Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-24 / 120. szám
1978. május 24. • PETŐFI NÉPE • 5 Citera, citerás a hangversenydobogón Beszélgetés Pribojszky Mátyással a népzenei mozgalomról, a túlzott konzervativizmusról, külföldi szerepléseiről Pribojszky Mátyás clteramű- vész a legutóbbi kecskeméti nép* zenei napon is tanúsította, hogy a hangszer, a játék elméletének kiváló művelője. Az egykori munkásember tudósokkal vitatkozva érvelt a citera továbbfejlesztéséért. .,A cimbalom is népi hangszer .volt’ (ma is annak nevezzük és dicsőítjük Rácz Aladárt). még sem átkozzuk ki Sunda Vencel Józsefet, mert Erkel kérésére 4 lábra állította u cimbalmot.” >Már szakmunkáéként fölfigyelt játékára néhány szakember, de arról keveset tudunk, hogy mit szóltak fellépéseihez, kedvteléséhez közvetlen munkatársai. — Kérték, követelték játékomat. Nem volt olyan brigádtalálkozó. esküvő, „házibuli", ahol a citera ne szólt volna. Az ő biztatásukra kértem meghívatáso- mat 1969-ben a kecskeméti népzenei találkozóra. Hűségesen figyelik pályafutásomat, magam is ragaszkodom hozzájuk. aktív tagja vagyok nz egykor általam vezetett Ady Endre szocialista brigádnak. Kecskeméten is hazatérő fiúiként fogadnak, sokat köszönhetek ennek a városnak. — Hivatásos művészként merre járt a nagyvilágban? — Egyszer megjelent rólam egy írás a Petőfi Népében Kecskeméttől Tokióig címmel. Ez így Igaz. Első külföldi meghívásomat Is ebben a városban kaptam 1970-ben. Felléptem valamennyi európai szocialista országban, többször szerepeltem Ausztriában, jártam "Finnországban, Belgiumban. Franciaországban, Japánban. a£ Egyesült Államokban és még sorolhatnám. Különösen a távol-keleti országban voltak érdékes találkozásaim. Volt úgy, hogy japán— magyar kamarazenét játszottunk, csak az volt a gond. hogy 23— 30 samiszen — háromhúrú pengetés hangszer — Is kevés volt ahhoz, hogy hangerőiben vetekedjék egyetlen cüerával. jóllehet, udvariasságból halkan játszottam. Sóik Iskolába, egyetemre el-. jutottam féléves ott-tartózkodá- sóm során. Egy alsófokú iskolában majdnem póruljártam. Megkérdeztem a gyerekeket, hallottak-e már magyar népdalt? A mosolygós válasz — Igen — szinte szemrehányásként hatott; mintha azt fejezte volna ki. hogy le- het ilyet kérdezni? Az ott: egyre inkább' elterjedő Kodály-mód- szer nyomán rengeteg magyar népdal bekerül példatáraikba. Megrázó élményem volt Amerikában a honvággyal küszködő (Méhes! Éva felvétele.) magyarokkal való találkozás. Részt vettem egy esküvőn, ahol nem az oltár előtt mondták ki az „igent", hanem a díszesen keretezett Budapest térkép előtt, és közben szólt a clterán. „Elindultam szép hazámból”. — Többen attól féltik, hogy a sűrű pódiumszereplés következtében .megfeledkezik” az eredeti népi hangvételről. — Kétségtelen, hogy a nyilvános fellépés egyílttjár egyfajta ,,'hatásvadászattal". Ez igaz a színészre, s mindenkire, aki közönség előtt produkálja magát. Szerintem a pódium meg Is követel bizonyos színpadi művészi többletet. Egy népdalt nem lehet, nem szabad úgy előadni pódiumon. mint a padkaporos bálban. Bazllldesz Mária, Török Erzsi igazán kiművelt hangon, emelke- dettebb művészettel énekelt zon- gorakísérettel népdalokat, mindig a népdal Iránti alázattal, de meg sem kísérelve a népies hangvételt. Ha hiányolják nálam az úgynevezett népies hangvételt, megkérdezem, melyiket? A dunántúlit. az alföldit, netán a felvidékit. vagy a gylmeált? Mert az minid különböző. Nem hiszek az egyetemes népi hangvételben. Az én hitvallásom ez: keresem a clterán való művészibb megszólaltatás lehetőségeit, s italán ezért tűnik „másnak” az én játékom. A hangversenydobogó — már ez is csoda, hogy a citerá- val kapcsolatban leírhatjuk ezt a szót 1 — különösen külföldön meg is követeli ezt a törekvést. Amióta hatalmasan fellendült a citeramozgalom — jórészben a kecskeméti találkozók hatására — vajon nem éppen a „cltera- művész” kötelessége-e, hogy hangszerén keresse, a továbbfejlődés lehetőségét, ezzel is lelkesítve a többieket. Sajnos, a zene- kritikusok a citerát még nem méltatják arra, hogy segítő bírálatukkal hozzájáruljanak a túlzások, a téves irányzatok lefaragáséhoz; — Múltkoriban gyulai, mezőtúri szakmunkásClatalok dicsérték segítőkészrégét. Szerintük sokat köszönhet támogatásának intézetük clterazenekara. Miért vállalja a strapás utazásokat? — A fiatalok tanítását fontosabbnak tartom, mint szerepléseimet. s ha választanom lehetne, bizonyos, hogy a tanítást választanám. „Tantermem" az egész ország, mivelhogy Intézményes oktatás legfeljebb kísérleti formában létezik. Minden olyan helyen tanítok, ahonnan azt üzenik, gyere. Igen kedves hívást kaptam a kecskeméti Jókai Mór Általános Iskolából is, természetesen' Igent mondtam. Legutóbb egy „sajátnak” nevezhető zenekart hoztam létre a Kispesti KÖZÉRT Vállalatnál. Éppen itt tapasztalom az együttzenélés ösz- szetartó erejét. Egymás mellett játszik az Igazgató és gépkocsivezetője. a boltvezető és segédmunkás, fiatal, lány és nyolcvan- éves nyugdíjas. A közös felelősség. öröm. az egymásra vigyázás testvériessége, az így kialakult barátság értékesebb a megszokottnál. — Tervei 7 — Minél többet tanítani. Van egv szép mániám, szeretném elhitetni az óvónőkkel, óvónőképzősökkel. hogy a citera a kicsikkel való foglalkozásnál alkalmasabb hangszer, mint például a furulya. ment így az óvónő együtt énekelhet a gyerekekkel. A napokban jelenik meg önálló nagylemezem, hangszergyártásunk történetében, az első igazán népi hangszeres nagylemez, kiadási jogát az Egyesült Államokban is megvásárolták. A közeljövőben Franciaországba utazom. ahol egy nemzetközi modern (!) zenei fesztivál megnyitó koncertjére kértek fel. Szeptember középétől az év végéig Kanadában és az USAJban szereplek. A jövő héten még visszajövök ide: vár a Likőripari Vállalat az utóbbi években, kitűnő társaÉrdemes megnézni Bulgáriában: a Ropotamói Nemzeti Park A Ropotamói Nemzeti Park az azonos nevű folyó portján, a Fekete-tenger menti Szozopoltól délre terül cl. A rezervátumot keletről a tenger, nyugatról is délről erdők Határolják, amelyek a Sztrandzsa-hegység nyúlványáig terjednek. A Nemzeti Park 850 hektáros területinek túlnyomó riszit — 58 százalikit — erdőségek, 7,3 százalékát pedig vizek alkotják. A természetvédelmi területen több ritka állatfaj él. Erdeiben bőven van óim- éj dámszarvas, őz, róka, nyest, mókus. Található itt vaddisznó, borz. mig sakál is. A vizek ótlatai közül Honos a vidra, a folyótorkolatnál a ritkaságnak számitó barátfóka. A fauna irdekessige mig az Igen változatos madárvilág, köztük sok ragadozómadár. A ritkaságok között említést érdemel a fekete szarka, A folyó mocsaras vidéke a szürkegémek fészkelőkéivé. A Ropotamói Nemzeti Park különleges növény- és állatvilága, természetI szépségeI sok látogatót vonzanak Bulgáriának erre a festő len szép vidékére. (BUDA- PRESS—SOF1APBESS) Császártöltési A madarak nem törődnék a megkésett tavasszal: máris a nyaral hívogatják lármás repdesé- sükkel. Magasodik a nyárfasor a gomolygó felhők magasába; eljövő fényes napokat ígér. Virágok, fák, elsuhanó autók az öreg és új házaik között; ha nem Is korunk teljes gyorsaságával, de zajlik Itt Is az élet. Míg az emlékezet visszaszáll a múltba, jó kétszáz, háromszáz évvel ezelőtti időkbe. Amikor Schweibert Miklós társaival együtt ide telepedett Császártöltésre, németalföldről. □ □ □ Lentner Antalné másfél évtizede hordja-vlszi a lapokat, folyóiratokat az előfizetőknek, S köz- .ben kl-ki- tetszése szerint kérheti tőle kedvenc újságját — az áruspéldányokból is akad elég a megrakott kerékpárján. Ezt mondja: — Szeretem ezt a munkát, jóérzéssel csinálom. Talán mert az embereket is szeretem, a napi kis csevegéseket. Én itt Töltésen mindenkit Ismerek. — Leginkább milyen lapokat kérnek? — A Nők Lapját. Abból százhatvanöt előfizetőnk van. És száznál több Petőfi Népe, meg csaknem annyi Képes újság fogy el, —' És az irodalmi' folyóiratok közül? — Forrás, Nagyvilág, Élet és Irodalom. De ezekből csak néhány darab kell. □ □ □ Márln István a Császártöltési Általános Iskola igazgatója nagy újságot mond, örömmel: — Tavaly négy új tanteremmel bővült az Iskolánk. Most meg a tornatermünk készül, hárommilliós költséggel. S mellette lesz az új büszkeségünk, a hét és félszer tizenkét méteres úszómedence. Azt Akarjuk, hogy a jövőben a nyolcadik elvégzése előtt valamennyi tanulónk tudjon úszni. — Úgy tudjuk, más módon Is gondoskodnak a korszerű testedzésről... hétköznapok — Évente megrendezzük az erdők napját. Az erdőgazdasággal közösen készül az úgynevezett sétaerdő, ahol lesz majd erdei tanterem, majális tér, több sportpálya stb. — Mekkora területen fekszik majd? — Tizennégy hektáron. Lesz elég helyünk mindenre. — Mikorra készül el? — Egy része már az idén. A többi jövő nyárra. A lakosság sok társadalmi munkát vállalt azért, hogy a szép terv valóra váljon. □ □ □ — A töltésiek szeretik a szépet. Nézzenek be az udvarokba a lakásokba. Vagy jöjjenek el egy- egv tárlatmegnyitóra, s az Irodalmi presszó rendezvényeire. Meglátják, hogy az Itt élő embereknek kell a vers, a dal, a szép festmény. Ezeket Angeli Mátyás, az Erkel Ferenc Művelődési Ház igazgatóié mondja, amikor afelől érdeklődünk, hogy milyen a lakosság kulturális érdeklődése,' az itt élők művelődési igénye. A kép, amely előttünk hamar kirajzolódik, ugyancsak biztató. Jó fél évtizede már, hogy évente rendszeresén ’képí&mífvészfetr kiállításokat rendeznek. Előfordult, hogy egy tárlatot kétezren is megnéztek. Az író—olvasó találkozóik kedveltek. Volt rá eset, hogy száz- ezázhúszan hallgatták a szép verseket, neves előadóművészek tolmácsolásában. Működik a hímző asszonyok köre, a filmklub, s a gyerekek mesemozisorozata is közkedvelt. Egy-egy vasárnapi vetítéskor olykor százhúsz, száznegyven gyerek is jelen van. □ I □ Császártöltésen az életváltozásnak sokféle nyomával találkozunk. A „Taverna” elnevezésű étteremben például ma már száznegyvenen étkeznek rendszeresen; ennyi az előfizetők száma, Erdélyi Antal, aki immár hét esztendeje vezeti ezt az ÁFÉSZ-üzletet — mely presszó, étterem és esti • Egyre koptatja az idő a régi népi építkezések nyomait még őrző öreg házakat. Szép elképzelés, hogy az egyik ilyen épületben helyezik majd el a falumúzeumot. pinceborozó egyben — elmondja, hogy nemcsak az „Irodások", hanem a kétkezi dolgozók is Itt ebédelnek naponta. Ez régebben elképzelhetetlen lett volna. □ □ □ Ebben a faluban két-háromszáz év óta németek laknak. Történetükről, sorsukról Bánáti Miklós nyugdíjas pedagógus irt vaskos könyvet. Aki nem sajnálja a fáradtságot, és „átrágja magát” a több száz oldalas monográfián, az nem bánja meg. Érdekes, változatos, sőt romantikus falutörténettel ismerkedhet meg. Nos, akik ma Császártöltés közművelődését formálják, azok gondoskodnak a hagyományőrzésről is. Gyűjtik a viseleti és használati, lakberendezési és munkaeszközöket, a múltról mesélő tárgyakat, abban a reményben, hogy egyszer majd mindabból, ami előkerül, falumúzeum lesz. Ebben a dicséretes, szép munkában különösen Marin Istvánná tanítónő jeleskedik. Ezt mondja erről: — Az utolsó órában vagyunk, nraLia-gyűjtést. ILletl. Ugyanis .nagyon fogynak ». tárgyak,, egyre, kevesebbet lehet elökerítenl, .fellelni. Sürget hát az Idő. Azután megmutat néhányat a gyűjteményéből. Van itt pöndöly- szegély, fehér-gyolcs parasztblúz, meg flltteres-varottas kékfltyula, és kispárna, hímzett, sötét vászonkötény —, hogy csak a viseleti darabokat említsük. □ □ □ A Kossuth utcában ma még sok régi ház áll. Ha az idő naponta koptatja ás ezeket, őrzik még a régi német népi építészet jellegét beszédes motívumait. Azt tervezik, hogy majdan — ha lesz elegendő pénz rá — az egyiket ezek közül átalakítják nemzetiségi tájhóznak. Szeretnék, ha ez sikerülne. Varga Mihály iWÍW WwWwíw 'AViSViV TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (7.) Abból sajnált volna apám a kapzsi basának akár egy csipetnyit Is adni. Hát azok akkoriban fordultak volna pénzre. Na, a Ha&zán basa vendége beleverte a csúfot az ajándék lóba. Jött a gyorsfutár megint, hogy de azonnal Haszán elé. Nem ment üres kézzel most sem apám. Két jó lovat vezetett, de ezek se a szerájbói valók. Alit a basa elé. Tudta, hogy baj van Köpecen, előzőleg kicsi vásárhelyi bojtárjával a városba hajtatta a gazdák lovait, anyámat, éngem föl- málházott, hogy ballagdáljunk Battonyának. Anyám megfordult arra néhányszor apámmal, de a lovak Is tudták a járást. Mentünk, apám meg be, a basa elé. Másnap ért utol bennünket Kupa pusztáa Jól sejtette sorsa fordulását. Fejét éppen gézlságá- ra való tekintettel nem vették, csak az adomány földet. Szóval mázul Iá tették, azaz. kegyvesztetté. Kupa puszta pedig egy Ráso- nyl nevű keresztény vitézé volt, pár esztendeje bérlegelőnek adta ki, apám lovas barátjának, Szekerész Ferkónak. Ott lakott Szekerész a pusztán s úgy fogadott bennünket, mLnt a vérszerinti rokonait. Az ö oltalma alatt voltak a mohamed lovak Is, ara- nyoskodhatott velük, ott volt az érték a keze ügyében. Szükséget nem szenvedtünk semmiben, én nem emlékszem, hogy anyám egy könnycseppet is ejtett volna batldal veszteségünkért. Ez a tájék még járatlanabb volt, mint a tőfolyók mente. Itt járt a Kupa. Jobban mondva buttogott, lappangott. Nem folyt. Elterebélyesedett, csinált olyan karéjozó vizes lápokat, aki nem tudta zsomibélkosal között. a járást, áz elveszett. Tele mindenféle vadkácsasággal az aranyos- fejűektöl a csörgőkig. És kana- los gémek, gázlók, llllék, kára- katonák, Íbiszek. Szekerészék Tornyára jártak bevásárolni. Só kellett, olaj, zsír, orvosság, gúnya. Tornya napi járóföldre esett. Hajnalon Indultak, este hazaértek. A fejünk se fájt Hanem a had Járások erősödtek. Hol a török csapott szét a tornyai, llp- pal, aradi árusok között, hol a magyarok semmlzték ki mindenéből a vásározó népeket. 10. Egy bikanyálas őszi reggelen télre valókért fölpakolt Szekerész, meg apámék, hogy megfordítják a pénzüket Tornyán. Magam maradtam a réti tanyában állatőrzőnek. Eljött az este apámék nélkül. De még a másnap este is, csak odavannak. Harmadnap, nem láttam a sírástól, éhségtől. Féltem a zúgó nádasok között. Leskelődtem egy hetet, hogy Is mehetnék utánuk a vak- világba? Hiszen, ha tehetnék, jönnének ők maguk. Kicsi szalonnákon, madártojásokon eléldegéltem volna én sokáig. Az udvaron volt egy óriási mocsártölgy, de szárazágú. Koronája ellátszott Kevermeslg. Mivel éjszakára járogattak a nádi csikaszok, én fölsubáztam magam alvásra a fa hegyébe. Hiszen a nádból való házunkon az ajtót a szél is kinyithatja. Ogy főinyalnak az azok éngem, ahogy, a fácántojást szokták. Na, elsírtam magam a fakoronán Is, Ügy apámék után két hétre, hogy azok, biz nem Is léteznek tán a létő világon, mikor egy éjszaka lódobogásra ébredek. De megismerem a horkantásalról Is a mieinket Apám az örökölt lovak első csikóját használta, a Kakas nevűt anyám meg egy szelíd kancán kocogott placolnl, Bársonynak hívták. Szekerész Is egy apámtól kapotton járt, a Betyáron, Hát a messzi fúj tatásukat fölismertem. Első Ijedt álmomból, hogy fölnevelek, örömömben majd a férői ugrottam közéjük. De valami mégis másképp hangzott a lovak felől. Dörmögö beszéd, ahogy a kunyhóhoz érnek. Félszarvon világított a hold. Látom, nem apámék. Csak a lovak. Azok a mieink. Azt hittem, leesek az ágak közül. Hiszen a dörmögő hangú járt itt párszor apámnál lóra alkudni. Vett Is a hitványából, ha jól tévedek. Hol lehetnek apámék, ha ezek Ülik a lovat? Rá se mertem gondolni. Hiszen kölcsön, az ilyen futó kujonoknak, megülni nem ád apám lovatl Még így kapaszkodók a félsztől, odalent taplót csiholnak, tolvaj fáklya lobban, mennek a nádkunyhóba. Jártasán, félelem nélkül, bár Idegenek, mint akik tudják, hogy té- vó ember nincs a tanyán. Ezek éngem keresnek! Látott az a kupec éngem nem egyszer. Ha Tornyán nem voltam, Itt kell legyek valahol. 'Kiált Is egyelt: — Héjj, gyerééék! Hírt hoztunk apádékrul! Sajnos, Igazat beszélt. Halálhírt hozott A fáklya mellett láttam a Kakason apám sárga, táskás nyergét a kis útlkészséges szügyelló málhát. A dörmögőn apám csikós lajblját, amit anyám varrt ki színes Jászvlrágokkal a hátán, elején. Hírt hoztál, hírt Ogy elfancsa- lodtam, hogy kis híján föl nem adtam magam. Minek Is élek, hogy is élek nélkülük? Hordták ki a ruhásládákat, lócát, asztalt. A dörmögóg nagy kulccsal hadonászott. — Ennek zárja van valahol! Abban tartotta a Llpót-aranyakat. Két hónapja sincs, hogy a markába olvastam hetven arany Ll- pótokat. Az Itt lesz a zár alatt valahol! — Az asszony ruhája alatt lehetett! Nem néztük meg az écca- ka sötétjén, mielőtt a Marosba lökdöstük őket. Rettenetesen megdühösödtek. — Az nem lehet, a pénznek, tizenkét ló árának itt kell lenni elásva. Hetven arany egy ökölnyi börszütyőt teletesz. Azt észrevettük volna az asszonyon. — Mondta a dörmögős, és a nádkunyhóra hajította a fáklyát. Égett, mint a veszett-fene. 'Lángjánál vasvillákra kaptak, nagy buzgalommal szúrkálták az udvar földjét. Ahogy fénye fakult a kunyhótűznek, úgy táplálták ruhásládáink széthaslgatott darabjaival. Mivel kétségbeesésem a mondottak láttán nem fokozódhatott, harag támadt bennem. Ha apámék vesztek, ezeknek veszniük kell! Száz mesében hallhattam, hogy az okos, sok haszontalant átal ugrik. Villázták a földet. Egyszer csak fába szúrt a villa. Rikkantottak akkorát, a nádi verebek fölhus- santak a fészkükből. Ástak. Egy kis hordó bukkant elő, teli megérett pálinkáival. Nekiestek. Szít- ták nádszállal, akár az anyatejet. Ástak tovább. Tántorogtak. Megint Ittak. Egyszer csak, mint a zsák. elterültek eszetlenül. Apámék orvosságnak érlelték azt, mert mindenre jó volt. Kicsi vízzel Itták früstök előtt, de ha dagadás jött kézen, lábon, agyagra locsolva lelohasztotta. És használt begyulladt sebekre téve. Másztomban egy száraz ágat löktem le. Senki sem rezzent. Ráültem a Kakasra, s lépésben ki. Lábam nem énte a kengyelt arra meg idő nem akadt, hogy fölcsatoljam. Szerettem volna a szuflát beléjük fojtani, de hát egy kilencéves fiú hogy is vághatná nyakát három rablónak egyszerre. Sose tudtam volna megtenni, később sem. Születni kell arra. Megyek, eresztett kantárral, majd tudja a Kakas hová vigyen, mert énriélkem a kerek világon már senkim sincsen. Ahogy elhagyom a tanyahelyet, hát látom, jön utánunk Bársony, meg a Betyár. Megörültem neki. Legaláb mi négyen jó pajtások egy úton Járunk. Délig elmegyünk, s mindig csak nyugatnak. Ha vizek, érpartok visszafelé is fordítanak bennün- két olykor, azért útunk egyre távolabb megy a szomorú Kupától, ahogy véltem, Batidának. Az éhség rágta a gyomrom, hogy majd a szédülés megfogott. Mig legeltek a lovak, nézem a nyeregtáskát, hátha maradt valakitől csak egy falatka görhe legalább, de morzsája sincsen. (Folytatása következik.)