Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-16 / 113. szám

Zalaegerszeg bemutatkozik 1OT8. Május 1«. • PETŐFI NEPE • A cél: tanulni egymástól Beszélgetés Kustos Lajossal, a városi tanács elnökével Két egymástól földrajzilag távol fekvő, sa­játos társadalmi, gazdasági körülményei miatt különbözően,. ugyanakkor egyformán lendüle­tesen fejlődő város mutatkozik be egymás­nak. Május 14. és 20-a között Zalaegerszeg lesz vendége Kecskemétnek, az ősszel pedig Zalaegerszeg fogadja viszontlátogatáson Kecs­kemétet. Kustos Lajost, a zalaegerszegi városi tanács elnökét kérdeztük a kölcsönös bemu­tatkozás előzményeiről, céljáról. — A két város párt- és tanácsi szervei kö­zött régóta szoros kapcsolat van, érdeklődés­sel figyeljük egymás munkáját. Ez adta a gondolatot, hogy kilépve ezekből a keretekből nagyobb tömegek számára is hozzáférhetően, egy kulturális cserehónap keretében mutas­suk meg egymásnak értékeinket. — Milyen eseményei lesznek a bemutatko­zásnak? — Az utóbbi három évtizedben nemcsak az ipari fejlődés, a városépítés váltott ki méltán elismerést, rendkívül sokat változott az itt fo­lyó élet is. Zalaegerszeg fejlődésével párhu­zamosan kialakult művészeti élete, ének-ze­ne- és tánckultúrája. Kiállításon mutatkozik be a város szülötte, Németh János érdemes művész, valamint Szabó Sándor festőművész. A városba települt, magát zalaegerszeginek valló Gácsi Mihály grafikus-, Szabolcs Péter szobrász-, Palitz József festőművész szintén Kecskemét vendége lesz. Szeretnénk ha szép élményt nvújtana bemutatkozásával a több­szörösen kitüntetett ének-és táncegyüttesünk, 8zimfbnikus zenekarunk és a Reflex együt­tes, kellemes perceket szereznének sportoló­ink. — A programban tapasztalatcsere-látogatás is szerepel. — Igen. Május 17-én Zalaegerszeg vezető testületéinek — párt és tanácsi végrehajtó bi­zottságának — tagjai, a város építésében, fej­lesztésében részt vevő tervezők, kivitelezők, várospolitikusok egy csoportja tesz tapaszta­latcsere-látogatást Kecskeméten. — Mit várnak a bemutatkozástól? — Mindenekelőtt azt, hogy a vendéglátó város érdeklődése tükrében felmérjük mun­kánk eredményeit. Az ilyen találkozások al­kalmasak a párbeszédre, egymás munkájá­nak erősítésére, segítésére is. Szükséges, hogy időnként a városok egymást jobban megis­merve. egymásról többet tudva, mások pél­dáján önmagukat is ösztönözzék. Kecskemét ugyan távol fekszik Zalaegerszegtől, de egy gyorsan fejlődő város, tapasztalatai minden bizonnyal hasznosíthatók lesznek számunkra is. Nagy érdeklődéssel nézünk a találkozó elé és szívesen várjuk ősszel a mostani látogatás viszonzására Kecskemét városát. Zalaegerszeg nevében tisztelettel köszön­tőm a baráti kezet nyújtó város párt-, állami és társadalmi szerveit, a város minden lakó­ját abból az alkalomból, hogy meghívásuk­nak eleget téve bemutatkozhatunk Kecske­méten. Múlt, jelen, jövő - csak röviden A minap arra kértek, vegyük számba, hogy a ruhagyáron és az olajfinomítón kívül milyen Ipara van Zalaegerszegnek. — Mi sem könnyebb — felel­tem. — Nézzük jelentőségük sze­rint. Zavarba jöttem. Hogyan le­hetne rangsorolni? A foglalkozta­tottak száma, a termelési érték, a termékek szerint? Megítélni Igazán nem könnyű. Most meg itt a kívánság, hogy a Petőfi Né­pe hasábjain mutassam be Zala­egerszeget. Zavarom igazán most teljes. Ml, akik átéltük ennek a városnak növekedését az első té­tova lépésektől, a kamaszkoronát a felnőtté válásig — elfogódottak vagyunk. A földszintes házak övezte poros utcákat látjuk egyre távolodni, s minden magasodó háznak szívből örülünk. Kettős hát a veszély. Elkap a "Hév, s csil­logóbbá festjük a valót, mint amilyen. Vagy túlzott szerény­séggel visszafogjuk érzésein­ket, szürke lesz a kép — érdem­telenül. Az igazat megragadni, a valót megmutatni — ez a feladat. Kezdjük hát boldogulásunk alap­jával, a munkával. Zalaegerszegnek a felszabadu­lás előtt — nem túlzás kijelenteni — nem volt ipara. A téglagyá­ron, a néhány, munkást foglal­koztató bútorüzemen, a gépészeti kis műhelyen kívül nem volt semmi. A város élte a kistisztvi­selő városok szürke, egyhangú élétét. Ma az Ipart számba venni talán a legegyszerűbb a négy ég­táj szerint, hiszen van már ke­leti, nyugati, északi és déli ipar- negyede a városnak. Keletről — a Balaton felöl — a városba érkezőt nemcsak a csodálatos panoráma, a nagyvo­nalú városkapu ragadja meg. Üzemek sora helyezkedik el itt. A hajdani kis vágóhídból óriássá fejlődött 'húsüzem, a Zalahús ké­szítményei méltán aratnak sikert az ország határain belül és túl is. A Kozmetikai és Háztartásvegy­ipari Vállalat gyárában serény­kezű lányok, asszonyok illatfel­hőbe burkolózva samponokat, mosószereket, habfürdőket készí­tenek. A Ganz-MAVAG gyárá­nak csarnokaiból nehéz gépek za­ja dübörög. Ha nyugatról érkezünk, az üze­mek tűnnek fel elsőnek. A ga­bonasiló ezüstösen csillogó tor­nyai, a baromfifeldolgozó, a hű­tőház üzemi épületei, kissé távo­labb a Zata Bútorgyár modern gépekkel felszerelt csarnokai. Délről a Magyar Optikai Müvek gyára köszönti az érkezőt, az építő vállalatok telephelyei, a Rákospalotai Bőr- és Műanyag- feldolgozó Vállalat üzeme, a nagy­kereskedelmi vállalatok raktárai szegélyezik a baki utat Északon a Kőbányai Textilművek gyárá­ban ügyeskezű asszonyok szövik végbe a tervezők megálmodta kelmét. Es a felsorolás nem tel­jes. Délnyugaton ott vannak az Egyesült Izzó néhány éves kis épületei, föléjük új óriás csarno­kok magasodnak. És nem esett szó a cserépkályhagyárról, a tej­üzemről, az ipari szövetkezetek­ről, a Color Ruházati Vállalatról. Az ipara nem volt városban tavaly 6,5 milliárd forint értékű ipari terméket állítottak elő szor­gos munkáskezek. Aki mer az nyer — tartja a közmondás. Mondhatnánk a me­gye és a város vezetői mertek, amikor nemcsak fogadták, ha­nem anyagilag is támogatták a letelepülni szándékozó nagyüze­meket. És nyert mindenki; a vá­ros, a megye, az ország Csakhogy nem a bátorság a mersz döntöt­te el a dolgokat. Sokkal inkább egy megfontolt, előrelátó fejlesz­tési koncepció. A városban és környékén sok volt a munkáskéz. A gyárak, az üzemek munkát adtak, s ezzel a fejlődés olyan lendületet vett, amihez foghatót sok, de nem min­den magyar város mondhat ma­gáénak. A tegnapi falusi lányok, fiúk nemcsak dolgozni akartak Zala­egerszegen. Élni akarnak Itt. Az élethez lakások kellenek. Az utóbbi 15—20 évben óriási tem­pót vett a lakásépítés. Űj lakó­telepek, a landorhegyi, a Her- szon. a kertvárosi nőttek fel gom­bamódra. A táj adottságaihoz szépen Igazodó, a hegyek lábai­nál meghúzódó, a domboldalakra felkapaszkodó házak színes sora — szőnyegpadlós, központi füté- ses lakásaival — nemcsak ké­nyelmes otthont nyújt lakóinak, látványnak is szemet gyönyör­ködtető. A város nem érdemtele­nül nyerte el a Hild János-em- lékérmet. Nagyszerű tervezői, építői sajátos arculatot adtak a lakótelepeknek és egészen sajátos arculatot a megújuló városköz­pontnak is. Házalt — sokan vélik napfé­nyes tengerpartra illőknek — a köznyelv találóan cslpkeházak- nak nevezte el. • Az Alugép- gyárban szovjet megrendelésre szállító­szalagok gyártása folyik. kóláiban 13 ezer diák tanul, több mint ahány lakója a városnak 1945-ben volt. A születések szá­mában — évente ezer újszülöttel — ugyancsak az élenjárók között halad. A város vezetői és lakói mindent megtesznek azért, hogy a' kis jövevények otthonra talál­janak a városban. Napfényes böl­csődék, óvodák épültek és épül­nek. A landorhegyi tetőn eszten­deje sincs, hogy benépesült az új iskola és szeptemberben tanítás­ra csengetnek a kertvárosi máso­dik iskolában is. S ha a gondok nem is kicsik, van még két mű­szak, hellyel-közzel tanteremmé léptek elő a szakköri szobák, a már meglevő és az épülő iskolák mind jobb feltételeket teremte­nek a teljes értékű ember neve­léséhez. Egy várost nemcsak ipara, la­kótelepei, oktatási intézményei jellemeznek Sok egyéb mellett jellemzője lehet kereskedelmi, egészségügyi ellátottsága, miként elégítheti ki benne kulturális igényelt, hogyan pihenhet lakója. Áruházak, üzletsorok várják — az országosnál semmivel sem sze­gényebb áruválasztékkal a vá­sárlókat. Mozi és művelődési köz­pont, tárlatok sora, színházi es­tek hangversenyek, író—olvasó találkozók, csendes könyvtári órák ezernyi alkalom a művelő­désre, a kulturált Időtöltésre. S aki a szabadba vágyik? Az alsó- erdei kirándulóhely, a Gébárti csónakázótó, a kaszaiházi arboré­tum, a bazitai tetőn magasbatörő tévétorony — egy-egy lehetőség a sok közül. • Jóval a határidő előtt kezdte meg működését a kormány által kiemelt nagyberuházás, a Magyar Hűtőipar zalaegerszegi gyára. A hfitőcsarnokbaa mínusz 3? (ok hőmérsékleten tárolják az élelmisze­reket. Zalaegerszeget hajdanán a vi­rágos jelzővel illették. A színes virágágyások adták sajátos han­gulatát, ennyi volt, amivel dicse­kedhetett. Virágnak ma sincs hí­ján — bár több is lehetne, de amíg a közműhálózat — mert egy centi nem sok. ennyi vízvezeték és csatorna sem volt —, megte­remtése volt a feladatiamig ma itt, holnap ott kezdődik újabb és újabb építés, kevésbé tűnnek fel virágos utcái, üde parkjai. Jelzőket ma is kap a város. Az egyik legtalálóbb: a fiatalok vá­rosa. Nemcsak lakóinak átlagélet- kora miatt, 'hanem azért is, mert a város közép- és általános is­Zalaegerszegnek mindig van mit megmutatnia. Annak is, aki itt él, annak is aki néha-néha té­ved a városba, s annak Is, aki nem találkozott még a várossal. Szívesen mutatja tegnapi arcát, tárja fel jelenét, beavat tervei­be. Szabadtéri néprajzi múzeumá­ban — az ország első skanzenjé­ben —, őrzi a múltat, a Magyar Olajipari Múzeumban a magyar- országi olajkutatás múltját és je­lenét. Megmutatja új gyárait, la­kótelepeit, gyermekintézményeit, rangos üzlethálózatát, orvosi ren­delőit ■ és patikáit — mindazt; amit lakóinak nyújtani tud, ami­nek megteremtésében ott van a város lakóinak szorgalmas mun­kája. • A mirelitüzem egyik részében mát megkezdő­dött a munka. Képűnkön paprikát csomagolnak M üzem dolgozót. > TÁNC, ÉNEK, SZÍNHÁZ Vezető művészeti együttesek Zalában Korongon teremtődő világ Megtalálni a folklór igazi lé­nyegét, éreztetni a közös éneklés örömét, valamint a színpad nyel­vén szólni korunk problémáiról. Címszavakban kifejezve talán ez a három dolog a legjellemzőbb Zala megye legnevesebb és leg­népszerűbb művészeti csoportjai­ra: a Zalai Táncegyüttesre, az MMK-Volán Vegyeskarra, vala­mint a Reflex Színpadra. Hosz- szú időbe került, amíg eddig a hitvallásig eljutottak. □ | □ A Zalai Táncegyüttes az elmúlt évben ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. Két évti­zed alatt vagy hatszáz táncos for­dult meg közöttük, tizenkét kül­földi turnén vették részt. Veze­tőjük, Orsovszky István SZOT- díijat kapott, és az együttes is végérvényesen megszerezte a Ki­váló együttes címet. Sikereiken túl talán az a legnagyobb érde­mük, hogy létrejöttükkel egy olyan bázis teremtődött meg Za­lában', amelyre a helyi táncmoz-. galom támaszkodhat. Az amatőr- mozgalom is abban az Időben kezdett fellendülni a megyében, amikor a Zalai Táncegyüttes megalakult. A szőkébb haza tánc- művészetét — itthon és külföldön —, ők reprezentálják a leggyak­rabban, és belőlük nőtt (ki a nem csekély hírnévnek örvendő ka- maratánc-íesztlvál is. De mit jelent az a hatszáz tán­cos, aki a Zalai Táncegyüttes tagjának mondhatta magát egy­koron? A koreográfus szerint a következőket; Ha csak két hóna­pot is töltöttek a kollektívában, akkor is a szívügyükké vált a népművészet Megtalálni a folk­lór igazi lényegét! £vek óta ezen munkálkodik Orsovszky István. £s vajon melyek az et­• Részlet a Zalai Táncegyüttes műsorából. következendő évek tervei? Újra és újra visszakanyarodni a folk­lórhoz. A vezetőjük szerint elő­ször az anyanyelvet kell tisztán beszélni, és csak utána lehet a dialektushoz nyúlni. És a végső törekvés: Azt kellene csinálni a népi táncban is, amit Bartók tett a népzenével... □ □ □ Több mint húsz éve hódol a közös éneklés örömének az MMK—16. számú Volán Vegyes­kar is. A régiek közül már csak hatan találhatók meg az együt­tesben. Hosszú lenne felsorolni a jelentősebb állomásaikat. A hazai és a külföldi fellépések sora mel­lett megszerezték az aranykoszo­rút, s végül elérték azt a fokoza­tot is, amely minden amatőr kó­rus vágyálma: megkapták a fesz­tiválkórus címet. De vannak olyan érdemeik is, amelyeket nem lelhet oklevelekben és cí­mekben kifejezni. Az ö éneklésük járult hozzá ahhoz, hogy a finn­országi Vankaus és Zalaegerszeg testvérváros lettek. Repertoárjuk • MMK-Volán vegycskara. a reneszánsz daloktól napjaink zeneszerzőinek a müveiig tart. Először csak ünnepségeken éne­keltek. Dömötör Ilona karnagy kezdetben úgy érezte, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen olyan dolgozó emberekkel kellett daloltatnia, akik hetente kétszer három órát áldoznak fel a kórus számára. Nincsenek a csoportban képzett zenészek, ám az önálló koncertjeik mégis ennek ellenke­zőjéről győzik meg a hallgatót. Komoly és nehéz kórusmüveket adnak elő. De a legnagyobb pró­batétel még hátra van: Szeret­nénk megszerezni a hangverseny­kórus minősítést is. Nem lesz könnyű, hiszen ilyen amatőrkó­rus nagyon kevés van. Am remél­hetőleg sikerülni fog. n □ □ A három együttes közül a Ref­lex Színpad a legfiatalabb. Pá­lyájuk azonban fokozatosan ível felfelé, ebben az évben újra Si­került megvédeniük a Kiemelt együttes címet, rendezőijük Merő Béla pedig Győrben Radnóti-öí- jat kapott. A színházi évad Is frontáttörést jelentett a színpad számára, hiszen Majakovszkij Buffo misztériumával bekerültek Zalaegerszeg színházi bérletezési rendszerébe, így rendszeresen lát­hatja ókét a közönség. Számos esetben tartottak mér nyilvános próbát a megyeszékhelyen. Ki­használnak mindent, amit csak a színház keretei között ki lehet használni. Rendkívül nagy gon­dot fordítanak a mozgáskultúrá­ra, balett- és akrobatikus ele­meket. is egyaránt fellelhet a kö­zönség produkcióikban. Sz&valóik minden jelentős hazai versenyen eredményesen szerepelnek. A Reflex az elmúlt években a Chi­lei kantáta című műsorával ara­tott nagy sikert. Németh János műhelyében Minden a. Vörös kakassal kez­dődött. Németh János érdemes mű­vész, Munkácsy- és SZOT-dijas egerszegi keramikus családja mestereit és a dunántúli fazeka­sokat tekintette példaképének. Aztán a népi fazekasság és a mai művész szemléletének ötvözeté­ből alakult ki az a valami, ami csak Németh Jánosra jellemző. Hogy melyek ennek az összete­vői? A népi motívumokat mély­ről jövő bölcsességgel és játékos kedvvel elegyíti. 1959-ben jelentkezett először tárlaton. Azóta? Hosszú lenne felsorolni kiállí­tásait, kitüntetéseit és dijait. Em­lítsünk meg azért párat: a ran­gos hazai bemutatók mellett sze­repelt már jugoszláv, angol, szov­jet, NSZK-beli, török, csehszlovák és finn biennálékon is. 1970-ben kapta meg a Munkácsy-drjat, két évvel később pedig a SZOT-díjat, az idén pedig az érdemes mű­vész címet Tagja a Nemzetközi Kerámia Akadémiának is. Az elmúlt években monumen­tális falikép-kompozíciókon dol­gozott munkái megtalálhatók Budapesten, Harkányban, de ilyen épületplasztika látható a zalaegerszegi strandfürdőben és a honvédségi laktanya Ifjúsági Há­zában is. — Ez bizonyára frontáttörést jelentett a kerámia történetében. — Igen. Ez az épületplasztika végeredményben újnak mondha­tó. A cső-, a henger- és a gyűrű­formákat ötvözöm a korszerű építészet elemeivel Meglehetősen kisléptékű volt évekig a kerámia. Csak kisebb figurákat készítet­tünk, de én úgy érzem, hogy többre érdemes ez a művészeti ág. Ne csak szobadíszek készül­jenek! Igen, ebből ki kell lépni. — Tehát új funkciót kapott A kerámia? — Sőt, gyakran arra törek­szem, hogy használati értéket is kapjon. Technikáját folyamatoséul csi­szolja, mert úgy érzi, hogy méfl nem aknázott ki minden lehető­séget Gyakran mondja; i— Még egyszerűbben kellen* kifejezni a dolgokat De úgy, hogy mlég többet mondjanak. Á zalaegerszegi oldal cik­keit a Zalai Hírlap munka­társai: Teleki L,ajosné. Pánczél István és Török András Írták. A felvétele­ket Kiss Ferenc készítette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom