Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-07 / 81. szám

4. ß, PETŐFI .NÉPE • 1918. áprill« 1. Az építészet és az építés • A változás országos méretű, országot formáló és nemzedéke­iket érintő: másfél évtized alatt — 1660 és 1975 között — csaknem ötvenezerrel több minit egymillió új lakást emeltek hazánkban, s az ötödik ötéves tervidőszak első kért esztendejében további 180 ezer otthon épült városban és fa­lon. Ez Idő alB't minden harma­dik család új hajlékba költözött: korszerűbbé, tágasabbá, igényei­nek megfelelőbbé, s megannyi avult viskó falába belevágott a bantócsákány. Változnak életkö­rülményeink, és változik a táj, ama szűkebb közeg Is, amely napról napra körülvesz minket. S mintha a közvélemény érték­ítélete is változóban volna... Nem, szó sincs arról, mintha a számszerű eredményeket bárki is alábecsülné, mintha nem lenné­nek büszkék e nagyszerű pro­duktumra. Am mind gyakrabban hallik olyan vélemény is: valami nincs rendjén. A házgyári ele­mekből és egyéb panelekből ösz- szeszerelt házak korábban aligha remélt gyorsasággal — háromne­gyed év alatt — elkészülnek, vá- rosnyi városrészek születnek má­ról holnapra itt is, ott is..., de ezek a lakótelepek riasztó lépté­kűek. Falaik egyhangúan — mar­iner katonás rendben — mered­nek a magasba. 1 az ott élők ön­magukba fordulnak. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet egyik-másik községben sem. Igaz, ott nem a panelfalak keltik a monotónia ér­zetét, hanem az ugyancsak kato­nás rendben sorakozó, nyeregte­tős házak — kevés az építészeti­leg korszerű, tűnőben a tájegy­ségire jellemző egyedi. • Egyebek mellett erről is szó esett a Magyar Építőművészek Szövetsége márciusi — sorrend­ben kilencedik — tisztújító köz­gyűlésén. A felszólalók közül nem egy hangoztatta az építé­szek hatványozott felelősségét, hiszen végső soron rajtuk Is . mú­lik, milyen lesz Magyarország holnap, holnapután és az ezred­forduló idején. E szövetségnek csupán építészeink legjobbjai le­hetnék tagjai, felvételkor az ön­álló munka, vagy az önálló alko­tásban való részvétel a mérce. A MÉSZ-nek jelenleg 780 rendes tagja és 120 ifjúsági tagja van; a rendes tagok közülv200,.vidékénél és alkot. Hét városiban helyi cso­port működik; a legnagyobb Mis­kolcon, a többi Debreceniben, Szegeden, Győrött, Szombathe­lyen, Pécsett, valamint 1976 óta Kecskeméten Is (Bács megyeköz­pontjában tavalyelőtt 17 építész kérte, hogy testületileg vegyék fel őket a szövetségbe, s ők alkotnák a helyi csoportot — azóta a leg­aktívabbak közé tartoznak). A közgyűlésen — $ annak szü­netében, , magánbeszélgetéseken — aggályaikat ők sem hallgatták el. Kifogásolták, hogy mintha a mennyiségi szemlélet háttérbe szorítaná a minőségit (minőség alatt most nem a kivitelezés sú- lyosabb-enyhébb fogyatékosságait, hanem a jó építészet hiányát értették). Ama esztétikai többle­tet igénylik, amely meghatároz­hatja az új környezetben élők hangulatát, amely nélkül, az íz- léskultúra emelkedését sem re­mélhetjük. A környezetet az em­ber formálja — mondották —, ám ez a környezet visszahat az emberre, s jó, vagy rossz Irány­ba fordíthatja. Mindamellett felfigyeltek még egy érdekes jelenségre: a kisebb városok közül nem egy pezsgőbb építészetről adhat számot, mint Budapest. Talán a fővároson kí­vül könnyebb az erőket koncent­rálni, kevesebb akadályba ütkö­zik a beruházó, a tervező és a kivitelező közötti összhang meg­teremtése? Vagy vidéken hellyert- közzel erősebb és egészségesebb a helyesen értelmezett lokálpat­riotizmus? Kétségkívül ez is, az is közrejátszik. Anélkül, hogy rangsort állítanánk fel, nem ma­radihat említés nélkül a jelenték­telen bányásztelepülésből Euró­pa-hírű várossá serdült Salgótar­ján sikere, nemzetközi elismerést keltett Kecskemét, Szekszárd, Pécs, Szombathely, Szolnok újko­ri építészete, Sopron, Eger és Győr műemlékvédelme... s még folytathatnánk a sort. • De lám, az építészek mégis elégedetlenek az eredménnyel, mert számon tartják a szép löket is: az öncélú, a szomszédénál ma­gasabbra méretezett toronyház- monstrumokat, és a szürke, ötlet- télen utcasorokat is. Tudják, hogy a lakásépítés szervezeti formái­nak új szabályozására van szük­ség faluhelyen, mert jobb, ha a települések rendezetten, tervsze­rűen — és nem áttekinthetetlen összevisszaságban — fejlődnek tovább. Hangoztatják: új módsze­rekre lenne szükség a típuster­vezésnél is, mert ami eddig tör­tént, az — megannyi erőfeszítés ellenére — sem kielégítő. A közgyűlésen jelen Levő Ab­raham Kálmán / építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter jelentette be: az EVM fellép a tervezési és a beruházási folyamaitok elbürok- raitizálása ellen, s erről előter­jesztést tár a kormány elé. Mind­ez együttesén a továbblépés lehe­tőségével kecsegtet. Azt sugallja, • hogy a következő 15—20 évben — mikor is másfél-kétmillió la­kás épül Magyarországon —, az építészet eredményei Is felzárkóz­nak az építés eredményei mellé, s városaink-települése ink arcula­ta a kor igényelnek megfelelően, az ott élőknek több örömöt sze­rezve változik tovább. F. T. Az építőművészek közgyűlésén programként Jelölték meg a lakótelepek egyhangúságának feloldását. Ebben nagy szerep hárul a házgyárakra — nagyobb variációi lehetózéget kínáló, színesebb panelek gyártása. Képeink a IS. sz. Építőipari Vállalat I. zz, házgyárában készültek. Innen naponta 12 lakás elemeit szállítják a békásmegyeri és a budaörsi lakótelep építke­zésekre. SZÁMÍTÓGÉP- SZERELÉS A PVC—III ÉPÍTÉSÉNÉL • Kuzlnrburcikán. u PVC—III építkezésénél a polimergyár üze­mi próbál folynak. A japán 11- cenc alapján készült gyár vezér- lőmfivét szerelik. Onnan irányít­ják majd az egész technológiát, számítógépes segédlettel. Képün­kön: .a vezérlömű egységeinek bemérése. (MTI-fotó: Herényi László felvétele — KS) Népszámlálás Jövő év januárjában, a szov­jethatalom fennállása óta immár hatodszor népszámlálást tartanak a Szovjetunióban. A népszámlálás adatainak fontos szerepük lesz az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésére vonatkozó tervek ki­dolgozásában, ugyanakkor tükrö­zik majd a kommunizmus építé­sében elért sikerekét, a szovjet népnek az utóbbi kilenc eszten­dő alatt elért eredményeit, és a szociális intézkedéseknek azt a gazdag programját is, ^amely eb­ben az időszakban valósult meg. A népszámlálási információkat széles körben hasznosítják majd a demográfiai, a népesedéspoli­tikai feladatok megoldásában is. Űjabb demográfiai prognózisok készülnek, tanulmányozzák a vá­rosi és a falusi lakosság mozgá­sának irányát, a családok számát, foglalkoztatottságát, nagyságát és struktúráját. Segítséget nyújtanak a népszaporodás dinamikájának és alakulásának alaposabb tanul­mányozásához, továbbá a népe­sedést befolyásoló, tényezők jobb megismeréséhez.' (BUDAPRESS— APN).. .. imi,* Aki többet tesz az asztalra... Napjainkra a termelőszövet­kezetekben Is megteremtődtek u feltételek az alkalmazottak ér­dekvédelmére. A legtöbb nagy­üzemben élnek lé a lehetőséggel és ahol körültekintő, jó munkát végeztek a szakszervezeti bizott­ságok, most begyűjthetlk gyümöl­csét. A szakszervezet közvetve se­gíti a gazdálkodást, ellátja g dol­gozók érdekképviseletét. Az Izsá­ki Sátfehér ! ermelöszövetkező­ben az elsők között fogtak hozzá még 1976-ban az önálló alapszer­vezet megalakításához. Nagy József szakszervezeti tit­kár: — A kilencszáz alkalmazott — akiknek többsége a cipőfelsőrész- készítő üzemben dolgozik — kö­zül csaknem ötszázötvenen tagjai a szakszervezetnek és egyre töb­ben kérik felvételüket. A szövetkezetben az ipari vál­lalatokhoz hasonlóan oldották meg a szervezeti felépítést. Hét­tagú vezetőséget választattak, négy üzemi bizottságot hozlak létre, kiéoíteíték a 'bizalmi háló­zatot, a titkár részt vesz a veze­tőségi üléseken. — Javaslataimat elfogadják és minden döntés alkalmával kiké­rik véleményemet. A gazdaság ta- ve'y 30 ezer forinttal járult hoz­zá segélyalapunkhoz. Ebből fő­ként a gyermeküket egyedül ne­velő anyákat és a nagycsaládoso­kat támogattuk. A tagság 10 szá­zalékának adtunk üdülési beuta­lót. Többnek szerettünk volna, de ennyire volt lehetőségünk. Re­méljük az idén több szakszerve­zeti tagot küldhetünk el az or­szág valamelyik részébe, hogy kellemesen tölfhesse megérde­melt szabadságát. Száfner Jánosné az egyik üze­mi bizottság gazdasági felelőse: . — örülünk, hogy sikerült létre­hozni egy jól működő szakszer­vezeti bizottságot. Annak ellené­re. hogy a helyi szövetkezetek egyesülése előtt Is mintegy négy­százan voltunk szakszervezeti ta­gok az Izsáki Állami Gazdaság alapszervezeténél, valójában csak , formai volt érdekképviseletünk. A tagdíjat fizettük, de úgy érez­tük, sehová sem tartozunk. Most más a helyzet. Megszilárdult a munkafegyelem is. A cipőfelső- rész-készítő üzemben tavaly 103,4 százalékra teljesítettük tervün­ket, ami 8,2 százalékkal több mint egy évvel korábban. Ehhez természetesen hozzájárult a hét szocialista brigád, amelynek min­den dolgozója szákszervezeti tag. 1"—‘ A. gazdaság szocialista bri- i gádjainak vállalása csaknem 3 millió forint' volt. Ezt több mint • A gyártószalag mellett a cipőfelsőrész-készítő (Izem lányai, asz- szonyal, (Méhes! Éva felvétele) 7 millió forintra teljesítettük — kapcsolódik a beszélgetésbe Sze­gi di Benedekné bizalmi. Az üzemekben leginkább a bi­zalmiakon múlik | segélyek, az üdülési beutalók elosztása, ők tesznek javaslatot, hogy a bizott­ságok kit részesítsenek jutalom­ban. Egy-egy műhelyben dolgozó szakszervezeti csoportra 4500 fo­rint segélyalap jut. — Segélykérő lapot rendszere­sítettünk — magyarázza Deák Sár,dómé, a 2-es számú ipari üzem alapszervezetének titkára, aki egyszemélyiben brigádvezető és gazdasági felelős is. — A pénz kiosztásánál körültekintően já­runk el. A brigádokban is meg­honosodott az a szemlélet, hogy aki többet tesz az asztalra, töb­bet vehet el onnét. Összeülünk és mindenki elmondja, miként, ho­gyan vette ki részét a munkából. Aztán közösen eldöntjük, ki mennyit kap a kollektíva jó mun­kája után járó esetleges jutalom­ból. Deák Erzsébet a négy üzemi alapszervezet gazdasági felelőse: — Én számolom el a .tagdíja­kat, fizetem a segélyeket, ami kö­rültekintő munkát igényel. Sze­retném továbbképezni magamat, hogy minél jobban megfelelhes­sek a feladatnak. A megválasztott bizalmiak mondták, valamennyien érzik a y)^áj?bkégzéji .hiányát.* mj?rt még íicrh ismerik eléggé* hatáskörüket. jogaikul, kötelességüket. Ez póto­landó, szeretnék elvégezni a SZOT által Szegeden rendszere­sen megszervezett továbbképző tan folyamot. A gazdaság jelentős kertészeti ágazattal rendelkezik és azért hozta létre már évekkel koráb­ban a melléküzemágakat, hogy a gyümölcs- és szőlőszüret idején valamint a zöldségbetakarítás időszakában legyen elegendő munkaerő. A cipőfelsőrész-készí­tő üzemben dolgozó lányokkal, asszonyokkal ugyanis olyan mun­kaszerződést kötött a vezetőség, hogy ha szükséges a mezőgazda­ságban is tevékenykednek. A munkaerőgondok ilymódon tör­tént megoldása mellett azonban még más előnye is van a mel­léküzemági tevékenységnek. Az ott képződött hasznot a gazdaság fejlesztésére, valamint a szőlőte­lepítésre fordítják a mezőgazda- sági nagyüzemben. Ennek tudatá­ban érthető, hogy az izsákiak a lehetőséggel élve az elsők között alapították meg a szakszervezeti bizottságot, aminek előnyeit na­ponta érezheti valamennyi dol­gozó. Részükre korszerű műhelyt hoztak létre, munkaruhát' kap­nak. A tervidőszak végéig vár­hatóan felépül a kétezer adagos üzemi konyha, ©miivel megoldó­dik az emberek kulturált étkez­te t-ése is, myiri ‘jd .essuot inaii .......... . „i „{Béna Zoltán; ­vt én «iái. jyn'iöji ztytév A Csoszogi bácsik, Vállalati kőműves ismerősöm, amikor elkészült egy kisebb rak­tár válaszfalának építésével, leg­felül, malteros kanalával alig észrevehetően rámetszeltt a falra egy apró jelet. Amikor megkér­dezték tőle, mi ez, azt felelte: „Hát ez afféle monogram. Azt jelenti, hogy ez a fal az én mun­kám”. A kőműves, minthogy valóban Jól elvégzett munkára adta a „kézjegyét”, a szakma becsületé­ért egy alig látható, de annál ér­tékesebb vonást tett. A munka mellett mind gyak­rabban esik szó a szakma becsü­letéről. Máig is kiinduló példa­ként tartom számon József At­tila Csoszogi, az öreg suszter el- mű elbeszélését, amelyben az emberség és a szakma szeretete, annak mintegy hittel való mű­velése oly kitűnően ötvöződött, és vált Számomra éppen ezért em­lékezetessé. A kérgét vesztett cipőt, ha egyáltalán volna ilyen, kinek jutna eszébe ma már cipészhez vinni? Csoszogi bácsinak, bizony, ma befellegzene a tisztes ipar, ha megélhetését szétmálló cipők új­jávarázsolására alapozná. Egyva­lamiért azonban szívesen látnék még több Csoszogi bácsit agyár­tó és a javító, szolgáltató ipar­ban: azért a roppant gondosság­ért , a mesterséget, a szakmát avatott kézzel gyakorló, kitartó munkáért, amely az öreg susztert hajdanán jellemezte. Mert nem tudom, mit szólna Csoszogi bácsi — ha élne —, ah­hoz a szép, 4200 forintot kóstáló konyhaszekrényhez, . amelynek rögzítő, hajlító pántjairól már a használat első hetében lepotyog­nak a kis csavarok; ahhoz a fo­telhez, amelyen a rugók gyenge rögzítése miatt már az első le­ülés nyomot hagyott; ahhoz a 430 forintos, Espresso kávéfőző­höz, amelyből az elégtelen tömí­tés miatt jócskán kiszivárgott a víz és a gőz; ahhoz a 8900 forin­tos Orpheus sztereo ~ rádióhoz, amelynek dobozszéle két oldalt laza és mozog, az enyv alig fog­ja össze, azonkívül az antennabe- menete lötyög, nincs jól rögzít­ve, ráadásul a készülék középhul­láma a vásárlás után „elment”; vagy ahhoz a — magnóval egy­beépített — táskarádióhoz, amely az elmúlt év 12 hónapjából he­tet a Gelkánál töltött? Satöbbi, satöbbi — folytathatnánk még a sort! hol vagytok? Ugyancsak hiányoljuk olykor Csoszogi bácsi alaposságát a ja­vító, szolgáltató iparban. Erre is egy példát: Integrált áramkörös, urh-, rö­vid- és középhullámú vételre ai- kallmas, hamgszín-szabáilyozóval és belső ferritantennával felszerelt, Orion gyártmányú rádióját akar­ja valaki valami csekély búgás miatt megjavíttatni a kecskeméti Arany János utcai Gelkánál. Az AR 322-es .típusú, esztétikus ki­vitelű, mindmáig modern formá­jú asztali készüléknek azonban van egy „bűne” — nevezetesen, hogy a 60-as évek elején gyár­tották. Noha a hozzá való csőtí­pusok mindegyikét még ma is árusítja a kereskedelem és a rá­dió a maga nemében állja a pró­bát a manapság gyártott hozzá hasonlóikkal, a felvevő alkalma­zott kész a válasszal: „Régi, nem javítható”. Csak nagy sokára si­kerűi őt meggyőznie a javíttató- nak, hogy azért nem egészen úgy áll a helyzet. Végül megállapod­nak, hogy 30 njup múlva „már” lehet érdeklődni, és a megrendelő kézhez kapja a — „Kedves Meg­rendelőnk! Köszönjük, hogy meg­bízta vállalatunkat hibás készü­lékének javításával...” kezdetű 963 063 sz. átvételi elismervényt. Kiszolgált, avagy 'kiszolgálta­tott-e ma a javítást megrendelő? Ügy tűnik, megesik, hogy az utóbbi. Mindenesetre, általában előnyben részesítik a könnyen el­végezhető, értékesebb alkatrész cseréjét igénylő, nem túl kompli­kált, kevés időbe kerülő, de jö­vedelmező javításokat, mert azok egyszerűbben, simábban megold­hatók. Azaz, többet hoznak a konyhára. Ami viszont „csak” ja­vítás, hibakereséssel, vagyis ne­hezebb, de a műszerész szakma rangját, - tekintélyét növelő, szak­mai felvértezettséget és tapasz­talatot kívánó munka, azt — és ez jórészt érvényes más szolgál­tató, javító berkekben is —, va­lahogy nem szívesen vállalják. Messzire kanyarodtunk a vál­lalati kőműves falon hagyott „monogramjától”. A jó munka jelét azonban szeretnénk mind több falon, mind több helyen és mind gyakrabban fellelni, mind­annyiunk, a közösség számára ka­matozón, mert hLszen Csoszogi bácsiknak — merem állítani —, ma is kell lenniük! Kohl Antal A fizikai munka jövője a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban és az er­dészetben a fejlődés leg jel lem-, zőbb iránya, hogy Iparszerűvé válik valamennyi fizikai tevé­kenység. Gyakorlatilag megszűnik a jövőben a hagyományos érte­lemben vett kézi jellegű fizikai munka, illetve ez a tevékenység olyan részműveletekre korlátozó­dik, amelyek a munkavolumen egésze szempontjából nem szá­mottevőek. Ez nem azt jelenti, hogy minden kézi munka gépi munkává válik, hanem azt, hogy a gépek, berendezések mellett el­látott munka, az ún. gépi munka lesz uralkodó. Más esetekben vi­szont a fizikái munka szerszámo­zottsága változik meg. Kézi szer­számokkal, műszerekkel ellátott munka lesz jellemző a jövőben. Ez azonban már nem a régi ős­termelői eredetű kézi munka. Tel­jesen megszűnik a folyamat ke­retében a nehéz, mostoha körül­mények között végzétt és ún, ne­héz testi munka. Jellemző lesz a jövőben a fi­zikai munka sajátos vállfája, az automatizált munka. Tulajdon­képpen vitatható, hogy ez a mun­ka mennyiben fizikai munka, hi­szen az erőkifejtés elmarad. Két­ségtelen azonban, 'hogy a hagyo­mányos fizikai munka helyébe lép az automatizált berendezések kezelése, karbantartása, ez pedig nem szellemi tevékenység. . Vi­szonylag egyszerű rutinmunkáról van szó, ez azonban természete­sen a holnap, a holnapután átla­gos 'iskolázottságához viszonyított egyszerűséget jelent. Az automa­tizált termelésben az átalakult fi­zikai munka szempontjából két sajátos terűiét van; a gépek, be­rendezések kezelése és a 'karban­tartás. A legegyszerűbb munkanem többnyire a berendezések kezelé­se, hiszen a gombok nyomása és a berendezések kezelési utasítás szerinti ismerete a szűkebben ér­telmezett követelmény. Ennek a bonyolultsága — legalább is egyetlen berendezés szempontjá­ból —, annyira minimális, hogy a betanítás igénye csekély, leg­alább is nem Igényel Iskolai jel­legű, hosszabb oktatást. Ha azon­ban az életpálya egészére aka­runk Ilyen, berendezések kezelése szempontjából felkészíteni, akkor annak egyetlen célszerű módja az alapiskolázöttság fokozása és az általános műszaki műveltség, a munkaszltuáclókban való eligazo­dás képességének a kialakítása. Csupán ilyen bővülő Ismeret- anyag, ilyen nagyobb megalapo­zás mellett lehet azt remélni, hogy az automatizált berendezé­sekben való betanítás tömegmé­retekben megoldható. A a* jövőt példázza ez az NDK-beli erdészeti rakodógép. Évenként 35 000 köbméter fát osztályoz a gép úgy, hogy mellette négy muQfüts két műszakban csak minimális fizikai munkát végez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom