Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-06 / 80. szám

1978. április 6. • PETŐFI NÉPE • 3 Kitüntetések hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából Nagy Pál állami díjas köszöntése A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter hazánk felszaba­dulása 33. évfordulója alkalmá­ból kitüntetést adományozott a mezőgazdasági üzemek, vállala­tok, intézmények dolgozóinak. A kitüntetéseket szövetkezeti, vál­lalati ünnepségeken adták át április 1-én, 2-án és 3-án. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgo­zója kitüntetést kapta Rittgasser József brigádvezető. Tóth Mátyás gépkocsivezető, Nótás Ferencné állattenyésztő, Kovács Sándor gépszerelő, a madarasi Béke Tsz tagja, Süveges József kőműves, Sztyipanovity Lázár szállító. Mis hálykövi Józsefné borjúnevelő, a katymári Egyetértés Tsz tagja, Csányi Imre főkönyvelő, Kricsko- vics József üzemgazdász, Thury József traktoros. Majsztrovity István állatgondozó. Katona Jó- esefné kertészeti dolgozó, a garai Vörös Csillag Tsz tagja. Török Istvánná baromfigondozó, Szabó János traktoros érsekcsanádi szö­vetkezeti tag, Vörös József nö­vénytermesztő. Kiss Józsefné növénytermesztő, Pétiké Mihály szerelő bátmonostori szövetkezeti tag. Boros István párttitkár, Hangya János főmezőgazdász, Varga Mihályné sertésgondozó, Jágily József és Szeicz János ra­kodómunkás bácsbokodi szövet­kezeti dolgozó. Tósaki József ágazatvezető, Mihálovics Istvánná könyvelő. Szabó B. Lajosné ker­tészeti dolgozó, Valtner .József anyagkiíró, bácsalamási tsz-tag, Salacz István, a szakmári Alkot­mány Tsz gépszerelője, Kollár József kocsis, Molnár Elek gép­kocsivezető, miskei szövetkezeti tag, Geiger Ferenc és Mendler Ferenc traktoros, hajósi szövet­kezeti dolgozó, Nagypál Imréné növénytermesztő, Fridrik János fogatos, a fajszi Kék Duna Tsz tagja. Ugyancsak a Mezőgazdaság Ki­váló Dolgozója kitüntetésben ré­szesült Váradi József vontatóve­zető, a dunapataji Új Elet Tsz, Kincses József ágazatvezető és Pusztai Mihályné tejházi dolgo­zó. a tassi Dózsa Tsz tagja, Béki József buldózerkezelő, Brassó Sándorné kertészeti dolgozó szalkszentmártoni, Zsoldos István gépszerelő, Oleva József sertés­gondozó solti tsz-tag, Helfrich Márton autóbuszvezető, Ó. Szabó Mihály agronómus, Biró Gézáné ügyintéző hartal tsz-tag, Mondok József gépkocsivezető, Gugyella Jánosné gyümölcstermesztő, du- navecsei tsz-tag. Szabados János, az apostagi termelőszövetkezet mázsaházkezelője. Parádi József­né állattenyésztő, Járásbíró Zsófia könyvelő és Ballabás Mihály erő­gépvezető, a tiszaalpári Búzaka­lász Tsz tagja, Németh Ferenc­né gyümölcstermesztő. Hajagos Ferenc fogatos, Bús Lászlóné és Madari István csoportvezető,. Fa­ragó József traktoros, a lakiteleki Szikra Tsz tagjai. Pál Mihály he­gesztő, Hegedűs István szerelő, Perenyei Gábor lakatos, a lajos- mizsei AGtROSZER közös vállal­kozás dolgozója. Hostyánszki György, az ágasegyházi Mathiász Szakszövetkezet elnöke, Szulcsán Vencel párttitkár, Kallai Zoltán traktoros, Márton András és öze Sándor szerelő, dr, Bajusz István ágazatvezető. a tiszaalpári Tisza-' táj Tsz tagja, Pandur Lajos erő­gépvezető, Zakariás Imréné ker­Kettős tárlat Szép plakát, ízléses, esztétikus katalógus' s a tisztelők, jó barátok szóbeli' közlése, csendes hírverése együttesen jelezte előre — és azóta iis — a legújabb kecske­méti páros: bemutatkozást: Bok­ros Júlia és Bokros László szol­noki képzőművészek 'közös tárla­tait. S az érdeklődés nem maradt el. Bizonyítja ezt a megnyitó ál­talánosnál is nagyobb sikere: a legelső alkalommal a zsúfolt te­rem a Megyei Művelődési Köz­pont emeleti bemutató termé­ben. (Leírtuk már, de megismé­teljük újra: ideális környezet az örvendetesen szaporodó új mű­veknek, alkotásoknak.) A tárla­tot a tervezettnél hosszabb ideig tartják nyitva; ez is önmagáért •beszél. BOKROS JÚLIA kerámikus. Kezdettől fogva autodidakta. Akik közelebbről ismerik, tudják róla, hogy mit köszönhet az alföldi fa­zekas népművészeknek; de általá­éban a népi alkotókedvnek és le­leménynek. Meg persze annak az elszántságnak, belső lobogásnak, amely annyira jellemző volt rá, mindig, amely művein is kitapint, ható A kerémiakészítés, -megmun­kálás kikísérletezett, új és beváLt útjait járja ő. Kecskeméti tárla­tukon. önmagukért beszélnek a művei: az arany-vörös ragyogásai madár, a groteszkül ható, ám mégis valamiképpen emberivé szelídülő vörös-kék maszk — és tészeti dolgozó, Antal Mihály nö­vénytermesztő, Huszár Károly ■ gépszerelő, a szabadszállási Le­nin Tsz tagja. Nagy Péter állat- gondozó, Molnár István gépkocsi- vezető, Kollár Antalné bérelszá­moló, a lajosmizsei Béke Szak- szövetkezet tagja. Sárközi Sándor, a tiszaalpári Virágzó Htsz halá­sza, Bujdosó József raktáros. Lo­boda Mihály állatgondozó, a la­josmizsei Népfront Tsz tagja, Vlaszák Lajos szerelő. Kopjár Pál szőlőmunkás, Hugajev Lajos állattenyésztő, az orgoványi Sallai Tsz tagja, Máté Dánielné szociá­lis bizottsági elnök, Zelenka Ist­ván gépkocsivezető. Farkas Jó­zsef 'tsz-elnökhelyettes, Murár Józsefné munkaügyi vezető, Tóth Pál Mihály munkacsapatvezető, a szabadszállási Aranyhomok Tsz tagja, Szabó Sándor agronómus, Fodor János ■ és Józsa László gépkocsivezető, a jakabszállási Népfront Szakszövetkezet tagja. Kara Mihály traktoros, Kiss László Gábor villanyszerelő, Koncz Lajos főmezőgazdász, lász- lófalvi tsz-tag. Takács Ferencné csoportvezető,' Tigyi István ke­rületvezető, Gáspár József gépko­csivezető,. Csillag Lajos brigádve­zető, a tiszakécskei Béke és Sza­badság Tsz tagja. Dávid Kálmán és Cseh István traktoros. Mészá­ros Elekné zöldségtermesztő, a tiszakécskei Tiszagyöngye Tsz tagja, Balanyi Mihályné és Szép­kúti Imre, a soltvadkerti Szőlős­kert , Szakszövetkezet dolgozója Lajkó Mihályné, a soltvadkerti Jóreménység Szakszövetkezet pénztárosa, Kiss József, a keceli szakszövetkezet kőművese, Deli Pál vontatóvezető. Haskó János gépkocsivezető kaskantyúi szak­szövetkezeti tag, id. Rózsi Antal, a cséngődi Aranyhomok Szakszö­vetkezet kovácsa és Szkendero- vics Károly né csengődi szakszö­vetkezeti dolgozó, Tóth Imre ács, Pelsőci Gyutáné ügyintéző. Sza­bó Ferenc vontatóvezető akasztói szakszövetkezeti tag, Vágó József­né munkás, Varga Istvánná tej­kezelő, Pecznyik Béla raktáros, a páhi Petőfi Tsz tagja, Komáromi Mátyásné szőlőmunkás. Geringer József gépkocsivezető, Voss An­tal ágazatvezető, Molnár Albert- né könyvelő, Tóth Sándor sze­relő, Didón Károly fcágazatveze- tő, a császártöltési Kossuth Tsz tagja. Gyöngyösi Péter főágazat- vezető. Varga István gépkocsive­zető, Dobó Ferenc ágazatvezető, a kiskunmajsai Jonathán Szak- szövetkezet tagja, Fejes Mihályné és Papp Lászlóné a jánoshalmi téeszközi vállalat dolgozója. Ju­hász Andrásné, a balotaszállási Aranyhomok Közös Vállalat dol­gozója, Banga Mihályné könyve­lő, Vincze Ferenc gépkocsivezető, a szanki Haladás Tsz tagja, Bár- kányi Gyula erőgépvezető. Swi- derski Béla üzemvezető, a móric- gáti Petőfi Tsz tagja, Berbero- vics Péterné ‘ baromfigondozó, Horváth Vincéné keltetőüzemi dolgozó, Vető György ágazatve­zető, a rémi Dózsa Tsz tagja, Hurtony István, a kisszállás! Bácska Tsz szerelője, Csik Fe­renc, a harkakötönyi Egyesülés Tsz gépkocsivezetője. Grizák Já­nosné borotai termelőszövetkezeti dolgozó, Kürtösi Károly, a város­földi Dózsa Tsz elnöke. Nagy László' gépkocsivezető. Kasnyik Katalin targoncás. Lénárt Pálné válogató, Festő János osztályve­zető, a Bács-Kiskun megyei ZÖLDÉRT Vállalat dolgozója, Bállá József, a' Szövetkezetközi Áruértékesítési és Beszerzési Szervező Iroda igazgatóhelyette­se. Vörös Péter, a hetényegyházi Egyetértés Szakszövetkezet üzem- ágvezetője, Szél Ferenc . mezőőr, Határ Lászlóné munkacsapatve­zető. a kecskeméti Űj Tavasz Tsz tagja. Nagy István brigádvezető, Dudás László főkönyvelő. Budai Ferenc párttitkár, a kecskeméti Törekvés Tsz tagja, Erdélyi Sán­dorné munkaügyi előadó. Ágos­ton Mihály állatgondozó, a vá­rosföldi Petőfi Tsz dolgozója, Szakonyi Sándor, a kecskeméti Mathiász János Tsz főkönyvelője. Tóth József lakatos. Nagy liftre ágazatvezető-helyettes, id. Bos- nyák Ernő munkacsapatvezető. Király János műszakvezető. a kecskeméti Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz tagja. Rózsa Vilmos, a városföldi Dózsa Tsz autóbusz- vezetője. id. Illés János, a ba­jai Új Élet Halászati Tsz halá­sza, dr. Szőke Sándor, a Mező- gazdasági Szövetkezetek Borásza­ti Közös Vállalkozása (Kiskőrös) igazgatója, Horpáczi Sándor sző­lőmunkás, a kiskunhalasi Vörös Szikra Tsz dolgozója. Borsos Já­nos gépkocsivezető. Taródy Ist­vánná laboratóriumvezető, dr. Rónay Ede \ főállatorvos. Szakáll Imre nyugalmazott állat­orvos, a Bács-Kiskun megyei Ál­lategészségügyi Állomás dolgozó­ja. Miklós Katalin gép- és gyors­író, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsé­gének dolgozója. A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést ado­mányozta Csortán András osz­tályvezetőnek. dr. Böszörményi János főműnkatársnak, a Bács- Kiskun megyei Földhivatal dol­gozójának, Norek Lajosné főelő­adónak, a Kecskeméti járási Földhivatal dolgozójának. Mányi Józsefnek, a Bajai járási Föld­hivatal vezetőjének, Milassin Istvánnak, a Bács-Kiskun me­gyei Tanács kiskunhalasi járási hivatala elnökhelyettesének, dr. Stammer Józsefnek, a kiskunha­lasi járási hivatal személyzeti főelőadójának, az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója kitüntetést ado­mányozta André Lászlónak, a megyei élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézet osztályveze­tőjének. Nosza Lajosnak, a Kalo­csa és Vidéke Sütőipari Vállalat brigádvezetőjének. Hazánk felszabadulása évfor­dulójának alkalmából Kiváló ter­melőszövetkezeti munkáért kitün­tetést kapott Kereskedő Sándor, a Petőfi Népe mezőgazdasági ro­vatvezetője, dr. Kői Béla, a Kis­kunsági Mezőgazdasági Szövetke­zetek Területi Szövetségének tit­kárhelyettese, Takács Ferenc, a pálmonostori Keleti Fény Tsz nyugdíjas elnöke, Kiss Bálint, a kunszállási Alkotmány Termelő- szövetkezet nyugdíjasa, Pordán Lajos, a kunszentmiklósi Egyet­értés Tsz elnökhelyettese, Sz. Kovács Jánosné, a móricgáti Pe­tőfi Tsz szocialista brigádvezető­je, Krizsán Jánosné, az akasztói Béke Szakszövetkezet szocialista brigádvezetője. Tegnap délelőtt a megyei pártbizottságon Hor­váth István, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bi­zottságának első titkára köszöntötte Nagy Pált, a kecskeméti 607-es számú Szakmunkásképző Intézet szakoktatóját abból az alkalomból, hogy a szocialis­ta brigádmozgalomban kifejtett kiemelkedő tevé­kenységéért hazánk felszabadulásának 33. évfor­dulója alkalmából megkapta a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsa által adományozott Állami Díjat. A magas kitüntetést elnyert kiváló szakoktató köszöntésén részt vettek Erdélyi Ignác és Terbe Dezső, a megyei pártbizottság titkárai, dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke, Németh Ferenc, a KISZ megyei bizottságának első titkára. Jelen volt Hegedűs Ernő1, az intézet igazgatóhelyettese. Kasza Imre párttitkár és Harai Katalin, az intézet peda­gógus KISZ-alapszervezetének titkára. Állami díjas sínhegesztők Április 1. — A szerkesztő­ség telexgépén méterszámra télik a masiná­ról legördülő rollnipapír az 1978. évi álla­mi és Kossuth- díjasok névso­rával, s az in­doklások egy- egy mondatnyi szövegével. — , Egy álla­mi díjasunk van! — Lobog­tatja lelkesen az ügyeletes a hosszú-hosz- szú papírcsíkot. Vastagon alá­húzva ez a név tűnik elő a többiből: „Nagy Pálnak, a Kecskeméti 607. számú Ipa­ri Szakmun­kásképző Inté­zet szakoktató­jának .. — Nézzük át többször is. — Jár kézről-kézre a hatalmas lista. Leszögezzük. Több — megyénkbeli kitüntetett nincs. □ □ □ Április 3. — Az ünnep vaká- ciós nyugalmában van idő az elő­ző napi újság átböngészésére. Szemem gépiesen szalad át a ne­veken. Egy brigád tagjainak fel­sorolásánál hirtelen melegem lesz: „Hisz’ ők is a MI kitüntetettje­ink! ...” — Csak persze, megté­vesztett bennünket, hogy a MÁV szentesi építési főnökség „Dó­zsa” szocialista brigádjaként em­lítik őket. Számomra azért ma­radtak ismerősek a nevek, mert én írtam róluk, amikor kiváló munkásságuk elismeréseként . a Központi Bizottság oklevelét ér­demelték ki. Most elnyert Állami Díjukat „Kiemelkedő, nemzetközileg is is­mert újítói tevékenységükért meg­osztva” kapták: Vörös István bri­gádvezető, Agárdi Vidorné, Bá­lint István, Berényi Ferenc. Ko­vács László, Kovács Ottó, Nem- csok József, Seres István, Szabó András, Szűcs József, Zana Já­nos. így — együtt all tagú „Dó­zsa” szocialista brigád. Április 5 — ünnep utáni első munkanap. Gépkocsival, fényké­pezőgéppel ki törzshelyükre, a városföldi állomásra. Útközben egy kis fantáziálás: ilyen rangos kitüntetés után vajon, hogy „vi­selkedik” a brigád? Egyáltalán kint lesznek-e? Vagy külön ju­• Az 1978. cvi állami díjas Dózsa szocialista brigád „itthon levő” tagjai: Kovács László, Vörös István. Agárdi Vidorné. Szűcs József, Bálint István, Nemcsok József Berényi Ferenc. (Méhes! Éva felvétele) társaik. Azok a furcsa színösz- szetételű s egyénivé formált dí­szítő- és használati eszközök, amelyek a szépen megrendezett kiállítást gazdagítják. BOKROS LÁSZLÓ sokarcú, sokműfajú — sok húron játszó — művész. Festő és grafikus, il­lusztrátor és gobelin-készítő, de itt láthatók a tárlaton a színes linómetszetei, tűzzománc-kísérle­tei, érmei, kisplasztikái épp úgy, mint olajképei vagy akár a fafa­ragása S ami a leginkább rokon­szenves — vagy éppen dicsérhető —, az, hogy ezek nem valami „összevisszaságban” vannak itt, de éppen ellenkezőleg: felerősít­ve egymást, szép összhangban. Festményei közül a Zene soro­zat különösen megkapó. S a me­seillusztrációk; azok, melyekről • Bokros László: Madár (gobelin). • Jobbra: néhány kerámia Bokros Júlia műveiből. árad a gyermeki tisztaság, a tisz­ta derű. A más műfajú művekkel együtt így lesz ez a kettős tárlat a gyermeki világot értően kife­jező, tudatosan „naiv” alkotások által is élményt-adóvá. Végül álljon itt a művesz egyik vallomásos nyilatkozata az e tár­talomként nem „lazítanak-e” oda­haza még egy napot? Odakint. A „közönséges” mun­kanapokon szokásos kép, a ha­talmas szabadtéri műhelyben mindenki a helyén. A többség — ez a brigád mestersége —. itt is-ott is hegeszti a síneket. Má­sok a lakatosműhelyben végzik dolgukat, anyagért járnak a rak­tárban, műszaki, s rövid megbe­szélésre irodán. Megint mások valahol a „vonalon” járnak, együtt a testvér — és szintén többszörösen szocialista — Petőfi brigád sínhegesztőivel. Mire a fényképező „apparáttal” felvonulunk, vidám füttyszóval sikerül összegyűjteni a telepen le. vöket. Míg a felvétel tart, a „gyorsriport" is elkészül. Vörös István brigádvezető és Kovács László a „szóvivő". Tizennyolc éve dolgozik együtt ez a nagy­szerű együttes, amelynek eddigi kitüntetéseinek elsorolására más­kor lesz módunk. □ □ □ Vörös István: — Tanyáról, fa­luról kerültünk a MÁV-hoz. Ti­zennyolc esztendeje sokuknak még a 8 osztálya se volt meg. Azóta — munka közben — min­denki elvégezte. Nem volt olyan egyszerű. Egésznapi munka után — télen, hóban is — haza a ta­nyára, pár falatot bekapni, aztán biciklire s irány a legközelebbi tanyai iskola. Öreg éjszaka haza, s hajnalban indulás ide. Szinte ahányan vagyunk — annyi • fe- • lől... De a pontosságról senki nem mondott le — amiatt... Utá. na jöhettek a szakvizsgák... Kovács László: — Az állandó tanulás már hozzánk tartozik: Riporter: — Anélkül aligha len­ne nemzetközileg ismert például a brigád újító tevékenysége... Vörös István: — Régtől mun­kakapcsolatban vagyunk a Mis­kolci Nehézipari Műszaki Egye­tem tanáraival, tudósaival. Közös kutatási .rendszerben kísérletez­tünk ki olyan értékes és kiváló tulajdonságú hegesztőanyagot, amit ma már a nyugatnémetek mitólünk vásárolnak. Azelőtt tő­lük vettük — drága pénzen... Kovács László: — Újításaink száma már a kilencven felé kö­zeledik ... (Borítékot mutat) — Most kaptunk dísztáviratot a mis­kolciaktól. Gratulálnak... Csatlakozunk. T. I. KÉPERNYŐ A „kettős szereposztások” védelmében latra is érvényes sokarcúsággal kapcsolatban: „Lesz, aki azt fog­ja mondani, hogy túl sok volt a kereső korszak, de annak azt tu­dom válaszolni, hogy a kor, mely­ben élek, ugyanilyen bonyolult és sokarcú.” Varga Mihály A Zenés Tévészínház újabb operabemutatóin ketten formál­nak egy figurát. Van aki megje­leníti a szereplőt, van aki meg­szólaltatja. Mást látunk és mást hallunk. Gara Miklós nádor — például — Fekete Tibor „képé­ben” mutatkozik és Sólyom-Nagy Sándor hangján szólal meg. Csatlakozom Vámos László ren­dező véleményéhez. Az a kiseb­bik rossz, ha a kialakult szoká­sokhoz -mereven ragaszkodva ak­kor is egy emberre bíznak kitű­nő énekesi képességeket, jelleg­zetességeket és alkati sajátosságo­kat feltételező szerepet, ha nincs a kétféle követelménynek megfe­lelő művész. Az operai gyakor­latra hivatkozók, az ellenérzései­ket a színpadi szokásokkal in­dokolok figyelmébe ajánlom: más a valóságos játéknak és más a képernyőn láthatónak a hatása. Majd azzal érveltem, hogy ott­honában mindenki a nézőtér el­ső sorából követi a cselekményt. Innen közelről szembetűnőbbek a részletek, könnyebben lelepleződ­nek az áiságok, nyilvánvalóbb, ki kicsoda, mi micsoda. Tapasztalt színházbarát csak akkor vált je­gyet, bérletet az első sarokba, ha nincs jobb. A legtökéletesebb maszk, smink sem takarhatja el, feledtetheti teljesen az életkort, az egy-egy személyhez tapadó be­nyomásokat. A távolsággal ará­nyosan növekszik az illúziókeltés lehetősége! A mindentudó, mindentlátó ka- . merák megsokszorozzák az embe­ri szem érzékelőképességét, ezért vezétne tévútra, ha az otthoni karosszéket képzeletben a szín­házi első sorral azonosítanám. Az operatőrök megragadják tekinte­tünket és olykor centiméterekről mutatják a képernyőn felnagyí­tott szemből sugárzó fájdalmat, vlllódzó örömet A tévénézés azért sem hasonlítható egy-egy előadás megtekintéséhez, mert — irtunk erről — a kékesen derengő, vagy szűrt színekkel .gyönyörködtető üvegen többnyire azt nézzük, amit a rendező sugall. Általában az egészet erősítő, hangsúlyozó rész­leteket ritkán a teljes színpad­képet Következésképp az egész látványa elhomályosíthatja, sem­legesítheti a valószínűtlenségeket esetünkben a történelmi szemé­lyiségről bennünk kialakult kép és a színész külleme közötti elté­réseket. Vámos László kitűnő szereplő­ket talált Erkel Hunyadi László című operája tévéváltozatához. A jól egyénített típusok, a kifejező arcok azok számára is élvezhető­vé. érthetővé tették nemzeti kul­túránk nagy kincsét akik ritkán, vagy sohase néznek, hallgatnak operát komoly zenét akik az ötödik-tizedik percben kikapcsol­ták volna a készüléket akiknek a puszta hangzás kevés az esemé­nyek, a jellemek teljes átélésé­hez, az élményhez. A felkért művészeket lelkesí­tette, összpontosításra késztette a különleges feladat: tudásuk javát nyújtották. A fiatal Sárvári Győ­ző — többi társa is —j olyan szenvedéllyel, átéléssel énekelt hogy külföldi észre sem venné az „idegen” hangot A zenészek, az Operaház tagjai ideális körülmé­nyek között tolmácsolhatták Er­kel muzsikáját: a mozgás, a já­ték nem vonta el figyelmüket A tévé a jövőben is felhasznál­hatná az ünnepi alkalmakat iro­dalmi. zenei remekeink széleskö­rű népszerűsítésére. Természete­sen: olyan gondossággal, színvo­nalon, mint az április 4-én su­gárzott, látott-hallott Hunyadi László készült. Heltai Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom