Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
MŰVELŐDÉS IRODALOM MŰVÉSZÉT Tcstvérmegyénk, a Krim-féhziget több más jel- legzetessége mellett a Szovjetunió leghíresebb, ossz. szövetségi üdülőterülete. A tudományos és művészeti élet sok kiválósága ts felkeresi a Fekete-tengernek ezt a partszakaszát, hogy kikapcsolódást, vagy épp gyógyulást találjon. Testvérlapunk, a Krimszkaja Pravda alkalmasint bemutatja és megszólal tatja a neves vendégeket. VENDÉGSÉGBEN A KRÍM-FÉLSZIGETEN Beszélgetés Andrej Voznyeszenszkijjel Nemrég V, Druzsinszkij készített Interjút a Jaltában pihenő Andrej Voznyeszenszkijjel. A 45. születésnapjához közeledő, húsz éve publikáló költőt úgy tartja számon az irodalomtörténet-lrás, mint az iSZiKP XX. kongresszusa után feltűnt, friss hangú költőnemzedék kiemelkedő képviselőjét. Együtt szokás emlegetni Jevtu- senkóvat. Az egyik lexikoncikk Így minősíti: „Nyugtalan, formakereső és formabontó, szabad és bonyolult gondolattársításokkal alkotó költő." 1970-ben ezt irta róla Valentyin Katajev, a Molo- darja Gvargyija hasábjain: „Az érettség és virágzás korában van. Nagy orosz költő, a zenithez közeledőben." Voznyeszenszkij immár másfél évtizede a magyar könyvkiadásban is jelen van. Válogatott versei Fémszlrén és Tükörvilágok cím alatt olvashatók, néhány pedig antológiadarabbá vált a Férjhez mennek az angyalok című gyűjteményben, 1971-ben. □ □ □ Sem egyszerű, sem könnyű nem volt Andrej Voznyeszenszkij Irodalmi pályafutása. Lehet, hogy ebben is a régi Igazság tükröződik: az elismerést az idő igazolja — kezdi a beszélgetést V. Druzsinszkij. Majd felteszi az első kérdést: — Az ember életében adódnak dbr.tő szakaszok. Az ön életében is volt ilyen? — Én a nagy szovjet költőtől tanultam, akik mindig megleptek ■eredeti intelligenciájukkal és' egyszerűségükkel. Az igazi költő nem a legdivatosabb nyakkendővel, vagy más külsőséggel kápráztatja el az olvasóját. Akik például ismerik Galina Ulanovát, mindig meglepődnek a szerénységén, csöndességén, szinte észrevétlen a hétköznapi életben. De 4 , színpadon ő az istennő. Általában, a költőnek az életben nézőnek i és nem színésznek kell lennie. Ami az elhatározó periódust illeti, mint költőnek, Ilyen volt számomra az Egyesült Államokban tett utazás. Utána Írtam meg a „Háromszögletű körte" című verses könyvet (1962. — a szerk.) Ez nem turlstaélménye- ket tartalmazott Amerikáról, a felhőkarcolóról, a robotokról, bár azokat Is. A versek fele Oroszországról szólt, már másképpen megírva, új minőségben. Akkor éreztem, hogy új ember született bennem. — Amikor a költészetről esik szó, mindig eszembe jut Biok mondása: „A költőnek nem karriere, hanem sorsa van.” — Kétségtelenül. A költők, akiket szeretünk — sorsok, Jellemek, személyiségek. Semmikor sem téveszted össze Biok, Majakovszkij és Jeszenyin verselt, mert mindegyik önmaga, megismételhetetlen. Ez nem kigondolt, erpdoMeskedő stílus, hanem a gondolkodás eredetisége a személyiség meglsméteJÁétetlensége. Ml a legnehezebb a költői munkában? — Maga ennek a munkának a ténye. Nem a formai nehézségekről, az anyag birtokba vételéről, vagy a szavak kereséséről beszélek. Ezek gyönyörű mozzanatok, az ilyen nehézségek csak örömet okoznak, hatalmas alkolásbell örömöt. Pszichológiái nehézségekről van szó. Hiszen olyan ez, r, ini'.ia ,'aplól írnál: nyíltnak kell lenni egészen az intimitásokig, az idegen pillantások elől szokásosén takargatott dolgokig. Eközben tudod, hogy a napló nyomdába kerül, emberek milliói előtt tárul ki. — Milyen emberi jellemvonásokat szeret a legjobban? — Mindenek előtt az őszinteséget. Nem csupán a szavakban, hanem a tettekben is. A költőnek ez Jelenti a lélek és a költészet becsületességét. — Mondják, hogy napjainkban túl sok a költő. — Talán valakit meglepett a gondolat, hogy kiszámítsa a költőknek a lakosság lélekszámúhoz viszonyított százalékát, mint az orvosokét, vagy a tanárokét. Írtam egy ironikus költeményt a költői túltermelés apropójából. Kirajzolódik a jövő fantasztikus képe, amikor a Luzsnylkl-stedlon költői estjén a tribün minden helye költőkkel van tele, és csupán egy valaki — nem költő, hanem olvasó — áll a dobogón, és hallgatja a verseket. Ez vicc. De az. hogy mitnd több ember ír verset jrj- j csodálatos dolog. Hiszen Szvjatoszlav Rlchternek, korunk zseniális,. zongoristájának kell», mesebb olyan emberek előtt játszani, akik tisztában vannak a zenei kifejezéssel, Jelenleg sok zenei iskola működik, de ez távolról sem jelenti, hogy mindenki, aki Itt végez, Richten hallgat. De ha tanulmányozza a zenét. maga is ismeri a hangszert, Richter Játéka Igazi gyönyörűséget ébreszt benne. Annak, hogy sokant Írnak verset, más vonatkozása Is van: 'gyakorlatilag lehetetlen, hogy valaki véletlen- ■ szerűen népszerű költővé váljék. — Miközben Jaltában tartózkodik, az aktív vagy passzív pihenést kedveli Jobban? — A költő esetében nincs olyan, hogy most „ettől eddig” pihenek, A pihenés leggyakrabban nem más, mint váltás a munkában. Amikor festek, vagy színes ablakbetétet készítek, a látási érzékelésre kapcsolok át. És mégis költő maradok. — A festészetet hobbijának lehet nevezni? — Nem szeretem ezt a szócskát: hobbi. Építészmérnöki oklevelem van, s foglalkozásom — a költészet. Ez is, az is az életem, a sorsom. Az egyik esetben vonalakban és szerkezetekben fejeződnek ki a gondolatok a másikban szóban, eszmével — Mit jelent önnek a kritika? — A kritika különböző: van alkotó és van felületes. S a költőnek a legkegyetlenebb kritikával is egyedül kell szembenéznie. — Nézete szerint, költészetének miben van az alapvető fogyatékossága? — Valószínűleg abban, hogy még nem elég összetett az élet bonyolultságához 'képest. — Az életteli megfigyelések, a szerző személyes tapasztalatai aztán verssorokban jelentkeznek... — Igen, minden vers születését megelőzi az élettől kapott impulzus. Például, Jaltában réges régen .találkoztam egy idős, okos és elragadó asszonnyal. Valamikor Majakovszkljinak gépelt. Apró, jelentéktelennek tűnő adalék: a beszélgetéskor elmondta, hogy a költő adósa maradt három rubellal. Már nem volt ideje átadni a pénzt. Élesen megmaradt bennem ez az eset, és azonnal törlesztettem a tarlozást. És utána magúktól formálódtak a versek, amelynek az Achlllesz-szív című kötetben jelentek meg. Ezeknek a megírásához három rubel adta a lökést, de m'ár egészen más pénzről, más számláról és más kifizetésről esett szó bennük. Jaltában sokat írtaim. Amikor a városban sétálok, mintha a verseim niagr)etoiop$zalagját. gombolyítanám le. Jaltában van az a ház, ahol a „Doktor ősz” című poémám hőse élt. Mindig emlékszem lágy gyermeki mosolyára. A Krim egyébként gazdag sajátos költőkben. Nemrég küldte meg gyönyörű könyvét Nyíkolaj Taraszenko, Jól és otthonosan mozog a fiatalok világában Borisz Szerman. Guruzföan él a Puskinba szerelmes Leonard Kondrasenko. Valódi költővé vált a volt labdarúgó, Alekszandr Tkacsenko, — Mind dolgozik most mik a tervei ? — Erre azt felelem, hogy Moszkvában, a Lenini Komszo- mol nevű színházban opera készül az egyik elbeszélő költeményemből. (Fordította: Halász Ferenc) Victor Vasarely, magyar nevén Vásárhelyi Győző hetven esztendős. A Franciaországban élő, világhíres festőművész — az op-art nagyhírű mestere 1908, április 9-én látta meg a napvilágot Pécsett a mai Káptalan utca 3. számú házban. Jó rajzkésísége már gyermekkorában kitűnt, de mégis kereskedelmi Iskolát végzett, Irodai alkalmazott volt már, amikor festészeti tanulmányait a Bortnylk-féle festőiskolában Budapesten megkezdte. 1930-ban azután Párizsba utazott, ahol le Is telepedett, máig ott él, A franciaországi Alxen Provenceban létesített alapítványt — amely múzeum, műterem, vitahely dokumentációs központ Is, s egyben a Vasarely által hirdetett „boldog színes város" egyik prototípusa. Nem sokkal később Pécseit, a hajdani szülőházban megnyílt a világ harmadik Vasarely-múzeu- ma. Annak a lassan kialakult és megerősödött jó kapcsolatnak az eredményeképpen, amely a hatvanas évek végétől kezdve Vasarely és Magyarország, azon belül is szülővárosa között lassan kialakult es megerősödött. Pécs múzeuma, a Janus Pannonius Múzeum már korábban levelezett Vasarely- vel, aki 42 sze- nlgráíiát ajándékozott szülővárosa Modern Magyar Képtárának. Ezekből a művekből 1969-ben külön kiállítás Is volt Pécsett. Áz első lépések után megtörtént a megállapodás: az egykori szülőházban állandó kiállítás nyílik, amelynek anyagát maga a művész válogatta össze részint saját műveiből részint a tulajdonában levő kortárs művekből, A pécsi Vasarely múzeum végül Is 1978. Június 5-én nyílt meg, a művész személyes részvételével. Vasarely, Párizsban reklám- grafikával foglalkozott, majd festet b. de festőművészt korszakát ma „tévútnak" nevezi. Már 1951- ben ezeket mondta: „A táblaképfestészet nem túlhaladott, a szó negatív értelmében. De az egyéni egyre Inkább átadj« helyéi a közösnek, és ez a folyamat naplóinkban a technikai fejlődés következményeképpen egészen új külsőt ölt. Vallom, hogy a képzőművészet megérett a festészet, szobrászat, építészet és várostervezés hatalmas szintézisére..." Az op-art világsikere közismert, Vasarely „színes városai" sok vitát. de feltétlen érdeklődést váltottuk ki világszerte. 1976-ban magyarországi látogatásakor Interjút adott Victor Vasarely. Ebben kifejtette többek között hogy: „A művész" elavult kifejezés. Közrejátszik ebben a tradíció irz V asarely hetvenéves a szabály, amit a 19. század burzsoáziája teremtett: a művész az, aki képét fest, emit aztán aranykeretben a szalon falára vagy a páncélszekrényébe lehet tenni. A „művészből” minél előbb „nevet” kell csinálni, hogy képei minél többet érjenek. Ez a fajta elismerés nem érdekel." Hogy egyezteti ezt össze saját helyzetével, hangzott a kérdés, hiszen ő éppen ezt a művész- fogalmat látszik Igazolni, művelnek „árfolyama" egyre magasabb, éppen abban az értelemben, ahogyan ezt elmarasztalólag említette. „ Igen — válaszolt Vasarely — de kastélyt restauráltam!, múzeumot építeni, alapítványt létesíteni, ez kolosszális anyagi erőfeszítéseket követel. Ahhoz, hogy ezt megtehessem, el kell fogadnom a világ elképzelését, hogy én világhírű op-art festőművész vagyok .,, Kommunista barátaim nagyon jól megértették hogy pénz nélkül mindezt és még egy sereg dolgot nem lehet megcsinálni." Kommunista barátai — ez a Francia Kommunista Pártot jelenti, amelynek Victor Vasarely Is tagja, s amelynek részére gyakran készít képeket, plakátokat, nyomtatványokat. A pécsi Vasarely Múzeum négy földszinti és három emeleti nagyteremből áll, a folyosók padlózata süttői mészkő, a boltíves termek fehérre meszelt falait csak nyers színű falborítás teszi változatossá. Ebbe a környezetbe kerültek Vasarely szerigráfiái, festményei és szőnyegei, valamint Clulre Vasarelynek, a művész feleségének munkái, és azok a művek, amelyeket Vasarely saját gyűjteményéből válogatott a pécsi múzeum számára: Hans Arp, Cruz-Diez, Auguste Herbin, Francois Morellet, Frantlsek Kupka, Nicolas Schöffer és mások képei. Tavaly több mint 180 ezer látogatója volt Vasarely szülőházának. H. E. SINKA ISTVÁN: Kecskeméti emlék' Regényrészlet Banna novembervégi délutánon lenn álldogáltam a Tisza vize mellett, az ailgyői kompnál. Háromheti távoliét után igyekeztem Gyula felé. Fútt a szél. Csörgette a fagallyakat, s a part mögül lecsapkodott a szőke vízre, és itt- Ott gyorsan múló ráncokat kavart rajta. De a víz fiatalon és győzelmesen folyt tovább szintje alatt az elaludt falevelekkel, s keresztibe rajta mint döglött kígyó, hasával felfelé ereszkedve pihent a vasikötél. Nemsoká jött a kom,p, s visszafele mentiben átvitt engem is. Mikor a túlsó part meredekjén feltaszítottam a kerékpárt, az ég alján nyugaton felszakadt a felleg, s veresen, fényesen nézett alóla utánam a nap. Én szél alá gyorsan gördültem Vásárhely felé, a gondoltam: nézhetsz, bizony Itt vagyok ! Nem vesztem el!... Az ám, de miért boilygottam én az algyői kompnál november végén, mikor miár avasok a ki.nt- hagyot.t kórókúpolk ás, és rongyosak és rohanók a fellegek, s úgy gondolja az ember, hogy valahol egy roppant kazal őszi tökinda gyulladt ki, s annak füstje csavarog aiz égen. őszi tökinda, •Megjelent ez (ró „Fekete bojtir vallomásai’ című kötetében. őszi- folyó, őszi ember! De hagyom ezt a mély színekkel való aláfestést a piktoroknak, s elmondom, hogy azelőtt három héttel indultam el Vésztőről, s csendben, mint egy volt serkimé- főhöz illik, megkérdeztem Déva- ványára. Ott irodalmi este volt, s azért kellett oda mennem. Másnap elkezdett sírni az idő. s három nap múltán minden Jó- nyom buggyamásig megtelt esőiével a szikes sárban. Ákkor elállt az eső, s azon az estén éin már egy szentimiklósi tanyán háltam Molnáréknál. Másnap reggel ragyogva sütött ki a nap. s este, nyíre a lámpákat meggyúj tolták, én már a kecskeméti .piacon tájékozódtam, hogy merre is la'klk Sánta György, az, aki Németh Lászlónak megmutatta a levelemet. Zúgó fák lepergett levélhalmán mentem át egy téren, s nehezen megleltem a Sánta-házat. Mikor a kilincsre tettem a kezem, csak akkor hökkentem meg, hogy: én magasan lakó Istenem, mit is keresek én itt sárosán, fáradtan, idegen úríház ajtaján. De a tér zúgó fái alatt nedves volt a falevél, a város meg idegen. Így aztán mégis csak becsengettem a kapun. — Jó, hogy jössz! — mondta Sánta György, — Hónap Itt lesz Féja Géza Isi... Valamit csinálni akarunk veled I — Mit? — kérdeztem. — Elhozunk Ide Kecskemétre! — Engem...? Kecskemétre? — Igen 1 — Osztán hogy?... Minek? — Altisztnek a gimnáziumba! — Bajos dolog! Nem jövök, Gyurka! — Ne beszljj! Mir nem jössz? — Magam sem tudom! Nem nekem valói... — Van valami igazad! — mondta Sánta György. — De azi r megpróbálhatnád! Kint nagy cseppekkel kezdte verni az eső az ablakot, mintha csak azt várta volna, hogy valahol fedél alá jussak. Az esőkopogásban aztán megmagyaráztam Sánta Györgyndk. hogy azért nem jövök Kecskemétre gimnáziumi altisztnek, mert én soha többé nem akarok íüggenl, valakitől. .nekem végtelen szabadság kell. még akkor is, ha ennek a szabadságnak az ára rongyosság, éhség és elhagyatottság. Mert ha azt tartogatná számomra a sors, hogy altiszt legyék, ákkor inkább megyek dinnyecsősznek, vagy pedig kalendáriumot árulni és papagállyal planétát házalni szerelmes .mesterlegényeknek. Utána Sánta György nem is emlegette az altlsztséget. Pár nap múlva kimentünk Jakabszálláspusztára, mindenfelől szőllők és gyümölcsfák között. Ott volt a Sánta-tanya. Sok tyúk, egy tanyás. és egy akkor napokban ellett üsző voltak a tanyán. Sán- táék panaszkodtak, hogy nyersto.- jássial kell etetniük a 'kisbornyút, mert mióta megvan, azóta még nem szopott, akárhogy is próbálják csecsre kapatni, nem sikerül: hogy mondják mán valamit, mit csináljanak vele. Lám, gondoltam, Sánta György is megtanulta a .könyvék tudományát. de bizony az élet tudományát nem. Láttam mingyárt, hogy a kisbornyúnak az hiányzik. ami épp oly fontos az élethez, mint a tej. Lassan cirógatva odakormányoztam a bocit a csecshez, elébb kicsit akaratos- kodott, de amikor két. három próbát megmutatta néki az anyai szeretetből. azonnal nagyokat lökött az anyja tőgyin, s szopott, hogy szinte habzott szájából kifelé a tej. Az volt az összes baj csak, hogy mafla volt a fiatal tehén, mafla a tanyás, és .mafla a gazda. Egyikőjük se tudta a baj okát. ott volt pedig előttük. Azt, hogy a fiatal tudatlan tehén egyszer se nyalta végig a ibor- nyát. A meleget lehellő száj és melengető nyelv hiányzott a kisbornyúnak. Csak egy darab melegvizes rongy kellett hozzá, a bomyú farkatövire és megoldódott a bornyúnevelés titka Ja- kalbszálláson. Azt hiszem. Sánta György ma is emlékszik rá, mikor néha kint van a tanyáján és tejet Iszik, vagy bort kóstol, i öt napig voltam Kecskeméten, | a hatodikból vígan kiteűft, hogy este elérjem Szegedet. KERESZTURY DEZSŐ: Levendula* Levendula, levendula, fanyarédes animula, lettél lila lángfurulya, mert perzsel vad kánikula. Kék a lába, zöld a szárnya, a madár peh gyöngyön járja; vele hivó szép dalára vén szivem is lépne párba. Fenn az égen sűrű csillag, lenn fekete falú falvak; éj ködében tartó, parlag, jobb ki békén hazaballag. Levendulaillat illan, az a madár meg se cikkan, de ami volt mégis itt van híven őrzött álmaimban. Talán csak egy pillantásra megéled az éj varázsa: virággal telik a váz, ha szívós élet lobban lángra. Viliik tánca hív már útra, s valami megárad újra: telt szivem veled virulna levendula, levendula. * Keresztury Dezső költő, irodalomtörténész, akadémikus 1978- ban Állami-díjban részesült. APÁTI MIKLÓS: Együtt* Külön a fák, és külön az erdő. Külön a hullámzás, a moraj. A hiányzó évek és a múltak. Éned külön, és külön az enyém. Az létezik, ki azonos, de más. Miért öleljem azt, aki szeret? Aki ölel, annak szemében ragyog a szem, a szemem. Fájdalom süt egy arcból felém. Külön a fák, és külön az erdő. Madár repül csak együtt az éggel. Bennszorult Hold, nekem világít. * Apáti Miklós 1978-ban József Attlla-díjban részesült. >