálka. Lehet, hogy tíznek is? Terhes kitüntetésem volt hát. Nem mertem odahagyni a méneseket. Nékem minden minutumban észnél kellett lennem. Ennyi lóval az irigység százféle kárt tehet. Szétriasztja őket, betyáros idők követnek, ellopják a javát, betegséget kennek a legelőjükre. Percre el nem mehettem a pusztából. Pedig a számadónak járó lakás ott volt az új épületek között nekem is, lakatra téve. Rúzsa Rozi asszonyom volt tizenkét éves korom óta. Nem éreztem én magam húsvéti nyúlnak, aki minden levélzörrenettől elszalad, de fölmértem állásaimat. A pusztagazda egy Hantos nevezetű strázsamester, a versenyzés óta gyűlöletes ellenségem, aki a futtatásnál a sorompókon kívül rekedt sokadmagával, hát az örökösen a nyakamon mizserált, kapcáskodott velem. Pedig civilt népeimmel, csikóstársaimmal olyan összeszokottan dajkáltuk a ránk bízott méneseket, készítettük őket mindenben, hogy abban hibát nem lelhetett, csak a gyűlölködő. Na, Hantos nagyhatalom volt abban. Később tudtam meg, hogy a legelőkiosztás is az ő fejében fordult meg a rohadt szénaporcióval együtt. Az mindennap megfordul lovaink körül, pedig még tizenhat másfelé terülköző ménes volt a kezére bízva, de hát minket akart fojtogatni. Vizsgálatot rendelt ránk, hogy a nyaló sót ellopjuk a lovak elől, s pénzért tesszük a faluban. Nem tudta ugyan megblzonyositani, de hát hetekig rágott bennünket a szégyen, hogy ha ránk verik a bűnt, hát égetnek a homlokunkra olyan bélyeget, amit csak a férgek esznek le rólunk, ha rajtunk lesz a kétméteres agyagpakolás. Alig az elmúlt, kezdődött a másik. Besúgta a méneskari főparancsnoknak, hogy nem is lehet meg az erkölcsi alapom mások fölött parancsnokolni, hiszen balkézről élek Rúzsa Rozival. Aki így él, az cimborás lehet betyárokkal éppúgy, mint az uralkodó gyalázóival. Rendelnek Buxbinder elé. — Sok a baj veled, csikós! Ha minden emberemmel ennyi gondot raktok a nyakamra, akkor nékem beharangoztak immár a temetésemre. Hallóm, te meg törvénytelen bujaságban élsz valami asszony! perszonával. Hát ilyen kitüntetettje nem lehet ám közöttünk az uralkodónak! — Tisztelt kapitány uram, én balkézről élő vagyok Rúzsa Rozival tizenkét éves korom óta. Van is négy gyerekünk, a legidősebb immáron tizenhat esztendős fiú, Boldi, és úgy lejjebb megy a sor félévesig. — Hát ez szép, mondhatom. £s ha elcsaplak a ménesbirtokról romlott, erkölcstelen mivoltodért? — Mit rontottam el? — Az életedet, de az a kisebb baj, vele rontod a miénket, hírünket, becsületünket! Rossz fényt vet ránk az a törvénytenség, amit még a tetejében te természetesnek is tartasz! Hát itt van a kutya elásva! — Tessék mondani,, hogy tehetem jóvá? — Hát megházasodsz! — De hát megvagyok! — De se pap, se penna nem irt be a matrikulába! . — Mikor az megtörtént, erre nem lakott pap, se penna! Szombaton az öreg Prokopp János tót plébános oltára előtt áltunk népes családommal egyetemben. Boldi, Géza, Sándor és Rozi, mint csöcsszopó az anyja karján. Látásunkra az imaháznak használt istállóba seregeitek a velem érzők meg az ellenségeim. A barátok meleg tekintete nem hagyta, hogy ott fagyjak meg a gúnyosan méregetők fagyasztó fuvallatától. Nekem nem volt szégyellnivalóm annyi se, mint a délben házasodó vezércsődörnek. Éltem, ahogy az égi madár. Gondok meg bajok között. Tudtam, az a kis aranypityke szúrja a szemüket. Eresztgethettem én százával ki kezem alól a legderekabb, kézre szoktatott hadlcslkókat, egy köszönő tekintet nem járt azért a híva-, talosok oldaláról. Nagyon szűkén mérve néki az időt, alig nevelek föl kétménesnyl csikót, ahhoz kellett öt év, egy reggel arra ébredünk, minden ágason zúgnak a harangok, benn a Nagymajorban, kint a kölök majorban, de a kolompok, jelzőnek istállók falára akasztva, vernek szomorúan. Mondják aztán, akik odabentről jöttek, hogy meghalt az uralkodó, a kalapos király. Meghalt a rézbádog arcú. Fiatalnak láttam, de sárga képin mintha virágzott volna már akkor is a halál. Most, hogy utánagondolok, azon rajta ciróka-marókázott 85- ben maga az öreg kaszás. Hát mindannyiunknak az a sorsa, hogy szerencsére nem tudjuk, mikor kezd el parolázni velünk. 45. Hát igen: meghalt a kalapos király. Ej, Jóska bátyám, gondoltam, hét lásd, ezért kellett foltozott kabátban járni, hogy ímé, fiatalon odahagyjad minden birodalmadat, netán ^ hitvány utódoknak. (Folytatjuk.) 1 t Gyermekkonyhai (filléreiéi. • Jobb oldali képttnkün: Gyeraekookal kilóinkéi o múl» oéaod kOiepérOI. • A kiállítás rendezői megjelenítették a mai kor azerű óvodák környezetét b. • Babák, bútorok és egy még mindig működőképes kicsiny gőzgépmodellje. (Tóth Sándor (elvételei.)
