Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
Puskin krími önarcképei Nem kell feltétlenül jeles születési évforduló ahhoz, hogy az emberiség valamelyik nagy művészére, gondolkodójára emlékezzünk. Így vélte ezt a szovjetunióbeli testvérmegyében, a Krím területen megjelenő laptársunk Is, amikor közreadta V. Dzsuny, tudományos tájkutató cikkét Puskin krími önarcképeiről. Erről az Időszakról írja a Világirodalmi kisenciklopédia Bzóclikke: „Kéziratban terjedő „szabadságverseiért” s főként népszerűségéért a cár _ 1820. májusában vidékre helyeztette át. „Déli száműzetése” során a Kaukázusba, a Krímbe és Kl- slnyovba utazott, kapcsolatba került a majdani dekabrista felkelés ottani előkészítőivel, céljaikért lelkesedett, bár nem hitte, hogy a fejletlen tömeg a szabadság ügye mellé állna 1823. júliusában Odesszába került." Odesszában egyébként — Váradi Stenberg János kutatásai szerint —, baráti köréhez tartozott Tom Sámuel, az ottani magyar konzul is. Bővebben az alábbi írás ismertet meg a világirodalom egyik legnagyobb alkotójának néhány krími élményével. * * * Krími élményeit nemcsak remek versekben, hanem rajzain Is megörökítette Puskin. Tökéletes grafikai érzéke volt, és — a kézirat lapszélelre rajzolva — hitelesen tudta fölvázolni az emlékezetében élő típusokat Remekül sikerültek az arcképei. Sajóit profilját is megörökítette, mintha oldalról szemlélné magát: líceumi diákként áll előttünk, mástor kopaszodó öregként jelenik meg a távoli jövőben, amit egyébként nem ért meg. Szokásos humorával így írt egyik levelében: „Senkit sem szeretsz, senkit nem Ismersz úgy,’ mint saját magad. Kimeríthetetlen ez a téma." Puskin óriási kéziratos hagyatékát tanulmányozva, megállapították a tudósok, hogy a költő több mint ötvenezer rajzolta Is magát. S ennek az impozáns képtárnak minden darabját, még az áthúzottakat Is, élénk kifejező erő jellemzi, nyoma sincs a „halott mozdulatlanságnak”, amelyet mindig is gyűlölt a költő. „Grafikai nyelvezete annyira szárnyaló és könnyed, biztosan tökéletes, hogy a zseniális önjellemzések mellett kevésbé meggyőzőnek hatnak a róla készült ismert portrék” — állította Ny. Kuzmin festőművész. Rajzai között olyanok Is akadnak, amelyekből arra következtethetünk, hogyan nézett ki rövid krími tartózkodása idején. A leningrádl Puskln-ház kéziratos részlegében őriznek egy noteszt „A kaukázusi fogoly” fogalmazványával. Ennék címlapján a költő megörökítette a hegyláncot és följegyezte: Kaukázus — Poéma — 1820 — Jurzuf — Augusztus. Ez a három hét úgy maradt meg Puskin emlékezetében egész életére, mint a legboldogabb Idő, amely nagy alkotói termékenységével tűnt 'ki. A húszéves költő Itt készítette el A kaukázusi fogoly fogalmazványát. A mű elragadtatott visszhangot váltott ki. Gurzufot az „Anyegin bölcsőiéként” Is számon tartotta Puskin, sok lírai verset írt itt, többször hívta a múzsát „a képzelet lakomájára”. Az Anyegin első fejezetében szerepelnek a következő sorok: „Őrzött lelkem sok drága képet; Majd Múzsarszóra mind feléledt S verssé fonódott egynéhány, És hősnőm lett a hegyi lány S a Szalgir-part két női rabja." (Aprlly Lajos fordítása) „ítéld meg, hogy boldog voltam-e: szabad, gondtalan élet egy kedves család körében; olyan élét, amelyet annyira szeretek, de sohasem élvezhettem — szerencsés déli ég, kellemes táj, képzeletet mozgató természet, hegyek, kerték, tenger. Barátom, vágyva vágyott reményem, hogy újra lássam a déli partot és Rajevszklj családját!" — írta Puskin 1820. szeptember 24-én a barátjának KlslnyovbóL Éppen ebben az időben tűnnek fel „A kaukázusi fogoly" lapjain Rajevszkljék. A családfő — az 1812-es háború hős tábornoka — és lányai, Jekatye- rína, Jelena és Maria, valamint a fiúk, Alekszandr és Nylkolaj arcképei közé Puskin saját magát is odarajzolta. Az önarckép nagyon kifejező. Az elgondolkodó költő bal kezére támasztja arcát, a magas homlokot, göndörödő hajfürtök övezik, tekintete messzire néz. Ez a fejtartás arra a Puékln-portréra emlékeztet, amely A kaukázusi fogoly 1822. augusztusi kiadásának mellékleteként látott napvilágot. Az elbeszélő költemény lábjegyzetében olvasható: „A kiadók közrebocsátják a szerző arcképét, amely fiatal korában készült Úgy gondolják, hogy jó lesz megőrizni ezeket az Ifjú vonásokat arról, akinek már az első alkotása rendkívül tehetséget mutatnak.” Puskin mindig bal oldali nézetben ábrázolta a profilját Kivétel a Rajevszkljék társaságában készült szembenézet megörökítő rajz, valamint az a portréja, amely 1825. december 14-hez, a dekabristák fegyveres felkelésének napjához kötődik. A költő mélyen átérezte barátai-elvrokonai sorsát. Ezen a kéziratlapon feltűnik az ifjabb Rajevszklj-fiú arcképe is, aki börtönbe került a Szenátus-téri fölkelés miatt. A jóbarát vonásait formálva Puskin nem tudta megállni, hogy ne emlékezzék „Tavrlda partjaira^’, arra a boldog időszakra, amikor együtt éltek, megosztva a lélek friss benyomásait”. Egészen nyilvánvalóan élnek Itt továbbá múlt emlékei. Nem véletlen, hogy Gurzufban épp ezeket az arcvonásokat vésték márványkőbe. Az egyik emlékmű a tengerparti olajfaligetben látható, ahol előszeretettel tartózkodott a költő. A másik önarckép a bronzkoszorús obellsz- két díszíti, annak a háznak a közelében, ahol Rajevszkljék — s velük együtt Puákln — laktak. A fiatal arcvonásokon kívül a déli önarcképek jellegzetességeihez tartozik, hogy hiányzik róluk a jól Ismert oldalszakáll. A költő később növesztette meg barkóját. Megváltozott külseje először akkor hívta fel magára a figyelmet, amikor visszatért száműzetéséből a társasági életbe. Rajzolás közben Puskint vlssza- vltte képzelete Tavridára, azokra a helyékre, amelyeket fő műve, az „Anyegin bölcsőiéként" nevezett meg: Az áttetsző, friss égi kékbén Hegy, és halomsor tündökölt, Völgyek, faluk, fák, szőke föld Fénylettek túl a messzeségben S tatár kunyhók között amott,. ■ Erembe forróság csapott — jegyzi fel például hőse utazásáról. A költő avatott tolla a grafika eszközeivel Is kifejezte a szárnyaló Ihletettség nem mindennapi lelkiállapotát. „A szavak arányos mértékben fonódtak, és csengő rímekbe záródtak." Tehát nem véletlenül kiáltott fel Puskin a befejezetlenül maradt „Tavrl- dák"-ban: „Lelkem Gurzufba visszaszáll". Fordította: Halász Ferenc B. HORVÁTH ISTVÁN: Munkásportré Tűz az arca — az arcunk —, árkai láva-göröngyök. Létünk saját-krátereiből Örvénylő tüz-láva-gyöngyök. Tüz-arc: kemény szelídség, tűzhöz kötött — oldhatatlan —, s láva-színű éjszakában izzó acél-Hold a katlan. • Vasas Károly: Szabadság (bronz). MEZEI ANDRÁS: Legenda a felszabadulásról 1. Kelj fel és járj — ismétlődött a bibliai. Futólépés/ — Csontjaid kosarát mintha te vinnéd. — Kelt és járt — Hosszú karokkal öleld át magadat te a szerencsés: kenyered, palástod, igéd — Te vagy a megújulás, a halottak közül való — szólott a hang — minden az arcod iránt él. 2. Mert nyugodtan fekszel és fölébredsz rettegés nélkül, és az álmod is akár a simogatás, lábujjhegyen a romváros fölött. — Nem riadsz döngetésre, a vijjogások is visszakúsztak és torkuk a repedések is bénulttá meredtek, és minden ablak helyén mégis keretben kigyulladnak a gyertyák, 3. Te vagy az újrakezdő, romok és puszták tulajdonosa, egyenesedj, hisz termeted is már a magasság, látnivaló jel, föltámadás a temetők fölött. Ujjon- gás a te két karod, indulj, soványon, mint a fák, hunyt szemmel csupasz ágak a boldog ágaskodásban, mozdulat, tavasz növekedj, s dicsértessék.1 4. Tiszta lap a te jövőd, tenyered mása, szolgálja szándékainak, arcod az arcod, hangja a te hangod hangja, zenéje benned kiáltó: tántorogva is hatalmad teljén, harmadnapon a rejtett keresztek, megszülettél! a Mindenki Országa jött el — igy szóltál — szólhattál tántorogva is hatalmad teljén és leomlottak a kivégzőfalak. 5. Ki vagy te álmodozások- pásztora élén a nyájnak? Fölkent dadogó? Kié a száj, szavaidat mily sirgödör ontja? 6. Mit látsz te akit láttatsz, micsoda vak szemrés éle hasit ki? Ki kölcsönözte arcod világosságát? Ki bátorított téglát téglára emelni újra? Réseik között a vér. Nem szivárog a hiábavalóság? 7. Miért lennél különb az utak padkáin ülőknél, akik lábukat elfelejtették. Emlékeznek és várnak, derékig földben. Akik azt mondják: nem érdemes. Olyan az életbenmaradott: letört ág, virágot hozó, azt hiszi túlélte fáját él szánalmas az ő kegyelet vázáiban. 8. Elsüllyedt legénység tengerek alól, nem félsz, hogy fölemelkedik újra? Arcok horpadásai, kagylók, nem szív be az üresség? 9. Ki adott megbízatást, hogy visszahanyatlók, haldoklók tekintetéből is betakarítsad és erővé kovácsoljad a hiszékenységet? 10. S bírája te a hívó-gonosznak is, van merszed hitet plántálni, amikor hulláktól mérgezettel; a földek, a hómezők alatt fea.- vyott feküsznek hadoszlopaink, szét sem oszoltak, páncélosokat hordoznak homlokukon, puszták kövei, utak: a rászedettek?I 11. Ki vagy te kiszabadított? Mit kérsz háttal a megbillent égnek, mely lehasadt? Repülök levált szárnyaira zuhant. Ki kedvel, milyen szabadság téged, hogy elül Ihat tad a rést, s kiürültek a pincék, az arcukat kezükbe temetők nem zúdultak föl ellened kövekkel és kimondhattad, hogy Érdemes, sértetlenül jelölhetted a jövendőt, kinyújtott karral, egyetlen menedékül? — Jelenleg a Kecskeméti Konzervgyár rendelésre készülő reklámfilm munkálataival foglalkozom. A morzsolt csemegekukoricát népszerűsítjük. A munka érdekessége, hogy naturális: élő felvételek és rajzos betétek váltogatják egymást. A forgató- könyv megírásában én Is közreműködtem, e már csak azért Is nagyon érdekel a feladat. A színes rajzfilmhátterek elkészítése önálló művészi munka. Neuberger Gizella a népmesesorozatból a Szálláskérők, az Égig érő paszuly és a nívódíjas „Kis malac és a farkasok" című epizódok „környezetét" tervezte meg. — Hat éve dolgozom Itt, a legérdekesebb, legigényesebb munkám ez a népmesesorozat voll Izgatott a feladat; a népművészet formakincsét és a tündérmese világát kellett összeötvöznünk. Ezek a filmek változatos képi-technikai lehetőségeket kínáltak és ezért a „hátteres" Jól kiélhette fantáziájának Játékait. Az animációs filmkészítés utolsó fázisa az alakok kifestése. Radeczky Gizella elmondta, hogy a végleges színeket a stáb tagjaival közösen határozzák meg. — A népmesék alakjai, a tárgyak és a környezet élénk, tiszta színekben Jelennek meg a filmeken; klíestésUli nagy pontosságot, figyelmet kíván — magyarázza. — A műterem fennállása óta ezek voltak a legnehezebb feladatok, A sorozat három alkotását nívódljjal jutalmazták, Az operatőr, aki az elkészült sok-sok színes rajzot végül lefényképezi, a műterem valamennyi alkotócsoportjának „hivatalból" tagja. — A rajzfilm-operatőrök sokszor nem tesznek egyebet, mint reprodukálják a megrajzolt és kifestett 'képeket — mondja Pólyák Sándor. — Én viszont ennél többet szeretnék. A felvétem technika, a gépmozgás, a világítás ás a színes film fotokémiai sajátossága ugyanis sok tekintetben meghatározója lehet egy-egy jelenetnek, vagy egy egész filmnek. Ezért azt kiváltom elérni, hogy a tervezők már a forgatókönyv elkészítésekor gondoljanak a felvevőgép lehetőségeire, és az operatőrrel közösen tekintsék át a készülő alkotást... A kecskeméti rajzfilmesek az eltelt hét év alatt bebizonyították, hogy szeretik, s értik a szakmájukat és tehetségesek la A nagyközönség előtt legközelebb a Magyar népmesék sorozatánál» filmjei adnak majd bizonyságot erről... Pavlovit« Miklós L. TATARENKO: Tengerész csillaga: szerelem Két szovjet költő ALLA BESZPALCSENKO: Gyerekkor Nem a percek gyorsröptü madarai: a hónapok, lévek gyors madarai röpülni)!. Beérik az idő termése, tegnapi téti kert átfordul holnapi almaszedésbe, Mi is érünk és múlunk, meg se látjuk: nem is a percek gyorsröptü madarait, meg se látjuk gyors szdmyajárásdt az évnek, a létnek, Gyerek, gyerek, jaj kisgyerek voltál, de volt időd már némafilm, emlék; apáddal mentái: kart karba öltöttál — de azt a volt-öltést a nsmlét oldotta. Visszagondoltat gyerekkorodra: Űjrahallgatsz egy régi mesét, Visszagondoltat nddszál-korodra: mesét mond a víz, úgy ringat el. Hitted, hogy időd ólomláb, cammog, látod, hogy időd madárszámy, röppen. Áldott légy ólomlábú álom, áldott légy madárröptű valóság! Vihar a tengeren, vad vihar, vihar utáni éjszín csönd, de szememben fölrágyogsz te, ahogy ,a sirály, égre \szállsz. Korom sötétből, hajnalok napfény-függönye mögül te lépsz elő. A tenger vitorlái: felhők röpítik már az élet-haj ót, távoli hegyek fehér gerince villan feléd, és üzen, üzen — Valaki mégis ott vár a parton; a tengerész csillaga: szerelem mutatja utad, és visszatalálsz. Ha ő nem várná a hajókat, élet és halál árapályán utazókat, ha 6 nem állna az utakkal befuttatott világ peremén: megzápulna a világtenger akkor, kászálódnának a hajszál-utak. Valaki mégis ott vár a parton; a tengerész icsillaga: szerelem mutatja utad, és visszatalálsz. Távol a szülői földtől már, távol a szülőház oltár-falától, távol egy intő kéz madárröptétöl, távot otthonod kikötőjétől, a város mészfehir arcától távol, a fűszál példabeszédétől távol, önmagodtól is távolkerülsz. A Tenger vitorlái: a felhők röpítik már az élet-hajót, távoli hegyek fehér gerince villan feléd, és elhív, elhív — Valaki mégis ott vár a parton; a tengerész csillagar szerelem mutatja utad, és visszatalálsz. (Pintér Lajos fordításai)
