Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-05 / 104. szám

IBIS. május S. • ' PETŐFI NÉPE • I SZÉCHENYI DEDIKÁCIÓJA EGY EFFENDINEK — MAGYARORSZÁG KÉZZEL ÍRT HISTÓRIÁJA FÉLEZER TÉRKÉP, KÉTSZÁZNÁL TÖBB KÉZIRAT A Szilády Áron Gimnázium kincsei A több mint három évszázados, gazdag múltra visszatekintő kiskunhalasi gimnázium többek között arról nevezetes, hogy az öreg falak között élénk kulturális tevékenység fo­lyik. Ebben az intézményben a nevelők mun­kája nem merül ki az órákon való tanítás­ban; fáradoznak többek között az irodalom „Zrínyi Miklós halála évében” A csendes szavú, lassú mozgású, és jó kedélyű tanár­könyvtáros, Láng Mátyás igy kezdi a be­szélgetést: — Ami iljt látható, az mind-mind á nagy név­adónknak, a tudós Szilády Áronnak kö­szönhető. Hát­ha még min­den megma­radt volna! De Így is: ez a húszezer kötet az egyéb érté­kes források­kal, dokumen­tumokkal égyUtt nagy­szerű ! Érde­mes közelebb­ről is meg­nézni. Azután két idézetre hívja tel a figyelmet. Az egyik bekeretezve, látható.: és a művészet megszerettetésén is. S mind­ebben nem kis szerepe van a rangos intéz­mény —- az egykori „kis latin oskola” — gazdag tartalmú, párját ritkitó könyvtárá­nak, amelynek irányítását évtizedek óta Láng Mátyás tanár végzi sok-sok szeretettel, s nem kevés fáradsággal. rában meghalt. Ausztriai Máriá­tól és V. Károly császárnak és Ferdinándnak testvérétől gyer­mekei nem maradván, Zápolya János, eddig erdélyi vajda Wer- bővzi István élőiülése alatt tar­tott gyűlésbe magát királynak tette." Érdekes az a dedikácló is, ame­lyet Széchenyi István irt a Hitel cimű művének egyik példányá­ba: „Nagys. ezredes Nuori Ej jen- dinek legmélyebb tiszteletének jeléül." Amikor ezt látja, igy szól Láng Mátyás: — Annak Idején Szilády Áron egy egész antikváriumot Vásárolt Konstantinápolyban. Azok közt volt ez a könyv Is. Naponta van kölcsönzés 9 Olvasgató diákok a tágas, szép könyvtárban. a falon „I. Lipót uralkodása idején, amikor a török hódoltság legna­gyobb kiterjedését érte el ha­zánkban, a hadvezér és költő: Zrínyi Miklós halála évében, 1664-ben született gimnáziumunk őse, mint a Debreceni Református Kollégium előkészítő alsófokú deákiskolája, azaz partikulája. Könyvtára lf60-ban jött létre. Első iskolamesterének neve: Sem- lyéri János." A másik idézet is sokat elárul a könyvtár gazdag múltjából. Az alábbi sorokat az intézmény kéz­iratos történetéből jegyeztük ki: „1944. október 23-án, városunk felszabadulása útján a Dicsőséges Vörös Hadsereg iskolánk épületét átmenetileg kórház céljára vette igénybe. Ekkor a parancsnokság az épület földszinti balszárnyát, amelyet a nagy értékű könyvtár foglalt el, elfalaztatta, a könyv­tár tökéletes épségben tartása ér­dekében." „Verbőczi elölülése alatt” A szép könyvek, a művészi ki­vitelezésű nyomdatermékek ked­velői Itt aztán kigyönyörködhe- tik magukat. Ami a szemnek, szellemnek ingere: van látnivaló a falak mentén felmagasodó, üveg alatti szekrényekben, s a sok-sok ezer könyv, folyóirat, bekötött kézirat, féltve őrzött régi térkép, számos oklevél, értékes történeti, művelődéstörténeti forrásanyagok fűlött az „éber őrök”: az egykori híres-neves, tekintélyes tanárok festett portréi láthatók. Thúry József nyelvész, Gyárfás István történész, Dékáni Árpád iparmű­vész néz le ránk a magasból. Közben Láng Mátyás előkeres Jó néhány igazi „csemegét”, a klasszika-filológiai, történelmi, természettudományi, geológiai, filozófiai és más művek sokasá­gából. Van itt négyszáz esztendős holland Ovidius-kiadás; kézzel írt tanulmány Magyarország törté­netéről (kétszáz éves); 1842-ben kiadott Berzsenyi-kötet; több Du­gonics, Petőfi és Csokonai első kiadás stb. Két-, három- és négy­száz . esztendős,, s ennél idősebb kötetek. Az egyik Jénában, a má­sik Londonban, a harmadik To­rinóban látott napvilágot annak idején.. Vagy éppenséggel Párizs­ban, Athénban. Zsúfoltan, s rendben, íme itt a nagyvilág. Még a kecskeméti Homyik János fő­műve is a kézbe kívánkozik. Meg az a kétszáznál több >régl térkép, amit itt őriznek. Az említett hazai históriát 1748- ban írták kézzel, méghozzá ma­gyar nyelven, ami ugyancsak nagy szó volt akkor! Beleolvasunk az érdekes forrásanyagba: „Lajosnak, aki 22 esztendős kor A halasi gimnázium könyvtár­elhelyezése minden igényt kielé­gít. A négy helyiség, a berende­zés, s az a tény, hogy itt na­ponta van kölcsönzés, minden délután, éppúgy hozzájárul a si­kerhez, az eredményes munká­hoz, mint az önkéntes, lelkes „könyvtárosok”: Csorba Teréz, Dér Zsuzsanna, Magyar Magdol­na. ök segítenek Láng Mátyás­nak a napi munkában. A „Szlládyban” ötszáznál több diák olvas rendszeresen. Közülük néliánnyal beszéltem. Megtud­tam, hogy Rasztik Éva a roman­tikus müveket kedveli, Gusztos Éva az életrajzokat és Kutasi Klára a verseket. Es igy tovább; az érdeklődési kör ugyancsak tág. Abban az iskolában, aihol a névadó nevét viseli a képzőmű­vészeti galéria Is, s ahol a mű­vészetet, a szépet az átlagosnál többen szeretik, ott a könyv, az olvasás sem idegen a fiatalok előtt. A tudományos értékű müvek természetesen nem forognak köz­kézen naponta. Ám igazán jó azoknak itt Halason és a környé­kén. akik mondjuk egyetemi szakdolgozatot, vagy doktori, kandidátusi disszertációt írnak. Hiszen csak a múlt századi pe­dagógiai témájú könyvek száma — hogy az „öreg” kiadványoknál maradjunk — meghaladja az öt­ve net. Nem beszélve a más — sokféle — tudományok időtálló, értékes termékeiről. Varga Mihály ■^Kinnti.i’vovu $ • Terhe Dezső, az MSZMP Bács-Klskun megyei Bizottságának titkára nyilatkozik a klspolltlkus Tréfás Ildikónak. (Tóth Sándor felvétele) | • Egy százötven éve* iskolai tankönyv és a kézzel írt magyar történelem. • Láng Mátyáa tanár-könyvtáros a több siáa éves kiadványok között. (Pásztor Zoltán felvitelei.) Le az álszeméremmel! Prűdek vagyunk, no. Vagy hogy magyarul mondjam — túl szemérmesek. Még magyarabbul: á lszemérmetesek. Említsenek té­véhíradót, mutassanak újságcik­ket, amely teljes mélységében nyúlt volna például illemhely­gondjainkhoz. Lesz-e valaha is nyilvános vé­cének akkora nyilvánossága mi- nálunk, mint mondjuk a Llan- wrtyd Wells-i vizeldének? Hogy micsoda vihar kavarodott az ósdi, két és fél méter magas vasköpennyel övezett illemhely körül! A világsajtó egyenesen Clochemerle II. néven aposztro­fálja az angol városkában ki­robbant botrányt. (Emlékeznek rá ugye, mi volt az a botrány Clodhemer leben ? A Gabriel Che­valier világhírű regénye alapján készült filmet nemrég a magyar televízióban is viszontláttuk.) Nos, ilyesfajta csetepaté dúl most Llanwrtyd Wells-ben, aihol a ne­vezetes vizelde pont egy jónevű hotel bejáratával szemben ékes­kedik. Mivel pedig új ebédlőte­remmel akarják bővíteni a szállót s az étkezőhelyiség abla­kai éppen a kommunális léte­sítmény felé nyílnának, kilátás­ba helyezték az építmény halál­ra ítélését Cchh! Ha az olyan könnyen menne! A \ kritikus helyzetben meglepően sok patrónusa támadt a pisoárnak. Ok verik az asz­talt & váltig fenyegetőznek, hogy mindenkinek beletörik a foga, aki ki meri kezdeni a vizelde ' létét Fennen hangoztatják, hogy a műemlék jellegű létesítmé- nyecskének az emberi kor vég­ső határáig szolgálnia kell a kö­zösséget Meg hogy ez az angol demokrácia kiköpött szimbólu­ma. Hiszen fennállása óta rang­ra, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül adott lehetőséget mindenkinek a megkönnyebbü­lésre. Egyedüli kritérium a nem­beli megkülönböztetés volt 6 éppen ez volt a kapaszkodó, amelynél fogva a helyi lelkész felesége az ellenzék egyik élhar­cosaként léphetett fel. Párthívei nevében kijelentette, hogy már­pedig ők — ha kell — erőszak­kal is eltávolítják az építményt. 0 s a környéken lakók nem bír­ják már egész napon át szem­lélni a férfiak ki-be. járását Azonkívül Is — bántja orruk ér­zékenységét az Illemhelyét kö­rű llengő szag. Ami meg egyene­sen hazafiút önérzetüket sérti: egy csomó amerikai turista csak azért keresi fel a városkát hogy klröhögje-vihogja magát s ütre készítse a fotókat a nyilvános intézményről, a ki- és belépők­kel egyetemben. Na és?! — Hahó táznak vissza a vizelde védelmezői, akik évek­kel ezelőtt sikerrel szálltak szembe a községtanáccsal, mikor az le akarta bontani az épít­ményt Mi megvetni való van a minden emberre jellemző köz­szükségleti ténykedés, befejező mozzanatainak látványán? Ha valaki bemegy a hengeres kö­peny mögé, nyilván ki is kell onnét jönnie. Az amerikai turis­ták? Le vannak sajnálva. Mint­ha akár Carter elnök is ne örült volna már ilyen madárlátta si­kerélménynek! Sőt Mao-t is idé­zik, aki ez ügyben teljes nézet- azonosságot vallott a férfitársa­dalommal. Parázslik hát a hangulat Llan­wrtyd Wells-ben. Olyannyira, hogy a községtanács is tanács­talan. Ha nem megszeppent Azért kérdi bátortalanul: nem lehetne talán átlátszatlan kated­rálüveggel ellátni az új ebédlő ablakait? A csata még nem dőlt el. Vár­juk a hírügynökségek értesítéseit S addig a plsoár pártfogóinak zászlajáról se kerül le a hamleti kérdés: Lenni; vagy nem lenni? De visszaivelve a mi szégyel- lősködésünkre.., Mernénk mi ekkora feneket keríteni nyilvá­nos illemhelynek? Ezért aztán ne csodálkozzunk, hogy amikor pél­dául Kecskeméten immáron a második új nyilvános vécé ava­tására készítjük a tervet Árpád- városban — aközben a fejünk is fői. Lesz-e a közintézménybe sze­mélyzet? Lehet azóta változott a helyzet de legutolsó értesülé­sünk szerint a széchenyivárosi építmény üzemeltetésénél is munkaerőhiány volt a gond. De könyörgöm, hogy is lehetne más­ként? Mikor mertünk sajtónyil­vánosságot adni e problémának? Pedig ma már nem tagadjuk, hogy néma gyereknek... Ki tud­hatja, hány — hivatástudattól fűtött Lllemhelynök jelentkezett volna, ha értesül a város eme problémájáról. Be kell látnunk, ehhez a kér­déshez nem lehet merő szemér­mességből kesztyűs kézzel nyúl­ni. Pláne, hogy mindkét nembe­li társadalmait érintő problémá­ról van szó. Tóth István Nagyszerű munkát vállaltak az idén is a kecskeméti úttörőház Kispolitikus Szakkörének tagjai: felkeresik, megszólaltatják mind­azokat, akik megyénk képvisele­tében a VIT-ek valamelyikén jár­tak. Ezt a munkájukat a soron következő találkozó tiszteletére vállalták, miután az elmúlt úttörő- évben tizenhat veteránnal való beszélgetésüket rögzítették hang« szalagra. Jelenlegi munkájúkat ezekben a napokban fejezik be összesen tizenöt hajdani küldöttel sikerült kapcsolatot teremteniük. Amikor végigbúvárkodták a hajdani új­ságok tudósításait, ennél több küldött nevére akadtak. Ez azon­ban a kutatómunkának csak az egyik része volt. Többen elköltöz­tek, mások tartósan betegek, vagy éppen külföldön tartózkod-M nak, tanulnak. Megkérték őket, hogy egy számukra alkalmas szer­dán (ez a kispolitikusok „napja”) fogadja őket. Az elmúlt napokban — befe­jezésként — Terbe Dezső, a me­gyei pártbizottság titkára fogad­ta a pajtásokat, aki két VIT-en vett részt: Bécsben, 1859-ben, és Berlinben 1973-ban. Ez a tény nagyszerű összehasonlítási alap­ként szolgált: hogyan rendezték meg egy szocialista és hogyan egy másik országban a találkozót? — Az ifjú riporter, Tréfás Ildikó, a szakkör titkára, kérdezett, az Út­törőélet pedig az alábbi értékes gondolatokat rögzítette a beszél­getésből. „Nagyra becsülöm az úttörők munkáját — mondta a megyei pártbizottság titkára — mert ma­gam is dolgoztam az ifjúsági mozgalomban, és tudom, hogy emlékezések, gyűjtésére, adatok rögzítésére milyen kevés az idő. Azután feledésbe mennék pilla­natnyilag kevésbé fontosnak ítélt tények. Evek, évtizedek múlva azonban szükséges, fontos lesz mindez! Hasznos, értékes munkát végeznék tehát a kispolitikusok! Részt vettem a 18 ezer küldöt­tet fogadó VIT-en, Bécsben. Az első találkozó volt, amelyet nem szocialista országban rendezett a DÍVSZ. Jelmondata: Előre a bé­kéért, a békés együttműködésért. Ezt a találkozót különleges gon­dossággal készítették elő, ezért sikerült az esetleges provokáció­nak elejét venni. A találkozón részt vevők meglátogattak egy volt koncentrációs tábort... ez valamennyiünknek megrázó él­mény volt. A záróakkordként rendezett Béke-menet — szintén felejthetetlen volt. Jól emlék­szem a magyarok a Vörös Cse­pelt énekelték! . Az 1973-an találkozó sókkal kedvezőbb politikai légkörben ke­rült sorra. Itt 25 ezer fiatal is­merkedhetett a szocialista Ber­linnel, a gondosan megszervezett politikai programokkal. Több párbeszédre is sor került a tőkés és a szocialista országok* fiatal­jai között. Örömmel mondom —, mi kerültünk ki mindig győzte­sen! Találkozhattunk Angela Da- vissal, és Valentpina Törésko­réval, aki a találkozó díszvendé­ge volt! Emlékezem a fegyelme­zett és vendégszerető német fia­talokra, akik felejthetetlen fel­vonulásokat, sportműsorokat szer­veztek részünkre.” A szakkör befejezte munkáját. A hangszalagokat a megyei párt­bizottságon, Illetve a másolato­kat az úttörőházban őrzik. Terve­zik, hogy feldolgozzák, időrendi sorrendben a találkozók történe­tét • A kecskeméti járás tizennyolc úttörőcsapatától összesen hatszáz úttörő részesült abban a kitün­tetésben, hogy Kerékegyházán részt vehetett az úttörőgárda- zászlóalj avatásán, valamint a névadó ünnepélyen. A nagyközségi sportpályán tar­tott ünnepségen a vöröanyak- kendős úttörők átvették a Haj­ma András járási munkásőrzász- lóalj által adományozott zászlót, és felvették a Magyar Tanácsköz­társaság kecskeméti mártír taní­tójának, Hegedűs Rezsőnek a ne­vét. A hat századba — munkásőr-, tűzoltó-, egészségőr, honvéd-, lö­vész- és közlekedési századba — tömörült úttörögárdisták részére a vendéglátók nagyszabású be­mutatókat rendeztek, hogy a vá­lasztott feladatokkal az úttörők még jobban megismerkedjenek. Tudósítóink jelentik Először jelentkezett tudósításá­val Simon Mátyás Nemesnádud­varról. A csapat szorgalmas kró­nikásától, Fogj Máriától vette át a megbízatást —, és reméljük ha­sonló szorgalommal, pontossággal végzi majd el. Háromnapos kiránduláson vet­tek részt a nemesnádudvari csa­pat tagjai — szól Matyi levele — Dombóváron. Ellátogattak Pécsre is —, majd visszafelé a csátaljai úttörőkkel mértek össze kézilab­da tudásukat. A kirándulás vala- mennylüknek emlékezetes maradi Já kavics Ági Kunfehértóról küldött beszámolót. írásában örömmel számol be arról, hogy náluk rendezték meg a járási néptánc- és a Kazinczy-versenyt. Néptánccsoportjuk az ezüstokleve­let nyerte él, a Kazinczy-verse­nyen Fodor Margit ezüstokleve­let. Madácsi Erzsi pedig bronz­oklevelet szerzett. Gratulálunk! Ildikó egyetlen kérdést tett fél Térbe Dezsőnek: Mit tanácsol azoknak, akik szeretnének eljutni egy találkozóra? — „Dolgozzanak jól, a lehető legjobban. Tanuljanak! Gyűjtse­nek pontos, megbízható informá­ciókat hazánk életéről, sikereink­ről. És nem utolsósorban: tanul­janak nyelveket! Egyetlen talál­kozód sem lesz minden küldött mellett tolmács —, de aki idegen nyelven, főleg oroszul beszél —, az mindenkivel beszélhet, ismer­kedhet!” A nagyon szívélyes beszélgetés végeztével Terbe Dezső egy jókí­vánsággal búcsúzott: azt kívánta, hogy a kispolitikusok érdemeljék ki, hogy eljussanak egy találko­zóra! Tegnap délután a kecskeméti Tóth László úttörőcsapat vezetői, raj- és ifivezetői, a szakkörök Irá­nyitól, a forradalmi bizottság tag­jai összevont megbeszélést tartot­tak. Meghallgatták a beszámoló­kat az elmúlt időszakban végzett munkáról, az azzal kapcsolatos tapasztalatokról. Megbeszélésük célja volt, hogy az eddig bevált, jónak bizonyult munkamódsze­reket tovább csiszolják, szükség szerint megváltoztassák. A meg­beszélést valamennyien hasznos­nak ítélték, az idei úttörőév be­fejezése, valamint a soron kö­vetkező feladatok elvégzése szem­pontjából. * Harmadszor, tehát vélegesen nyerte el a kélebial úttörőcsapat a Sziklai Sándor Határőr Zászló­alj vándorzászlójátl A ponto­san végzett murika jutalmaként kapott zászló további munkára ösztönzi a kelebiai úttörő-gárdis­tákat —, írja levelében Nagy Marianna csapattitkár. Selmecl Katalin Rejtvényfejtöknek Pajtások! Az elmúlt héten közölt rejtvényt sok kisdobos is sikerrel fel­tette mee — és természetesen sok út­törő Is. A helyes megfejtés: a mese­beli vitéznek a második (a lándzsáié mellőlli ponttól keü Indulni, hogy a sárkánnyal találkozzon! A helyes megteltéit beküldők között könyveket sorsoltunk ki. postáztunk részükre. A nyertesek: Oskolái Györgyi. Helvécia: Kármán László, Jánoshalma. Nagy Judit, Kecskemét: Zsnldercslcs Izabell, Gara; Oláh Ferenc, Ballószög; Posaár Anna, Pálmonostora; UJ. Lomjánszki Mihály, Kiskőrös; Lehr Imre, Duna- pataj; Bán Magdolna. Kecel; Aadó Jutka, Soltszentimre. Figyeljétek az Úttörőéletet, mért ha­marosan újból közlünk rejtvényt ré­szetekre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom