Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-22 / 69. szám

T 1978. március 22. PETŐFI. NEFE @ S KÉPERNYŐ A szabad idő hasznos eltöltése Az ünneplő tévé A történelem csak akkor vál­hat az élet tanítómesterévé, ha azt kutatjuk, azt figyeljük, hogy a hajdani események, jelesek mit üzennek a mának, a holnap­nak, ha 'kifényesítjük, felragyog- tatjuk az elhomályosult igazsá­gokat. A tévét is efféle szándékok ve­zették első tavaszi ünnepünkön. A Jubileum című műsor a történelmi folytonosságra utalt. A reformkorszak egyebek között a kiművelt emberfőkben látta a „nemesi pök és pipa” Magyaror­szágát fölemelő erőt. Harminc esztendeje azért alapították a Kossuth-díjat, hogy ezzel is gyorsítsák az országépítést, buz­dítsák a tudomány és művésze­tek legjobbjait. Az elsők között kitüntetett akadémikus és gyár­igazgató megszólaltatásával utal­tak a jelzett összefüggésekre. József Attila tragikus halála évében szembesítette Illyés Gyu­la Petőfit az utókorral, a csak a nevére hivatkozókkal. Keserűen idézte a csúfos kiskunsági bu­kást: „ha egykor az emberiség­nek tesz erkölcsi ereje, hogy az ősök vitézi tetteinek színihelye után okulásul a gyalázat helyén is emlékművet emel, az ország­ban egyik legmagasabb oszlop Szabadszállásnak jut”. Bárcsak csupán a hajdani mezővárost marasztalhatnék el politikai vak­ság, szánalmas tudatlanság, buta hálátlanság miatt! Másutt is csak így járhatott volna a köl­tő! A tapasztalt liberális politi­kusok ígérgetéssel, italial-kalács- csal szédítették az embereket. Mit törődött Petőfi a helyi dol­gokkal : országban gondolkodott, Igaz, hírneve talán megküzdött volna a csalafinta mesterkedé­sekkel, ha mézes szókkal fordul választóihoz. A nyakas kiskunok azonban még öregtől sem tűr­ték volna az ilyen dörgedelme­ket: „Becsületemre mondom, nem vagytok ti remek embe­rek ...” Az ünnepelt című tévéjátékból hiányzott a drámai feszültség, el­sikkadt az Illyés-mű, az élet tragikus konfliktusa. A teátrális beállítások, a széles gesztusok nem illettek Az ünepelthez. Ez a szépen fésült, kellemes fiatal­ember írta volna az Akasszátok fel a királyokat? Izgékonyabb, kamaszosabb volt a kunszent- miklósi Bankos fiú. Még a tizen­nyolcadik évét sem töltötté be. Csoda, hogy keveset tehetett? Az életkort a kiskunok a tekin­tély egyik megalapozójának tar­tották! Ez a finomkodó úrikis­asszony Júlia (Hűvösvölgyi Ildi­kó) lenne a Feleségek felesége? Jeles kollégáim a modorosság csalhatatlan jelének tartja, ha a teátrista a szívére kulcsolja a kezét, nemes érzelmekről di'k- ciózván, A március 15-én látott­hallott Petőfi (Szacsvay László) a plafont bámulta, valahányszor az égről, a mennyekről szólt va­lamit ... Sajnos Az ünnepelt tévéjáték elmaradt lehetőségeitől, más föl- fogáéban került a képernyőre, mint ahogyan és amiért Illyés megírta, a tévé műsorra tűzte. A Ruszt József rendezésében bemutatott Ha mi halottak fel­támadunk dráma szinte teljesen Visszaadta Ibsen utolsó művének értékeit. A Kecskemétről távozó színiházi főrendező szokásához híven ezt az alkalmat is felhasz­nálta ismereteink tágítására. Ke­veset hallottunk az öregedő, vég- elszámolásra készülődő drámaíró fontos és ma is hatékony drá­májáról Iszonyú a mérleg, a kö­vetkeztetés: végül is művészete sínylette meg, hogy a művészet érdekében lemondott az élet sokfajta, szépségéről, öröméről. Csatlakozom laptársunk véle­ményéhez: Ruszt rendezése az eredeti szöveg fölött lebegtette az élet, a munka, a hivatás ér­telméről filozofáló Ha mi halot­tak feltámadunk dialógusait. Az „Észak-fok, titok, idegenség” el­választhatatlan Ibsen késői mű­veitől, a mű testébe vágunk, ha elhagynék a sejtelmesnek szánt rekvizítumokat. Az író születése százötvenedi'k évfordulója tiszte­letére vetített dráma megőrizte az olykor komikus, banális jelké­peket, de Ruszt az emberi drá­mára irányította figyelmünket. Törőcsik (a régi múzsa, a va­lóságos élet) remeklése kívánko­zik a színészdicsérő élére. Gábor Miklós (a szobrász, azaz Ibsen) kis rezzenésekkel utalt elmélyülő válságára, a közeledő döntés el­kerülhetetlenségére. A nyers Ulfheim földbirtokosról más kép­zet alakult ki bennünk. Zordabb, vadabb, csontosabb, húsosabb fi­gura; alkat és szerep ellentmon­dását a kitűnő Lukács Sándor sem tudta feledtetni. Kevés olyan operatőrünk van. aki az emberi arc beszédét úgy felfedezi, visszaadja, mint Cza- barka György. Ö is részese a sikernek, a szó igazi értelmében ünnepi játéknak. Heltai Nándor A szép környezet, a jó levegő és nem utolsósorban a halfogás öröme mind több városi és falu­si lakost csalogat a szabad idő hasznos eltöltésére a folyók, ta­vak mellé. Tavaly már csaknem száznyolcvanezrein hó­doltak hazánkban a horgászsport- naik és egy év lalatt 3 millió kilo­gramm halat fogtak ki a termé­szetes és mesterséges vízfolyások­ból, szik- és tőzegtavakból. Bács-KiSkun a horgászegyesü­letek számát tekintve a harma­dik helyen van az országban. A megye 38 egyesületének vízterü­letén tavaly tizenegyezer felnőtt, ifjúsági és gyermekhorgász ösz- szesen 178 ezer kilogramm halat zsákmányolt. Az egyesületek ve­télkedőt, horgászversenyt, alapis­mereti képzésit szerveznék, szak­filmet vetítenek, szakelőadót hív­nak Imeg az ölsszejövetelekre, hogy az új halászati törvényt, a környezetvédelmi előírásokat, a halfogással kapcsolatos szakmai tudnivalóikat megismertessék. A megye öt városának, har­minc községének egyesületeiben tavaly 15,4 százalékkal gyarapo­dott a horgászok száma. A bajai sporithongász egyesületnél meg­alakult a nyolcvannégy tagú. női szakosztály. A felnőtteken kívül ezersizáznál több általános isko­lás és ezerhétszáz ifjú tevékeny­kedett a megye horgászegyesüle­teiben, és év eleje óta is sokan jelentkeztek. Sajnos, a természe­tes vizek szennyeződése és egyéb okök miatt, egyre kevesebb az a vízterület, ahol horgászni lehet. A Baja környéki ártéri erdők tájvédelmi körzetté alakítása óta több tízezer kiránduló és horgász számára tilos (területté vált Bács- Kiskun legszebb folyómenti tája. Erről és a megye horgász egye­sületeinek idei várható működé­si feltételeiről, körülményeiről tanácskozott a napokban Kecske­méten Bács-Kiskun 38 horgász- egyesülete megyei küldöttgyűlé­se. A Magyar Országos Horgász Szövetség megyei intézőbizottsá­ga képviseletében Selmeczi Ernő titkár számolt be az egyesületek és az IB tevékenységéről, dr. Bi- Ickov Pál EB-elnök az ellenőrző bizottság jelentését ismertette. Az országos szövetség képvisele­tében Antos Zoltán, a MO­HOSÉ alelnöke méltatta a hor­gászsport jelentőségét, és termé­szetes vizek hasznosításában az egyesületek megnőtt szerepét. A tájékoztatókat követő vita után a közgyűlés megválasztotta a MOHOSÉ küldöttgyűlésére a Bacs-Kiskun megyei horgász­egyesületek küldötteit. K. A. Fiatal oktatási dolgozók kitüntetése Március 21-e alkalmából Oktatási, illetve kulturális mi­niszteri kitüntetést kapott több fiatal pedagógus, és közművelő­dési dolgozó. Hétfőn délelőtt, a megyei tanács székházában ren­dezett rövid ünnepségen dr. Ma­jor Imre, a megyei tanács el­nökhelyettese köszöntötte a ki­emelkedő munkát végző dolgo­zókat és átadta a miniszteri di­cséretek okleveleit. Oktatási miniszteri dicséretet kapott: Balogh Erzsébet tanító (Tiszákécske), Bogácsi Csaba technikus (Kiskunfélegyháza, Pe­tőfi Sándor Szakközépiskola), Király József szakmunkás (Apos- ta'g), Kovács Erzsébet óvónő (Ga­A gazdagodó szőlőfiirtös Moldova ra), Nyújtó Julianna tanár (Kecs­kemét, Gyógypedagógiai Nevelő- otthon), Rezák László . tanár (Kecskemét, Hunyadi városi Álta­lános Iskola), Szalai Ottilia ta­nár (Jakabszállás), Szarvas Mik­lós László tanár (Baja, III. Béla Gimnázium), Tóth Gusztávné ta­nár (Dumaegyháza), Vancsura Józsefné tanár (Felsőszentiván, Általános Iskola), Veszelszki Pál tanár (Kiskunhalas, Szilády Áron Gimnázium). A kulturális miniszter dicsére­tét Lőrincz Edit gazdasági elő­adó (Kiskunfélegyháza', Móra Fe­renc Művelődési Központ) vette át. Ukrajnától délre, a Szovjet­unió délnyugati határán terül el •• hányatott történelmű Moldavai Szovjet Szocialista Köztársaság. A 33 700 négyzetkilométernyi te­rületet főleg alacsony dombság és síkság borítja. Előnyös feltételek­kel rendelkezik a kertészethez, ez az oka, hogy az ország címe­rének egyik motívuma a szőlő- fürt. A történelem során a törökök ellen a szomszédos oroszoktól re­mélhették a védelmet, és 181,2 után Oroszországhoz csatlakozott. Az Októberi Forradalom után megszállták a román imperialis­ták, és csak 1940-ben kerülhetett ívissza a Szovjetunióhoz. A fejlett mezőgazdasággal ren­delkező ország elsősorban nem agrárország. Az ipar — beleértve az élelmiszeripart is — nemzeti jövedelmének több mint a felét állítja elő. Cukorgyárait évente 365 ezer tonna cukor, konzerv­gyárait évente egymilliárd do­boz hagyja el, de újabban kifej­lődött a hűtőberendezések, a ker­tészeti gépek gyártása is. Erőtel­jesen fejlődik a cipőgyártás, a műbőrgyártás, a selyem- és a textilipar. A több mint 500 nagy molda­Az ornitológusok megállapítá­sai szerint jelenleg a költöző ma­darak egyre inkább igyekeznek elkerülni Japánt. Óriási kanyart tesznek dél felé, hogy ne jussa­nak az ipari füstökkel szennye­• Modern pamutfeldolgozó kom­binát fonodája Tyiraszpolban. vai ipari üzem villanymotorokat, transzformátorokat, elektromos és öntödei berendezéseket, traktoro­kat, mérőműszereket, háztartási gépeket és műszereket gyárt. A felnőtt lakosság 70 százaléka 1940-ben még analfabéta volt, ma pedig már nincs írástudatlan, és a 3,8 milliós lakosság egyhar- mada különböző oktatási intéz­ményekben tanul. Kisinyovnak, fővárosának 432 ezer lakosa van, de hat felsőok­tatási intézménye, a Moldavai Tudományos Akadémia, a mű­szer- és gépgyárak tucatjai fej­lődő ipari várossá avatják. A köztársaság második legnagyobb városa Tyiraszpol, itt működik a Szovjetunió legnagyobb konzerv­gyára és az egész köztársaság ta­nító- és tanárutánpótlásáról gon­doskodó pedagógiai főiskola. Mol- davában ma minden 10 ezer la­kosra tízszer annyi egyetemet végzett ember jut, mint Törökor­szágban és 2—3-szor több, mint Angliában vagy az NSZK-ban. 1940-iben ezer orvos működött, ma 7400. A vándormadarak elkerülik Japánt zett atmoszférába. A japán szige­tek felett elrepülő vadludak szá­ma tized részére csökkent. Az ország egyes körzetei a madarak többségének számára egyáltalán nem megfelelők. A z idő halad, az élet­erő fogyatkozik. Vi- czián Lajos elvtárs a kiskőrösi direktórium volt tagja, akit a minap láto­gattam meg, már nemigen mozdul ki otthonából. A párt- alapszervezetnek, amelyhez tar­tozik, tavaly még alig akadt olyan taggyűlése, amelyen ne vett volna részt. Nyolcvanhat évesko­A direktórium tagja emlékezik Hétfőn megérkezett Nyisztor György, a földműveseknek tartott népgyűlést. Elég az hozzá, hogy folyt az agitáció. Megint jött egy kiküldött — a neve nem jön rához képest nagyon is aktívan, i az eszembe —, hogy a Vörös Had­éber figyelemmel követte a szo­cialista építőmunkát, a párt po­litikájának végrehajtását. És hal­latta hangját; lelkesített vagy ép­pen észrevételezett. A múlt évi országjáró kiránduláson is együtt tartott az al'apszervezeti közös­séggel; a Tanácsköztársaság di­cső napjainak emlékeiből idézett, és az ellenforradalom börtönében írott verseit szavalta. Azóta azonban a látása cser­benhagyta, hallását úgyahogy, a technika segíti ki. Szelleme azon­ban tiszteletre méltóan friss. Alig­hogy megemlítem j öttöm célját, így eleveníti fel a feledhetetlen napok emlékeit: — Akkor, tizenkilencben, már­cius 21-én jön egy vasutas bará­tom, Szommer Péter, és mondja: Lajos, megalakult a Tanácsköz­társaság ! Kelj fel gyorsan, be kell menni a bankhoz, községhá­zához, üzletekhez őrséget kell állítani... összekaptam magam és mentünk. Az első ember, akit látok, Kiss Béla tanító, ő is jött a községházára és mondja: No, Viczián elvtárs, megvan a kíván­sága !... A lényeg, hogy elrendeztük a nemzetőrséget, ahová csak kellett. Majd a délelőtti vonattal jött egy elvtárs Pestről: Albrecht Lajos. A központ küldte. Az apja moz­donyvezető, úgy tudom, ő is vasutas volt. Ö tartotta meg a népgyűlést. Utána megválasztot­tuk az ideiglenes direktóriumot. Laczkó János lett az elnök; en­gem az ötös tanácsba választot­tak Litauszki Sándorral, Rimár Györggyel — ők jutnak eszembe — együtt. Miután ez megvolt, vasárnap délután összehívtuk a községi tisztviselőket, a táblabírót, meg a többit, a mihez tartás végett. Azok helyben is hagyták, hogy a szolgálatunkba állnak. seregbe szervezünk. Annak az elvtársnak később úgy maradt meg az élete, hogy Franciaország­ba szökött... Megkezdődött az agitáció. Én már tizennyolcban is jártam a járást, Vadkerten, Sükösdön, Akasztón tartottam a gyűléseket. És mint a direktóri­um helyettes elnöke, esténként előadásokat tartottam az akkori pártházban, ahol most a Vén or­vos lakik. H ogy mit csináltunk mi Kis­kőrösön a Tanácsköztársa­ság rövid ideje alatt? Szerveztük az ellátást elvtársam, lisztet osztottunk a szegényéknek. Mert igen nagy volt a szegény­ség. Évek óta háború, tizennyolc­ban lefagyott az ország. Rekvi- ráltunk, ahonnan lehetett. Mert elásták a gabonát, mint Kaskan- tyún is, egy vagon gabonája volt a föld alatt a kovácsmester fiá­nak ... A házakba, a módosok­hoz bementek a vöröskatonák, velük egy-egy tanácstag ... Any- nyira nem volt kenyér, hogy ti­zennyolcban, amikor tüzér vol­tam, megettük az őrölt kukorica- csutkát ... Aztán a Tanácsköztársaság rö­vid ideje alatt tető alá hoztuk, bepucoltuk a félbenmaradt polgá­ri iskolát, amely most a gimná­zium. Én jártam el Erzsébetfal- ván Csáki Péter műbútoraszta­losnál, mert az iskola berendezé­séért én feleltem ... Elég az hozzá, hogy a legjobb tudásunkkal csináltuk a dolgun­kat, egyszercsak> felütötte fejét az ellenforradalom. A megyéből en­gem neveztek ki vörösőr parancs­noknak. Az országos parancsnok Vajda Zoltán volt. Barátom, Lé­vai Oszkár ezredes, egy derék, becsületes ember a délvidéki hadsereg parancsnoka volt. Töre­ki hozott ítéletet felette ... Pes­ten utcát is elneveztek róla... Egyszer a Halasi út mentén baj 'történt. Azt mondja Lévai bará­tom: Mit szólsz hozzá, Viczián elvtárs, valaki lőtt a vöröskato- nákra?! A lényeg, hogy gyanúsí­tott is volt, de én javasoltam, hogy ki kell vizsgáltatni. Megkö­szönte. Aztán csakugyan kide­rült, hogy más volt a támadó. Egy másik esetben azt mondja Lévai Oszkár: Be kell hozni Ko­ren Mártont, az evangélikus pa­pot, meg kell tudni, ki verte fél­re a harangokat. Be is jött Ko­ren Márton, de nem tudta meg­mondani Különben ennek a pap­nak a fia is vöröskatona volt... M inálunk az ellenforradal­mat leverték a vöröskato­nák; egész zászlóalj jött ipáncélvonattal, ágyúkkal. A szol­noki hídfőnél, sajnos, nem sike­rült, mert Weissmannfrédék, a gazemberek, vaktöltényeket küld­tek ki... A hatalom addig tartott amíg a fegyver... Utána tizenhármán ültünk a vádlottak padján; én az elsőrendű vádlott. Mikor a tárgyalás volt Kalo­csán, béhívták az első tanút, egy vadkerti embert. Kérdi a bíró: Ismeri-e Viczián Lajost? Igen. Mit tud róla? A kommunistákat dicsőítette, a burzsujokat gyaláz- ta. Ne ilyeneket, mást mondjon! Kit bántott? Azt én nem tudom, kérem. Elég, mehet! Bejön egy cigányember. Mit tud? Ahol elment, még a fale­velek is remegtek. Arról beszél­jen, bántotta? Nem bántott. Me­het! Bejön Bukovszki. az adóügyi jegyző, Mit tud Vicziánra monda­ni? Én kérem, semmit. Valamit mégis csak tud! Kérem, velünk szemben előzékenyek voltak. A gyűléseiken részt vett? Nem ké­rem. Elég az hozzá, hogy ezek hárman voltak a vádló tanúk. A végére máradt még egy: Dulai István. Az meg azt mondja: En­gem Viczián mentett meg a kö­téltől. Erre a bíró: távozzon, mentőtanúra itt nincs szükség!... Mégis tíz évet kaptam „ajándék­ba” az ellenforradalom bíróságá­tól. H add szegjük be Viczián La­jos elvtárs elbeszélését a „Kalocsai Kir. Ügyészség ügyésze által a Kalocsai Kir. Tör­vényszéknek” 1925. december 4- én benyújtott vélemény kivona­tos ismertetésével: „Viczián Lajos kocsigyártót a Kalocsai Kir. Törvényszék B. 2144/9—'1921. sz. ítéletével, mint a kiskőrösi direktórium tagja, bűnösnek mondotta ki... mert Kiskőrösön 1919. évi június hó végén szándékosan és tájékoztató adatok közlésével segítségére volt Lévai Oszkárnak abban, hogy az ítéletben megnevezett lakosokat ingóságuk átadására kényszerít­se. Ugyancsak Viczián Lajos az úgynevezett proletárdiktatúra ide­jén Kiskőrösön nyilvánosan a pol­gári osztály ellen izgatott, a tör­vények és rendeletek ellen enge­detlenségre felhívást intézett. Dr. Bíró Bálint ügyvédet írógépének átadására kényszerítette és Ko­rén Márton kiskőrösi lakost tör­vényellenesen letartóztatta. Ezért a Kir. Törvényszék őt tízévi fegyházra és ugyanilyen tartamú mellékbüntetésre ítél­te... Viczián Lajos ezt a bünte­tést 1921. október 1-én kezdte meg, azt a szegedi kér. börtön­ben tölti és szabadul 1931. január 1-én. Tekintettel a kerületi börtön házitanácsának kedvező vélemé­nyére, és arra, hogy a büntetés­nek, ha aránylagosan nem is a nagyobb, de jó részét már elszen­vedte és javulása már jórészt bekövetkezett, őt kegyelemre ajánlom.” A kir. ügyészi ajánlás ellené­re, Viczián Lajos, a kis­kőrösi dikrektórium volt tagja, 1927. január 26-án szaba­dult ki Hqrthyék börtönéből. Ak­kor látta meg először, 1919-ben született Bözsi lányát, aki most, mint nyugdíjas pedagógus, sze­rető gondoskodással veszi körül az oly sok viszontagságot megélt apát. Perny Irén • Korszerűen felszerelt műtő áll rendelkezésre a magasan képzett orvosok számára a kisinyovi kórházban. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Fejlődő mongol élelmiszeripar A mongol élelmiszeripar fejlő­désében fontos állomás volt az előző, V. ötéves terv, amikor — a Szovjetunió és más szocialista országok segítségével — üzembe helyezték többek között aiz élel­miszeripari kombinátot a Keleti ajmakbain, a gyenekólelmiiszer- gyárat és a húskonzerv-kombinát kolbászkonzerv-üzeimát Ulánbá­torban, valamint a darhani hús­kombinátot. Jelenleg tízezrek dolgoznak az ágazat több mint harminc kor­szerű üzemében. A mostani öt­éves terv az élelmiszeripari ter­melés 37—40 százalékos növelését irányozza elő. A lakosság, és elsősorban a vidéken élők élel­miszer-ellátásának további javí­tása érdekében új élelmiszeripari kombinátokat és hűtőházas vágó­hidakat létesítenek. Ulánbátorban hatalmas tejüzem épül, a főváro­si édesipari gyár és a sörgyár néhány részlegét pedig bővítik és korszerűsítik. Tavaly az ágazat dolgozói nagy sikereket értek el a tervfeladatok teljesítésében. így az első tíz hó­napra szóló tervet 103,3 százalék­ra teljesítették. Kiemelkedő mun­kát végzett a zun-harai szesz-J keményítő-, és - szirupkombinát, az ulánbátori kenyérgyár, vala­mint az uburhangaji, a bajan- hongori és a kobdosszi ajrnak élel­miszerüzeme. A zun-harai üzem például már november 18-ra tel­jesítette éves tervét, és további hárommillió tugrik értékű áru termelését vállalta terven felül, (BUD APRESS—MON CAME) Több mint tízezer tonna cement • A haiphongi cementgyárban a termelés tavaly meghaladta a tízezer tonnát. A termeléshez szUkséges kavicsszállítmányokat a tervek szerint napi 10—15 százalékkal növelik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom