Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-16 / 139. szám

1978. június 16. • PETŐFI NEPE • 3 Megyei településfejlesztési nagyaktíva (Folytatás az 1. oldalról.) sein. A múlt évi 447 millió fo­rint 110 millióval haladta meg az előző évben végzett társadalmi munka értékét. Az | említett két év teljesítménye pedig mindösz­­sze 60 millió forinttal maradt alatta az előző öt évben elért­nek. Országosan is Bács-Kiskun me­gye lakói végezték a legnagyobb mértékű társadalmi munkát, bár az egy lakosra vetített értéket nézve 18 forint különbséggel Szolnok megye áll az élen. A megyei tanács településfej­lesztési, műszaki és kommunális bizottsága mélyrehatóan vizsgál­ta az elszámolt és kimutatott társadalmi munkát. A bizottság tagjai valamennyi helyezést el­ért községét és várost megláto­gattak. Az ellenőrzésre meghív­ták a többi, azonos kategóriában helyezést elért községek, városok vezetőit is. Megvizsgálták a munkavégzés és elszámolás írá­sos dokumentumait, de a hely­színen is megnézték az egyes lé­tesítményekét. így előfordult, hogy változtattak a helyezés sor­rendjén. összességében azonban a társadalmi összefogás, a ver­senymozgalom nagyszerű példáit, a benne rejlő hatalmas erőt ta­pasztalták ismételten. ' Dr. Mező Mihály ezután né­hány adattal érzékeltette, főként milyen célokat szolgált az elmúlt két évben a társadalmi munka. Így például óvodára 35, általá­nos iskolára 21, út- és járdaépí­tésre 88, parkosításra és park­gondozókra 197 millió forint ér­tékű önzetlen segítség ' jutott. Majd a feladatokról szólva így folytatta az előadó: — Változatlanul nagy a szóró­dás a megye településeit között, a társadalmim unka-szervezés eredményességében. A ma még szerény eredményeket felmutatók felzárkózása egyik forrása lehet a megyei eredmények további javításának. Ahol a helyi taná­csok a társadalmi szervekkel együtt a versenymozgalom élére állnak, jól szervezik azt, ott meg tudják nyerni a lakosság segítő közreműködését. Legtöbbször nem pénzkérdés Nagyobb figyelmet érdemel az elvégzett társadalmi munka reá­lis, pontos és teljes körű számba­vétele. Vannak ugyanis rende-. zett.i.,tiszta, gondozott .községek, amelyeken meglátszik a szorgal­mas munka, a verseny értékelé­sekor mégsem találkozni a ne­vükkel. A szervezés mellett te­hát a számbavételre is gondot kell fordítani. A versenyfeltételek magasabb pontszámmal jutalmazzák a gyer­mekintézmények fejlesztésének eredményeit. A továbbiakban is egyik fő célunk a bölcsődék, óvo­dák és az általános iskolák épí­tése. A társadalmi gondokat eny­hítő törekvés megnyerő a társa­dalmi munka résztvevői számára ás. A feladatok között hangsúlyo­zottan szólt az előadó a kulturált környezet kialakításáról és a kör­nyezetvédelemről. Mint mondot­ta: — Elszomorító látvány a ren­dezetlen árok, a kátyú, a tócsa, a gazdátlan, rendezetlen közterü­let. Még inkább az, ha az utak mentén, a község szélén gondo­zatlan szeméttelepeket találunk. Sajnos, nem elvétve, hanem gyakran találkozunk ilyenekkel Kecskeméttől kezdve a megye túlsó- végéig. Pedig a legtöbbször nem is pénz kérdése ez. Min­denütt vannak már gépek, ame­lyek segítségévei előre elkészített árkokba, rendszeresen vékony földtakaróval- befedve lehet ke­zelni a hulladékot. Vegyük fel a küzdelmet a ren­detlenség ellen. Teremtsük meg a rendben tartás feltételeit. Na­gyobb szigorra, a szemetelők, \ szemétlerakók ellenőrzésére, I ha kell, a szabálysértők büntetésére van szükség. A megyei tanács legutóbbi ülé­sén a településfejlesztési verseny feltételei közé iktatta, hogy az egyéb feltételek teljesítése esetén sem érhetnek el helyezést azok a települések, amelyek nem oldot­ták meg a- szemely-hulladäkelhe­­lyezést és .kezelését. Elismerés a lakosságnak Ugyanitt, tájékoztatásul elmon­dom, hogy a megyei tanács jú­nius 8-i ülésén az 1978—1980. évekre felfüggesztette a verseny­­feltételek keretátvételek ösztönzé­sét szolgáló pontját. Ismeretes, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítására több irá­nyú intézkedések történtek, egye­bek között a középtávú tervtől eltérő mértékű beruházások - kor­látozására. A tanácsoknál az ere­deti ötéves terv 1978—1979. és 1980-as éveire felhasználni terve­zett beruházási előirányzatokat túllépni nem lehet. Tehát a ke­retátvételeket is az előirányzott szinten kell tartani, bővítésük ösztönzése nem lehetséges. ■A megyei tanács tervosztály­vezetője végezetül ismertette a megye tanácsa által a legutóbbi ülésen jóváhagyott településfej­lesztési verseny eredményét és a helyezést elért települések jutal­mazásának mért-két. Előadói be­szédét a következőkkel fejezte be: — A megyei tanács elismerését és köszönetét fejezte ki vala­mennyi helyi tanácsnak, a me­gye egész lakosságának, vállala­toknak, szövetkezeteknek és tár­sadalmi szerveknek, akik közre­működésükkel eredményesen véttek részt lakóhelyük fejleszté­sében. Szívből gratulálunk a helye­zést elért városoknak, a kitünte­tésben részesülő kollektíváknak, dolgozóknak, nagyközségeknek és községeknek. Nekik, s a telepü­lésfejlesztési verseny minden nyertesének, azaz minden ta­nácsnak és a települések lakos­ságának további sikeres, eredmé­nyes munkát kívánunk. A szünet után felszólalásokkal folytatódott a nagyaktíva. Első­nek a városok közül első helye­zést elért Kecskemét tanácselnö­• A legkisebb községek között el­ső helyezett Kunadacs 250 ezer forintos jutalmát Halcsik Antal vb-titkár veszi át. ke, Gádor József, mint házigaz­da köszöntötte a nagyaktíva résztvevőit. A fejlesztéshez nyúj­tott önzetlen segítségért köszöne­tét mondott a pártaktivistáknak, a tanácstagoknak, a népfront-. aktivistáknak, üzemi kollektívák­nak, a lakosságnak, majd néhány, a jó eredményekhez hozzájárult új kezdeményezésről szólt. Menyhárt Imre községi párttit­kár Kunadacs képviseletében adott számot a kis község lakói­nak a szűkebb pátriát önzetlen tettekkel gyarapító, sikeres mun­kájáról. Horváth Győző, a kele­­biai népfrontbizottság elnöke a kiváló határőrközség lábosainak tiszteletre méltó társadalmi mun­káját érzékeltette beszédes pél­dákkal. Zegnál Márk, Gara ta­nácselnöke a többnemzetiségű te­lepülés lakosságának egységes akaratával és összefogásával el­ért eredményekből adott ízelítőt. Végül Miskó István, Tiszakécske nagyközség tanácselnöke a tele­pülésfejlesztés megyei tapasztala­tainak közkinccsé tétele érdeké­ben egyebek között az ötletbörze évenkénti megrendezését indít­ványozta. Ezután dr. Gajdócsi István át­adta a településfejlesztés múlt évi eredményei alapján a legjobb helyezést elért települések képvi­selőinek a — további fejlesztési célokat szolgáló — pénzjutalma­kat. A településfejlesztési ver­seny feltételeinek teljesítését fi­gyelembe véve a helyezési sor­rend a következő: a városok kö­zött 1. Kecskemét, 2. Kalocsa, 3. Kiskunhalas. A nagyközségek ka­tegóriájában. 1. Tiszakécske, 2. Harta, 3. Dunavecse. A 2500 la­kos feletti községek között. • 1. Kelebia, 2. Vaskút, 3. Gara; a 2500 lakos alatti községek kate­góriájában pedig 1. Kunadacs, 2. Csátalja, 3. Felsöszentiván. Majd húsz élenjáró társadalmi munkásnak a Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést, további, öt­venöt kollektívának, illetve sze­mélynek a Településfejlesztésért emlékérmet adta át a megyei ta­nács elnöke. A Minisztertanács által alapí­tott Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetésben a következők ré­szesültek : Andriska Géza bádogos kisipa­ros, Kalocsa, Ádám Miklós, Ti­szakácske, ÁFÉSZ TÜZÉP-telep­­vezető. Béres János lakatos, Ganz Villamossági Művek csátal­­jai üzeme. Bolváry László igaz­gató, általános iskola diákotthon Dunavecse, Fogtáné Tóth Katalin minőségi ellenőr, Kalocsa, Kon­fekcióipari Vállalat, Furár Lász­lódé nyugdíjas tanító, Kunadacs, Görbics Mihály építésvezető, kecskeméti Közúti Építő Vállalat kiskunhalasi építésvezetősége, Herold József igazgatóhelyettes,. OTP Bács-Kiskun megyei igazga­tósága, Kovács László, a tassi Dózsa Tsz elnöke, Kurucz János szakszövetkezeti tag, Kiskőrös, Lei Ferenc műszaki vezető, Csá­­száutöLtési Vegyes- és Építőipari Szövetkezet, Mécs János MNB- fiókigaagató, Baja, Miskó István tanácselnök Tiszakécske, Molnár Pál vízműkezelő, kiskunhalasi Dél-BácsJKiskun megyei Vízmű Vállalat kaskantyúi üzeme. Nagy Mátyás, ÁFÉSZ-osztályvezető. Tompa. Oláh István nyugalmazott elnök, Kiskunfélegyházi Építőipa­ri Szövetkezet, id. Pető József nyugdíjas üzemi munkás, Baja, Takács András tanár, Kiskun­­majsa, Torgyik László, szövetke­zeti tag, Kiskőrös, Vuity József tsz-párttitkár, Hercegszántó. A nagyaktíva végén Terbe De­zső, a megyei pártbizottság tit­kára mondott zárszót. A megyei pártbizottság nevében gratulált az elért eredményeik alapján a ver­senyben helyezést elért tanácsok­nak és mindazoknak, akik a ki­emelkedő munkájuk megbecsülé­seként kitüntetésben részesültek. Majd a településfejlesztési ver­seny és a társadalmi munka irá­nyítóinak, legjobb szervezőinek és végzőinek ténykedését méltat­va. a többi között kiemelte: — Az elért gazdasági eredmé­nyeken túl, nem kisebb jelentő­ségű az elvégzett- társadalmi munka erkölcsi értéke. A közös­ségi munkának a szocializmust építő társadalmunkban élő és te­vékenykedő emberek tudata ala­kításában betöltött szerepe sem­mi mással nem pótolható, Példák sokaságával bizonyítható, hogy igazi cselekvő közösséggé akkor válik egy település, ha az ott élő állampolgárok és az ott ténykedő szervezetek együttmű­ködve, közösen munkálkodnak a lakóhelyű és munkahelyi életfel­tételek szelbbé, jobbá tételéért. Külön elismeréssel szólt a me­gyei pártbizottság titkára a tele­pülésfejlesztési tevékenységből mind szélesebb körűen részt vál­laló nagyüzemi kollektívákról, a szocialista brigádok nagyszámú részvételéről, ami a kitüntetett közösségek számából is kitűnik. Végezetül a megyei pártbizottság nevében ismételten gratulált a helyezetteknek, a nagyaktíva résztvevőinek, s általuk mind­azoknak, akiket képviselnek, akiknék köszönhető, hogy me­gyénk országosan is az elsők kö­zött helyezkedik el a társadalmi munka végzésében. P. I. Küzdelem a szúnyogok ellen Fűtőenergia szerves hulladékból Mindannyian „saját bőrünkön” ismertük meg a kellemetlen szú­nyogokat. Pedig Közép-Európá­­ban viszonylag kedvező helyzet­ben vagyunk, a szúnyogok szú­rása csak kellemetlen, de nem veszélyes, mint példáül a Föld sok más táján. Az Északi-sark körüli tájakon, így Lappföldön, Grönlandon és Szibériában, vagy sok trópusi vidéken a szúnyogok teljesen lehetetlenné teszik a szabadban való tartózkodást. Kü­lönösen a trópusokon szenved sokat a lakosság a szúnyogok­tól, főleg azért, mert ezek az állatok ott veszedelmes betegsé­geket is terjesztenek: a maláriát, a sárgalázat és még más vírusos betegségeket. Kétségtelen, hogy a rovarölő szerek felfedezésével igen hatha­tós fegyvert vetettek be a szú­nyogok ellen, az általuk terjesz­tett betegségek azonban sajnos még korántsem szűntek meg. A váltóláz vagy malária még ma is a legelterjedtebb betegség a trópusokon, ha száma némileg csökkent is az utóbbi évtizedek­ben. A veszély komolyságát mu­tatja azonban, hogy még néhány éve is az egész Földön másfél millió halálos áldozatot követelt. A sárgaláz 20—30 százalékos ha­lálozási arányt mutat, emiatt a trópusokon ma is az egyik leg­­veszedelemesebb betegség. Külö­nösen Közép- és Dél-Ameriká­­ban. A szúnyogok az egész 'Földön mindenütt megtalálhatók, érde­kes módon kizárólag Izlandon nincsenek, annak ellenére, hogy például a szomszédos Grönland bővelkedik bennük. A maláriát terjesztő szúnyog viszont a Hawaii-szigeteket elkerülte, így ez a szigetcsoport valóságos oázis e súlyos betegséggel sújtott tró­pusi vidéken. • Betegségterjesztő szúnyogok s kísérleti edényben. A vegyszeres szúnyogirtással már sikerült szép eredményeket elérni, a tudósok jelenleg más módszerekkel is szeretnék felven­ni a kártékony vérszívók ellen a harcot. A vegyszerrel szemben ugyanis kialakulhat ellenállóké­­pességük, nem beszélve arról, hogy a vegyszerek a közömbös vagy hasznos rovarokat is el­pusztítják. A New York-i Notre Dame Egyetem tudósai a „gene­tikai kontroll” módszerén dol­goznak, amely örökletesen meg­változtatná a szúnyogok faji tu­lajdonságait. Próbálkoznak a hí­mek sterillé tételén is, amelynek segítségével a szaporodásukat akadályoznák meg. A városi szennyvíz egyre na­gyobb gondot okoz világszerte. Sokféleképpen igyekeznek megol­dani a naponta ' felhalmozódó nagy mennyiségű szerves anyag ésszerű felhasználását. Angliá­ban a városi szennyvíztisztító művek a szennyvízből képzett metángázzal jelentős mennyiségű energiát állítanak elő. Kísérletez­nek mezőgazdasági hulladékok metángáztermelés útján való ér­tékesítésével is. Egy kifejlett sertés napi trá­gyamennyiségéből 0,3 m3 me­tángáz állítható elő; ez a gáz­­mennyiség pedig fűtőenergia­forrásként hasznosítva óránkénti 1 kilowatt áram előállítását te­szi lehetővé. 9000 sertés trágyá­jával 0,4 hektár növényház-felü­let fűthető egész éven át. A technológia részletes kidol­gozása során nehézséget jelen­tett a metángáz tárolásának költ­ségessége. A rothadási folyama­toknak légmentes tartályban kell lezajlaniok, mivel ezt olyan bak­tériumok végzik, amelyek oxi­génmentes környezetet igényel­nek. A megfelelő hőmérséklet­ről is gondoskodni kell, amihez a képződő gáz egy részét felhasz­nálják. A többlet gáz 60 százalé­ka metánt, 36 százaléka széndi­oxidot, s kisebb mennyiségben hidrogént, oxigént, nitrogént és ként tartalmaz. Külön kutatócsoport kapott megbízatást Angliában arra, hogy ezt a módszert sokoldalúan vizs­gálja és részleteiben kidolgozza. A tüzelőanyag-előállítás mellett felmerült annak a lehetősége is, hogy a szennyvíz iszapos üledé­kének nagy mennyiségű szerves anyaga értékes fehérjeforrás le­het takarmányok előállításához és jó minőségű trágyaként hasz­nosítható lenne talajerő-fenntar­tásra. E téren azonban még csak a kutatások kezdeténél tartanak. Itáliai mozaikok Olaszországi utazás alkalmával Velence alig-alig kerülhető el. Hírneve és hazánkhoz való vi­szonylagos közelsége egyaránt ar­ra készteti honfitársainkat, hogy beiktassák útvonalukba az Ad­riai-tenger egykor világhatalmú köztársaságának székhelyét. Aki Ausztria felől érkezik Itá­liába és „legyűrte” az Alpok vé­geláthatatlannak tűnő szerpen­tinjeit, többnyire a tenger felé igyekszik. A hósipkás sziklacsú­csok és meredek szakadékok, völgyek közül a lankásabb dombvidékre jutva az utazók el­ső olasz élményeiket igyekeznek rögzíteni magukban. Az első na­gyobb város, Udine felé köze­ledve azonban furcsának, zavar­­baejtőnek hatnak az érintett te­lepülések. Elmaradnak a várt fa­luképek, a hangulatos utcák, te­rek, öreg házikók, s ehelyett min­den teljesen újnak, sőt félig késznek érződik. Vakolatlan tég­kivilágosodó színéből is következ­tetni lehet: nincsen már messze a tenger. Végezetül már csak né­hány bonyolult útelágazáson, közlekedési csomóponton kell si­kerrel „átvergődni”, és az autós hamarosan a lagúnák városának hatalmas gépkocsiparkírozójában találja magát. Az útikönyv azt írja: Velen­cébe csak hajóval érdemes meg­érkezni. Ez könnyen megoldha­tó, mert - az autóparkírozóban marcona kinézetű „tengerészek" - toborozzák az utasokat kicsiny, motoros lélekvesztőjükbe, hogy a Szent Márk térre hajózzák őket. Ha az út ára után érdeklődik az ember, akkor a világ egyet­len nyelvén sem értenek. Ám ha megérkezés után fizetésre kerül a sor, akkor már tévedhetetlenül magyarázzák meg a követelt összeget, amelyért bizony egy egyszerűbb ebédet is ehetne az • utazó. Kinek éri meg, kinek nem? Megválaszolhatatlan kér­­•dés. Ám az bizonyos, hogy a ki­kötőben horgonyzó hajók után feltárulkozó velencei panoráma valóban varázslatos látványt nyújt. A sétahajózás élménye pe­dig minden bizonnyal maradan­dóbb emlék . egy paradicsomos spagettinél. A kicsiny motoros hajó ugyan­is egyénest a város szívében, a híres Szent Márk tér szomszéd­ságában teszi partra utasait, és azok így még élményekre frissen nézhetnek körül ezen a nagyhí­rű, filmekből és képekből ismert, egyedülálló szépségű téren. A hosszú kettős árkádsor fölött őr­2. A lagúnák városa • Paloták a Canale Grandén. la- és betonépületek látványa fogadja az átutazókat, földgyalu­val egyengetett területek, por, újkeletű rendezetlenség képe uralkodik mindenfelé... Később aztán házak tűnnek fel lakatla­nul, üresen ásitozó . ablakokkal, félig lebontottan, majd falak, gerendákkal megtámasztott épü­letek következnek... És jó idő­be kerül, mire eszünkbe jut a néhány évvel ezelőtti észak­olaszországi földrengés tragédiá­ja. A pusztító erejű természeti csapás központja itt volt a he­gyek és a síkság találkozásában és a környék községei, kisvárosai még azóta sem tudták kiheverni a katasztrófát... A nyomott hangulatot árasztó településeket azután lassan fel­váltják a már valóban kedélyes falvak és nemsokára a látóhatár • Egy a város félreeső „mellékutcái” közül. • Díszes hidak, házak a „gazdagabb negyedben”. ködő reneszánsz palotasor között szinte díszletként hat a Szent Márk templom napfényben für­dő díszes homlokzata. Színes nap­ernyők alatt szórakoztató zene­kar játszik és turisták nyüzsgő tömege fényképez lázasan. Az első velencei benyomások kissé sokkoló hatásúak. Lenyű­göző az a benyomássorozat, amellyel a város: a tér, a bazi­lika, a Dózse-palota, a lagúnák­ra néző díszes paloták sora fo­gadják a látogatókat. De meg­döbbentő az itt összpontosuló idegenforgalom nagysága is; a világ minden nyelvén beszélő hatalmas tömeg úgy nyüzsög itt, mintha az emberek egy nemzet­közi népünnepélyre gyűltek vol­na össze. Pedig csak egyszerű nyári hétköznap van; a külföl­dieknek ez a lázas sürgés-forgása már szervesen hozzátartozik Ve­lence megszokott arculatához. Pavlovits Miklós (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom