Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-31 / 126. szám

1 i ÉfiXéFí KÉPE 9 1978. május 31. CÉL: A MINŐSÉG ÉS A TERMELÉKENYSÉG Beruházás az ÉPFA halasi gyárában • Az egyik új hatfejes gyalugéppel Faddl Sándor- né, az aranyérmes Hámán Kató brigád tagja dől* gozik. • Off Sándor fejlesztő lakatos, a Pattantyús szo­cialista brigád tagja a páros csapozógép üzembe helyezésén fáradozik. A mezőgazdaság állami támogatása II. Miért szükséges Felvetődik a kérdés, hogy miért van szUkség egy bonyo­lult, sokágú, jövedelmet visszajuttató támogatási rendszerre? Erre a támogatásoknak az irányítási rendszerben betöltött funkciói adnak választ. Az Épületasztalos-ipari és Fa­ipari Vállalat kiskunhalasi gyá­rában számottevő beruházást utoljára az előző tervidőszak de­rekán hajtottak végre. Az építő­iparban felhasznált faipari ter­mékek iránti kereslet és a nö­vekvő minőségi követelmények arra késztették a vállalatot, hogy most, az V. ötéves terv köze­pén ismét jelentős pénzösszegeket fordítson a halasi gyár fejleszté­sére. Mint Horváth László, a gyár főmérnöke tájékoztatott, az Idén már mintegy hétmillió forint értékű, nagy termelékenységű új gépet állítottak üzembe. Be­szereztek többek közt három da­ft Bcncslk Zoltán és Kovács An­tal asztalos új terméket, zsalu- gáteres ajtót szerel. (Pásztor Zol­tán felvételei) rab hatfejes gyalugépet és egy olasz gyártmányú páros csapo- zót. Megrendeltek erre az évre két darab kétorsós speciális marógépet is. Nagy jeletősége lesz a gyár életében, termelésében az új szá­rítónak, amelyet a második fél­évben kezd majd el építeni a kivitelezést elvállaló Halasi Fa- és Építőipari Szövetkezet. A fo­lyamatos előtolású alagútszárító tervét az ÉPFA saját szakembe­rei készítették el. Az évi kapa­citása 20—25 ezer köbméter fa szárításához elegendő, s a gyár igényelt teljes mértékben kielé­gíti majd. A késztermékek jó minőségének alapfeltétele, hogy az anyag nedvességtartalma ne legyen nagyobb a megengedett­nél. Sokat várnak a beruházástól a gyár szakemberei a minőség javulása tekintetében. A termékek minőségét egyéb módon is javítják. Az ablakok esetében új tokgyártási techno­lógiát vezettek be. A minőség- ellenőrzés szigorúbbá tételével szintén a célt szolgálják. A szak­mai oktatásokon az egyes kulcs- fontosságú műveleteket maga­sabb szinten sajátíttatják el a dol­gozókkal. A jobb minőségre való törekvés elé jelenleg akadályo­kat gördít, hogy nem kapja meg a gyár a rendelt anyagválaszté­kot. Kedvezőtlen az is, hogy az Elzett Művek által szállított va­salótok a korszerűség követel­ményét csak részben elégítik ki. csaknem húszezer ajtólapot és 18 ezer 500 házgyári ablakot. Űj termékként zsalugáteres ablakok készítését is megkezdték. Még az idén zsalugáteres ajtókkal bőví­tik a választékot. Ezeket a nyí­lászáró szerkezeteket elsősorban nyaralókhoz gyártják majd. A termelékenység az első ne­gyedévben a tervezettnél gyor­sabban emelkedett, s növekedé­se a múlt év azonos időszakához képest elérte a 10 százalékot. Ez a jó munka biztosíték arra, hogy az ÉPFA halasi gyárának dol­gozói az első félévi tervüket is teljesíteni tudják. A. T. S. Veszteségesek lennének Kiemelkedő szerepük van az ál­lami támogatásoknak az üzemek beruházási tevékenységének terv szerinti befolyásolásában. A je­lentős mértékű és differenciált beruházási támogatások a jövő szempontjából fontos termékekre vagy termelési eljárásokra ösz­tönzik az üzemeket. Ezek a tá­mogatások eddig jól irányították az eszközáramlást és jelentős szere­pet játszottak a termelőerők fej-, lődésében. Hibájuk viszont, hogy a mezőgazdaság hosszú megtérü­lési idejéhez képest nem eléggé stabilak. A tervezési rendszerrel összefüggő fogyatékosságuk, hogy a támogatási célok túl széles ská­lája miatt (lényegében minden fejlesztési célt dotálunk) a beru­házási támogatások az erőforrá­sok nemkívánatos szétforgácsolá- sához vezetnek. Nagy szerepet töltenek be a tá­mogatások a kedvezőtlen adottsá­gú állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek sajátos fenntartási, fejlesztési kérdéseinek a megoldá­sában. Az átlagköltséget megtérí­tő felvásárlási árak miatt a ked­vezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodó üzemek áron kívüli juttatások nélkül rendsze­resen veszteségesek lennének. Ha a népgazdaságnak szüksége van az itt termelt termékre, akkor az állami támogatással lehetővé kell tenni a kedvezőtlen adottságok részbeni megszüntetését, vagy kompenzálását. Továbbá az is cél, hogy az itt dolgozók legalább a minimális mértékben, de része­sedjenek az életszínvonal emelke­désében. Fogyasztói árkiegészítés Nem lebecsülendő a mezőgaz­dasági támogatásoknak az a sze­repe sem, hogy az élelmiszeripar­nak adott fogyasztói árkiegészíté­sek mellett a termelési támogatá­sok is hozzájárulnak az élelmi­szerárak viszonylag alacsony szin­ten történő stabilizálásához. Az alapvető élelmiszerek fogyasztói árai (például kenyér, hús, tej stb.) ugyanis jelenleg sem térítik meg a termelési ráfordításokat. A kü­Három héttel ezelőtt tettük szó­vá e rovatunkban, hogy a háztáji és kertgazdaságaik idei termés- eredményei miatt aggódnak a tl- szaalpárl gazdálkodó emberek, akik eddig a szükségesnél jóval kevesebb mennyiségű pétisót vá­sárolhattak meg a helyi boltok­ban. .... ...... lO jjUföa'iö 9fi 9Í9£^]&f) ú íu11ß i: i; r-l : Választ kaptunk a területi áru­ellátás Illetékeseitől, a Kiskun­félegyháza és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövet­kezet vezetőitől, A levelükből ki­derül, hogy a megyei AGROKER Vállalatnak összesen 640 mázsa pétisót kellett volna szállítania. E tételből azonban csak 410 má- zsánylt kapott meg az ÁFÉSZ, a lönbözetet a dotációk valamelyik formája finanszírozza. Végül meg kell említeni az ál­lami támogatások azon funkció­ját Is, amit a rövidebb távú ter­meléspolitikai célok megvalósítá­sának ösztönzésében betöltenek. A hatvanas évek végéig kedvező ha­tást gyakorolt a kenyérgabona­jövedelemadó kedvezménye, nap­jainkban pedig eredményes a ser­tésértékesítési prémium. A továbbfejlesztés A mai gazdasági feltételeink kö­zött és a gazdaságirányítási rend­szerünkben nem nélkülözhető ag­rártámogatás a hatékonyabb ér­vényesülés érdekében — minden­képpen továbbfejlesztésre szo­rul. A IV. ötéves terv Időszaka alatt a támogatások évi növeke­dése még meghaladta a bruttó termelési érték gyarapodását. Az V. ötéves tervben már a támo­gatások mérsékeltebb növekedé­sét Irányoztuk elő. Nagyon cél­szerű lenne különösen a beru­házások segítésének leegyszerűsí­tése a támogatást célok határo­zott csökkentése útján. Nem ke­rülhető el az Időbeli stabilitás fo­kozása, ami a gazdálkodás bi­zonytalansági elemeit csökken­tené. Dr. Sípos Miklós, a József Attila Tudományegyetem docense többivel még adós a nagykeres­kedelem. A tlszaalpárlak végül Is csak úgy jutottak alig száz mázsa péti­sóhoz e hó naip elején, hogy a fo­gyasztási és értékesítő szövetkezet a gátéri üzletéből szállította át ezt u mennyiséget. , Az ügyben több sürgető leve­let írtak a fólegyháziak az AG- ROKER-hez, melynek vezetői az­zal Indokolták az ellátásbell ko­moly gondot, hogy a gyár Is adóé sok ezer vagonnyl műtrágya szál­lításával. Ezek után a szövetke­zet szintén írásban kereste meg a műtrágyát előállító Tiszai Ve- gylkombinátot, de márciusi kelte­zésű két levelükre azóta sem kop­tak választ. HŐLÉGBALLON KÍSÉRLETEK A főmérnök elmondta, hogy az első negyedévben teljesítette tér­vét a gyári kollektíva. Előállí­tottak 23 ezer 600 ajtótokot, • A MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálatának munkatársai hő­légballon-kísérletekhez kezdtek Szekszárdon. A ballon kosarából el­lenőrizni lehet a vetés fejlődését, méréseket végezhetnek a légszeny- nyeződéiről, (MTI-fotó, Vlda András felvétele — KS.) VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Gondok a pétisó-ellátásban Paprikás Dél van, mégsincs az a ki­mondottan szép, meleg májusi Idő. A Nap hol előbújik a fel­hők mögül, de úgy látszik, szé- gyenli, hogy nem melegít elég­gé, hát gyorsan vissza Is tér. A kalocsai Iszkra Termelőszövetke­zet asszonyai a paprikaföld mel­lett a Nap járásával egyldőben vetik le vagy veszik fel a me­legebb holmikat. Az ebéd utáni pihenésüket, a delelést zavarom meg éppen. Néhány pillanat múlva a ken­dők engedelmesen, megigazítva simulnak az asszonyfejekre és karéjba ülve, elcsendesedve vár­ják, ml is lesz most. Ez az el- csendesedés azonban nagyon is időleges, hiszen tíz asszony nem sokáig bírhatja szó nélkül. Kí­sérőmmel,' ifjú Romsics' Sándor gépkocsivezetővel évődnek: — Aztán nehogy a tábla szé­lén várjunk sötétig, míg értünk jössz! Tudja — ezt már nekem mondják — reggel héttől dol­gozunk itt a paprikatáblán es­te ötig. Aztán otthon folytatjuk, hát nem jó, ha várnunk kell. — Ez a téesz húsz hektáros közös fűszerpaprikaföldje, igen elkél rajta a kapavágás, ezen a részén még nem is annyira, de amott, mélyebben, ott már jócs­kán gazos. Azt hiszem, ha a vé­gére értünk a táblának, már for­dulhatunk is az elejére. — A pergő nyelvű, nevetős Kovács Sándorné Mari példájára lassan megnyílnak. — Nem vagyunk ám itt va­lamennyien, a kertészet asszony­brigádjában tizenhatan vagyunk, de most sokan betegek. Ez az Idő, meg persze a kapa nem tesz jót az emberlánya derekának — bizonyságul megropogtatja az említett fájó testrészét Szabadi Jánosné Erzsi. — A háztájikban is megfájdul a derekuk? Vagy azt a család műveli ? — A, nemigen szeretik a gye­rekek az olyan fát, aminek a végén vas van, de azért segíte­nek. A háztájikban is legújab­ban paprikázunk. Ji gazdaság elveti nekünk, aztán kimérik, ki­nek mennyi jár, mennyit bír. MI asszonyok kapálgatjuk, rendbentartjuk, az­tán, ha eljön az Ideje, leszed­jük. — Margit, Gulyás Istvánná szava már némi vitát Is kivált. Kinek mennyit hozott, hogy si­került a „piros arany”? — Kukorica Is van ám néhol. — Nem tudom eldönteni, kinek a hangját hallom. — Az a disznóknak meg a ba­romfiaknak kell. A paprikát a téesz összeszedi tőlünk és átadja a paprikamalomnak, igaz, van vele munka bőven, de az érte kapott pénz mindenkinek jól jön. — A csendes szavú Ummen- hofferné Juli néni, az asszony­csapat vezetője ezzel rendbe is teszi a vitatkozókat. — Hányán szárítják a paprika­füzéreket az eresz alatt? Jóízűt nevetnek a kérdésen. — Azt már mi Is csak Inkább a zsákokba rakjuk, ott szárítjuk. A házat meg virágozzuk. Én el sem tudnám képzelni virág nél­kül. Sok muskátlim van — ezt sem állják meg szó nélkül. — Nekem kedvencem a kuko­ricavirág, olyan szép egyszerű. — A rózsák szebbek. — Nekem legjobban az a ki­csi gombfejű fehér-rózsaszín vi­rág tetszik. Mondjátok már, mi a neve? — Százszorszép — ebben, úgy látszik, megegyeznek, mert kó­rusban mondják. nyékre, meg a városokba — mondja büszkén Margit. — Szégyen, nem szégyen, én mégnemhialilottalm igazi kalocsai nótát, igazi kalocsai asszonyok­tól. — Nem kéretik sokáig ma­gukat. Zümmögni kezd a dal. — „Kalocsába két úton kell bejárni, de szeretnék a rózsám­mal beszélni”... — No, mondjátok már ti is! „Télen nyáron muskátlis az ablakja...” — felerősödik, majd elhal az' énekszó. — A kalocsai hímzés az itteni asszonyok híressége. Megfelel­nek-e ennek a hírnévnek? — Meg bizony, csak fonalhl- ányban szenvedünk ml is, mint a máshol éló hímzéskedvelők. Telente, ha nem a tévét nézem éppen, szoktam varrogatnl, azt hiszem, ugyanúgy, mint a töb­biek. Most aztán kapkodhatom a fe­jem. Emlegetnek térítőt, szalvé­tát, futót és minden elképzelhe­tő, hímezhető díszt, formát. — Vagyunk ám ketten tánco­sok is. Gyakran járunk a kör-csak ígéri? — Ez az elnök kedves nótája — használja ki a pillanatnyi csendet Marcsi, Kiss Istvánné. — No, asszonyok, ideje beáll­ni a sorba, mert sűrűn nő a gyom. Gyere kapám, nem bán­talak! Hajol a szerszám után a tíz asszony. — Várjanak még egy percet — kérem, — szeretnék egy fény­képet is. — Mire megfordulok, mér sorban is ülnek, állnak. A csipkelődésből pedig nekem is kijár. — Hangos kép lesz, ugye? Aztán látszunk is rajta, vagy Az ígéretemet íme betartottam. A fénykép el- Az ülők: Szabadi Jánosné Erzsi, Iván Ignácné készült a kalocsai asszonybrigádról. Ennek segitsé- Margit, Sambert Mihályné Juszti, Kovács Sándor­h.ai.d tntitassam be őket: A felső négyes: ^ Mari, Gulyás Istvánné Margit és Kiss István­Gádor Lafosné Bora, Ummenhoffer Ferencné Juli, ’ * Kákonyi Lászlóné Manci, Hideg Andrásni Agnes, né Marcsi. G. E. Meddig várakozzanak a kistermelők? A lapunkban is többször meg­hirdetett vemheskocasüldő-kihe- lyezésl akció — ennek célja, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok minél aktívabban kivegyék részü­ket a húslgényelnknek megfelelő fajtájú sertések tenyésztési prog­ramjából — megyeszerte kedvező visszhangra talált. Sok termelő már a részletes tudnivalók isme­retében, szinte azonnal leadta megrendelését az állatíorgalml felvásárlóknál, kirendeltségeken. Az igények kielégítése körül azonban zökkenők vannak. Olvasóink — közöttük a lakite- leki Tóth István és a csávolyl Szűcs István — amiatt kesereg­nek, hogy hosszú hónapok óta várják a kocasüldőket, de a ki­szállítás késik. Ez a kényszerű várakozás akadályozza a kister­melői gazdálkodás folyamatossá­gát, sőt kedvetlenné, bizalmatlan­ná teszi a kooatartőkat. Az ügyben tájékoztatást kér­tünk a Bács-Klskun megyei Ál- latforgalml és Húsipari Vállalat­tól, ahol elmondották, hogy a kö­zeljövőben több ezer darab vem­hes kocát szállítanak a megren­delőknek. Az állatok kiszállításá­ról értesítést kapnak az érdekel­tek, akiknek türelmét kéri az ak­ciót lebonyolító vállalat. KÉRDEZZEN — FELELÜNK A kalocsai Járás területén, kereske­delmi munkakörben dolgoznak azok az olvasóink, akik eddig nem kaptak egyértelmű felvilágosítást, hogy szá- mlthatnak-e valamiféle pótlékra az üzleteik rendszeres takarítása után. Kérdeziki „Mit 'tartalmaz az ezzel kapcsolatos hatályos jogszabály?" Alig három hete van érvlényben a belkereskedelmi miniszter 61978. (IV. 22.) BkM számú ren­deleté, miszerint az egyéb jogsza­bályokban meghatározott esete­ken felül pótlékot kell fizetni a kiskereskedelmi, vendéglátóipari és nagykereskedelmi egységek dolgozóinak, akik takarítósze­mélyzet hiányában maguk gon­doskodnak az üzletek tisztántar­tásáról. A városokban és az üdü­lőhelyeken a takarítási pótlék ha­vi összege — figyelembe véve az egység teljes alapterületét — négyzetméterenként az élelmiszer- kiskereskedelemiben 4 forintnál, a kereskedelmi vendéglátásban 6 forintnál kevesebb nem lehet. E pótlék nem fizethető azokban a fogyasztási, értékesítő és beszer­ző szövetkezeti és ZOLDÉRT- egységekben, ahol a tisztítószerek és eszközök beszerzési költségét Is magában foglaló, nem bérjellegű költségátalányt folyósítanak. Egyik ktikunmajial olvasónk, aki szinte hivatásszerűen foglalkozik zer- téstenyéiztéziel, sok Jót hallott a kör­nyékbeli AFGSZ-szakcsoport működé­séről, $ most elhatározta — szomszé­daival együtt —, hogy belép ebbé a közösségbe, melynek lényegéről és Jelentőségéről többet szeretne tudni. A kistermelők államilag elis­mert és támogatott szervezetei, a mezőgazdasági szakcsoportok — ezek ÁFÉSZ, vagy mezőgazdasági szövetkezet keretében működnek — a termelési anyagok és állatok közös beszerzésével, a korszerű termelési módszerek oktatásával, a megtermelt áruk biztonságos és szervezett értékesítéssel segítik a tagok minél eredményesebb gazdálkodását. Tevékenységüket kormányrendeletek szabályozzák. A tagság országos létszáma ez idő szerint már meghaladja a 200 ezret, ezek közül mintegy 40 ez­ren szőlő-, gyümölcs- és zöldség- termesztéssel és általában kert­hasznosítással, 60 ezren sertéstar-1 tással, 40 ezrein nyúltenyésztéssel, 20 ezren méhészkedéssel foglal­koznak, ám Igen sokan vannak a galamb-, a baromfitartó és tojás- termelő és a libahizlaló szakcso­porti tagok is. Ezek az emberek évente összesen körülbelül 3 mil­liárd forint értékű árut termel­nek. Közéjük például AFÉSZ-tag úgy léphet be, hogy felvételi ké­relmét eljuttatja a szakcsoport Intéző bizottságához, mely dönt az ügyben. Elutasítás esetén a szak­csoport tagértekezletéhez lehét is­mételten fordulni a tagfelvételi beadvánnyal. összeállított: Velkel Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516

Next

/
Oldalképek
Tartalom