Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-11 / 109. szám

május 11. • PETŐFI KEPE 3 Sobri Jóska messze földön híres főzt je Üres varsák száradnak az udvaron, a kosárban egy szál ponty vergődik. A nagy baracskai Haladás Tsz híres csárdájában még nincs túl nagy forga­lom, de már készülnek a szezonra. A Dunán ’lehor­gonyzóit a híres haijóbárka. Cifrán kunkorodó or­ra, mint a régi bőgőshajóké, neve be'tyáros, mint a gazdájáé: SObri Jóska. — Aki a legjobban szentségei, az a Sóbri — igazít útiba a pincérfiú. — Kire haragszik? — Az egész világra. Most ilyen a hangulatom. Kevés a hal. A halastavakból már kihalásztálk őket, a folyó keveset ad. Azzal nem lehet kielégíteni az Igényeket. — Mire az idegenforgalom megindul, a bográ­csokba is lesz mit aprítani. — Remélem. Mert a nép tódul ide. A helyiek nem, azok maguk is megfőzik a halászlét, inkább külföldiék jönnek. És aki egyszer megkóstolta a főztömet, máskor is visszatér. — Jó szájíz kell hozzá. Nincs erre recept. Egy bográcsba fel­teszek 10 kiló 'halat, ebből 33 adag jön ki. Tehát 33 deka pap­rikát teszek hozzá. Azért csak ennyit, mert sok paprikától ke­serű lesz. A sok hagymától meg édes. Egy halhoz egy fej hagyma bőven elég. Amire ügyelni kell, hogy jól forrjon. Ne úgy, mint a Krúdy paprikás, mert akkor leül a paprika a fenekére és át­látszó marad a lé. — Emiatt ehetetlen némelyik? — Mi a titka a Sobri Jóska fé­le, híres-nevezetes halászlének? Az íze pompás, megkóstoltam. De mitől lett ilyen? — Kikapja a kosárból a pon­tyot, ráver a késsel, „érzéstele­níti”. Villámgyorsan lekaparja a pikkelyét. Azt állítja, hogy 10 ki­ló halat 9 perc alatt megpucol. Csukott szemmel. Ebben nem is kételkedem. • Még pihen a bárka, de a szezonban elmegy 120—130 kiló hal is naponta. — A vendéglőkben általában leíőzik az alaplevet 100 liter víz­ből és addig mérik, amíg elfogy. A maszek, akitől még tanultam a szakmát, minden vendégre kü­lön főzetett. Ma ezt nem lehet megcsinálni, akkora a forgalom: 400 ezer forint a bevételünk ha­vonta. De mindig bográcsban főzzük a halat és csak akkor teszünk fel újat, ha egy kiürült. Nem gázon forralom, nem ér az semmit. A tűzhelyet jól megra­kom fával, lehúzom a karikát, rá a bográcsot, had lobogjon. Akkor igazi, ha egyenletes, sima a leve. nem üveges, átlátszó. — Számít, hogy milyen halból főzi? — Mindegy, csak hal legyen. A busa, meg az amur talán szára-, zabb, diétásabb. A .ponty tele van zsírral, a harcsa ritkítja a halászlevet, csuka, ha van az jó, mert ad neki egy kis pikáns ízt. Reggel 7-kor kezd, főszezon­ban este 10-ig sem hagyja el a hajóját. Átveszi, méri darabolja és megfőzi a halakat. Csak ha­lászlét főz. a belevaló tésztát sza­9 „A kecskeméti Hírős Napok-on (Fényképezte: Radó Gyula.) kácsnő gyúrja. Amit főz, abból naponta eszik. Nem únt még rá? — A 'halra, én? Soha! Ennél jobban csak a borjúhúst kedvel­ném, _ ha volna. Legjobban az az étel ízlik, amit más főz. Otthon a feleségemé. Vendéglőben sem vagyok válogatós. Étvágyam van. mégis látszik. — Miért hívják Sobri Jóská­nak? — Gyerekkoromban ragadt rám, bizonyára eleven lehettem. En­gem Farkas Józsefnek hívnak, ezt kevesen tudják. A múltkor is keresett valaki az utcában ezen a néven, a szomszédok váltig mondták, itt ilyen nevű ember nincs. „Olyan betyár-féle” — erősködött az illető. „Ja, a Sobri, az tényleg itt lakik.” Betyárromantika lengi körül, egy nap 2500 adagot is eladtunk”. pedig kedélyes, a légynek sem tudna ártani. Csak a halaknak nem irgalmaz. Szakácsnő volt az édesanyja, 1942 óta főzi a halat, hajója 16 esztendeje horgonyoz a Dunán. Többször nyert aranyér­met országos versenyeken, volt zsűri elnök Jugoszláviáiban, hív­ták Bécsbe .is. nem ment. Nem kívánkozik idegenbe. Főztjének hírét úgyis elviszik a világ min­den részébe. Aki halászlére vá­gyik, itt mindig megtalálja. Olyat főz. hogy azzal az ország első emberei előtt sem vallott szé­gyent. ök is ettek belőle és di­csérték. Tíz éve van hátra a nyugdíjig, most azon töri a fe­jét. hogy tanítványt keres. Le­gyen örököse, ha már a gyerekei nem folytatják apjuk mestersé­gét... Vadas Zsuzsa FÓRUM A MEGYESZÉKHELYEN Téma: sokszínű kereskedelem A nyílt várospolitika jegyében nemrég a kecskeméti Tudomány és Technika Házában megtartott kereskedelmi fórum is megerősí­tette azt a tényt, hogy a lakos­ság igényli azokat az összejöve­teleket, amelyeken vezetőkkel, szakemberékkel beszélgetve el­mondhatják a városfejlesztéssel, a közlekedéssel, egészségügyi ellá­tással, művelődési, szórakozási lehetőségekkel, vagy mint leg­utóbb, a kereskedelmi ellátással kapcsolatos véleményüket, javas­lataikat. . E rendszeresített fórumokon két évvel ezelőtt huszonhatezer, tavaly ennél is több kecskeméti lakossal találkoztak a megye- székhely különböző szerveinek, intézményeinek, vállalatainak ve­zetői, akik egyrészt tájékoztatást adtak a városfejlesztés aktuális kérdéseiről, másrészt a lakosság­tól tájékozódtak a jó és rossz ta­pasztalatokról. A fórumon kiderült, hogy a városi népfrontbizottság és a vá­rosi tanács ezúton is ‘közérdekű, valamennyiünket érintő témát választott. Mint azt Mócza Imre, a városi tanács vb kereskedel­mi csoportjának vezetője mond­ta, a vásárlóktól, a lakóterületi pártszervektől, a népfront helyi szerveitől írásban is számos kér­dést kaptak a kereskedelmet irá­nyítók, illetve a fogyasztási cik­keket előállító ipari vállalatok helybeli vezetői. . | ' J Korszerűt a kisboltokban is Egyáltalán nem meglepő, hogy igen sok kérdést tettek föl a ke­reskedelmi hálózat jelenlegi hely­zetével, a fejlesztési elképzelé­sekkel kapcsolatban. Mert való igaz, hogy az elmúlt másfél év­tized alatt jelentős fejlődést ért el a megyeszékhely kereskedel­me, hiszen sok új, korszerű üz­let nyílt, az áruforgalom folyó áron mintegy négy és félszeresé­re nőtt, ám különösen a régi vá­rosrészekben több tucatnyi el­avult, kis alapterületű, rosszul el­látott bolt van, amelyekben pél­dául egy hűtőgép elhelyezése is problémát jelentene. A helyes kereskedelempolitika azt diktál­ja, hogy ezeket a pici, korszerűt­len üzleteket mihamarább felszá­molják, ugyanis a megfelelő áru­ellátás alapfeltételei is hiányoz­nak. Tehát helytelen a kérdés álként, hogy a városközpontban miért jó, a peremvárosban miért gyen­ge az ellátás. Az UNIVER Szö­vetkezet Tinódi utcai ABC-je pél­dául nincs a központban, mégis minden igényt kielégít, mert egyebek között van hűtőgép, hű­tőpult melyben lehetőség nyílik a tőkehús, a töltelékáru, tej, tej­termék tárolására. A vendég Iá tólipari hálózattal kapcsolatban a fórumon kifogá­solták, hogy a Hunyadiivárosban nincs cukrászda, s bizony újabb vendéglátóipari egységre is szük­ség lenne itt. Jogos a kérés. Mint kiderült hamarosan döntést hoz­nak, miszerint a Talfája utca és az Iglódii utca sarkán vendéglőt létesítenek. A kereskedelmi hálózat éssze­rű fejlesztését sürgette az a há­ziasszony, aki ‘ részletesen el­mondta mindennapos bevásárlá­si káli váriáját, ezt csak itt azt csak amott lehet kapni. Tömött szatyrokkal a karján, gyerekeit terelgetve a délutáni csúcsforga­lomban, áldatlan ez a háziasz- szonyi teendő. Nem kevés időt, energiát tudna megtakarítani, ha egy helyen megkaphatná mind­azt, ami az Otthoni hűtőszekrény feltöltéséhez, vagy éppen a min­dennapos háztartáshoz szükségel­tetik. Ez is jogos igény, amit szaknyelven sokszínű kereskede­lemnek neveznek. A megyeszék­hely kereskedelempolitikai törek­vése az, hogy. egy bizonyos áru­cikket ne csupán egy-két üzlet­ben, hanem minél több helyütt lehessen kapni. A hiánycikkek köre A sokszínű kereskedelem egyik alapfeltétele a megfelelő áruellá­tás. E téma alkotta a fóoumon elhangzott kérdések másik nagy csoportját. A szót kérők többsé­ge a hiánycikkek felől érdeklő­dött: miért nincs ez, miért hiány­cikk az. Az új Domus áruház­ban például miért nem lehet kapni önálló bútort, miért nincs olcsó gyermekbútor? Néhány, úgynevezett kiegészí­tő bútorból, példáid dohányzóasz­talból, ágyneműtartóból, virágáll­ványból valóban nincs nagy vá­laszték, általában csupán 5—6 félét hoznak forgalomba. De tud­ni kell, hogy a Domusban elő le­het jegyeztetni bizonyos fajtákra, gyermekbútorokra is, amit az áruház 90 nap alatt beszerez. Persze, ha a keresett bútort az ipar valamilyen okból nem gyártja, a kérésnek az áruház nem tud eleget tenni. Gyakori jelenség, hogy az évenként meg­rendezett budapesti bútorkiállí­táson látható tetszetős, olcsó cik­keket hiába keresik a vásárlóka szakiüzletekben. A tapasztalatok art bizonyítják, hogy lényegesen jobb együttműködés szükséges az ipar és a kereskedelem között. A hiánycikkeknél maradva: nem léhet kapni Kecskeméten kerti szerszámokat, nincs ásó, ka­pa, metszőolló. Ha netán van, a pultokon, az nagyon drága. Nem újkeletű probléma ez. Korábban hazánkban egyetlen egy vállalat gyártotta elavult gépein ezeket a szerszámokat. S mivel szocialista importból sem tudták kielégíteni az igényeket, a külkereskedelem tőkés országoktól vásárolt kerti szerszámokat, amelyek lényege­sen drágábbak. Csupán egy pél­da: a szocialista importból szár­mazó ásó 56 forint 50 fillérbe, a jugoszláv vagy az osztrák ásó 137 forintba kerül. Talán hasznos a javaslat, miszerint a szerszám-és kisgépértékesítő vállalat által a kecskeméti Nagytemplom mellett üzemeltetett bolt vezetőjének a vásárlók jelentsék be igényeiket, s ha lehetőség van rá, a közpon­ton keresztül beszerzik a hiány­cikket. Nem a kiskereskedelmen mú­lik, hogy régóta nincs kályhacső, petróleumlámpa üveg. A kályha- csövet bizonyos árprobléma mi­att nem gyártották. Ez a kérdés azonban megoldódott, így a kály­hacső várhatóan hamarosan le­kerül a hiánycikkek listájáról. Az egyik vásárló szerint a me­gyeszékhely nem nyert semmit az új AUTÓKER-szaküzlettel, mert nem szűnt meg a gépkocsi- alkatrész hiány. Valóban ez len­ne a helyzet? Az utóbbiban iga­za van, bizonyos alkatrészek gyakran hiányoznak. De a szak- üzlet és a BIK Puskin utcai bolt­jának forgalma igencsak megkér­dőjelezi az előbbi felvetést. Ami a ruházati cikkeket ille­ti, a választék szerepelt a kérdé­sek középpontjában. Nehéz ügy: van aki az új divatcikkeket hiá­nyolja, van aki, a hagyományost keresi. A „miért nem mer bát­rabban rendelni a Centrum” kér­dés után nyomban kifogásolták; „az idősebbekre nem gondol­nak?” Tehát nem könnyű a fel­adat, s a kívánalmaknak — ér­deke is ezt kívánja —, igyekszik eleget tenni a Centrum, s az Al­föld áruház is. Friss kenyér csak délután Az alapvető élelmiszerekkel kapcsolatban a méntelekiek, ka- dafalviak azt kifogásolták, hogy gyakran csak délután kapnak friss kenyeret. Jogos a panaszuk a Rendőrfalu lakóinak is, akik a kedvezőtlen szállítás miatt a hét végén rendszeresen nem kapnak csirkehúst. Art viszont saját ér­dekükben ne kifogásolják a kül­területi boltok vásárlói, hogy a piaci üzletben miért nincs tar­tós fogyasztási cikk, például te­levízió, rádió, hűtőszekrény stb. Évekig ugyanis ott állnak, tönk­remennek a drága háztartási cikkek, ami népgazdasági lag is nagy veszteség. Aki tehát tartós fogyasztási cikket akar vásárolni, jöjjön be Kecskemétre, megéri. A fórumon elhangzott kérdé­sek jól tükrözték a megyeszék­hely jelenlegi 'kereskedelmi hely­zetét, az áruellátást, vagyis azt, hogy alapvető élelmiszerekből, háztartási cikkekből, ruhafélesé­ge kiből régóta nincs mennyiségi hiány, de a minőségi követel­ménynek, áruválasztéknak, a vá­sárlás megkönnyítésének még gyakran nem tud megfelelni, ele­get tenni a kereskedelem. Egyér­telmű tehát a feladat: az áru­házak, üzletek sokszínűségének kialakítása. Tárnái László «mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmrnsmmmmmm EURÓPÁBAN 2: Előretör a hajózás A császári feldmarsall naplója Az 1300 tonná9, korszerű „Kőszeg" motoroshajó. Miért most vált időszerűvé az európai csatornarendszer ügye? A válasz egyszerű: gazdasági szükségszerűségből. A túlzsúfolt országutak, a túlterhelt vasutak szinte elkerülhetetlenné teszik a víziszállítás bővítését, nem is szól­va arról, hogy a szállítandó áruk mennyisége is egyre nő. Számítá­sok szerint a gazdasági növeke­dés minden százaléka 1,3 száza­lékkal «növeli az áruforgalmat. Becslések szerint 2000-ben leg­alább 30 százalékkal lesz nagyobb Európa áruforgalma, mint jelen­leg. Olcsó szállítás Milyen előnyei vannak a bel­vízi hajózásnak? 1. Nagy teljesítőképesség. Csu­pán egyetlen 1500 tonnás uszály rakományához nem kevesebb, mint 62 huszonnégy tonnás teher­autóra lenne szükség. Ez a te­herautósor több mint 'három ki­lométer hosszú lenne. 2. Alacsony személyzeti költsé­gek. Az imént'említett 1500 ton­nás uszályhoz 1,7 személyre van szükség (egy négyuszályos egy­séghez összesen 7 főnyi legény­ség szükséges). A 62 teherautó­hoz ugyanakkor 62 gépkocsiveze­tő és ugyanannyi kocsikísérő, összesen 124 személy tartozik. 3. Energiatakarékosság. Sta­tisztikusok kiszámították, milyen távolságra lehet szállítani egy li­ter üzemanyaggal egy tonna fu­vart. Az eredmény: olajvezetéken 127 kilométer, belvízi hajón 106 kilométer, vasúton 84 kilométer, országúton 24,5 kilométer és re­pülőgépen mindössze 1,6 kilomé­ter távolságra. Az olajvezeték után tehát.a teherhajók igénylik a legkevesebb üzemanyagot. 4. Az uszályhajók különösen al­kalmasak az úgynevezett ömlesz­tett és tömegáru, mint a szén, ércek és egyéb ásványok, vegyi alapanyagok, műtrágya, kő, ho­mok, kavics, gabona, takarmány, fa, cellulóz és más 'hasonló áruk szállítására. A jelenlegi hajózás összmennyiségéből majdnem 98 százalékot tesznek ki ezek az áruk. 5. Az uszályok különösen al­kalmasak nagyméretű szállítmá­nyok, például nehéz gépek és ipari berendezések szállítására. Linzből nemrégen egy reaktor- tartályt szállítottak az NSZK-ba. A tartály külső átmérője hét mé­ter. magassága 15 méter, súlya pedig 280 tonna volt. Ezt az óriást sem vasúton, sem országúton nem lehetett volna elszállítani. A reaktortartályt a Dunán juttatták el a Fekete-tengerig, onnan Rot­terdamiba, majd a Rajnán keresz­tül az NSZK-ba. 42 vízlépcső Mindezekkel az előnyökkel szemben csupán egyetlen hátrá­nya van a belvízi hajózásnak: a hosszú időtartam. Egy teherautó a Fekete-tengertől .Rotterdamig négy nap alatt teszi meg az utat. Ez hajón — a Rajna—Majna— Duna-csatorna elkészülte -után 30—35 napot Igényel majd. Hi­szen nem szabad elfelejtenünk, hogy csupán a 133 kilométeres Eucópa-csatornán a Dunától a Rajnáig 16, a fcsatorna teljes hosz-l szán 42 vízlépcső lesz majd. Nem lehet megjósolni, hogy a belvízi hajózás az ezredfordulón hány százalékát teszi ki a teljes áruszállításnak. A 70-es évek kö­zepén Hollandiáiban, mindeneset­re 57 százalék volt, az NSZK-ban 23, Jugoszláviában 11, Ausztriá­ban, Franciaországban és a Szov­jetunióban 5—7, s Magyarorszá­gon csupán 4 százalék. A szak­értők egyetértenek abban, hogy a belvízi hajózás aránya nőni fog. Ahogy az utóbbi két évtizedben a teherautó a vasútnak vált je­lentős versenytársává, úgy a kö­vetkező évtizedekben a hajózás tör majd előre. A csatornaépítés technikai fel­tételei többé kevésbé kezdenek kialakulni. Az ECE—IV. kate­góriájú európai . víziút méreteit jól tükrözik az 1059-ben megkez­dett Rajna—Majna—Duna-csator­na adatai. Minimális szélessége .55 méter, átlagos mélysége négy méter, $ 3300 tonnás szállítmá­nyok továbbítására képes. Űj ipari centrumok A csatornaépítés persze óriási összegekbe kerül. A Rajna-Maj­na—Duna-csatorna kilométeren­ként 16 millió márkát emészt föl. Nem csekély pénz ez, mégis va­lamivel olcsóbb, mint egy ugyan­ilyen méretű autópálya. Ahol pél­dául természetes folyóágy áll ren­delkezésre, ott a csatornaépítés az autópálya költségeinek csupán 25—35 százalékába kerül. Nem is szólva arról, hogy a karbantartá­si költségek is lényegesen ala­csonyabbak. Problémát jelent a környezet­védelem is. Még nem állapították meg egyértelműen, hogy a csa­tornaépítés miiképpen hat a kör­nyezetre Szakemberek egyetérte­nek abban, hogy a belvízi hajózás nem szennyezi a vizeket és a le­vegő elgázosításáiban messze' az országúti forgalom alatt marad. Az aggodalom inkább amiatt van, hogy a csatornázás árt a talaj vízháztartásának. Attól is tarta­nak, hogy a csatornázott folyó öntisztító tevékenysége elmarad majd a szabad vizekétől. Az op­timisták viszont azt hangoztat­ják, hogy a csatornaépítés jóté­konyan hat a talaj vízellátására, és kedvezően .befolyásolja a kli­matikus viszonyokat. A viziutakhoz természetesen kikötőkre van szükség, a kikö­tőkhöz vasúti és országúti össze­köttetésre, Ezek pedig kedvező feltételeket jelentenek az ipar­nak. Nem véletlen, hogy a már korábban megépült Majna-csator- na 1937 és 1976 között megnégy­szerezte a folyó forgalmát. Aschaffenburg és Nürnbearg kö­zött ebben az időszakban több mint 290 jelentős ipari üzem létesült. Csupán az NSZK-ban általában a vízi utak mentén há­romszor akkora az ipari tevé­kenység, mint a távol eső vidé­keken. G. I. (Következik: Egészen Záhonyig.) ­Az 1848 49-es szabadságharc értékes dokumentuma került a Baranya megyei levéltárba: báró Puchner Antal császári feldmar­sall naplója az erdélyi hadjárat­ról. Puchner volt Erdély katonai parancsnoka és ebben a minőség­ben Bem tábornok ellenfele, aki­vel váltakozó sikerű csatákat ví­vott Annak ellenére, hogy végül is alulmaradt a honvédseregek­kel szemben, a szabadságharc le­verése után megkapta a Mária Terézia rend keresztjét és a megszállt Velence kormányzójává nevezték ki. A család Baranyá­ban telepedett le. A mecseki hegyháton levő Bi­kái községben él ma a volt csá­szári hadvezér dédunokája, Puch­ner Károly nyugdíjas; ő ajándé­kozta a levéltárnak a család arc­hívumát. A legkorábbi iratok az 1650-es években, a legkésőbbiek az 1950-es években kelteződtek, azaz három évszázad eseményeit fogják át. A helytörténeti, csa­ládtörténeti és hadtörténeti szem­pontból egyaránt fontos anyagot Bezerédy Győző kutató dolgozta fel, s munkája során akadt rá a legérdekesebb dokumentumra: az erdélyi hadinaplóra. A pécsi hely- történész szerint a tábornagy naplója reálisan adja vissza az erdélyi hadjárat történetét, ter­mészetesen úgy, ahogyan a „má­sik oldalon” látták.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom