Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-02 / 78. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. iprllli 2. A termelőerők változó térképe A gazdasági fejlődésről, annak eredményeiről általában idődimenzióban beszélünk: Magyar- ország nemzeti jövedelme 1950 óta mintegy négy és félszeresére, ipari termelése csaknem nyolcszorosára nőtt, a mezőgazdaság termelése pedig kevés híján megkétszereződött. A termelőerők fejlődésének azonban területi vetülete is van. Az elmúlt évtizedekben a gazdaságfejlesztés alapvetően formálta az ország arcát is, a gazdasági potenciál, a termelőerők elhelyezkedését. Az ország gazdaságföldrajzi térképét az ipar termelőerőinek folyamatos gyarapodása évtizedről évtizedre újjárajzolta. A felszabadulás előtti időkből örökölt térképet az' jellemezte!, hölgy az ipar több minit a fele — még az élelmiszerfeldolgozás is — a fővárosban összpontosult, s ami nem ott volt, az Is egyenlőtlenül helyezkedett el. A szocialista iparosítás a kezdettől és tudatosan törekedett az ipar termelőerőinek racionális területi fejlesztésére, ám a természeti erőforrások elhelyezkedését nem hagyhatta figyelmen kívül. A szocialista Iparosítás kezdeti szakaszában a munkaerő ment az Iparhoz, később az Ipar települt a munkaerőkhöz. Az elmúlt évtized második felében még csak a fővárosi Iparvállalatok kényszerültek vidéki leányvállalatok, új gyáregységek létesítésére, ám a termelésfejlesztésnek ezt a módszerét — ugyancsak munkaerőgondok miatt —• ebben az évtizedben már a vidéki Ipari centrumokban működő vállalatok Is egyre gyakrabban alkalmazzzák, a közeli kisvárosokban, falvakban .létesítve üzemeket. Napjaink Ipari térképe már nem mutat Budapest-centrlkus- ságot, hisz a főváros részesedése az Ipar termelőerőiben kevéssel múlja felül lélekszám szerinti arányát. (Aránya az Ipart dolgozók létszámúban 28,5 az Ipar állóeszközeiben 24 százalék.) Az Ipari potenciál területi elhelyezkedése ma már megközelítően arányos és egészséges. Abszolút értelemben soha sem lehet arányos. mert az. ellentmondana a természeti erőforrások elhelyezkedésének. Az ipar termelőerőinek területi átrendeződése egyébként nemcsak a főváros és a vidék, hanem város és falu összefüggésében Is módosította a helyzetet. A magyar Ipar jelenleg mintegy 1,7 millió munkást és alkalmazottat foglalkoztat, s közülük mintegy 400 000-et a községekbe települt Ipar. Az ipari fejlettség kiegyenlítődése — noha ez koránt sem teljes és maradéktalan — a munkaerő-gondokban is kifejeződik. A gyakorta elhangzó megállapítás — Budapesten csökken az ipari dolgozók száma, vidéken még növekszik — pontosításra szorul, mert újabban a vidéki városok jelentős részében — általában a felsőfokú központi szerepkörű városokban — is aipad az ipari létszám, ennek ellenkezője csak a közép- és kisvárosokban, nagyközségekben tapasztalható. Új jelenség az is, hogy az ipart létszám ma már megyénként is differenciálódik, növekedés, stagnálás és csökkenés egyaránt észlelhető. A termelőerők és teljesítmények a népgazdaság másik alapvető ágazatában, a mezőgazdaságban is gyarapodtak —, a mezőgazdaság ál lóeszköz vagyona például 1960 óta több mint háromszorosára nőtt — ez azonban a mezőgazdaság korábbi területi erőviszonyait nem módosította alapvetően. A gazdaság termelőerőinek racionális fejlesztése és elhelyezése, a különböző régiók, megyék gazdasági fejlettségének közelítése és kiegyenlítése nemcsak a szőkébb értelemben vett Ipar- és mezőgazdasiágfejliesatésl politikának követelménye és céllá, Szorosan összefügg ez az életszínvonal- politikával Isi Ahogy népgazdasági szinten sem lehet az életszínvonalat a termelőerők fejlettségétől, a termelés növekedésétől elszakadva növelni, ez az összefüggés, kapcsolat területi vei illetően is fennáll, érvényesül. A gazdasági fejlettség regionális és megyei szintkülönbségeinek csökkenése a jövedelmi viszonyokban Is tükröződik, az átlagkeresetek összege a hat gazdasági körzetben és a 19 megyében szűk határok között, tér el a népgazdaság! átlagtól. A gazdasági fejlettség régiók és megyék közötti kiegyenlítése bő- köpenyegű fogalom: a terület- fejlesztés olyan objektumai Is Ideértendők mint a lakás, a kommunális ellátás, a szolgáltatás, az üzlet-, az oktatási és egészség- ügyi hálózat stb, Aligha tagadható. hoav a termelők területi átrendeződése közepette e tekintetben is érvényesült az arányos fejlesztés követelménye. Ebben a vonatkozásban azonban még koránt sem jutottunk addig, mint a termelőerők fejlettségének közelítésében. O. I. u ruosMCTTsu ralun tin i 1171 « NBOlUMifU HJUTTSft TUOUTI Ktn nn Af tfg haktór tormAtrOIgfrt jutó Oitmi termától! (írtóli a miifoidató» termttóuö«eílfletekben, H 1M00 19001. 71001- 10001- tvdooni 21000 30000 309490 H *9 400 fitt H 700 A* •9J' Átflrfr fián tótotói« !ra ji jutó 1100 m átrág yofliíligi inától q hatóanyagban . j agy Mtór Itrmílt'ilth » ■ I : 1t»tó I " | matógotdotógi ■ r q bérvitától • A mezőgazdasági fejlettség térképén látható jelek: az egy hektár termőterületre jutó Üzemi termelési érték a tsz-ekben: a fekete oszlop a traktorsürűséget. a pontozott oszlop a műtrágyafelhasználást, a sraflrozott oszlop az 1 hektár termőterületre jutó 1976. évi mezőgazdasági beruházás értékét mutatja. Megteremtették az alapokat a gyorsabb fejlődéshez Tizenöt éves a számítógépgyártás A Kiskunság változatos vidékén gazdálkodik csaknem ezer taggal a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet. Hatezer hektárnyi területéből 3600 hektárnyi a szántó, több mint 1100 hektár a legeld. A szőlő és a gyümölcsös megközelítőleg 470 hektár. Szikes mocsár és vízállásos terület is van 800 hektáron. Megtalálható itt a búzatermő fekete föld, a szikes legelő és a futóhomok. De itt van a legnagyobb öntözhető terület is, mintegy 2500 hektáron. A szövetkezeti gazdák többsége a nagyközségben lakik, de néhány százan még a tanyákon élnek. A több mint 23 éves múltra visszatekintő közös gazdaságban az utóbbi években meggyorsult a fejlődés. A többszöri egyesülés után nemcsak növekedett, hanem fiatalodott is a szövetkezet. A gazdák 40 százaléka járadékos, vagy nyugdíjas, a dolgozó tagok átlagéletkora 42 esztendő. irtottak elő, a nyereségük 42 millió forint volt Ha végigjárjuk a termelőszövetkezet területeit az Uzemága- kat, mindenütt látszik a korszerűségre való törekvés, a jó munka. Üzemi konyha, munkásszállás, fürdő, öltöző létesült amelyek hozzájárulnak a munkakörülmények javításéihoz. A háztáji üzemágat is segítik. Külön agronómus foglalkozik ezzel, kialakul a támogatás rendszere. A közös közvetítésével értékesítettek 36 hízott marhát és több mint 6500 sertést. A bevétel egy év alatt 13 millióról 32 millió forintra1 nőtt Ez évben további árbevétel növekedést várnak a háztájiból. A sikerekben jelentős szerepe van a korszerű bérezésnek. A munkadíjon kívül céljutalmat és prémiumot is adnak. Az elmúlt évben minden ledolgozott 10 órás munkanapra 185 forint jutott ezt mindenki havonta készpénzben megkapta. A szövetkezet külön támogatja az időseket a kismamákat, segíti a továbbtanulni akarókat, hozzájárul a kommunális létesítményekhez. Az első román elektronikus számítógépet a temesvári műszaki egyetem kollektívája készítette 15 évvel ezelőtt Ezt követően az országban megindult a komputerek sorozatgyártása. A román számítógépgyártás rohamos fejlődése 1970-ben kezdődött a bukaresti elektroni- • kus számítógépgyár átadásával. Az üzem fő terméke a Félix C—256 típusú számítógép, mely másodpercenként kb. 150 000 művelet elvégzésére képes. Ezt a típust elsősorban a népgazdaság kulcságazataiban alkalmazzák. A Félix C—512-es számítógép, melyet szintén a bukaresti gyárban fejlesztettek ki, elődje teljesítményének kétszeresét nyújtja. A jelenlegi ötéves terv a romáin számítógépgyártás jelentős növelésiét irányozza elő, nagy figyelmet fordítva a szocialista országokkal, köztük a Szovjetunióval folytatott együttműködésre. 0 Az Iparosodottság térképén a megyék területét betöltő Jelzések az egy lakosra Jutó ipari állóeszkOzAllominyt mutatják, a fekete, szürke és sraffozott kockák a megyék szocialista Iparában foglalkoztatottak ágazati (nehéz-, könnyű- és élelmiszeripar) megoszlását, a fekete körök pedig a városokban foglalkoztatott Ipari dolgozók számát. • Az Alföldi Cipőgyár kecskeméti Gyárának szakszervezeti bizottsága érdekes módon készült fel a termelőüzemi dolgozók minőségi ' prémiumrendszer-tervezetének kidolgozására. A cél az, hogy — egyrészt a futószalagról lekerülő termékek minősége alapján premizálják az embereket. Amibe viszont a végterméket gyárilag minősítők „ítélete” mellett a kereskedelem' részéről jelzett vélemények, kifogások Is belejátszanak. Éppen ezért — a prémiumrendszer minél árnya- latosabb. igazságosabb, tehát ösztönzőbb hatása érdekében — végigjárták Kecskemét valamennyi ciipőüzletét. hogy megvizsgálják a fogyasztói reklamációk alakulását. iA dicséretes körültekintés tehát együttesen, és elválaszthatatlanul igyekszik szolgálni a vállalati, s benne egyéni, valamint társadalmi, s ebben egyes fogyasztói érdekeket. Gyári érdek Is u minőség javítása, hiszen 1977-ben 6 millió forint veszteség származott az áruk visszacseréléséből. Hogy mennyire fogyasztói érdek is ugyanakkor a cipők jó minősége. — mindannyi unk „tapasztalatbősége" felment a részletesebb ; indoklástól. • Am mindjárt kiderül, milyen „összetett” kérdés a cipők minősége — még az adott, tehát egy gyárból kikerülő lábbelikre nézve Is, — Ezt u kitekintés, ha úgy tetszik, a kereskedelemben való körülnézés elég szembetűnővé tette, Ami addig többé-kevésbé Ismert volt a gyáriak előtt, most töményebben tényszerűvé vált. Kiderült, hogy a vásárlói kifogások, reklamációk okozói nem minden esetben a cipőiparban dolgozó kollektívák. Ezt támasztották alá Ilyen tapasztalatok: Az egyik üzletben a vevők.által visszahozott, kifogásolt cipők 80 százalékánál u felsőbőr rétegének lepergése volt a reklamáció oka. Ez pedig bőrgyári kikészítés! hiba, — amiért a cipőipar fizet, Más esetben a kifogások 70 százalékát talpleválás váltotta ki. A ragasztóanyagot meglncsak nem a cipőipar állítja elő. de annak megbízhatatlanságáért Ismét neki kell megfizetnie. Képzeljük csak magunkat a cipőgyári kollektívák — munkások,, irányítókhelyébe —, amikor a közvélemény, a tömegkommunikáció kereszttüzét — szidást, méltatlankodást, gunyo- ros szúrkálásokat stb. — elsősorban nekik kell állniok. Hogyne, mikor a végtermék tőlük kerül az üzletbe, s onnan a lábunkra. Sí ráadásul minden háborgásnak jogos, hiszen a kész cipőről vált le a talp. annak varrása feslett fel két-három esős nap ‘ után, s arról pergett le az a gyönyörű zománcfényű, pikkelyes felsőbőrréteg néhány rövid hét alatt. Olyankor mit tehet az ember mérgében? Rápillant a gyártó védjegyére, és akkor már van kire káromkodnia, ha netán még földhöz Is vágja a koránt sem olcsón beszerzett holmit. — Ez is kidobott pénz volt! Mert ahogy a centrifuga alkatrészének váratlan töréséért sem az alapanyag előállítóját, hanem a centrifugagyárat kárhoztatja a cipőipari családanya, — hasonlóképpen nem szedik „eleméire” a lábbelit a talpleválás miatt bosszankodó asszonyok, férfiak. Csak — hogy „Igazságosan” a ragasztócsinálókat (fel- sőbőrkészítőket, varrófonálgyártókat stb.), ne pedig a cipőgyári szalagnál szorgoskodókat okolják. Bármennyire fájón érinti is az érdekelt végtermék-előállítókat, úgy szokás mondani, hogy: — Engem, vásárlót az érdekel, hogy jó cipőt kapjak a pénzemért. • Persze, most nem arról van szó, hogy a cipőgyáriakra tartozó munkák teljes egészében kifogástalanok. Abból a belátásból kiindulva, hogy akár a cipőgyárban. akár a bőrgyárban vagy ragasztóelőállító üzemben az emberek döntő többsége a tőle elvárható tisztességes munkát sze- ■ réti produkálni. — úgy méltányos leszögezni: a cipőgyári kollektívák sem dolgoznak több se- lejftel. mint amazok. Csaló az a keserű „készhelyzet”, hogy a cipőgyári végtermékben több más olyan hiba, gyenge minőség találkozik amelyek előidézői nem az itteniek voltak. De ezek is az ő hibáikhoz adódnak hozzá, s az ő gazdasági eredményességükből vesznek le olyan milliókat, amiket mások silány termékei „produkáltak”. Megint át tudjuk érezni, hogy milyen hangulatot vált ki annak tudata a cipőgyári kollektívák^ ból, hogy például abból a tavalyi 8 millió forintos veszteségból nem „váltják ki" a magukra eső részt azok. akik — úgymond — már az általuk küldött termékekben számos hiba- és selejtszázalékot juttattuk a gyárba, u cipőt végső formájába összeállítók munkájába. • Mondjuk Ismét, hogy üdvözölni kell az Alföldi Cipőgyár vezetőit, szakszervezeti bizottságát, s uz új prémiumrendszert elfogadó munkásokat, Irányító szakembereket, hogy saját érdekükben, egyben u cipő„fogyasz- tók" Javára is szigorítanak a minőségi követelményeken. Méltányos annak kiszűrése Is, hogy a vásárlói reklamációk okozói mennyiben ők, illetve milyen arányban származnak azok rajtuk kívül álló okokból. Úgy véljük azonban, hogy a saját ösztönző módszereik teljes sikerre akkor vezetnek majd igazán, ha a most maguk elé állított követelmények, minősítő, ellenőrző módszerek elterjedését a társvállalatoknál — bőrgyárak, különböző alapanyagokat, kellékeket előállító üzemek stb. egyaránt közéértendők — színtan keresztülvisztk. Mert ha csupán az Alföldi Cipőgyárban szűkülnek, tűnnek el a „minőségi hézagok", amazoknál viszont továbbra is fennmarad — például — az „ilyen bőr- felsőréteg, ragasztó, varrófonál van; eszed, nem eszed, nem kapsz mást” szemlélet, — a felsőbőrréteg a jövőben Is lepereg, a talap leválik — és a kifogások Is egymást szülik. • De hogy rólunk, vásárlókról se feledkezzünk meg... Vannak üzletek, ahol a cipőt megjavítják, de a vevő nem fogadja vissza. Neki új cipő kell, és meg is kapja — akár fél év után Is 100 százalékos értékben, habár az csökkent is használó- dás közben. S az is elgondolkoztató tapasztalat volt az Uzletlá- togatások során, hogy általában a drágább, divatos cipőket, csizmákat cserélgetik. Sokan visszaélnek a fogyasztói érdekvédelemért hozott'jogszabállyal. Akadnak valóságos „törzsvendégek” a vásárlók körében, akik egy-egy Idény lejártakor, egész sor fordulóban cserélik ki a csizmát félcipőre, majd szandálra, vagy megfordítva. Holott sok esetben elegendő volna a garanciális Idő alatti javítás Is. Ezt nem tartják Igazságosnak a cipőgyáriak. Azt hozzák fel, hogy a több ezer forintos tartós háztartási cikkekre is csak egy év garancia van. és ennek ideje alatt az árukat csak javítják, — nem pedig kicserélik. INe tagadjuk, csakugyan vannak notórius lábbellcserélő ismerőseink, „hivatásos” fokozatú reklamálók. Akik már átestek a fogyasztói érdekvédelmet szolgáló jogszabály „túlsó oldalára”. Tóth István A szövetkezetben jó a párt- és a gazdaságvezetés összhangja, az alapszervezet tagjai minden üzemrészben megtalálhatók. A ‘párttagság fele érettségizett, vagy felsőfokú végzettségű. A kommunisták példát mutatnak a munkában, a határozatok megvalósításában, a kezdeményezések rendszerint a pártszervektől indulnak. Jól tevékenykednek a szövetkezet választott testületéi és bizottságai. Elve a szövetkezeti demokrácia adta lehetőségekkel, a gazdák alkotóan vesznek részt a közös ügyekben. Segíti őket a szövetkezeti vezetés, amely jól előkészített javaslatokat terjeszt döntés végett a tagság elé. A kombinált rendszerű irányítás eddig kiválóan tudott alkalmazkodni a természeti és közgazdasági körülményekhez. A kecskeméti járás egyik leggazdagabb szövetkezete a szabadszállási Lenin. Bizonyítja ezt, hogy az állóeszközök értéke eléri á 110 millió forintot. Tavaly 150 millió forint termelési értéket álAz elmúlt évi terméseredményeik országosan is kimagaslóak. A jó munkaszervezésnek köszönhetően tíz nap sem kellett az aratáshoz, pedig 1300 hektárnyi területen vetettek kalászost. Búzáiból 48 mázsa volt a hektáronkénti átlagtermés, kukoricából öt év átlagában 60 mázsán felül termeltek. Az elmúlt esztendőben 74 mázsa hektáronkénti átlagot értek eL Figyelembe véve a népgazdasági igényeket, tavály 194 hektárnyi területen fűszerpaprikát, 81 hektáron zöldpaprikát termesztették. Az előbbiből 183, az utóbbiból pedig 182 mázsa átlagtermést értek el. Zöldbabot 77 hektáron termesztettek, 76 mázsa hektáronkénti átlagtermést takarítottak be. Teljesen gépesítették a szedést is. Az idén tovább növelik a fűszer- paprika és a zöldbab vetésterületét Az előbbit 60 hektárral, az utóbbit kétszeresére. Az étkezési paprikából viszont kevesebb lesz, munkaerő gondok miatt. Az idén ismét nagy fába vágták a fejszét, hozzá kezdenek egy 840 hektárnyi terület öntözésére alkalmas telep építéséhez. Azön- tözőfünt négy év alatt lesz kész, s akkor a szántóterület csaknem 90 százalékára tudnak juttatni mesterséges csapadékot. Épül a zöldségszárító üzemük is. Már az idei fűszerpaprika-termelés mintegy felét a Binder-íéLe berendezések alakítják át féltermékké. ■ Az állattenyésztés fejlesztésére is gondolnak, építenek egy 600 férőhelyes juhhodályt. A termelőszövetkezet termelését az idén 12 százalékkal növeli. Ez bizony nem kis feladat, hiszen az országos előirányzat ennél jóval alacsonyabb. A közös gazdaság pártalapszervezetének kommunistái bíznak abban, hogy sikerül megvalósítani az elképzeléseket Ehhez már az előző esztendőkben megteremtették az alapokat Horváth Ignác a kecskeméti járási pártbizottság első titkára Szövetkezeti borpalackozó A gazdaságok együttműködésének szép példája a soltvadkerti közös 'borászati üzem. A Jóreménység és a Szőlőskert Szakszövetkezet anyagi összefogással szőlő- feldolgozót, tárolót épített. Ez év január óta működik az új palackozó, amelyben a két szövetkezet bortermését töltik üvegekbe, és a Közép-magyarországi Pincegazdaság számára végeznek palackozást. Képünkön Szalai Lászlóné, Pillér Ferencné és Rával József né ügyéi a gép , működésére, a töltés zavartalanságára. (Méhest Éva felvétele.)
