Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-27 / 123. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. május 27, VÖRÖS VÁNDORZÁSZLÓSOK, 1978 • Nehéz kitüntetettnek lenni — állít* ja Józan Lídia. • Kéaiiaórát tart Tőkés Erzsébet, a pedagógus KISZ-alapszervezet szervező titkára. A harmadik kezdet A KISZ Központi Blzottságá* nak Vörös Vándorzászlaja már egészen megszokott látvány a kecskeméti 623. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Két szünetben is figyeltem: már nem álldogálnak előtte, nem nézegetik, mint valami újdonságot. Dolgoznak tanulnak, ahogy eddig. — Hosszabb is lenne, ha naponta az járna a fejünkben, hogy a zászló itt van, ml meg valamit esetleg nem a legjobban csinálunk, s egy rojtjáról már búcsúzhatunk is — mondja Józan Lidia KISZ-összekötő tanár. A kitüntetés folyamatzáró pontnak' tekinthető: a másodikat zárta, a harmadikat nyitotta. Amikor tíz éve létrejött Kecskemét második szakmunkásképzője, a hatszázhuszonhármas, félig-med- dig maguk választotta úton, önállóan indulhattak el a tanárok és a diákok. Ez volt az első kezdet. A második könnyűnek látszik. Másfél éve modem, új, szép épületbe költöztek — a körülmények, a lehetőségek ugrásszerű javulásával volt honnan továbblépni. S hogy az idén megkapták a legmagasabb KlSZ-kitUntetést, az annak a bizonysága, hogy jó úton haladnak. Sőt! A megyében elsőként kapott Vörös Vándorzászlót szakmukásképző intézet. Ez tehát azt jelenti, hogy a hathu- szonhármasoké a megyében a legjobb középfokú tanintézeti KISZ- szervezet. — Akik három éve itt vannak, joggal érzik úgy, hogy sikerült szépen elbúcsúzniuk, hiszen, ha nem is vallják be, de már többször várták a zászlót — fejtegeti Józan Lídia. — Tavaly Kiváló KISZ-szervezet lettünk. Az idei kitüntetés a fejlődést honorálja. Mozgalmi élét volt ugyan a kezdettől, de igazán csak 1970-ben indult meg. 1972-ben a tanyai iskolák villamosításáért miniszteri dicséret következett. Igazán viszont csak akkor vált tartalmassá a KISZ-munka, amikor közösségivé sikerült alakítani, tehát amikor 1974-ben szervezetten megindítottuk az ifjúsági szoclallsta- brigád-mozgalmat, gyakorlatilag minden diák — KISZ-,tag és nem KISZ-tag — részvételével. Az viszont tény, hogy a brigádokon belül a KISZ-tagok adják a magot, az aktívát. Tanintézetről lévén szó, elkerülhetetlen a tanár—diák kapcsolat, s egyáltalán: a tanulmányi eredmények elemzése. Először is: közismert, hogy nem a színjelesek jelentkeznek szakmunkástanulónak. Az oktatómunka nagy ellentmondása, hogy a közepes általános ismeretekkel rendelkező tanulókkal Igen magas szintű szakmai tudnivalót kell elsajátíttatni, A diákok zöme nem kecskeméti, s nem kell ecsetelni a bejáró életmód hátrányait. Sokuknak a családi körülményei sem a legjobbak. S bár az intézet szinte mindennel fölszerelt, ezt a hátrányt nem mindig sikerül leküzdeni. Sokat vállal a pedagógusok KISZ-alapszervezete, s most meg is kapta a KISZ KB Dicsérő Oklevelét. Palásti János például nemcsak KISZ-titkár, de az osztályfőnöki munkaközösség vezetője is. Főként a politikai képzésben serénykednek, mivel ők a vitakörök vezetői. A további feladatok egyike — méghozzá legnagyobbja — a politikai képzés erősítése — véli Botka Balázs, a Vörös Vádorzászlós KlSZ-bizott- ság titkára. — Be kell vonnunk, minél nagyobb számba, a nem KISZ-tagokat is, egyszóval kiterjeszteni a propagandát. — Az első pillanatban, amikor megtudtuk, hogy miénk a zászló — meséli Józan Lídia — felhőtlen volt a boldogság. Egész addig, amíg el nem hangzott, hogy a miénk égy VIT-küldött jelölésének joga is. „A VIT-re? Kubába?!” Megilletődötten néztük egymást. Nehéz kitüntetettnek lenni I Ezt rögtön le is szögeztük. Kit küldjünk? A döntés ugyanis mindenképpen igazságtalan, hisz legszívesebben nem egy fiatalt jelöltünk volna. Aztán olyan diákot kerestünk, aki a maga képességéhez mérten a maximumot nyújtja — a hétköznapi aprómunkában. Dakó Miklósra esett a választás. Harmadéves, harmadik éve brigádvezető, s most a szakmunkástanulók országos versenyén harmadik lett történelemből; ifivezető, KISZ-bizottságI tag. Három hétig beteg volt januárban, s levelet írt felkészítő tanárának, Csapiár Krisztinának, a számára még nem elég világos kérdésekben kérve választ. Bútor- asztalos lesz, a megyei szakmai versenyen ketten indultak az . intézetből, s első, illetve második helyezést értek el. Esti szakközépiskolában akar leérettségizni, aztán Sopronba, a faipari egyetemre jelentkezik. — Kuba most járhat ott, mint ahol ml járhattunk tizenöt éve, tehát tanulságos lesz látni azokat a körülményeket, amelyek között egy-két éves voltam — gondolkozik el a közelgő utazáson Dakó Miklós. — Tanulok spanyolul, nyárra 300—400 szót akarok ismerni. — Miklós —■ szögezi: le a KISZ- összekötő — a saját képességéhez mérten a maximumot nyújtja. Szeretnénk, ha mindenki úgy küzdene a céljaiért, mint ő. Épp ezért szigorítottunk az egyéni vállalásokon. Mindenkinek meg kell mondania, hogy milyen eredményt szándékozik elérni az év végén. Ha mondjuk 3,6 volt, de lehetne 4,2 is, akkor azt kell vállalnia. Effélét, hogy „jobban tanulok”, vagy „javítok két tizedet” nem fogadunk el. A jövő miatt. Harmadszor csöngetnek ki beszélgetésünk kezdete óta. Szól a zene, a függőfolyosók ismét megtelnek diákokkal. A hathuszonhár-. masok hétköznapjaikat élik. Vörös Vándorzászlóval kitüntetve, derekas, folyamatos munkával. B. J. MEGÚJÍTOTT HAGYOMÁNYOK Megy a vonat Tunéziába A Ganz-MAVAG legnagyobb hagyományokkal. rendelkező termékei a vasúti járművek. A nagy hírű gyár beírta nevét a közlekedés történetébe. Legelső mozdonyai, szerelvényei muzeális értéket képviselnek. Néhány éve új típusok gyártására tértek át, ezzel új korszak kezdődött a gyár életében is. Az Uruguay-i Államvasutaknak szállí. tott motorvonat, kis tengelynyomású vasútvonalak személy- forgalmának lebonyolítására készült. A vonat legnagyobb megengedett sebessége óránként 100 kilométer, a hajtóerőt 935 lóerős Diesel-motor szolgáltatja. Az első osztályú ülőhelyek dönthető hát- támlájúak, és párosával forgathatók, a menetiránynak megfelelően. A szerelvényhez bárhelyiség és konyha is tartozik. Tavaly 15 ilyen szerelvényt szállítottak a dél-amerikai országba, A légkondicionált, luxus motorvonat tunéziai megrendelésre készül. A szerelvény első és másodosztályú kocsikon kívül, „Grand comfort” fokozatú utasteret is tartalmaz. A motorok forgóváza cserélhető, hogy normál és méteres nyomsávú pályán is közlekedhessen. A sebesség óránként 130 kilométer, és a Pielstlck- licenc alapján gyártott motor' tél- jesítménye az észak-afrikai ország éghajlati viszonyai között, 1200 lóerős. Ebből a szerelvényből 20 darabot rendelt Tunézia. A harmadik vasúti járművet, a 350 lóerős Diesel-hidraulikus to- lat ómozdonyt, a MÁV és a Jugoszláv Vasutak részére fejlesztet9 Próbaúton a Diesel-motorvonat, ra elkészült ennek a típusnak 509 lóerős változata is. Gyártása jövőre kezdődik. A bangladeshi pálya követelményeinek megfelelően, a mozdony két forgóvázzal készül, hogy széles és méteres nyomtávon is használni lehessen. A hagyományos termékek listáján, a vízgépek foglalják el a második helyet. A gyár elsősorban, nagy teljesítményű szivattyúkat gyárt, hőerőművek, Ipartelepek vízellátására, valamint csatornázás belvízvédelem és öntözés céljára. A választékból kiemelkednek a mezőgazdaságnak tervezett Agro géptípusok, amelyeket elekt- ro- vagy Diesel-motor hajt, így bárhol üzemeltethetőek. ték ki, a 70-es évek elején. A Bangladeshi Vasutak kívánságá• A vállalat egyedüli gyártója a nagyméretű csőelzáró szerkezeteknek. A Ganz-MÄVAG Magyarországon egyedüli gyártója a nagyméretű csőelzáró szerkezeteknek. A gyár harmadik nagy termékcsaládja, a felvonó. A felvonógyár nagy szériában készülő, 4 és 6 személyes lakóházi liftjeit, újabban bútorszállításra 'i$-alkalmas,, változattal egészítették kí.'A kór- 1 szerűsített lakóházi felvonók az NDK, valamint Lengyelország' szakembereinek az érdeklődését is felkeltették. A hazai olajbányászat technikai igényeinek kielégítésére láttak hozzá a fúróberendezések gyártásához. Ezekhez felhasználták azokat a Diesel-motorokat, hajtóműveket, kompresszorokat, melyeknek előállításában több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek. A hazai fúróberendezések trópusi és sivatagi változatát is elkészítették. A magyar gépipar patinás nevű, és nemzetközileg is elismert gyára, a hagyományos termékeinek korszerű, megújított típusaival vívja ki a hazai és a külföldi megrendelők elismerését. V. Zs. TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (10.) Mintha várta volna már szavam, úgy válaszolt Pali. — Hozzád megy! — Mondta? — Nem. De tudom. Láttam ma- guhurcolásán a nyálon, hogy akár soha nem tágítana mellőled. Már akkor maradt volna, csak apám ihingette: — Gyerünk, Viktor, menjünk, Viktort 14. Most megülöm a Kakast, holnap jön apám, anyám Viktorral, meg egy kálomista kántorral, aztán üsd, vágd a világát, sógor! — Te nem jössz velünk? — Nem haragszol, voltam én itt eleget. A Kakas visszajön apámékkal, amit összetepentünk, legyen a tiétek! — Majd megszolgálunk érte. Ha városi leszel, olykor nem árt, ha kis tanyasi hízócskával bekocogta tunk telenként. — Majd látjuk, csak boldoguljatok! Megölelgetett, ' megdöngette a hátam, nyereggel ment a Kakasért. Itt álltak már az okos dögök a barátok távozta után a cserényben. Ügy tűnt, nem aludtam egy kummanatot egész éjjel. A Kakas lépteit számoltam. Most érhet a Túzokog halomra. . Most a Kiri laposán léptet. Rátér a Dongér szárazulatára. Most a kökényesi dombra. Mégiscsak aludhattam jó klvl- lágosodott a borúit ég mikor vetem föl a szemem. Hohohó, hát az én násznépem? Szaladok a padlás szájába, onnét ellátok a Dongér magiasulatáig. Am egy nyúl nem mozdul a bodoran rakódott havak között. Na, elbeszélgetek én az állatokkal, osztom, szorzóm: ez az enyém, ez a barátoké. De mivel mindig az övéké volt a jobb a kiszámolásnál, hát elölről kezdtem többször is. Csak míg így etetve dézsmálom szét állatseregleteimet, hát szép ciripelve megszólal nagy messziről egy szánkócsengő. Gk jöttek. Vik- torék. Ahogy Pali megmondta. Apja, anyja, meg ő. A Kakas a ládásszánkó saroglyájához kötve. Hogy örültem! Bántam is én, hogy egy fia egyházfit nem tudtak hozni, hiszen egy harangozó meg egy kurátor maradt csak az őszi nagy himlőjárvány után a tudók közül. Majd csak akad tavaszra! A harangozó odasógorol a hetedik határban, a kurátor meg mozdulatlan beteg, de három hete is tán. Szütyőből csurgatják szájába a tejet, hogy élete pilácsát valami pisla lángon tartsák. — Sebaj, gyerekeim! Hoztunk új istrángot, összekötlek én azzal bernnőtöket, hogy soha semmi ki nem oldja. De köti is aztán sietve, míg anyósom az eszem-iszámot a karólábú asztalon szétrakja. En csak nézek. Nekem jó. Viktor komolyan áll. Láthatott már odabent ehhez hasonlót. Nekem annyi, mintha klscsikőkat kötnének csak össze puha gondossággal. — Ásó, kapa, nagyharang! Soha el ne múljon fölöttetek a jó! Megpuszilgattak bennünket, összenyomták képesfelünket. A csongrádi szlamkamenkát még összekötözve ittuk, de ahogy leülünk az asztalhoz, hát csak szépen lekerül a kötőfékszár, s föl egy fogasra. Majd megőrizzük öreg korunkig, ahogy jó házaknál a menyasszonyi fátyolt szokás. Alkonyat előtt pakolnak az ipa- mék. Sötét lesz az éjszaka útta- lan utakon. Ahogy magunkra maradtunk, úgy éreztem, testvérem van. Palit is annak éreztem, hát most a Pali testvére a testvérem. Viktor otthonos. Megtanult a nyáron itt minden zugot. Dolgozik, mintha az előbb hagyta volna abbba. En is megtaláltam a magam dolgát, hiszen nem csupa eszem- iszom az élet amúgy sem. Fűtök, aljazok, étetem a jószágot. Vacsora se kellett, Viktor köpi el a pilácsot, mellém henteredik. Tudott-e valamit az éccakai világról, vagy se, sose mondta meg szegény, de hát én néked, mint hátralevő fiamnak úgy mondom el, mintha magamnak mondanám. En öt teljes esztendeig apám szavaival, be voltam ugyan esküdve a Vénusznak, a szerelem isten- zőjének lobogója alá, jártam is alatta becsülettel, ám oltárán nem tudtam áldozni. Ügy feküdtem Viktor mellett, ahogy anyám mellett feküdtem. Nem is volt ebből aztán bajom, soha a világban. Csak ahogy kirügyezett bennem a férfiúi készség, hát meg is lett annak a virágja. Megszületett a Matyi gyerek. Voltam tizenhat éves, de én annak a kölöknek úgy örültem, nem adtam volna oda az egész szultáni lószerájért, elhiheted nekem. Már bent laktam Csanádon, huszonegy mohamed lovaimat átadtam a fogarasi lóbanknak 500 ré- nus arany forintokért. Köprüli a basa uralkodott Csanádon, a várban, de a negyven kívül való házban mindenféle náció lakott velem együtt. Rácok, németek, erdélyi menekültek. Á török a cseri barátoknak engedte a misét, 'a béke kedvéért. A cserikben, mint kolduló barátokban pedig a saját derviseinek magyar megfelelőit látta. Ezek olyan parasztpapok voltak, akik imádkoztak minden nyelven, amit hallomásból tanultak. Tartottak barmokat, lovakat, marhákat, amikből ispi- iályt, olyan kórházfélét is pénzeltek. No, hogy a Matyi gyerököm született, hát a cseri barátok csikószámadójának tettek. Annyi bajom sem volt, mint a sörke veséjének. Bár Viktort háborította Köprüli, ha én odajártam a mezőkön, hisz szépséges egy szép asszony volt, hogy Kikíndától Lippáig nem találhattam volna mását. Fájt a fejem érette, hogy Is cselezhetném meg ezt az átkozott rokont. Mert jött, a szemem láttára simogatta Viktoromat, s kuncogott, hogy rokoni alapon szeretheti. No, a városban meg ott lakott a vak szultán lánya, Császár Kata, a megszalajtott Murád szultáni család leszármazottja. Annak az oltalma alá eresztettem a családom, és én jártam be hozzájuk szombaton esténként. Haragudott is érte Köprüli meg nem is. Mondom néki, beteg az asszony, hát ottan gyógyítgatja Kata néni. 15. Egy év múlva Köprülit elvezényelték temesvári basának, mivel nagyon tudott a várak erődítéséhez. Savoyai Jenő húszezer emberrel ostromolta akkor. De nem mertem visszahozni a családot, mert Kászon, a Köprüli után jövő is hamar szoknya alá kapó hírében állt. Pedig a Koránban világosan meg vagyon az írva, hogy más ember szénáját húzgál- ni pedig haláli fenyíték, a paradicsom elvesztésének terhe alatt tilos. Hanem ugye. Viktor rájának számított. Jó helyük volt az enyi- meknek Császár Kata mellett. Akkora városban, mint Szeged, nem lehetett a törvényeken csak úgy átugrálni, mint Csanádon. Így ment teljes nyolc éven által az életem. Hanem Matyi, már lovat ült, egyszer csak sárgulni kezdett, mint őszi fán a levél. De orvos, de minden, ami kell, nem segített rajta. Egy hétről a másikra elvitte a vízkórság. En kint, asszony bent. Fájt annyira a mellem kosara, egész nap vizes agyaggal pakoltam. Az se fogott rajtam. De hogy a baj ne járjon egyedül, Viktor is ágynak esett, nemsokára fődbe tette őt is a bánat. Úgy maradtam, mint az ujjam. A csanádl külábas ház se tudott éngern magához fogni. Mentem, eleresztett kantárral, amerre a lovam vitt. De se enni, se Inni! Ez időben éppen sorozták össze lovainkat, hogy az új fejedelemnek, Rákóczinak a kezére hajtsák. A szegedi várat lövette, mert Globitzot akarta belőle kifüstölnl. Volt énnékem már akkorára olyan katonaundorodásom, hogy az ég világon nem bírtam ránézni akármi kardos emberre. Mert mindennek ők az okozói! A járványokat is az én Matyi fiamra ők hordták össze a világ elrothadt fenekéből tán. De indul a lócsorda le Szegednek, az én lovam velük, hisz a testvérei voltak. Beérünk. Forró júliusi nap süt, megyünk a fejedelem sátorához, valahol a ró- kusi kápolna árnyékában cicázott zászlóival/a szél. Ez a Rókus a birkavágók városa volt, vagyis a cincároké, de csúfolták kukorica városnak is, akik haragudtak az idevalósiakra. Megyünk a fejedelmi sátorhoz, húsz kurucos ruhájú kísér bennünket. (Folytatása következik.)
