Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-16 / 113. szám
1978. májas 16. | PETŐFI NÉPE © | A szocialista tanítómozgalom előharcosa 110 éve született Somogyi Béla 1868. május 16-án született a, Vas megyei Halastó kisközségben a magyar haladó tanítómozgalom és a szociáldemokrata újságírás kiemelkedő egyénisége. Somogyi Béla. lA tanítói, polgári iskolai, majd gimnáziumi tanári képesítést szerzett. erős szociális érzékenységű fiatalember szinte magától értetődően került kapcsolatba a szocialista mozgalommal. Suhogó álnéven írt cikkeit a Népszava és a cipészek szaklapja közölte. Belépett a szociáldemokrata pártba. A szakszervezetben ismeretterjesztő előadásokat tartott. Hamarosan megbízták a Népszava szerkesztésével. A lap példányszáma jelentősen megnőtt, de a pártvezetőség és az ellenzék közti civódások következményeként felmondták állását. Sértődötten távozott az újságtól, megszüntette kapcsolatait a pártvezetőséggel. |A Tűzoltó utcai iskolában, ahol végül is állást kapott új tanítási módszerekkel kísérletezett. Felkeltette tanítványaiban az önálló gondolkodásra és a kezdeményezésre való hajlamot. Felettesei méltányolták igyekezetét. A Vas utcai felsőkereskedelmi isköla tanára lett. A szocialista tanokkal továbbra is foglalkozott. Sérelmeit lassan feledni tudta és a szociáldemokrata párt 1904- es kongresszusán már ismét részt vett. Ekkor határozták el. hogy a Népszava újra napilap legyen. Soimogyi Bélát újra a lap munkatársai között találjuk, a fővárosról' szóló rovatot szerkeszti. Rendkívül szívósan, nagy munkabírással dolgozott: tanár és szerkesztő volt egyszerre 1908- iban Űj Korszak címmel adott ki lapot a tanítóság számára. E haladó szellemmel szerkesztett tanügyi folyóirat politikai szerepet is betöltött. Következetesen harcolt az iskolák államosításáért, a korszerű természettudományos és szocialista világnézet kialakításáért. a au, Somogyi Béla kiváló pedagógus volt. Elsősorban ez a tevékenysége elégítette ki.' irányította szellemét. ö írta a korabeli idők legjobb V—VI. elemi iskolai tankönyvét „A Faragó-család” címmel. Benne a tananyagot szemléletes formában, egy család életébe illesztve tárgyalta, felismerve a gyermeki képzelőerő és tapasztalát felhasználásának lehetőségét. Tankönyve hamarosan elterjedt itthon, de külföldön is felfigyeltek az érdekes kísérletre. Kitűnő fordító volt. Az ő érdeme is. hogy a szocialista irodalom klasszikusai világos, érthető, az eredetihez hű szöveggel jelentek meg magyarul. Bebel: „A nő és a szocializmus” című könyvének lefordításával jelentősen hozzájárult' a magyarországi nőmunkás mozgalom kialakulásához. Alvinczy Mihály néven írta „A többtermelés tudománya” című könyvét, amely Magyarországon először foglalkozott haladó módion a korszerű mezőgazdasági termelés kérdéseivel. Az 1916-as polgári demokratikus forradalom alatt a megalakult Magyarországi Tanítók Szak- szervezetében jelentős feladatokat vállalt, de a Tanácsköztársaság célkitűzéseivel és a kommunistákkal nem értett egyet Amikor felajánlották neki a Közoktatásügyi Népbiztosság vezetését, azt nem fogaidta el. Pedig a Tanácsköztársaság valósította meg Somogyi Béla egyik korábbi követelését. az iskolák államosítását. □ □ □ A Magyar Tanácsköztársaság megdöntése után ismét a Népszava szerkesztője lett. Nagy egyéni bátorságáról tett tanúbizonyságot azzal, hogy leleplezte a fehérterror rémtetteit. Tudósításokat közölt a különítményesek gyilkosságairól, néha burkoltan. napihír. vagy rendőri jelentés formájában, többször elítélő szavak, kíséretében. 1920 február 17-én fiatal munkatársával. Bacsó Bélával együtt a különítményesek meggyilkolták. Megcsonkított holttestüket Dunakeszinél a Dunába dobták. Halála osztatlan felháborodást keltett a szocialisták és a kommunisták között egyaránt, de még a polgári liberális körökben is. Temetése a budapesti munkásság hatalmas politikai demonstrációja volt, amelyen százezrek fejezték ki tiltakozásukat az ellenforradalmi rendszerrel szemben. V. S. KÉPERNYŐ Kortárs történelem Kiszámíthatatlan, hogy a gyors tájékoztatás mennyire, hogyan hat a tudatra, miként befolyásolja az ügyek alakulását! Csak azt tudjuk biztosan, hogy elsősorban a televízió révén egyre inkább kortársként éljük a történelmet, ott vagyunk a döntő — vagy annak érzett — eseményeken, a leginkább érdekeltek magyarázzák a történteket, követhetjük az érlelődő folyamatokat, megismerhetjük a körülményeiket. Számtalanszor megköszönhettem1 volna a televíziónak, hogy közel vitt históriai jelentőségű pillanatokhoz, helyszínekhez, de talán sohase éreztem ennyire a „beavatottságot”, mint az elmúlt héten vetített Fidel Castro-film- nél. A jelenből egyidőben szemlélhettük a közelmúltat és érzékelhettük a forradalom távlatait. A mából értettük meg, hogy törvényszerűen be kellett következnie ama napnak, amikor győzött a kezdettől szocialista célokért is küzdő forradalom. Az élért, részben Fidel Castro személyéhez kapcsolódó sikerek igazolták a fiatal förténelemcsinálók küzdelmeit. A Svéd Televízió forgató- csoportja a tények, az emlékezők, a dokumentumok - tanúvallomásaiból rajzolta meg Kuba e századi történelmét, világtörténelmi szerepű vezetőjének életét, forradalma sajátosságait. Volt — egyebek között — egy számomra különösen sokat mondó jelenet: a fűbe heveredve nézi a tiszteletükre rendezett műsort az angolai Augustino Neto és a kubai Fidel Castro. Kis szünet. A rendkívül dinamikus havannai kormányfő azonnal fölhasználja az alkalmat, hogy valamire fölhívja vendége figyelmét. Folytatódik a bemutató, Fidel Castro szinte elharapja a mondatot, teljes figyelmével követi a színpadon történteket. Fegyelmezett ember, felelős államférfiként is tudja, mivel tartozik a népnek. „A történelem majd föloldoz engem” jóval több volt egy hatalmas életpálya bemutatásánál, a kubai forradalom oknyomozó felidézésénél: millióknak szánt történelmi leckének tekinthetjük. Van mondandója számunkra is. A Hét külpolitikai rovata ismét remekelt. A szaharai tudósítás olyan vidékre kalauzolt, amelyről feltehetően sokat hallunk még. A riport készítői ellenálltak az egzotikum csábításainak. Az emberekben végbemenő változásokat, a gondolkodás; átalakulását keresték, tudván tadva, hogy egy oázis teremtésénél is fontosabb évszázados, évezredes beidegződések, szokások megváltoztatása. Az átalakuló ember majd magához kezesíti a tájat. Izgalomért, feszültségért, emberi drámákért nem kell tengeren túlra mennünk: kis hazánkban, a Duna-tájon is bőven akad ösz- szegezésre, felidézésre méltó változás. Ma már megbékélten, behegedt sebekkel tekinthetünk vissza a bajokra is. Rácz Gábor rendező, Lázár István forgatókönyvíró, Becsy Zoltán operatőr valóban „évszázadokat, évtizedeket” sűrített kétrészes — a folytatást május 20-án láthatjuk — Zsámbékról tudósító filmbe. Ritka öröm: sikerült megragadni a gazdagon burjánzó 1 élet legfőbb jellemzőit, hűségesen, pontosan semmit sem titkolva visszaadni a második világháborút követő nagy népmozgást. Képet kapunk egy falu felbomlásáról és egy új közösség kialakulásáról. Ez is történelem! H. N. TESTVÉRMEGYÉNK ÉLETÉBŐL Három-négyszeraimyi termés Talán ezek a szemelvények is érzékeltetnek valamit abból a hősies munkából, amelynek eredményeképpen a Szovjetunió legdélibb európai részén a természet egyik, mostoha adottságú darabja mindinkább az emberi élet szolgálatára formálódik. Mindezt így foglalta össze L. I. Brezsnyev, az SZKP XXV. kongresszusán előterjesztve a központi bizottság beszámolóját. „Növekszik a talajjavítási munkák volumene. Az országban már művelés alá vett 25 millió hektár öntözött éa lecsapolt földterülethez öt év alatt újabb 9 millió hektárt csatolunk. Az élenjáró gazdaságok az öntözött területekről három-négy szer annyi termést takarítanak be, mint a nem öntözött földekről. Tapasztalataikat felhasználva, a szakembereket felkészítve, mindenütt ilyen eredményeket kell elérni.” Ez a munka tart tehát a Krím félszigeten, Bács-Kiskun testvérmegyéjében is. S ha a több mint másfél évtizede kialakult baráti kapcsolat nem tenne bennünket eleve elfogulttá, akkor is csak tiszteleghetnénk a vállalkozás nagysága előtt . Haláss Ferenc • Alsó képünkön: öntözéssel többszörös termés. (Tóth Sándor felvételei.) nak területén. A híradás arról is tudósít, hogy nem az volt az első tavasz, amikor megtelt éltető vízzel az Észak-krími Csatorna medre. A Dnyeper vizével több ízben is sikerült emelniük a termésátlagokat Először 40 mázsa fölé növelték a gabonahozamot, majd 52,6 mázsát takarítottak be hektáronként 1978. február 9-én arról számolt be V. Jagupov, a Krimsz- kaija Pravda főszerkesztő-helyettese, hogy az új könyvek sorában megjelent a nagy építkezés évkönyve. A 256 oldalas gyűjtemény a „Tavrija” Kiadó gondozásában látott napvilágot, címe: „A Dnyeper a Krímben”. A kötet elbeszéléseit, visszaemlékezéseit és riportjait írók, költők és újságírók adták közre, műveikben követve nyomon a hatalmas, építkezés mozzanatait, megrajzolva a résztvevők portréit, kifejezést adva a gondolataiknak. Régi dokumentumok is találhatók a könyvben. Ezek egyike 1867-ből való és azt a tényt rögzíti, hogy a Krímben található 926 település közül 419-ben egyáltalán nem volt biztosított a víz. Az aszályokat, szárazságokat, ínséges éveket szokásos jelenségként tartották számon. 1978. február 16. Megjelent a vízgazdálkodási, építő és mező- gazdasági dolgozók aktivaértekez- letén elfogadott felhívás. A szovjet párt és kormány hatékonyságnövelő és minőségjavító programjával összhangban, a résztvevők dolgozótársaikhoz fordultak, hogy március 15-ig pontot tegyenek a főcsatorna, április 1- ig a további öntöző- és kiegészítő rendszerek előkészítési mun-, kárnak végére; s hogy az első év második félévben öt-ötezer hektárral bővítsék az öntözött területet. és az állami gazdaságok képviselői pedig arról számoltak be, hogy valamennyi érintett ágazatban ugrásszerűen megnőttek a hozamok. Intenzív művelés alá vonhattak olyan részeket, ahol korábban csak az igénytelen sztyeppi fű nőtt, új települések és falvak keletkeztek, a régiek gyarapodásnak indultak... Másnap, 1977. április 30-án fénykép, jelent meg, ugyancsak az első oldalon, amely a „sztyepp folyóját” mutatja a dzsankoji járás „Rosszija” nevű kolhozé 1978. április 5. „Minden kész az öntözésre” — jelentette be az egyik írás címe. A tudósítás szerint a razdolnyenszki csatorna megtelt vízzel addig a szintig, hogy elkezdhetik a munkát a krasznoperekopszki járásban. Megnyitották a zsilipeket a szomszédos járásokban is, megteltek az öntözőberendezések a Dnyeper folyó vizével. 1978. április 11. Az eddigi, • jövőben évenként ismétlődő előkészítési folyamat csúcsát jelzi a híradás: „Megkezdődött az öntözés”. Amikor krími testvérmegyénkben, a fekete-tengeri félszigeten jártunk, a déli partvidék csodálatos szépsége dacára legnagyobb természeti élményem az Északkrími Csatorna volt. Tudom, furcsa az összehasonlítás és igazságtalan is. Hiszen aki pihenni akar, vagy valamelyik szanatóriumban keres gyógyírt a betegségére, az üdülőövezetbe igyekszik. Nem véletlenül nevezik Jaltát és környékét a szovjet Riviérának. Az örökzöld növényektől a napozásig sok mindennel rászolgált erre az elnevezésre. Van, akinek az életet jelenti a’ néhány heti itt-tartózkodás. Az Észak-krími Csatornának viszont csak közvetve van köze a félszigetre látogató vendégekhez. Annyiban igen, hogy sokféle áldása révén javítja az ellátásukat Elsősorban mégis a helybeliek számára fontos, nagyon fontos. A Dnyeper vizét hozza el azokra a területekre, amelyek csapadékhiányban szenvednek Ahol a szinte állandóan érezhető szárazföldi szél szárítja a föld kérgét, ahol a sztyeppék füves zónái húzódtak, ameddig csak a szem ellát, és azokba a falvakba, városokba, amelyeket egész történelmük során fenyegetett az a veszély, hogy bármikor kifogyhat az édesvíz a tároló- jukbóL Ezért vált annyira emlékezetessé számomra a csatornával való találkozás. Megjelent a Dnyeper A széles főcsatorna partján járva, a szintkülönbségeket kiegyenlítő átemelő- és szivattyú- telepek erejét csodálva, a keske- nyedő mellékágak útjait1 követve, s átérezve az öntözővízhez jutott szántók, az új telepítésű szőlők és gyümölcsösök művelőinek örömét, arra gondoltam, hogy ez hozzávetőleg akkora, sőt nagyobb munka lehet, mintha nekünk az országot átszelő folyómedret kellene kimélyítenünk. A krímieknek se Dunájuk, se Tiszájuk, csak egy vékonyan csörgedező Szalgir folyócskájuk. De néhány év óta jelen van és megtermékenyíti a félsziget száraz földjét a hatalmas Dnyeper, vize. Ha a déli üdülőövezet időnként meg tudja újítani az ember életét, akkor az Észak-krími Csatorna a mindennapi életet hozza, úgy is mondhatnám, hogy az életet mindennap. Érthető, hogy rendszeresen foglalkozik a csatorna sorsával testvérlapunk, a Krimszkaja Pravda. Az újsághasábok újabb és újább fejleményekről tájékoztatják az olvasókat. Időrendi sorrendben, íme néhány ezek közül: Épül a második szakasz 1977. április 29. Egész oldalas beszámoló egy nagygyűlésről, amelyet a csatornaépítés második szakasza megkezdésének szenteltek. A cikk hangsúlyos címfoe9 Megnyílt a föld Mélye. tűkk’el tudósítja a célt: hogy erősebbé, gazdagabbá váljon a krími föld. Az építkezés az SZKP Központi Bizottságának azt a felhívását juttatja közelebb a megvalósuláshoz, amely a mezőgazdaság kemizálására és talajjavitási munkálataira, ezek ütemének meggyorsítására irányította a figyelmet A csatorna első szakaszának létrejötte nem kevesebb, mint 188 ezer hektár aszályos földterület öntözését tette lehetővé tíz járásiban. A XXV. kongresszus előestéjén gratulált az építőknek, a tervezőknek és felhasználóknak L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, az Ukrán Kommunista Párt Kpzponti Bizottsága és a köztársaság minisztertanácsa. Igen magasra értékelték az ötéves tervidőszak ezen hatalmas vállalkozásának eredményeit. A második szakasz 42 kilométerrel hosszabbítja meg a főcsatornát és további 80 ezer haktár- ral bővíti az öntözött földet 1982-ig; Az összesítő mérleg szerint a mesterséges csapadékhoz jutott területek adják a zöldségfélék 92, a takarmánynövények és a szemes kukorica 80, a gyümölcstermés 78 százalékát a Krímben. A termelőszövetkezetek "'■'''fylfot*,-.- Rohamra indulnak a buldózerek.
