Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-12 / 110. szám

1978. májúi 18. • PETŐFI NÉPE • S Jókai Miklóstelepről t Kocsis Pál emlékeseiére. m Nehéz lenne eltúlozni azokat az érdemeket, amelyeket Miklóstelep szerzett az okszerű homoki sző- lökultúra meghonosításában. Itt nevelt szőlővesszökkel száz és száz holdat telepítettek be. A városi tanács és az állam közötti szerződés értelmében az évi sza­porulat 6 százalékát Ingyen szét­osztották a lakosság között. Mindez arra ösztönözte a földhöz juttatásijai', a homok megköté­sén fáradozókat, hogy maguk Is a minőségre törekedjenek. Mik­lóstelep szemléletesen példázta a modern eljárások, a jól meg­válogatott fajták előnyét. Fennállása ötödik—hatodik esz­tendejétől a hazaiak és külföl­diek csodálták. Eljöttek a Mont- pelller-1 kutató Intézet világhírű tudósai, Jöttek oroszok, németek. Jókai Mór a hajdani kecske­méti diák, maga Is lelkes és kép­zett kertbarát így méltatta 1890- ben, a földművelésügyi tárca képviselőházi vitáján: „Bátor volnék, a t. miniszter urat fölkérni arra, hogy azokat a már meglevő szőlőtelepeket — te­szem a kecskemétit — méltóztassék megtízszerez­ni; ne kétszáz, de kétezer hold legyen ott beül­tetve, hogy a flloxera által elpusztított összes sző­lőtelepeket magyarországi szőlővesszővel lehessen ellátni, mert azt is tapasztalatból mondom, hogy a Kecskemétről nyert szőlővesszőknek 5 százaléka pusztul csak el, 95 százaléka megmarad, amíg a Franciaországból hozott szőlővesszőknek örülhe­tünk, ha 50 százaléka megmarad. És ez természe­tes is, mert,a francia termelő a Javát a franciák­nak adja, nekünk pedig, konkurrensnek adja oda a selejtest és ezt a maga szempontjából helyesen teszi. Amerikai szőlővesszőkkel kell ellátni Ma­gyarországnak a flloxera által elpusztított szőlőit. Azonban nemcsak szőlővenyigékről van szó, ha­nem szó van az értelmi kapitálisnak sokszorozá- sáról, arranézve, hogy valaki az amerikai szőlő­vesszőkkel bánni tudjon, hogy azt be tudja oltani, merthiszen ami bort az amerikai szőlőtőke llferál, az nem Innivaló, — legalább nem a ml kényes ínyünknek. Értelmes ember van most is szépszám­mal, itt vannak a vincellérképezdének (Mlklóste- lepen, szerk.) derék, müveit, szorgalmas Ifjal, kell is itt mindannyi és még az sem elég, megtízsze­rezni kellene a létszámot.” Miklóstelep ma Is helytáll, de szerepét egyre Inkább más ku­tató Intézetek veszik át. A fel­szabaduló helyiségekben múzeu­mot rendeztek be. Nyilván Jókai bölcs felszólalásának a fotókó­piáját is bemutatják az érdeklő­dőknek. A kiállítást évről évre fejlesztek, mostani állapotában Is — mindezt felvételeink Igazolják — érdekes, tanulságos. Minden­képpen megéri egy mlklóstelepl kirándulás fáradalmait. Látogatóban a hetényegyházi csapatnál H. N. • Bal oldali képűnkön: Wéber Ede, Helvécia megalapítója. • Jobb oldali képűnkön: Mathl- ász-emlékek. (Tóth Sándor felvételei.) Magatartáseszményem HARMINCNÉGY évvel ezelőtt, a megaláztatások kellős közepén, internálótáborból internálótábor­ba tereltetvén. azon töprengtem, , hogy mi az alapja és mércéje az erkölcsnek, és arra a felisme­jAWfij j ííHJÍ!?ttaFTKj ,h°gy az jWberi ' méltóság az á , társadalmi érték, Amelynek .eszmenye mellett meg­ítélhet lük a magunk és mások magatartását. Ezekben az életve­szélyes hónapokban leiben kidol­goztam egy egész erkölcstan! rendszert És amikor a felszaba­dulással végre hazakerültem és újra élvén érezhettem embervol­tom méltóságát, első dolgaim kö­zé tartozott, 'hogy kis kötetnyi terjedelemben megírjam azt az erkölcstani tanulmányt, amely ha­marosan meg is jelent „Az em­- béri méltóság” címen. — Sok szó akkor se esett felőle, és későbbi különböző műfaiú könyveim szin­te . mindenestől el is feledtették. Nyilvánvalóan ma már en is másképpen írnám meg. mint az a harminchárom éves,- csapongó képzeletű, mindenben bizakodó fiatalember, aki akkor voltam. De úgy hiszem, nem egy hasz­nálható gondolat van abban a kis könyvben és az emberi méltósá­got, mint erkölcsi eszményt, igényt jó lenne nem adni oda a feledésnek. Ma is ezen mérem a magam és a mások magatartását. A TÖBB, MINT három évti­zed alatt sokat változott a világ és sokat változtam benne magam is.' Élményként élem a régés-ré­gen élt gót költő-király, Rothari latin hexameterét: „Tempora mu- tantur, nos et mutamur in illis", azaz saját gyarló fordításomban’ „Változván a világ megváltoztunk ml is abban.” Bizony megváltoz­tunk, Hol van az a lelkes hit a rövidesen bekövetkező aranykor­ban? Hol vannak azok a lelken­dező szép szavak, amelyeket szó­székekről hirdettem soványan és fekete hajjal? Túl göröngyös volt ez a harminc egynéhány eszten­dő, túl sok tapasztalattal gazda- gított-szegényített. Ez a köpcös, erősen őszülő 'hajó, enyhén oldal- szakállas, koros férfi, az ismert író, tekintélyes professzor, címek és kitüntetések birtokosa, aki most vagyok ugyancsak naiv fia­talembernek tekinti a haláltábo­rokból éppen hazatért elődjét. De mégis: ő volt az. És amikor hanmincegynéhány évvel „Az emberi méltóság" el­gondolása után leült, hogy magát, faggassa saját vélekedéseiről, azt kellett észrevennie, hogy saját múltjából építette ki magának jelenét és ami jövőjéből még hát­ra van neki. Ez a múlt adja a példatárat mostani értékrendjé­hez. S végére érvén az elmélke­déseknek, azt kell megállapítani, hogy valójában most is egy er­kölcstan körvonalait fogalmazta meg, habár lírai hangvétellel. És ennek az erkölcstannak a maga- turtáseszménye ma is az emberi méltóság. Hiszen, aki végigolvassa ezeket a rövid töprengéseket, okvetlenül észreveszi, hogy nemcsak • arról van bennük szó, miképpen is le­het megtalálnunk az összhangot magunkkal és a világgal, 'hanem az is benne foglaltatik, hogy tisz­teljük egymásban az embert, s le­gyünk olyanok, hogy embertár­saink is tisztelhessenek. ,ú Kza .méltóságtudat és .méltóság­igény nem azt jelenti, 'hogy eről­tessünk magunkra komoly ké­pet, de legyünk komolyak, amikor arra hívnak a körülmények. Ne vessük meg a játékosságot sem, de ne tekintsük játéknak ember­társaink .sorsát. Ne tagadjuk meg magunktól az örömöket és kelle­mességeket, de legyünk haszno­sak másdk számára is. Ne le­gyünk szigorúak hétköznapjaink­ban, de nyitott szemmel, érzé­keny füllel figyeljük, hol fenye­geti veszély embertársainkat. És ne hallgassunk, ha szólni kell. A SZÉPRE, JÓRA, igazra haj­lamos ember, aki tevékeny állam­polgár és gondos családapa, aki köz- és magángondok között él, ismeri és felismeri a gonoszsá­got, részesül örömökben és bána­tokban, egészséges testtel és lé­lekkel adja és fogadja a szerelem gyönyörűségeit, s kedvét leli az apró kellemességekben is — egy­ben az emberi méltóság lélekkel teljes megtestesülése. Az ilyen ember türelmes mindaddig, amíg a türelem nem idéz közveszélyt. De tudja, hogy az embertelenség­gel szemben a türelem: tunyaság. A tunyaság pedig bűn. Az emberi méltóság hordozója nem kockáztatja magát heberur- gyán, de kiáll, ha az emberséges- seg, a méltányosság érdekében bátornak kell lenni. Bátorság híj- ján elvesztjük önbecsülésünket és az embertársak megbecsülését. De érett ember nem téveszti össze a bátorságot a hősködéssel, ami ne­vetséges. MI MAS EZ, MINT az értelem uralma a kártékony ösztönök fe­lett? Ifjúkoromban Spinoza Eti­kájából tanultaim, hogy az érte­lem uralma az érzelem fölött: ez a szabadság, míg az érzelem ural­ma az értelem fölött: rabság. Megjegyeztem a tanítást. És ami­kor úgy véltem, 'hogy az értelem uralma adja az emberi méltósá­got, akkor az is világossá vált előttem, hogy az emberi méltó­ság: szabadság. Szabályok hálóza­tai kötözik a társadalomban élő embert: jogszabályok, erkölcsi szabályok, illemszabályok, játék­szabályok, házirendek. Szörnyű­séges lenne, ha ezek a hálók el­szakadnának, vagy összegubanco­lódnának: szabályok nélkül elsza­badulna a gonoszság, pusztítaná­nak az emberellenes ösztönök* az ököl joga megsemmisítene min­den jogot. A legszabadbbb társa­dalom is kénytelen szabályokkal korlátozni az embereket. De a szabályok között emelt fővel él. eligazodik és lelkében szabadon él, aki következetes a maga em­beri méltóságához és tudomásul veszi mindenki másban az ember méltóságát. Hegedűs Géza Színjátszó fesztivál töredékesen A napokban Lakiteleken, a köz­ségi művelődési ház nagytermé­ben rendezték meg a megyei szín. játszó csoportok seregszemléjét. A találkozón összesen nyolc ama­tőr együttes jelent meg; a ren­dezvényről tehát nem mondható el a teljesség — már ami a meg­jelentek számát illeti. Hiányoztak azok a csoportok, — így Szabadszállás, íMiske, Kiskunhalas, a 607. számú Szak­munkásképző Intézet, a Megyei Művelődési Központ, valamint a Kodály Zoltán Ének-Zenei Álta­lános Iskola együttesei — amely­nek a legutóbbi szentendrei or­szágos fesztiválon képviselték a megyénk színjátszó mozgalmát. Tehát jórészt a legjobbak. Summa summárum: úgy tűnik, mintha az idei találkozót — a tavalyihoz és az az előttihez ha­sonlóan — Ismét nem sikerült a megye legjobb együtteseinek iga­zi seregszemléjévé, valódi bemu­tatójává tenni. Elgondolkozhatnak rajta az illetékesek, hogy miért? Ezért aztán a megjelentek nem is reprezentálhatták az irodalmi színpadok, az amatőr színjátszás megyei helyzetét; legfeljebb csak jelezhették a különféle, nem is mindig legeredményesebb műfaji, dramaturgiai törekvéseket. Ebből a szempontból a találkozó vegyes, változatos összképet mutatott □ □ D A kecskeméti Katona József Gimnázium másodikos tanulói énekes-táncos népi játékot mu­tattak be. A „klasszikus” irodal­mi színpadok, vagy felolvasó színpadok hagyományait a tisza- kécskei művelődési központ Ta­nyaszínház elnevezésű csoportja képviselte, a József Attila halá­lára emlékező műsorával. A népi balladáknak szavalókó­rus által előadott, s a cselekmény fordulatait jelzésszerűen inter­pretáló megjelenítését a fajszi művelődési ház irodalmi színpa­da oldotta meg jól. A tehetséges, szavalók szépen, érzékletesen ad­ták elő Bíró Szép Anna tragikus népballadáját A szalkszentmártoni, Csillagvár elnevezésű iskolai irodalmi szín­pad tagjai „Az igazmondó lekvár” című produkcióban jól mutatták, hogy a gyermekek ösztönös já­tékkedve, feszélyezetlen szerep- játszása még a viszonylag érték­telen színpadi mesejáték megszó­laltatásában is természetesen, üdén hat. A későközépkor és a reneszánsz jórészt külföldön divatos vásári komédiái, népi ihletésű harsány bohózatai az utóbbi években ter­mékenyen hatottak az amatőr színjátszó mozgalomra. Így vap -^z annak ellenére is, hogy a ver- ses, vagy prózai darabok színészi ábrázolást igénylő követelményei, a szükséges mesterségbeli fogások elsajátítása nehezebb feladatok elé állítják az előadások közre­működőit — a rendezőt is ide­értve — mint a hagyományosak. Ezzel a stílussal kísérleteznek a jászszentlászlóiak és a kecskemé­ti Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakközépiskola szinjátszói; bár a produkciók kidolgozatlan­nak, hevenyészettnek hatottak. A Fémmunkás Vállalat kecske­méti gyárának irodalmi színpada „Tabarin és társai” című komé­diájának sikeres előadásával azt bizonyította, hogy az együttes tag. jai jól értik és érzik a műfaji kö­vetelményeket. Színjátszás és diákos vidámság, rendezői ötletek és a szereplők átható játékkedve jellemezte a nagymúltú Berkes Ferenc Irodal­mi Színpad bemutatkozását Ba- ranyi Ferenc: Lónak vélt meny­asszony című népi ihletésű bo­hózatának előadásával a csoport ismét bebizonyította, hogy a me­gye legjobb együttesei között a helye. □ □ □ A megyei fesztiválok, sereg­szemlék célja kettős. Egyrészt az országos kitekintés birtokában a zsűri értékes útbaigazítást adhat a csoportoknak: hogyan, s merre tovább. A szakmai értékelés mel­lett azonban nem elhanyagolható az egészséges verseny hatása sem; az egymástól való tanulás, a ta­pasztalatok, elvek és módszerek kölcsönös átvétele. Végezetül a zsűri Dévényi Ró­bert elnökletével értékelte a fel­lépett együttesek produkcióit. Színvonalas szerepléséért a fajszi művelődési ház, a Fémmunkás Vállalat és a Berkes kollégium csoportjai elnyerték a Megyei Művelődési Központ díjait, míg a többiek oklevélben részesültek. □ □ □ Az amatőr színjátszás országos mozgalom. Am, hogy a megyé­ben is valóban azzá váljon. — úgy mint volt ez egy évtizeddel ezelőtt — több. jobban előkészí­tett találkozóra, járási és megyei seregszemlére lenne szükség, hogy az érintett együttesek vezetői és tagjai is átérezzék: valóban egv jelentős közművelődési feladatot teljesítő mozgalom aktív részesei. Pavlovit! Miklós Az elmúlt napokban szives meghívást hozott a posta Hetény- egyházáról, az úttörőcsapat veze­tőjétől, Balogh Erzsébettől: láto­gassuk meg őketl Eddig is többször adtunk hírt a csapat munkájáról, hiszen a szorgalmas úttörőtudósító, Nagy Ági rendszeresen küldött beszá­molót munkájukról, a náluk tör­tént eseményekről. Az immár Kecskeméthez tarto­zó település mindössze 10 kilo­méternyire van a megye székhe­lyétől, ezért a pajtások a fél óránként induló autóbuszokkal gyakran jönnek uszodába, úttö­rőházba, színházba. Iskolájuk a község négy pontján található. • Nem Is találtuk meg egyszeribe, de nyomban akadt egy segítőkész úttörő: Nagy Sándor, a csupat zászlósa, aki vállalkozott, hogy elkísér bennünket a keresett épü­letig. Az Iskola előtt olyan úttö­rők művelte veteményeskertet ta­láltunk, hogy hihettük volna: va­lamilyen kutatóintézet bemutató­területét látjuk! A csapat gyermekvezetőlvel va­ló találkozás nagyszerűen bizo­nyította, hogy nem az Iskola el­helyezése a döntő, az úttörőcsa­pat munkáját befolyásoló tényező. Borsodi Erika és Balogh Erzsi őrsvezetők, hatodikosok, a tudó­sító Nagy Agl hetedikes, és a két nyolcadikos: Nagy Márta és Sza- konyi Ildikó büszkén beszélt a csapat sikereiről, terveiről, a kö­zelgő nyári táborról. — Nagyszerű volt ez az eszten­dő — mondják — hiszen énekka­runk az Éneklő ifjúság napján, Kecskeméten, a nagyszerű har­madik helyezést érte el. Előad­tunk népdalokat, mozgalmi dalo­kat és Bartók Béla-koncepció- kat. Nagyon örültünk a helyezés­nek! Annak' is, hogy tanáraink­nak megmondták, hói kell javíta- tanunk, csiszolnunk az előadáson. — Tizenegy város környéki is­kola úttörői szerepeltek a vörös­keresztes vetélkedőn az elmúlt napokban — folytatják. — Mi az ötödikek lettünk, nagyon szoros küzdelemben, szinte fej-fej mel­lett. Valamennyien örültünk ne­ki! — Nagyszerű vetélkedőink vol­tak, a VIT jegyében, és Ki tud többet a Szovjetunióról — cím­mel. Rengeteg anyagot feldolgoz­tunk, olvastunk, kutattunk régi folyóiratok között adatokért. Vé­gül remek szellemi verseny kere­kedett ki mindkét alkalommal. — Megszerveztük a Minden őrs tíz órát a községért — mozgal­mat! Legutóbb a művelődési ház környékét hoztuk rendbe! Van úttörőszobánk, ahol őrsi foglalko­zásokat tartunk!... Kicsengetnek. Az udvar megte­lik vörösnyakkendősökkel. Mi pe­dig elindulunk megnézni a tan­kertet, a a levelezőklubba tömö­rült úttörők tablóit, a gyakorló- konyhát, műhelyt. A felsőtagoza­tosok közül sokan dicsekedhet­nek azzal, hogy leningrádi, moszk­vai, jaltai pionírral leveleznek! A tőlük kapott képeslapokat nagy méretű kartonokra rögzítették. A színes lapok segítségével bárki könnyen „végigutazhatja” a Szov­jetunió szép városait... A nagy­szerű kezdeményezés egyértelmű eredménnyel jár: akik szorgalma­san leveleznek, megérzik, vall­ják a nyelvtanulás fontosságát! Fóliasátrak között ismerkedhe­tünk a tankerttel, a négyszáz négyszögölön teremtett mintavete­ményessel. Kísérőim olyan szak­szerűen magyaráznak, hogy ha soha nem láttam volna még arasznyira nőtt borsót, nem is­merném fel a hagyma zöld szá­rát, a pontosan ritkított sárgaré­pát, a látogatás után „mindent” tudnék. Szaktanáruk irányításával itt mindent az úttörők csinálnak. Megtudom, hogy tavasszal itt a fiúk ásnak, kialakítják a fólia­sátrak helyét, ahova a tanácstól kapott vetőmag kerül. Azután ter­vet készítenek, megbeszélik, mit hova vetnek. A terv tartalmazza, hogy a primőröknek hasznosított területre másodvetésnek mit szán­nak. Ezután folyamatosan halad a munka. A termést eladják —, befizetik a tanács számlájára. Azután annyi segítséget kapnak vissza, ami az úttörők számítása szerint több mint a befizetett évi 2000 forint. A lényeg viszont az, hogy a he­tényegyházi pajtások örömmel és hozzáértéssel dolgoznak a tan­kertben. Életük folyamán bárho­va kerülnek értenek majd ahhoz, hogyan kell kertet varázsolni a kopár földön. Konyhájuk csupán annyiban különbözik az általánosan Ismert konyháktól, hogy néhány varró­gép Is van benne. A lányok a gyakorlati foglalkozásokon Ilyen­formán a főzés alapjaival Is meg­ismerkedhetnek. A fiúk — ha zl- mankósra fordul az Idő — a tá­gas műhelyben a fa- és a fém megmunkálásának alapjait sajá­títják el. Néhány hét és búcsúznak a nyolcadikosok. Akik a környéken maradnák, ahogy Nagy Márta is, úgy tervezik, visszajárnak a csa­pathoz, Ifiként dolgozni. Vala­mennyien szeretettel emlékeznek meg a kecskeméti Katona József Gimnáziumban tanuló Bazsó Editről, aki Innen indult, a Mó­ricz Zslgmond úttörőcsapatnál is­merte meg a mozgalmi munkát. A közelgő úttörőév végét idéz­ve Nagy Áginak több minden eszébe jut. A tavalyi parádfürdői tábor, az őrsvezetőképző Izsákon, és az, hogy az idén Káptalanfü- redre mennek táborozni. Csepp­nyi büszkeség csendül ki monda­taiból, amikor arról beszél, hogy Szakonyi Ildi jó úttörőmunkája jutalmául az idén az NDK-ban táborozhat! A hetényegyházi pajtások rend­szeresen kiveszik a részüket a betakarítási és egyéb őszi mun­kákból. A közeli Miklóstelepre szüretelni járnak, az AFÉSZ-kon- zervüzembe paprikát felezni. Az Egyetértés Szakszövetkezetben is dolgoznak szükség szerint. A munkabéren kívül azután sok-sok segítséget kapnák onnan, ahol segítettek. A következő napokban budapesti kirándulásra indulnak, a miklóstelepi kutatóintézet veze­tőitől autóbuszt kapnak az uta­záshoz. Búcsúzunk! így tovább hetény­egyházi úttörők, ilyen lelkesen, ilyen tiszta szívvel, és akkor mél­tók lesztek a KISZ-tags ágra. Tudósítóink jelentik Szabó Piroska Kecskemétről, a Ha­lasi úti Iskolából küldött levelet. Ket­tős öröm érte a csapat taglalt: a nyol­cadikos Keresztes Mária a Kazlnczy- versenyen első helyen végzett! Az Éneklő ifjúság napja — vetélkedőn a kisiskolák kategóriájában harmadszor érték el a legjobb helyezést! Nagyszerű eseményről küldött tudó­sítást Monda Margit csapatkrónikás Kiskunhalasról: a Szüts József úttörő- csapat tagjai 300 óra társadalmi mun­kát vállaltak a város nagytakarításá­ban! Ezenkívül 14 ezer forint értékű hulladékot gyűjtöttek a rajok, s a pénzt befizették a VIT-alapra. A leg­jobban a 6/b raj tagjai dolgoztak! (Pajtások! Marglték valóban nagysze­rű munkát végeztek. Akad hozzájuk hasonló?) • Bajáról az ötödikes Tóth Erzsi Irt beszámolót, a városi lövészversenyről. Csapatából négyen Indultak, kettea — Szabó Kita és Kovács Zsolt — má­sodik helyezést ért el. Az összetett versenyben a Dózsa György úttörő- csapat az első. a Jelky András úttö­rőcsapat lövészei a második helyre kerültek. Selmeci Katalin A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában 6 A kétszáz éves fennállását ünneplő Képző- és Iparművészeti Szak­középiskola bőrmfives, bútorműves, dekorativ festő, dekorativ szob­rász, fotóiUusztrátor, alkalmazott grafikus, játékkészitő grafikus, kerá­miakészítő, könyvműves, ötvös, textiltechnikai-rajzoló «»tMTttlytHs jelenleg háromszázhorminckét fiatal tanul. Képűnkön: Csohány Kál­mán grafikus művész Aráján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom