Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

1978. április 30. • PETŐFI NÉPE • 3 Az újítások eredménye TESTVÉRVAROSOK VILÁGNAPJA Megismerés - együttműködés Mind többen élünk városok­ban. Némelyek beköltöznek a vá­rosba, mások lakóhelyük városi rangra emelkedésével válnak vá­roslakókká. Újfajta, sajátos kap­csolat alakult ki a városok kö­zött nemcsak országihatárainkon belül, hanem méretekben is. Ez a mozgalom — a testvér- városok kapcsolata, majd világ- szövetsége április utolsó vasár­napján ünnepelt világnapja — nem ilyen racionális eredetű. Sokszor elmondták már, hogy Helsinki szelleme új értelmet kölcsönöz a várostestvériségnek is. A második világháborúban le­rombolt angliai Coventry-ban ébredt a gondolat, és bizonyára nem véletlen, hogy a sokat szen­vedett város éppen a szovjet Sztálingráddal (Volgográddal) épített, ki effajta testvérkapcso­latot. A magyar városok hasonló kapcsolatai szintén sokrétűek. Mindenekelőtt a szocialista test­vérvárosokkal ápolnak gyümöl­csöző viszonosságot — Debrecen Lublinnal, Szeged Odesszával, Pécs Lvovval, Szolnok Tallinns!, Kaposvár Kalinyinnal, Kecs­kemét SzimferopolLal, Baja Zom- borral, Kazincbarcika Dimitrov- gráddal, hogy csak néhányat em­lítsünk a sok közül. De hasznot hajtó, bensőséges szálak fűzik -jó néhány városunkat az északi rokonvárosokhoz — Esztergomot Espoo-hoz, Miskolcot Tamperé­hez —, és francia, olasz, török stb. településeket ugyancsak szí­vesen keresnek föl magyar test­vérküldöttségek s viszont. Ily módon épített ki együttműködést Gyula az olasz Budrio-vai, Gyön­gyös a dán Ringsted-del és így tovább. Számtalan oka lehet a kapcsolatok felvételének, nem utolsósorban a valami módon összefűző történelmi múlt, amely például — Rákóczira emlékezve — Sárospatakot a török Tekir- dag-hoz, az egykori Rodostóhoz fűzi. De bármilyen emlékezetes is a múlt, a mozgalom lényege a vá­ros és a városlakó ember béké­sebb, urbanizációs értelemben is békésebb jövőjének közös mun- kálása. Hogy a kölcsönös utazá­soknak van bizonyos ünnepélyes jellegük is, ez természetes. De ha csupán külsőségekben merül ki az összeköttetés és nem terjed ki mindinkább a hasonló városi ügyek, bajok közös munkában,, tapasztalatcserében való meg­oldására, akkor nagyszerű lehe­tőségtől fosztják meg magukat a várospolitikusok. Tagadhatatlan, hogy elsősorban nekik van szük­ségük tapasztalatszerzésre, a kül­földi kollégák segítségére, még­sem lehet elhanyagolni a mozga­lom elsőrendű politikai és nem csekély mértékben művelődési célját, amit viszont csakis a na­gyobb számú részvétel, s termé­szetesen a fiatalok tömegesebb bekapcsolása hozhat magával. Nekünk, magyaroknak, alkal­masint , magyar városoknak és -városlakóknak, külön jó okunk is van, hogy dédelgessük, fejlesz- szük ezt' a szép mozgalmat. Tu­domásul kell vennünk, bármeny­nyire is hinni szeretnék az ellen- ; kezőjét, hogy kevéssé és ha igen, hát meglehetős rosszul s hiányo­san ismernek bennünket szerte a világon. Nyilvánvaló, hogy nem minden égtájra egyformán igaz ez, hiszen elsősorban a szocialista országok családjában jóval töb­bet tudnak rólunk, mint koráb­ban. De korántsem lehetünk elé­gedettek. És minthogy a megis­merés — a megértés, majd együttműködés legjobb, legtermé­szetesebb útja, joggal tartjuk fontosnak a testvérvárosok moz­galmának okos, célszerű ápolá­sát. Ezzel is küzdünk az idegen- ség ellen, amely korunk széle­sebben repítő és összekapcsoló vívmányai ellenére, a huszadik század emberét is hatalmába ke­ríti. Annál is inkább, mert mind nagyobb számban igyekszik ki­lépni egykori elszigeteltségéből. Meg akarja ismerni a világot, egyszersmind magát, városát, or­szágát is vágyik megismertetni a világgal. Városlakókhoz illő igye­kezet ez. —g —s A Bács megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál pár napja meg­tartott VSZT és a bizalmi küldöt­tek testületé együttes ülésén <— egyik napirendi pontként — a gazdasági vezetők éves tevékeny­ségét is véleményezték. Kanyó Miklós műszaki igazgató munká­jának értékelésében — többek kö­zött ez állt: „Nagy figyelmet for­dított áz újító mozgalom kiszéle­sítésére, a'benyújtott újításokban rejlő lehetőségek hasznosítására. Lelkesen támogátta az Alkotó If­júság-versenyben részt vevő fia­talokat. Lássuk ezután, miként is alakul­tak 1977-ben a BÁCSÉP újítási eredményei Benyújtottak 117 újítási javas­latot. Ebből 59-et elfogadtak; be­vezettek, illetve hasznosítottak 54-et. Az újításokkal 18 millió 771 ezer forint hasznos eredményt ér­tek el, s az ennek alapján kifize­tett újítási díj 376 ezer forint volt. A hasznosságot növelő szakvéle­ményezők és a fizikai dolgozók javaslatait előkészítő műszakiak 27 ezer forintot kaptak. Az eredményekért 17 dolgozó kapott Kiváló Újító kitüntetést; 8 arany, 5 ezüst és 4 bronzfokozat megosztásban. Az Iparjogvédelmi napok keretében Kecskeméten megrendezett „Munkavédelmi újí­tások” c. megyei kiállításon a BÁCSÉP I. és II. helyezést ért el, 4 újító pedig jutalomban részesült. Barátság, távolságok nélkül m Az Ukrán Kommunista Párt Krím területi Bizott­ságának első titkára írta: „A barátság a következőképpen kezdődött. Bács- Kiskun megyei elvtársaink megtudták, hogy a Krím­ben többen élnek azok közül, akik részt vettek a megye felszabadításában. — Levelezés kezdődött, amely az első baráti' látogatásokkal folytatódott. A szimferopoli városi pártbizottság 1960. október 19-én levelet kapott magyar barátainktól, amelyben azt közölték, hogy Kecskemét dolgozói Szimferopolt . testvérvárosuknak tekintik és erősíteni fogják a két város barátságát. A szimferopoliak szintén testvér- városukká fogadták Kecskemétet.” Hírlapi tudósításokat böngészek. A barátság nyom­tatásban megjelent dokumentumrészleteit. Részlete­it; nem hiszem ugyanis, hogy a találkozók hangula­tát, emlékként megőrzött pillanatai teljes egészében tükröznék az újsághasábok. Különben is. Minden­kivel úgysem lehet szót váltani: sokezer Krímben jártat kifaggatni sokezer élményéről. Marad a neve­zetességek memoriterként való előcitálása. Krím—Jalta. Lenin dekrétumban nyilvánította üdülőhellyé. Gurzuf, Alupka: üdülőkörzet; egész Szovjetunióból ide járnak pihenni a grúzok, a tad- zsikok, az üzfbégék. Jalta — történelem — jaltai konferencia. Krím— politika: Brezsnyev—Kádár találkozók. Szimferopol — Jalta között: Európa (vagy a világ?) leghosszabb trolibusz vonala. Jalta—botanikuskert. Tucatnyi ismeretlenül ismerős hely. Delegációk. Fogadás a megyei pártbizottságon. Zászlóátadás a Krímben. Vendégvonat: orosz sza­vaktól visszhangzik Kecskemét. Kollégák a Krimsz- kaja Pravdától: Aposanszkij Konsztantyin Vladi- mirovics és Bondarenko Nikolaj Nikolajevics. Min­dig nevettek, pedig Bondarenko kificamította a bo­káját. Vürazsényijákat, kifejezéseket kerestünk. Ér­tettük egymást. Jelvénycsere, koccintás: fünyülős barackkal, erős sztolicsngjával. Távbarátság. Leveleznek a brigádok. Mi így, ti hogy? „Testvérmegyénk, Krím” vetélkedő tavaly. A já­tékosok a színpadon játszottak. Felszabadultan, nagyszerű felkészültséggel vágták a legfurmányosabb kérdésre is*a feleletet. Tóth Anikó, Pető Ágnes és Szliva László, a kecskeméti Katona József Gimná­ziumból, azt se tudták hova legyenek az örömtől amikor kiderült, hogy győztek. S mikor Borisz Szer- gejevics Rogyionov, az Izvesztyija budapesti tudósí­tója feltette a kérdést, mi volt a tét, hát nem tud- / ták. Magyarázkodtak, „nem azért...” kezdetű mon­datokkal. Rogyionov jegyzetelt, a Tóth—Pető—Szliva trió pedig elment kirándulni a Szovjetunióba. Az volt a tét. Távbarátság. Pontosít a soktucatnyi bizonyíték. Barátság, távolsággal. Sőt. Barátság, távolságok nélkül. o — Igen, ezzel a tizenhat fős küldöttséggel. — Mit tudtál előtte, mit gondoltál, milyen a Krím? — Hát... nagyon őszintén... általános dolgokat. Amit mindenki. Azt, hogy van kapcsolat, illetve: azért ennél többet. Ugyanis nálunk voltak már szimíferopoliák, a televíziógyárból. A BRG egyik brigádjával létesítettek kapcsolatot. Addig-addig — leveleztek is —, hogy egyszer csak eljöttek. Hát ennyit. Körülbelül. Annyit, mint amit az újságolva­sók tudnak. — Mi volt a legemlékezetesebb? — A szimferopoli vasúti csomópont látogatás. Száz­ötvenből kilencven a Komszomol-tag. Nagy táblá­kon vezetik vállalásaikat: pirossal az elért eredmé­nyek, kékkel a még hiányzó százalékok. Napra ké­szen. Itt készítik fel a Moszkva—Szimferopol útra a villanymozdonyokat. Mondták, hogy soha szerelvény még nem maradt útban az itteniek mulasztása miatt. És ez csak a szorosan vett munka, a hétvége a tár­sadalmi munkáé: klubot építenek. Veterán-bázis is, akár a többi szovjet munkahely. Ott van egy kis he­lyi múzeum, ha látogatók jönnek, a veteránok mutat­ják meg a forradalom óta őrzött újságokat, fotókat, maketteket, a fejlődés megannyi bizonyítékát. Amit láttam, tapasztaltam, egyértelművé tette: valóban testvérkapcsolatról van szó. Barátságról. o Horváth István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára: „Mindaz, ami az elmúlt másfél évtized alatt Bács- Kiskun, és a szovjetunióbeli Krím terület kapcsola­taiban történt, a szovjet—magyar barátság erősödé­sét, fejlődésének új formákkal való gazdagítását szolgálta és gyakorlati tartalmat nyert. Nagyon lé­nyeges, hogy kapcsolataink nem protokolláris meg­nyilvánulások, hanem — a szó szoros értelmében — nagyon széles körűek.” Ballal József # Szanatóriumok, üdülök • Fe­kete-tenger partján. • Lovas László • A Kecskemét utca Szimfero- polban. — Megfogalmazhatatlan, hogy mennyire örültünk a szimferopoli vasútállomás magyar nyelvű üdvöz­letének — idézi fel tavalyi emlékeit Lovas László, a kecskeméti magnógyár KISZ-bizottságának titkára. A II. szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztivál Bács-Kiskun megyei delegációjának volt a tagja. — Virággal köszöntöttek, kedvesen fogadtak bennün­ket. Másnap tájékoztató Szimferopolról, a Krímről. Ismerkedtünk a testvérvárossal. Munkanap volt, de nekünk nein: Alkotmányunk, a kenyér ünnepe — köszöntöttek bennünket. — Mikor érezted, hogy ez valóban testvérmegyei kapcsolat? — A találkozásokkor. Abból, hogy szinte mindent tudtak az életünkről. Abból, hogy örültek annak, hogy éppen Bács-megyei szövetkezet, a hartai Erdei Ferenc Tsz hívta versenyre a magyar gazdaságok brigádjait. Tudták, hogy mi hogyan készülünk a hatvanadik évfordulóra. Testvérmegyei kapcsolat? Tudod, a fogadtatások hangulata semmi kétséget sem hagyott efelől. — Most jártál először a Krímben? Májusi köszöntő Gál Lászlónak, a SZOT r • főtitkárhelyettesének a rá- 1 dióban és a televízióban elhangzott beszéde Kedves elvtársnők és elv­társak! Az esztendő egyik legszebb napja május elseje, a terem­tő munka és az alkotó ember, a történelmet formáló mun- kásösszefogás nemzetközi ün­nepe. Az elnyomás elleni küzdel­met, az emberhez méltó igaz­ságos társadalom megterem­tését és felépítését zászlajára tűző munkásosztály nemes céljaihoz méltó, szimbólum­nak is beillő ünnepet válasz­tott. Az ilyenkor újjáéledő természet is jelképezi, hogy a dolgozó ember harca és keze nyomán születik az új világ. Engedjék meg. hogy az ün­nep előestéjén a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság kormánya és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszönt­sem hazánk dolgos népét, va- lamennyiüket, akik a gyárak­ban, a földeken, az intézmé­nyekben, a tervezőasz tatoknál, vagy az élet bármely más hasznos területén munkálkod­nak mindannyiunkért Üdvözlöm a holnapra készü­lő ifjúságot és a megérde­melt pihenés esztendeit is le­hetőség szerint tevékenyen töltő anyáinkat, apáinkat, a nyugdíjasokat Külön köszöntőm a szocia­lista munkaverseny-mozga- .lomiban kiemelkedő teljesít­ményt elért és most kitünte­tésben részesült közösségeket Május első napiján a világ dolgozóival együtt a magyar nép is a munkás nemzetközi­ség vörös lobogója jegyében ünnepel. A forradalmi tűz és az igaz ügyért hullott vér színének harcos egységbe tö­mörítő zászlaját magasba emelve, a haladó emberiség ismét hatalmas és elkötelezett seregszemléken száll síkra a béke, a szabadság, a társa­dalmi haladás ügyéért A munkásosztály nemzetkö­zi szolidaritásának ünneplése messzire nyúlik vissza a tör­ténelemben. A II. Internacionálé alakuló kongresszusa 1889-ben úgy határozott hogy a munkások minden országban és város­ban egyidejűleg követeljék a nyolcórás munkanap beveze­tését. És a következő eszten­dő május első napján már százezrek vonultak az utcára, osztályharcos jelszavakban öl­tött testet a munkásság társa­dalmi igazságra törekvő aka­rata. Akkor az ilyen ünneplés még mindenütt küzdelemmel — és van. ahol ma is — koc­kázattal járt. Gyakran tette mártírok ön- feláldozása beszédessé ezeket a május elsejéket. Sokuk ne­vét nem is ismeri a történe­lem, de példájuk ereje és önzetlen áldozatuk emléke örökké él munkástestvéreik szívében. A hétköznapok pezsgő lük­tetését pihenésre, kikapcsoló­dásra váltó ünnep mindig módot nyújt a számvetésre, és egy kicsit az előttünk álló tennivalók áttekintésére is. iNéhány nappal ezelőtt a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága át­fogóan elemezte és értékelte a XI. kongresszuson jóváha- • gyott társadalmi, politikai je­lentőségű határozatok eddigi végrehajtását és a legfonto­sabb tennivalókra irányította a figyelmünket (Mar önmagában az a tény, sokat mond. hogy a legtöb­ben legbensőbb magánügyein­ket megillető érdeklődéssel vártuk a közleményt A fejlett szocialista társa­dalom közös munkánk ered­ményeként, tervszerűen épül hazánkban. A közhangulat jó, népünk egységesen támogatja a Magyar Szocialista Mun­káspárt politikáját. Természe­tesen vannak kisebb-nagyobb gondjaink, de az elmúlt évti­zedek megtanítottak az igaz­ságra, hogy az új társadalom építésének útját előttünk sen1 ki sem aszfaltozta ki, és ezt a munkát senki sem végzi el helyettünk. Öröm és megnyugvás azon­ban. hogy mindig bizton szá­míthatunk barátainkra, a szo­cialista országok közösségére, elsősorban a Szovjetunió test­véri támogatására, tapasztala­taira. Életünk számos terüle­tén érezzük a tettekben testet öltő ; nemzetközi munkásössze­fogás (kölcsönös erejét és hasz­nát. Eredményeinkre joggal le­hetünk büszkék, de elégedett­ségre mégsincs okunk. ■Az igaz, hogy az utóbbi években jelentékeny eredmé­nyeket értünk el . gazdasági életünk, társadalmi demokra­tizmusunk, életszínvonalunk fejlesztésében, ám a szocialis­ta embernek elsősorban min­dig a még megoldásra váró tennivalóikat kell szem előtt tartania. Ilyenek pedig bőven vannak. Talán a munka ünnepén sem ünneprontás, ha kimon­dom : munkánk hatékonysága nem attól javul majd tovább, hogy egyre gyakrabban emle­getjük ezt a halaszthatatlan kötelezettséget, hanem attól, ha mindenki a saját munka­helyén megkeresi és meg is találja a cselekvés lehetőségét. Hazánkban ma már nem a barikádokon dől el, hogy ki az igazi szocialista ember, hogy ki a forradalmi hagyo­mányok folytatója, hanem a közéletben, a munkahelyeken, a gépeknél és a földeken. Jó érzéssel vehetjük tudó- - másul, hogy holnapi és távla­ti feladatainkat egyaránt kö­zös akarat alakítja, és együt­tes cselekvés váltja valóra. Társadalmunk a demokra­tizmust a jogok és kötelessé­gek. összhangjára építi. Min­denkinek széles körű lehető­sége nyílik véleményt monda­ni közös feladataink kialakí­tásakor, de ugyanilyen súlyú kötelessége, hogy azok végre­hajtásában is felelősséggel részt vegyen. Biztos vagyok abban, hogy az üzemi és a munkahelyi de­mokrácia továbbfejlesztése haladásunk egyik fontos mo­torja, a munkáshatalom ezer­arcú megtestesülése munkánk alapján tartalmasán halad elő­re. Szabadságunk 33 éve alatt többször is meggyőződhettünk róla. hogy a mártír költő ál­tal . megálmodott béke nem is olyan „könnyűléptű” béke Naponta meg kell küzdenünk érte. Ez minden becsületes ember elsőrendű vágya, köte­lessége, s egyben a munka és az élet záloga. A Szovjetunió és a szocia­lista országok következetes békepolitikája, a béke védel­méért harcoló népek összefo­gása képes megálljt paran­csolni az imperializmus há­borús mesterkedéseinek, de a bonyolult világhelyzet is bi­zonyítja, hogy mindig szá­molnunk kell újabb és újabb próbálkozásaival. A magyar nép, a proletár internacionalizmus és a béke­vágy nemes eszméitől vezet­ve, mindig szolidáris volt és lesz a szabadságukért, nem­zeti önrendelkezési jogukért küzdő népekkel. támogatja osztálytestvéreinek igaz ügyért vívott küzdelmét. Cselekvőén vállalunk részt a békét, a leszerelést, a neut­ronfegyver betiltását, a dol­gozó emberek élet- és munka­körülményeinek állandó javí­tását zászlajára tűző világmé­retű összefogásban, amely mellett a közelmúltban hitet tett a Szakszervezeti Világ- szövetség XI. kongresszusa is, A bensőséges ünnep után Ismét a dolgos hétköznapok sorakoznak, amelyek újabb és az eddigieknél nagyobb fel­adatokat hoznak számunkra. De éppen ezek a hétköznapok ígérik azt. hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága által megha­tározott célok végrehajtásával egy esztendő múlva újra eredményekben gazdag május elsejét köszönthetünk. E gondolatok jegyében kí­vánok mindannyiúknak jó egészséget, boldogságot ki­sebb és nagyobb családjuk körében, s ami teljessé te­szi életünket: sikeres, ered­ményes munkát’ (MTI) Jubileumi oklevél a A Kiskőrös és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövet­kezet „Széchenyi” szocialista bri­gádjának — tegnap, adta át Bor­sodi György, a megyei párfc-végre- hajtóbizottság tagja, az SZMT ve­zető titkára az MSZMP KB Jubi­leumi oklevelét — a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. kiskőrösi áfész-nek évfordulójára tett vállalásaik ki­váló teljesítéséért. A város egyik élelmiszer ABC áruházában dol­gozó kollektíva egyúttal a Szak­ma kiváló brigádja címet is el­nyerte. A forgalmazásban elért eredmények mellett a „Széchenyi” brigád a külterületi-tanyai boltok ellátását is végzL /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom