Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-18 / 141. szám
1978. június 18. 9 PETŐFI NÉPE • 3 HARMINCNÉGY ESZTENDŐ UTÁN A hős apa sírhalmánál • Irina Sahbazján és férje — a kép jobb oldalán — az apa megtalált sírjánál. (Horti Sándor felvétele) HETI KOMMENTÁR Tartalékaink A fekete hajú asszony a sírhantra borul. Mellette a férje. Arcvonásait össze-összerándítja a megrendülés. A síremléken magyar és orosz nyelven ez olvasható: Örök dicsőség a ; hazánk felszabadulásáért elesett szovjet hősöknek. A talapzaton oroszul: {Falunk felszabadulásáért elesett Ruben Szárkiszovlcs Sahbazján. alhadnagy. A júniusi nap forró sugarakkal árasztja el a tiszaalpári, újfalui temetőt. A csoportos '.katonasír mellett, {kissé távolabb ott áll Novák Lajos, a helység 'tanácselnöke, Kiss Sándor, a nagyközségi pártbizottság titkára, Biczók Mihály vblitikár, Czitrovszky Margit tanácsi dolgozó, alkalmi tolmács, s kijöttek mások is. Irina Sahbazján, a fekete hajú örmény asszony harmincnégy évi reménytelenség után megtalálta hősi halott apja végső nyugvóhelyét. . A férje, Albert Szafarján föl- Segíti Irinát. Előveszik útipogygyászuk féltve őrzött kincsét, a {piros márványláblát, amelyet ég- Ibenyúló örmény hegyek kövéből faragtak, s amely ezután az elesett hős anyanyelvén, örményül is tudatja: ebben a sírban nyugszik Ruben Sahbazján, szovjet katona. Gondosan elhelyezik a hanton. Azután megtöltik a magukkal hozott poharakat, hogy hazai szokásaik szerint Igyanak az elhunyt emlékére. Az apa üresen hagyott poharába mindenki csöppent a magáéból; végül Albert összetöri azt. így viszik majd haza, mintegy ereklyeként a sírról vett maroknyi földdel együtt, több ezer kilométerre, az örmény Szocialista Szovjet Köztársaságba, Jerevánba. — Soha többé ne legyen háború — mondja Irina, könnyek között □ □ □ — Nagyszokoly községben él egy ember, a neve Pusztai András, aki, nagyon szép önkéntes feladatot vállalt — kezdi az előzmények elbeszélését .Novák Lajos tanácselnök. — A szovjet hadsereg lapjában föladott egy hirdetést, amelyben közzétette, hogy segít Magyarországon felkutatni a második világháborúban elesett és eltűnt szovjet katonák nyugvóhelyét. ö derítette ki, Irina és Violetta, az apjukat eddig hiába kereső két lány kérésére, hogy JRuben Sahbazján itt esett el az egykori Tiszaújfalu melletti harcokban, s itt nyugszik. — Már tavaly meghívtuk ezek alapján a hozzátartozókat, hogy látogassanak el a községbe, s legyenek a vendégeink — folytatja a történetet Kiss Sándor .párttitkár. — Irina és .férje most tudtak eljönni. A program szerint egy hetet a megyei pártbizottság ■tőserdei üdülőjében .töltenek, s eközben lesz alkalmuk ismerkedni Tiszaalpárral és lakóival. .Ezután egy hetet a Balatonon, egy hetet pedig a fővárosban időznek vendégeink. Azt szeretnénk, ha megismernék hazánkat. □ □ □ Pár nap múlva a tanácselnök szobájában az örmény vendégek, a község vezetői és az egykori felszabadító harc tanúi közül hárman, Haticza János és Lakó István veterán, valamint Lénárt József, a helyi háziipari szövetkezet elnöke ülik körül az asztalt. Biczók Mihály térképet terít középre, s közös erővel felidézik, mii történt negyvennégy őszén Tiszaújfalu és Alpár térségében. Irina .könnyfátyolon át figyel. — Ezerkilencszáznegyvennégy október nyolcadikén, a Tiszán való átkelés után foglaltak állást a térségben a szovjet csapatok. Egy nappal később ellentámadást kaptak: Félegyháza felől egy gyalogezred és német tüzérség szorította őket vissza Osongrád felé. A legtöbb tüzérségi lövedék a tiszaújfalui birkajárási tanyák körül csapódott be. Harminckét szovjet katona holttestét találták meg arrafelé a harc után, és azokat, köztük Sahbazján alhadnagyot, közös sírban temették el., A szovjetek 22-én támadtak ismét, most már föltartóztathatatlan erővel — enynyiben foglalja össze Biczók Mihály az örmény házaspárt érdeklő eseményeket. — Az apósom fontos polgári tisztséget töltött be, az örmény vízgazdálkodási miniszter helyettese volt, s ezenkívül tagja volt a Legfelső Tanácsnak, mint örmény delegátus — meséli az életét vesztett hősről Albert.’ — A hivatala miatt csak a sztálingrádi harcok nehéz napjaiban, 1942- ben kellett bevonulnia. A hadbavonulását megelőző napon vásárolt egy üveg konyakot, mondván, hogy azt majd hazatérésekor iszszák meg. A palack ma is felbontatlan .. | — A npvérem, Violetta tíz-, én pedig kilencéves voltam, amikor a papa elhagyta Jerevánt — emlékezik vissza édesapjára Irina. — Kicsik voltunk, de nem felejtettük el, hogy milyen gyöngéd volt családi körben, s hogy menynyire szeretett bennünket. Gyakran vitt minket moziba, sétálni, pedig rengeteg dolga volt mindig. Sokat olvasott, szép könyvtára volt. Megtudjuk, hogy Irina és Albert villamosmérnök, együtt végeztek az egyetemen. Violetta, a másik lány közgazdász. Tiszaalpár vendégei egy jereváni kutatóintézetben dolgoznak, ahol különféle elektromos készülékeket konstruálnak. Albert szerint tavaly a Budapesti Nemzetközi Vásáron is bemutatták ezeket. A férj osztályvezető, a feleség vezető konstruktőr. A fiuk az idén fejezte be a tizedik, a leányuk pedig a hetedik osztályt. □ □ □ „Csendes, szelíd, mértékletes, szerény és a legnagyobb mértékben udvarias” — írta az örmény emberről száztíz évvel ezelőtt a Hazánk s a külföld című folyóiratban Molnár Antal. A Tiszaparti település mai örmény vendégeire is tökéletesen ráillik a jellemzés. — Vendégszerető népnek ismertük meg a magyart — rólunk így vélekedik a házaspár. — Ebben is hasonlóak hozzánk, s örömmel fedeztük fel, hogy még .sok .minden másban is. A hasonló szokásainkat illetően érdekes, hogy mindkét nép kedveli a fűszeres ételeket. Alberttól halljuk, hogy már odahaza kezdtek ismerkedni velünk, olvasmányok útján. Petőfi Sándor költeményei is — örmény nyelven — megtalálhatók házi könyvtárukban. Már megtekintették a nagyrabecsült poéta kiskőrösi szülőházát. — Amerre jártunk eddig Magyarországon, mindenütt szépen gondozzák az elesett szovjet katonák sírjait, s ez meghatott bennünket — szól ismét Albert; — Tiszteletre és baráti érzésekre vall. Otthon megírjuk majd az élményeinket az egyik jereváni lapban. □ □ □ A Balatonra való elutazás előtti találkozáskor Irina azt vallja, hogy most már, az apja sírjának megtalálása után, nem olyan nehéz a szive, mint eddig volt, j>a drága hozzátartozójára gondol. Mert baráti földben nyugszik, barátok öntözik sírján a virágot. A. Tóth Sándor Balesetvédelem a textiliparban A szövőgépek 70—80- kilométeres sebességgel száguldó, súlyos acélhegyű vetélője véletlen műszaki hiba miatt gyakran okoz. sérüléseket. A SZOT felhívására a Szegedi Textilművekben új módszert dolgoztak ki az ilyen balesetek elhárítására. Az újítók idomacélból, lamellákból olyan ..vetélőfogót” szerkesztettek, amely meggátolja a torpedószeíű, veszélyes alkatrész kirepülését. A textilművek mind az 1400 szövőgépet felszerelték már ilyen készülékkel. A siker felülmúlta a várakozást. Az újításnak ugyanis a balesetelhárítás mellett pszichológiai eredménye is van: megszűnt a szövőnők félelme a vetélő gyakran arcsérülést okozó elszabadulásától. A SZOT Munkavédelmi Kutató Intézeté és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete a módszer országos elterjesztését javasolta, ugyancsak eredményesen. Legnagyobb átvevőjének a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat bizonyult, de alkalmazzák több mint húsz más textilgyárban is. Megjelent a Nemzetközi Szemle júniusi száma A Nemzetközi Szemle júniusi számában több írás foglalkozik a közel-keleti helyzet alakulásával. Ismerteti a folyóirat az arab országok kommunista és munkáspártjainak nyilatkozatát a helyzetről. Két cikk részletesen foglalkozik a palesztinok életével és a palesztin társadalom szerkezetével, rétegződésével. Érdekes képet kap az olvasó a nemzetközi pénzpiacról és az Egyesült Államokba irányuló külföldi befektetésekről, különösen a nyugatnémet és japán tőke behatolásáról. A folyóirat közli G. Amendolával készített interjút az olaszországi politikai erőszakról, az ezzel kapcsolatos felelősségről. „A maoisták önleleplezése” óimén közli a folyóirat M. Medvegyev cikkét Mao Ce-tung válogatott műveinek ötödik kötetéről, amelyből kiderül, hogy a2 új kínai vezetés hogyan értelmezi Mao eszméit. Négynapos nemzetközi tudományos tanácskozóét rendezett a Magyar Traurnatológus Társaság. A szombaton véget ért budapesti konferencia programjában több mint kétszáz előadás szerepelt. 9 Évenkénti ismétlődésben immár a 19. alkalommal került sor a minap a megyei településfejlesztési verseny eredményeit összegező, értékelő nagyaktívára. Átvették a további fejlesztési célokat szolgáló jutalmat a legjobb helyezést elért községek, városok képviselői, s a kitüntető elismerést a társadalmi munka élen járó szervezői és végzői. Méltán nevezhetjük a szóban forgó eseményt a társadalmi munka ünnepének, tisztelgésnek mindazok előtt, akik felelősséget érzőn szőkébb hazájuk előrehaladásáért, jó szívvel és önzetlenül tettek valamit a település szépüléséért, a közösségi gondok megoldásának elősegítéséért. Mert, amit együttesen tettek, nem kevés. A versenyben elérhető pontszámok mintegy 80 százalékát ugyanis a társadalmi munkával lehet megalapozni! Es az önnön élete szebbé, jobbá tételéhez adott 447 millió forint — országosan a legnagyobb — értékű segítség joggal töltheti el büszkeséggel a megye lakosságát. Túl azonban az ünnepi eseményen, elegendő csak a naptárra pillantani: idestova fél éve már, hogy azon településfejlesztő terveink, törekvéseink végrehajtásán dolgozunk, amelyekre jövő ilyenkor, mint megvalósultakra szeretnénk visszapillantani. Es nem kevesebbre, nem kisebb eredményre, mint amit 1977-ben elértünk. Igényünk, szükségünk, s így tennivalónk is van bőven. Mint ahogyan erőtartalékokban sem fukarkodunk. Érdemes közülük legalább néhányat szemügyre venni. Például a múlt évi társadalmi munkának a megye egy lakosára jutó — az élen járó Szolnok megyétől 18 forinttal elmaradó — 784 forint értéket. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: mekkora lehetne ez az érték, ha a várost, a községet, tehát önmagunkat gyarapító, önzetlen fejlesztő munkának csakugyan részese lenne minden épkézláb ember? Mert valljuk be, akadnak „kívülállók”, akik legfeljebb az igényeket hangoztatják, s magától értetődőnek veszik a nagy erőfeszítések árán elért fejlődést. így a mások társadalmi munkáját is. ' • Nos, ők jelentik, jelenthetik az egyik ígéretes tartalékot. Mert szinte bizonyos, hogy'közelebb kerülve hozzájuk, szót értve velük és igényelve közreműködésüket, segítségüket a számukra sem közömbös jó célokhoz, aligha mondanak nemet. S máris kiviláglik: a településfejlesztő munka felvilágosító, meggyőzd és szervező módszerein tovább javítani — ez sem mellékes tartalék. A moszkvai, szófiai, bécsi és más vendégekkel együtt kecskeméti orvosok is hozzájárultak a baleseti sebészeti tanácskozás eredményességéhez. Dr. Dömötör Endre, a Bács-Kiskun megyei Vagy vegyük a másik, pénzt és különösebb erőfeszítéseket nem is kívánó, mégis óriási lehetőségét, amelyet a rendetlenség, igénytelenség elleni küzdelem felfokozásában jelölt meg a megyei nagyaktíva. Ha a helyi tanácsok mindenütt megteremtik a környezet rendbentartásának feltételeit, ha a túlnyomó többség akaratához híven, következetesen és szigorral — ha kell büntetéssel! — járnak el a környezet csúfítóival, rongálóival, a mások erőfeszítéseit semmibe vevőkkel, az utcán szemetelőkkel, a különféle hulladékot, kacatot orvul a közterületre pakolókkal szemben — máris nyert ügyünk van. Bizonyos, hogy újult kedvvel folytatják a környezetet rendezőszépítő és óvó munkát mindazok, akiknek épp az intelem és a fegyelmezés nélkül hagyott rendetlenkedők szegték a kedvét. 9 S a településfejlesztési verseny huszadik évi értékelésekor bízvást jólesőn könyvelhetjük majd el: üdítöek a parkok és a játszóterek, rendezettek a vízlevezető árkok, eltűntek a kátyúk, a tócsák, és az útmenti szemétdombok; az igényes gazdát dicsérik a gondozott előkertek, a muskátlis ablakok ... Itt talán nem haszontalan megemlíteni: a múlt évi eredményei alapján a legkisebb községek között nyertes Kunadacs lakossága nem utolsósorban épp a környezetére való igényességével alapozta meg az első helyezést. 9 Végezetül még egyet a kínálkozó gondolatok közül, méghozzá ahhoz kapcsolódón, ami a nagyakti ván így fogalmazódott meg: nagyob gondot kell fordítani az elvégzett társadalmi munka reális, pontos és teljes körű számbavételére. Csakugyan: van a megyében nem egy olyan település —, hogy .hirtelenjében csak Császártöltést említsük közülük —, ahol a helybeliek önbecsülése és az önzetlen tettek a szűkebb pátria fejlődésében szinte kézzelfoghatók; akaratlanul is elismerő vélekedésre késztetik a szemlélőt S e települések nevével mégsem találkozni a versenyben helyezést elérők között. Pedig az egészséges becsvágy is tartalék! Mindössze a nagy ügyszeretettel szervezett és elvégzett oly értékes társadalmi munkát kell a legközelebbi értékeléskor egy kicsivel több figyelemmel, gondossággal számbavenni. P. I. Kórház osztályvezető főorvosa az operatív töréskezelésről, dr. Bárány István a combnyaktörések, dr. Nagy László pedig a boka törések műtéti kezeléséről tartott sikeres előadást. Kecskeméti előadások a traumátológus tanácskozáson Itáliai mozaikok 4 A A Velencétől délre “• fekvő tengerparti város, Ravenna felé viszonylag kevés turista veszi útját. Maga a település távol helyezkedik el a tő közlekedési útvonalaktól, és bizohy jó sokáig autózhat az ember a Pó torkolatvidékének egyhangú síkságán át, míg el nem érkezik a Ravenna környéki tengerparti üdülőhelyekre, ahol már viszonylag több a látnivaló, s campingek, motelok és modern üdülőhelyek nyaralói között fut az országút. t Ha itáliai barangolásainkat egyben történelmi sétának fogjuk fel, akkor Ravennát azért célszerű meglátogatni, mert itt alkothatunk képet magunknak a római birodalom kettészakadását követő századokról; az első gót építményekről, a korai keresztény templomokról, Bizánc élő kulturális hatásáról, más szóval a kora középkor rejtélyes IV—Vl. századairól..., 401-ben ugyanis Rómát, illetve Milánót követően a mocsaraktól védett tengeri hadíkikötő lett a császárság székhelye, ide tör be és alapít fővárost a gót Theodorik, majd később innen kormányozza'1 Itáliát, csaknem kétszáz éven át a bizánci császárság mindenkori helytartója... A város rövid fénykorát kövebirodalom temetője tőén hosszú századokra a jelentéktelenségbe süllyedt, de ugyanakkor ez a tény óvta meg műemlékéit. Anyagiak hiányában ugyanis nem építették át az újabb divatoknak megfelelően a korai templomokat, kápolnákat, műemlékeket. E csendes városban talált végső menedéket és nyughelyét Dante, s az elfelejtett várost sokáig csak olyan romantikus hajlamú művészek keresték fel, mint az angol költő Byron volt... Ravenna műemlékeiben a legérdekesebb az a jól érzékelhető történelmi, művészi korszakváltás, amelyek a római „pogány" illetve a keresztény kultúrák és gondolatok egymásra gyakorolt hatását jellemezték. Az aprócska keresztelőkápolnák, vagy a nagyobb méretű korai bazilikák építészetükben és díszítésükben is hamisítatlanul őrzik a korai kereszténység nalvul tiszta hitvilágát. Különösen az egyházi épületeket díszítő arianus-gót, illetve bizánci eredetű mozaikok beszélnek sokat a maguk nyelvén a középkor kezdeteit jelentő és homályba burkolózó századok embereiről. A csodálatos szépségű mozaikképek melett Ravenna egyben a szimbolikus jelentésű Sírboltok 9 A Rómát hódító gót király: Theodorik síremléke. 9 Az ortodox babtisterinm (keresztelő templom), amelynek falait gazdag díszítésű mozaik burkolás fedi. 9 Egy az Itáliában nem ritka ferde tornyok közül Ravennában. városa is. A nagy gót király, Theodorik itt emelkedő síremléke az antik építészet egyik talányos érdekességű alkotása. A zömök építményt egy 30 méter kerületű, több . mint 300 tonna súlyú, egyetlen tömbből kifaragott hatalmas monolit kő fedi be. Isztriából való 'ideszállítása és a magasba való felhelyezése mindmáig megfejthetetlen talány. A király dísztelen, vaskos síremlékével összehasonlítva viszont egészen más jellegű a valamivel korábban élt utolsó római császárnő, Galla Piacidia 440-ben emelt, külsőleg rendkívül egyszerű mauzóleuma. Az építmény belső boltozatán viszont az ókori mozaikművészet talán legszebb, legsértetlenebb alkotása maradt az utókorra. A síremlék belsejében látható keresztény szimbólumok és bibliai alakok még az antik kor természethű, életközeli művészi megfogalmazásában jelennek meg és a katolicizmus azon korai szakaszáról árulkodnak, amikor még a földi élet nem evilági siralomvölgyet, hanem valóságos örömök forrását jelentette... Pavlovits Miklós (Folytatjuk)
