Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

978. május 7. • PETŐFI NÉPE • 3 Napközben Szeremlén I A foíjgalom kikerüli, idegen ritkán téved errefelé. Az ideva­lósiak java része is aludni, pihen­ni tér haza. Napközben szinte kizárólag az öregeké és a gye­rekeké a község. □ □ □ Fekete szoknyás asszonyok vete- ményeznek a kertekben, csirkék kapirgálnak, öreg ladikok várják útrakészen a vízreböcsátás ün­nepi pillanatát. — A krumplit már elvetettük, így ennyire kint is van a föld­ből — mutatja kézzel a növe­kedést Guti Sándor, téesz-nyug- díjas. Most a kukoricát vetjük. — Most kinek a földjét műve­li? — Az anyósomét, mivel én nem vettem ki a háztájimat, in­kább terményt kérek érte. A nyugdíjam is szép, 1764 forint. A kertben megterem egy kis borsó, hagyma, zöldség. A luga­som tele szőlővel. Tavaly majd­nem hétszáz liter bort szüretel­tem. Sanyi bácsi Aradon született, 1933-ban települt Szeremlére. So­kat dolgozott, most sem pihen, A- házban nem találja a helyét. Veteget, kapálgat, megnyesi a fákat, kimossa a hordókat. Dél­ben meleg étellel várják az asz- szonyok: az anyósa és a fele­sége. Bableves lesz, disznóbőrrel. Jószágot nem tartanak, a húst boltban veszik. Hetente kétszer tart nyitva az üzlet, még birkát is mérnek. — Mindenem megvan, még té­vém is. Mi mást kívánhatnék? Gyerekünk nincs. Háromból nem maradt egy sem. □ □ □ Egy időben a községet is ha­sonló sors fenyegette. A város­ba költözőkkel együtt, mintha az élet is kihalt volna. Pedig Sze- remle az írott emlékek tanúsá­ga szerint 900 éves település. Nyolc éve megállt a vándor­lási hullám. Azóta a falu magá­hoz tért, megfiatalodott. Évente 8—10 új házat építenek, a régie­két' is'átalakítják. Az itt élők <«3!ama'll820'és a falu éVeftte- 30 újszülött szeremleivel gyarapo­dik. A halászat mint mesterség kihalt. Ma már időtöltésből, szó­rakozásból horgásznak. Ipar nincs, de a megélhetés nem je­lent gondot. Helyben a szövet­kezet és az erdészet ad munkát, a bejárókat tíz perc alatt repí­ti a busz Bajára. Jól keresnek az emberek és ez látszik a házak külsején. Lát­szik a megtakarított összegek te­kintélyes nagyságán is. A helyi takarékszövetkezet betétállomá­nya meghaladja a hatmilliót, pe­dig sokan a bajai OTP-re bíz­zák a pénzüket. — Minden évben egymillióval nő a befizetés — mondja Kovács Ferencné pénztáros. — Kölcsönt is adunk építkezésre, áruvásár­lásra, jelenleg csaknem egymil­lióval tartozik a falu. Eddig öt- venen vásároltak autót és nyol- can-tízen várnak kiutalásra. Il­letve többen, hiszen jó néhányan fizették be az előleget. — Doktor úr, elnézést — esik be a körzeti rendelő ajtaján egy bukósisakos fiatalember — fél órája nagyon fáj a vesém. — Vegye le a zakóját — in­tézkedik dr. Varga József. A vizsgálat megnyugtató ered­ménnyel zárul. A fiú megfázott, bizonyára a motoron, mindjárt A munka m#tegfl ] kezébe is nyomják az Algopyrint. Megkönnyebbülten távozik. A ké­zigyógyszertár nagy segítség a betegeknek. Milyen bajokkal, panaszokkal fordulnak legsűrűbben orvoshoz a szeremleiek? — A lápos, mocsaras terület és a régi, rosszul szigetelt házak velejárója az asztmás megbete­gedés. Ezen sokat javított az új lakóházak építése és a betegek szakszerű gondozása. Sajnos, a víz miatt sok a gyomorhurutos gyerek. Egyetlen artézi kút két- ezer emberre kevés. Az utóbbi időben nálunk is emelkedett a szívbántalmak és a magas vér­nyomásos betegek száma. Baranyi Józsefné körzeti ápo­lónő és Bárdos Jánosné orvos­írnok elégedetlenek a kereskedel­mi ellátással. Nincs zöldségbolt, tejtermékből szegényes a válasz­ték. Horváth Ilona védőnő büsz­kén említi, hogy a faluban 18 éve nem volt csecsemőhalandó­ság, a babák gyönyörűek, sok van belőlük, ezért nagyon kelle­ne bölcsőde, játszótér. □ □ □ A két vegyesbolt sem tesz ki egy rendeset, napközben ezeket is bezárják. Reggel szétkapkod­ják a tejet, kenyeret, később ki jön sóért, paprikáért, konzervért? Mást meg nem tudnak kínálni. A falatozónak nevezett üzletben csak inni lehet. — A rövidital nem megy, csak a sör — tájékoztat a pult mö­gül Tóth Zoltánná. — A hét vé­gén focimeccs volt, kimértünk hat héfstot. és 'ezénfétür megltfak ha tvan ládával, i j , A fiatalasszony azelőtt a fod­rászüzletben dolgozott. ,,Ott nincs 'mit csinálni. — mondja nevetve —, egy hét alatt .megnyírom’ az egész falut.” Az élelmiszerbolt ajtaján lakat lóg, a kirakaton nagybetűs fel­irat: „Fogyasszon több tejet és tejterméket.” — Kevés tejet fogyasztanak a gyerekek — kapcsolódik a témá­hoz Dibusz Gyula iskolaigazgató. — A napköziben is azt fogadják el, amit otthon megszoktak. Az épület nem iskolának ké­szült, nagygazda házából alakí­tották át. Néhány éve sok pénzt költöttek a felújítására, a tan­termek mérete és világítása így sem a legjobb. A száznyolcvan tanuló átlaga jó. erős közepes. Az idén minden nyolcadikos je­lentkezett továbbtanulásra. Kö­zépiskolákba, szakmunkásképző­be. □ □ □ — Te mit tanultál ma? Frü'hwirth Jóska, első osztá­lyos, lángoló arccal, de hatalmas önérzettel vágja ki: — Mindent. Számtant, olvasást, környezetet Jóska büszke és boldog. Már húszig tud számolni. Teleki Zsu­zsi is ragyog, kapott egy piros Egyenblúz a légikisasszonyoknak • Guti Sándor bácsi. (Fényképezte: Radó Gyula) pontot. Jól oldotta meg a szám­tanleckéjét Neki most ez a nap legfontosabb eseménye. Farkas István né postai segéd­tiszt sem ül tétlenül, i Levelek jönnek és mennek a világ min­den részébe. A faluba 77-féle lap jár, hetente 560 lottószelvény fogy. Mozielőadás két hónapja nincs. A gépész megbetegedett, utódot nehéz találni. A fiatalok a klub hiányát fájlalják. A művelődési ház inkább riaszt, mint vonz. Rideg, nyirkos hodály, amelyet a fiatal-Kiss Dénes igazgató'nem képesr élettel^ 'rhegtölterii. 1 Ahhoz szegéiiyek, hö'gyn3000-ii400Ö 'forin­tot fizessenek egy műsoros estért, ahhoz meg kevés a fiatal, hogy az ő produkciójukra lehessen támaszkodni. Annyit már elér­tek. hogy ami a község múltjá­ból még menthető, abból falu­múzeumot létesítettek. Az épület sajnos elég rozoga, az anyag is szegényes. Főleg az hiányzik be­lőle. ami Szeremlére a legjellem­zőbb: a szövőszék és a rajta ké­szített szőttesek, viseletek. Az otthoni szövőszékeken még dolgoznak az asszonyok, bár Porkoláb Éva néni híres négy ny.üstös, léces, bordás mintáival már nem bajlódnak. Az úgyneve­zett „pamuksóti” sem. járja, nincs hozzá fonal. □ □ □ Évente 120 ezer forintot költ- hetünk községfejlesztésre — oszt­ja meg gondjait Elek István ta­nácselnök — egy kilométer jár­dának sem elég. A törpevízmű tízmillió forint, végre kaptunk ÉHÉ jtfMfl rá támogatást, ezzel újabb bo­nyodalmak támadtak. Lépéshát­rányban vagyunk, idáig minden pénz ráment a járdaépítésre, most törhetjük a fejünket, hová vezessük a vizet? Az utcák kes­kenyek. A KÖJÁL nem engedi a szennyvízcsatornához közel, a DAV a villanyoszlopok sorába nem ereszt, a RPM nem adja az útpadkát. Marad a kövesút kö­zepe. Törjük fel, amit eddig építettünk? Régóta ismeretes, hogy a ba­jai járásban itt a legrosszabb az ivóvíz, mégis húzódótt-halaszto- dott a megoldás. Nagy kár. Mint­ha enélkül nem lenne épp elég bajuk a község mostani vezetői­nek. Az iskola csak átmenetileg fogadható el. A nők bölcsődét és zöldségboltot sürgetnek. A mű­velődési ház ideiglenes engedély­ivel működik, a .kulturális élet fellendítésére alkalmatlan. A szövés most megy, de az asszo­nyok nem a népművészeti ha­gyományokat folytatják — piac­ra dolgoznak. — Mit gondol, mi lesz ennek a szép. ősi településnek a sor­sa? Képes lesz továbblépni, meg­őrizni, illetve gyarapítani az ér­tékeit? — Bizonyos dolgok eltűnnek, például a kenderfeldolgozás, má­sok új erőre kapnak. Újból di­vatba jött a menyasszonyok „el­árverezése”. Ez 40—50 ezer fo­rintos bevételt jelent és az aján­dékok sem lebecsülendők. Mosó­gép. konyhabútor, hűtőszekrény. Vagy a fonóbajárás is teljesen megszűnt, viszont erősen tartja .ipagát a hupogás. Ái^tólag ősi, pogány szokás. Leánykéréskor a vőlegény barátai- vödrökkel, bo­tokkal verik a kerítést,' Huipog- nak. Hogy elűzzék a rossz szel­lemeket a fiatalok feje föLül. Ehhez a bajai üzemek is hoz­zájárulhatnának. Több mint 400 szeremlei dolgozik náluk és egy fillért sem adnak a falunak. Pe­dig a bajai munkások gyerekei Szeremlén járnak óvodába, is­kolába. a községi járdát koptat­ják. Szüleik itt vásárolnak be, itt keresnének kikapcsolódást, szórakozást. Rebesgetik, hogy _ Szeremlére nagy jövő vár: üdülőteleppé ala­kítják. A távlati városrendezési tervek között hétvégi házak, horgásztanyák építése is szerepel. Ide járnának pihenni, erőt gyűj­teni a bajaiak is. A táj, a kör­nyék alkalmas erre. Hogy mi­kor valósul meg? Ezt nem tudja senki. De az elgondolás nem rossz. Üdülőfaluként tovább épí­tené, sokak javára kamatoztat­ná az ősi települést. Vadas Zsuzsa • A XI. kongresszus óta el­telt időszak munkájának és ered­ményeinek mérlegét vonta meg a közelmúltban tartott ülésén az MSZMP Központi Bizottsága. Az elfogadott határozat azóta is­mertté vált a sajtón keresztül is az ország közvéleménye előtt, s ezekben a hetekben alaposabban is elemzik, megtárgyalják a kü­lönböző pártfórümokoji egészen az alapszervezetekig. Legutóbb a megyei pártbizottság tűzte napi­rendjére az erről szóló tájékozta­tót, ami egyúttal alkalom volt a megye politikai vezető testületé számára, hogy a határozat tük­rében vizsgálja meg a területére is vonatkozó fontos megállapí­tásokat és belőlük következő feladatokat. Lényegében össze­csengenek ezek a megyei pártbi­zottság év eleji, január 31-i ülé­sének értékelésével, amikor is áz 1975 februári megyei pártérte­kezlet határozatainak végrehajtá­sát elemezte és vitatta meg a testület. A Központi Bizottság által végzett felmérés munkájában a központi és területi pártszervek mellett részt vettek a társadalmi és tömegszenvezetek. a miniszté­riumok. tudományos és egyéb szakterületek. Mindez lehetővé tette a reális helyzet feltárását, az ország nemzetközi, belpoliti­kai — ezen belül társadalmi, gazdasági, szociálpolitikai és mű­velődési — valós állapotának megismerését. A fő következteté­sek közül első helyen említendő, hogy a XI. kongresszus határoza­tai kiállták az élet próbáját, no­ha a világgazdasági helyzetnek számunkra is kedvezőtlen válto­zásai és a nemzetközi ideológiai harc élesedése miatt a szocialista építőmunka feltételei nehezebbé váltak. Az ország népe jól fo­gadta a kongresszus határozatait és a programnyilatkozatot, tét-. tekkel támogatja és eredményes munkájával megoldja a szocializ­mus építésének soron levő és táv­lati feladatait Minden szükséges feltétel adott, illetve folyamato­san megteremthető ahhoz, hogy a kongresszus határozatait idő­arányosan jó eredményekkel megvalósítsuk. • A legfőbb feladat most a párt * eddigi irányvonalát kö­vetve a végrehajtás további ja­vítása minden területen és min­den szinten. Az eddiginél is na­gyobb gondot kell fordítani a végrehajtás megszervezésére és az éhhez szükséges személyi feltételek megteremtésére. A határozatban jelentős teret kaptak a vezetés és demokratiz­mus kérdései. Mindezt indokol­ja, hogy a nagyobb feladatok magasabb követelményeket tá­masztanak az irányító munká­ban. A színvonal emelése érde­kében meg kell szüntetni az in­dokolatlan párhuzamosságokat, a felesleges bürokratikus kötöttsé­geket, a túlszabályozottságot A szocialista demokrácia társadal­munk lényegi vonása. Észrevehe­tő előrelépés történt a kongresz- szus óta mind az állami életben, mind a tanácsoknál, a társadal­mi és tömegszervezeteknél, az üzemekben, a szövetkezetekben lakóterületen. Fokozódott a dol­gozók politikai aktivitása és a lakosság tevékenyen veszi ki ré­szét a közügyek intézéséből. A tennivaló most, hogy a megle­vő kereteket még inkább meg­töltsük tartalommal. Az ország népe és megyénk lakossága, is növekvő mértékben foglalkozik a gazdasági építő­munka kérdéseivel. Egyre inkább érti és elfogadja azt a követel­ményt, amely az intenzív fejlő­désre való áttérés és a változó világpiac körülményeihez , való alkalmazkodás, az energiagazdál­kodás, az exportigényekkel való lépéstartás bonyolult feladatai jelentenek számunkra. A határo­zat annak az általános nézetnek adott kifejezést, s ez kapott hangsúlyt a megyei pártbizottsá­gi ülésen is, többet kell tenni a hatékonyság gyorsabb kibonta­koztatása, a termelési szerkezet korszerűsítése, az ésszerű mun­kaerő-gazdálkodás és a gépek jobb kihasználása érdekében. • Felmérte és rögzítette a ha­tározat az életszínvonalbeli és szociálpolitikai helyzetképet is, mérlegelve a reális előbbrejutás feltételeit, a leginkább feszítő kérdésekben. Több központi szo­ciálpolitikai intézkedés a terv­időszak második felében kerül­het sorra. Ilyen tervezett in­tézkedés, hogy az V. ötéves terv hátralevő éveiben gazdasági le­hetőségeinkkel összhangban emelni kell az alacsony nyugdí­jakat, a hároifi- és többgyerme­kes családok családi pótlékát. A lakáskérdés változatlanul legna­gyobb társadalompolitikai prob­lémánk. Bár a tervidőszak első két évében a tervezettnél több lakás épült az országban, mégis nőtt a lakásigénylők száma. Ez a helyzet megyénkben is, külö­nösen a városokban. A Központi Bizottság elhatározása szerint a lakáshoz jutás jelenlegi formái­nak áttekintésével, felülvizsgála­tával 'újabb és jobb lehetőségeket kell keresni. annak igazságosab­bá tételére. Több más. a lakás­építést is segítő, a társadalmi visszásságokat visszaszorító in­tézkedésekre utaló megállapítás mellett ez is találkozik a dolgo­zók helyeslő véleményével. Érdeklődést váltott ki a hatá­rozatnák a szocializmust építő munka emberi oldalával, a ká­derhelyzettel és utánpótlással foglalkozó része is. amelynek egyik lényeges követelménye: következetesen érvényt kell sze­rezni annak az elvnek, hogy el­sődleges a társadalom érdeke, s az értékelés mércéje a végzett munka eredménye kell legyen. Az eddiginél céltudatosabban kell foglalkozni az új káderek nevelésével, amely az eddiginél nagyabb tervszerűséget, áttekin­tést. objektív kiválasztást is igé­nyel. • A párt vezető szerepének erősítése, irányító munkájának további javítása fejlődésünk alap- feltétele. A párt — társadalmunk elismert vezető ereje — megala­kulása óta folytatott harcával, az egész nép becsületes szolgálatá­val nyerte el párton kívüli szö­vetségesei, a dolgozók millióinak támogatását. Ez a szolgálat ve­zérli a jövőben is a kommunis­ták tevékenységét. Ezt erősítette most a valósáig teljes feltárásá­ra irányuló önkritikus vizsgálat is, amely az eredmények mel­lett nyíltan 'beszél a gondokról és fogyatékosságokról. így erősítve tovább a bizalmat a vezetés és a lakosság között. Százötven éve született a Vöröskereszt megalapítója • A Fákon kalocsai gyárában az idén 84 millió forintot meghaladó értékű blúz, pizsama és férfiing elkészítése a feladat. Az év elején nagy lendülettel fogtak munkához, s három hónap alatt csaknem hu­szonkét milliós értékű termelést teljesítettek. Ott jártunkkor éppen a MALÉV megrendelésére dolgozott az egyik blúzgyártó szalag. Össze­sen háromezer rövid, illetve hosszú ujjú, csinos egyenblúzt varrnak Kalocsán a légikisaszonyok részére. (Méhes! Éva felvétele) „... a szerencsétlenségek áldo­zatainak a T- nemzeti hovatarto­zástól függetlenül történő — meg­segítését sokan az emberi szolida­ritás diktálta kötelezettségnek te­kintik, mások keresztényi könyö- rületesség diktálta kötelezettség­nek: bármilyen néven nevezzék is, valamennyien elismerik, hogy kötelezettség”, — így ír a század­fordulón emláki rajtabai n Henry Dunant, a Vöröskereszt megala­pítója. Ki volt Henry Dunant és mi­lyen életút vezetett el odáig, hogy ezeket a sorokat megfogalmaz­hassa? Családja régi, jómódú gen­fi polgárcsalád. Apja részt vett az árvákat segélyező jótékony- sági szervezet munkájában, és felesége együttműködött férjével ebben. A fiatalember tehát már gyerekkorában találkozott a má­sokon segítés, a könvörületesség, a jótékonyság fogalmával. Alig 18 éves, amikor így ír: „Fokozato­san megismerkedtem a szeren­csétlenséggel és a nyomorral a homályos, piszkos utcákon, a kunyhókban. Első ízben . ébred­tem rá arra, hogy az ember egye­dül tehetetlen ennyi szerencsét­lenséggel szemben, s a legkisebb enyhülést is csak akkor kaphatja, ha xaz ellen az irtózatos szegény­ség ellen az egész világ össze­fog.” Korán meggyőződésévé vált tehát, hogy szükség van a népek közötti barátságra és harmóniára. Egy évtizeddel később a vélet­len folytán közvetlen szemlélője annak, amikor IH. Napóleon Há­lát, az „Alpoktól az Adriáig ter­jedő szabad országgá” akarja ten­ni. 1859. június 24-én a solferinói csata időpontjában Dunant Itáliá­ban tartózkodik egyszerű turista­ként. Megrázó élményeit a „Sol­ferinói emlék” című könyvébe» örökíti meg, amelyet 1862-ben Genfben ad ki. Könyve világszerte hagy vissz­hangot váltott ki. Dunant ebben így foglalta össze szándékát: „Minden civilizált nemzet fogad­jon el nemzetközi és sérthetetlen elvet, amelynek biztosítására és megőrzésére egy olyan egyezmény szolgálna, amelyet a kormányok egymás között kötnének, meg. Ez védelmet jelentene minden olyan hivatalos és nem hivatalos sze­mély számára, alá a háború ál­dozatainak ápolására vállalkozik.” Elsőként Genf, a szülőváros állt ki az író mellett és vált a mozgalom központjává. A Genfi Népjóléti Társaság bizottságot je­lölt ki a .jharooló csapatok mellé önkéntes orvosi testület csatolása” kérdésben. A genfi bizottság ha­tározta el, hogy 1863. október 26-ára nemzetközi konferenciát hív össze Dunant javaslatának megvalósítására. Felkérte a kor­mányokat, küldjék el képviselői­ket. Egyidejűleg a Berlinben tar­tózkodó Dunant is levelet inté­zett az európai kormányok had­ügyi és külügyminisztereihez. Szorgalmazta nemzeti bizottságok felállítását az európai fővárosok­ban. Javasolta, mondják ki, hogy semlegességet élveznek a hadse­regnél állományban levő egész­ségügyi dolgozók, valamint az őket segítő önkéntesek. Ugyan­csak javasolta, hogy háború ide­jén a kormányok könnyítsék meg a társaságok által felajánlott segélynek és személyzetnek a há­ború sújtotta országba történő szállítását. Meg kell határozni — hangsúlyozta —, hogy miként le­het a nagyhatalmak konfliktu­sában a leghatásosabb módon se­gélyt nyújtani mindkét fél kato­náinak, tisztán humanitárius ala­pon. A nemzetközi konferencia ered­ménnyel működött. Határozatokat szavazott meg sebesülteket segé­lyező bizottságok megalakítására. Egy év alatt 15 országban ala­kult ilyen bizottság. Egy évvel később, 1864, augusz­tus 8-án ült össze ugyancsak Genfben az a konferencia, ame- ■ lyen már 16 ország kormányának képviselője vett részt, s amelyen a Genfi Egyezmény néven ismert okmányt aláírták, létrehozták. Az egyezmény a háborúk során meg­sebesült katonák biztonságáról in­tézkedik. Dunant ezzel legfőbb álmát megvalósítva látta, nem hagyta azonban abba a további küzdelmet. Tevékenyen közremű­ködött az 1874-es brüsszeli kon­ferencia létrehozásában, amely a hadifoglyok kérdésével foglalko­zott. Része volt abban, hogy az 1899-ben Hágában aláírt egyez­mény, amely a szárazföldi had­viselésre vonatkozik, a hadifog­lyokra vonatkozólag is tartalmaz •gy cikkelyt. A továbbiakban szá­mos olyan javaslatot fogalmazott meg, amelyek közül azóta már több megvalósult. Átnyúlik a mába Dunantnakaz a felvetése, hogy a Sebesülteket Segélyező Bizottság munkája ter­jedjen ki a békés időszakra, kü­lönösen természeti katasztrófák idejére is. Dunant eszméje megvalósításá­nak szentelte életét. Számos elis­merésben részesült. Már a Genfi Egyezmény aláírása után szinte a világ minden országában kitün­tették. Egyike volt 1901-ben azok­nak. akik elsőként kapták meg a Nobel Béke-díjat. A legnagyobb elismerés azonban az 1863-as nemzetköri konferencián beter-' jesztett határozat egyik mondata volt. Így szólt: „Henry Dunant kiérdemelte az emberiség jóin­dulatát és háláját.” Május 8-a Henry Dunant szü­letésnapja, évek óta vöröskereszt- világnap. Minden évben meg szoktunk emlékezni az immár a világot átfogó nemzetközi moz­galom megalapításáról is, ez a megemlékezés azonban az idén, 150. születésnapján méginkább indokolt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom