Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-25 / 96. szám

1 2 # PETŐFI NÉPE • 1978. április 25. Küzdjünk az enyhülésért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért! események sorokban BUDAPEST Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter — Dezider Goga szlo­vák és Antonin Jakubik cseh kereskedelmi miniszter meghívá- sára — hétfőn rövid látogatásra Csehszlovákiába utazott A mi­niszter megtekinti a brnói nem­zetközi fogyasztási cikk kiállítá­sait s vendéglátóival tárgyal a két ország belkereskedelmi kap­csolatairól. (MTI) HELSINKI A Szocialista Internacionálénak a leszerelés kérdéseiről folytatan­dó konferenciájára vasárnap Hel­sinkibe érkezett Borisz Ponomar- jov. az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, a Szovjetunió .Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának külügyi bizottsági el­nöke. LONDON _____________________ He lmut Schmidt nyugatnémet kancellár vasárnap este a Lon­don melletti Chaquers-toe érke­zett, és megkezdte a tárgyaláso­kat James Callaghan brit mi­niszterelnökkel. A. kétnaposra tervezett brit—nyugatnémet csúcstalálkozó fő témája a nyu­gat-európai országok gazdaságpo­litikájának összehangolása. (Reu­ter) BŐMA Az olasz rendőrség vasárnapra virradó éjszaka megtalálta a fi­renzei Palazzo Pattiból pénteken elrabolt tíz, felbecsülhetetlen érté­kű festményt, köztük Rubens „Három grácia” című alkotását. A rendőröknek sikerült elfogniok a két képrablót és megbízójukat is. PEKING _______________________ Tize nnégy év óta először ismét kínai—orosz szótárat adtak ki Pekingben. A szótárt a sanghaji idegen nyelvek intézete állította össze. A munkát már 1976-ban befejezték, de a szógyűjteményt utólag kiegészítették a „négyek bundájának” bukása' után köz^" használatúvá vált szavakkal és kifejezésekkel is. (AFP) Ma kezdődik a Komszomol kongresszusa MOSZKVA Pék Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Ma délelőtt tíz órakor csaknem 5000 küldött és több mint 100 országbói érkezett delegáció, köz­tük a KISZ küldöttsége jelenlé­tében a Kreml Kongresszusi palo­tájában megnyílik a Komszomol XVIII. kongresszusa. A hagyománynak megfelelően a kongresszus munkájában részt vesznek az SZKP és a szovjet ál­lam vezetői is. A központi bizott­ság és a központi revíziós bizott­ság beszámolója, valamint a fel­szólalások után a kongresszus nyolc szekcióban ülésezik majd. Szombat óta Moszkvában van­nak a kongresszus küldöttei, akik között olyan kiemelkedő szemé­lyiségek is találhatók, mint a világrekorder űrhajós páros, Ju- rij Romanyenlko és Georgij Grecsko. A kongresszusi küldöt­tek szombaton .valamennyien részt vettek az országos kommu­nista szombaton: a szovjet fő­város olimpiai építkezésein dol­goztak. , A Komszomol XVIII. kongresz- szusára érkezett külföldi küldött­ségek. köztük a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség delegá­ciója, amelyet Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ KB első titká­ra vezet, hétfőn koszorút helyez­ték el a Vörös téren a Lenin- mauzóleumnál és lerótták kegye­letüket az Ismeretlen Katona sír­jánál. # A társadalmi munkát végző kongresszusi küldöttek egy cso­portja a televízió műszaki köz­pontjában dolgozott. Innen sugá­rozzák majd az olimpiai közve­títéseket. (Telefoto — TASZSZ) Délután valamennyi külföldi delegáció megtekintette az „Al­kotó ifjúság” címmel a moszkvai állandó népgazdasági kiállítás te­rületén megnyílt nemzetközi ki­állítást. amely a fiatal feltalálók, újítók alkotásait mutatja be. A külföldi vendégek este a központi sportpalotában .rendezett sportünnepélyt tekintették meg. A szovjet sport kiválóságait: Európa-, világ- és olimpiai baj­nokok. szpartakiádok győztesei adtak tartalmas műsort a kong­resszusi küldöttek és a meghívott vendégek tiszteletére. A nemzetközi ifjúsági szolida­ritási napot is köszöntötték hét­főn, ifjúsági szervezetük kong­resszusának küszöbén, a szovjet fiatalok. Országszerte gyűléseken emlékeztek meg a világ fiatal­jainak együttműködéséből, a sza­badságukért, függetlenségükért, a társadalmi haladásért küzdő fia­talok harcáról. Sok millió komszo- molista ajánlott fel újabb támo­gatást a nemzetközi szolidaritási alapba. Sokhelyütt vettek részt a gyűléseken a Komszomol kong­resszusára érkezett vendégek. Moszkvában sajtókonferenciát tartottak ebből az alkalomból. Barabás Miklós, a DÍVSZ főtit­kára elmondotta: a fiatalok a szolidaritási napon támogatásuk­ról biztosítják Chile ifjúságát, amely harcol a fasiszta diktatúra ellen, Dél-Amerika, Namíbia, Rhodesia fajüldöző politikája el­len küzdő ifjú társaikat, azokat az arab fiatalokat, akik az izraeli agresszió következtében vesztet­ték el otthonukat, nem egyszer családjukat. Az idén különös je­lentőséget ad ennek a nemzet­közi ünnepnek, hogy öt konti­nens fiataljai készülnek a havan­nai világífjiúsági találkozóra. Ez a találkozó is a nemzetközi szoli­daritás, a fiatalok barátsága és együttműködése szép ésv jelentős ünnepe lesz. Vance-nyilatkozat a moszkvai tárgyalásokról Moszkvai tárgyalásai befejezté­vel vasárnap reggel elutazott a szovjet fővárosból Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. Az amerikai külügyminisztert a repülőtéren Andrej Gromi'ko bú­csúztatta. Jelen volt Dobrinyon washingtoni szovjet nagykövet, valamint több más hivatalos sze­mélyiség is. — Tanácskozásaink hasznosak, konstruktívak voltak — mondot­ta az amerikai külügyminiszter. Bizonyos haladást értünk el tár­gyalásainkon 9 hadászati fegyve­rek 'korlátozása terén. Reméljük, hogy a soron következő találkozó­kon folytathatjuk ezt a haladást. — Haladást értünk él egymás álláspontjának megértésében azo­kat a problémákat iljetően is, amelyék akadályozzák kétoldalú kapcsolataink fejlesztését. Realis­ta módon közelítjük meg ezeket a kérdéseket. Tudjuk, hogy pusz­ta nyilatkozatokkal nem lehet megoldani őket. A megoldás to­vábbi állandó erőfeszítéseket, gyakorlati, intézkedéseket igényéi. Az a szándékunk,. hogy határó- zottári ’tovább munkálkodunk ei»J ben az irányban, mert tisztában vagyunk azzal, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok vi­szonya az egyik legfontosabb té­nyezője a világ békéjének és sta­bilitásának. Andrej Gromiko azt mondotta az újságíróknak, hogy nem tart szükségesnek külön nyilatkozatot, mivel egyetért az amerikai kül­ügyminiszternek a tárgyalásokról tett nyilatkozatával. Kérdésekre válaszolva, a, Szovjetunió külügy­minisztere megismételte: a tár­gyalásokon haladást értek el. ERITREA Tárgyalások vagy háború? MIUTÁN az ogadeni háború befejeződött, az átmenetileg hát­térbe szorult Eritrea ismét az ér­deklődés középpontjába került. Egyelőre még nem világos, hogy fegyverek vagy diplomáciai tár­gyalások útján foiyik-e tovább a „vita” egyfelől az etióp központi kormány, másfelől az Eritrea el­szakadásáért küzdő függetlenségi mozgalmak között. Ahmed Nasszer, az Eritreai Felszabadítási Front vezetője a Reuter angol hírügynökségnek adott nyilatkozatában kifejezte készségét a 17 éve tartó konflik­tus békés rendezésére. Kezdemé­nyezése valószínűleg azzal a fel- tételezéssel — és félelemmel ;— függ össze, hogy a Szomáliái ag­resszió sikeres visszaverése után most az eritreai fronton vetik be az etióp fegyveres erőket. A ka­tonai kormányzat természetesen nem zárkózik el a tárgyalásos rendezés elől, de több ízben vi­lágossá tette, hogy következete­sen ragaszkodik Etiópia nemzeti és területi egységének megőrzé­séhez, s határozottan ellenzi az eritreai tartomány elszakadását. Az előzményekhez és az igazság­hoz hozzátartozik, hogy az 1974- ben hatalomra jutott etióp kato­nai vezetés késedelem nélkül ál­lást foglalt az eritreai kérdés tár­gyalásos rendezése mellett. A szándék őszinteségét -bizonyítja az 1976 tavaszán előterjesztett 9 pontos javaslat, amely regionális autonómiát ajánlott fel Eritreá- nak. A SZAKADÁR MOZGALMAK azonban elutasították az ajánla-1 tot. Elhatározásukat nem csekély részben befolyásolta az az anya­gi támogatással párosuló politi­kai ösztönzés, amelyet mindenek­előtt Szaúd-Arábiától és az arab olajsejkségektől kaptak. Szaúd- Arábia — az amerikai imperia­lizmus egyik közel-keleti bástyá­jaként — régóta azon mesterke­dik, hogy a Vörös-tengert afféle „arab beltengerré” változtassa, amelynek partvidékén nem ma­radhatnának fenn haladó, anti- imiperialista rendszerek, s nem találhatna együttműködésre kész barátokra. szövetségesekre a Szovjetunió. Az arab reakció és a vezető tőkés nagyhatalmak eb­ből a megfontolásból támogatták Szomália Etiópia ellen indított agresszióját is. Azt remélték, hogy ily módon sikerül megdön- teni a sokféle belső-külső nehéz­séggel küzdő, két tűz közé szo­rított etióp rendszert. De nem így történt. A szocialista orszá­gok messzemenő támogatását él­vező etióp forradalom győztesen került ki a kezdetben szinte re­ménytelennek tűnő erőpróbából. Az eritreai szakadárok nacio­nalista rövidlátását bizonyítja, hogy máig sem ismerték fel an­nak a gyökeres Változásnak a jelentőségét, amely 1974-ben kez­dődött Etiópiában. Nem számol­nak azzal, hogy az élet-halál har­cát vívó forradalmi rendszer bu-, kása esetén minden bizonnyal olyan jobboldali csoport kerülne hatalomra Addisz-Abébában, amelytől a legkevésbé sem re­mélhetnék az eritreai sérelmek orvoslását, törvényes jogaik el­ismerését, az igazi autonómia megvalósítását. Az új. forradal­mi rendszer ellen támadva, óha­tatlanul az eritreai nép érdekeit tették kockára. MENGISZTU Hailé Mariam, az etióp katonai kormányzó tanács elnöke így beszélt erről az ellent­mondásról : „Számos forradalmi felhívásunkban az a meggyőző­dés vezetett bennünket,' hogy a szakadárok a régi, feudális rend­szer ellen igaz ügyért fogtak fegyvert Nemzeti programunk­ban szerepel az önrendelkezés, a regionális autonómia. A nép nemcsak elfogadta ezt az elvet, hanem hozzá is fogott a megva­lósításhoz. Az eritreai szakadárok azonban nem fogadták el ezt a programot. Az a szándékuk, hogy kiárusítsák Eritreát a reakciós arab rezsiméknek. Ezért minden etióp forradalmár kötelessége, hogy megóvja az eritreai térség szenvedő népét a reakciós arab uralkodó, osztályok elnyomásá­tól”. A eritreai felszabadítási moz­galmak függetlenségi harca 17 éve kezdődött — Hailé Szelasszié császár népelnyomó, reakciós, Amerilka-barát rendszere ’ ellen. Az előzmény: Eritrea 51 évig olasz gyarmat volt, majd további 11 évre Nagy-Britannia ellenőr­zése alá került. Az ENSZ-közgyű- lés 1950-ben csatolta Eritreát Etiópiához, kimondva, hogy tel­jes autonómiával rendelkezik egy kettős államszövetség kere­tében. 1962-ben azonban a császá­ri Etiópia erőszakkal bekebelezte. Innen datálódik az eritreai fel­kelés kezdete. Ekkor még csak tizenhárom emberből, hat kara­bélyból állt a függetlenségi moz­galom fegyveres ereje. Jelenleg 20—30 ezerre becsülik a felkelők számát. Két nagyobb mozgalom ismert: az Eritreai Felszabadítási Front és az Eritreai Népi Felsza­badítás! Front. A 120 ezer négy­zetkilométernyi, kétmillió lakosú Eritrea 80—90 százalékát ők el­lenőrzik. A városok azonban to­vábbra is az etióp hadsereg ke­zén vannak. összehasonlításul érdemes idézni, hogy Etiópia összterülete 1 237 000 négyzetkilo­méter, lakossága pediig kb. 30 millió. Az ENSZ-közgyűlést döntés meghozatalakor az a földrajzi megfontolás vezette, hogy Etiópia Eritrea nélkül el lenne vágva a Vörös-tengertől. Az ország két vörös-tengeri kikötő, Assab és Massava, illetve Dzsibuti révén érintkezhet a külvilággal. Az eritreai ‘ és az ogadeni háború mindenekelőtt a kikötőhöz veze­tő vasútvonalakat tette használ­hatatlanná. Ebben a kritikus helyzetbe légihídon jutottak el Addisz-Abebába a nélkülözhetet­lenül fontos katonai és polgári szállítmányok. A NEMZETI EGISCd tehát gazdasági szempontból is rendkí­vül fontos Etiópiának, De ennél sokkal lényegesebb a szocialista irányzatú forradalmi átalakulás sorsa. Etiópia egyszerűen nem engedheti meg, hogy a saját te­rületén jusson támaszponthoz az arab reaikció, az amerikai impe­rializmus hűséges kiszolgálója. Különösen nem. ha figyelembe veszi, hogy a szomszédos Szudán és Szomália ugyancsak az afrikai haladás ellenségeihez csatlako­zott. Az eritreai felszabadítási moz­galmak vezetői előszeretettel bi­zonyítgatják, hogy haladó, sőt marxista elveket vallanak. A gyakorlat inkább nacionalista- soviniszta eltévelyedést sejtet, sú­lyosbítva azzal a körülménnyel, hogy legtekintélyesebb külső tá­mogatóik — például Szaúd- Arábia — a legkevésbé sem so­rolhatók a haladás védnökei kö­zé. Nemzeti egység vagy elszaka­dás? Történelmi kérdés ez, amelyre kívánatosabb a tárgyaló- asztalnál válaszolni, mint a csatamezőn. S ez éppúgy érdeke Eritreánák, mint Etiópiának. B3cz Sándor A szegfű négy esztendeje A hírügynökségek jelentése szerint a portugál legfelsőbb forradalmi tanács nyilatkozat­ban ítélte el a reakciós erők fokozódó támadásait az or­szág demokratikus alkotmá­nya és intézményei ellen. Mondjuk ki kereken: jóval több ez, mint hétköznapi ru- tinhir. A rövid jelentés a jég­hegy csúcsa — ami alatta van, az nem kevesebb, mint egy sokat szenvedett ország jelen­legi helyzetének rendkívül bo­nyolult problematikája. És van valami jelképes abban, hogy ez az intő kilátásnak is beillő nyilatkozat éppen Portugália újabbkori történetének legfon­tosabb, vízválasztó évforduló­ja előtt hangzott el. Pontosan négy éve, 1974. április 25-én kontinensünk-egyik legrégibb, legsötétebb zsarnoksága omlott össze Portugáliában. Azon a négy évvel ezelőtti feledhetetlen napon vörös szegfűk kandikáltak ki a mun­kások, parasztok, diákok gomblyukaiból és a katonák puskacsöveiből. A vörös szeg­fű mozgalma példátlan egység­be tömörítette a haladás hí­veit. Az eredmény az volt, hogy Európa nyugati szélén az ötvenéves salazari épületet va­lósággal felrobbantva a töme­gek megteremtették Nyugat- Európa mindmáig legdemokra­tikusabb alkotmányát. Olyan keretet hoztak létre ezzel a portugál tömegek, amelyről ők maguk tudták a legjobban, hogy nem lesz könnyű igazi tartalommal megtölteni. A portugál porondon azóta is ezért folyik a harc, rendkívül nehéz körülmények között. A szocialista párti kabinet ki­élezett helyzetekben inkább jobbra, mint balra kacsint és nem ritkán veszélyes restau­rációé törekvéseket is segít. Másrészt: e pillanatban —im­már sokadszor — o kormány újra 750 millió dolláros hitelt kér a nyugatiaktól, akik ismét — megint csak sokadszor — megkérik az ilyen támogatás nagyon is busás politikai árát Ez a külső nyomás alaposan hozzájárul ahhoz, hogy számos államosított üzem és földbir­tok visszakerült a régi tulaj­donosokhoz, hogy az ország" haladó erőinek most nem újabb vívmányokért, hanem a négy éve kivivottak megtartá­sáért kell harcolniok! És har­colnak is: a szegfű nem her­vadt el Portugáliában. H. E. Tizenhárom fogoly terroristát kérnek cserébe Aldo Moréért Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Aldo Moro elrablói, a „Vörös brigádok” hétfőn délben újabb, 8. számot viselő közleményt jut­tattak el a La Republica című lap milánói szerkesztőségéhez. A közleményből kitűnik, hogy a kereszténydemokrata párt márci­us 16. óta ismeretlen helyen tar­tott elnöke még él. A másfél oldalnyi közlemény­ben a terroristák tizenhárom ne­vet sorolnak fel azok közül, aki-» két Moréért csőiében ki akarnák szabadíHatni a börtönből. Kövér, telesük teljesítésére nem szabnak újabb határidőt, de úgy írnak a kereszténydemokraták eddigi rea­gálásáról, mintha ez utóbbiak el­fogadták volna fogolycserére vo­natkozó követelésüket és hajlan­dók volnának 'kicserélni a „poli­tikái foglyokat”. A „Vörös brigádok” jelzik, hogy hajlandók igénybe venni a Ca­ritas Internationalis nevű jóté­konysági szervezet közvetítését, de csak abban az esetben, ha a kereszténydemokrata párt hivá- talkxsan felhatalmazza ezt a szer­vezetet, hogy nevében eljárjon. A terroristák többek között ké­rik a Torinóban perbe fogott Re* naito Ourciónak és társainak, ki­szabadítását, továbbá annak a Oristoforo Pianconenak a szaba- donbocsátását, aki április 10-én többedmagával agyonlőtt egy mi­lánói börtönőrt. (A börtönőrnek Thég Sikerült megsebesítenie egyik támadóját, Cristoforo Pianconet, akit a rendőrség letartóztatott és kórházban gyógykezelnek.) A terroristák közleményükben megismétlik, hogy ha nem fogad­ják el követelésüket, végrehajt­ják az „ítéletet” túszukon. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETI * Nemzetközi ifjúsági szolidaritási nap Április 24-e — a DÍVSZ javaslatára — nemzetközi ifjúsági szolida­ritási nap. Földünk haladó gondolkodású fiataljainak tízmilliói ebből az alkalomból újabb szolidaritási demonstrációkkal és más megmoz­dulásokkal támogatják a szabadságukért, nemzeti függetlenségükért és felemelkedésükért küzdő népek harcát — hangzott el a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetség budapesti székházában hétfőn megtar­tott sajtókonferencián. Ezen a világ ma is nehéz sorban élő nemze­teinek képviselői találkoztak az újságírókkal, s szóltak népük, ifjú­ságuk küzdelmes napjairól. A dél-afrikai felszabadító mozgalmak küldöttei beszámoltak az apartheid felszámolásáért vívott harcukról. A Palesztinái felszabadítási szervezet képviselői népük, ifjúságuk sa­nyarú helyzetéről és harci céljairól beszéltek. A chilei hazafiak kép­viselői a fasiszta diktatúra bűneiről festettek döbbenetes képet. Szó esett a sajtókonferencián Uruguay. Guatemala és Paraguay elnyomott népének és ifjúságának helyzetéről is. (MTI) • Francia cáfolat A francia köztársasági elnök hivatalának szóvivője hétfőn — egy héttel a francia neutronfegyver állítólagos kipróbálásáról szóló első sajtójelentés után — cáfolta a kísérleti-robbantásról szóló híreket. Az egyes sajtóorgánumokban megjelent hfrek arról, hogy Franciaország neutronfegyvert próbált volna ki, komolytalanok. Semmiféle ilyen kísérletekre nem került sor és nem is terveznek ilyesmit — mondot­ta a szóvivő. Az FKP parlamenti vitát követelt a kérdésről, és nyug­talanságának adott hangot a szocialista párt is. (MTI) Pietro Sette elnök vezetésével Budapestre érkezett az Olasz Szén- hidrogén Vállalat, az ENI küldöttsége. A delegáció az ENI-csoport vállalatai és az ágazatba tartozó magyar vállalatok között együttmű­ködés lehetőségeiről tárgyal. Az ENI elnökét fogadta tegnap dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom