Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-15 / 138. szám
1978.-június 15i • PETŐFI NÉPÉ • 9 HUSZADIK ÉVAD A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON Sajtótájékoztató az idei programról A festés után a Dóm téri színpadra kerülhetnek a királyi udvarként kis hidjai, a nándorfehérvári vár palánkjal. Más díszletelemekkel együtt a fogadalmi templom körüli kis utcákban várják további sorsukat. Hetek óta dolgoznak a Szegedi Szabadtéri Játékok asztalos-, festő" és más műhelyeiben. Időben megkezdődtek a huszadik évad előkészületei. □ da Papp Gyula, a városi tanács és a Szegedi Fesztivál Intézőbizottság elnöke idézte fel a napokban tartott sajtótájékoztatón az eddigi sikereket. 1958-ban újították fel a haladó gondolkodású művészetpolitikusok, színházi emberek bátor kezdeményezését: a szegedi szabadtéri játékokat. Hitték, vallották, megvalósították az ünnepi események aktualitását, a mához fűződő 'kapcsolatát. Az idő bizonyította e rendezvények létjogosultságát. Húsz esztendő alatt több mint másfélmillióan váltottak jegyet, ismerkedtek tíz- és százezrek, a színház lassan maga köré vonzza a többi művészetet is. Indokolt derűlátással szólt Horváth Mihály, a Szabadtéri Játékok igazgatója az idei tervekről. Július 22-én „nyitja meg kapuit” a felújított nézőterű színház. A Hunyadi László opera vezető művészei azonosak az 1959. évi emlékezetes előadáséval. Ismét Vaszy Viktor a karmester, Mikó András a rendező és Varga Mátyás a díszlettervező. A címszereplő ezúttal is Simándy József. □ □ Először mutatják be az ország legnagyobb színpadán Katona Bánk bánját. A főbb szerepeket ifjú Üjlaky László, Szegvári Menyhért, Bessenyei Ferenc, Kállai Ferenc, Tördy Géza, Kovács János, Almássy Éva, Béres Ilona alakítja. Az Illyés Gyula átigazitásában látható művet Lengyel György rendezi. A Bánk bán háromszor kerül színre, először július 23-án. □ □ □ Tizedszer lép fel a hatezres közönség előtt az Állami Népi Együttes. Műsorukat az eredeti foklórhoz legközelebb álló számokból válogatták össze. A felújítás évét idézi és nagy közönségigényre reagál Kacsóh: János vitézének műsorra tűzése. Az Operettszínházzal közösen mutatiák be a néoszerű daljátékot Vámos László rendezésében. — A magyar—szovjet kulturális munkatervnek köszönhető, hogy ismét ellátogat a Sztanylszlavszkij és Nyemirovics-Damcsenko Színház balettegyüttese. Ez volt az első külföldi vendégegyüttes a felújított játékokon. Most három alkalommal Deibes Coppelia című balettjével gyönyörködtetik a közönséget. Augusztus 20-i fellépésükkel ők zárják az idei évadot. Szeged ezenkívül gazdag választékkal csalogatja az érdeklődőket. Olykor-olykor az ember már azt sajnálja, hogy a Dóm tér akarvaakaratlan elhomályosít kitűnő rendezvényeket. Önmagában is vonzó esemény a magyar szakszervezeti néptáncegyüttesek találkozója. Június 23-án és 24-én a legjobb tánccsoportok mutatják be az újszegedi szabadtéri színpadon tudásukat. □ □ □ Hazai tájakon címmel a MAFILM propagandafilm-stúdiója is bekapcsolódik a rendezvénysorozatba. Július 22-én és az ezt követő szombaton vetítik új alkotásaikat, köztük a Bács-Klskun és Kiskunfélegyházát bemutató filmeket. A Július 13-tól 22-ig tartó pedagógiai nyári egyetem emelkedik kt a tudományos programok közül. Ezen és a művelődéselméleti nyári egyetemien a hazai oktatás-, illetve közművelődésügy legjobb szakemberei tartanak előadásokat, vezetnek tanácskozásokat. □ □ □ Lchotka Gábor, Hannes Kästner (NDK) és Ella István koncertezik a Dóm Európa-hírű orgonáján. Muzsikáló udvar, több könnyűzenei hangverseny és egy Dankó Pista-emléKverseny (július 3.) színesíti a nyári zenei programot. Tízezer fiatalt várnak a július 28-án kezdődő szegedi ifjúsági napokra. Kétszázhuszonhét hazai és 94 jugoszláv cég, vállalat vesz részt a Szegedi Ipari Vásáron. A 7100 négyzetméteres fedett és mintegy 14 ezer négyzetméteres nyitott bemutatótéren. 17 ' Bács-Kiskun megyei kiállító is közszemlére teszi portékáit, termékeit, ajánlja szolgáltatásait. Főként az állami gazdaságok mutattak érdeklődést, de — egyebek között — ott lesz a Kiskőrösi Vegyes- és Építő Szövetkezet, a Dunavecsei Vegyesipari Vállalat és Skorutyák János bácsalmási népi iparművész. □ □ □ Csak a legfontosabb kulturális eseményekről szóltunk, meg sem kísérelhettük a kiállítások felsorolását, külön cikket érdemel a sportprogram és nem is egyet a Tisza, amely szépülő partjaival, az adottságaira épülő rendezvényekkel egyre inkább Szeged főutcájává válik. Aki nem hiszi, járjon utána személyesen. Érdemes! Heltal Nándor TÁRLAT KÖZÉPKORI KÖRNYEZETBEN K • Másodszor reu» ’ffj deine k tárlatot Ss Miskolcon — m diósgyőri várban l 'r~ az amatőr kép- M zőmfivészek. Az idei vártárlatra a miskolci szakkörök fiataljain kívül Budapestről, Szentendréről, ózdről, Székesfehérvárról érkeztek ifjú képzőművészek. (MTI-fotó: Herényi László felvétele — KS) Ki a természetbe - be a múzeumokba! itt • Nemzetközileg is a kiemelkedő értékek közt tartják számon az esztergomi Balassi Bálint Múzeum képtárának gazdag anyagát. • Szükebb hazánk, Bács-Kiskun megye egyik kincse, természetvédelmi területe: a bugaci ősborókás. (Tóth Sándor felvételei) Na végre a nyár és kinek mikor — szabad az idő. Az idő, aminek hasznos és egyben játékos, kellemes eltöltésére — sok irányból nevelnek bennünket. Vannak, akik dohognak emiatt, s szinte kikérik maguknak.' Mondván, hogy őket ugyan senki ne okítsa ki, mit csináljanak a szabad idejükkel. Tudják ők azt. Sokkal jobban, mint akik hol ezt, hol azt ajánlanak. Megint mások okosabban gondolkodnak, és egyenesen jónéven veszik, hogy embertársaik — ki hivatalból, ki társadalmi szívességből — még e téren is gondolnak rájuk, törődnek velük. Sok mással egyetemben magam se morogtam, amikor a minap szíves mosollyal nyomtak kezembe egy világoskék színű röplapocskafélét. Felhívnak ezen — a „Tájak —Korok—Múzeumok” mozgalomban való részvételre. Na mondom, ezt már csak azért is elolvasom, mert kíváncsi vagyok, mint lehet a „Tájak—Korok—Múzeumodból mozgalmat csinálni. Mindjárt az elején megtudom, hogy ez az értelmes, barátságos, rokonszenves mozgalom — csakugyan mozgalom, hiszen aki bekapcsolódik, „látatlanban” is csatlakozik a hozzá hasonlókhoz. Azok táborát gyarapítja, akik szabad idejük hasznosítása egyik kedvenc területének hazánk természetvédelmi területeinek, műemlékeinek, múzeumainak megismerését tekintik. Csak hát a mozgalomba való becsatlakozásával emeli a szabadidő-töltés játékosságát, kellemességét is. Hogy lehet ezt játékossá tenni? Aki eddig is szerette a túrákat, kirándulásokat, országjárást, vagy — mivel most nyílt erre módja — erre adja fejét, nem veszi fáradságnak, ha a múzeumok portáján, idegenforgalmi hivataloknál részvételi lapot kér. Mindössze annyit emíít meg, hogy a „Tájak—Korok—Múzeumok” elnevezésű mozgalom hívévé szegődött, s akkor már tudják, mi járatban van. Nem kérdezősködnek. Ám ha az illető kíváncsi a részletek egyike, másika bővebb megvilágítására, ők állnak rendelkezésére. Nos megkapja ezt a részvételi lapot, ami első „menetben” zöld színű. Ezen a részvételi feltételek, 50 bélyegző-lenyomat helye és a résztvevők nevezési adatait tartalmazó kérdések szerepelnek. (Ez utóbbi alapján statisztikai, szociológiai elemzések végezhetők. Arra nézve például; hogy milyen rétegek érdeklődése erős, élénk, vagy ennek ellenkezője. — a természetvédelmi területek, műemlékek, múzeumok iránt; azaz, hol kelne el nagyobb ösztönzés.) De hol van az a bizonyos játékos, szórakoztató elem a benevezést követően? Abban is, hogy ha a zöld lap kockáiban 40 pontot érő bélyegzés gyűlik össze, bronz fokozatú jelvényt kap a résztvevő. (A' 40 pont elérése felnőttek esetében feltétel, 10—14 év közöttiek és — persze szintén felnőtt — nyugdíjasok 30 ponttal érik el a bronz fokozatot.) Ja —, hogy miből adódik össze ennyi pont? Abból, hogy a felkeresett „objektumok” meglátogatását bélyegzéssel igazolja az ember. A saját lakóhelyen szerzett bélyegzés egy pontot ér, ha lakóhelyen kívüli, akkor kettőt. . Most már ki-ki elképzelheti, mennyi szép élmény, új ismeret, felejthetetlen emlék van amögött, ha azt a 40, illetve 30 pontot őszszehozó túrát, kirándulást, országjárást végigvitte — „Tájak—Korok—Múzeumok” felkeresésével. Ki tudja, hány bronz (illetve a részvételi lapok betelésétől függően ezüst, majd arany) emblémát viselő került volna már yd abból a 45 074 Bács-Kiskun megyei embertársunkból, aki — az SZMT kulturális osztályának kimutatása szerint — 1528 esetben vett részt tavaly túrákon, illetve országjáró kiránduláson. Nos — a jövőben már lesz alkalom e fokozatok megszerzésére, miután most van kibontakozása kezdetén a „Tájak—Korok—Múzeumok” • mozgalom. Ennek tartalmi, közművelődési és művészetpolltikal célkitűzéseinek megvalósítását a Kulturális Minisztérium irányítja. A szervezésben, lebonyolításban a szó szoros értelmében seregnyi szervezet, testület, intézmény részt vesz. S a mozgalom, lényegéből fakadóan fejlődhet tömegmozgalommá a természetvédelmi hivatalok, műemléki albizottságok, múzeumi szervezetek, idegenforgalmi hivatalok, művelődési központok, ifjúsági szervezetek;1 íllé-,J tékes tanácsi osztályok, KISZ, Hazafias Népfront közreműködésé^'" vei. A jelvénytulajdonosok számára újabb játékforrások nyílnak jutalomsorsoláson, szórakoztató fejtörőkön és más — ezután kialakuló rendezvényeken való részvétellel. Nem beszélve pályázatokról, klubéletről, kiadványokról, speciális látogatási programokról. Ezernyi lehetőség, színes, gazdag kilátások rejlenek már is a mozgalomban. Már a részvételi lap ingyenes igénylésekor vásárolható kedvcsinálónak is a Magyarország látogatható természetvédelmi területei, műemlékei, múzeumai című térkép egy hozzátartozó 48 oldalas címjegyzékkel. Tóth István TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (26.) Károly fiúutód nélkül halt meg, hát a lánya, Mária Terézia tette föl a koronát. Megcsendesült a nyakvágdoSó világ. Mertünk még lakodalmazni is. Pandúri engedély kellett hozzá, mint akár csak ahhoz is, hogy a pusztából ki menjünk valamerre. Utazólevél. Azt szigorúan vették. Meg a ciffenblattot. Réztáblát a mclylyünk kanalán. De ha ittunk, daloltunk: Keserű panaszkodások voltak ezek, akár az útilapu főzete', de hát az örömre se sok okunk akadt. Kívülről olyan nem csurgóit közénk. Öröm. Riherongy lócsordák kerültek a kezünk alá, azok között egy tisztességes apaállat nem létezett. A háborúk, viszályok ledarálták a jókat, a fél csipejű, öreg sántákból nem lehetett frissíteni az isten csikósának se. Minket ki nem engedtek a határból ló után, pedig elmentünk volna, akár lopni is valamerre, le Moldvába, Beszarába. Így aztán otthon találtam, amit más odakint keres. Pircsivel úgy éltünk zaj nélkül, mint két csöndöskés. madár. Végegyházán kuporgottunk egy kicsike kis 'házat, de fértünk 'benne valahányan. Mert lettünk aztán egy egész tállal. Fiúk persze eleinte. Hat fiú, három lány. Ha éjszakámként a nagy szorongásban egy-kettő le is puffant az ágyról, hát észre se vettük. De ennyi szájnak élés kellett. Ha mondjuk estére pogácsát sikerített Plrcsi, egy vájdlinggal tett elénk. Lehetett tízpintnyi, ami, mivel a Mtert is emlegették immár, több volt tíz liter tésztánál. Még a morzsáját is összesöpörgéltü'k tenyérrel, miután eltflftt a kazalnyi pogácsa. Kapaszkodhatott a csikós, volt gond a betévőre. 37. Igaz, Bálint, a legidősebb olyan dolgosnak senderedett, az ördögöt kihajtotta a lyukából, ha értelmét vélelmezte. Az vadat hurkozott, túzokot pányvázott. Ereit lovat és patkóit, ásott kutat, födött házetőt, rakott kemencét, termelt dohányt. Mondhatom, a többi se lett hitványabb, örültem is. Oskolába járatta őket Mária Terézia. Ott pipiskédéit a falu közepén a Ráció oskola. Mester benne. Görbe hátú, pápaszemes német. , Németül imádkoztak, számoltak, írtak. Jó is volt. Csak ha, mert tányér, kanál megzörrent azért, összeszólalkoztunk, hadarva kevertek fohászt a magyarázattal a gyermekeim, nemigen tudtam, káromkodnak-e, vagy éppen imádkoznak. Néha az istrángot elő kellett vegyem. Fiatal korában egyenesedik a fa. öreg korában csak a balta fog rajta. No, a Gyurka gyerek, harmadik fiú volt, nagy tekergőnek indult. Egész napokon át elmadarászkodott a határban. Hozott asztalravalót. Tavaszonta húsz pár varnyúcsiimaszt letett, ettük egy hétig a fekete paprikást. Aztán tojást szedett, pákászott, lopott. Egyszer hazaállitott két jó lóval. Megkentem mogyorófavessző-hájával a vastagabb végit, hogy nem bírt a lóra ülni. Vezette. Visszamégy, odaállítod, ahonnét elkötötted! Ütöttem. Ha nem akarja hallani, amit mondok, legalább érezze. Az ilyen, ahogy kinő a bajusza, úgyis a vármegye kenyerére kerül! Előbb-utóbb belekeveredik a kenderkötélbe, ki nem húzza a nyakát! Szerettem én azért. Ügyes volt. Az ördögöt bemeszelte, ha kellett Kikorosodott, jó dolgos lett tudta kormányozni magát. Olyan sorsa kerekedett Terézia korának végén, a gyulai legelőkön, mint baromgazdának, hogy már mindenkinek maga akarta pödörni a bajuszát. Hát azt nem akárki tűri. Civódott. Rászokott az italra. Módja volt hozzá. Sarkad, Kötegyán rétjei neki virágoztak, a kancaménesek őnéki csikóztak. Nem tudom, bőnöket szedett-e magára, de az olyan erős borokat ivott, amiben a halálos vétek is el tudott pusztulni. Az hamarább köszönt a kocsmacégérnek, mint idegen embernek. Pipiske lett férfiben, ahogy az anyja volt lányban. Csak Gyurkában másképp ütötte az ki magát. Ugyan sok idő után, biz Pircsinek se úgy harangozott immár a szoknyája, mint első látásakor, de hát kilenc gyerek sarcolta szegényt, hogyisne lassúdott volna meg attól a vére. A férfi meg ugye még tenné a magáét. De ha hátat fordít az asszony, akkor nézzük ám, mi mező virágai nyiladoznak amarra. Végegyházán is rügyeztek ki olyan aszszenynépek, hogy csak pislogott utánuk az ember. Persze, ottan sok kancsalódnivaló nem lehetett. Galambfészeknyi az egész falu. A lónemzetekre is jobb világ következett. Terka néninek is megsúgta valaki, hogy ló nélkül a katonája nem megy el a gránicra. Hozattak aztán a digóktól, araboktól, lengyelektől, de olyan szép szülőlovakat, hogy teljesen nekividámodott ismét a kedvünk. Alattunk is szép nyergesek jártak, átosztottak bennünket a gyulai kincstár hatósugara alá. Katonásabban adták a parancsot, de megélést is. Díjakat hirdettek közöttünk, darabszámra nevelve, milyen pénzeket várhatunk. Kommenciót adtak, pénzt egész évben a szemünkkel se láttunk éveken át. A kocsma kontóra adott italt, tojásért, kukoricáért, kinek miért. Terka kínálta a pénzt, ló kellett neki. Lett is. Jó ló alattam, térnyerő léptű, egyszer csak, vén bolondos fejjél, arra sajdulok, hogy ugyanvalóst Komlóson megvan-e még a Szekula család? Mehettem. Kilenc bojtár tett körülöttem szolgálatot. Én meg, hogy kiismerjem a lovam, nekivágok iKomlósnak. Ügy tűnt, száz éve, meg kettő, mióta itt jártam. A falu kivakaródzva, fazsindelyes tetejű házak, meg szép, faragott gémű kutak az udvarokban, fonatos kerítések, meszelt házelők, némelyike rúzsával bepingálva. Terebélyesedett is akkoráit, az érpart magosulatain fürtökben sorjáztak a házak. Hát én itt el se igazodok negyven év után! Ha Fürtön Etellel az utcán találkoznék, tán meg se ismerném. Az arcait sehogy sem tudom magam elé varázsolni. Csak a könyöke gombját. Hogy a tenyerembe pászitóttá tizenhat éves koromban. Ugyanvalóst szép-e még a könyöke gombja? Negyven év alatt volt ideje meghervadni, akár nékem. Hová is jutottam? Holló voltam, hattyúvá, gyerekké lettem. Megfehéredtem, s mint a gyerek, kószálok Fürtön Eltel könyöke, gombja iránt. (Folytatjuk.) Mondd meg Magyarország, kinek, mit vétettél, Hogy ilyen próbákra sokszor rávéttettél. Mostan is milyen nagy veszélybe fürödtél. Sokszor ártatlanul én könnyeim hullnak, Mert sok ellenségim ellenem mozdulnak, Régi víg napjaim tőlem elfordulnak. Dunát, Tiszát, Szávát, Drávát is vizsgálván, Azok közül Tiszát ugyan megszólítván, Igen szomorkodtam, bús panaszit hallván, Én annak beszédjin igen álmélkodám. Magyarokat szidják, lélek kurafiak. Ki volt néktek otthon olyan oktatótok, Ki volt otthon néktek ily tanácsadótok, őfelsége ellen, hogy kardot vonjatok? Ezért pedig Pérót hirtelen megfogják, A budai hóhér kezeibe adják, Gyengén tartott testét szurokkal locsolják, A csigán pediglen hét singnyire nyújtják. Az olajos mécset a fején meggyújtják Körmeit egyenként ujjúról lehúzzák Péró Péter fiam, szerelmes magzatom, Tehozzád már mostan végbúcsúmat nyújtom, Ügy mint édesatyád, oktatásul adom, Tartsd emlékezetedben, az én csúf halálom!
