Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-09 / 107. szám

1918. májul 9. • PETŐFI NEPE • 8

„Hogy megtanuljanak játszani”

Nagy múltú amatőr együttes a Berkes Ferenc Kollégium irodalmi színpada. Országos nrilhősitő versenyek, arany és ezüst fokozatainak tulajdonosa, Ki mit tud?-győztes, nívódíjas, kétszeres kiváló együttes. 1973-tól ez

év márciusáig keveset hallattak magukról, ám — úgy tűnik — újra éled ez az immár másfél évtizede működő, kiemelkedő produkciók sorát nyújtó diákszínpad. Legutóbb — a békéscsabai országos minősítőn — ismét ezüst fokozatot nyertek.

„Itt a Berkes, hol a Berkest" csatakiéltással rontanak be a Városi Mozi1 nézőterére. Lányok, fiatalok; diákszínjátszók. Csörtet, nek dévaj-Jókedvűen, égig érő csinnadrattával. „Zúdulnak" fel a színpadra. Csiklandós, pajzán játék. Indul. Szakácsnőidomú, eladó leányzó epekedik, clngár ud- varló menekül, fenék alá kocog a szék, sír az ajtófélfa. A színpadon Bárányt Ferenc A lóvátett menyasszony című vásári komédiájának jelenetei peregnek. El- csukló nevetés. A közönség „veszi a lapot”, á poének; ez alkalommal is „bejönnek”.

Az előadás után Köves Zsuzsával, a színjátszó csoport fiatal vezetőjével beszélgetünk az együttes munkájáról, az eljövendő célokról, elképzelésekről.

— Nem könnyű az élvonalba törni. Hogy mennyi munka és küzdelem van egy-egy siker mögött, arról csak az tudna beszélni, aki „benne van", aki már csinált ilyet — kezdi mondandóját

• Próba előtt, koncentrációs gyakorlat közben.

a művészeti vezető. Nem egyszer apró-cseprő dolgokkal kell meg- küzdenünk, még a magunk háza- táján is. Hogy a munkánkat ész. reveszik-e? Sajnos, alig-alig. A jelenlegi színjátszó csoportot két iskola növendékei alkotják, de a tanár kollégák — ojctóbigr óta — talán még egyetlen próbára sem néztek be. Még a magyar szakosok sem. Szerettem volna egy olyan műsort, lírai ciklust ösz- szeállltanl — a nem kötelező, ke. vésbé Ismert versekből — amely

hasznosan egészítené ki az iskolai irodalom tananyagot. Nem mondhatom, hogy kapva kaptak rajta. Több érdeklődést, törődést várnék, már csak a gyerekek miatt is. Vajon tudják-e, hogy az irodalmi színpadnak az elkövetkező két hétben hat előadása lesz?

Nagyfokú kötöttség ez a gyere, keknek, de közösségformáló erő is. Három vagy négy szlnpadta- gunk javított félév óta a tanulmányi eredményén. Lényeges,

hogy a színpadi munka valamilyen módon kapcsolódjon az iskolai tananyaghoz. A próbákat például színháztörténeti, elméleti foglalkozásokkal egészíthetjük ki. Legutóbb a görög drámáról volt szó, a következő témánk pedig az Erzsébet-korl színjátszás lesz. A foglalkozások egyébként nyitottak; ezekre bárki bejöhet. Az Iskolához kapcsolódva még egy gondolat. Nem akarunk kifejezetten ünnepi műsorbrigáddá válni. Nem becsülöm lé a szép és színvonalas ünnepi összeállítások jelentőségét, de ezek — jellegüknél fogva — könnyen elveszik a gye. rekek játékkedvét, Hogy ezt elkerüljük, osztott színpaddal, vagy utánpótláscsoporttal fogunk valóra váltani. A fő cél azonban, hogy ezek a gyerekek színházat értő, Irodalomszerető felnőttekké váljanak. Hogy megtanuljanak játszani, — amint József Attila Irta híres versében.

•

Előadás után az Izgalom, a színpadi festék nyoma még az arcukon. „Cslvltelnek", egymás szavába vágva. — Már megint elnyelj tél néhány szót! — Ugyani be vagyuk rekedvel — Ne siessI Ma. tek óra lesz! — Zsuzsa néni, nem lehetne kicsit később menni?

Lányok, fiatalok, diákok: közös örömükre, a szépet kedvelők.

9 A lóvátett menyasszony próbáján, (Méhest Sva (elvételei)

Posváncs Etelka

Közönségszervezés, közönségszervezők

A szabad szombattal háromnapos munkaszünet előtt mindenki siet haza, a hobbira, a boltba, a gyerekért, a fodrászhoz, ta. karit, autót tisztogat, utazik. Minél ho&szabb az ünnep, annál több a tennivaló.

Teremtett lélekre sem számítottam április 28-án a kecskeméti közönségszervezők szokásos havi tájékoztatóján. Ki ül be pénteken délután a csalogató tavaszi időben a Megyei Művelődési Központ 'művészklubjába? Ki kíván, esi arra, mi látható, hallható májusban?

Havonta egyszer

Csalódtam! A szokott kezdési időre megtelt a helyiség. Jó ismerősként köszöntötték egymást az érkezők. Különféle érdeklődé- sűek, de itt gyorsan megtalálták a közös nyelvet. Oláh István, egykor a Hírős Együttesben táncolt, Kerekes Magda könyvtáros fontos kulturális kezdeményezések áldozatkész segítője, Rozgonyt Gáborné, a megyeszékhely egyik legtapasztaltabb közönségszervezője, Túri József, a Magyar- Szovjet Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetben toboroz híveket értékes műsorokhoz. Ritkán hiányzik Komáromi Ottilia (megyei gyermekvédő otthon), Kiss Lajos (Helvéciái Állami Gazdaság), Mó- nus Erzsébet (megyei KÖJÁL).

Havonta átlagosan negyvenen- ötvenen gyűlnek össze, hogy fel- készülten tarthassák az intézmény és munkatársaik között a kapcso. latot. Nevetve újságolta valaki: „egyszer-kétszer elmaradtam, addig unszoltak kollégáim, amíg külön bejöttem, ml Is lesz, hpgy is lesz”.

Nehezen talál olyan helyet Vu- Jovics Zoltán csoportvezető, ahol senkinek sem fordít hátat. Szóban egészíti ki a szétosztott írásos propaganda kiadványok Információit. Elmondja, hogy hol, mikor szerepelt a kunszentmlk- lósl népdalkör, miért érdemes

meghallgatni. Néhány szóval bemutatja a Pécsi Balett új műsorát, felhívja a figyelmet a Népszínház vendégjátékára, a zalaegerszegi Irodalmi színpadra.

Ki-ki elmondhatja

Tájékoztatója után biztatás nélkül is kérdeznek a közönségszer. vezők. Kik lépnek fel a divatbemutatón? Mikor kezdik a színházjegyek árusítását? Biztosan megtartják az operaelőadást? Kapunk-e szórólapokat?

Általában kielégítő a válasz, elvétve fordul elő, hogy a szervezők sem ismerik eléggé a szín. házi műsort. Ígérik, utánanéznek, telefonon közlik a tudnivalókat. Érdeklődésben, jó akaratban, kritikai megjegyzésekben nincs hiány, ezért nem hallgathatott az újságíró sem az apróbb szépséghibáról.

Az összejöveteleket akkor is hasznosnak mondanám, ha csupán a kulturális intézmény és aktíváinak praktikus találkozója lenne. Régóta több ennél és még több lehet.

A szakmai tapasztalatcsere fóruma, alkalom a rendezvények fogadtatásának mérésére, megismerésére. Kl-ki elmondhatja, hogy miként végzi eléggé nem becsülhető társadalmi megbízatását, milyen a közönségvisszhang.

Életforma-változtatók

Cserni Jánosné, a RÖV1XÖT osztályvezetője például ebédszünet! beszélgetéseket hallgatva gondolt először arra, hogy valamit csinálni kellene, Sokan nem tudnak mihez kezdeni szabad Idejükkel: milyen volt a krimi a tévében, ki-ki kinek udvarol, a foci, ezek voltak a témák. Mióta ő a „szabad idő tanácsos”, amióta tudnak az MMR-rendezvé- nyekről, amióta rábeszélte őket .erre-arra, amióta a meghívók kikerülnek a faliújságra, el-eljárnak az előadásokra, élménybeszá. mólókra, filmklubba.

Kasza Dezső, a MÁV-tól az ismeretterjesztő előadások hírverője. Az olyan rendezvényeket sürgeti, ahol vitatkozhatnak az emberek.

Kisebb vihar fenyeget, amikor a Mikroszkóp Színpad legutóbbi vendégjátékára terelődik a szó. Sokan az igényelt jegy felét-haf- madát kapták. Kifogásolják, miért árultak a pénztárnál is, ha a szervezőknek sem jutott elég. A vita révén tisztázódnak az ellentétek, a javaslatok hozzájárulnak a jegyelosztás további javításához.

Igazi közművelők

Szinte észrevétlenül jutottunk el a napi művelődéspolitikához. Elvekről, törekvésekről esik szó. A közönségszervezők már nem kizárólag az eladott jegyekben mérik a hatást. Bántja, bosszantja őket, ha fél házzal mennek színvonalas műsorok. Több segítséget várnak a kulturális intézményektől, jobb műsorpolltlkát a közömbösök bevonásához. Többük szerint egyik-másik intézmény nem jól mérte fel a közönség Igényeit. Többen a szocialista brigádokat emlegetik, jó példákra hivatkoznak. Megegyeznek abban, hogy eléggé nehéz kimozdítani az embereket. Így panaszkodik valaki: „Elszokjunk egymástól."

A közönségszervezőket aligha érheti ez a kritika. Másfél órás beszélgetés, vita után ment kl-kl dolgára, senki sem sajánlta a mind drágább időt.

Miért csinálják? Ajándékért? Kaptak, köszönik. Többet jelent számukra, ha egy-egy általuk ajánlott műsor után valaki megszorítja a kezüket; megérte.

Szerepük, fontosságuk állandóan növekszik.

Helial Nándor

Obolony - az építészek kedvence

Egy szovjet nevelőnő

Hét autópálya vezet Kljevbe. A turistákat két légikikötő, vasúti pályaudvar és autóbusz-pályaudvarok fogadják. Ám érkezzen az utas bármely Irányból *a szemébe tűnnek az úij lakónegyedek sokemeletes, fehér házal.

Ukrajna fővárosa minden évben egész városokkal növekszik — mondja Vlagyimir Guszev, a kijevi városi tanács vb-tltkára. .— Évente 22—23 ezer lakást épl-' tűnk. 1941-ben Kijev lakásalapja 6,3 millió négyzetméter volt, ma 28 millió. Ezer lakosra számítva majdnem kétszer annyi lakás épül, mint New Yorkban, Párizsban vagy Rómában. Minden 20. percben új lakás, naponta pedig 80 lakóépület építéséhez kezdenek,

Nem is olyan régen még a Dnyeper jobb- oldalán messze ellátott a szem az ántéri rétre, a napfényben csillogó tavakra és csatornákra. Napjainkban már Itt emelkedik'az új kerület — Obolony. A tizedik ötéves terv (1976 —1980) végére már 180 ezer városlakó él a Dnyeper közvetlen közelében. A folyók vizétől és a Puscsa-Vigyica északról ide húzódó erdőségeinek illatától friss levegő szinte üdülőkörnyezetet teremt itt.

Obolony az építészek kedvence. Űj és új -megoldásokat keresnek a szépség és a kényelem harmonikus összeegyeztetésére.

A Dnyeper eme partszakasza Obolony központja lesz. Hang- versenyterem, úttörőpalota, filmszínház, szolgáltatóház, áruház, önkiszolgáló ABC, bútorszalon, cipőáruház kap Itt helyet. Idővel pedig elkészül a metró állomása Is. Az épületek egyedi tervezésű- ék. s megoldásukban olyanok, mintha egyenesen a Dnyeper- part festői környezetéből nőttek volna ki.

Kijev persze nemcsak lakásokkal gyarapodik. Nemrég fejeződött be a köztársaság legnagyobb, 1000 személyes gyógyító központjának a tervezése. A híres kaukázusi gyógyüdülőhely — Klszlo- vodszk mintájára — különleges iszap- és vízgyógyintézetet hoznak létre, Központjává 12 emeletes klinika lesz. Az általános iszap- és balneológiái Intézetben medencék, gyógytorna-szobák, fizikoterápiái osztály találhatók. Ide utalják majd be a szív- és érrendszeri megbetegedésekben, mozgásszervi és periférikus Ideg- rendszeri megbetegedésekben szenvedőket. A gyógyközpont építését ebben az ötéves tervben kezdik meg. (BUDAPRESS—APN)

A barátságot, akár a növényeket, gondozni, ápolni- kel), hogy szüntelenül új és új virágokkal, gyümölcsökkel örvendeztessen bennünket.

Hogyan gondozzák, hogyan erősítik a két nép közötti barátságot egy szovjet Iskolában? Erről beszélgettünk Ljubov Alek- szejevna Alekszinával, a moszkvai 14S. számú Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola Igazgatóhelyettesével,- aki egy diákokból és nevelőkből álló küldöttség vezetőjeként két hétig tartózkodott megyénkben.

— Hogyan került sor erre a látogatásra?

— Iskolánkban tudatos Internacionalista nevelés' folyik, így a nemzetközi kapcsolataink Is sokszálúak: több testvérország intézményével állunk összeköttetésben, és gyakran fordulnak meg nálunk különböző küldöttségek. Az azonban mindig különleges alkalom, ha Magyarországról érkeznek hozzánk vendégek. A magyar1—szovjet barátságnak ugyanis különösen erős gyökerei, régi hagyományai vannak nálunk. Hogy ezt példával is érzékeltessem: iskolánk kollektíván tagja a Magyar—Szovjét Baráti Társaságnak. Kapcsolatainknak azonban új fejezete kezdődött négy évvel ezelőtt, amikor egy véletlen folytán összetalálkoztunk a kecskeméti szakmunkásképző intézet nevelőivel és diákjaival. Azóta az egymás iránti érdeklődésnek számtalan új formája alakult ki. Például mi is megünnepeljük a magyar nép nemzeti ünnepelt. Március lS-én és 21-én díszbe öltözik iskolánk épülete: a vörös lobogó mellett ott vannak ilyenkor a 'háromszínű zászlók Is. Ünnepi gyűlést tartunk, amelyen beszámoló hangzik el a magyar nép legújabb eredményeiről A két Intézmény nevelői és diákjai rendszeresen találkoznak: egyik évben a kecskemétiek látogatnak Moszkvába, a másik évben ml jövünk el hozzájuk. Most vagyunk itt másodszor.

— Készülnek egy-egy ilyen útra?

— Szinte egész éven keresztül. A tanulmányi előmeneteltől Is függ, hogy ki kap helyet az utazók csoportjában. Külön vetélkedőket Is rendezünk, s a legjobbak Jöhetnek, Az otthonmaradók persze nagy érdeklődéssel kísérik utunkat. Legalább harminc levelet hoztunk most Is tőlük. Nagyon várják a válaszokat.

— Milyen élményekkel térnek vissza hazájukba?

— Ezeket hosszasan sorolhatnám. A kecskemétin kívül a kiskunfélegyházi, a kiskunhalasi és a kalocsai szakmunkásképző intézetben is szeretettel és gazdag programmal fogadtak minket. A kalocsai tanulóktól például kedves ajándékot kaptunk: olyan porcelánból készült plaketteket, melyekbe a találkozásunk napját is beleégették a, diákok.

— Tudomásom szerint a szakmunkásképző intézetek tanműhelyeiben és néhány termelő üzemben is megfordultak. Mint nevelő, hogyan ítéli meg a fiatal magyar szakmunkások képzettségét, magatartását?

— Azt hiszem, hogy az egyre javuló életkörülmények jó hatás- sál vannak a fiatalok munkaerkölcsére. Az egyik Iskola szebb, mint a másik, az egyik jobban felszerelt, mint a másik; s szinte mindenütt ott láttuk a tanulók kezenyomát is. És hogy olyan szépek az Iskoláik, ahhoz ők maguk Is hozzájárultak a munkájukkal, mégpedig nem Is akárhogyan. Kalocsán láttunk egy szép tornatermet, amelynek az ablakait rácsok védték. Nos, ezeket a védőrácsokat a diákok készítették — s szinte művészi Igénnyel, ügyességgel. Kéthetes utunknak számomra ez az egyik legmelengetőbb élménye, hogy láttam a magyar fiatalok életkedvét, alkotóerejét Ez tiszteletet ébreszt bennünk, s tovább erősíti barátságunkat

K. J.

Ajándék a zenekedvelőknek: egy megkerült Mozart kézirat

# Íme, az eredeti, kézzel irt Mozart-mű egy oldala.

Rendkívül becses, értékes kiadvánnyal ajándékozta meg a muzsikát szerető közönséget a Zenemű Kiadó Vállalat. A napokban hagyta el a nyomdát az a nagyformátumú, Ízlésesen szerkesztett kötet, amely Mozart Praeludium című művinek ha: sonmás kiadását tartalmazza. A vászonkötésben megjelent műhöz Sulyok Imre irt előszót magyar, német és angol nyelven. (A szerző zeneszerző, orgonaművész és zene pedagógus, Kodály Zoltán tanítványa volt a zeneművészeti főiskolán, majd később a Magyar Rádió és a Zenemű Kiadó munkatársaként dolgozott.)

Megtudjuk az érdekes előszóból, hogy a most előkerült és közrebocsátott valóságos kincset érő kézirat Schulek Vilmos múlt századi szemész professzor, a kiváló akadémikus hagyatékából

PRABLl'DIl'M

• A tökéletesebb olvasás kedvéért a művet átírták.

iratgyűjtők voltak, így kerülhetett a nevezetet Mozart-mű is a tulajdonukba. Később Luise kisasszony férjhezment ahhoz a Carlo Weberhez, aki ugyancsak Liszt Ferenc barátja volt. Oh többször jártak Budapesten, eőt a Járj itt is halt meg a rokonainál, 29Ié-ben. Ez a pesti rokon Fuschs Rudolf nagykereskedő, akinek Melánia nevű lánya tehetséges zongorista volt. öt vette Jeleségül a nemzetközileg is elismert Schulek Vilmos, a már . említett tudós-projesszor. (Egyébként ő maga is komponált és remeKül zongorázott.) Az akadémikus még a század elején meghalt és a hagyatékában hátramaradt iratai között „bújt meg** az értékes lelet, amit most Sulyok Imre a nagy nyilvánosság elé tárt.

V, M.

származik. A zenetörténetileg fontos lelet hitelességét dr, Wolfgang Plath zenetudós és zene- történész állapította meg.

A halhatatlan zeneszerzőnek ez az eddig ismeretlen műve ugyancsak regényes utat járt be. A zongorára irt preludium eredeti kézirata barna tintával Íródott és rajta egy dedikáctó is található, Ebből kiderül, hogy annak idején a múlt század közepén Castilione nevű báró ajándékozta egy Luise Branca nevű kisasz- szo^ynak. S az is kiderül, hogy a sokáig nevezetes Branca csatád háza Milánóban a művészek és művészetbarátok gyakori találkozóhelye volt. A család négy leánya Rossinitál tanult zenét, és valamennyiöjüket kőzetről ismerte az akkor már vilóghirű Liszt Ferenc is. Mivel a Branca lányok lelkes és szorgalmas két-