Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-19 / 116. szám

I 1978. május 19. • PETŐFI NÉPE • S »A MIRE JÓ A VERSMONDÁS? Közművelődés a kecskeméti Csonka Attila nyeresége Az amatőr versmondó kétsze­resen elfoglalt ember: napközben dolgozik, vagy tanul, szabad ide­jének a javarészét pedig próbák­ra, előadásokra, szereplésekre ál­dozza. Ezzel nyer Is, veszít is. Mint például Csonka Attila. A húszéves fiatalember a tej­ipari Szállítási Szolgáltató és Készletező Vállalatnál dolgozik, mint autószerelő. Általában te­hergépkocsi kát javít: nehéz se­bességváltókat és fékdobokat emelget le és fel a munkaidő nyolc órájában. □ □ □ Beszélgetésünk napján mégsem hazafelé igyekezett, hogy kipi­henje magát, hanem egykori Is­kolájába: a 607. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet könyv­tárába. Valamilyen szép május 1-ét köszöntő verset keresett, amit édesapja munkahelyén, a házi ünnepségen elmondhat majd. Mire a leginkább kedvére való verset kiválasztotta, addigra be­esteledett — így rohannia kellett, hogy el ne késsen a találkozóról, amelyre aje alkalmat az adta, hogy néhány nappal korábban szépen szerepelt és ezüstdiplomát kapott Salgótarjánban, az Ifjú­munkások országos versmondó versenyén. Ennyi tennivaló után már ak­kor sem maradna ideje edzésre menni, ha nem hagyta volna ab­ba az atlétizálást, évekkel ezelőtt. De abbahagyta. Pedig szép ered­ményeket ért el: mint a KSC versenyzője, 1972-ben második lett egy mezei futóverseny orszá­gos döntőjén. A versenyzéssel azonban felhagyott, s azóta min­den Idejét a versmondásnak szen­teli. □ □ □ Kíváncsian lesem a szavalt, hogy választ kapjak a kérdésre: vajon miért döntött így? A ked­ves 'költőiről beszél: József Atti­láról, Illyés Gyuláról, Radnóti Miklósról.... — Radnótit Is nagyon megsze­rettem. Iskolánk Irodalmi szín­pada az ő nevét viselte, róla szólt az első műsorunk Is, amellyel megnyertük a szakmunkásképző Intézetek Irodalmi színpadainak oiszágos versenyét, két évvel ez­előtt. Én játszottam a költő sze­repét. Ekkor került valahogy kö­zel hozzám. Bár ő sokat szenve­dett mások kegyetlensége miatt, mégis tűnődő, szelíd, tiszta szívű ember maradt. □ □ □ Az egykori Iskoláról, a tanulók­ból szerveződött irodalmi szín­padról Is belszélgetünk. Kiderül, hogy nemcsak a próbákon voltak együtt: gyakran jártak közösen a moziba, színházba, meglátogatták egymást otthon, s ha valaki baj­ba került, vagy segítségre volt szüksége, az mindig számíthatott a többiekre. A költők varázsa és egy kis kö­zösség melege: ez Csonka Attila nyeresége, K. J. • „Első feladatunk, hogy fel­mérjük, kinek nines meg a nyolc általános Iskolai végzettsége” — nyilatkozza Szabó Terézia, a gyár közművelődési felelőse. „Habselyemében • Fiatal lányok, asszonyok munka közben, az új üzemcsarnokban. (Méhest Éva felvételei) Futószalag, villanyvarrógép, „villanyország”. Gördülő áll­ványokon vadonatúj kelmék. Ráhajtás, igazítás, villámgyors kézmozdulat, gépberregés. Munkára feszült testek, lányok, asszonyok másfélszázan. Ülnek fehér fényben „villanyország­ban”. Hátuk, válluk a géphez, s a puhán leomló anyaghoz görbül. Csak a kezük mozdul. A folyosón ebédillat. Vége a műszaknak. A kecskeméti Habselyem leg­dinamikusabban fejlődő könnyű­ipari üzemeink egyike — 1967- ben, a budapesti központ első vidéki gyermeke volt. Termelési értéké — 'kétszáznegyvenhatféle cikk gyártásával — ma már eléri az. évi kétszázhuszonhat millió forintot Termékeiből a hazai pia­con kívül a Szovjetunióba, az afrikai országokba és számos tő­kés államba is szállítanak. A kecskeméti gyár azonban nem­csak termelési eredményeiről, s divatos, ízléses termékeiről hí­res, hanem szociális és kulturá­lis értékeiről is. Tanuló lányok, asszonyok A Habselyem és Kötöttárugyár 3. számú gyárában, 1973 óta fog­lalkoznak szakmunkásképzéssel, felnőttoktatással. A vállalatnál tanult, szakmunkások aránya csaknem ötven százalék. Jelen­leg a hatszáznegyven dolgozóból közel százan tanulnak, s vesz­nek részt valamilyen szakmai, vagy politikai oktatásban Ez azért is jelentős, mert a gyár dolgozóinak több mint egyihar- mada fiatal nő. Jelenleg gyer­mekgondozási segélyen van két­száznál több dolgozójuk. A to­vábbtanulás tényét, lehetőségét az erős családi kötöttségen kívül tovább nehezíti a három külön­böző műszak. — Milyen lehetőségek vannak a szakmaszerzésre, továbbképzés­re a gyáron belül? — kérdezem Vajda Éva személyzeti osztály- vezetőt. — Kötő-hurkoló Ipari konfek­cióé szakmunkásokat képzünk, hat hónapos rövidített szaktan- folyamon. Tavaly például har­mincegyen végezték el ezt A dolgozók iskolájával közösen in­dítunk ruhaipari szakközépisko­lás osztályokat. Foglalkozunk a középvezetők — művezetők, cso­portvezetők — továbbképzésével, úgynevezett szakmai ismeretfej- lesztő-felújítö tanfolyamon. A 607-es Ipari Szakmunkásképző Intézetből pedig összesen negy­venöt tanuló jár hozzánk üzemi gyakorlatra. Közülük huszonkét- ten már végzősök. — Ez a létszám elegendőnek bizonyul? • — Sajnos, nem. Viszonylag gyenge az érdeklődés a ruhaipa­ri szakma iránt. Pedig a műve­lődési központ pályaválasztási be­szélgetésein mindig ott vagyunk. Ebben az évben tizenöt nyolca­dikos jelentkezett a városból, ám negyvenre lenne szükség — Mennyi a különbség a beta­nított és a szakmunkások bére között? Megérl-e a továbbtanu­lás? — Teljesítményben dolgoznak, így elég nagy kereseti különb­ségek adódnak, de a szakmunká­sok az alapkategória-bérnek még öt százalékát kapják. Ez az úgynevezett szakmunkáspótlék. Miből mennyit? A gyár társadalmi munkás közművelődési felelőse, Szabó Terézia adminisztrátor elmondja, hogy a gyár nyolcvannégyezer forintos szociális-kulturális alap­jából a legtekintélyesebb össze­get művelődési célokra: író—ol­vasó, színész—munkás találkozó­ra, könyvekre, színház-, opera-, hangversenybérletre fordítják. Ez mintegy évi harmincötezer fo­rint. Második helyen áll — tíz­ezer forintos költséggel — a csa­ládi-társadalmi események ren­dezvényeire fordított összeg. — Mi volt a közelmúlt legsi­keresebb rendezvénye? — A kézimunka-kiállítás, me­lyet a tanácsteremben rendez­tünk. Több mint négyszáz dolgo­zónk nézte meg Szívesen men­nek a művelődési központ műso­ros estjeire. Különösen a humo­ros, zenés, könnyű műfajokat kedvelik. Egyébként a Kecskemé­ti Műsorfüzet legjelentősebb programjait hetente beolvassuk a gyári hangoshíradóba. — A közművelődési bizottság milyen eredménnyel működik? — Még nem tevékenykedik tel­jes lendülettel, hiszen csak pár hónapja alakult meg A felada­tokat már írásba foglaltuk. Leg­fontosabbnak azt tartottuk, hogy felmérjük, kinek nincs meg a nyolc általános iskolai végzett­sége. Ez feltétlenül szükséges a továbbképzéshez, szakmai téren is. Együtt, egymásért A kollektívák — főleg a szo­cialista brigádok — a termelési feladatokon kívül jelentős részt vállalnak Kecskemét gyermekin­tézményeinek patronálásában. Vállalták például a Kisfaludy ut­cai óvoda karbantartását És karneválra, mikulásra hulladékot, ruhaanyagot adnak, jelmezt varr­nak a hunyadivárosi általános Iskolásoknak. A Jókai Anna bri­gád rendszeresen látogatja, segí­ti a gyógypedagógiai nevelőott­hon kis lakóit A Halasi úti ál­talános Iskolában népszerű kézi­munka-szakkört vezetnek a KISZ-tagok. És még sorolhat­nánk a példákat a segítőkész, cselekvő közösségek jó példáit. t Alinak zsúfoltan a buszmegál­lóban — lányok, asszonyok — műszak váltás után. Kezükben, váltakban még a gépies munka­mozdulat fáradtsága. Arról be­szélnek, hogy mit mondott a csoportvezető, hogy ml lesz va­csorára, meg hogy sietni kell, a gyereknél nincs lakáskulcs... És készülnek a holnapra, hogy újra odaüljenek a gép, a puhán le­omló anyag mellé, az új, neon­fényes üzemcsarnokban. Posváncz Etelka Úttörő-mezőgazdászok vetélkedője Tompán Tompán, a helyi Kossuth Ter­melőszövetkezet -központi major­jában tartották az elmúlt napok­ban a tudományos-technikai úttö­rőszemle keretében az úttörő-me­zőgazdászok vetélkedőjét. Összesen huszonnégyen mérték össze tudásukat, gyakorlati kész­ségüket, hogy a bírálók eldönt­sék: melyik háromtagú csapat in­dulhat júliusban az országos ve­télkedőre. A vetélkedőn egy órás írásbeli feladatot kaptak —, ez volt a „start”. Válaszoltak arra, hogy mi az alapvető különbség a szo­cialista és a kapitalista mezőgaz­daság szervezete között; mennyi szemes gabonát kell elvetni kü­lönböző talajokon, egy négy­zetméteren és abból mennyi lesz a várható termés... és még ha­sonló nagyon komoly kérdésekre, igen jól! A gyakorlati feladatok sorában magágykészítés, magvak vetése, illetve palánták ültetése szerepelt, természetesen sok más feladat között. A bíráló bizottság tagjai, éld-, kön Borbás Pál szakfelügyelővel összeadták a háromtagú csapatok pontszámait. A lehetséges 160 pontból 156 pontot a tompalak — Kovács Mátyás, Kucsó István, Si­mon Lukács — szerezték meg. Ok képviselik megyénket az or­szágos vetélkedőn! A második he­lyet Izsáki úttörők nyerték el — Józsa Ákos, Fejszés András és Táborita Katalin — a harmadikat a keceli úttörők — Szőgyi Mária, Kvblk Gabriella és Ober István — „vitték haza”. Úttörőbábosok bemutatója Félegyházán Az elmúlt vasárnap tartották a megye úttörőbábosai Kiskunfél­egyházán bemutatójukat. Nagy­szerű, jól megszervezett, pergő ritmusú előadást láthatott minden néző, minden résztvevő. Igazán nehéz dolguk volt a bírálóknak, élükön Bárón Lászlóval, a kecs­keméti Óvónőképző Intézet taná­rával 1 Gondos értékeléssel alakult ki a sorrend. Aranyoklevelet kapott a hajósi úttörőcsoport A csillagsze­me — című népmese feldolgozá­sáért, bemutatásáért. Az öttagú gyermékzsüri is nekik adta a kü­löndíjas egy szép ' nagy vázát! Aranyoklevelet kapott a kiskőrö­Tudósítóink jelentik Az első levél Kunfehértóról ér­kezett, Jákovics Ági, a csapat tu­dósítója küldte. Agiék — akár valamennyi csapat — nagyon szé­pen, emlékezetesen akarják meg­ünnepelni a gyermeknapot. Meg­hívták csapatuk mártír névadó­jának, Sziklai Sándornak özve­gyét és leányát, aki a budapesti Hadtörténeti Múzeumnak az igaz­gatója. Hozzájuk látogat Szűcs Istvánná, országos úttörőelnök is ezen a napon, hiszen nem csu­pán akadályversenyt tartanak, kisdobos- és úttörőavatást, hanem azt is ünnepli csapatuk, hogy 10 éve vette fel Sziklai Sándor ne­vét. * Javában tart a készülődés a Kecskeméten sorra kerülő orszá­si kisdobosok csoportja „Bóbita” című összeállításáért. Ezüstoklevéllel a kiskőrösi út­törők ,Jéagy akarok lenni” — és a hajósi kisdobosok „Polka" elne­vezésű bábjátékát tüntették ki. Bronzoklevelet három csoport kapott. A kecskeméti úttörőház bábosai: Az engedet len kismalac; a kiskunfélegyházi úttörők: Há­rom nyulak összeültek; és a ka­locsai kisdobosok: Vajaspánkó — című bemutatóért.- Emléklapot, bemutatójukért biz­tatást kapott a pirtói, a bajai és a kisszállási együttes. Minden részt vevő csoport aján­dékot kapott a vendéglátóktól, a félegyházi úttörőktől! gps úttörő-néptánc fesztiválra —, figyelmeztet a következő levél írója. Huszonhat tánccsoportot lat vendégül a hírős város, mint­egy ezer kisdobost és úttörőt. A pajtások elhelyezése csak úgy oldható meg, tökéletesen, ha a kecskeméti csapatok úttörői ven­dégül látják, otthonukban szál­lásukról gondoskodnak. Tűzoltóversenyen vettek részt a Fáhiban élő úttörők — írja szor­galmas tudósítónk, Supka Éva. A császártöltésen sorra került ese­ményen negyvennyolcán vettek részt A fiúk közül a kiskőrösiek; a lányok közül a páhiak lettek az elsők, oklevelet kaptak. Selmeci Katalin Rejtvényfejtő—kisdobosoknak Ezt a rejtvényt kisdobosoknak közöljük, kérjük az úttörőket, most ne küldjenek megfejtéseket! A képen Pepi bohócot látjátok, a kutyások gazdáját. Karikát tart, az ügyes kis állatok sorra átug­ranak rajta. Nézzétek meg figyel­mesen a képet, két kiskutyának egyforma a „bundája”. Melyik kettőnek? — ez a kérdés! A vá­laszt küldjétek be levelezőlapon szerkesztőségünk címére (Petőfi Népe Szerkesztősége, 6000, Kecs­kemét, Szabadság tér I/a) május 35-ig. A levelezőlap címoldalára írjátok rá: Kisdobosrejtvény! A helyes megfejtést beküldők között tiz könyvet sorsolunk ki, postázunk elmükre. ÍSSSSSSSSSSSSSÍ TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (3.) Surranok a dombnak, de nyo­momban egy madár föl nem rebben, egy gabóca arrébb nem szökken. Hasalok az éger erdő berceljében, amelyik olyan sűrű, akár a vadmálna sövénye. Ke­resem réses ligetjelt. ahol zaj nélkül közelíthetem a házat. Há­zon látszik csak igazán, hogy süt a pusztai nap. Azon meg­akad. Világítja, jobban aranyoz­za. mint a rétet. Vagy tán az asszony miatt? .Ott ül a ház előtt, kicsit árnyékot vető fa enyhélyéhen. kecskelábú asztal­nál. Szöszmötöl. nagyszemű ba­bot válogat, szelei. Váltásul zsá­kot tapos, kicsi piros papucsa villog, ponyvára önti, elválasztja a golyvától. Még szebb, mint lakzlkorl A nap világítja. Aikkor az öreghold sütött rá, meg három aradi fák­lya. Most neklplirulkozva, kezét csípőre téve tiporja a zsákot, pnuszlikja kifűződve, kis fekete tincse arcára szökve fityeg. 4. Már jól az oldalamat cirógat­ja a nap, mikor eszembe szökik, hogy Gyuri biz várhatja a főz- ftöm. Surranok lefelé a dombról, fő­zöm az ebédet, biz abból vacso­ra lett. Az éhes pásztor mérges, rám vicsorít a cimbora, hogy de fene kemény kását találtam a bográcsba vetni, hogy Idáig nem bírt megfőni. Biz. pajtás, az ke­mény volt. mondhatom. Nem feszegette aztán, Én voltam az öreg bojtár, a fiatalnak plssz oda, ha több a kettőnél. Másnap megint megyek főzni. Hús is van a veremben, meg tészta szárazon a verőm gerincl- be tűzve. Hát most majd a laska következzen, nagy lére eresztve. Jó az. bezöldségelve. szárított hússal megbolondítva. Sietek, a lovam la hajtom, hogy ne Időzzek annyit. Csőke bepanaszol. Amúgy nem visítás gyerek. 'Eleinte pró­baképpen egy pár napon el-elve- regettem szegényt büntetlenül, hogy nyitja-e a száját. Vertem kötőfékkel. De nem nyitotta. Ez karikás ostorral1, kantárszárral, a próbája a pusztai állandóság­nak. Vagy kiállja vagy elpusztul a tájékból. Mondom, nem «rik­kantott Matyi bácsinak egyet se. Látta-e Csákén a kezem nyomát vagy se. azt nem tudom. Nem mondta. De hát éngemet is így acéloztak. Hagyom a lovam a verem előtt, mint tegnap, mondom, egy szempillantásra azért odanézek a menyecskére, hát tehetem is, majd lesz ennek olyan böjtje, hogy egészen megéhülök a pusz­ta látására. Megy a bocskorom a gyöpön mintha szárnya lenne. Egy tücsök utamba nincs, kucor­gók a bérceiben, hasalok, úgy johban nekinézhetem magam. Tarhonyát csinál. A gyuratot re­szeli tömösvári vasreszelön. Szép sárga bíbictojással gyűrött tész­ta volt a kezében. Na ettől tál­tos lesz az öreg. valahányszor tarhonyát pörköl a szép asszony. De alig hogy így elbeszélgetek magamban, meg nézem. hogy nem a tegnapi papucs, szoknya, pruszlik ám az asszonyon, ha­nem annál Is szebb. Váratlanül a számba lehhent nagy Izgalmában Csőke Gyuri. Hát te. az apád nagykapuját, odahagytad a lócsordát, de ha a pőcslkék megszalasztiák. valami kár esik benne, mehetünk ket­ten a világ négy sarka felé. te kupcéhér. te. hogy nem gúvad ki a két látószemed I Ezt csak olyan séppengve mondhattam a szájába, hisz tíz ölre se volt tőlünk a szép asz- szony, megtalálja hallani, hogy Itt marakszunk. mint a kóbor kutyák, de hát akkor kioldják ránk a karikás ostort. Bár az öreg sohase tette. A mindig szerelmes török pá­vagalambok veszettül sétáltak a zslndelygerlncen. olyan zajjal, akár a makófalvi részögösök. Gyurka kéredzkedett. — Csak egy csipetöt leshessek rajta! Az asszonyt nem láttam a lakzl óta. ahogy te. — Tegnap is ezért főtt olyan lassan a köles-kása. ugye! (Elmentem. Gyuri tátotta a szá­ját, de mire félfővésben volt a laska, megjött. Fenyitettem. Ha észrevett egy pisszenést is az az ártatlan asszony, ha megijesztet­tük. vagy valami, én úgy motol- lálom föl a vékonybeleidet, ahogy gólyák a dögbárányét I Nem féli Hatodik éve Ismert. ;— Holnap is meglessük, ml, Velizár! — Holnap itthon lesznek a gazdák 1 Lovat őrizetlenül nem hagyhatunk. — Nézek egy hétre valót raj­ta. annyi bizonyos 1 Majd én jö­vök el főzni, te maradsz a lónál 1 — Erre volna eszed! Azért megegyeztünk. Másnap a veremhez állítottuk a lovakat, mentünk mind a ket­ten, Csapiáztunk fölfelé, akár a vadászó rókák. Előbb a látófáról Is szétkukkantottunk. jönnek-e a gazdák. De csak az ájult mező­ség melege fordította a fákat. Fejjel lefelé álltak, a nádasok bámuló bugájukkal szóródtak a földbe. Lovas nem jött a feje tetején, hát mentünk. Az vár­hatta az urát füstölt a kémény. Ételi Mátok vertek orrba bennün­ket. /Kl-taljöit tüzrevalóénb Leült a ház elejére tapasztott pad­kán. Többet mozgott mint tegnap. Piros kendő alá szorítva a haja. Néha tepszí zörög odabent. Hanem a hátunk mögül mel­lénk kúszik Csipa Jani gulyás­bojtár. Haragomban megsötótült előttem a világ Azt hittem, étor- ditam magam. Gulyásnak iólege- lőre járni mindenkoron tilalmas! Veszedelmes! Ahogy a farkas ne tegye telenként tájunkra a lábát, a gulyás se közelítsen! Az asszony épp odabent kata- feoUt megmarkolom, csak úgy fektémben Csipa Jani mellyeka- nalán a takácsmunkát, hogy ha­sadni kezdett a keshedtje, fogom az ádámcsutkáját. — Te puszta csúfja, hogy nem folyik ki a két savó szemed, hát i depofátlankodsz, más szögény embör házatájára. te? Csavarod­na össze a két ganétaposó lábad, akár a kosszarv! Nem ijedt meg. Ahogy levegőt vehetett, súgta. Hát tik? Nektek tán nem tilalmas? — A szád gyógyuljon be mink tán Itthon vagyunk. Mi vagyunk az őrzők. Csipa hanyatt vetette magát, nevetett, de hangtalanul Lebe­gett. mint íomóságban az uszkár. (Kutyára hálát mikor bízott a vén Kara? Mindez lezajlott olyan hang­talanul köztünk. a fölöttünk fészkelő feketerigó el nem bes­sern a fáról. Nem hallhatta hát az asszony. 5. Amikor az asszony kijött, el­nézett Kígyós felé, ahonnét az urát várta, visszament, tüzelt Vidám bodorokban Jött ki a ké­ményükön a füst. Tudtam, hogy mehetünk. Ennek a játéknak vé­ge. Maholnap ide jár a csordák és nyájak minden karikalábú bojtárja, még nekünk kell a vé­gén elugatni őket. Felülök osonásnak, zörren fö­löttünk a bércéi, háttal vagyok a háznak, egy kéz, benne leve- ses tál, és szó mellé, magyarul. — Egyétek,. legények, szilváé pite! Megállt bennem a verő. Sürgetett — Egyétek már, leesik a ke­zem! Talpon voltunk, a szánk nyit­va, mint a koponyakút Egy fa­latot nem tudtam volna szólni. Észrevett bennünket a ml ijed­tünk meg — Jetnek, jemek, itt az asz­talnál. Ott jobb! Kivergődiilnk a kecskelábúhoz; el van hervadva a lábam, mint­ha nem is hozzám tartozna. Csak odamászunk az asztalhoz, ő meg vizet hoz, leül, mondja. — Egyetek, van még! Hogy megtanult magyarul! Fél év alatt Nem töltött ez hiába egy percet se az öreg mellett Azért betöröltünk egy tállaL Indulunk. Teremjen ezer ennyi érte! Megyünk, hátra se merünk nézni. Úgy érzem, süllyed alat­tunk a föld, ahová lépünk. S egyszer csak fűtünk, egy trapp­ban a veremházakig. Megjön ma az öreg, farkas- sötétre teszi a mordélyt lepuf­fant bennünket ahogy a meg­veszekedett kutyákat szokta. (Folytatjuk.) h)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom