Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-17 / 140. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1918. június 17. Mit csinál a szakszervezet ? Biztató kezdet... Mondják különböző szintű szakszervezeti fórumokon, amikor a bizalmiak megnövekedett jog- és hatáskörének gyakorlati érvényesüléséről van szó. Biztató kezdet.. s Szűrik már le abból a tapasztalatból is, hogy a bizalmiak napjainkban sokkal járatosabban tudnak — „Mit csinál a szakszervezet?” Az első modern olajszállító csővezetéket 1865-ben egy Sydsle nevezetű fiatal amerikai műszerész tervezte meg a pennsylvaniai Titusville és az ettől 100 kilométerre fekvő olajfinomító között. A XX. század utolsó harmadára a világ fejlett ipari körzeteiben a szénhidrogének (olaj és földgáz), továbbá a vegyipari termékek egy részének fuvarozásában már mindenütt általánossá vált a csővezetékes szállítás. Sőt: az utóbbi évtizedben már gyorsuló ütemben folyik — Amerikában, Európában, Latin- Amerikában, Eszak-Afrikában és a Közel-Keleten — a nemzeti hálózatok összekapcsolása a transzkontinentális rendszerekké. Például a Nyugat—Dél—Észak és Kelet-Európát egymással és Szibériával összekötő nagy teljesítményű földgáz-távvezetékrendszer első teljes körének kiépítése a tervek szerint a 70-es évek végére befejeződik. Európában jelenleg a legnagyobb főldgáztávvézeték-épités Orenburg és Ungvár között folyik. Ez a vezeték 2750 km hoszszú és évi 28 milliárd köbméter földgáz szállítására lesz képes. 2 millió km hosszú cső A világban jelenleg működő nemzeti és nemzetközi szénhidrogén- illetve vegyiparitermékvezetékek hossza már megközelíti a 2 millió kilométert. Az USA- ban például a 70-es évek közepén már 420 ezer km földgáz-, 160 ezer km kőolaj- és 110 ezer km termékvezeték létezett. A Szovjetunióban a földgáz-távvezetékek hossza meghaladta a 100 ezer km-t, az NDK-ban a 14 ezret, Csehszlovákiában a 8 ezret, Romániában a 7 ezret, Magyarországon a 6 ezret. A kőolajvezetékek hossza általában mindenütt a földgázvezetékek hosszának 30—40 százalékát teszik ki. A világ csővezetékei évente átlagosan 40 .ezer kilométerrel „nőnek”. Különösen felgyorsult a földgázvezeték építése. Ennek egyik oka az, hogy a földgázszállítás az egész világon új szakaszba lépett, mindenütt nőttek ugyanis a felhasználás és a kitermelés közötti távolságok, tehát több és hosszabb vezetékekre van szükség. A nagy távolságú szállításokat egyébként azzal lehet gazdaságossá tenni, ha növelik a vezetékek...:szállítóképességét: a kompresszorok teljesítményét, a csövek átmérőjét. Ninca forgalmi dugó A csővezetékes szállítás azonban a távolságok növekedése, az építési költségek emelkedése dacára is változatlanul tartja jelentős gazdaságossági előnyét a közúti és vasúti szállítással szemben. A csővezetékes kőolajszállltás a vasútinál legalább egy, a közúti szállításnál két nagyságrenddel gazdaságosabb. A földgáz vasúti, vagy közúti szállításához pedig olyan speciális műszaki feltételek szükségesek, amelyek eleve háromszorta, négyszerte költségesebbé tennék a fuvarozást a vezetékes szállítással szemben. Nem szólva árról, hogy a jelenleg szállított földgáz és kőolaj mennyiségét, a mai távolságokra mással, mint zárt csővezetéki rendszerrel gyakorlatilag nem is lehet eljuttatni. Az utóbbi két évtizedben a földgázfelhasználás világméretekben jelentős növekedése a csővezetékes szállítás kifejlesztése nélkül be sem következhetett volna. A 'hagyományos szállítási módokhoz képest a csővezetékes szállítás üzembiztonsága óriási, amit az utóbbi években rohamosan kifejlesztett csőszállítási automatikarendszerek tovább növeltek. Nagy előny még, hogy az effajta szállítást nem befolyásolja az időjárás, nem gátolják a forgalmi dugók, s nem szennyezi a környezetet Egy lakosra 1000 kg olaj Az utóbbi két évtizedben a magyar népgazdaságnak kevés ágazatában sikerült úgy követni a nemzetközi fejlődési folyamatokat, mint éppen az energiaszerkezet átalakításában. A magyar népgazdaság energiaszerkezetének korszerűsítési terve, i ezen belül különösen a földgázprogram — másfél évtized eredményei tanúsítják —■ a legmegfelelőbb időpontban és a magyar gazdaság lehetőségeit tekintve a leggazdaságosabb fejlesztési irányokat jelölte meg. Ennek eredményeként a 70-es évek közepére már a hazai energiamérlegben is a szénhidrogének vették át a vezető szerepet. A kőolajfelhasználás 10 év alatt hazánkban több mint a háromszorosára nőtt: az egy lakosra jutó kőolajfogyasztás az 1965. évi 360 kg-ról 1000 kg fölé emelkedett. E növekedés alapját természetesen főleg a kőolajimport bővítésének lehetősége teremtette meg, hiszen a hazai termelés, a rendelkezésre álló készletek miatt, különösebben nem bővíthető. Az importált olaj túlnyomó része a Szovjetunióból a Barátság vezetékrendszeren érkezik. Az 1962 szeptemberétől működő Barátság I. és az 1972-ben üzembe lépett Barátság II. vezetéken eddig, együttesen kb. 60 millió tonna olaj érkezett hazánkba. A hazai kőolajipart kiszolgáló, kiépült rendszerbe kapcsolódik most majd be az új nagy teljesítményű, nemzetközi importvezeték az Adria, évi 10 millió tonnás kapacitással. (Ennek fele tranzit lesz Csehszlovákiának, Százhalombattán át a jugoszláviai Krk szigetéről, ahová a közel-keleti olaj majd befut.) Az ország többi kőolajvezetéke (az Algyő—Százhalombatta, a Százhalombatta—Szőny, a Bázarekettye—Csepel, az épülő dél-zalai vezeték, s még néhány kisebb ág, főként Nyugat-Dunántúlon) a szállított mennyiségeket tekintve nemzetközileg nem jelentősek ugyan, de ma már, egymással összefüggő rendszerré kapcsolva a hazai olajipar, korszerű, a termelés biztonságát és gazdaságosságát egyaránt elősegítő hálózatát adja. Kényelmesebb életvitel A hazai földgázvezeték-hálózat (a felhasználói kör sokrétűségéből adódóan is) a gerincvezetékekkel, a leágazó és elosztó rendszerrel együtt ma már túllépte a 6 ezer km-t. E hálózat kiépülése tette lehetővé, hogy ma már csaknem 200 település, ezen belül mintegy 50 nagyváros bekapcsolódhatott a vezetékes gázszolgáltatásba. A háztartások 70 Százalékában, (a PB- gázzal együtt) már ott a gáz. Ennek hallatlan előnyeit a gazdaságos és kényelmes életvitel szempontjából aligha szükséges hangsúlyozni. A földgázfogyasztás Magyarországon ■ ma már meghaladta az évi 6 milliárd köbmétert 1980- ‘lg a’ IV. ötéves tervhez képest, legalább 70 százalékkal több földgáz kerül majd a felhasználókhoz. Ennek érdekében veszünk részt az orenburgl távvezeték építésében Is. Rövidesen befejeződik a Testvériség harmadik szakaszának bővítése és az Orenburg! rendszerrel való összekapcsolása; elkészül továbbá mintegy 1000 kilométernyi újabb elosztóvezeték. 19B0-ra a magyar népgazdaság kőolaj—földgáz és termékvezeték-hálózatának kiépítése, az első korszerű, átfogó vezetékrendszer létrehozása befejeződik. A felhasznált földgáz teljes menynyiségét, a kőolaj 98 százalékát és a kőolajtermékeknek mintegy a felét már hazánkban is csővezetékek szállítják majd a fogyasztókhoz. O. F. választ adni arra a kérdésre Biztató kezdet — jele az is, hogy ma már szemmel láthatóan gyérül az elmúlt időkben bizony elég gyakori „legyintés", és vele a kérdésfeltevések bizonyos fokig gzámonkérő hangsúlya — „Mit csinál a szakszervezet?” Gyérül — azt mondjuk, és ezért is mellőzzük a hurrá-iptimizmust, amikor a szakszervezeti bizalmiak jog- és '.hatáskörének gyakorlati alkalmazásáról beszélünk. A megítélésben maradunk a tárgyilagos — és a további kibontakozásra ennélfogva is ösztökélőbb meghatározásnál: Biztató kezdet. Még akkor is, ha sok üzemben, vállalatnál, intézménynél — úgymond — jó ideje sínen van az ügy. Nemcsak a közvetlenül érdekelt bizalmiak, továbbá partnereik, gazdasági vezető munkatársaik, hanem az egész szakszervezeti tagság a gyakorlati életből tapasztalhatja, hogy nem könynyű feladat a kérdéssel kapcsolatos SZOT-lrányelvek, s a Minisztertanács határozatának végrehajtása. Elsősorban az emHtett két első „kategóriának”, de utánuk és mellettük a dolgozóknak is meg kell tanulniok, szokniuk, hogy mik ezek a jogok és hatáskörök. Hogy élni tudjanak velük, illetve tudják magukat mihez tartani. Biztató kezdet — jelentjük ki azoknak A vizsgálatoknak és folyamatos elemzéseknek a nyomán ds, amikkel a Szakszervezeték Megyei Tanácsa figyelemmel kiséri az 1018-as határozat megvalósulását. Nem kds előrelépés az is, hogy a szakszervezeti tagság egyre élénkebben érdeklődik a bizalmiak munkája irtot. Kezdi észrevenni, hogy az elég messze jár már attól, amit régebben megszokott: tudniillik a bélyegkiosztó szerep kizárólagosságától. A legutóbbi választáskor tisztségre került bizalmiak nagy többségéről bebizonyosodott: alkalmasak a rájuk bízott bizalmi funkció ellátására. Céltudatosan éltünk most ezekkel a szavakkal, amelyek mindegyike hordozza a bizalom fogalmát. Alkalmasságukat tevékenységükkel bizonyították. No nem ment ez egy csapásra, még ha viszonylag rövid idő alatt kellett is belejönni. Kísérjük a folyamat néhány fordulatát csupán -egyetlen jogkör, az egyetértési jog érvényesülése útján. A szemléltetés kedvéért. Alkalom volt erre olyan — mindenkit érintő feladat megoldása, mint a béremelés. Sok emberben — „első hallásra” —■ úgy ragadt meg az ezzel kapcsolatos egyetértés, hogy „No, most már nemcsak bélyegfelelős a bizalmi, hanem alá is ír. Az új határozat szerint nevének ott kell szerepelnie a listán. Hát ez nem nagy valami, hiszen úgy is a középszintű gazdasági vezető állítja azt össze, tehát a bizalmi aláírása végeredményben egy „igen” a kész tényre. Legfeljebb egész kirívó esetben tesz egy bátortalan észrevételt a bizalmi: „Ez talán többet (vagy kevesebbet) érdemelt volna. Nem tudom, a tagság mit szól majd hozzá?" Több mint valószínű, hogy Így is történt néhol a megnövekedett jog- és hatáskör érvényesítésének kezdetén. Mert a bizalminak is szokatlan volt a megnövekedett jogkör. S ha netán félszegen, határozatlanul próbált élni jogaival, az abból is következett, hogy — miként az első idők vizsgálódásai mutatták — egyes, főleg középszintű gazdasági vezetők vagy félreértelmezték, vagy egyenesen tudomásul sem vették a bizalmi egyetértési jogát. Presztízsüket, gazdaságvezetői felelősségük érvényesítésének csorbítását látták benne. Erezve a bizalmiak határozatlanságát, a járatlanságból is táplálkozó félénkségét, nem egy helyütt gunyoros vitákba szálltak velük a jog értelmezéséről. Kitaláltak „problémákat”. Hogy például nem lehet megtalálni a bizalmit (pont őt, aid a nap minden órájában együtt dolgozik csoportja tagjaival!) —, és egyetértésük nélkül állapították meg a személyi órabéreket, esetenkénti jutalmazásokat. így Is volt ez számos üzemben megyénkben. Hogy konkrét helyről folytassuk a példát, a Fémmunkás Vállalat Kecskeméti Gyárában is. Ahol a szakszervezeti bizottság és a gazdasági vezetés — felismerve az addigi oktatás, tájékoztatás elégtelenségéből fakadó ilyen konfliktusokat —, a bizalmiak és gazdasági vezetők részére, csoportvezetői szintig bezárólag, közösen tartott oktatást. Mélyebben, elemzőbben, mint korábban, hogy mind a bizalmiak, mind gazdaságvezető partnereik részére egyértelművé váljon, mi a feladatuk, jog- és hatáskörük a gyakorlati végrehajtásban. Más gyárakhoz, vállalatokhoz hasonlóan ekként érlelődött a bizalmiakban itt is annak megértése, belátása, hogy jogaik gyakorlásához nem elég a puszta „igen”, vagy „nem”, hanem bátran állást kell foglalniok, ki kell fejtenlök véleményüket. A gazdasági középvezetők körében ugyaniakkor szintén az elmélyültebb határozat-, s rendeletismertetés hatásaként, oldódott az a fenntartás, amivel a bizalmiak jog- és hatáskörének bővítését fogadták. Főként az egyetértési jog kérdésében. S e téren is biztató már a szemléletváltozás. De hát a bizalmiak jog- és hatásköre nemcsak az egyetértésre szó-' ritkozóan növekedett meg, s nem csupán béremeléssel, kitüntetések, jutalmak odaítélésével kapcsolatos. Igen erős hangsúlyt kapott a kérdés komplex értelmezése a Fémmunkásnál éppúgy, mint más munkahelyeken. Azaz, hogy a megnövekedett jog- és hatáskör mindenre vonatkozik, ami a bizalmihoz tartozó dolgozókat érinti, tehát a munkakörülményekre éppúgy, mint a munkafegyelemre, vagy a szociálpolitikai tennivalókra. S a bizalminak — már csak a sok oldalú készenlét Igényéből kifolyólag is — gyorsan kell reagálnia, tudnia kell, hol, s miként Intézkedjen. Akár döntési, véleményezési, ellenőrzési, képviseleti vagy kifogásolási jog- és hatáskörben. Mely utóbbiakban még „sántít” a fejlődés. Az ellenőrzési jog gyakorlása során tapasztalták a Fémmunkásnál, hogy a bizalmiak — mulasztás esetén — nem a partner gazdasági vezetők figyelmét hívják fel először a hibák megszüntetésére, hanem az SZB-nek jelzik. Holott ez utóbbihoz akkor kellene fordulnlok, ha „odalent** nem intézkednek a szavukra. A Fémmunkás Kecskeméti Gyárában 18 főbizalmi és 48 bizalmi látja el 1330 dolgozó — köztük 1270 a szervezett — képviseletét. Mind a létszám, mind a vállalat gazdasági és politikai életében betöltött meghatározd szerepe folytán (a termelési érték 23—25 százalékát a kecskemétiek adják) Igen fontos, hogy a főbizalmi rendszerű szakszervezeti felépítés biztosítsa a csoportok érdekelnek összhangját a gyári, s vállalati érdekkel. A kecskeméti gyárnál megtartott SZMT- tHkárságl értekezleten Vlncze Mihály ás Szabó Máté főbizalmi sok örvendetes momentumról adott számot, ami a bizalmiak egyre magabiztosabb tevékenykedését támasztja alá. Hogy a tagság mindinkább támaszkodik rájuk, mert tapasztalja, hogy érdemes hozzájuk fordulni, Hogy a gazdasági vezetók Igénylik a bizalmiak véleményét, mert együtt sokkal könnyebben „helyretesznek” rázósabb ügyeket is. Hogy bizalmiak nélkül már legutóbb se volt béremelés. Nem fél óra alatt Intézték el, hanem ,toa 9 órától másnap délig »emeltük a bért*” — mint Vlncze Mihály főbizalmi előadta. Megteremtették az üdülést beutalások teljes nyilvánosságát, s tavaly már minden fizikai dolgozó mehetett. Akkora lett a beutalók keletje, hogy az idei igénylések már túlhaladják a lehetőségeket; a nagycsaládosok Jönnek számításba mindenekelőtt. Az Is kiviláglott azonban a főbizalmiak hozzászólásából —, m úgy gondoljuk, hasonlóképpen áll ez más vállalatok gyáregységeire —, hogy a vállalati tanácskozásokon a bizalmiak még félszegen nyilvánítanak véleményt, s akkor is jobbára gyári problémákra korlátozódnak. Adódott ugyanebből a tanulság, s az egyik fő tennivaló is. Rendkívül lényeges feltétel a bizalmiak, főbizalmiak érdemi szerepléséhez a szakszervezeti fórumokon: — alapos felkészítésük a napirendi anyagokból. Hogy a vállalati „nagy számok** között is biztonsággal eligazodjanak. Tóth István TÓTH BÉLA: Legendák Ét a (28.) - — Engem? £n annyira szeretem Etelt, annyit szenvedett mellettem, örülök, iha keze nyomán ehetek, hallhatom papucsa csattogását, ha még egy kicsit törlesztetek neki a sok tízévi szenvedésért. El ,ls hagyhatott volna, rosszabbul Is lehetett volna, boszorkánnyá, szattyánfenekű vén zsörtölődő pokolküszöbbé lehetett volna közben, hogy nem lett sárjadékunk, — Gyere gyakran! — mondta Misa, míg kezet nyújtott. — Nehogy negyven év múlva láziunk, mint most, mert okkor, már tán nem Is Itt lakunk! Reggel, még jó harmaton hazaérek, az én asszonyom fönt c8Örtög. Már megfejt, meleg tej, nagy zöld mázas köcsögökben az asztalon, oldalnyi avaz szalonna, zöldhagyma, aókupa. A lányok ágyaznak, a három legény állatot etet. Dologra mennek, ki a lóhoz, ki marhákhoz, ki a járgányos vízihúzáshoz. Lányok dohánypalántálnl, maradunk ketten Pircslvel. Gondolom, én Is az or. rom alá hányom azt az ötvenhatvan falatot, s nézem, hol hagytam abba. Siethetnékem van. Ügy érzem, minden rá van Írva a pofaszíjamra. Mikor magunkra maradunk, azt mondja Pircsl. — No, tán elszaladt kendtől a cocó, hogy ennyi ideig odakujtorgott? Ha már kendez, akkor baj van. De hírhozó hogy Is érhetett volna ide előttem? —' Hallod, Ilyen sunyi lóval se volt még dolgom. Jó ló, jó ló, hagyom a klskondoroz előtt, régi cimborával akadtam össze. Kinézek egyszer, se ló, se nyoma, Ment kancaszimatom Erdőhegynek, Na, gyalog utána. Nem tudom én, hogy a ló ment-e a kancaszimaton, vagy kendi — Piros, Ismerhetsz, ha délelőtt nem mentem... Nékem már mindig délután van! — Csak meg ne sajnáljalak. Majd elhiszem. Ilyenkor bolondultok csak meg, mikor délutánodé kezdi — Honnét tudod? — Aki nem süket, az hallja. Ott volt a kovácsházi kefekötő. Addig vásározott, menyecskék után ahajkodott, hogy a végén egy fiatallal bújdosott el. Addig tartott a szerelem, amíg a pénz. A végén az öreg vlsszarimánkodta magát az asszonyhoz. A műhelye Is ott maradt, hát jól van. Nehogy erre az útra kanyarodj, mert én vissza nem fogadlak. De amíg ezt mondja, valami nagy buzgólkodásba kap, nem is látom. Megképzlk előttem a kefekötő sora, elkódúsodása, hazavánszorgása, amit a kutyának se kívánnék, bizony. Hanem Pircsl csak elém penderül, a harangaljú lánykori szoknya rajta. Elámulok. — Ez még megvan ennyi idő után? — Minden. Minden megvan, vén kurafl, csak a szemed nyisd ki! Szedi az asztal szerelését, de perdül, de fordul olyan pipiske módra, egész megállítom. Az agyam Is megsugárolódott, hát én barom, nem veszem észre, hogy bizonyságot akar. Kltanltják az asszonyok egymást, Bizonyságot, bizonyságot! Segíts, bizonyság I Segített. Hanem ahogy gombolom a lajblm, nem állta szó nélkül Piros. — Olyan bazsaltkomszagú a hajad, te, milyen ágyban keltél? — Csupa másodvlrágzásban a mezőség, asszony, hát a bazsalikom megtölti a határt! Szépen csurgott az életem, kicsi bún meg Piros között. 40. Egy tavaszi napon csak nagy kurírral szólítanak éngem Gyulára. Nem voltam sáros, hát mentem jó hitem bizodalmával. Mondják aztán a kincstárnál, hogy állami ménes alakul Mezőhegyesen, ami 11. Józsefnek, az új uralkodónak az óhaja. Hívnak, hogy menjek. Van Itt, aki tudja már a lovat. En már semmi se vagyok. Fölbukhatok a saját árnyékomban. Ne vegyék gyalázatnák, hogy a saját kölkelmet ajánlom, de hát ott van a Bálint gyerekem. En abban úgy bízok, mint magamban. Ha 6 megfelel, hát boldoguljanak. Gyurkát nem ajánlom, ott él évtizede a Körös között, ugyan a kincstár hóna alatt. Ott a Jani gyerek. Szárnya nő a lónak, ha nyeregbe pattan. De a Kokora sarjadékn! ’s épp olyan mesterek a ló körül. mint az enyémek, Magam hei, rí 'ízet beajánlok, magamat «V2f, kiveszem a lóval bánni tuö<V< ,*i*ül. Bajnak, kölöncnek, más terhének minek mennék én oda láb alá. Pircsl pártfogolta a véleményemet. • DÉDAPÁM. ESZES BÁLINT Huszonöt éves, nőtlen ember voltam, amikor a szülői házat odahagytam. Nem mentem mész* szíré. Világos reggeleken hazalAttűm lóhátról, ha képpel fordultam Végegyháza felé. Ogy ismertem, akár a vakonddúrást. Egy tekintettel beláttam zegzugát. A Magyar Királyi Állami Ménesblrtoknak nem volt nehéz megtalálni ezt a lótermő tájékot, hiszen már apám nevelőapja Is itt teremtette a nyergest. Csak mostan, ahogy mondódott, éveken ét hallatszódott, maga a kalapos király veszi kezébe a hajtószáral. Ügy, hogy aki oda besorozódlk, az mindenestől a király katonája. Nékem pedig a mundértól borsózott a hátam. A katona nem a maga esze után járkál. Megparancsolják .neki, mikor keljen, feküdjön, egyen, öltözzön. Még a Jármódokat Is. Most vágtában, most lépésben. Most szeressen, most gyűlöljön, mostan öljön I Hanem, amikor egy vasárnap reggel a rezesbanda megfújta falunkban a verbuválót, hát vitt a lábam éngemet la a sörözök elé. Nemcsak katonánakvalót soroztak ott, hanem clvlll népeket Is. A katonaéletet olyan szépen kínálták muzsikaszó méllett, hogy magamnak is megbicsaklott az eszem Ina. Aki katonacsikósnak állt, lökték fejére a csákót, de akkorát, mint a harci dob, és kéket, meg pirosat. Adták a csizmát, a piros, nadrágot, sújtásos zubbonyt. Nyújtottam a kezem utána. Apám ott nézte, hogy tömegeinek az odavalósiek, kapkodnak, mintha ingyen osztogatnák a gúnyát. Ránézek apámra, látom a szemén: neki nem kellene I Megembereltem magom. Nem léptem a katonasorűak közé. Jó lesz nékem a saját lajblm, csizmám. Orvos elé álltam, Nagy, piros orrú valaki volt. Rechtenwaldnak hívták, amit a mieink örök életünkben. Rögtönbajnak formáltak át, mert hirtelen ember létére nagyon sebesen végzett a katonánakvalókkal. Lemeztelenedek én is előtte; kocsányon jár Rögtönbajnak a szeme. Olyan volt, mint az öreg csődöröké, csak rámrikkant: — Te bolondos lónevelő, katonának álljált — Jaj, nem gondolom magam odavalónak. — Van valami bajod? 1 — Tudtommal nincs. — Bolond! Neked a jó se kell? Neked a napi öt krajcár kell, kenyérporció, saját gúnyádban? Az utolsó ostoros kocsis nyola krajcárt húzl Szomorodtam én ezen. A magam ellensége legyek életem elején? De ha egyszer azt mondtam, nem állok, akkor nem állok. No, bemaradtam a civilek közé. Jó hátúira lökdöstek, ha nincs magamhoz való eszem, hát akkor..,, csak maradjak ott, ahová kívánkoztam. Nálam gyöngébb lovas gyerekek csákóban feszítenek mar az első vasárnap délután. Sétálnak olyan végégyházl lányokkal, akik eddig egy szempillantásra nem vették őket, amíg zsíros gatyákban jártak. Most meg — magasodtak. Olyan értékük lett, amit csak annak a cifra maskarának köszönhetnek. Nem Is tudtam hlrtelenében eldönteni, hogy a lányok hitványságára nézzek csúnyán, vagy a katonamundérra. Hétfőn aztán betömegelünta Nagy majorba, ahol glédára lökdelnek bennünket a káplárok. Pisszegnek, hogy pofa be, Maul halten 1 jön a kapitányt (Folytatjuk.)
