Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-16 / 139. szám

1918. Június 16. • PETŐFI NÉPE • 6 HOZZÁSZÓLÁSOK A CIKKEINKHEZ Vita a közművelődés támogatásáról Végre itt a nyár!... A közelmúltban kétrészes elemző Írás jelent meg lapunk­ban, A közművelődés anyagi erőforrásai címmel. Ezekben ar­ra a fontos kérdésre Igyekeztünk ráirányítani a figyelmet, hogy mennyi pénzt költsünk művelődésre, s milyen forrá­sokból „álljon össze” az intézmények költségvetése a köz­­művelődési törvény szellemében, a párt közművelődési ha­tározatának megvalósítása érdekében. A cikkek élénk vissz­hangot váltottak ki a szakemberek körében. A beérkezett hozzászólásokból mutatunk be kettőt olvasóinknak, s várjuk a további hozzászólásokat. BÁNÁTI TIBOR, a bajai Jó­­zrej Attila Művelődési Központ igazgatója: „Nem akarok a cikkel vitat­kozni, de le kell Írnom egy-két kérdésben egyező vagy eltérő vé­leményemet. Azt írja a szerző, hogy „engedményekre kénysze­rűinek ott, ahol túlzásba viszik a „könnyű műfajú” • rendezvénye­ket. Ahol a nátaest, a disco és a bál uralkodóvá lesz”. Szerintem ezekre az „engedményekre" szük­ségé van a művelődési otthon jellegű Intézményeknek, hiszen a bruttó költségvetés felét sem kapják támogatásul. Példákat Is hoz erre a cikkíró. Császártöltést említi többek kö­zött,' ahol nyolcvanötezer forintot „hoztak össze” bálákból. Ha ezt a tényt így kiemeljük az Intéz­mény munkájának összképéből, toréit, Sokan tudjuk ugyanis, hogy Császártöltésen a közműve­lődésben alkalmazható más szer­vezeti formák sem hiányoznak. Elég' 'ha Itt a sikeres kiállítási sorékatukra és előadói estjeikre hivatkozom. Tudomásul kell ven­ni a szórakozás, pihenés termé­szetes igényét. Sem a társadalom fejlődése, sem az Ideológlal-poll­­tlkqi munka szempontjából nem „senrtleges” terUlet ez, Tömeges méretekben viszonylag nagy ha­tásfokkal juttathat ez az embe­rekhez ideológiai tartalmakat, vi­lágnézetet, magtartási mintákat, eszményképeket stb. Ezért inkább jobban oda kelle­ne figyelnünk a szórakozás meg­szervezésére, színvonalára. Mert gyakran olyan szemlélet érvénye­sül megyénkben Is, amely szük­séges rosszként kezeli, nem ér­tékrendszere alapján minősíti és elhanyagolja a szórakozást. Va­lójában a szórakozás nem „ve­szélyezteti” a szocialista kultú­rát...A veszély abban van, ha nenh,fagieU<ozHnk vele, ha nem„ alkalmazzuk erre Is a párt mu­­velqdéspólUikal-elveit. -A 'bajai művelődési központra Igazán /nem fogható rá az, hogy működése szórakoztatócentrikus. Inkább a komoly műfaj a domi­­nálls, ami miatt még kritikát Is kaptunk. Vállaljuk az olyan mű­­sorpolltlka megvalósítását, mint például a Kecskeméti Katona Jó­zsef n Színház előadásainak bérle­­tezése. A megvásárolt nyolc da­rabból (mindegyiket kétszer mu­tatják be) három drámát, két színművet, egy musicalt, egy bo­hózatot és egy zenés játékot tűz­tünk műsorra. Megemlíti a cikk, hogy ahol korszerűtlen, elavult a művelő­dési- ház, ott törvényszerűen az következik, hogy kevesebb pénzt adnak kulturális célra, s hogy ke­vesebb kezdeményezésre,- munká­ra van lehetőség. Intézményünk példázza az elavultságot, és bi­zonyítja, hogy ilyen rossz körül­mények között is kibontakozhat egy sajátos tevékenység. Jórészt úgy, hogy az épületen kívülre visszük a rendezvényeket. Le mennyire több ezzel a mun­ka, mennyivel költségigényesebb! Sajnos, ezt az igyekezetei nálunk sem követi az állami támogatás mértékének növekedése. Mond­tam már (legalább húsz év óta) több alkalommal, szakmai körök­ben felszólalásaimban, hogy én megszüntetném az „egyenlősdit” és a tartalmi munka alapján „ítélném oda” az állami támo­gatások nagyságrendjét egyes in­tézményeknek, (nem egyformán elosztva, intézménytípusok sze­rint). Amióta tanácsaink hatáskö­re nőtt, több a helyi lehetőség., de nem élnek még ezzel kellően. Miért? Nehéz erre választ adni... Véleményem szerint a közmű­velődési törvény kedvező „hát­szelet” adott, mert a Központi Bizottság határozatának szelle­mében rendelkezett a közműve­lődés anyagi feltételeinek bizto­sításáról. A megvalósítás azon­ban még akadozik, A közművelő­dés fejlődésének belső szükségle­tei megkívánják az ezzel a kér­déssel való fokozottabb törődést megyénkben, minden szinten, hogy a „finanszírozás” több for­rásból: állami költségvetésből (a fenntartó tanács adjon többet), vállalatok, tsz-ek anyagi hozzá­járulásból stb. fokozódjék. Mind­addig, amíg a művelődési otthon jellegű Intézmények nem nyer­nek teljes költségvetési elisme­rést, akárcsak az Iskolák, vagy a könyvtárak. Különböző támoga­tásokra természesen később is szükség lesz.” ANGELI MÁTYÁS, a császár­­töltési Erkel Ferenc Művelődési ,\fláz igazgatója: „Azok a népművelők érzik leg­­--Inkátíb,' akik hosszabb Ideje Várt­ának a pályán, hogy milyen nagy szükség volt a párt közművelő­dési határozatára és a közműve­lődési törvény megalkotására. Mert mennyivel más ma a fel­adatunk, mint a korábbi évek­ben. Az akkori — főként csak szórakoztató jellegű — népműve­lést felváltotta a lakosság széles rétegét átfogó tudatos, általános és szakismereti műveltség ter­jesztése, a politikai-világnézeti, esztétikai nevelés és a tartalmas, kultúrált szórakoztatásra való tö­rekvés. A. közművelődési munkát, s ezen belül a népművelők felada­tát ma már a párthatározat alap­ján született törvény határozza meg; mégis nagy eltérések ta­pasztalhatók, amelyeket a cikkso­• Igaz, hogy Császártöltésen sok a bál — mert kell a bevétel —, ugyanakkor a tartalmasabb foglalkozásokban sem szűkölködnek. A díszítőművész szakkörük például rendszeresen dolgozik. (Pásztor Zoltán felvétele) rozat pozitív és negatív példák­kal alátámaszt. Szerintem egyik legfontosabb dolog a művelődési házak állapo­tának milyensége. Mert alig hi­hető, hogy csak a képekkel be­mutatott császártöltési és halasi művelődési ház, illetve központ van ilyen rossz állapotban. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy a felszabadulás után sok helyen úgy épültek művelődési házak, hogy a község egy nagyobb épü­letét alakították át és tették al­kalmassá az akkor sürgetően és szükségszerűen felmerült műve­lődési feladatok ellátásúm. A problémák jórészt ebből adónak ma Is. A másik dolog; a művelődési és az anyagi feltételek biztosítása. „Mennyi pénz van?”, Honnan van a pénz?” — vetette fel a kérdést a cikkek szerzője. Sajnos, egyet kell érteni a leírtakkal. Ha egy művelődési ház nem üzletnek tartja a kultúra terjesztését, és árucikknek a rendezvényeit, ak­kor mindig kevés a pénze. Az állami—tanácsi támogatás össze­ge a legjobb esetben csak a mun­kabéreket fedezi. Ha máshonnan nem jön támogatás, saját rendez­vényeinek bevételeire számíthat csak. Ilyenkor jól jönnek a „ren­tábilis” bevételű rendezvények, meri azok többletbevételeiből fe­dezheti az igazi értékek terjeszté­séhez szükséges összegeket. (Kiál­lítások, előadások, irodalmi ren­dezvények). Pedig á kultúra nem „árucikk”, s ebből következik, hogy a házak rendezvényeinél a Központi Bi­zottság határozatával egyetértve valljuk, hogy a tartalmas és szín­vonalas, a lakosság művelődését szolgáló rendezvényeknél anyagi szempontok nem okozhatnak tar­talmi, színvonal beli engedménye­ket. Es mégis: mindén művelő­dési ház addig nyújtózkodhat, ameddig a takarója ér. Helyes volna, ha minél többen szÓnék ezt a takarót, (fenntartó szervek, gazdasági egységek, vállalatok és v társulások), ahol a kulturális alappal rendelkeznek. Szerencsé­re sok Jó példáról is olvashattunk a cikksorozatban. ... és az egész évi tanulást értékelő bizonyítvány kézhezvé­telének Ideje. Bizonyára vala­mennyien képességeitek szerint dolgoztatok, tanultatok, hogy ne váltjátok szégyent önmagatok, szüléitek, tanáraitok előtt. Elér­keztetek a Jól megérdemelt pihe­néshez a sok vidámsággal, tábo­rozással és munkával (!) eltöl­tendő vakációhoz. Az első napok teljes pihené­sén túl vagytok, s most már Jut idő — végre! — a könyvespol­cok, táskák, írószerek rendezésé­re, szükség szerinti selejtezésére. Most hozzátok rendbe a kötelező olvasmánynak vásárolt könyve­ket, mert a szakadozott, piszkos könyvet éppen úgy nem szabad megtűrni, mint a piszkos ruhát, cipőt. A nagy szabadságot ne úgy fogjátok fel, hogy a következő tíz héten egyfolytában henyélni, pihenni kéll! Keressetek munka­­alkalmat magatoknak. Minden csapatvezető szívesen ad taná­csot, hova, merre forduljatok. Minden községben van szövet­kezet, állami gazdaság, ahol szí­vesen fogadják a szorgalmas paj­tásokat. A városokban üzemek, gyárak rövidített 6 órás munkát kínálnak az úttörőknek. A megyében működő négy út­törőház programot állított össze az elkövetkező hetekre. Most kettőét, a halasiét és a kecske­métiét ismertetjük. Menjetek minél többen — szeretettel vár­nak benneteket. Júniusban és júliusban várják a kisdobosokat és úttörőket a halasi házban. (Augusztusban ta­tarozzák, festik az épületet, hogy az új mozgalmi évre Ismét tisz­ta, rendes legyen.) Állandóan nyitva van a könyv­tár — a szokásos Időt értjük ezen — valamint a játékszoba, ahol diafilmeket Is vetítenek. A szakkörök közül öt — a go-kart, a lovas, a fafaragó, a batik és a sakkszakkör folyamatosan vár­ja az érdeklődőket. Júliusban a bélyeggyűjtők és a lovasok talál­koznak rendszeresen. Az úttörőház tábora Kunfehér­­tón már megnyitotta kapuját. Ezekben a napokban a felsőváro­si csapat kisdobosai táboroznak A Jövő hónapban alkotótábor­ra Is sor kerül — főleg Irodal­mi érdeklődésű pajtások részvé­telével. Érdekesnek ígérkezik a július 20-án délelőtt sorra kerü­lő esemény: kukoricacsuhéból, tobozból, sásból játékkészítésre tanítja az úttörőket Bródy Má­ria. Menjetek el minél többen! A könyvtárban különféle kiál­lítások, az udvaron különféle sportvetélkedők várnak bennete­ket, halasi és környékbeli vörös­­nyakkendősök! A kecskeméti úttörőház tataro­zása javában folyik. Ez azonban semmiképpen nem akadályozza az itt folyó munkát. Az idén is megoldották a nyári foglalko­zásokat: a Széchenyi városi lakó­telepen ifik várják a pajtásokat minden szerdán délután 4—6-ig, az iskola előtt. Különböző lab­dajátékok, ügyességi versenyek, görkorcsolyázás szerepel a ter­vek között —• de ezt a többség szavazatához igazítják. A hunya­divárosi iskola előtt ugyancsak ifik várják az úttörőket. A leninvárosi úttörők napja a péntek lesz. Itt Is ifik szervezik a játékot ugyancsak az iskola előtt. Itt kerül sor a grund-ku­­pára Is, amire a helyszínen lehet jelentkezni. Az úttörőház udva­rán minden szombaton tartanak játékos sportvetélkedőt — vala­­mennyiőtök részére. A kecskemétiek napközis tá­borában, Fehértón hat alkalom­mal honvédelmi versenyt, lövé­szetet rendeznek az úttörógárdls­­ták közreműködésével. Ezen va­lamennyi pajtás részt vehet, aki egy cseppnyi ügyességet érez magában. Ne higgyétek tehát, hogy a lövészet csak fiúknak va­ló! Ezekben a napokban kaptuk azt az örvendetes hírt, hogy négy lenlnvárosi úttörőgárdlsta: Kovács Pál, Varga Rita, Polló Márta és Lakatos Tibor kiváló eredményt értek el, első helyezettek lettek a kecskeméti és az első helyezet­tek között vannak a megyei ver­senyen! Ez persze nem véletlen és nem csoda. A sok kiváló út­­törőgárda-szakasz között minden esetben elsők a lenlnvárosiak — maximális porrtszámmaL győznek l A négyfordulós úttörő-honvédel­mi' versenynek, amit az elmúlt esztendőben bonyolítottak le, mind a négy fordulóban első he­lyezettjei, voltak! Gratulálunk te­hát valamennyi leninvárosi gár­distának, külön is a négy baj­noknak ! Az elmúlt szerdán ünnepélyes keretek között nyitotta meg ka­puját a Bács-Kiskun megyei út­törők tábora Balatonfenyvesen, a tó partján. Egymást követő tíznapos váltásban ide jönnek majd mindazok, akik jó moz­galmi munkájukkal ezt kiérdem­lik. Itt kerül sor a tisztségvise­lők képzésére is. Jut idő alkotó­­táborozók fogadására, arra, hogy felkészüljenek a következő moz­galmi évre, amit a MI VILÁ­GUNK elnevezéssel foglaltak keretbe. Selmeci Katalin Szabadtéri mozi a Balaton partján Balatonföldváron látható a Balaton-part legszebb filmszínháza. Ragasztott, favázas szer­kezetből készült a tető­­szerkezet és a hagyomá­nyos építési módnál rövi­­debb idő alatt, olcsóbban épült fel a szabadtéri mo­zi. (MTI-fotó: Bajkor József felvétele — KS) (27.) Ezt tudná meg Plrcsi! Vágná beléptemkor fejemhez a kotlát, hogy elszédülnék. Ilyen szégyent, ilyen pofaplrulá9t hozni eladó lá­nyainkra, legényül élő fiainkra. De hát innét már nincs curlkk! A Csanádi káptalan Is azt pré­dikálta annak Idején, hogy a gondolt bűn is olyan, mint a csi­nált. Csak hát nem olyan jó az, pap uram! Ha már kigondoltam, ki is mondom. Biztattam magam, meg ne faroljak már Plrcsi ne­­táni háborgásától. De nem találom Szekula házát sehogy. Ürgetem-forgatom ma­gam előtt a régi falut, hogy oda. tájékozzam magam kérdezőskö­­dés nélkül, mert úgy nem jó. A falu olyan, mindent hamarébb tud, mint akii cselekedni akar. Vatályozom aztán magam mind közelebb a Szekula-portához, mi­vel annak fűzfafonadékból kell legyen kapuja, góréja. 38. Végre odaérek, lóról belátok a Stekula-portára, ott van mind­járt! Etel, a köcsögtartónál bab­rál, rámneszel, nem is gondolja, ki leskelődik a kerítésük fölött. Odaagyonistenelek neki, de han­gom olyan fakó, mint a tegnap­előtt! grízes tészta, hát nem vél rám, de jön előre, kérdez: — Mi járatban erre, jó em­ber? — Szekuláékat keresem. — Te vagy az, Balázs? — En lennék. — Hol ültél eddig, ml szél haj­tott erre? — Elmondom. — Akkor ne lórul beszélj ve­lem! Gyere, Misa is itthon van, bajol a lovaival. Megörül, ha meglát! Százszor keresett, határ­ról határra. A beszédre előtérül Misa. Mint mikor utoljára láttam, most is gebéit babusgatja. Tepsinyi öröm a képén. — Hohoóóó, de jókor jöttél, csupa rühes hámsírók let­tek a lovaim, azt se tudom, főbe üssem-e ókét, vagy a nyúzónak adjam egyenesen? — No, akkor hozzám ne nyúlj, lúgban moss kezet, vegyél ma­gadra tiszta gyolcsot, itt a lo­vam, erldj be Békésre Patikai Lukácshoz, ott lakik a harangláb tövében, hozzá tőle egy szilke lórüh-kenyőcsöt. De nehogy agyon zargasd ezt a csikót, még most tölti az okuló időt. Készül Misa, szabályosan, ahogy mondtam néki. Tiszta ga­tya, lajbi, nehogy rühbe keverje a lovam. Etel nem titkolja, hogy örül. Tesz bort, krumplis pitét, déli húsokat, megtöri! ültöm előtt a széket. Dagadok. Maradt itt még utánam valami böcsület.' .— Aztán, hogy ballag sorotok? Látom, bevastagodtatok minden­ből. Gyerek van-e? — Az az egy bánatunk, hogy nincs! Nem tudott vagy egyet csöppenteni a teremtő. Pedig kel­lene, aki elpiszmogna körülöt­tünk öregségünkre, meg hát azt a kicsike vant, akire hagyjuk. A létő világon egy rokonunk nincs, nehogy gyerekünk terem­tődött volna. Hát néktek? — Egy híján annyian vagyunk, mint az apostolok. — Hát akkor nem féltek? — Nem. Félni nem félünk. — Ládd, né... hogy is mond­jam, éreztem én, ugye negyven éve, hogy no, de te mint szélben a pihe, csak elrepültél. Fülemben maradt, a szavad. Azt kérdezted, hát Misa előtt hogy teszed ezt a helyére, hogy így a kezembe adod magad? Hát, hogy teszem? Nincs ne­kem clvódnl valóm senkivel. Se az élettel, se az istennel. De hát nagy bánat ez rajtam. Melyőnk az oka, ki a tudója annak? Misa nem máié. En sem hívom a szomszédasszonyt, hogy segítsen, nem győzöm az uramat. Álltam volna ki az utcasarokra, hogy jöjjön már egy olyan ember, ki­nek van zacskónyi puskapora? Etel lassacskán nekisírta magát a bajának. — Te meg biztosan eltörődtél, dűljél le a hűvös szobában. Mesz­­sziről jöttél? — En nem düLedezek, mert idevetődik valaki, hírbe kever. Ez a falu is olyan pállott szájú, mint a többi, a bika alá is bor­ját tesz. — Ne félj. Aludj, majd leragad a Szemed. Mutatom a helyed. Úgy voltam vele, az öreg ló, ha meg nem is eszi, mert foga nincs, de legalább megröhögi a zabot. Szóra hajló ember voltam vi­lágéletemben, megyek nagy jám­boran a tisztaszoba hűvösébe, ilyen úr nem voltam, mióta eszem tudom. No, fekszek. Bo­lond vagyok tán? Nékem a jó se kell? Nem akárki fekhet ide! Maradt a böcsületből. Etel nem tágít, odaül mellém. Nézem, olyan sziromra feslett szeme van, min régen. Kicsi mosolygó ráncocskák rajzolódtak ugyan alája, de nem csúnyult Most lá­tom a könyöke gombját, ahogy kezére támaszkodik ültében az ágyon. Kicsikét tán keményebb lehet a pogácsája, de a szépsé­géből nem apadt le egy kum­­manat. Na, nem is állom meg, odapuszilok. De csak kapom magam, se szó, se beszéd, pont úgy a kajla bajusszal prémezett szám irányába esett, hát megle­­hintem. Erre Etel, de fölugrlk ám egy villanat alatt, lerúgja pa­pucsát, odapuffan mellém. Ott­hon vagyok már! De puszil, mint a sebes eső, mint aki negy­ven év késedelmében van. Adó­sa én nem maradtam soha még senkinek, csak rakom aztán vissza olyan sebes vágtatásban, hogy a végén lerázódott rólunk minden gúnya. Nyáron amúgy se sok göncben jár a szegény em­ber, hát úgy repül le rólunk minden, akár őszi fáról a le­vél. Jaj, az anyádnak azt a sima suttyamentumos bodzafavirágját, te, hát mit rejtegettél te előlem, hisz olyan vagy, mint a csur­­rantott méz! Nyalábolom föl fektémből, de hurcolom a házukon végig, hogy a lába se éri a földet. 0 meg kapaszkodik, átfog kezével, lábá­val, mosolygödrei, a jóság örvé­nyei pirkadnak ki arcán, kicsi­ket nevet, mint a fiókgalamb. 39. Ügy alszunk el Etellel össze­­fonódzkodva, mint a szőlőinda. De hunyunk olyan ájult pilledt­­séggel, csak arra ébredünk, égő mécsessel áll ágyunk fölött Mi­sa. Jelenti, hogy hozott rühkenő­­csöt. De már megy is, ne hiá­nyolják a lovak. Sötétben ma­radtunk. Mondom Etelnek, te, ez a Mjsa gyerek most téged bizo­nyosan megsuhlnt. — Nehogy azt hidd. — Hát? Mit mond? Megdicsér, hogy ez a jó asszony, a hűséges, még így, meg úgy. — Nem tudom, mit mond. Te mit tennél? — Nehéz más helyébe tudnom magam. Ahhoz nékem Misának kéne lennem, akkor azt tenném, amit ő. — A magad helyében? — Nem állnék jót magamért, annyi bizonyos. Mit tennék, mit mondanék, ki nem találhatom, de nem a lovakat rühölném ilyen látvány után. Ezalatt felöltöztem, megyek Misa után. Az én lovam körül bajol, vízzel akarja leönteni. Nem engedem. Meleg lovat nem szabad abárolnl! Száraz szalma­csutak annak az orvossága. Le­hányom a habját, nehéz gyerek ez a Misa, érzem, a csutak alatt rezeg a csikóm lába. Akár az enyém. Rühöljük aztán a Misa lovait is. Beszédjén, mozgásán nem látszik, hogy a vasvillát nézné. Szelíd, mint a nyárfa. Mikor elkészülünk, mondom, gyógyulásig háromszor is meg­kenheti napjában. Közben széna­levélből főzött borogatásokat rá! Mehetnékem van erősen, mon­dom is. — Reggel lesz, mire hazaérek.- Misa marasztal. Etel is. Leg­alább egyek. Kedvesek. Nem játszhatják. Nem aradi mutatvá­nyosok ezek. — Az ágyatok szalmája is meg­gyulladna alattam, ha maradnék! — Megbántad? — kérdi sze­mével Etel. *. — Misát sajnálom. (Folytatjuk.) TÓTH BÉLA: Legendák a lóról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom