Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-21 / 118. szám

@ 1918. május 21.

4

A XI. PÁRTKONGRESSZUS feladatul jelölte meg a központi irányítás hatékonyságának fokozását és annak egyik eszközeként az állami ellenőrzés, ezen belől pedig a népi ellenőrzés tevékenységének további fejlesztését. A .fejlesztés, érdekében, a kongresz- szusi határozat végrehajtása céljából az elmúlt esztendő decemberében a Minisztertanács megjelölte a legfőbb tennivalókat, amelyek valóraváltásán jelenleg is dolgoznak a népi ellenőrzési bizottságok.

Természetes, hogy a kongresz- szus és ennek nyomán a Minisztertanácsi határozat is a legidőszerűbb tennivalókat jelölte meg feladatként a népi ellenőrzésnek, s ezek a feladatok egybeesnek az ötödik ötéves terv célkitűzéseivel, azok valóraváltásának segítésével Az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága egyik közelmúltban tartott Ülésén arról számolt be a megyei népi ellenőrzési bizottság, hogy miként dolgoztak az elmúlt időszakban, konkrétan elemezve a vizsgálatokkal összefüggő kérdéseket: a hatékonyságot, a megállapításokat követő Intézkedéseket, s azokat a feladatokai amelyek a munka eredményességét hivatottak emelni.

A JELENTÉS többek között megállapítja, hogy a népi ellenőrzés az elmúlt húsz esztendőben az általános fejlődéssel párhuzamosan épült és szilárdult. A munka tükröződik a gazdálkodás, az Igazgatás folyamatos fejlesztésében, az állami fegyelem erősítésében Nagy gondot fordít a NEB a lakosság közérdekű bejelentéseinek, panaszainak vizsgálatára, a közéleti tisztaság, az állampolgári fegyelem betartására. Ellenőrzési feladatait a dolgozók széles rétegeinek bevoná-. sóval valósítja meg, s ez a módszer egyre tartalmasabbá teszi a szocialista demokratizmus érvényesítését, további kibontakozását. A megyei NEB a helyi téma- és célvizsgálatok többségét, a munkatervi feladatoknak mintegy 60—70 százalékát a pártbizottságok megbízásából végzi, de messzemenően támaszkodik a tanácsok, az országgyűlési képviselők csoportjának véleményére, javaslataira Is.

AZ ELLENŐRZÉSI munka eredményességének, időszerűségének biztosítása érdekében a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság által hozott, határozatok végrehajtásáért folyamatosan dolgozik a NEB, s így a munka tervszerűbbé vált, javult a vizsgálatok realizálhatósága. Az utóbbi két esztendőben például nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a vizsgálatok idejét csökkentsék. Sikerült elérni, hogy a téma- és célvizsgálataiknak 96 százalékát három hónapon belül befejezték.

A munka hasznosságát azonban mégis a realizálhatóság, a vizsgálati megállapítások valóravál- tása mutatja Ebből kiderül, hogy a vizsgált szervek döntő többsége a NEB felhívására felszámolta a mulasztásokat, helyreállította a törvényes rendel

A realizálások hasznosulását segítik elő a népi ellenőrzési vizsgálatoknak, megállapításoknak szövetkezeti közgyűléseken, ankétokon, s különböző fórumokon történő ismertetése. Az utóbbi két évben 461 ilyen ismertetést tartott a NEB a megyében. Ezeken többi mint 17 ezer ember vett részt, s a dolgozó kellek tívák szívesen hallgatják a tájékoztatást egy-egy vizsgálat megállapításairól s ezáltal megismerik a valós helyzetei segítenek a realizálási felhívás maradéktalan megvalósításában.

AZ MSZMP MEGYEI végrehajtó bizottsága elfogadta a megyei NEB jelentését és elismeréssel állapította meg, hogy a népi ellenőrzés megyénkben betölti hivatását A népi ellenőrzési bizottságok kiegyensúlyozott munkát végeznek, amely összhangban van a politikánkból fakadó követelményekkel és a népi ellenőrzésről szóló törvényben meghatározott feladatokkal. A megyei népi ellenőrzést bizottság munkájáról és további feladatairól hozott határozatában leszögezi a végrehajtó bizottság többek között hogy a népi ellenőrzési bizottságok tevékenységüket a XI. kongresszus határozatainak szellemében, a megyei párthatározatok alapján végzik, segítik társadalmi és gazdaságpolitikai célkitűzéseink eredményes megvalósítását nagy gondot fordítanak a lakosság közérdekű bejelentéseinek, panaszainak vizsgálatára, a közéleti tisztaság, az állampolgári fegyelem betartására.

A MUNKA hatékonyságának fokozása érdekében a végrehajtó bizottság többek között feladatként határozta meg, hogy az ötödik ötéves terv sikeres teljesítése érdekében hozott központi és megyei párthatározatok végrehajtásának előmozdítása érdekében a népi ellenőrzés munkáját továbbra Is a legfontosabb gazdaságpolitikai, társadalompolitikai feladatok végrehajtásának vizsgálatára, segítésére, továbbá a lakosság közérdekű jelzéseinek intézésére kell irányítani. Ugyanakkor a vizsgálatok megalapozottságát, színvonalának további emelését még elmélyültebb munkával kell biztosítani. Előtérbe kell helyezni a komplex, több ágazatra kiterjedő vizsgálatok lefolytatását a szerzett jó tapasztalatok elterjesztését a tanácsok szakigazgatási szerveivel, az ellenőrző szervekkel közös vizsgálatok végzését. A vizsgálati módszerek továbbfejlesztéseként többször kell élni a különböző gazdasági egységek, szervezetek tevékenységének a NEB előtti beszámoltatás lehetőségével. Ugyanakkor a munka további javítása céljából fokozni kell a társadalmi bázis erősítését.

G. S.

A gyár természete

Az egyenlő munkáért egyenlő bért elve férfira, nőre egyformán érvényes. Ez a szocialista elosztás alaptörvénye.

A törvény — mondhatni — egyidős szocialista társadalmunkkal, érvényesüléséhez mégis elég sokára sikerült betörni megrögzött előítételek „derekát”. A következetes megvalósulást segítette például a nőpolitikái határozat.

Ennek megszületését is az élet, a gyakorlat követelte. S azzal, hogy az MSZMP KB ezt a határozatot meghozta 1970-ben, a kérdés megoldása csak kezdetét vette.

Érdekes lett volna egy-egy munkaihelyen, üzemiben annak Idején tetbenlérmt olyan epizódokat, amilyenek például az Épület- aszta Los- ipari és Faipari Vállalat bajai gyárában a döntő lökést adták az igazságos bérezés meghonosodásához.

Érdemes „dramatizálni” az egykori döntő mozzanatok közül az üzem egyik első vezetőjének párbeszédét a műhelyben őt kísérő művezetővel.

— Hogy dolgozik ott az az asszony?

— Négy-Öt férfi szemét is kidolgozza úgy ég kezén a munka.

— Mennyi az órabére?

— Nyolc-ötven.

— Amott — azé a fiatalemberé. aki ugyanazt a munkát végzi?

— Tizenkét forint.

— S akikor csodálkozunk, hogy a vezetők ajtaja előtt ..sorban állnak” a muinkásmők? Refrén- szerű. a panaszuk: ugyanazért a teljesítményért miért kapnak kevesebbet. minit a férfiak? Tegyenek már végire igazságolt a gazdasági vezetők, a Párt. s a szakszervezet.

Határozat és élet

Az ólet és a nőpolitika! határozatban is kiszabott feladat konkrét találkozása vezetett el' az ÉFFA-ban Is odáig, hogy — Ig- 1Ő1 Béla szó-titkár szavaival élve — 1972-ben „elkezditek valamit”.

— Minősítsük az embereket. — Hangzott el az ajánlás.

— Igen ám, de milyen követelmények szerlnlt. hogy megközelítsük az Igazságot?

— És ha megtaláltuk a legmegfelelőbb kritériumokat, akkor még mindig sok tévedési felület maradhat.

— Kollektív módszerű legyen az értékelés.

— De még így is sok lehetőség adódhat hibás, elnagyolt vélekedésekre.

— Pontozzunk! Ha megvannak az alapkövetelmények. azokat külön-külön bizonyos — egyforma — határok között értékeljük minden egyes embernél. Így személyenként kijön majd egy össz- pontszám. ami legközelebb lesz az igazságos minősítéshez.

Így ötlöttlék ki. hogy azonos kívánalmak — szakmai végzettség. tényleges szakértelem (tehált hogy ne a papírt, a bizonyítványt misztifikálják), a végzett munka (amiben benne van az űn. hozzáállás. szorgalom), a gyár gondjaival való azonosulás, s az üzemben eltöltött Idő — szerint 1—5 ponttal mérjenek. Az öt alapfeltétel figyelembevételével tehát 25 volt az elérhető legmagasabb portszám.

Iglól Béla közbevetőleg megjegyzi.

— Az utolsó kritérium — az Itt eltöltött idő — utólag elmaradt. Illetve tárgyi t agosabbá, igazságosabbá alakult. Most már azt értékeljük, ki mennyit fejlődött az előző évihez képest.

A minősítésit egy-egy műhelyben 6—10 ember végezte. Képviselve voLt köztük blzalmlk révén a pártcsoport, szakszervezet, a KISZ, ott volt a főművezető, brigád- és csoportvezető. Rail,tűk kívül azonban bárki jelen lehetett, aki akart — és véleményt mondhatott bárkiről.

Ismerjük eléggé munkatársainkat ?

— Nem lehetett se egyszerű, se könnyű miunka.

— iMár csak a közös felelősségvállalás miatt sem. Bizony, sokszor kaptuk azon magunkat, hogy már ránk köszöntött az éjszaka. és még mindig pontozunk. Felifelcsaipatt a vita, s abból Is rá-rádöbbentünk, milyen keveset tudunk egymásról, akik éveik óta váll-váll mellett dolgozunk. Mennyi nem Ismert jó tulajdonság derült ki szaktársakról, amikről közvetlen környezetükön kívül máisok nem tudtak. És más oldalukról Is.,,

Amikor elkészültek a minősítésekkel, a személyenkénti pontszámúkat munkahelyemként ösz- szesítenl lehetett, Jó előkészítése volt ez az 1978, évi bérfejlesztésnek, Tudva, hogy üzemrészenként Is mennyi pénz jut erre, egyszerű osztási művelettel állapították meg, mennyi esik egy minősítő pontira. Akkor már az egyénenkénti kvótát egyszerű beszorzással kiszámíthatták.

— Bődüietes dolgok jöttek ki! — Emlékezik vissza ma Is szakköri meglepetés hatása alatt látói Béla. — Egyik-másik nő fizetése máról—holnapra 700—800 forinttal emelkedett.

— Amikor nyilvánosságra hoztuk a közös nagy munkával kialakított és jóváhagyott eredményt — nem mindenkinél volt egyetértő a fogadtatás. Még vezető is akadt, akinek nem tetszett az új módszer. Aztán a szenvedélyek ilyeneknél is lecsillapodtak. s azóta már csak a „személyi órabérnek” van becsülete. Ma is a pontozásos módszerrel élünk.

Volt-e mindennek ösztönző hatása a termelőmunkában?

Mivel az eddigiek után nyilván szónokiadnak tűnik a kérdés. és erősen sejthető a „pozitív válasz". — részletezés helyett csupán egy-két jellemző eredményre utalunk. A vállalatnak 11 gyám van az országban

— megyénkben éhből 3 —. s mint az szb-tltkár mondja, mun- kaversenyiben első helyen áll1 közöttük a bajai ÉPJFIA. Négyszer

— utoljára tavaly — nyerték el a Kiváló Váltállat címet. Mindezt 17—18 százalékos termelési felfutás és csökkenő létszám mellett produkálják az utóbbi években.

(Méhest Éva felvétele)

Aztán a szakmai fejlődésre való készség is jelzi, hogy „jövedelmező pontozásos feltétel” a nagyabb tudás. Hol vannak már az 1969—70-es szakin unka sarán v- tól: 8—>10 százalékos volt. Azóta Iparltanüló-képzés . és felnőtt szakmunkásképzés egyaránt folyik. Ez utóbbi keretében 1975- ben vizsgázott az felső garnitúra — Idén a másik csoport. Az 1973-iban indult faipari szakközépiskola első — gyári csoportja most fog érettségizni. Nyomukban már a következő kis csapat .., Csak... csak a 8 általánost nem végzettek aránya nagy még Itt is; négyszáz dolgozó közül 1O0. Ennek a hányadnak a leszorítására szervezitek erre az oktatási évre kihelyezett 5—6. osztályt.

Az igazgató is műhelyben kezdi a munkanapot

— Gyakran járnak-e ma is az első vezetők a műhelyekben — mint amikor a „változások kora" kezdődött?

— Hogy gyakran-e? Nincs olyan nap. Zimmerman János Igazgató postabontás után nap mint nap végigjárja az üzemrészeket. — Órájára néz Iglól Béla. — Látja, most fél tizenegy* de még mindig lent van. Este pedig haza nem megy1 addig, amíg nem tudja, mi vőlt a gyár aznapi teljesítménye... Ha akarja az elvtár3. megkérdezhetjük bármelyik munkást, Ismeri-e a tegnapi programteljesítmény * értékét forintban, százalékban — tudni fogja. Ott van minden részlegen a falitáblán... De ha úgy kívánja, én is megmondom, jelen pillanatban hogy állunk a bérrel', van-e tartalék...

— Köszönöm. Próba nélkül Is elhiszem.

— Látja, ez is beletartozik abba kit mennyire érdékelnék az üzem dolgai. Ha valaki számára mindez közömbös, tarthatok én annak előadássorozatot... A ml gyárunknak — hogy Is mondjam

— ez a természete... Nem dicsekvésből mondom, de össz- vállalati tanácskozásokon nemegyszer csodálkozom: egvi-k-másik szb-tltkár olyasmikről tesz fel kérdéseket, amiket nálunk a brigád vezető álmáiban Is tud.

... Az szb- titkárral való beszélgetés' után, a (Városban ,1ár- tamiban-kélltemben is elgondolkodtam. .Milyen nyitjái, lehetnek még az1' ÉPFA-ban -szinte magától értetődő demokratikus légkörnek? Említem a dolgot a városi mépfrortttitkárnak. Földvári Imrének. Azt mondja: „Iglói Béla melós gyerek. A családból Is hozta az Igazságosság tiszteletét: tizenkettőn voltak testvérek. Húga. Gertnúd. együk kecskeméti vállalaltnál szintén szakszervezeti vezető.”

Máshol az igazgatóról vélekedtek: .JZimmenmain Jánosnak az Igazgatói székben is 'kedvére van még a fenyődeszka illata. A deszkavágó gépek lármája se sérti a füléit. Már gyerekkorálban megszerette a gyár levegőjét. Édesanyjának hordta Ide az ebédet ..."

ViSVlwKwiwIv

aWw'wIwM

wmmmmmmrnmmmmmmmmmmmmmmmmmmwmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm

TÓTH BÉLA:

Legendák a lóról

(3.) Aztán még egy hét gazdátlanul. Már az étel se eeett jól. Mehetünk ahol a part szakad. Vagy bevállalunk egy olyan gazdát magunkra, aki üt, vág, a létő gúnyát la lehúzza rólunk, nehogy 6 ruházna.

Pénteken éjszaka szép sublckolt csillagok fölöttünk, félfülön alszunk, halljuk, tutul az öreg a háznál. Mintha a nap kait volna fölfelé, olyan öröm szállt ránk. Világosodott. De ahogy fölug- runk, látjuk, az ő házuk ég. Azt hittük, álmunkban Járunk. De a valóságos tutu szólt, valóságosan égett a fazsindelyes kisház, hát szaladunk itató vödrökkel, szóién ülve a lovat. Az öreg ül az égerfa tövén, az ölei duda föltámasztva egy áigra, s a tűzbe bámulva fújja, de fújja olyan riadalmas keserűséggel, azt hittük, ott szakad ki belőlünk a pára.

Ránk pillant itlltó szemével, száját le se veszi a dudáról.

— Hozzá ne nyúljatok!

Akkor szaladnánk a házba

menteni a menthetőt.

— Sehova!

Rohannánk a pincébe.

— Egy lépést sei

Be az Istállóba.

— Takarodjatok! El Innét I

Gondoltuk, meghibbant az öreg.

Valami olyan esett vele, hogy be- 1 eszakadt az esze. Mivel Íz magyarázhattuk volna magunknak a cselekedetét.

Takarodunk parancsa szerint a lóálláshoz vissza. Dudája hangja utánunk. Nóta nélküli jajgatások voltak ezek. Ahogy állat bőg kínjában.

7.

A látófáról nézzük a tűz pusztítását. Mikor a tetőszerkezet beleszakadt a szobákba, ezernyi sziporka vágódott föl, versenyre menve a magasságos egekkel. És a tutu egy lélegzetre ki nem hagyott.

Hajnalra elpislákolt a kisház, keserű füstökkel postázta hozzánk állapotát a korán kelő szél. S a tutu szóL halványabban, mint eleinte, erőtlenedve valamicskét. Nekünk meg mennünk kellett a Lencsésre Itatni.

Ahogy fűre állapodtak a lovak,

elkezdek én főzni, de betegnek való fürjcslrkelevest. Akkor olyan az már, mint a gyönge galamb hathetes koráiban. Zöldségelem, borsolom, kanca tejen forralom, fácánháj adja a zsírját, vékony laska a tésztáját. Veszem szőrén lábam alá a lovam, baktatok, még dél sincs az égererdőben. Ahogy este utoljára láttuk, abban a testhelyzetben ÜL háta a faderéknak vetve, kalapja a szemére fittye rwe, lába közt a duda. Szunnyadóét, de annyira, a ló zajára föl nem neszeit. Minit aki nem aludt három hete, Leteszem mellé a cserépszlllkét a jó, forró levessel, közéi a kezeügyébe. Nem érez föl. Jobb la neki. Az alvásnál nincs jobb orvos ezen a darab földön. Na, ylsszalábujjazok, főzöm az ébéidat magunknak, a lovakat la faggyú zni kéne, járnak az új szúnyogok, marósabbak a nyáriaknál, van dolog a ménes körül örökké. A tavalyi maradék szénát la be kellene hajózni, megbontogatták a böjti szelek.

Az öregnek külön főzök, bárány májat tüdővel, abban van az életerő, ahogy a kinti világ tudja. A halálra bl cikázott, vére eleresztett pásztorok Is íöltámadnak tőle.

Fehér boron hagyma rántva, máj, tüdő annak a sercogásába téve, födő alatt pöazögó tűzön párolva, tehéntejjel föleresztve, Juh- sajtvagdalékkel megsűrítve. Ennyi a tudomány vele.

Veszem lábam alá a lovam, viszem a forró szűkét az égererdőbe. Ahogy délelőtt hagytam, úgy ül a faracsutáján, lába támaszra húzva, duda a lába között, kalapju a szemére flttyenve. Az én fürjcslrkeievesem azon mivoltában mellette, ahogy oda tettem.

Tán csak nem váltott partot az öreg? Nézek a képe közepébe. Szedi a levegőt. Él. Elburjánoso- dott bajusza szálai megrezddlnek a azuszogástól.

Másnap, ahogy hajnalodott, közénk ereszkedett a verembe. Meghalt a szépasszony. Ha él, hogy la hagyhatta volna el az öreget?

Erre a szóra bukkan elő Kara Matyi, mintha csak Kokora szólította volna. Köszönés helyett messziről kiált ránk vidáman:

— Na, leparoláztatok az ostorokkal?

— Még nem értünk rá arra — válaszol Vellzár, megrázva kezében a sallangra díszített karikás ostort. — De ami késik, nem múlik!

— Lesz még arra alkalom, hanem eredj csak Kokora Vellzár Csőke után. Hajnalban menesztettem, hogy csapásolja föl három kóbor birkánk nyomát. Este van, se Csőke, se birka. Tán a nagy lapos pocsolyába ragadtak? Vagy a totár kapta el őket?

Megy Is Vellzár, kezeügyében lova, egy tekintetet nem vet ránk, úgy olvad el a szürkülettel.

A lovak elindulnak a Lencsésnek a vezércsődör csöngője nyomán. Szótlanul kullogunk utánuk egymás mellett Matyi bácsival.

Rég visszaérünk az éjszakai lóállásba, még nem esik szó közöttünk. Hanem pipa kerül elő, kettő. Egyet ldekínál nekem, nézem a kelő hold világánál. Pipa nékem odajászságban csak addig tartózkodott a kezemben, míg odébb

tettem. Nem is kínálták, nem Is kívántam.

— Na, tőts rá, megillet, a magad kenyerét eszedi

— Nem vagyok ám plpás.

— E nélkül nem csikós a legény. A plpásnak az éjszaka úgy száll el, ahogy a füst. Észre se venni. A szúnyogságot elűzi. Mindenről jó egy jó szívat dohány. Én la Ilyen koromban akasztottam első ízben agyaramra a csutorát. Ital nem volt a környezetemben, hogy rámszakadtak a bajok. Ott volt az apám pipája, szépen vágott török dohány«. Hát űztem véle a gondom. Attól maradtam meg. Az életben marasztalja az embert. Sokszor csak a pipaszárba kapaszkodhat az élő. Hinni köll benne. Meg színi. Még szívod, élszl

— Ez Igaz lehet. Mert aki nem él, nem szívja.

— Na lásd, Ezért. Oyújtsad! Díszíti Íz az ember gyerekét, akár tulipán a ház elejét. Úgy nézem, jól is áll a szádban.

— Gondolom. Mint tehénnek a süveg 1 Hanem Matyi bácsi annyi jóval megtraktál, rá se szolgáltam. Hátha nem válók bet Hogy adom vissza?

— Ml, te? Hát örülök, ha bár adhatnék többet I.,.

Nem folytatta, a pipával keveredett vitába,

— Tetű essön a közepébe, hát szégyenben hagy! A tied fogja-e?

— Eg, mint a puskapor.

—■ Hogy adod vissza? Gyerö- köm lögyél

— Vagyunk már hárman Is. Ve- llzárék is annak tudják magukat.

— Jó, jó, csakhát...

— Fakófejűekl Baj az?

— Nem baj, dehogy. Hanem én avval vagyok megverve, hogy némely szagokat, színeket, Izeket nem tudók magamba venni.

8.

De hogy ne kerülgessem a kását, megmondom az elején, tőlem sok mindent elvett már az élet. Egy fekete fejű kisfiámat Íz elkívánta. De az ütött rajtam olyan léket, hogy nem hevertem ki máig. Pedig közelebb vagyok a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Mikor azt mondta Gavallér, hogy ogy fekete fejű kilencéves gyerek Jön, hát mást se vártam, mint azt, téged. Mondtam la neki, serkentek belőle olyan ctikószám- adót, amilyent még nem hordott ez a gyöpség. Magam helyett. A saját kölkömből Is csak azt akartam én.

Magamban úgy voltam, ha hasonlít hozzá, ha csak egy mozdulata emlékeztet a kisgyerekre, akkor én lóra ültetem.

Csak el ne kiabáljam, embör löszöl. De neked is akarnod kell. Az ember nem úgy nyúlik az égnek, ahogy az árokparti paréj. Igazítja az élet, meg magának la tudni kell, hogy mltelé Igazodjon, Az Igaz emberség felé. Kérdezheted, hogy honnét tudom. Hát a magam szemével is néztem, nemcsak láttam tán a világot. Mutatja az magát, ha valaki érdeklődik utána. Meg hát más sorsa Is adhat Intőt az értőnek, nemcsak a sajátja. Korán elkezdett engem az élet tanítgatnl. keményebbik oldaláról.

(Folytatjuk.)