Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-12 / 85. szám

1018. április M. • PETŐFI NÉPE • • Bácsalmáson65 A magyar film és közönsége ”Volt kivál° ?*■ Az elmúlt hét végén Bácsalmá­son találkozott egymással a me­gye húsz énekes népi együttese. A megyei Művelődési Központ, a KOTA szervezete és Bácsalmás közművelődési intézményének kö­zös szervezésében itt rendezték meg a népdalkörök, parasztkóru­sok és pávakörök országok minő­sítő hangversenyének második fordulóját. A kétnapos rendezvény látvá­nyos és tartalmas összképét adta a Bács-Kiskun megyei települé­sek népi hagyományokban gaz­dag. élő folklórjának. Meggyőző módon ispjét bebizonyosodott, hogy az együttesek sok szállal kötődnek eg^-egy község évszá­zados hagyományaihoz. Dr. Kálmán Lajos népzeneku­tató, a zsűri elnöke tapasztalatai­ról elmondotta, hogy a bácsalmá­si seregszemlén fellépő vala­mennyi együttes tudásának leg­javát adta. Produkciójával mind­egyikük elérte legutóbb kapott minősítési fokozatát, vagy annál magasabbat kapott. Utalt arra, hogy néhány új, kedvező vonás Is érződik a me­gyei együttesek fejlődésében. Több citera zenekar, köztük a kecskeméti Magyar Szovjet Ba­rátság Tsz, vagy a tiszakécskeiek együttese „énekkari minőségben" is jól megállta a helyét, bővült, gazdagodott hangzásuk és a re­pertoárjuk. Ugyancsak ez jellem­ző például a mélykúti népdalkör­re, amely magasabb követelmény- szinten, többszólamú parasztkó­rusként Ls sikerrel szerepelt. A minősítő hangversenyen fel­lépő csoportok egyébként 15 per­ces összeállítással szerepeltek a színpadon. A műsorok színvonala kielégítette a szakemberek igé­nyeit ls, s ezt az eredmények ta­núsítják. Országosan kiváló mi­nősítést kapott a nagybaracskai parasztkórus, a bátmonostori, a nyárlőrinci és a sükösdi népdal­kör, valamint a szakmári me­nyecskekórus. Országos Jó ml nő­st lést kilenc, fokozat nélküli mi­nősítést pedig négy együttes ka­pott. A megyei művelődési köz­pont különdíját a csátaljai szé­kely népdalkör nyerte el. A hangversenyt követően a zsűri tagjai döntöttek a Bács- Kiskun megyei Tanács tízezer fo­rintos jutalmának odaítéléséről is. Hatezer forintot 'kapott a minő­sítő hangversenyek első, kiskő­rösi fordulójában fellépett akasz­tói Röpülj Páva-kör, négyezer 'fo­rint jutalomban pedig a nyárlő­rinci népdalkor részesült ered­ményes munkájáért. P. M. A napokban a kecskeméti kö­zönség került a K. O. vetítésekor a vesztes sarokba: alig néhány tucatnyi néző lézengett a Városi mozi nézőterén. Érdekes, jól meg­csinált film. kitűnő színészek, bu­nyó, szép nők, Jó bemondások, hiába, hiába. A telitalálat-kacagtatást, a Ve­ri az ördög a feleségét jó félhá­zakkal forgalmazták. Több nézőt érdemelt volna a Magyarok is. Ne tévesszen meg senkit a Ludas Matyi és az Árvácska milliós, a réei nagy sikereket idéző néző­serege. Sok iskolai előadást szer­veztek, a jegyek többségét diá­kok vásárolták. A honi filmművészet és a né­zők viszonya tehát nem mondha­tó rózsásnak. Indokolt vagy alap­talan — ne firtassuk —, előítéle­tek miatt sokan megfosztják ma­gukat jó filmek élvezetétől. Cik­kemet efféle példák sorolásával kezdtem. Három hetente premier Az alkotók és befogadók három évtizedes kapcsolatának tanulmá­nyozásához kitűnő alapot ad a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívummák a MOKÉP-pel közösen kiadott új, a játékfilmek nézőszámát és forgalmazási ada­tait tartalmazó könyve, összeállí­tója, Tárnok János áttekinthető csoportosításaiból könnyedén ki­olvasható, hogy 1969-ben került a legtöbb (23), 1948-ban és 1950-ben a legkevesebb (4—4) új film a mozikba. Tizenegy új alkotással 1955 volt az első csúcspont. Az utóbbi másfél évtizedben általá­ban 19—21 premiert ^hirdettek évente. Kecskeméttől Budapestig érne a tárgyalt időszakban gyártott 423 film egy-egy kópiájának össze­tűzésével készített szalag. A két­részesek közül A fekete város a leghosszabb (5400 méter), a szo­kott Játékidőben vetítettek közül a 141 perc a befejezetlen mon­datból (3788 méter). Ha {folyamatosán, pillanatnyi szünet nélkül vetítenék az 1948 és 1976 között a mozikba került magyar filmeket, akkor egy hó­napig tartana a mulatság. Fesztiválsikerek A művészetet, a színvonalat persze nem rőtfel mérik, A díjak, valamivel pontosabban minősítik egy-egy ország filmtermését^' a* forgalomban levő magyar játék­filmek ajánló jegyzéke (1948— 1078) című remek kiadvány (szer­kesztette Aber Péter) hosszan so­rolja a kitüntetett alkotásokat. Az 1946-ban gyártott Valahol Európában második díjat kapott Locarnóban. A következő eszten­dőben, 1949-ben a Talpalatnyi földet Munka-díjjal jutalmazták Marlenska Lazneban (sikerrel szerepelt később a bejrúti, majd a ttheráni fesztiválon is). Az Egy pikoló világos és a Sza­kadék megosztott fődíjra érdeme­sített 1955-ben (Karlovy Vary). A Ház a sziklák alatt San Francis­cóban bizonyult a legjobb film­nek. Négy fesztiválon ismerték el az Angyalok földje különleges ér­tékeit. Moszkvai és római nagy­díjjal 'büszkélkedhet a Húsz óra stábja. Az 1965-ös locamoi feszti­válon kiemelkedőnek minősítették a Szegénylegényeket. A Tízezer ■nap Cannesban kapta meg a leg­jobb rendezés díját. Három esz­tendő múltán a zsűri különdíjjal jutalmazta a Szerelem című fil­met majd Jancsó Miklós, a Még kér a nép rendezője vehette át a legjobb rendező díját. A Tűzoltó utca 25. az 1973-as locamói fesz­tivál nagydíjasa, a Végül — a kö­vetkező évben — a mannhelmié. Az Álmodó ifjúság alkotói Arany Páva díjjal (Delhi) büszkélked­hetnek. Az Árvácskáé lett a Kar­lovy Vary-i fesztivál fődija (1976), az Örökbefogadásé a nyugat-ber­lini Nagydij, a chicagói arany­érem, Az ötödik pecsété a moszk­vai fesztivál fődíja (1977). A terjedelmi kötöttségek miatt csak hiányosan közölt dicsőség- lista önmagában cáfolja a magyar filmművészet el’satnyulásáról ter­jengő hiedelmeket. Meggyőzően bizonyítja, hogy a két világhábo­rú között jelentéktelen magyar filmgyártást számon . tartják a nagyvilágban, képes művészien ábrázolni a valóságot, az embere­ket, egyenrangú társa lett .más művészi ágaknak. A befogadóktól, a jegyvásárlás­ban kifejeződő közönségszavazat­tól leginkább függő filmgyártás érzi meg leginkább ezt a feszült­séget, ellentmondást. A múltban százszámra készített híg, látvá­nyosan csomagolt bornirtságok megtették a maguk hatását. Cso­dálható-e, hogy e silány kosztra szoktatottak, ma is a csöpögő szenlimentalizmust, az együgyű- séget, a romantikus mesét, a fe­ledtető lágy dallamokat hiányol­ják. Ne mélyedjünk most el a film és a közönség viszonyának tanul­mányozásában: ezernyi tényező befolyásolja. A tévé megjelenése és az életmód például. Csak any- nyit: az eddigiekből is nyilván­való, hogy a nézőszám a körül­mények változása miatt sem le­het önmagában feltétlen érték­mérő. Tévés és tévétlen idők Közízlés és nézőszám Láthattunk persze az elmúlt év­tizedekben is ■ bűnrossz magyar filmeket. Egyik-másik címét hall­va ásítanom kell, sokszor sajnál­tam a mozira fecsérelt Időt ma­gam is. Az összkép közel sem olyan riasztó, mint ahogyan azt a több­ség véli. (Elszomorító, hogy a százezrekre, milliókra ható vicc­lapok, kabarék avult, sékélyes íz­lésvilágot próbálnak a „tömegek hangjaként” kijátszani. Hangula­tot keltettek elfogadhatóan meg­csinált, . közösségi mondandójú ; művek elleti, mért’ olcsó sikerré számítottak. Az általános 1 ízlés- szint ugyanis elmarad a társada­lom fejlettségétől, emiatt talál­nak a szocialista művészek leg­jelentősebb alkotásai — mint Fü­lek! József írta — süket fülekre. Tizenöt filmet néztek-meg négy­milliónál többen. Az 1949 óta for­galmazott Mágnás Miskáé a fe­lülmúlhatatlan rekord. 1976. de­cember 31-ig 48 ezer előadáson összesen kilenc és fél millióan te­kintették meg. Hozzávetőlegesen 3—3 millióval kevesebben látták a Gábor diákot, a Rákóczi had­nagyát és az Állami Áruházat. Az első kettő romantikus operett, a harmadik kalandfilm nemzetiszín sujtással, a negyedik fényesre su- blckolt zenés vígjáték. A Körhinta, az immár klasszi­kus Fábri-film csaknem négymil­lió nézőjével 17. a látogatottsági listán. Összesen 175 film került a „milliomosok" közé. Közöttük' a 160. a három esztendeje vetített A kenguru. A még tévétlen kor­szákban gyártott A harangok Ró­mába mentek című Jancsó-filmet két és fél millióan, kétszer any- nylan nézték meg, mint a hét esztendővel későbbi remekművet, a Szegénylegényéket. A vizsgált Időszakban forgalmazott művek közül 17-re még száz-százezren sem váltottak jegyet. Feltűnő a dokumentumfllmelk Iránti érdek­telenség. 1955-ben ültek be a legtöbben a mozik nézőterére magyar film kedvéért: 36 millió 600 ezrenI A mélypont 1975 és 1976, E két év­ben összesen nem néztek meg annyian honi filmet, mint két évtizede 4—5 hónap alatt. Milyen 'Összesítés' 'készíthető majd — tegyük fel — két évtized, múlva a hazai mozlzás százados évfordulóján? Az optimistákkal tartok: közelebb kerül egymás­hoz a jó film és a közönség. Heltal Nándor Jól öltözött, nyúlánk fiatal lány Bárány Éva, a kecskeméti Egész­ségügyi Szakiskola harmadéves tanulója. Látszatra semmiben sem különbözik tizenéves diáktársai­tól; ám percekre beosztott céltu­datos élete, a többet-tudnl ma­kacs akarása az átlag fölé emeli őt. A naptárában nincs üres hely. Evek óta 5-kor, jobb esetben 6- kor kel. „Munkaideje” gyakorta napi tizenöt-tizenhat ói'á. Zsúfolt autóbuszokon utazik. Törődve ér haza, este tízkor. Orvos szeretne lenni. Rászól az öccsére, ha le­mezt hallgat. Kedvenc írója Mik­száth, olvasni azonban alig van ideje. Tizennyolc éves. Magyar nyelvből az országos tanulmányi versenyen első helyezést ért el. Ezit mondja: — Nyolcadik után sokat töp­rengtem, hová menjek, mit csi­náljak. Aztán úgy gondoltam, hogy a szakiskolában az orvosi hivatáshoz szükséges gyakorlati és elméleti ismeretekből többet kapok, mint a gimnáziumban. Nem csalódtam. A szaktantárgya­kat Itt szigorúan veszik, sokat kell tanulnunk. De nem ls ez a nehéz; hanem együtt a kettő: a gimnázium és a szakiskola. A dolgozók gimnáziumában jelen­leg harmadikos vagyok. Hogy miért csinálom? Mindenképpen le kell érettségiznem valami­kor ... Az Iskolában hallgatóla­gosan tudomásul vették a gim­náziumi tanulmányaimat. Hiva­talosan két iskolába egyszerre nem járhatok. Az osztályfőnököm igazán rendes. Nem „sóz rám” túl sok feladatot, társadalmi munkát... Hogy jön mindehhez a magyar tanulmányi verseny? Általános Iskoláiban volt egy kiváló taná­rom, dr. Orosz Látzlóné, és ő szerettette meg velem ezt a tan­tárgyat. S a versenyről mit mond­hatnék? Nem izgultam. Nem is éreztem, hogy kiemelkedően sze­repelek. Mikor az írásbeli pont­számokat olvasták tel, én már arra gondoltam, hogy mindjárt csomagolunk és megyünk haza a tanárnővel. Dehát: nem így tör­tént. Első lettem, így aztán most nyáron kéthetes jutalomútra me­hetek az NDK-ba. Mit csinálok szabad Időmben? Évek óta nincs szabad időm. Ki­csit irigylem az osztálytársaimat, mikor ráérősen sétálnak az ut­cán, beülnek a moziba, vagy a presszóba egy kólára, Én ezt nem tehetem meg. Hetente két alka­lommal ötkor kelek, kettőig kór­házi gyakorlat, aztán iskolai fog­lalkozás, előkészítő a képesítő vizsgára, megyek a dolgozók gim­náziumába, s valamikor este tíz­kor hazaérek. Hát Ilyen egy hosz- szú napom. Nem akarók panasz­kodni. A dupla feladatot és vál­laltam, s ezt következetesen vé­gig akarom csinálni. Még akkor is. ha le kell mondanom az áhí­tott szabad időről. P. E. Barangolás a Duna-kanyarban n Szentendre, zeg-ziugoa, * öreg utcáit járjuk. Kö­zépkori hangulatot árasztanak a szűk közök, kihalt sikátorok, a kevésfényű esti képek. A roman­tikus Bükkös-parton most alig van járókelő. Annál feltűnőbb a fémcsengés, a vascsörömpölés. □ □ □ ,Kovács Endre kovácsmester” — ez olvasható a cégtáblán. És alatta: „Kulcsmásolást válla­lok”. Beszélgetünk a csaknem százéves műhelyben. Ezt mond­ja Szentendre ma már egyetlen­egy kovácsa, az „Ipar Kiváló Mestere” kitüntető oklevél tulaj­donosa: — Tavaly halt meg az apám. ö jóhírű 'kovácsmester volt. Po- mázon, majd Pesten tanulta a mesterséget — Tőle örökölte a szakma sze­ret étét? — Nemcsak örököltem; de mindenkor a becsületes, tiszta, szakmailag kifogástalan munka végzését láttam tőle. Hálás Is maradok érte neki mindig. — Milyen érzés azt tudni, hogy ma már csupán egyedüli ko- vécsmester ebben a városban? Nem gondolkoztam még ezen. De minek ls? A fontos, hogy van munkám még, akad tennivaló... És én szeretem csi­nálni a dolgomat. — Hány éves? — Harminchárom. De azért még emlékszem, amikor az autók helyett lovas kocsik álltak a ház előtt. — Ogy látom, ez a kovácsmű­hely már nem olyén, mint a régiek voltak. — A villamosításra gondol? Persze. Minden átalakul, más, mint annak Idején volt. A laka­tos szálamét ls azért tanultaim, meg kicsit a villamosságot... Haladni kell a korral. Mostaná­ban egy hónapban kétszer, ha tüzet rakunk, ha éppen olyan munkát végzünk, amihez az szük­séges. Tudják, mennyire megvál­tozott minden? Az apám, mint kovácsmester, még fogat ls hú­zott I — Ha a vikendházak lakóinak a baltái kicsorbulnak, Idehozzák. Ha a városnak kellenek a csá­• Száz és ezer vastárgy, szerszán van a falakon. kányok az útépítéshez, jönnék, hogy csináljam. Vagy ha vasrács kell' az ablakokra, kovácsoltvas kapu, meg ilyesmi. Szóval van munkám, nem panaszkodom.' — Lópaitkolás? — Az ma már nincsen. — S a kulcsmásolás? — Egy éve. hogy azt Is beve­zettem, ezzel az önszabályozós automata masinával Villanymo­tor hajtja. Az egyik másoló be­rendezést én fabrikáltam. (Kőében szemlélődünk a tágas, öreg, füstös-fekete műhelyben. Alaposan megnézzük a fújtatót, a falakon a szerszámokat. Száz és száz van belőlük. □ □ □ — Mi lesz a sorsuk ezeknek az öreg, s már nem használatos tárgyaknak? — kérdezzük, mi­előtt elbúcsúzunk a házigazdánk­Könyvek kapcsolatainkról Az utóbbi időben örvendetesen megszaporodtak az olyan kiadvá­nyok, melyeknek szerzői a kelet-európai, velünk szomszédos népek múltbéli és jelenlegi életébe igyekeznek betekintést nyújtani. Csupán a legutóbbi hetekben, napokban tucatnyi olyan mű látott napvilágot, amelynek oldalain a hasonló történetű, sorsú, törekvésű nemzetek kapcsolatáról olvashatunk.- Ezek közül- említünk meg most néhányat. ­Szlovákiai magyarok Az egyre népszerűbbé váló, s az utóbbi időben immár megszépült „köntösben" napvilágot látó „Elvek és utak” sorozatban jelent meg Arató Endre: Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből. A nemrégiben elhunyt tudós történész vaskos könyvében többek között ismerteti a két világháború közötti haladó törekvéseket: a „Szép Szó” című lap útját, Fábry Zoltán életművét, valamint a sokat emlegetett JSarló” mozgalmat. Kapcsolatok vonzásában Ez a címe annak a kötetnek, amely a pozsonyi Madách Kiadónál jelent meg, a magyar—szlovák közös 'könyvkiadási megállapodás ke­retében. Kemény G. Gábor, a nemzetiségi történetírás kiváló művelője ebben a legújabb kötetében meggyőzően bizonyítja, hogy a két népet mennyire összekötötte régóta a' kulturális törekvések hasonlósága. Könyv a Pero-lázadásról Maros menti ének cimmel jelent meg az Európa Kiadó gondozásá­ban Milorad Jankovics regénye, az egykori Pero-féle lázadásról. Ax 1735-ös események társadalmi-gazdasági hátterét is egyekszik megraj­zolni a szerző. (A fordítás munkáját a megyénkhez szoros szálakkal kötődő Csuka Zoltán végezte el.) Hitelesen ábrázolja a szerző a ma­gyar, szerb és román parasztok egykori elszánt és hősies harcát. Másfél évezredes áttekintés Szóján Radev több éven át hazánkban gyűjtötte az anyagot nagy vállalkozást jelentő kötetéhez. A Gondolat Kiadónál megjelent vaskó» mű címe: „Bolgárok és magyarok”. Fejezeteket tartalmaz a könyv (I két nép mintegy másfél évezredes művelődési kapcsolatairól. Kimu­tatja, hogy' már a honfoglalást megelőző századokban a népvándorlás korában is többféleképpen érintkeztek egymással o két nép egykori ősei. Az utóbbi egy-két évszázadban viszont már sokoldalúvá és gyü­mölcsözővé vált a kölcsönös közlekedés és megismerést törekvés. Az irodalom vonzásában Ezt a címet viseli a szlovákiai Királyhelmec községben élt Tolvaj Bertalan poszthumusz kötete. Szintén a pozsonyi Madách Kiadónál jelent meg a tavaly meghalt szerző müve, mely kritikáit, irodalmi tanulmányait tartalmazza, s a szlovák—magyar kulturális kapcsolato­kat gazdagítja. A könyv Íróját egyébként élete utolsó éveiben szoros szálak fűzték Kecskeméthez, itteni barátait többször is meglátogatta. A nemzeti mozgalmakról Niederhauser Emil „A nemzeti megújulási mozgalmak Kelet-Eurő^ pában” cimű könyve az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent megr nemrégiben, összehasonlítási alapon, elemző módon mutatja be a tör­ténész többek között az orosz, lengyel, cseh, magyar, horvát, román, szerb, ukrán és bolgár nép harcát, törekvését az önálló nemzett lét megteremtésére. Kimutatja, hogy ezek a küzdelmek mennyire össze- forrottak a polgári átalakulásért folytatott harcokkal. • A villamosított kovácsműhelyben — «unk» közben a malter. Mire az utcára érünk, a for­málódió vasak csengése, kongása, kemény cs&ttanása lép utánunk, a szeles, egyébként csendes, hall­gatag, estébe. (Folytatjuk.) "1;. Varga Mihály Harcban a földért Egy jugoszláviai magyar történész, az újvidéki Hungarológiai Inté­zet munkatársa, Lőrinc Péter a szerzője a „Harcban a főidért” cimű kötetnek. Az Akadémia Kiadó jelentette meg a müvet Budapesten. A történész a magyar fasizmus 1941—1944 közötti jugoszláviai földbir- tokpolitikáját elemzi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom