Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-13 / 86. szám

1978. április 13. • PETŐFI NÉPÉ • TIT: KALOCSAI JÁRÁS Kihasználják az önállóság előnyeit A TUDOMÁNYOS Ismeretter­jesztő Társulat megyei elnöksé­ge a napokban elemezte a leg­fiatalabb járási szervezet tevé­kenységét. Egy esztendeje „önál­lósultak”, addig városi, járási el­nökség Irányította a munkát. Rövid idő alatt bebizonyítot­ták, hogy saját maguk, járási ke­retekben hatékonyabban dolgoz­nak, mint amikor megoszlott a figyelem, az energia. 1976-ban 471 ismeretterjesztő előadás volt b járás területén, tavaly 813. Ked­vezőbb a társadalom- és termé­szettudományi előadások aránya is. A megyében kevés helyen tar­tottak annyi mezőgazdasági té­májú Ismeretterjesztő rendez­vényt, mint a Tasstól Dusnoklg húzódó járásban. Felfigyeltek a háztáji és ' a kertbarátok igényeire, kiváló szakemberek segítették a kister­melést. Kedvelték a műszaki, a matematikai, a csillagászati és az egészségügyi élőadásokat. A pe­dagógiai, pszlehológlal ismerte­téseik kimondottan népszerűek voltak. A statisztikai jelenfőla­pok szerint jóval több embert vonzottak az előadások, mint az­előtt. Egy-egy rendezvényen átla­gosan negyvennégyen vettek részt. Nagy lelkesedéssel szor­galmazták a fizikai dolgozók.kö­rében az Ismeretterjesztést. Ren­dezvényeik felét mezőgazdasági vagy ipari üzemben, termelőszö­vetkezetben tartották. Még biztatóbb, hogy mérték­tartóan taglalják eredményeiket. Olvastam már náluk kevésbé ha­tékonyan dolgozó szervezetek lel­kendező, csupán a sikereket so­roló jelentését. A kalocsai járás 1977 márciusában megválasztott elnöksége a jól végzett munka tudatában összegezte és elemez­te az elmúlt időszakban végzett ismeretterjesztést. Meghatározták, hogy mit kell tenni a még erő­teljesebb szocialista tudatformá­lás, műveltségterjesztés érdeké­ben. A holnapra összpontosították figyelmüket. És nemcsak a célo­kat jelölték meg; a tennivalókat, az alkalmazható módszereket is. Óva intettek mindenkit az eredmények túlbecsülésétől. Te­hették, mert tudták, hogy a TIT megyei elnöksége nem a jelen­tésből tájékozódik, gyakorlati ta­pasztalatokkal is kiegészíti a pa­píron kirajzolódó 'képet Minden­képpen rokonszenves és eredmé­nyes az a szigorúság, amellyel salját tevékenységüket mérik. Tartós siker, csak Ilyen „türel­metlen", sürgető elégedetlenség­ből származhat. IGAZUK VAN abban Is, hogy az átlagok mögé néztek. Dicsére­tes, hogy Apostagon, Fajszon, Miskén, Szallcszentmántonbian, Tasson, Dunapatajon, Dunave- csén sok előadást szerveztek. De az eze'ken a helyeken elmondot­takból nem lesz műveltebb adu- rvateté'tlenl, a géderlakl, a soltl, B szakmád, a hajósi tsz-gazda, ta­nító, kereskedő. Az egy-egy köz­ségben mutatkozó „túlteljesítés”, nem pótolhatja a másutt ilyen- olyan okból adódó lemaradást A járási elnökség természete­sen figyelembe vette a párt és tanácsi Irányelveket 0 TIT-köz- pont módszertani ajánlásait Fi­gyelembe vette, de óvakodott az ezekben foglaltak merev, betű- szerinti alkalmazásától. A helyi sajátosságokhoz Illesztették az útmutatásokat az irányelveket szembesítették a valósággal a ter­veket. Elgondolkoztató az az ész­revételük, hogy „a!hol összetett sorozatot tartottunk, ott később ilyet nem kértek”. Keresik a mi­értet! Annyit máris elhatároztak, hogy a jövőben még rugalmasab­ban, gyorsabban Igyekeznek tel­jesíteni a munkaterv elkészítése után jelentkező kívánságokat A KALOCSAI járással kapcso­latban mondjuk el, de a TIT-re általában vonatkoztatható az a megállapítás, hogy munkájuk ha­tékonysága az adott területen ki­bontakoztatott közművelődés szín. vonalának a függvénye. Ahol jól működő klubok, művelődési há­zak szorongatják a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatot elő­adásokért ott könnyebb összetar­tani a tagságot, feladatokkal ösz­tönözni az elnökséget, a községi vagy más szerveiket. A TIT megyei Irányító testüle­té úgy véli, hogy e tekintetben akad még javítani való a kalo­csai járásban. Az üzemi kulturá­lis felelősöktől, a gazdasági ve­zetőiktől1, a könyvtáraktól, a szö­vetséges intézményektől általá­ban több segítséget, megbízatást várhatnának. A tizenkét hónapja önállósult kalocsai elnökség Is bizonyára még következeteseb­ben, leleményesebben építi az e munkához szükséges kapcsolata- kát. Heltal Nándor FILMJEGYZET Ilyenek voltunk ■Sidney Pollack nevét már megtanulta a moziláto­gató közönség, amikor jó néhány esztendővel ezelőtt igen nagy sikerrel játszották a mozik „A lo­vakat lelövik ugye?" cimÜ alkotását. A film az el- üzletesedő amerikai életforma kemény kritikáját tartalmazta és olyan kiforrott rendezői adottságokat villantott föl, hogy nem véletlen, ha kiváncsivá tet­te a nézőt a rendező további filmjei iránt is. Az ilyenek voltunk című amerikai film egy rend­kívül izgalmas korszak rövid történelmi áttekinté­sét adja. Emellett ha itt-ott szirupos beállításokban, érzelgősség vádjával is illethető módon. ~ de el­mondja — hogyan vált a hidegháború éviben, a hírhedt Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bi­zottságok nyomására megalkuvóvá éppen a holly­woodi művészek legtehetségesebbjeinek egyrésze. A téma két tehetséges fiatal ember, egy baloldali gondolkodású lány és egy siker felé haladó Író szerelmének regénye is, amellett, hogy ügyesen, el­hihetien ábrázolja a bennük lezajló tragédiák ér­zelmi, indulati hátterét — és a fiú esetében — a raffinált lélektani nyomás alatt megtört tehetség vergődéseit. Pollack ez esetben is a szereposztással nyeri meg az első ütközetet a közönség kegyeiért. Az amerikai filmgyártás nálunk is jól ismert két sztárja Barba­ra Streisand, valamint Robert Redford viszi a film­ben a vezető szólamokat, kettőjük játékának tün­dért fényváltozásai teszik hitelessé és vonzóvd a történetnek azokat az epizódjait is, amelyekben a forgatókönyvgyártó és a rendező csak a felszint ér. zikeltetl. Mi tagadás, ahhoz, hogy a néző többet lásson eb­ben az érdekes filmben, mint puszta szerelmi tör­ténetet, bizony ismernie kell legalább nagy vona­lakban közelmúlt évtizedeink világtörténelmét, s emlékeznie kell azokra az időkre, amikor az ame­rikai haladó közvéleményt, az élesedő polgárjogi mozgalmakat, a békés együttélés elveit hangoztató szervezeteket gúzsba kötötte a nagytőkét kiszolgáló adminisztráció. A mese előterében a két fiatal élete áll és a háttérben lezajló politikai mozgásokat csak az tudja átlátni, aki emlékszik még a közelmúlt hi­degháborús korszakának tragikus amerikai esemé­nyeire. A két főszereplő mellett az epizódisták egész hadserege mozog. Neveket nem érdemes em­líteni, eléggé egysíkúnk a teljesítményeik, bár a rendező jóvoltából ha egy-egy villanásnyi szerep­ben is, de mindenki a helyén van. A film érdekes élményt nyújt, bár a hollywoodi álomgyárak érzelgős beállításai újból és újból elő­bukkannak és mögöttük minduntalan eltűnik a lé- nyeg, nem eléggé karakterisztikusak, határozottak a politikai mondanivalót hordozó érvek. Ci. L. MUNKÁVAL SOK MINDENT EL LEHET ÉRNI Makrisz Agamemnon Kossuth-díja Munka közben fogadott Várbé- li műtermében. Hatalmas rézből domborított szobor-kompozícióján dolgozott. Százhalombatta főterén állítják fel néhány hónap múlva. Makrisz Agamemnon, az euró­pai rangú szobrásanűvész mögött hatvannégy esztedő élettapaszta­lata, munkabírása és szakmai gyakorlata húzódik meg. öt be­mutatni néhány mondatban nem egyszerű dolog. „Patrasban szü­lettem, de gyermekkoromat At­hénben töltöttem el — meséli éle­te történetét a szobrász. — Apám korám meghalt és özvegy édes­anyám ott maradt hat gyerek­kel. Nem volt túl fényes gyerek­korom. A napi munkám mellett kellett elvégeznem az esti közép. Iskolát.” Tizenhárom éves korában páti- názott gipszből készít sportérmé­ket egy sportegyesület számára. „Ez volt az első érdeklődésem a művészet lránt” Beiratkozott ugyan Idejében a Képzőművésze­ti Akadémiára de energiádból már nem futotta, hogy el is jár­jon. „Szerencsére 1934-ben behív­tak katonának és mivel elvállal­tam, hogy egy emlékművet csi­nálok az ezrednek, cserébe sza­bad mozgást kaptam. Így végez- gettem el a főiskolát,” Csak négy évet kap a sorstól a diploma megszerzése után. Ki­tör a háború és újra katona lesz. Kiviszik a frontra. Addig azon­ban elkészíti az első három jelen­tősebb márvány és bronz portré­ját. Az öntést maga végzi. „Ta­nulmányozni kezdtem a klasszi­kus görög szobrászat öntési tech­nikájának titkait.” Amikor az or­szágot elfoglalják a németek, résztvesz az ellenállási mozga­lomban. „A háború alatt mind­össze két szobrot készítettem. A Képeinken a kecskeméti Arany- homok szállót díszítő szobrai, (Tóth Sándor felvételei.) műtermem Inkább az ellenállás centrumának céljaira szolgált” A háború után több görög mű­vésszel Párizsba 'került ösztöndí­jasként „Ott találkoztam először a magyar szobrászattal. Medgyes- sy Ferenc szobraival a világkiál­lításon. Később, amikor már a Százados úton dolgoztam Pesten, jó barátságba kerültem a magyar művésszel és én rendeztem rcíég a kiállítását.” Párizsból, mivel aktív résztve­vője a békemozgalomnak, kiuta­sítják. „így kerültem Magyaror­szágra 1951-ben. Befogadtak.” Rögtön megérkezése után néhány megmentett munkájából kiállí­tást rendez Pesten. A kritikai visszhang kedvező. Műtermet kap a Derkovits-kollégiumiban. Dol­gozni kezd a vele érkezett Maik-' rísz Ziizivel, feleségével együtt. „Kimondottan közösségi ember vagyok — vallja magáról Mak­risz Agamemnon. — Az első per­0 Makrisz Agamemnon. céktől fogva igyekeztem beillesz* kednri a mindennapi életbe. Fél­tem az emigráns sorstól, és ér­zelmektől, mert sok barátom be­lepusztult a honvágyba.” Beilleszkedett a magyar művé­szeti életbe is. Megismerték a munkált Pályázatokat nyert. Ezek eredményei láthatók ma Győrben^ Szegeden, Kecskeméten és' Mauthausenbeh is, '„A maut- hauseni emlékmű fontos állomá­sa volt életemnek. Ebben a szo­borban a gótika' és a modern művészetek együttesen jelennek meg." Domborított szobor-techni­káját Párizsban kezdte kialakíta­ni, de Igazán Győrben alkalmaz­ta először. Ezt a technikát köve­tik ma a fiatalabb művészek is. Végül ezt mondja: „Hiszem, hogy munkával sok mindent el lehet érni. En igyekeztem. Be­vallom nem számítottam rá, hogy Kossuth díjat kapok... S most örülök, hogy a magyar művészet dolgozójának tekintenek. A töb­bi? Az idő nagy kritikus. Majd elválik, hogy mii marad meg munkáimból. Ha két-három szo­borra később Is emlékeznek, ak­kor már megérte." Ss. B. I HAZAI TÁJAKON _______________ Ba rangolás a Duna-kanyarban TTT Leányfalu kisebbik fele a folyópartra épült, nagyob­bik felé a hegyoldalra. Fent per­sze, a jelek szerint az épületek jórésze üdülő; a tulajdonosok leginkább nyáron tartózkodnak itt. Ezen a délelőttön is csen­des, csaknem kihalt minden. Főleg, ha íelmegyünk a kanyar­gó utakon, közeire a hegytetőhöz. De megéri. Alattunk mélyen a Duna hömpölyög, s túl rajta a Szentendrei-sziget, A kopasz er­dők .barnás-szürkén lapulnak be­le a tájiba. Távolabb torony ma­gasodik ki a házak közül. Gyerünk hát a szigetre! Ismerkedjünk falvaival, s azok lakóival. Kisoroszi, Tahltótfalu, Pócsemegyer, Szigetmonostor: sok száz éves, régi települések, történeti. irodalmi, művészeti emlékekkel, Esztergom felé ha­ladva, Tahitóttfalunál — egyik fele a parton, a másik a szige­ten (valamikor ez két külön te­lepülés volt); találunk egy rozo­ga vashidat. (Mellette készen van Jórészt, lassan már átadásra vár ez új, a másik, a délcegebb). Ol­vastam valahol, hogy az öreg híd valamikor a század elején épült. Erről kérdeztem az egyik helybeli lakost, aki ezt mondja: — Keressék meg Nagyházú Ju­lis nénit, az ő apja építtette a vashidat! lEgy szép, takaros öreg paraszt- házat találunk meg végre, né­hány lépésre a református teme­tőhöz: ez az a ház, ezt keressük I A kilencvenéves asszony lánya Igazít el bennünket, mondván, hogy az édesanyja már négy ke­rek éve nyomja az ágyat. De azért — biztat — menjünk be, beszélgessünk vele. Főként a híd — de más is — az a ked­venc témája. iBent, a tiszta-szó^ parasztszo­bában felültetik a kilencven esztendős, sokat látott, sok min­dent átélt nénit. — Tényleg az édesapja csinál­tatta a hidat? — Igen; ő volt akkor a bíró. Ennek már hetven éve is van, — Azelőtt hogyan jártak át a túlsó partra? / — A repülőhídon .,, — Az micsoda? — Láncokkal hordók voltak összetűzve... Azon volt a pad­ló. Lovak, kocsik is átmehettek rajta. A másik lányomnál, a Hő­sök terén láthat róla régi fény­képeket ... — Hogy hívták az édesapját? — Lliptay József, Tudja, hogy nálunk Járt akkoriban többször b miniszterelnök? Még mulattak Iá, emlékszem jól. Áll az a régi ház ma is.., — Julis néni ebben a házban született? — Nem. hanem abban a má­sikban, ahol a miniszterelnök mulatott. Tudja, hogy sose lett volna híd Tótfaluban? — Járt Iskolába? — Mind a hatot kijártam. El­ső lány voltam az osztályban. — Ez azt jelenti...? — Azt, azt, hogy kitűnő vol­tam, Ahol a busz megáll most, ott volt az Iskola. Ma lakóház, áll még... — Hány gyereke volt? — Hat, De csak kettő él. Ko­rán özvegyen maradtam. Szán­tottam. vetettem, kapáltam, hordtam a trágyát, végeztem én mindenféle munkát — Más volt a régi világ, ugye? — kérdezem Julis nénit Messzire néz, sokáig hallgat s ezt mondja: — Más,. más, fiam. Hát még Szenté szülém, a nagyanyám ide­jében I ö még élt a szabadság- harc alatt, Sokat mesélt később; mondta, hogy a dunai uszályokat akkoriban ló húzta még. A par­ton mentek a lovak, a vízben úsztak a megrakott uszályok. Vitték a káposztát krumplit, Pestre eladni. — Más volt a viselet Is, ugye? — Úgy bizony. A kacamajka volt a divat az asszonyoknak. Az enyém megvan még ma is. Én magam varrtam. Akkor ez volt a szokás? És. tudja, mire emlék­szem még? Sokat rofkáztunk. — Rokkán dolgoztak? — Azon. Rofkán. (így mondja: rofka.) Törülközőt gatyát, kap­cát szalvétát szőttünk. (Közben nézem a szobát. A falakon a családi és szentképe­ket a díszes térítőt, az öreg tár­gyakat. 0 meg így szól): — Látja, már olajkályha van... Látja, látja... □ □ □ Hát ha így adódott nézzük meg azt a „rafkát” — hisz ott megyünk el, a Hősök terén, ahol Julis néni másik lánya lakik. Nem 6 fogad, hanem a fiai és az egyik menye. S még csak ám ülünk: egv tágas szoba telis- teli — zsúfoltan — kincsekkel! A népi művészet gyönyörű pro­duktumai: festett népi bútor, kerámiák tucatjával, lámpák, 0 Gyönyörű festett népi bútorok és esztétikus használati tárgyak „múzeuma” a szoba. Hilf® mm párnák, szőttesek — s ki tudná felsorolni. Megtudjuk: a fiatalok költöz­nek 'be a városba, mennek el másik faluba, a saját házukba. S akikor ml lesz ezekkel a szép tárgyakkal? — kérdezzük. Megnyugtat a válasz: — Meghagyjuk ezt -a szobát családi múzeumnak. (Folytatjuk.) Varga Mihály —3* 0 Tányérok, köcsögök a kemencén és a polcokon. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom