Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-20 / 117. szám

Az 1978-as Ünnepi Könyvhétre a Corvina Kiadó új sorozatot Indít útjára „Műterem” címmel. A sorozatnak az a célja, hogy megismertesse a képző­éi iparművészet különböző területein alkotó mai művészek munkásságát. A sorozat most megjelenő kötetében Kokas Ig­nác érdekes és sokoldalú festészetével találkozik az olvasói A művész festői világa hosszú évek alatt tájélmények hatásán érlelődött az elvont fo­galmak képi megjelenítéséig. Vitákat kiváltó fes­tészete izgalmas kérdéseket adott fel a kötet szer­zőjének, Rózsa Gyulának a kortárs képzőművészet Ismert kritikusának. A kötetet Kokas Ignác alko­tásainak 34 színes és 24 fekete-fehér reprodukciója illusztrálja A .Műterem" sorozat most megjelenő második kötetében Koczogh Ákos bemutatja Flnta Lászlót, a kiváló ipari formatervezőt, a magyar autóbuszok elismert alkotójá/t 3 színes és 65 fekete-fehér fotó­val illusztrált könyvében. Nagy sikerre tarthat szá­mot a Lesznál Anna képeskönyv, amely 78 szí­nes kép bemutatásával, versék, prózarészletek, me­sék, hímzések, hímzéstervek, festmények és könyv­díszek közreadásával örökíti meg a művésznő sok­rétű életművét. BÜSZKÉK A TAKARÓKRA Mire költenek 120 millió forintot? A fenti összeget a Finomposztó Vállalat szánta bácsalmási telepének rekonstrukciójára. Ha minden jól megy, az év végére — szűk három esztendő alatt — befejezik a nagy munkát. Minden tenyérnyi terület megújul az üzemben, ezzel a beruházással. Éppen a telep alapításának 10. évfordulójára. Tíz éve kezdték meg itt a szövést a helybeli asszonyok, a textilipar akkori sajátos­ságai szerint több évtizedes gépeken. Ma már csak emlék a szövődében és a szövő-előkészítőben az ilyen matuzsálem. A múlt év augusztusa, illetve szeptembere óta ugyanis ez a két üzem már az új helyén dolgozik, alaposan megfiatalított gépparkkal. 4 • PE1 # 1978. májas 26. Egységes politikai és gazdasági munka apasztalatok a kecskeméti Törekvés Tsz-ben Kevés a megyében azoknak a közös gazdaságoknak a szá- ma, amelyekben melléküzemági, illetve ipari tevékenységgel i foglalkoznak. Ezek hasznossága vitathatatlan. Néhány Simaságban lényegesen nagyobb arányt képvisel a mellék­üzemági tevékenységből szerzett pénz. A múlt év értékelésé­nél azonban már előtérbe került a főágazatokból, vagyis a növénytermelésből, kertészetből és az állattenyésztésből szár­mazó termelési érték, s ennek is köszönhető, hogy a múlt évi gazdálkodásukért néhány olyan termelőszövetkezet Is megkapta az idén a kiváló címet, amelyek a korábbi értéke­lésekkel ezt nem tudták volna elérni. Ezek közé tartozik a kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezet is. A7. elmúlt években á szövetke­zet párt- és gazdasági vezetői — a gazdaságban dolgozó valameny- nyl üzemegység, munkahelyi kol­lektíva, brigád véleményét meg­hallgatva — kidolgozták közép­távú terveiket, valamint ennek alapján az éves tennivalókat Is. Következetesen és jól sikerült el­határozásaikat valóra váltani, s az elmúlt esztendőben elért ki­magasló eredményükért megkap­ták a kiváló szövetkezet címet. Nagy . része van a, munkában a pártszervezetnek, amelynek titká­rával, Budai Ferenccel arról be­szélgettünk, hogy a pártszervezet, az itt dolgozó kommunisták mi­ként járultak hozzá a szövetke­zet dinamikus fejlődéséhez. — A tervek kidolgozásában és végrehajtásában a gazdasági és pártvezetők egységét tantom a legfontosabbnak. Éz az alapja a sikereknek és eredményeknek is. Az V. ötéves terv kezdetekor kö­zéptávú programunkat kidolgoz­tuk, intézkedési tervet készítet­tünk, s ezek megvalósítását fél­évenként ellenőrizzük. Egy-egy munkaterület felelőse rendszere­sen beszámol az eredményekről és a gondokról egyaránt. A szö­vetkezet minden tagja Ismeri, ltudja, s ami ennél is fontosabb, beleszólása van az egész gazda­ságot'érintő fejlesztési, beruházási programokba, őszintén feltárjuk a gondokat, s közösen Igyekszünk megoldani. — A pártszervezet kezdemé­nyezésire mi valósult meg az el­múlt években? . — Igen fontos feladatunk a pnrlagterületelc művelésbe voná­sa, s ezzel együtt a nagyüzemi, 100—200 hektáros táblák létre­hozása. Sikeresnek mondhatom a parlagterület-csökkenést. ugyanis 1078-iban még félezer hektárnyi volt a műveletlen terület, az Idén már csak 30 hektárnyit kell „ki­takarítani”, ahhoz, hogy rövide­sen elmondhassuk: gazdaságunk­ban minden földet megművelünk. Az a véleményünk, hogy a beru­házások közül a termelő Jellegűek kerüljenek előtérbe. Jelentős re- konstru kel ókra kerül sor, ame­lyek határidőre történő megvaló­sításához még társadalmi munka­akciókat is szervezünk. Ezek kö­zül elsőnek kell említenem a szarvasmarhateleó 'korszerűsítését. . Az itteni munkákat úgy szervez­ték, hogy a teljes rekonstrukció befejezése előtt, vagyis már ta­valy novemberben az elkészült épületrészbe 270 vemhesüszőt le­heteti elhelyezni. A teljes mun­kával néhány hetet késünk, de május 20-ra teljesen elkészül a tehenészeti telep. Sokat vitatkoz­tunk azon is, hogy mi legyen a 180 hektárnyi, egyébként kor­szerűtlen szőlőültetvénnyel. Volt olyan vélemény, hogy ki kell vágni, mert, csak ily módon lehet a gazdaságtalan termelést meg­szüntetni. Sok vita, egyeztetés és meggyőző munka után végül is úgy foglaltunk állást, hogy az ül­tetvényt is korszerűsíteni kell. Tavaly 60 hektáron, az idén jú­nius 1-i’g ugyanennyi területen befejeződik ez a munka, s jövő Ilyenkorra az egész ültetvény re­konstrukciójával elkészülünk, A pártszervezetünk vállalta, hogy segítséget ed társadalmlmunka- s szervezéssel az óvodaépítés augusztus 20-ra történő befejezé­séhez. Ha megígértük, végre Is hajtjuk, most Is, mint az elmúlt tíz évben annyiszor, a kommunis­ták meg fogják tartani szavukat. — Ez utóbbi azt is sejteti, hogy fegyelmezett pártszervezet tevé­kenykedik a szövetkezetben. — Figyelemmel kísérjük a párt­tagok munkáját, s elvárjuk, hogy példamutatóan és fegyelmezetten dolgozzanak. A szövetkezet tagsá­gának 17 százaléka párttag. A kommunisták jó munkája egyben „húzóerő” Is, s a tagsággal együtt a lelkiismeretes munkájuknak kö­szönhető. hogy szövetkezetünk előrehaladása töretlen. A gazda­sági vezetők támogatnak bennün­ket a politikai teendőink végre­hajtásában. — Fontos feladata ebben az esztendőben a mezőgazdaságnak, a takarmánytermelés, ezen belül a kukorica termőterületének a növelése. A párt- és gazdasági vezetők milyen intézkedést tettek ennek érdekében? — Azzal kezdem, hogy a múlt év decemberében csatlakoztunk a KISZ KB felhívásához és a 3 százalékos termelésnövelés helyett vállaltuk, hogy az idén 6 száza­lékkal több terméket állítunk elő. Szakosodási folyamat indult el a szövetkezetünkben, s már az el­múlt esztendő őszén úgy alakí­tottuk ki a vetésterületünket, hogy a szarvasmarha- és juhállo­mányunk részére megtermeljük az abrak- és tömegtakarmányo­kat. Területünk kukorioaterme- lésre alig alkalmas, ugyanis nagy­részt homok, amelyen elsősorban az árpa- és a búzatermesztés eredményes, s ugyanakkor jöve­delmező is. Az abraktarmány-ter- mő területünket az elmúlt évi­hez képest az idén 250 hektárral növeltük, ez elsősorban az árpára és silókukoricára vonatkozik. A burgonyát 180 hektáron vetettük el, amelyhez a vetőgumót már a télen beszereztük. Mindezek nem tették lehetővé, hogy lényegesen változtassunk a termelés szerkezetén, vagyis nö­veljük a kukorica vetésterületét. Ügy látjuk, az abrak- és tömeg- takarmány-termelés, az adottsá­gainkat figyelembe véve a jelen­legi szerkezetben a leghelyesebb és egyben gazdaságos is. Burgo­nyából hektáronként 250', árpából 43, étkezési búzából 48, takar­mánybúzából pedig 70 mázsás át­lagtermést értünk el tavaly, ame­lyet az Idei felajánlásunk szerint még növelni fogunk. A gazdálko­dás jövedelmezőségének, vala­mint a termelés hatékonyságának javításához, a mostani termelési szerkezetünk lehetőséget ad, ugyanakkor a további gépesíté­sekkel pedig csökkenni fog « fi­zikai munka, s a munkaerőgond Is. A szövetkezetünk középtávú tervében, a pártszervezet intéz­kedési tervében meghatározottak teljesítése reményt ad arra, hogy a közös gazdaság az elkövetkezen­dő években is töretlenül fejlőd­jön. Cl. I. ÜNNEPI KÖNYVHÉT — 1978 ~ ' A Corvina Könyvkiadó új kötetei A szövőcsarnok 1800 négyzet- méteren terpeszkedik, 88 gép mű­ködik benne. Ezek közül minden harmadik gyorsjáratú, csende­sebb fajta szovjet szövőgép, ame­lyeken kiváló minőségű fésűs kel­me készíthető. A bácsalmásiak mégsem fésűs szöveteikre büszkék — azt bárki szőhet rajtuk — hanem taka­róikra. ök voltak ugyanis az el­sők, akik bele mertek vágni ezen a géptípuson a „nehéz” fonalak felhasználásába.. Mindjárt a gé­pek üzembe helyezése után ki­módolták. hogyan kell rajtuk vas­tag kelmét szőni. Azóta Baján Is gyártanak a szovjet szövőgépeken takarót, de az úttörő szerep a bácsalmásiaké. S hozzá kell tenni, a bajai por­téka különb, mert az ottani nyüstváltós gépek sokszorta széle­sebb lehetőséget kínálnak a min­tázásra. A szövő-előkészítő az átalakítás után semmiben sem hasonlít a régi önmagára. A munkát felve­tőgép könnyíti, a minőséget pedig cérnázógép javítja. Ez utóbbival sodornak a takarókhoz erős lánc- fonaíat. A két üzemen kívül az új ka­zánház is elkészült már a tele­pen. Ez azonban nem határidő előtt, hanem az után. Látnivaló, hogy a beruházás mégsem megy zökkenőmentesen. Legalább há­• A szövő- előkészítő új automata felvetőgépe 900 ezer forintba került. rom hónapot késik majd a szociá­lis épület átadása, s allg-allg mernek bízni a telepiek a por­tát, Irodákat, raktárakat és kiké­szítő műhelyeket magában fog­laló létesítmény év végi elkészül­tében. A munkát pedig sürgeti a rekonstrukciós hitel végső határ­ideje. Jövőre már nem vehetik igénybe a keretet. Kivitelezőjük azonban nem ké­pes csodára. Lévén az összesen 45 millió forintos építkezés meg­valósítója nagyrészt a Katymári Vegyes és Építőipari Szövetkezet. Nekik segít be a Finomposztó Vállalat két építőbrigádja. A BÁCSÉP ugyanis a szövőcsarnok szerkezetének elkészítésénél töb­bet nem vállalt. A bácsalmásiak • A takarók bolyhozására a meglevők mellé jövőre még három gépet állítanak be. • A szövő­dében. ■ (Méhesl Éva felvételei) ezért nem sértődtek meg, méltá­nyolniuk kellett az építők indo­kult, a gondjaik azonban alapo­san felgyűltek. Ez a beruházás, bárhogy iparkodnak is, alaposan próbára teszi őket. Azért a munka halad. Augusz­tus végén már fogadja a dolgozó­kat a 600 személyre méretezett fürdő és öltöző. Az új termelési feltételek előbb-utóbb az üzem szervezetét Is átalakítják, A műszaki terüle­tet már a tavasszal megerősítet­ték. Négy üzemvezetői és egy műszaki vezetői kinevezést adtak ki. Egy kivételével fiataloknak. Közülük kettő textilipari, Illetve műszaki főiskolát végzett szak­ember. A végső szervezet egy év múl­va alakul ki, amikor termelését tekintve is nagyrészt önállósodik a bácsalmási itelep. Termékeinek kétharmadát — ennyit tesz ki a takaró — akkor már készáruvá dolgozza fel, így a szállítás Is a hatáskörébe kerül. Az önállóság­gal járó gazdasági és ügyviteli munkára még fel kell készülni. Ha az Is megtörténik, akkor gyár­rá lép elő a telep. A feladat nehéz, de éppen ezért Iparkodnak a máosalmáslak. Ta­valy másfél millió négyzetméter kelmét szőttek, Idén csaknem 200 ezerrel többet kell gyártaniuk. Az Igazi változást azonban az 1979-es esztendő tartogatja számukra, amikor „beérik” minden rekonst­rukciós beruházás. Zs. A. wmmrnimimmmmmMmmmmmmmmmmmmmmmmmmmMmmmmimmmmmmmmiimmmmmmmmmimmmmmtm TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (4.) Éhesek se vagyunk, dolgozik is bennünk a félsz, nekilátunk bar­mot gyógyítani a kénes faggyú­val. Faggyúzunk minden jószá­gon minden kis szúnyográgást, pőcslke marást, lárvafészket, bőr- hajlatot, ostornyomot. Hajlik le­felé a nap. Lehet, utoljára lát­juk. Nem volt tilalmas nékünk a háza tájára lépni, de nem hívott, nem küldött oda soha. Ebből tudhattuk, hogy plsszl Magunk­tól nem módoltunk soha, hogy­ha otthon van, bekössük vala­mivel a szavunk lovát hozzá. Tudtuk, hogy plsszl Ledurrant, utánunk egy kutya nem nyüszít, Gavallér tán ‘ kér­dezhetné, havi lettek ezek a szőrférges labahajúak. Válaszolhatna rá, elmentek asszonyt keresni. Vagy elloptak hat csikót, azt árulják a másik parton. Gavallér se pottyantana több szót utánunk. Szénacsóvával csutakoljuk a csődőröket, csak úgy szikrázik a szőrük. A piócásból mossuk a kancákat, csiklandozza őket a víz, nylhognak örömükben. Jöhetne már. Látná bár buz­galmunkat! Semmi jele jöttének. A nap pedig búcsúzkodik. Ki­csit a fák hegyén tanyázik még, de ha onnét lelép, nem Iát Ka­ra semmit Hanem erre csak föl­veti csöngőé nyakát a vezércső- dör, nyerít egy hosszút, amire amoda távolról megjön az öreg Kara arab kancájától a válasz. Ml még semmit se látunk. Tán a csődör se, dehát szagra érez­nek ezek. Fertályéra ha telhet, látunk egy hosszúkás pontot Jönnek. Két ló. Egy az öreg alatt, a másik vezetéken. Elébe megyünk, ahogy valahány érkeztekor. Hosszú út eltöri az embert, hogy alig esik le a lóról Meg amúgy is elülik az. A gazda Jött. Fogjuk lova kantárját, tartjuk tenyerünket hogy belelépjen. Szedjük le tes­te terhét, oldjuk a nyerget, a málhát akasztjuk nyakából a ku­lacsszíjat, a szürkecabájt, beszé­lünk. — Járt-e szerencsével? — Jártam. Hát tik? — Vagyogatunk. — Baj? — Járjon messzi tőlünk. — ötté tök? — öttünk. — Akkor cakát, de jót nektök is! Ahogy elment a háza felé, szű­re csüngve súrolta a fűszálakat. Kopogott rajta a muharkalász. Tudtuk, hogy most nem lűhet. Nem vitt magával puskát. Éjjel már inkább. Az állás körül begyújtottuk a tüzeket, füleltünk az égererdő felé. Telik az idő. Tiszta az ég alja, a Vacsora csillag, vagyis a Kaszás, hunyorint egyet, ahogy leszáll róla az utolsó felhő, az­tán ballag. Utána a Sánta Kata, vagyis a Haldoklók örökös csil­laga. Jó azoknak. Mindent néz­hetnek, láthatnak, nem lűhet rá­juk senki. Két hátas tatárunkat • nyereg alá szorítjuk, a nyeregre minden pekvancunkat. Elfér egy zabos- tarisznyában. Ha kijön puskás­tól az öreg, nem szokott vele járni, szó nélkül elszelelünk, mielőtt farcsumán sörétezne ben­nünket. Ebbe már estefelé meg­egyeztünk Csőkével. Jó vacsorányl Idő Is eltelik, egy kakaskukorltás nem száll a ház felől. ÜJ házasok, méltósággal esznek, számítsuk azt Is hozzá. Nem habzsolnak, mint a kléhült kutyák. Kicsit Isznak Is hozzá. Turbékolnak. Ügy lehet, most gyónja meg a szép asszony, hogy bandástul leselkedtünk utána. De nem mozdul arra semmi. A Ka­szás halad, araaszal mérhetnénk, mennyire jutott És nem tutul, de kukkot se az öreg. Elpilledt az úton. Holnap Is mégvlrrad. A Göncöl rúdjával fordul felénk. Az éjszaka dele közelít az égen. Elalszunk. 6. Reggel, ahogy szokott, jön Ka­ra, fekete szűrben, gyalog, ostor a nyakában. Köszön, aki jön, az szökött.. Hangja vidám, mint mostanában sűrűn. Szűre alól fehér szütyő villan, kinyitja kör­eit, odakínálja a bennevalót. — Szép asszony sütte szilvás pltel Kicsikét meghibbanunk, merre csavarodik Itt a sorsunk. — No, mit álltok? Ha tegnap jó volt tán ma Is az, Napokig nem értettük, hánya­dán állunk. Tudja pedig, hogy a tilosban Jártunk. Szerette, hogy nekünk Is szép a felesége? Napok, hetek, hónapok válto­gatták egymást. Télire megfódtuk a szélárnyékoló supát. Betetejéz- tük, az oldalát lt betámogattuk nádkévékkel, A szénakazlakat Is úgy raktuk izéi anyja ellen Északról, úgy la fáznak a lovak. A gyöngébbjei eresztenek Ilyen­korra szőrt, mint a tehén. Azért eltelettünk akkor Is kár nélkül, Pedig kemény csizmákban járt az öreg tél, hónapokig esi! korgott, Subáink bőrén olyan Je­gek, ha megmozdultunk benne, csörömpölt, akár az üvegszilánk. A farkasok csordaszám szalad­tak le a Maros Jegén, Jöttek az erek tetején, Orgonáitok egész éj­szaka, versenyt a dudáló szelek­kel, hogy a lovak beleborzongtak. Nem bírtak rabolni. Tíz tüzünk lobogott körüli, erdőfa parázson füstölt a bikkmakk, farkasszőrt szórtunk bele, ha rohamra Indul­tak. Káromkodhattak is maguk­ban, de nem mertek átjönni a tü­zes gyepühamukon. Lófaroktőrrel elfogtunk húszat közülük. Reggelre megfagytak annyira, hogy tűzön engesztettük ki a nyúzó bicska alá. Kellett a bőr ágybamlónak. Adtunk Kará­nak is négyet. Kettőt az asszony i alá, kettőt az övébe. Magunknak is megvetettük a fejalját belőle. Szép vasszürke szőrök voltak. Ahogy Így forogtatja magát a tél velünk, apadozni kezd a hó, látjuk a ml gazdánk nap-nap után elszótlanul, ejtett fejjel járkál, teszi a dolgát, de kiesik az ostor Is a kezéből. Kérdeztük az egész­ségét. Csak Int, morogva vet sza­vakat. Vele azomorkodtunk. Ott­hon lakik a baja. Á lovak körül a tavasz közeleditlvel vldámul a határ. A fű högyöz, madárság szól. Van szénánk, abrakunk, élel­münk! erőnk. Egy téli csikó el nem pusztult a csordából, lehetnénk olyan örömök közt, hogy csuda. Egy nap, hosszú útra nyergei az öreg, a vezeték lovát Is málha . alá szorítjuk. Bakog, hogy a Csa­nádi kirurgusért lüktet, hajnalra Ideérnek. Ekkor tudjuk, ,.hogy be­teg t szép asszony. Másnap de jár a kutágasulk, de le, de föl, fél napon által. Or­voshoz, beteghöz sok víz költhet. Az öreg naphosszat felénk se néz. Éjszaka ml kísértük vissza az or­vost. Nem szól hozzánk egy nylkka­natot. Bizonyosan imádkozni sem tudott magyarul. Napokig nem láttuk az öreget sem. Ha baja van, majd szól. De nem. Egy jó hét múlva kettős nyereg alá teszi a hosszú hátú arab kancát, szó­lít bennünket, hogy azt se tudja, mennyi ideig, de jól oda jár, hát vessünk a jószágainak, tyúkok­nak, tehénnek, mit kinek, aztán megszámolunk érte. Hajnal sötétjével indultak, tár­va nyitva maradt utánuk a ház. Az ágyak még melegek, rend, egy szulmiatörek sem hányódott a föl­dön. Telik egy hét, szél nem hoz ró­luk üzenetet. Másik hétbe ka­punk, órákat csücsülünk a látófa högylbe, hogy jönnek-e már. Égy szombat éjjel, már úgy voltunk, tán sose látjuk őket. A gazdát­lanság behajtott Csanádra Gaval­lérhoz. De 6 la csak pislogott, hogy vasárnapi hajnal hasadék- ján fölverem. Aihajkodott, mintha a foga fájna. Fájhatott Is neki. Még egy olyan embere nem akadt neki 'hamarjában, mint Kara. Pe­dig Horgostól Halasig la eljárt bérelt legelőjükön a sok jószág. Gavallér többet sem tudott. Ha- zudok, mert tudott olyant, amit ml nem. Kara a feleségét a nagy hadi zavargások között a kettős nye­regben egyenesen Lippára vitte be a török ispotályba. Volt úti le­vele is, a nyelvüket mondták mind a ketten. Ea engedékeny volt már akkoriban a pogány, Buda magyar volt. Így elmehet- tek török orvosi oltalom alá. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom