Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

4 PETŐFI KEPE 9 1978. május 88. Az eső után gyorsan fejlődnek a növé­nyek. Ííagyon szép a fajszi határ. Ezt együtt állapítjuk meg dr. Berta Jenővel, a Kék Duna Termelőszövetkezet elnökével, aki nem kis büszkeséggel mutatja a gyö­nyörű búzatáblákat. Tavaly 900 hektáron 55 mázsa volt a kenyérgabona termésátla­ga, amire még nem volt példa. Határszemle Fajszon • A fajszi termelőszövetkezet a miskel és a bátyai közös gazdasággal összefogva építette est a nagy teljesítményi! szárítóüzemet, amely le­hetővé teszi a fűszerpaprika félkész termékként való értékesítését. Az tizemben jelenleg a karbantartást végzik, de még van feldolgozatlan félkész termék Is raktáron. — Nem lesz könnyű megismé­telni az elmúlt évi eredménye­ket. Most úgy mutatkozik, hogy remény van erre, de ahogy mon­dani szokták, még sokat alszik kint a kalász. Az időjárás sok kárt tehet. A másik fontos növényük a ku­korica, tavaly több, mint 600 hektáron 60 mázsán felüli volt a termésátlag. Az idén ezt is sze­retnék megismételni, vagy fölöz­ni. Igaz, az elnök szerint az el­múlt évben is több volt ennél a termés, de jelentős kért tettek a vadak. Erre az idén is számítani lehet A szántóterület 40 százalékát meghaladó a zöldségfélék aránya. Legfontosabb ezek közül is a fű- szerpaprika, amely SS0 hektárnyi területen került földbe az Idén. A háztájiban is emelkedett a ta­valyihoz képest a fűszerpaprika aránya. Most már a kisüzemek­ben Is alkalmazzák a nagyüzemi kezdeményezéseket, sőt, a terme­lőszövetkezet jelentős segítséget ad a háztáji termeléshez. Gépek­kel vetik, vegyszerezlk. A műve­lés egy részét és a szedést végzik a tagok. Bevált kísérlet A Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium 1978 júliusá­ban Ismerte el a fajszi fűszer- paprika termesztési rendszert A gesztorgazdaság a Kék Duna Tsz, igyekszik példát mutatni a tech­nológia korszerűsítésében. Az elnökkel elidőzünk az egyik nagyobb táblánál. — Az elmúlt évi kísérletek alapján most már nagyobb terü­leten — összesen 133 hektáron — alkalmazzuk ezt a szoros vetést. Huszonkét centiméteres sortá­volságra sűrűn vetjük a növényt. A nagyobb tőszám következtében természetesen jóval magasabbak a terméseredmények la A pap­rika géppel betakarítható Ez utóbbi különösen fontos, hiszen taglétszámunk évről évre csök­ken. Az elmúlt esztendőben 180 má­zsa hektáronkénti termésátlagot takarítottak be fűszerpaprikából. Fontos lépés volt, hogy a bátyai és a miskel termelőszövetkeze­tekkel együttműködve 2000 négy­zetméteres fűszerpaprika szik­kasztó. utóérlelő és szárító üze­met létesítettek, A nagy teljesít­ményű berendezéseknek köszön­hetően félkész termékként tud­ják értékesíteni a termést Ezzel tehermentesítették a feldolgozó ipart Is, amely nehezen birkózik meg az egyszerre jelentkező kí­nálattal. 'Hagyományos növényük mór az étkezési borsó Is, amelyet a hűtőiparnak szállítanak. Négy­százhuszonhét hektáron terme­lik. Művelése, betakarítása telje­sen gépesített. Termelnek még káposztaféléket, uborkát, majo­ránnát, borsfűt, és a digitális ne­vű gyógynövényt, Döntő a zöldségtermesztés Még gépkocsival Is hosszú Idő bejárni a fajszi határt, hiszen az összterület meghaladja a 3200 hektárt. Az elnök pedig Igyek­szik megmutatni minden nagyobb táblát. A gazda büszkeségével gyönyörködik a szépen müveit, jól fejlődő növényekben. Tavaly a zöldségfélékből 70 millió forint árbevételre tettek szert. Az összes növénytermeszté­st bevétel 98 millió forint volt Ebből látszik, hogy a zöldségter­mesztés döntő szerepet tölt be a gazdálkodásban. A határjárás után az elnöknek más dolga akadt. András Sándor főagronómussal arról beszélget­tünk a továbbiakban, hogy a ma­gas terméseredmények, a korsze­rű agrotechnikán kívül, nagy­részt az öntözésnek köszönhetők Az összterület mintegy 60 száza­lékát tudják ellátni mestersége­sen csapadékkal. Az Idén erre eddig nem Is gondoltak hiszen az elmúlt hetekben rengeteg eső esett. A zöldségtermesztés egy részét még nem tudják gépesíteni. Az uborka művelése például még nagyrészt kézzel történik Ezt az asszonyok végzik. Tudni kell, hogy a több, mint 1200 tag 88 szár zaléka nő. Szorgalmukat, vállal­kozókedvüket az Is jelzi — tájé­koztat a főagronómus —, hogy az Idén huszonhármán végezték el közülük a betanított fűszerpap­rika-termesztő munkás tanfolya­mot. Várható gondok Tavaly gondok voltak a ter­més átvételével. Az Idén Is már jelentkeznek kedvezőtlen elője­lek, — Az átvevő és a feldolgozó vállalatok nem tudnak lépést tartani a mezőgazdasági terme­lés növekedésével — panaszko­dik a főagronómus, — Zöldbor­sóból például naponta csak 880 mázsát tud átvenni a hűtői par. Egyszerre érés esetén nagy báj­ba juthatunk. Az uborkát a ka­locsai feldolgozó vállalat csak résziben tudja fogadni, Pakssalls szerződést kellett kötni. Fűszer- paprikából Is többet tudnánk ter­melni, mint amennyit az Ipar fo­gad. A termelőszövetkezet hatod­szor nyerte el —- tavalyi kima­gasló eredbnényel alapján — a kiváló címet. Az Idén Is az or­szágos előirányzatnál gyorsabban szeretnék fejleszteni a gazdálko­dást. A termelést 8 százalékkal kívánják növelni. K. S. Félévek, háromnegyed eszten­dők után visszalátogató újság­íróként azon is mérem Kecske­mét Szédhenylváirasának növeke­dését. hogy egyre messzebb kell kutyagolnom első riportjaim színhelyeitől. Kutyagolni? Hol vagyunk már attól isi Hiszen jó- pár éve elejétől két-bárom meg- állónyá távot buszon teszek meg. Utána vágok neki gyalog. Eközben gyakran kapkodom a fejem. Annál az almazöld színű, borostyánsárga ertkélyes háznál még a minap azt fényképeztük, hogyan ..rakosgatták” az első emelet betomdobozai t. Most meg már fiatal anyuka óvatoskodik elő balb'a'kac'lvt eeven,súlyozva az I.' sz. lépcsőház kijárati lépcső­jén. Lila ibolyás cserepek kettő- ződnek meg a ragyogó ablaktü­körben. Gömbölyű áUacskáik tá­maszkodnak a párkányra, s a gyermekbuksik mögött mint könnyű tüllszoknya — meg-meg- libben a divatos függöny. Hurikás kis ujjak kapaszkodnak belé. hogy gazdáik lobban kilássanak a gldres-gödrös tájékra, ahol új háztömbök alá egyengetik a ta­lajt. Mennyi csodálinlvalól Hogy mit .nem művelnék azok a sárga. Ingő-morgó gépek! Lgen. Igen... Már rakják a nemrég még betonpucérságáiban fotózott épületet... Ilyen érte­lemben Is mtúllik az idő, Amikor még az ..első ütem” munkálatai­nál rlportoztunk, ilyen időkö­zönként .,ugyanahhoz" a házhoz tértünk vissza. Bizony nem egy­szer kelletlen beszélgetésekre: „Hát csak nem átkerült határidő­re... Miért?” Évek során — pláne a házgyá­ri elemek belépése óta — az építkezési tempó úgy felgyorsult, hogy „lehagyta” az újságcikkek megjelenési ütemét. Mire sor ke­rül rá, hogy — „no. most már megint ki lelhetne nézni a Szé- chenylvárosba" —, „ugyanoda" már kész lakóházhoz mentünk... Más kéirdés, hogy Igényeink sür­gősségi foka sem maradt a régi. Ha az újságíró is úgy jár-kel ebben az új városrészben,. hogy lépten-nyomon emlékek ra,Izzók körül, mennyivel Inkább így le­het azoknál, akik építik, Hát még olyan munkásoknál akik — mint Kulcsár Gyiula brigádve­zető — már negyedszázada dol­goznak a Bács megyei Állami Építőipart Vállalatnál, Huszonöt esztendő akkora Idő, hogy az egy-egy építkezéshez fűződő epi­zódok sokasága is összefolyik. A személyes emlékek egy-egy élet­forduló körül kristályosodnak, A 41 éves brigádvezető is ezeket sorakoztatja elő. A szakmát is itt tanulta ki. 1963-ban nősült, szüleinél egy kis szobát 'kaptak, oda vitte az asszonyt. A rákövetkező éviben már sikerült szerezniük saját hajlékot — egy szobával. —i Akkor már ketten keres­tünk. Feleségem pedagógus. a méheslaposi általános iskolában tanít... Azóta két szoba össz­komfortossá fejlődött az ottho­nunk. Kilencszázhatvannégyben született az első kislányunk, hat- vankllemcben a második — Ma­gánéletének ezeket az állomásait tartja legfontosabbnak Kulcsár Gyula. — Kért-e segítséget a lakásbő­vítésihez a vállalattól. — Nem. De az OTP-kölcsön- höz onnét kaptam ajánlást. — Mióta brigádvezető? — Kilencszázihatvaniban sze­reltem le; azóta. — IMI különbség van az akko­ri és mai brigádvezetősége közt? — .Akkor még másodmagam­mal tettünk ki egy brigádot. Nem is annak hívtuk, hanem sze- relőipámak... Később fejlődött fel hat-hét tagú brigáddá a kol­lektíva. A kiskunhalasi OTP-la- kásokmál már így dolgoztunk. Most .pedig tizenkilencen va­gyunk. Két szalagrendszerben szerelünk. Egyik az öt-, másik a tízszintes épületeknél. — Elmúlt időkben sokat hal­lottunk arról, hogy például össze­összezördültek a kőművesek a villanyszerelőkkel. Ma is megtör­ténik? Somolyog. — Régebben csakugyan meg­esett, hogy a kőműves rávert va­lamire. amit ml csináltunk, mert „kiállt”. Mi meg kibontottuk a kész falat... De hói vagyunk már a vésőtől, kalapácstól, ami­vel ml Is dolgoztunk annak Ide­jén. Ma már kisgépekkel végez­zük a munkánkat. A vésést la Más — pontos a szakmák közötti összhang. A házgyári termékék felhasználása óta nincs Is mit „leverni”. Más az anyag is. amit villanyszerelésnél felhaszná­lunk, alkalmazunk... .Mindjárt meg Is mutatom, A kulcsátadás előtt álló, ún. 318-as épület lépcsőjén üldögél­ve beszélgettünk eddig. Most be­megyünk az egyik két szoba összkomfortos lakáéba. Az elő­szoba' felső falmászóin szögletes, lécvastagságú csövek futnak. In­kább beépített díszként hatnak. — Azok a műanyag csatornák, alattuk .kétszeres műanyagszigete­lésű vezeték. Vésni alig kell hozzá, és sokkal tisztább vele a munka, mint a-régi. papírbontá­sú. kátránnyal telített Burmán- csővel. - 4 „ a -' a • A brigád ..káderlapjáról” a leg­fontosabbak, —> Ml is a nevük? — Kandó Kálmán... Szocia­lista. —1 Hányszoros? — Hű. ennél könnyebbet is kérdezhetne! Azért csak „összeszedjük": nyolcszorosán szocialisták. — Azonkívül többszörösen ki­váló ifjúsági brigád vagyunk. 'Lopva felmérem a termetes embert. Találkozásunkkor éppen egy bokorban guggolt vagy öt fiatalemberrel. Nagy figyelemmel vizsgálták a frissen ásott árokból felfutó vezetékek színes szálait. — Spekuláltunk, mit is tehet­nénk. hogy ne álljon meg a me­net egy kis alkatrész hiánya miatt. Éppen most fogyott ki a raktárból... Meg Is találtuk a megoldást. Nem lesz fennakadás. — Magyarázta akkor — Most kl- kívánkozlk a kérdés. — A maga brigádja eszerint sosem „öregszik”? — Általában ilyen az összeté­tel — hosszú évek óta. Most 20 év körüli az átlagéletkor... A harmadéves ipari tanulók közül is mindig kapunk. Brigádban szokják meg. hogy teli esitményre dolgozzanak. — .Miről ismert a Kandó Kál­mán brigád — a vállalatnál? A műszaki átadások során felvett hibajegyzékeiken szerepelnek-e sóikat? — Ml nem szoktunk rajta len­ni. Elég. ha egy emberünk ott van az átadáson, hogy az esetleg előforduló kisebb hibát még ak­kor kijavítsa... Felajánlásaink­ban a minőség első helyen áll. Lehet hogy a „felépítésemmel" Is kapcsolatos; de a fegyelem, rend szinte magától értetődő ná­lunk. — Néz végig tagbaszakadt alkatán nagy mosolyogva. — Pe­dig sose bántottam még senkit. De nem is a hangoskodó erélyen múlik a dolog. Inkább azon, hogy engedem szóhoz jutni a fiatalokat. Hátha jobb ötletük van, mint az enyém ? Nem torkol­lom le Ókét. csak azért, mert Idősebb vagyok... Persze, az se mindegy, meg tudja-e mutatni az ember; ez így még jobb lenne. — Mit szeret a szakmájában? Mikor kapott kedvet rá? — Már az elemi Iskolában ér­dekelt az elektromosság. Kedvenc szerszámom volt a körző... A szakma természete is olyan, hogv egyszerűen nem lehet beleunni. Mindig új felfedezések, új anya­gok. Az elektromossággal foglal­kozó ember nap mint nap újdon­sággal találkozik. Ezért Is marad fiatal.., Minit a budapesti Mű­szaki Klub tagja — mindig a legújabb szakkönyvekből „fiatalí­tom" tudásomat, szóval.., ma­gamat... — Nevet inkább arcá­val, szemével, mint a hangjával, és legyint szinté rés telikedve a nagydarab ember... Még majd dicsekvésnek venné valaki. Ho­lott' személyes .„kádefcUübJa" ~ is bőven tanúsít; 1967—70—73; ezekben az években kapott válla­lati, 1978-ben pedig Építőipar ki­váló dolgozója kitüntetést. ...Az elején az újságírói em- Mkfoszlányokiról volt szó, Ha — mondjuk — mához egy esztendő­re egy este lemét erre járok, eszembe jut, hogy ez évben 930 lakás, kőközpontok és utcai kan­deláberek villanyával erősödött Széchenyiváros fénye. A Kandó Kálmán szocialista brigád 19 tagjának keze nyomán. S abból a nagy munkáiból tanúja voltam a „guggolós spekulálásnak”, ami után gyors megoldás született... Tóth István wmmmmmmmmmmmm TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (11.) Hanem egy püspök, bizonyos Szécsényi Pál nevezetű temesvári főpap mondja épp Rákóczinak, hogy tizenkét napja megválasz­tották erdélyi fejedelemnek. Kö­zel voltam hozzá. Hordozó széken ült a kápolna árnyékában, de egy öröm nem ragyogott föl az arcán a hírre. Tudhatta a maga embe­reitől, vagy sem, azon én gondol­kodni se érkeztem, mert a püs­pök kíséretéből mellém lépett a gvardl&n, bizonyos Elzevir Jakab nevezetű, hogy hol vagyok én, amikor mindenütt kerestet? Szol­gálatára vagyok a gvardtán úr­nak, mondom neki. Osztja lg a parancsot, hogy de mindjárt, egy percet se várva —, nem volt tekintettel se fejedelem­re. se püspökre, elvonszolt a sátor­tól —, de Induljak Kaszapörre, mert egy csapat ló ott várja a pusztagazdát, ami én leszek. Veszteni valóm egy pltykegomb nem volt. Csak a hadllármát hagyhattam magam után, meg I szomorúságot. Azóta a tájból, ha ki is mász­tam, mindig visszahozott 3 lo­vam. Szavaira a vezárcsődör csöngője csöndített Igent, Egy plsszenet- nylt éppen hajnalodnl kezdett az ég alja * — Ládd, egy éccaka elég, hogy a szegény ember az életét elő­sorolja. De minek is mondom? Vedd úgy, hogy magamnak so­roltam. Kinek Is számolhatnék már el? Rajtad kívül a kerek ví­gon nincsen énnékem senkim. — Itt vagyunk, Matyi bátyám körül háromén I Ne vegye nagy esküvésnek, de én kétszáz évig klsbojtárja leszek, hogy eszem ab­rakot tarisznyájába szedjem tu- dalmasságalt, — Köll az néked, gyérük? De Igazán? — Akár a falat kenyéri Ha mesel számításba veszem az Időt, ahol három nap egy eszten­dő, akkor éppen háromszázhat- vanöt évig éltünk egy kenyéren. És I napok az éjszakával oly észrevétlen ömlöttek együvé, ahogy a Maros oson a Tiszába. Munkának Is úgy Illett a napok fordulásaiba, ahogy vízparthoz a nádas, lóhoz a sörény, csikóshoz a karikás ostor. — Aztán mikor Rákóczitól Ka­szaperre került Matyi bácsi, hogy csavarodott az élete, útja? — Ha hinnék a táltosokban, hát azt mondanám, azok vették kezükbe szerencsétlen sorsom fordulásait. Hiszen voltam olyan földhöz vágott állapotban, ha El­zevir Jakab azt parancsolja, Szi­cíliába menjek, én nekiindulok! Csak a bánatomtól valahogy sza­baduljak. Pénzem Is volt. Ötszáz lovat hajtottunk Rákóczinak. Csengő aranyakban fizetett a kasznárja, abból nékem is csur- rant egy csöppecske. Amúgy Is dugdostam a fogarasl lóbanktól kapott pénzeket, hát épen meg­vehettem volna Batldát rajta, ha kedvem kantáros lett volna rá. De hát képpel sem szívesen for­dultam felé, azon Is csak a búbá­nat lakott az én számomra. A parancs meg úgy szólt, hogy menjek Kaszapörre. Másnap dél felé odaérek, a Ka­kas unokáját lovagoltam, sebes Járású, száraz ló volt, haladós, Na, odaérek, de ájult meleg, egy nádszál meg nem zörren, minden­féle várta már az esőt, Éjszaka Is, ahogy jöttem, a csillagok sű­rűn sorakoztak odafönn, majd ie- tiiszlgálték egymást. Levelibékák hápogtak, daru kiáltott, lovam prüsszögött, és utamon a legyek­re vadászva g hátamat Is megsl- károlták ä fecskék, olyan közel szálltak hozzám. Mind az Idő ké­szülődését mutatta, Kellett Is. A berkekben tiszta zöld vizek tükrei csillogtak, Jóharapó legelők tö­rülköztek, de azok Is várták az esőt, 16. Járatos voltam én e tájon. Évente forogtunk, átmentünk raj­ta, túl a Körösnek, neki Berettyó­nak, hol Gyulának, le Szeged­nek. Lóval bajmolódó ember té- reken Jár, ha hagyják. Mentünk bújdokolva, egész méneseket lop­va át katonai csapatok között oda, meg vissza. Nem magunknak lop­tunk, gazdal parancsolatokra mo­zogtunk. Elég az hozzá, odaérek ilyen esőváró ájult délebéd Ide­jén, de lovat egy szálat a régi szálláshelyén nem lelek. Gondol­tam, ezek pusztát váltottak, Nem voltak ott mezsgyehatárok. Ment | jószág az orra után a jó legelő mezőt keresve. A pásztor meg a nyomában. Egy nyírfág ligetben álltak a régi veremházak. Volt Qtt három ásadék la. Egy a kap- panoké, a legények szállását ne­vezték Így a nősök, egy élelmes verem Is akadt, meg a nagy kö­zös. De ember nem lakhatta azt mér évek óta. A tetejük bedüle- dezve, ajtajuk leakadozva, Lép­teim zajára ürgecsalád szaladt ki a vermek hűvöséből. A lóhátról ágas nyírfára hágok, de felmá- szok már | hajladozó fahegybe, hogy szétlássak a határon, No, valahol, messze, Kondoros Irá­nyában, bolhányl lófigurákat vé­lek, Félnapi járóföldet is megtet­tem, mert a földönjáró nem me­het toronylránt, mint a madár, Minden bucka, tócsa, kiöntés ás bércéi meguraltatja magát. Azt kürülkerülgetjük, olyan karéjok­ba, ha kiegyenesedne, az ember gyereke eljutna annyi úttal Llp- pára. Elérek estefelé egy szedettve- dett lócsapatot a kondoros! Nagy­feketén, embernek nyoma nincs körűié. A lovak megnyihogják jöt- tömet, fejjel fordulnak felém, de tarolnak is, szaglásznak, félnek. Feleresztem Basát, csak úgy nyer­gestől, hadd komázzon velük. De egy bíbic nem szól hozzám. Sok dévánkozásom nem lehe­tett. Sose szerettem a felhőt tét­len bámulni, födél Is kéne a fe­jem fölél Ezek a 'szegény, nem tudom honnét csődített lovak úgy élnek, ahogy az ég madarai. Le­gelnek, Isznak, egy szó nem kell nékik parancsul. Na, bicskára kapok, kétöles klvlrágzott nádas premezt a rétet. Vágom, kévézem szederindával össze, sáskötéllel búbosom a tetejét. Amolyan seg- genülő kis enyihelyet rakok én magamnak, minden természeti tü­net az esőre ásít. Gyújtok tüzet, kis rác vaslábasom alá, pőrölök, Irdalt szalonnát hányok bele, réti kígyóhagymát, Rajta száraz tar­honyát párolok, Cscholyónyl kulacsom magam elé pásztorltom, falatozok, Hunyo­rítanak le a csillagok rám, de olyan nyugalmas csöndességgel, ha egy fűszálat elharapnak álla­taim, égzengésnek halllk. Nem vagy borivó, dehát I vizek Isme­retlenek itt, barAtkozok a kulacs­csal. Pipára kapok, ülök a búbos szájában, ember közelít szemből, Kicsi tűz pislogott csak, amilyent | száraz zsombék lobbant, de fé­nyében egebellen Ijesztő alak tű­nik elő. Készült voltam mindenre. Hisz az úgy sem lehet, hogy leső, lopó ember ne kerülgessen ennyi lovat, ha felelő pásztor' nincsen mellé állítva! Se szó, se beszéd, csak nagy gorombán rámreccsent, hogy': — De adjék ám önní, mert kü­lönben ... 1 Hanem én is aztán a vastagján kezdem: hogy a pusztai eb az anyádat, hát kinek tiszteljelek?! — de azzal fogom is a furkósbot- ba rejtett, hamar mérges, csőre töltött mordályomat, én embert még nem menesztettem odaátra, de hanem vesd magad a földre, mert nem állók Jót az életedért I Az éhes farkast Ismerni kell, Támad! Na ez a rusnya féreg Is. Sebbel jön rám, mire a levegőbe pukkajtom a puskát. Elvetette magát, mint a szentpáll szajha, A fülem a durranástól csengett, hogy eleinte nem Is hallottam siránkozó szavát I félig ájult em­bernek. Valami olyant slvalko- dőlt, pedig hozzá se nyúltam még, hogy előbb adjak neki enni, aztán akár százfelé szabdalhatom. , Gondoltam, Ismerlek torma, milyen édes a harapásod I — Aztán hányán vagytok? — kérdem tőle, mert tudtam, hogy lólopók, kóborok nem mernek egyesével járni. Mondja aztán, hogy hárman. Mondom, szólítsd a többit Is enni. Fütyülj nekik. —. Azoknak .hiába, félholtan fe­lesznek a kákáéban. Adok ennek I fekete képűnek a lábasomból, de úgy zabái, akár éhkutya, les a kulacsomra. Na, egy cserpákkal lökök neki, Kérdi, I tüzes végű botjaimból van-e még? Mondom, teli a kunyhó vele, (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom