Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET A zalaegerszegi Reflex színpad Kecskeméten MAJAKOVSZKIJ: BUFFO MISZTÉRIUM Kedden estiére hirdették a meghívók a aalaegenszegi Reflex iro- lal.mi színpad, bemutatkozását Kecskeméten, a Megyei Művelődési Cözpont színháztermében.. Az előadásra tán kétszáz ember volt kí- áncí'i; a nézőtéren jórészt fiatalok, dliá'kok, azaz olyanok ülték, akik isziinitón érdeklődnek az amatőr színjátszás iránt. Az 1970-iben aila- :ult kiváló együttes ugyanis évek óta jelentős szerepet tölt be a hia- ai mozgalomban, a csoport egyenletes teljesítményét több fesztiválul, rádió- és tévéseivé tel jelzi... A Reflex színpad Majakovszkij: Buffo misztériumát, ezt a ritkán átszőtt, ám a szocialista színházművészet kialakulásának avantgarde [onszalkában nagy hírnévre szert tett darabot mutatta be. A szerző U&épkori misztériumot és buffot, azaz vidálm, szatirikus hel.vzetjáté- ;ot egyesített müvében, s a színjátszás évszázados hagyományú tornáit a legkorszerűbb mondanivaló: a proletár forradalom eszmei sóiénak szolgálatába állította. A mese arról szól, hogy a természeti katasztrófa következtében el- »usztult földi olvlíllzáoló utolsó képviselői az Északi Sarkon tálá'llkoz- iaik. A vegyes összetételű csoiport Itt szokásos társadalmi alákuilatdk- >a rendeződik. Előbb cárt választanak, majd az önkényuralom meg- löntése után polgári demokrácia következik, ám ez az államforma em szűnteti meg a munkások, a „tisztátalanok” kizsákmányolását. Második forradalmuk viszont győzelmüket hozza, s a világot borító iceánon úszó hajójiuk hosszú vándorlásuk első állomása lesz. Pokol, najd a mennyország, végül pedig az emberi mértékkel berendezett pa- adlcsomba vezet a proletár csoport útja. ahhoz hasonlóan, ahogy a Csoda Milánóban híres filmjének végén a város szegénysége varázslatos módon egy jobb világba repült... Ennyit a darabról, amely egyáltalában nem amatőr feladványt kínál a bemutatásra vállalkozóknak. A csoportról pedig annyit, hogy az előzetes várakozásnak megfelelőien szerepelt. Mérő Béla rendező a közönség sorai' közül Indította el a játékot. A színpadon felhangzó zenére a nézőtérről álltak fel a közreműködők, s harsány énekszóval vonultak a játéktérre a közönség és a szerepjátszók lényegi azonosságát jelezve... Sok ötlet, harsányjelenetek, egységes játékstílus jellemezte produkcióikat A Reflex színpad bemutatkozása és jogos sikere sokakban ismét felvetette a kérdést: Kecskeméten miért nincs ilyen állandó, sokak ál- ital ismert népszerű együttes? Az ugyan ismeretes, hogy a Megyei Művelődési Központ jó négy éve alakult színjátszó csoportja tavaly ősszel Vándor fi László vezetésiével arany minősítést nyert a legutóbbi országos seregszemlén, ám úgy tűrtük, hogy ez a siker jórészt a rendező személyiségének köszönhető. Az együttes vezetőjének és a tagság jelentős részének távozásával azonban várhatóan ismét kérdésessé válik az együttes további sorsa, és félő, hogy eredményük Is csak szaLmaláng lesz. Kár ezért.' Hiszen a zalaegerszegi fiatalok kecskeméti fellépése Is jól tanúsította: a harminc -negyven tagú állandó amaltőrszíhpadl közösség olyan színházpótló, közművelődési feladatok ellátására alkalmas, amelyre nagy szükség van Rács-Kiskun megye székhelyén is. Pavlovlti Miklós Kurucz D. István, A mai magyar festészet élő ilusszlkusaként emlegeti a művészeti irodalom, pedig alig tart fiég hatvanas évelnek közepén, lem az évek, hanem nytlván- 'nlóan az életmű indokolja te- lát a fenti minősítést. Munkáságának töretlen, kitérők, mellékltek nélküli íve, megtalált önmaghoz, egyéni hangjához való húég valóban sajátos, megkülön- löztetett helyet biztosít Kurucz ). István számára felszabadulás itúnl képzőművészetünk történe- ében. Harminc éve él már Budapes- en a Százados úti mflvésztelepen, négls ez a három évtized inkább illampolgárl, mint művészi jelenlétet adott a fővárosban számára, tlkotól útja, munkássága eltép- íetetlen szálakkal kötődik a szü- óföldhöz, a szűkebb-tágabb pátiéhoz: Hódmezővásárhelyhez kö- élőbbről és az Alíöldhöz széle- ebben. Ez a munkásmozgalmi lagyomány okban gazdag város lemcaak születési hely, hanem l gyermekkor meghatározó élmé- lyelnek, művészete forrásának és mteuszl megújulásának tere is nind a mai napig. A családi 'környezet az anyai londoskodás mellett, a munkás- nozgalomban részt vevő nyom- lász apa világra, társadalomra értelmet nyitogató szavait Is je- entette számára. Életre szólóan neghatározóvá vált azonban a örökös nevű Tabán városrész kis lázaiban lakó napszámosok, föld- nűvesek, kétkezi munkások egyterű és tiszta élete is. Vásárhely nálg ható útravalót adott szántára, mint művészeti központ is. Kurucz D. István még ismerte íz idős Tornyait és úgy érezte, iogy tájhoz kötődő, elkötelezett, ealista művészi magatartása szánéra is járható utat jelent. Művészetében jól ötvöződnek és pregnánsan érezhetők azok a sa- átosságok, amelyekkel a művé- izettűrténet jellemzi, elhatárolja i vásárhelyi iskolát. Természetes éhét, hogy vezető, meghatározó egyénisége ennek a mai művészeti életünkben oly sokszor emlegetett közösségnek. Újítva megőrző pogyomány.tlsztelete a azoolallz- nut emberbe vetett hitével gazdagodott és mondott újat itájról, benne élő emberről, mai valónkról helyi színek, ízek elvesztése nélkül is egyetemes érvénnyel. Korszerű művészete kibontása érdekében Igen mélyre ásott. Térben és Időben sok országon és koron át tett utazásai, kutatásai közben fedezte fel és alkalmazza eredményesen az évszázadokon át szunnyadó temperafestést Az évszázadokkal ezelőtt olyan általános tempera festést egyéni leleménye, itehetsége két Irányban Is megújította. A régi festményeken megszokott levegős, világos színek mellett — nála mély és komoly tónusok is megjelennek. Egyszerre adnak élményt müvein a finom rajzosság és az árnyalatok gazdagsága. Festői világát szinte kizárólag az Alföld és az ott élő ember jelentik. A Petőfi által megrajzolt Ai- íöld-kép, a rónák végtelenje, a táj monumentalitása, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével most tért újra vissza. A kis parcellák szőnyegdarabkái eltűntek és több helyen tűnőben van már a tanyák hoilizontbontó rajza, foltja is. Tájképeitől eltérően, portréiban érzelmi jelenlétét is érezzük. Együttérző, rokonszenvező azonosulásban jelennek meg parasztemberei. Nő alakjait gyengéden, klasszikus, szépségük érvényesítésével fésti meg. Paraszt- emberei Inkább hordozzák a típust, de még így is érezzük a sajátosan túl az általános emberit. Embercsoportos müvein nem történik semmi. Alakjai annyira csak vannak, hogy nem cselekvésük, hanem pusata létük által halnak ránk. Emberi mondanivalója azonban túl terjed a táj, a foglalkozás 'helyi jellemzőin, hiszen e müveiben az ember és természet ősi, de napjainkban nagyon égetően Időszerű kapcsolatáról vall. Miután Szőnyl növendékeként végezte a Képzőművészeti Főiskolát, érthető, hogy vonzódik a közös feladatokhoz, elsősorban a freskófestéshez. Művészetpollti- hónk nem kényeztette ugyan el ilyen megbízásokkal, de néhány mű is mutatja morális vénájának 0 Szánon. • Asszonyok. a festő erősségét. Így a Szántó Kovácsféle zendülést, az 1919-es salgótarjáni ütközetet, a sport egészséges életünkben betöltött szerepét tárgyaló művel társadalmi felelősségtudatának és elkötelezettségének kifejezői. A tájszeretet és humánum Kurucz művészeti etikájának alapját képezik, A műveiben tükröződő szülőföldszeretet önkéntelenül Juttatja eszünkbe Radnóti csodálatos „Nem tudhatom.,c. költeményének mély, megrázó sorait. Kurucz D. István számára valóban nem tétkép a táj, festményei elhitetik velünk, tudja „... hogy merre mennek, kik mennek az úton”, D. J. • Országúton. A szép — Szép könyv — mondjuk az irodalmi alkotásra, ha megnyerte tetszésünket, és ha nagyon megnyerte, elolvassuk életünk során többször is, mintegy hazajárunk az író világába, újra, meg újra föllapozzuk a mieinkre felelő gondolatait, és szinte dédelgetve töröljük le a port a kötetről, mely talán szerény köntösben, olcsó kiadásban húzódik meg polcunkon. De a könyv nemcsak ilyen értelemben lehet szép. A könyv műtárgy is: megfogható, tárgyi mivoltában is művészi formát nyerhet, és bár vonzását feltétlenül irodalmi becse adja meg, mégis örülünk, ha kedves könyveinket méltó köntösben sorakoztathatjuk polcainkon, esetleg ugyanazt a müvet több kiadás többféle viseletében is. Mindig is Így volt ez, a könyvön minden korszak rajta hagyta keze nyomát, stílusjegyeit, műalkotásnak tekintették mindenkor, amelynek megjelenésével is méltóvá kellett válnia a magéban hordott tartalomhoz. A kézzel Írott kódex egész birtok értékével felérő, egyedi alkotás volt, készítői felöltöztették bársonyba, selyembe, díszítették drágakövekkel, arannyal, igazgyönggyel; miniatűrét apró festői remekek, szépen formált sorait olykor egy élet munkájával vetette papírra a másoló barát. A könyvnyomtatás demokratizálta a könyvet, lehetővé tette tömeges elterjedését, következésképpen köntösének, díszítésének is egyszerűbbé kellett válnia. Lemaradtak róla a selymek, bársonyok, drágakövek, ám nem maradt le a szépség: az egyszerűség nem állta a művészet útját. Amikor a magyar könyvnyomtatás 500. évfordulóját ünnepeltük, eoymás után jelentek meg a szép magyar könyvről • szélé munkák. (Kner Imre: A könyv művészete, Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós, Jakó Zsigmondi Erdélyi Féniks — Mlsz- tótfalusi Kis Miklós öröksége, Szántó Tibor: Az 500 éves magyar könyvművészet képeskönyve — A szép magyar könyv 1473 —1973.) Hadd idézzünk a felsoroltak egyikéből, Haiman György könyviből, a Tótfalusi Kis Miklósról szóló gondolatot: „Elindította azt a folyamatot, amely a római kőtéblék lapidáris hagyományból és a kódexek tollirásá- nak vonásait őrző reneszánsz nyomdabetütól végül is a mai betűhöz vezetett.” Igen, a betű! Az a legfontosabb, a könyv szépsége nála kezdődik, mert benne ölt testet a gondolat. Itt nyomban érzékelhetővé válik tartalom és forma egysége: szép lesz a könyv, ha tipográfiája a szöveghez illik, ha a betű- formák alkalmazkodnak a mű hangulatához, jellegéhez. Elvárjuk ezt persze sok egyébtől is. de az első követelmény: jó pakönyv píron szép betűk, tiszta tükör, rendezett, a túloldalra át nem ütő sorok, arányos, jól áttekinthető tördelés. A nyomtatott könyv szépsége a jó tervezés mellett a szép nyomáson áll vagy bukik. A könyv illusztráció nélkül is lehet szép. de a hozzáillő illusztráció feltétlenül vonzóbbá teszi. A művészi alkotás azonban nem járhat külön utakon: célja, hogy az irodalmi mondanivalót egy másik művészet formanyelvén kifejezze. Közlendőjében, stílusában, hangulatában az irodalmi alkotást hozza közel, de mégsem alávetett módon — hiszen önálló művészi alkotás —, hanem úgy. ahogy egyik művész a másiktól ihletve megformálja, amit az 6 indítására „álmodott", amit a szöveg a képzőművészben felidézett. A jó illusztráció: testvérmúzsák találkozása. Annál tökéletesebb, minél közelebbi lélek- rokon az Író és a művész, minél jobban átérzi ez utóbbi a lényeges mondanivalót, érzésvilágot, s minél teljesebben fejezi azt lei a maga eszközeivel. Mindez érvényes a kötéstervre, a borítóra, a könyv külsó köntösére is. Annak is a belső lényeget kell kifejeznie formájával, díszítésivel, a kötés anyagával, a boritó ábráival, Azonban ne feledjük: a könyv szépsége járulékos szépség. Az irodalmi műalkotás műalkotás marad, ha sajtpapirra nyomják is, ha sárga papundeklibe kötik is. míg a fércmü szép köntösben olyan, mint a herendi porcelánon tálalt puliszka. Csalóka játék. „Nesze semmi, fogd meg jól" a nagy pompával tálalt üresség. Akár a 1 Peer Gynt hagymája. Csak héja van. magja semmi. A könyv célja nem az, hogy szobadísz legyen: szépségének titka a tartalom és a külső megjelenés harmonikus egységében rejlik. A mondanivaló szolgálatában. Csak ezzel válik olyan műalkotássá, melynek jelenléte a könyvespolcon otthonunkat barátságosabbá teszi. Az igazgyöngy hordásban fé• nyesedtk. a könyv hasonlít rá: szépségéhez tartozik a funkciója is. Olvasás végett van, tehát le szoktuk venni a polcról, amely helye csupén és nem temetője. Ha mégis, meg is látszik rajta, meg a polc kaszárnya-rendjén is. Ahol a könyv szobadísz, ott megüti a szobit a keserű bánat, az eltékozolt, magányos sorvadásra ítélt szépség panasza. Am. ahol élet, mindennapi kenyér, ott. ha talán meg is kopik a kötése, betölti maga körül bensőséges melegével a teret. Közeledve a szép könyvek könyvheti versenye, kívánjuk a nyertes műalkotásoknak. hogy miközben beláthatatlan sorsukat befutják, értő és értékelő emberek kezébe kerüljenek, szépségük ne legyen hiábavaló. B. £. »»»»»»»»»»»»SS»»»®»»»»» BÁNOS JÁNOS: Ne védjen A szélben libegő galambok — társaim a bóbitás virradatban — dúcot álmodtatnak velem eresznyi életem csöndjeibe Boros bagós pálinkás hangomat köszörülni már a jóiét... Ne védjen törvény énekelni istent hatalmat emlékművet »»»»SS»»»»»®»»»»»»»»»»»$»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»» OSZTOJKÄN BÉLA: V onattakarítók Harmadik hete dolgoztak. A lány három hét után izemébe nézett a fiúnak, tekintetével azt mondta: „Gyűlöllek!” Lecíbálta kezéről a büzlő gumikesztyűt,- berohant egy fülkébe és sírni kéz- lett. A fiú meg kiállt a peronra, öklendezésbe fogott, később hányt. * * * — Dolgozott már valahol? — kérdezte Emíliától a csoportvezető. Emília mosolygott, csipesszel feltflzte a haját. —j Nemi baj — mondta neki a csoportvezető belejön hamar. Nyaranta nem ön az egyetlen főiskolás nálunk. Péter különben ts Ismeri a terepet, segít majd magának. Igém Péter Jól Ismerte a „terepet". Kerek hu- ezonnégy hónapja Irányították a vállalathoz. Arca beesett volt és sápadt. Haját kisfiúsra nyírták; úgy nézett ki, mint valami hosszúnyakú strucc. Csak 6 és a csoportvezető tudta: a börtönből szabadultak viselnek Ilyen léhetetlenül rövid frizurát Egy év nrvúlVa ő volt a vállalatnál a legjobb ko- esitakarító. Év vétffcn Jutalmat kapott; az órabérét ; pedig 12-ről 15-re emelték. Többet keresett mint a főnöke. Amikor letelt az év, felmondott. Kérték, maradjon; brigádot akartak neki adni, de nem vállalta. Vidékre utazott. Szeptember táján már ott ólálkodott az egyetem körüL A történelem, a közgazdaságtan és a politika érdekelte. Felvételizni nem mert; a ro? vott múltú ember bűntudatával lépte át az egyetem kapuját Engedélyt sem kért; orvhallgatóiként ült végig minden elérhető előadást Emíliával december közepén, egy óraközi szünetben Ismerkedett össze. Előtte napokig érezte magán a lány tekintetét: már-már zavarták ezek az átható, megsemmisítő pillantások. Attól Célt, hogy Emília mindent tud róla, talán be is árulja. — Éhes vagyok! — állt elé Emília a szünetben. — Légy szíves, szerezz nekem valami ennivalót. Nagyon éhes vagyok. Kikerekedett szemeikkel állt a fiú elótt. Gyanú helyett inkább csodálat és rajongás volt a tekintetében, s ezzel pillanatok alatt eloszlatott Péterből minden aggodalmat. Odanyújtotta a kezét, később lementek a büfébe. Tejet, kenyeret, felvágottat és disznósajtot vettek. Egy üres tanteremben Emília rámutatott a disznósajtra: — Ml ez? Amikor Péter megmondta, Emilia így felelt: — Nagyon szeretem. Én mindent szeretek, amit még nem ettem. . Mint aki napok óta falatot sem evett, habzsolni kezdte az Ismeretlen^ kocsonyás eledelt Legvégül tejet Ívott Nem köszönte meg. Órájára nézett és csak félszavakkal közölte Péterrel, hogy a szökőkútnál várják. Vállára kapta a kabátját, aztán elillant. Este a könyvtárnál odament Péterhez. Zavartan megállt a fiú előtt és megfogta a kezét. — Miért koszosak a körmeid? — kérdezte. — Miért olyan ápolatlan? — Tényleg! — állapította meg a fiú Is. — Észre sem vettem. — Tudod mit -- kezdte Emilia újra —, szeretném levágni és kitisztítani. A táskámban van olló és ami kelL — Nem lehet — felelte Péter. — Fél óra múlva átutazom. Csak a jövő héten jövök vissza Ha akkor Is lesz hozzá kedved, levághatod. Emilia mosolygott, mozdulatlanul nézett a fiú után. '• * * Tavaly még alig érezte a fájdalmakat, csak néha a kávétól és az alkoholtól. Egy évvel később méír minden ok nélkül görcsölt a gyomra, végül elkezdett hányni. Tudtam hogy gyomorfekélyes, sejtette legalábbis, de orvoshoz nem ment. Leereszkedett a vonat lépcsőjére, a WC-ből kiáramló sósavg&z a hányás után már nem Ingerelte annyira a gyomrát. Erősen sütött a nap. A folyosóról Idehallotta Emília tocsogó lépésalt: egyedül mosta a fülkék ablakait. Hazafelé bocsánatot kért Pétertől. Belékarolt és hallgatásba merülve bandukoltak hazáig. Lefekvés előtt kiszámolták, mennyit kerestek aznap — mellé az üvegpénzt ts. Elégedettek voltak. Egy héttel később Péter visszaérkezett az egyetemre. Emília sárgarépát és narancsot tett az asztalra. Azt mondta a fiúnak, hogy most küldte csomagban az anyukája. Mindkettő nagyon finom és „létfontosságú vitaminokat tartalmaznak”. Ezután előszedte a körömollókat, levagdosta Péter körmeit, utána sokáig beszélgettek. Három héttel később Péter albérletébe költöztek^ Emília ekkor tizenkilenc, Péter huszonöt éves volt — Anyukám és Apukám gyűlölnek I — mondta Emilia Péternek a tanév befejezése után. — Azt írták, válasszak: vagy veled maradok, és akkor megvonnak mindenféle támogatást, vagy hazamegyek. Péter nem felelt erre. Emília éjjel, az ágyban kijelentette: nem megy haza, Nyáron dolgozni fognak, amit összekeresnek, sokáig elég lesz albérletre. Étkezni pedig a menzára járnak majd. — Dolgozni fogok végig — mondta erre Péter. — Sokat fogok keresni I Annyit, mint egy profesz- szőri A legszükségesebb holmijaikat magukkal hozták és Pesten, Péter régi munkahelyén két hónapra munkába álltak.' » t * — Nem csinálom további — jelentette kt a negyedik héten Emília. Belevágta a felmosórongyot a WC-kagylóba. Gyűlölködő pillantást vetett Péterre, aztán futólépésben végigszaladt a szerelvényen. Az utolsó kocsiban a fiú utolérte. Pofozni kezdte. Emília sírt, a szája vérzett. Péter tántorogva leszállt a vonatról, hányt az Idegességtől. » $ * Másnap reggel egyedül ébredt. Az ágyon Emília helye üres volt Fél tízkor begördült & vonat Partvissal, vödörrel, gumikesztyűvel felszerelve egyedül szállt fel az utasok nélkül maradt szerelvényre. Emília parányi gumikesztyűjéről lemosta a tegnapi szeny- nyet, végül elrákta a szatyorba, ahol aznapra már csak egy személyre szólt az ennivaló.
