Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-20 / 92. szám
1978. április 20. • PETŐFI NÉPE • 3 Híradástechnikai kísérleti laboratórium Iskolagondok Ágasegyházán A realitásokhoz igazítva Űj távlatok az NDK mezőgazdasága előtt A lakosság jobb élelmiszerellátása érdekében a mezőgazda- sági termelést 3,5 százalékkal növelik 1978-ban az NDK-ban. Fo- kozátosan áttérnék az iparszerű nagyüzemi mezőgazdasági termelésre. s e célra az állami költség- vetés 2,3 milliárd márkát bocsát rendelkezésre. 25 évvel ezelőtt egy termelőszövetkezet területe mindössze 200 hektár volt. Jelenleg átlagosan ötezer hektáron termesztenek különféle növényeket a gazdaságok. A megnövekedett feladatok kielégítő elvégzésével együttjárt a termelőszövetkezeti - parasztság életszínvonalának az emelkedése is. Ma már a tsz-tagság ugyanolyan szociális juttatásokban részesül, mint a városi üzemi dolgozók. A mezőgazdaságban foglalkoztatottaknak már 80 százaléka rendelkezik szakképesítéssel. (BUDAPRESS—PANORAMA) Különös gonddal állt elő a minap a nagyvállalat takarítónője. A munkahely jó néhány zugában, átjárók, félreeső mellék- helyiségek szegletében, öltöző- szekrények tetejéú, de még kint, az udvaron is, egyre-másra talál fél-, egy- és kétdecis üvegeket, söröspalackokat, olyanokat, melyek szemben, az önkiszolgáló boltban is kaphatók, persze töltött állapotban. Mondja, hogy ő szívesen összeszedegetné ezeket, de hát kalap alatt kivinni nem lehet. Kapujegyet kellene kérnie, azt aláíratnia, a portásnak megmutatnia, mit visz. Egyszóval, elég bajos dolog lenne így, egy tételben, egy batyura való üveggel távozni a vállalat főbejáratán. Feltűnő lennel Mielőtt munkaügyi vita tárgyát képezhette volna, hogy szemét-e a munkahelyen itt-ott üresen letett vagy félredobott szeszes üveg, s mint ilyet, a sepre- getőnek kötelessége-e eltávolítani, a takarító néni sorra vette: hogyan is van ez mostanában? Hát úgy, hogy X. 7., soros névnapos, jobb ha meg sem születik, ha pálinka vagy bor nélkül merészel reggel munkába áll- »M-; Ahol. erősíti „hagyomány”,1ott illik napközbeni ' utántöltésről is gondoskodni. „Barátságok" lobbannak fel vagy hamvadnak el egészen rövid idő alatt, aszerint, hogy a közös ünneplés során a rendelkezésre álló alkohol mennyi hőt képes felszabadítani. A nóta vége aztán rendszerint az, hogy délután, estefelé az ünnepelt és szükebb kompániája — ahogy mondani szokták — alaposan „elkeni” a száját. Egyik névnap a másik utáni A következőn már egy másik állja a cehhet. Mindig van kinek állni, és ez jó fogódzója a több A Műszeripari Kutató Intézetnek mintegy hétszáz tudományos kutatója és szakembere van, akiknek jól felszerelt kutató laboratóriumok és műhelyek állnak rendelkezésükre. A közelmúltban adták át rendeltetésének az új, hatezer négyzetméter alap- területű kísérleti laboratórium- együttest, ahol elsősorban különféle híradástechnikai, átvételtechnikai műszerek kutatásával és fejlesztésével, valamint hírközlő rendszerek üzemközi ellenőrzését biztosító műszerek kutatásával és fejlesztésével foglalkoznak. Képünkön látható a mikro, miniatűr rendszerek integrált áramköri egységeinek forrasztásához kialakított sztereo mikroszkóppal ellátott forrasztófej. (MTI-fotó Balaton József felvétele — KS.) helyütt állandó szokássá vált munkahelyi italozásnak. Nem egyszer, a munka látszatát mímelve, kis különbséggel folytatódik az este abbahagyott pöharazga- tás másnap egyes munkahelyeken is, ahová — a tapasztalatok szerint — áttelepülőben van az alkoholközpontú életvitel. „Egy pohárral nem árt!...” — kínálhatják egymást a dolgozó társak. Velejéig hamis védőbeszéd ez az alkoholfogyasztás mellett, főképp, ami a munkaihelyit illeti, mert hiszen mintegy előlegezi a cinkos biztatást, hogy — „... de azért kettővel sem árt meg!” S tudjuk jól, hova, merre vezet a decik, féldecik hosz- szú, csupán társadalmi összefogással feltartóztatható vonulata: balesetekhez, emberi, családi tragédiákhoz, a munka becsületének, az előállított termékek értékének, minőségének devalválásához, amely végeredményben mindannyiunk közös kára. A múlt nyáron olvashattunk róla, hogy üdülő-, nyaralóhelyeken egyesek élelmesen odébb tolták a közterület rovására magánházuk határát, megtőldották kerítésüket a járda csonkításá- .valj-és fennen tudatták a^ járó-tr -kelőkkel: „PRIVÁT TERŰ NET! IDEGENEKNEK TILOS BELEPNI!” Ha a közterületen és a köztulajdonban levő vállalataink, gyáraink mindegyikében — mint ahogyan erre is van jó példa — hasonlóan, de pozitív értelemben véve élnének a tulajdonosi jog jó értelmű gyakorlásával, minden reményünk meglehetne, hogy a munkahelyi alkoholfogyasztás tilalma — irattan és íratlanul is — érvényesülne és a köztudatban is „Belépni tilos!” értelmezést nyerne! Kohl Antal Hat év alatt Ágasegyházán 85 ház épült, jelenleg 43 új családi otthon készül. A lakásépítési kedv a 70-es évek elején kezdődött, és tükrözi a község életének változásait. Megszűnt az elvándorlás, s míg egy évtizeddel ezelőtt félő volt, hogy „megöregszik” a település, a jóslatok nem teljesedtek be. A Habselyem Kötöttárugyár részlege munkát ad az asszonyoknak, lányoknak, s a fiatalok „gondoskodnak” a falu lakóinak utánpótlásáról. Szeptemberben az első osztály igencsak népes lesz, s a község tanköteles korú gyermekseregének a száma meghaladja a kétszázhatvanat Illés Istvánnal, a község tanácsának elnökével és Ballun Tiborral, a községi pártszervezet titkárával, aki az általános iskola helyettes igazgatója is, a község fejlődéséből származó, végül is örömteli gondokról beszélgetünk. — Két évivel ezelőtt az óvodabővítésre kellett rászánnunk magunkat Azóta óvodagondjaink nincsenek. Csakhogy az óvodásokból egykettőre kisiskolások lettek, s a gondok újra jelentkeztek, most már az iskolánál. — mondja Illés István. — A külterületi iskolák elnéptelenedtek, a sándortelepi “ felsőtagozatosok már a községben tanulnak, s a galambházi iskolát .is megszüntettük. Tovább szolgál ugyan a mind ismertebbé váló páva-kör próbaterméül. A szót Ballun Tibor veszi át: — Nehéz gondok szorítanak. Szükségtantermekben tanítunk: volt istállóban, kiérdemesült kocsmában, a tűzoltók klubhelyiségében — az állapot tarthatatlan. Pedagógiai törekvéseink magasabb szintű megvalósításához a szaktantermek kialakítása, s egyáltalán a korszerű oktatási feltételek megteremtése sürgető követelmény. Illés István egyetértőén bólint, majd ő folytatja a megkezdett gondolatsort. — Nem félünk belevágni az iskolabővítésbe, mert az óvodaépítésnél már bebizonyosodott, hogy összefogással mire telik erőnkből. Jövőre kezdünk az építkezéshez, most az előkészítő munkálatok sűrűjében vagyunk. A lehetőség szerint két vagy három tantermet építünk, házi kivitelezésben, amelynek előnyei ismertek. A tervek is úgy készülnek, hogy az épület a későbbiekben bővíthető legyen, ha arra szükség lesz. Előzetes számításaink szerint 2 millió 600 ezer forintból gazdálkodhatunk. Egymilliót a megyei tanács ad. a másikat a saját fejlesztési alapból tesszük ehhez, s a 600 ezer forint koordinációs pénzből jön össze. A márciusi falugyűlésen megszületett a felajánlás, a község minden lakója egy nap társadalmi munkát vállai az iskolaépítés segítésére. A községi KISZ-szervezet védnöksége a fiatalok segítő szándékát példázza. S a szakiparosok vállalták a villany-, vízszerelést, az asztalosmunkák elvégzését társadalmi munkában. A Mathiász Szakszövetkezet 250 ezer forint készpénzzel támogatja az építkezést, s az ott dolgozó szocialista brigádok 50 ezer forintos felajánlást tettek különféle szállítási munkákra — fejezi be a felsorolást Illés István. A tényék ismeretében elmondható, hogy. az alig több mint kétezer ■ lelket számláló község vezetői és lakosai ismét nagy fába vágták a fejszéjüket, akárcsak az óvodabővítéssel. De az, hogy a „fejsze nyelénél” tettre- készen sorakozik mindenki, elegendő biztosíték arra, hogy ez a nagy feladat sem fog ki az ágasegyháziakon. N. M. • Az országgyűlés 1977. decemberi ülésén, az 1978-as terv elfogadásakor, immár hagyományosan, meghatározta az árak alakulását is. Ezt a tervtörvény így tartalmazza: az egy lakosra jutó jövedelem 7—7,4 százalékkal emelkedik, miköriben a fogyasztói árszínvonal megengedett emelkedése nem haladhatja meg a tervezett 4 százalékot A kettő különbsége adja az egy lakosra jutó reáljövedelem növekedésének mértékét, amely — az idén 3—3,4 százalék lesz. — Ezúttal annak megvilágítására törekszünk: miért van- szükség a világpiaci árakkal arányos belső árakra; miért kell szükségszerűen a világpiaci körülményekhez igazítani a hazai termelői és fogyasztási körülményeket. Nem kisebb súlyú kérdés, hogy a változó — növekvő — árak miként illeszthetők életszínvonal-politikánk kereteibe? A kiinduló pont: a szocialista termelési viszonyok árutermelő jellegéből következően a termékek munkaráfordításai közvetlenül az árakban fejeződnek ki. Ha valamely termék előállításának költségei arányosan jelennek meg az árban, akkor helyesen tükrözik annak valódi értékét. Az árképzés és az árpolitika mellőzhetetlen feladata tehát, hogy a társadalmi termelés költségeiben végbemenő változásokait az árak változásai kövessék — különben az árak és a ráfordítások közötti szoros összefüggés meglazul, torzul, s előnytelenül változik az érték megítélése. Azaz: fiktív árak esetén nem lehet megtudni az árakból, hogy mi mennyibe kerül valójában. Ha a valóságos ráfordítások például egy fogyasztási cikk esetében nem fejeződnek ki az árban — a fogyasztók sem érzékelik, mi mennyibe kerül a társadalomnak, az országnak — következésképpen nem tudnak alkalmazkodni a lehetőségekhez. A szükséges takarékossági törekvések elmaradhatnak, miközben az állam, a költségvetés egyre nagyobb terheket vállal magára. Ezért Indokolt követni az árszínvonalnak az olyan változásokat is, amelyek az árak növekedését is maguk után vonhatják. Ezen a ponton találkozik az árpolitika a hatékonyság igényeivel • Ugyanis ai ároknak — a maguk lehetőségeivel — szoros közük van~ ahhoz, milyen haté-, konysággaí termelünk. Az árakat meghatározó tényezők a termelésben gyökereznek — s természetesen vissza is hatnak Hűtőrendszer rá Gondoljunk csak azokra a tapasztala tokra, amelyeket az állami támogatások, kedvezmények elszaporodásával szereztünk. A túl „olcsó” anyagok, beruházási eszközök, energiahordozók nem szólították rá a vállalatok nagy részét arra, hogy az anyagokat a lehető legtakarékosabban, a legkorszerűbb eljárásokkal a legkorszerűbb cikkekké dolgozzák fel. Ennek hatásait a sok helyütt elmaradott termékszerkezet, a pazarló energia- és anyagfölhasználás sajnálatosain őrzi még napjainkban is. Aligha kétséges: a reális árakon értékesített-vásá- rolt nyersanyagok, energiahordozók, gépek mellett kiderül, hogy mit érdemes, mit nem érdemes termelni; olyan tervek készíthetők, amelyek a realitást veszik figyelembe. És ez nem csupán a vállalatok működése szempontjából létfontosságú, hanem az egész társadalom, a népgazdaság szempontjából is. 9 Természetesen a termelői árak változását követnie kell a fogyasztói árak idomulásának — hiszen mint már indokoltuk —, nem szakadhatnak el azoktól. Ez nem jeleníti azt, hogy minden termelői árváltozást azonnal és maradéktalanul érvényesíteni szükséges a fogyasztói árakban — ezt az életszínvonal-politikai célokkal kell összehangolni. A tervgazdálkodás előnye és lehetősége, hogy a változtatást csak olyan mértékben közvetítjük, engedjük meg, hogy az ne sértsen más fontos érdekeket, ne rójon aránytalanul nagy terheket egyetlen fogyasztói rétegre sem. Ám az árpolitikának ez a funkciója igen érzékeny és nagy figyelmet igényel: a fogyasztói árak változatlanságát csak az állami költségvetés terhére lehet megvalósítani. Ez olyan többlet, ami mérsékli a fejlesztési és életszínvonal-politikai feladatok teljesítéséhez rendelkezésre álló központi forrásokat. 9 Mindezekre tekintettel az árrendszert folyamatosan úgy kell továbbfejleszteni, hogy az árak kifejezzék a nemzetközi árviszonyok által is indokolt ráfordításokat, a fogyasztói árszínvonal változása pedig legyen összhangban az életszínvonalemelés céljaival Az életszínvonal emelkedése pedig megvalósítható a növekvő, árszínvonal mellett is, ha az árak emelése tervszerűen szabályozott és a fogyasztók pénzbevételei gyorsabban emelkednek, mint az árak. M. L napenergiával A türkméniai Ashabadban hamarosan üzembe helyezik a világ eddigi legnagyobb olyan hűtőrendszerét, amely energiáját a nap sugaraiból nyeri. A berendezés a forró türkméniai nyárban 128 lakás hőmérsékletét fogja az átlagos 45 fokról 25 fokra csökkenteni. A napenergiával működő klímaberendezés üzemi próbáját a varos kilenc lakásában folytatták öt éven át, a legnagyobb sikerrel. NAPKÖZBEN Csak egy pohárral? Ami falunk... Szinte hallani a házaspár tréfás huzakodását — Ügy, úgy — csak ügyesen... Nem is gondoltam, hogy még ennyire rááll a kezed a kapálásra. — Csak pallérkodj onnét a verandáról. Addig beszélsz, hogy kivágom a palántáidat. — Még csak az kéne!... Ahány tövet ki végzet annyi munkaóra bérét fogom le a napszámodból. — Képes lennél rá? A nyugdíjamat te veszed fel. s még attól a kis különpénztőL is megfosztanál. Persze, most csak képzeljük ezt a kölcsönös ouk- kolást. Kelényi László dunaegyházi nyugdíjas tanácselnök és felesége biztosan elnézi, hogy az arcukon viruló mosolyból ilyen purparlét véltünk „leolvasni”. Annyi biztos, hogy ezután csakugyan mindenre van idő a Kelényi-portán. — Április elsejéig voltam állományban, bár az obsitot, a munkakönyvemet már előbb kiadták... .Néhány hivatalos mondat felmentési időről, bizonyos két hónapról, ami alatt már „nem tartottak jgényt a munkájára”. Természetesen — a valóság különbözött ezektől a rideg kifejezésektől. Kelényi Lászlóné nem győzi sajnálni, hogy nem voltunk ott a búcsúesten. Amikor a „régiekkel”, s családtagjaikkal együtt elevenítették fel negyed- százados közös munkálkodás emlékeit. Pontosabban 24 esztendőét, mert 1954-ben jött Dunaegyházára Kelényi László. Ott négy éven át volt elnökhelyettes. A köz szolgálatát már búsz-egynélhány éves korában kezdte — a Wekerle Állatni Vízművek gazdaságánál. Egy cirka 200 holdas védett barackoskertnek volt a vezetője. Felsőfokú mezőgazdasági szakiskolai végzettséggel. Alig indult a pályán, máris katonáskodni kellett, öt évig. A felszabadulás után a vidékre irányított első szakembercsoporttal került a megyébe. Mint képesített mezőgazda — 1948—50 között a dunavecsei járás községeiben gazdajegyző. A termelés irányítása mellett a téeszátszervezés előkészítése is feladatuk volt. Kisebb társulások — hegyközségek szervezésével kezdődött. Szőlősgazdák, bortermelők álltak össze közös beszerzésre, értékesítésre. — Kezdeti kísérlet volt, de szép volt... — Jegyzi meg váratlanul a nyugdíjas elnök. — Álékor kezdtünk közvetlenebb kapcsolatba kerülni egymással... Kezdett feloldódni a paraszt- emberek régi zárkózottsága... A gazdajegyzőség még „szakmai vonal” volt... . Ötvenben Hartán vezetőjegyző — 3 hónapig, aztán elnökhelyettes ötvennégyig. Onnét már a „dunaegyházi korszak” következett — mindmáig. — Emlékszik-e az első — itteni napra? — Mintha tegnap történt volna... Nagyon elkeseredtem, mikor megláttam ezt az elhanyagolt kis falut. Szlovákul pár szót tudtam csak. Miért is vállaltam itt tanácsi munkát? — Ilyen gondolatok kerülgettek. A feleség rátetéz. — Eseti mielőtt idejöttünk. Tengelyig éró sár. Rajtam körőmcipő. A kerítésbe kapaszkodva vergődtem előre... Kár, hogy nincs meg az a régi fénykép... Előttem van az első nyilvános tanácsülés. Nyitott ablakok, odakint Is tömeg. Kiáltások: „Ha Sákori út lesz. elfogadjuk tanácselnöknek!” — Aztán másvalaki: „Ilyen zsokésapkás elnök nekünk nem kell!” — Akkor fiatal volt még az uram. Szerette a könnyedséget. Sose pózolt, csak hogy tekintélyesebbnek lássák... Bizony, meg kellett dolgozni a bizalomért. Ma már a hőskor vidám epizódjaivá melegedtek az egykori „tüskés” mozzanatok. Megépült a Sákori út is... Addig is megtörtént az első erőpróba. A falut a Duna-parti földekkel összekötő ún. szurdoki-út kiszélesítése, hogy azon két irányiban lehessen közlekedni. Társadalmi munkában végezte el a lakosság. Legalább 70 fogat szállította a földet, s körülbelül 2 hónapig lapátoltak az emberek. — Ma egyetlen tológép elintézné... No de a Sákori út!... A község két ősi közieken dési vonala az országút és a dunai hajózás volt A Sákori út mint „választási ígéret” már a század- forduló táján is szerepelt a kortesfogások között Aztán szinte miniden képviselőjelölt megígérte. Olyan potentát is a régi kérés támogatásáról nyilatkozott. mint Göimbös Gyula... De hát... „Fontosabbak” voltak a II. világháború fegyverkezési kiadásai, mint ilyen kis falvacska bekötőútja... A töhb mint félévszázados kívánság a mi világunkban valósult meg. A költségek nagyabb hányadát központi hozzájárulás fedezte, de azt csak úgy kaphatta meg a falu, ha. nagy értékű társadalmi munkát is vállal... Erre úgy mozgósított a tanáfcs. a tömegszervezetekkel karöltve, hogy a szó szoros értelmében „hegyet hordott el” a helység apraja, nagyja... De hisz’ a Petőfi Népe is megírta, miként avatták fel az utat 1964. július 1-én. Azóta a „megvalósult ígéretek útja” köti össze Dunaegy- házát a főútvonali országúttal és a vasútállomással. — Ekkorra már rég „össszékovácsolódtunk” a lakossággal. — Magyarázza Kelényi László. — A végleges egymásratalálás az 1956-os tavaszi árvíz idején ment végbe. — Napokon 'keresztül éjszaka sem pihentünk. Asszonyok, gyerekek a férfiakkal együtt küzdöttek az ár ellen. Haza sem jártunk... Cikkek sora kellene annak bemutatására, mekkorát fejlődött Dumaegyháza a valamikori „zsoké- sapkás” „jövevény” tanácselnöksége alatt Akkor 2 fürdőszoba volt a faluban, ma pedig... Mennyi is? Ilyet már itt se számlálnak, Hiszen csak az Újtelepen több mint 200 új lakóház épült az egykori 3 mellé. — Autó is csak egy volt... Milyen is? — Dékávé — ha jól emlékszem. Jelenleg 70 szaladgál... De mindez nem egy ember érdeme. Pártszervezet tanácsapparátus, s lakossági összefogás nélkül aligha mentünk volna ötről-ihatra. Kelényi László a második tanácsválasztáskor került a községbe. Huszonöt tanácstagot választottak akkor. — Az akkori huszonötből ma tizenegyen vagyunk ... Orr Imre — ő a legeltetési bizottság elnöke volt —, Varga Bálint a „mindentudó” termelési bizottsági elnök, aki a legutolsó barázda hovatartozását történetét ismerte, Hősz Ilona nyugalmazott iskolaigazgató-helyettes, „mindenki ismerőse”. a szlovák kapcsolatok motorja, a színjátszó társulat lelke... Bakos János iskolaigazgatóval mindennapos munkakapcsolatban teltek az évek... Benedikti Sándor, Csorba Sándor. Amit megígértek, tűzön-vizén keresztül végrehajtották... — S a fiatalabbak? — Miklán Veronika vébé-titkár, azóta Szabados Sámuelné. Tanácsakadémiát végzett, kiváló szakemberré fejlődött... Dudla Imre szabómester, Béla Imréné tanárnő, az ötgyermékes Hopka Sándor né. s mások —mind, mind méltó folytatói az általunk kezdett épitőmunkának... — No és saját családjáról... ? — Huszonöt éves fiunk a Dunaújvárosi Papírgyárban dolgozik, huszonegy esztendős lányunk Budapesten ápolónő. Három unokánk van már. — Mi lesz ezután?... Nem költöznek el valamelyikükhöz? — Innen?! Akkor nem építettük volna ezt a házat. Életünk „szerzeménye”... Mikor a falait húztuk, úgy jöttek segíteni az emberek, mintha rokonok lemének... Ez már végleg a mi falunk... Tóth István (Méhest Éva felvétele) ; V
