Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-27 / 98. szám

1978. április 27. • PETŐFI NÉPE • S Gyarapítsuk népünk Régi famívesek Lúdas Matyi tálján ácsokkal találkozik, velük paiktál Döbrög! ellen... Ebből azt hihetnénk, hogy a “„yar fami vesék mesz- sze elimu.adtak olasz kollegáik mögött. Ez bizony tévedési A fa­faragás, a faimívelés a magyar építés történetében mindig Jelen­tős helyet foglalt el. Sőt nem csak az építés-történelemben, Ha csupán a hódoltság korába te­kintünk vissza, más lesz a véle­ményünk az ácsok eleiről. Ügy tűnik, abban a korban mindenki értett a faun (Íveléshez. Ugyanis fából és sárból épült vár, ház, templom, csűr, kas, kerítés, kastély; sőt a magyar ács láncot Is fából készítette, s cetykának, vagy cöjtnek nevezte. Vasat ke­veset lehetett találni abban a korban a három részre szakított Magyarországon;' a 'kő kibányá­szna Is vasszerszámot Igényelt válna. Hámoraink nem voltak, az a kevés vas, amihez hozzájutott a magyar, kellett kardra, s más háborús eszközre. Tehát, hogy a famlvelés ebben a korban jósze­rével mindenki szakmája volt, elsősorban a szükségnek köszön­hető. Anyag, nád, fa régente bőség­gel volt. Derék elődeink tehát nem estek kétségbe, ha a vízi­malmok „vasmacskáját” lg fa­lánccal eresztették a Duna vagy a Tisza vizébe. Egy .bécsi fel­jegyzés szerint a „házakban sö­vénykemencék vannak... Pitvar­bán vagyon, kémény alatt, fából rakott, földdel töltetett tűzhely, avagy konyha kéménye sövény­ből, tapaszos”. Az egykori pa­lánk — vagy sövényépítőket ne­vén neveztük. Külföldön az épít­kezésnek ezt a módját a magya­rokról nevezték el.. Valószínű, hogy hazánkból terjedt el a hosz- szú háborúzások idején. Hazánk népei elsősorban a megélhetésüket igyekeztek bizto­sítani. Aratási időben még a há- - borúskodást is beszüntették. A gabonát be kellett takarítani, sőt el kellett rejteni. Katonák,, ma- lefaktorak egyébre sem lestek, mint a betakarított gabonára, a hordóba került borra, A csűrök építésében Is hagy jártasságra tett szert a magyar ács. Még .a ju­hászok is értették az. ácskodás­hoz. A juhászlegények fejszés címmel titulálták: a havasokban ^maguk vágták a fát, készítették az esztenákat. i A házieszközöket Is fából ké­szítették. Gyermekkoromban ma­gam is ettem pincehldeg aludt­„TABARIN ÉS TÁRSAI” A HÁZGYÁRBAN Vagy ötvenen ülnek a festett, zsákváazon függöny előtt: asztalo­sok, üvegesek, festő szakmunká­sok; a kecsekemiti házgyár komp- lettációs üzeminek dolgozói. Szemben — a kisszinpádon — kö­zép kori vásári komidia vidám, pajzán Jelenetei peregnek. Felbuggya- nó nevette. Csetlő-botló, vinecske, kakaskodó hősszerelmesek: „Tábo­rin is társai" — a kecskemitl Fimmunkás Színpad fiataljai — mu­lattatják a közönséget. A hosszú falon a megyei színházi fotókiállítás díjnyertes felvitelei láthatók. Üzemi galéria 0 Fából ácsolt harangláb, (Nemesnép, Zala m„ 1793.) tejet — fakanállal. Régebben pedig jószerével majd minden evőkészség — villa, tányér, kupa — fából készült. Hordókötő, bog­nár, kádár, pintér, vedres, csöb- fös, kupás, csobplyás — mind, mind famívességet jelentett, S akkor még egy-egy megjelölés több ágra bomlott. Például a teknősökből annyi fajta volt, hogy felsorolni is hosszú: toká­rok, koponyások, kupavésők, esztergályosok, kéreg-véka cslná- lók, hordófal készítők. De ide sorolták a sindelyihasogatókat,. a kártosokat, a bölcsősöket, a cser- tőröket, a hídfoltozókat, az ab- roncshasitókat, a rostakötőket... Bizonyos megosztás tapasztalható egy fontos szakmán belül — ám egy bizonyosra vehető: mind­egyik jól .bánt a bárddal. a sze- kercóvel. Az ácsok fával adóztak a hó­doltsági korban. Például Boron- zó falu mestereinek 1634-ben élő erdejük után, 25—25 öregdézsát, csebret, középdézsát. Vendelt, egyfülő sajtárt, öreg kádat — és három kádnak való fát kellett adózniuk. Nevüket Is mesterségük után igazították ebben a kodban. Roussel Péter (frank volt, de mint magyar vitéz halt meg) je­gyezte fel: „A magyarok mód nélkül kedvelik a mesteremberek vezetéknevének az elhagyását, s a mesterségük után való elne­vezést, ..” .Természetesen, mindenki nem lehetett .ács mester Magyaror­szágon. Akkor Döbrogi sem tál­ján mesterekeVl|oe^'»bir|p|akp. j S hogy megkülönböztessék az igazi mestert, az ácsot, a többi, tamúveléshez értő. de a szakmá­ban nem teljesen járatos kontár­tól, hozzátette a magyar: „csak monnár”, „csak kártos”, „csak teknős”. B. L. Üzemi galéria. E névvel Illetik az SZMT Művelődési Központnak a munkáaművelődég gazdagítása céljából tervezett új sorozatát, melyet az üzemi vezetőség és a Munkácsy Mihály szocialista bri­gád segítségével rendeznek. — Üzemi galéria. Mit Jelent ez a két szó, ml a célja ennek a so­rozatnak? — kérdezem Száraz Jó­zsefet, az SZMT Művelődési Köz­pont munka tárását, a Fémmun­kás Színpad vezetőjét, — Az az elképzelésűnk, hogy havonta egy alkalommal kiállítás­sal összekötött műsoros délutá­nokat tartunk a város különböző üzemeiben, gyáraiban. Klvlsszük, helyben adjuk a színvonalas szó­rakozást, a kultúrát az emberek­nek, a szűkebb munkahelyi kö­zösségeknek. Ez a sorozat a „Fémmunkás” fiataljainak Is újabb fellépési, bemutatkozási le­hetőséget jelent. Így megszerez­hetik azt a szereplési rutint, amellyel oldottan, saját örömük­re Is játszani tudnak. Három hó­napja dolgozunk együtt, s máris több helyre kaptunk meghívást. A közeljövőben szeretnénk komo­lyabb, nagyobb lélegzetű műve­ket is előadni; majd ha ez sike­rül, megoldani a színpadbővítést, s így egyszerre több műsort Is be­állítani. — Az Itteni dolgozók hogyan fogadták az új kezdeményezést, az üzemi galéria ötletét? — kér­dezem a komplettácló* üzem fia­tal vezetőjét, Fekete Bélát. — Nézzen körül: most Itt van az üzem dolgozóinak csaknem há­romnegyed része. Pedig ez az első kísérletünk. Azt hiszem, később In lesz majd érdeklődés. Van egy mozgékony, vállalkozó bri­gádunk, a Munkácsy Mihály szo­cialista brigád. Rájuk mindig le­het számítani; magukkal viszik, vonzzák, s kicsit irányítják a töb­bieket. Hadd tegyem hozzá: nem könnyű dolog amivel próbálko­zunk. Nálunk a termelés az el­sődleges. Most ért véget például a műszak, fáradtak az emberek, sok a vidéki bejáró dolgozónk. Mennek haza, minél előbb. Nem könnyű feladatra vállalkoztunk hét. De annyit azért mégis sze­retnénk elérni, hogy a közösség­formálás és munkásművelődés nálunk ne csak jelszó és üres fo­galom legyen. P. E. • Jelenet a Tabarin és társai című vásári komédiából. Az feledik adás felé... Kétszeres jubileumához Beszélgetés a Szabó család egyik „atyjával” közeledik a Szabó-család: • Szélmalom belső szerkezete; faragó molnárok munkája. (Kiskun­félegyháza. 1860.) • Faragott fejf&k a nógrád­verőcei református temetőben. A magurai szabadtéri szoborkiállítás A természet csodálatos kinccsel, fehér üledékes mészkővel ajándékozta meg ezt a Kárpátok keleti lejtőinél fekvő tájat. A lakosság körében nemzedék­ről nemzedékre öröklődött a kőfaragás mesterséget a hajdani névtelen művészek számos alkotása látható ma a fintinrecei parasztszobor-múzeumban. 1970-ben Buzau város környékén, a fenyvesekben megalakult a román szobrászok szabadtéri művész­telepe. Az első csoport egy hónapig dolgozott a sza­bad ég alatt. A munkájuk eredményeképpen létrejött tucatnyi kőszobor képezte a későbbi sajátos stúdió- kiállítás, a magurai „szabadtéri szoborkert” alapját. Az itt készült több mint száz alkotás nem egy darab­ja értékes állami díjat kapott. Az egyik alapító tag, Gheorghe Coman Így beszél a művésztelepről: Minden szükséges felszerelést meg­kapunk, még . az emelődarut is. A helybeliek segíte­nek a bányából ideszállítani a követ, sőt hasznos ta­nácsokkal is ellátnak, hiszen végső soron ők az ősi kőfaragó mesterség örökösei. A magurai kiállítás a kortárs román szobrászat leg­szélesebb körű seregszemléje. Az Itteni műalkotások különös sajátossága, hogy csodálatos egységet alkot­nak, harmonizálnak a festői környezettel. Coman egy hatalmas fehér kőtömböt mutat. Következő szobrá­nak anyagát a hét kilométernyire fekvő bányából szállították Ide, ahol valamikor a Szarmata-tenger aljzata volt... (BUDAPRESS — APN — AGERPRES) húsz éve, 1958-ban jelentkeztek először a Magyar Rádióban, és július körül kerül sor az ezredik adásra! Több szempontból Is re­kord ez az ezer adás: soha, egyet­len műsor a rádióban még 1000 órán át nem ment folytatások­ban. (Mert a heti egyszeri fél­órás adást és az ismétlés félórá­ját Ilyenkor együtt számítják.) Ráadásul Ilyen tartós szerzői együttműködésre sincs még pél­da nemhogy a rádió, de talán a magyar sajtó egész történetében sem: Ugyanis a családnak In­dulása óta végig ugyanaz a há­rom szerző az „atyja”: Forgács István, a Nemzeti Színház nyug­díjas dramaturgja, Liska Dénes, a Magyar Televízió főmunkatár­sa, és Baróti Géza újságíró, a Magyar Nemzet néves tollforga- tója* Közülük Baróti Gézával be­szélgettünk a műsor kulisszatit­kairól. érdekességeiről, jövőjéről. — Mindenekelőtt pontositsunk — mondja. — Ha már azokról van szó, akiknek „érdemeik” vannak e család életében, ne fe­ledkezzünk meg Major Annáról, a műsor dramaturgjáról, aki mel­lesleg a család „élő anyakönyve” és „gyámja” Is. Mindenre em­lékszik, ami húsz év alatt tör­tént, minket Is meglep sokszor, amikor egy ötletre azt mondja: „gyerekek, ez 1663-ban, a husza­dik héten már volt. Es László András rendezőt se felejtsük ki, akinek a találó színészválogatá­sokban is nagy szerepe van. — A három szerző hogy osztja meg a munkát? * Jfc — Időben. Együnkre két hét megírása esik, utána négy hétig anyagot gyűjtünk, így váltjuk egymást. — Húsz tv alatt maradt-e el adás? — Soha! Mikor például engem autóbaleset ért, négy hétig a töb­biek segítettek, utána a tatabá­nyai kórházi ágyon már írtam a következőt És hogy mindig élet­szerűik legyünk: sajnos, „gyűj­töttem annyi élményt” egyéves kezelésem során, hogy volt miből a Szabó-család fiataljainak bal­eseti történetét megírnom... De emlékszem ezzel kapcsolatban egy másik esetre Is: a 400. adás körül járhattunk. Miskolc-Tapol­cán nyaraltam, Forgács István volt az ahetl soros szerző. Este Interurbán telefont kapok: nem­sokára ideérkezik Sós György dramaturg. Tűnődtem: miért? Megérkezett és riadtan újságol­ta: Forgács István súlyos beteg, kedden adás és vasárnap este még nincs meg a heti folyta­tás ... írógépem sem volt kéznél, a szálló éflapiró gépét kértük kölcsön, ezzel rohantam az eme­leti szobámba. A gépen viszont nem volt „e” betű. Ahogy egy- egy oldallal elkészültem, az ab­lakon dobtam ki a földszintre, ahol Sós György írta bele a hi­ányzó ,-,e” betűket Utána rohant vissza az esti gyorssal, hétfőn, kedd reggel felvétel —, és a kö­zönség észre sem vette, hogy majdnem megszakadt a soro­zat... — Néhányon felvetik: Sza­bó néni, Szabó bácsi már in­duláskor is öreg volt. Azóta húsz év telt el. 80 körül kel­lene járniuk, mégis aktívan élnek. Ok nem öregszenek? — Ha a közönség akarja, száz­éves korukig is maradhatnak ők a főhősök. Sajnos, a szereplő szí­nészek nem ennyire örökéle^űek: szomorú listánkon 30 elhunyt szí­nész neve van már, akik szerep­lőink voltak. Volt akit az adás­ban is „illő tisztességgel elbú­csúztattunk”, mint Gózon bácsi öreg harcosát, vagy Benedek Ti­bor vezér urát — de van szerep, amely „halhatatlan”, alakítójá­nak elhunytéval más veszi át így Szabó bácsit Szabó Ernő után Rajz János alakítja, leüt pedig Mednyánszky Ági, aki Vö­rösmarty Lili óta már harmadik megformálója e szerepnek. És emlékeznek még nyilván a csa­lád egyik tagjának „feltámadásá­ra”: amikor Tibor a folyóba ve­szett, olyan ostrom Indult a kö­zönség részéről a feltámasztásá­ért hogy ugyanaz a szereplő új szerepben, de azonos szerepkör­ben tért vissza: Kárpáti Zoltán, az újságíró, Icu férje lett a víz- befúlt Tibor helyett... A korta lanságra is mondhat­nék néhány példát: Szabó bácsi nemrég, éppen idős kora miatt mondott le a tanácstagságról, utódát most választották, a már­ciusi időközi választásokon. De a gyerekek is felnőnek: Éviké, aki már a „család gyermeke" gyer­mekszínész szerepformálásával indult, és ma már felnőtt ifjú hölgy. Wágner Feri, a kamaszfiú pedig most öregedett ki a foci­csapatból, 30 éves fejjel. Igaz, őt végig egyetlen színész alakította bravúrosan: Petrlk József. Peti­nél is volt szereplőváltozás: a kis­fiút alakító gyermekszínész fel­nőtt szerepét Benkő Péter vette át — Igen, és „családbeli” ap­ját saját édesapja, Benkő Gyula alakítja. Véletlen ez? — Igen is, meg nem is. Vélet­len, hogy éppen rá esett akkor a rendező választása, de a jó ren­dezői érzéket dicséri, hogy azon­nal rájött: valóságot apát és fiát apa-fiú szerepben játszatni csak jó eredményt adhat — És Péteri úr tozása"? „színevál­— Ez is színészi bravúr ered­ménye. Eredetileg nem éppen ro­konszenves figurának szántuk e szorgalmas kispolgárt De Hor­váth Tivadar nagyszerű alakítá­sa egyszerűen „élvitte pozitív irányba” a figurát. A közönség jelzései is Igazolták: ez így jó. Például egy közönségtalálkozón elhangzott: ha a mi KÖZÉRT- esűnk ilyen lenne... — Ki Baróti Géza legkedve­sebb figurája? — Nehéz választani. A főhő­sök „közös szülötteink”. Talán Wágner Ferkó. Az ő figuráján keresztül hoztunk közel sok fia­talt a műsorhoz. — És a szleng, a fiatalok tolvajnyelve? Ezt honnan is­meri a szerző? — Saját két fiamtól A kiseb­bik egyidős a megírt Ferkóval. — Hogy köszöntik az ezre- ■ dik adást? — Nem tervezünk különösebb ünneplést Inkább egy emlék, az 500.-ról: a Magyar Nemzet né­hai főszerkesztője, Mihályit Er­nő megtudta, hogy Szepesi György vezetésével ünnepi mű­sor készült Maga jelentkezett: nehogy kihagyják belőle, hiszen minden héten hallgatja, kedven­ce a műsor. Azóta számtalan eset bizonyította: a tudomány és a kultúra nagyjai között is sok ál­landó hallgatónk van! — A műsor jövője? — Amíg érdeklődés van, foly­tatjuk. És a közönségfelmérések szerint: ugyanúgy kell e műsor, mint régen. Ügy érzem: ez a leg­nagyobb elismerés. Ss. J. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom